Sorozat: Hymn of Death

Hymn of Death ~ Praise of Death

Műfaj: dráma, romantikus, történelmi, életrajzi

Részek száma: 6 (egy rész fél órás)

Dátum: 2018

Csatorna: SBS

Ismertető: Történetünk a japán megszállás idején játszódik. Főhősünk, Kim Woo Jin 25 éves és irodalmat tanul Tokióban. Mindene az írás, holott apja megtiltotta neki, hogy valaha is írjon. Főhősnőnk, aki szintén koreai, énekesnőként tanul Tokióban. Ők ketten találkoznak, s bár Woo Jin már házas, menthetetlenül beleszeret a lányba, aki viszonozza is szerelmét. Azonban az élet nem túl ketyes hozzájuk. Kétségbeesetten megpróbálják elfelejteni egymást, de a tűz kettejük között az évek alatt sem látszik kialudni. A 3 órás sorozat Kim Woo Jin és Yun Sim Deok igaz történetén alapszik. Yun Sim Deok korea első szoprán énekese volt, aki elénekelte a 'Praise of Death' [Dicséret a halálról] című dalt 1926-ban.

Vélemény: Őszintén fogalmam sem volt miről fog szólni ez a 3 részes kis sori, de mivel Jong Suk már elég régen nem szerepelt sorozatban (kb. egy éve, de mégis milyen soknak érzem...) ezért borzasztóan vártam már, hogy kijöjjön az összes rész és elkezdhessem. Mikor azonban bekapcsoltam az első rész az a mondat fogadott engem, hogy a történet a valóságtól eltérhet. Ekkor megállítottam és utána néztem, hogy akkor most mi is ez az egész, mert ez kimaradt az életemből.

Mivel ez egy igaz történet, ezért a karakterek döntéseit és cselekedeteit nem szeretném kivesézni. Ez a dolog megtörtént, így úgy is beszélek róla. Hogy őszinte legyek, én soha nem hallottam a történetükről, pedig szerintem egy hosszú sorozatot is nagyon szépen fel lehetne építeni erre a történetre. Én nagyon élvezném. Egy borzasztóan megható és elgondolkodtató történet volt az övék. Nagyon örülök, hogy volt esélyem megismerni, tudjátok, hogy imádom a drámát.

A 3 rész közül nekem az első volt a kedvencem. A két főhős között az a csendes szenvedély annyira szép volt, hogy csomó jelenetet vissza kellett tekernem. Lee Jong Suk eszméletlen sokat fejlődött arcjátékban, magam is meglepődtem. Romantikára visszatérve, annyira szomorúak voltak azok a lopott pillantások, az apró kis érintések. A zenei aláfestésről pedig ne is beszéljünk... olyan volt az egész, mint egy hatalmas nagy videóklipp, amit csak nézünk és nézünk.

A 2-3. rész már romantikában kicsit megcsappan olyan szinten, hogy kevesebbet vannak együtt főhőseink, de vágyakoznak egymás iránt. Itt inkább az életükről van szó, ahogyan együtt akarnak lenni, de a családjuk és a saját lelkiismeretük nem hagyja. Nem tudom skacok, de én rendesen meghatódtam a 3 óra alatt. Szerintem nagyon szép volt. Kim Woo Jin írásaiból idézett szavak pedig még annál is szebbek. Gyönyörűen és meghatóan bele lettek építve a történetbe.

Összességében, én szerintem nagyon érdemes megnézni. Egy nagyon szép történetet láthatunk 3 óra alatt leforogni, a családról, a hazáról, a szerelemről és az életről. Én mindenkinek nagyon, de nagyon tudom ajánlani. Lee Jong Suk remekül játszik (el sem hiszem, hogy valaha ezt fogom mondani), lenyűgöző volt a férfi, akit megalkotott. A sorozat nemrég futott le, töltsétek le és nézzétek meg, higyjétek el, megéri ezt a 3 órát rááldozni. Nagyon is.

Zene: A zenei aláfestés gyönyörű volt, azok a hegedűs soundtrackek egyszerűen meseszépek voltak. A 3 ost közül Song Ha Ye 'Stay With Me' illetve So Hyang 'Only My Heart Knows' című száma tetszik nagyon.

Szereplők: Lássuk csak két főhősünket, a szokásos módon: külön - külön.

Lee Jong Suk - Kim Woo Jin: Apja alatt él, mindent megtesz, amit mond, de közben úgy érzi, hogy megfullad a saját életében. Kim Woo Jin érzései és viszonya a lányhoz szerintem gyönyörűek voltak. Ahogyan csendben figyelte őt, ahogyan mindig vetett rá egy-egy lopott pillantást. Hát gyönyörű volt. Lee Jong Suk mindig és mindig úgyanolyan karaktereket játszik, ezért nem nagyon láthattuk, hogyan tud színészkedni, de ezúttal egy picikét komolyabb férfiként mutathatta meg a tehetségét. Az arcjátéka ebben a 3 órában brutál jó volt skacok, de komolyan, folyton meglepődtem rajta. Már alig várom, hogy legyen egy következő sorozata, ahol ismételten feltölthetjük a Lee Jong Suk tartalékainkat. Nagyon megnézném őt valami komoly drámában, mert ez után a sori után rájöttem, hogy ez a szomorúan szenvedélyes főhős karakter áll neki a legjobban. Összeszorított ujjakkal remélem, hogy a jövőben lesz ilyen karaktere.

Shin Hye Sun - Yun Sim Deok: Egy nagyon tehetséges lány, aki hamar beleszeret a férfiba. Nagyon tetszett az ő részéről is, ahogyan folyton figyelte a fiút, ahogyan próbált a kedvére tenni, és ahogyan úgy igazán aggódott érte. Hye Sun-t nem tartom túl jó színésznőnek, neki az arcjátéka valamiért nagyon merev és kicsit furcsa is, mintha túljátszaná magát. Ez néha, egészen kicsit idegesítő volt, de kedvelem őt, mert arik a karakterei, és a színésznőnek is egy tök aranyos, kedves arca van, akit jó nézni főhősnőként, de jó lenne ha picikét javulna a jövőben. Ettől függetlenül örültem, hogy ő játsza a főhősnőt. De továbbra is keresem, hogy melyik az a színésznő, amelyikkel a legszebben mutatnak Lee Jong Suk-kal. Csomó színésznek van egy olyan színésznő párja, akivel a legjobban mutat a sorozatokban. Lee Jong Suk párját még nem sikerült megtalálnom, de még remélhetőleg sok esélyünk lesz rá.

"Igazán élsz?

Nem. Halálra vágyom, hogy igazán élhessek."

Történet: 9/10

Zene: 10/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 9/10

Sorozat: Thirty But Seventeen

Thirty But Seventeen ~ Still 17

Műfaj: romantikus
Részek száma: 32 (egy rész fél órás)
Dátum: 2018
Csatorna: SBS

Ismertető: Történetünk főhősnője, Woo Seo Ri igen tehetséges hegedűs, 17 évesen már remek lehetőségeket kap. Főhősünk pedig Gong Woo Jin, aki titokban szerelmes Seo Ri-ba. A fiú várja az alkalmat, hogy mikor vallhat szerelmet, azonban nehezen akar összejönni ez az alkalom. Egészen addig, míg Seo Ri egyszer meg nem szólítja őt a buszon útbaigazításért. Woo Jin, hogy időt nyerjen, azt mondja a lánynak, hogy egy következő megállóban szálljon le, azonban ő maga megijed és lerohan a buszról. Ez volt a szerencséje, hiszen a busz balesetet szenved. Soo Ri kómába kerül, a fiú azonban egy félreértésnek köszönhetően azt hiszi, hogy meghalt a lány, és saját magát okolja a történtekért. 13 év múlva Soo Ri csodával határos módon felébred, azonban immár 30 éves, ő azonban még 17 évesként emlékszik magára. A lány elszökik a kórházból hogy megkeresse nagybátyját és nagynénjét, s ismét találkozik Goo Woo Jin-nal.

Vélemény: Nagyon kíváncsi voltam már a sorozatra, s bár mostanában ismét nem nagyon tudok haladni a futó sorozatokkal, ez azok közé tartozott, amit hétről hétre néztem. Igazából eléggé hadilábon állok a sorival olyan szempontból, hogy hogyan írjak nektek róla. Így ha belegondolok, lehet, hogy így egyszerre megnézve a sorozat nagyon unalmas és lassú lefolyású. De mivel én hetente néztem a részeket, ezt egyáltalán nem érzékeltem. Ez persze annak köszönhető, hogy nagyon, de nagyon megszerettem a karaktereket.

Az elején vártam, hogy mikor lesznek a nagy bonyodalmak, mikor jelennek meg a várt szereplők és a többi. De ahogy haladt előre a sorozat és igazából semmi eget rengető nem történt, rájöttem, hogy ennek a történetnek éppen ez a varázsa. Annyira megszerettem a karaktereket egyenként meg családként is, hogy borzasztóan élveztem nézni hétről hétre a kis életüket. Egy idő után már nem is nagyon vártam, hogy kiderüljön, hogy mi is van mondjuk a főhősnő bátyjával. 

Ezért mondom, hogy egybe lenyomva a sorit, lehet, hogy unalmas, de így hetente tényleg nem volt az. A két főszereplő egy-egy sérült ember volt, akik 16 rész alatt jelentős karakterfejlődésen mennek keresztül. Nagyon tetszett, hogy az átlagostól és a megszokottól kicsit eltérő szereplőket kapunk, akik a maguk módján dolgozzák fel a saját kis traumájukat. A köztük lévő romantika pedig hihetetlen édes volt. Bár nagyon lassan alakult ki, de mégis szépen a végére egymásba szerettek.

Aranyos volt, ahogyan az elején annyira nem kedvelik egymást, de szépen lassan, lépésről lépésre egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ez normális körülmények között talán kicsit unalmasnak jött volna le, de mivel mindketten sérültek kicsit lelkileg, ezért teljesen érthető és szép volt a szerelmi szál. A romantika mellett nagyon tetszett, ahogyan ők ketten, Yoo Chan és Jennifer is így összeszoknak majd megszeretik egymást. Igazi kis családdá kovácsolódnak össze a sorozat legvégére.

Az is érdekes volt, ahogyan szemléltették azt, hogy milyen érzés az, hogy hirtelen 13 évet öregszik az ember. Nagyon szépen végigvezették, hogy hogyan nő fel a saját korához, és hogyan dolgozza fel azt, hogy rengeteg minden kimaradt az életéből. Emelett Woo Jin pedig teljesen elutasít maga körül mindenkit, mert fél, hogy tönkreteszi az életüket. Abszolút a karaktereken volt a hangsúly a soriban, és ezt nagyon, nagyon, de tényleg nagyon tudtam élvezni.

A végére pedig szépen lezárnak minden szálat, kapunk egy kis ízelítőt a karakterek jövőjéből és ennyi. Őszintén mondom nektek, hogy tényleg egy lassan lefolyó, mindenféle izgalomtól mentes sorozat, de szerintem ha valaki épp ilyesmire vágyik, az mindenképp nézze meg, mert nagyon szerethető volt az egész. S abszolút azt javaslom, hogy inkább részekre, adagokra bontva nézzétek meg, hogy semmiképp se menjen el tőle a kedvetek. Nekem tényleg nagyon tetszett.

Zene: Arik voltak a számok nagyon a sorozatban, ez a négy telefonon maradt: Bonggu 'Get Away', Hyolyn 'Just Stay', Lucia 'Tears In My Heart' illetve Parc Jae Jung 'Walk With Me' című száma.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.
Shin Hye Sun - Woo Seo Ri: 17 évesen kómába kerül, s mikor felkel hirtelen 30 éves lesz, ami teljesen összezavarja őt. Senki sincs mellette, az élete darabokban, így természetes, hogy összeomlik a magatehetetlenség érzése alatt. Aztán szép lassan, a 16 részben először feldolgozza a vele történteket majd megpróbálja a legjobbat kihozni a helyzetéből, megpróbál felnőni a korához. Tudom, hogy sok embernek nem tetszett Seo Ri karaktere és a színésznő, de én nagyon megkedveltem őt. Egy élettel teli lány, aki mindig a jót látja mindenben, s néha összeroppan a terhei alatt, de egy alapos sírás után másnap teljes erővel azon van, hogy rendbe hozza a saját életét. Egy nagyon pozitív személyiség volt, aki szinte beragyogta a sorozatot. A színésznőnek ha jól tudom ez volt az első főszerepe, de én nagyon megkedveltem őt, remélem a jövőben sok sorozatban fog még szerepelni, főszerepben természetesen.

Yang Se Jong - Gong Woo Jin: Mogorvának tűnő férfi, aki mindenkit elutasít maga körül, a saját kis világában él. De mikor megismerjük rájövünk, hogy valójában egy nagyon rendes férfiről van szó, aki csupán fél mások életébe beleavatkozni. Sok éven keresztül cipelte a terhet, hogy valaki életét tönkretettem, s soha nem is tudta igazán feldolgozni ezt. Woo Jin karakterfejlődése volt a legnagyobb mértékű a 16 rész alatt. Ahogyan egy teljesen mogorva és magába forduló emberből lesz egy mosolygós társasági férfi, aki a végére képes volt saját érzelmeit kifejezni, hát lenyűgöző volt végignézni. Nagyon kedveltem őt, és tényleg, nagyon, de nagyon jó volt látni, hogyan dolgozza fel a traumáját és hogyan tanul meg úgy élni, hogy ne sanyargassa önmagát. Se Jong mostanában sok sorozatban szerepel, de a látottak közül eddig ez a szerepe kerül a legközelebb hozzám, alig várom a jövőbeli szerepeit.

Ahn Hyo Seop - Yoo Chan: Egy hihetetlen energiabomba srác, aki bár nem túl okos, de nagyon tehetséges evező. Yoo Chan volt a sorozat kis bolondja, aki igazából összetartotta a csapatot a ragaszkodásával. Nagyon ari volt, és tényleg feltöltötte az egész sorozatot az energiájával. Amúgy nagyon durva, hogy Hyo Seop mennyire lefogyott ehhez a sorozathoz. Igazi sportoló testalkatot öltött, amivel hitelessé vált az egész, szerintem lenyűgöző teljesítmény ez. Mikor először láttam a sorozatban, fel sem ismertem. Mindenesetre imádnivaló karakter volt egy imádnivaló színésszel. Remélem fényes jövő áll előtte, és sok sorozatban találkozhatunk majd még vele. S nézzétek, a végére is értem a bejegyzésemnek. Remélem sokan láttátok a sorozatot és sokatoknak tetszett is, mert nagyon kis imádnivaló volt az egész.

"Olyan ostobán aranyos vagy."

Történet: 8/10

Zene: 8/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10