Sorozat: Thirty But Seventeen

Thirty But Seventeen ~ Still 17

Műfaj: romantikus
Részek száma: 32 (egy rész fél órás)
Dátum: 2018
Csatorna: SBS

Ismertető: Történetünk főhősnője, Woo Seo Ri igen tehetséges hegedűs, 17 évesen már remek lehetőségeket kap. Főhősünk pedig Gong Woo Jin, aki titokban szerelmes Seo Ri-ba. A fiú várja az alkalmat, hogy mikor vallhat szerelmet, azonban nehezen akar összejönni ez az alkalom. Egészen addig, míg Seo Ri egyszer meg nem szólítja őt a buszon útbaigazításért. Woo Jin, hogy időt nyerjen, azt mondja a lánynak, hogy egy következő megállóban szálljon le, azonban ő maga megijed és lerohan a buszról. Ez volt a szerencséje, hiszen a busz balesetet szenved. Soo Ri kómába kerül, a fiú azonban egy félreértésnek köszönhetően azt hiszi, hogy meghalt a lány, és saját magát okolja a történtekért. 13 év múlva Soo Ri csodával határos módon felébred, azonban immár 30 éves, ő azonban még 17 évesként emlékszik magára. A lány elszökik a kórházból hogy megkeresse nagybátyját és nagynénjét, s ismét találkozik Goo Woo Jin-nal.

Vélemény: Nagyon kíváncsi voltam már a sorozatra, s bár mostanában ismét nem nagyon tudok haladni a futó sorozatokkal, ez azok közé tartozott, amit hétről hétre néztem. Igazából eléggé hadilábon állok a sorival olyan szempontból, hogy hogyan írjak nektek róla. Így ha belegondolok, lehet, hogy így egyszerre megnézve a sorozat nagyon unalmas és lassú lefolyású. De mivel én hetente néztem a részeket, ezt egyáltalán nem érzékeltem. Ez persze annak köszönhető, hogy nagyon, de nagyon megszerettem a karaktereket.

Az elején vártam, hogy mikor lesznek a nagy bonyodalmak, mikor jelennek meg a várt szereplők és a többi. De ahogy haladt előre a sorozat és igazából semmi eget rengető nem történt, rájöttem, hogy ennek a történetnek éppen ez a varázsa. Annyira megszerettem a karaktereket egyenként meg családként is, hogy borzasztóan élveztem nézni hétről hétre a kis életüket. Egy idő után már nem is nagyon vártam, hogy kiderüljön, hogy mi is van mondjuk a főhősnő bátyjával. 

Ezért mondom, hogy egybe lenyomva a sorit, lehet, hogy unalmas, de így hetente tényleg nem volt az. A két főszereplő egy-egy sérült ember volt, akik 16 rész alatt jelentős karakterfejlődésen mennek keresztül. Nagyon tetszett, hogy az átlagostól és a megszokottól kicsit eltérő szereplőket kapunk, akik a maguk módján dolgozzák fel a saját kis traumájukat. A köztük lévő romantika pedig hihetetlen édes volt. Bár nagyon lassan alakult ki, de mégis szépen a végére egymásba szerettek.

Aranyos volt, ahogyan az elején annyira nem kedvelik egymást, de szépen lassan, lépésről lépésre egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ez normális körülmények között talán kicsit unalmasnak jött volna le, de mivel mindketten sérültek kicsit lelkileg, ezért teljesen érthető és szép volt a szerelmi szál. A romantika mellett nagyon tetszett, ahogyan ők ketten, Yoo Chan és Jennifer is így összeszoknak majd megszeretik egymást. Igazi kis családdá kovácsolódnak össze a sorozat legvégére.

Az is érdekes volt, ahogyan szemléltették azt, hogy milyen érzés az, hogy hirtelen 13 évet öregszik az ember. Nagyon szépen végigvezették, hogy hogyan nő fel a saját korához, és hogyan dolgozza fel azt, hogy rengeteg minden kimaradt az életéből. Emelett Woo Jin pedig teljesen elutasít maga körül mindenkit, mert fél, hogy tönkreteszi az életüket. Abszolút a karaktereken volt a hangsúly a soriban, és ezt nagyon, nagyon, de tényleg nagyon tudtam élvezni.

A végére pedig szépen lezárnak minden szálat, kapunk egy kis ízelítőt a karakterek jövőjéből és ennyi. Őszintén mondom nektek, hogy tényleg egy lassan lefolyó, mindenféle izgalomtól mentes sorozat, de szerintem ha valaki épp ilyesmire vágyik, az mindenképp nézze meg, mert nagyon szerethető volt az egész. S abszolút azt javaslom, hogy inkább részekre, adagokra bontva nézzétek meg, hogy semmiképp se menjen el tőle a kedvetek. Nekem tényleg nagyon tetszett.

Zene: Arik voltak a számok nagyon a sorozatban, ez a négy telefonon maradt: Bonggu 'Get Away', Hyolyn 'Just Stay', Lucia 'Tears In My Heart' illetve Parc Jae Jung 'Walk With Me' című száma.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.
Shin Hye Sun - Woo Seo Ri: 17 évesen kómába kerül, s mikor felkel hirtelen 30 éves lesz, ami teljesen összezavarja őt. Senki sincs mellette, az élete darabokban, így természetes, hogy összeomlik a magatehetetlenség érzése alatt. Aztán szép lassan, a 16 részben először feldolgozza a vele történteket majd megpróbálja a legjobbat kihozni a helyzetéből, megpróbál felnőni a korához. Tudom, hogy sok embernek nem tetszett Seo Ri karaktere és a színésznő, de én nagyon megkedveltem őt. Egy élettel teli lány, aki mindig a jót látja mindenben, s néha összeroppan a terhei alatt, de egy alapos sírás után másnap teljes erővel azon van, hogy rendbe hozza a saját életét. Egy nagyon pozitív személyiség volt, aki szinte beragyogta a sorozatot. A színésznőnek ha jól tudom ez volt az első főszerepe, de én nagyon megkedveltem őt, remélem a jövőben sok sorozatban fog még szerepelni, főszerepben természetesen.

Yang Se Jong - Gong Woo Jin: Mogorvának tűnő férfi, aki mindenkit elutasít maga körül, a saját kis világában él. De mikor megismerjük rájövünk, hogy valójában egy nagyon rendes férfiről van szó, aki csupán fél mások életébe beleavatkozni. Sok éven keresztül cipelte a terhet, hogy valaki életét tönkretettem, s soha nem is tudta igazán feldolgozni ezt. Woo Jin karakterfejlődése volt a legnagyobb mértékű a 16 rész alatt. Ahogyan egy teljesen mogorva és magába forduló emberből lesz egy mosolygós társasági férfi, aki a végére képes volt saját érzelmeit kifejezni, hát lenyűgöző volt végignézni. Nagyon kedveltem őt, és tényleg, nagyon, de nagyon jó volt látni, hogyan dolgozza fel a traumáját és hogyan tanul meg úgy élni, hogy ne sanyargassa önmagát. Se Jong mostanában sok sorozatban szerepel, de a látottak közül eddig ez a szerepe kerül a legközelebb hozzám, alig várom a jövőbeli szerepeit.

Ahn Hyo Seop - Yoo Chan: Egy hihetetlen energiabomba srác, aki bár nem túl okos, de nagyon tehetséges evező. Yoo Chan volt a sorozat kis bolondja, aki igazából összetartotta a csapatot a ragaszkodásával. Nagyon ari volt, és tényleg feltöltötte az egész sorozatot az energiájával. Amúgy nagyon durva, hogy Hyo Seop mennyire lefogyott ehhez a sorozathoz. Igazi sportoló testalkatot öltött, amivel hitelessé vált az egész, szerintem lenyűgöző teljesítmény ez. Mikor először láttam a sorozatban, fel sem ismertem. Mindenesetre imádnivaló karakter volt egy imádnivaló színésszel. Remélem fényes jövő áll előtte, és sok sorozatban találkozhatunk majd még vele. S nézzétek, a végére is értem a bejegyzésemnek. Remélem sokan láttátok a sorozatot és sokatoknak tetszett is, mert nagyon kis imádnivaló volt az egész.

"Olyan ostobán aranyos vagy."

Történet: 8/10

Zene: 8/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10