Sorozat: Monstar

Monstar

Műfaj: romantikus, zenés, ifjúsági

Részek száma: 12

Dátum: 2013

Csatorna: tvN, Mnet

Ismertető: Yoon Sul Chan egy nagyon híres együttes tagja, rengeteg rajongója van, mindenki imádja őt. Elég nehezen mutatja ki az érzéseit, ráadásul akarata ellenére is elég sok zűrt okoz, emiatt az ügynöksége elküldi őt iskolába, hogy kicsit jobb kép alakuljon ki róla. Itt találkozik a gyönyörű hangú lánnyal, Min Se Yi-vel, aki nincs érte úgy oda, mint a többiek. Az iskolában van még egy ellenséggé vált régi barátja is, Jung Sun Woo, aki szintén szerelmes Se Yi-be. Az iskolában egy kis zűrzavarnak hála ők hárman, és még három másik diák (Sim Eun Ha, Cha Do Nam és Park Kyu Dong) egy együttest alakítanak, és mindenki a maga módján veszi ki a részét a munkából.

Vélemény: Nagyon kíváncsi voltam már erre a sorozatra, mert nagyon szeretem a zenés sorozatokat, és mert annyira nagyon nem volt ez híres, s nem egyszer jártam már úgy, hogy a nem híres zenés sorik nagyon elnyerték a tetszésemet. Nem igazán tudom, hogy mit vártam ettől a sztoritól, és azt sem, hogy ezt a valamit megkaptam-e. Voltak dolgok, amik tetszettek és voltak olyanok is, amik pedig nagyon nagyon nem. Kezdjük ezekkel.

Ami a leginkább idegesítő volt az egészben az maga a romantika és a szerelmi háromszög. Én nagyon szeretem a romantikus sztorikat, de van olyan, ami anélkül sokkal jobb lenne. Ilyen volt ez is. Az elején aranyos volt, ahogyan a minden lány által imádott srác találkozik egy olyan lánnyal, aki nincs oda érte. Aranyos volt, hogy Sun Woo is szép lassan közeledett a lányhoz és folyton segített neki. De hamar nagyon elegem lett belőle. Sok volt, túl sok az egész.

A két fiú között a sok fenyegetés, veszekedés nekem nagyon túldramatizált volt. Csomószor kihívták a másikat és elmondták, hogy én szeretem, te ne menj hozzá közel. Kicsit komolytalan volt, ahogy pár iskolás élet-halál harcot vív egy lányért, akinek a személyisége csöppet sem megnyerő. És akkor természetesen ebből következik az is, hogy a karakterek nem nagyon tudtak megnyerni engem. De róluk majd még később is beszélek lentebb.

Néha a sorozatban a vágások kicsit furának tűnnek, mintha ilyen nagyon gyorsan, utolsó percben összevágott részt látnék. Ez picit idegesített, de igazából nem olyan dolog, ami miatt kizárásra kerülhet egy sorozat. Szerintem ezek voltak azok a dolgok, amik nem igazán tetszettek, és ezek azért elég nagy dolognak számítanak, főleg, hogy a romantika és a karakter talán a legfontosabb egy sorozatban (mármint egy romantikus sorozatban).

És akkor mi volt az, ami tetszett? Aranyos volt, hogy mind a 6 diáknak megvolt a maga kis története, s bár nem nagyon fejtették ki őket, mégis kaptunk egy kis bepillantást az életükbe, s rájöhettünk, hogy mindenkinek máshogy nehéz az egész. S bár a karakterek nem kerültek hozzám közel, örültem, hogy próbálkoztak vele. Plusz egy kis titok is lappang a sorozatban, ami azért annyira nem nagy dolog, de az érdeklődést fent tudják vele tartani.

Ami a leginkább tetszett az viszont a zene volt. Mármint nem az, amit énekelnek, hanem az, hogy folyton. Őszintén elmondom az énekek közül nekem össz-vissz 3 szám nyerte el a tetszésemet ami azért édes kevésnek számít, de borzasztóan örültem, hogy minden részben, 15-20 percenként hallhattunk zenét. Legyen ez egy vicces matek óra, egy karakter énekelgetése, vagy éppen egy utcai zenész dala. Szerintem ettől lett úgy igazán zenés az egész.

Igazából mást nem is nagyon tudok rá mondani. Mint láthattátok, volt, ami tényleg tetszett, viszont volt a másik fele, ami tett róla, hogy azért annyira mégse legyen nagy kedvenc. Szerintem egy átlagos kis sorozat, ami kellemes perceket tud azoknak a nézőknek okozni, akik egy kis zenés sorira vágynak olyan színészekkel, akik annyira nem híresek (kivéve persze Kang Ha Neul). De ne várjatok tőle túl sokat sem, mert semmiképp sem egy mesterdarab.

Zene: Ahogy fent is mondtam, nagyon sok zene volt benne, aminek nagyon nagyon örülök, mert még ha nem is nyerték el annyira a tetszésemet, jó volt hallgatni őket. Azért pár telefonra is került: a BTOB 'First Love' száma, a Ha Yeon Soo és Kang Ha Neul által énekelt 'Flowers Gone', a Kim Yoo Hyun által énekelt 'If I Leave' - ezt a Heartstringsben is hallhattuk, akkor egy fiú énekelte - illetve ismét Kang Ha Neul és Da Hee által énekelt 'My Love'.

Szereplők: Bár sokan voltak, most mégis a 3 fő-fő szereplőre térnék ki bővebben.

Yong Joon Hyung - Yoon Sul Chan: Egy nagyon beképzelt srác, akinek van is mire beképzeltnek lennie, hisz annyi rajongója van, mint égen a csillag. Nagyon nehezen fejezi ki az érzéseit, aminek hála a nézők szenvedhettek vele együtt, mire úgy igazából rájött, hogy szerelmes a főhősnőbe. Sul Chan olyan nagyon hm-hm volt nekem. Igazából semmi újat nem mutatott nekem a karaktere, tipikusan olyan volt, mint a nagyon gazdag beképzelt főhősök, akik mindenkit lenéznek, majd a főhősnőnek hála totálisan megváltoznak, és egy igazi szőke lovaggá válnak fehér lovon. Szóval, nos igen. Nem utáltam őt, de igazából lehet, hogy öregszem én már az ilyen karakterekhez, mert egyáltalán nem vagyok tőlük elragadtatva. A színésszel/énekessel még nem találkoztam, de láttam, hogy nem is nagyon volt más szerepe ezen kívül. Talán majd a jövőben.

Ha Yeon Soo - Min Se Yi: Egy lány, aki nem tudja elfelejteni édesapját, és aki emiatt szörnyen rosszban van édesanyjával. Őszintén elmondom, a sorozat elején nagyon tetszett a főhősnő. Aranyos volt, de kellőképp kiállt magáért és másokért is, nem nyalizott senkinek, azt tette, ami szerinte helyes volt. Aztán egyre inkább vált antipatikussá. Hisztirohamai és kitörései voltak, vártam már mikor ajánlja fel neki valaki, hogy elviszi egy pszichológushoz vagy valami, mert tényleg nem volt normális amit csinált. Olyan dolgokért húzta fel magát párszor, hogy csak álltam és néztem, hogy mi a franc baja van. Ráadásul a két fiú között folyton húzogatta a vonalat, bár nem volt szerelmes Sun Woo-ba, folyton hízelgett neki és rá szavazott minden döntésében, de áá, persze nem értette ő, hogy Sun Woo miért is szerelmes belé, mikor ő abszolút semmit nem érez. Na mindegy, hagyjuk is őt szerintem.

Kang Ha Neul - Jung Sun Woo: Egy nagyon aranyos srác, aki kora ellenére nagyon érett és felelősségteljes. Folyton vigyázott a lányra, és segített neki mindenben. Nekem sokkal szimpatikusabb volt, mint a főhős, nem is értettem, hogy a csaj hogy nem veszi észre, milyen rendes volt vele végig. Aztán kicsit sok lett ő is, ahogyan nem tudott lekopni már a lányról. Őszintén titkon reméltem, hogy észreveszi, hogy Kim Na Na mennyire szereti őt, mert bár attól a lánytól sem voltam elájulva, mégis sokkal jobb volt, mint a főhősnő, szóval jó lett volna, ha észbe kap és rájön, hogy a főhősnő egyáltalán nem érdemli őt meg. Na mindegy. Kang Ha Neul nekem nagyon nagyon nagyon nagy kedvencem, s sajnáltam, hogy ismét pórul járt, nagyon remélem, hogy a következő szerepe már főszerep lesz.

Történet: 7/10

Zene: 8/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 6/10

Sorozat: The Best Hit

The Best Hit

Műfaj: zenés, fantasztikus, vígjáték, ifjúsági, romantikus

Részek száma: 32 (1 rész 30 perces)

Dátum: 2017

Csatorna: KBS2

Ismertető: 1993-ban járunk. Hyun Jae egy nagyon népszerű együttes tagja, mindenki ismeri és imádja őt. Menedzsere Gwang Jae, barátnője pedig a híres énekes, Hong Bo Hee. Egy nap azonban Hyun Jae eltűnik, 1 hónappal később pedig megtalálják az autóját egy tó mellett. Bár a holtteste soha sem kerül elő, halottnak nyilvánítják. 2017-ben Gwang Jae egy kis céggel rendelkezik, mindössze két énekese van. Emellett pedig pékboltja van. Mellette van Bo Hee és az ex-elnök, Soon Tae is kicsi unokájával. Bo Hee-nak van egy fia, Lee Ji Hoon. Gwang Jae saját fiaként neveli őt, noha nem ő a biológiai apja. Azt akarja, hogy fia köztisztviselő legyen, azonban Ji Hoon nagy álma, hogy énekes lesz, így egy hatalmas cégnél gyakornok, de ezt apja nem tudja. Legjobb barátja Mc Drill nagyon jó rapper, de színpadon mindig lámpalázas, így ő is gyakornok, valamint Ji Hoon szobájába lakik. Ji Hoon nagyon jó barátnője és gyerekkori szerelme Woo Seung, akinek nem épp jött össze az élet. Mind járják a maguk kis útjukat, amikor hirtelen megjelenik az életükben egy fiú. Ez a fiú nem más, mint Hyun Jae, aki hirtelen 1993-ból ugrik az időben, és 2017-ben találja magát. Először nem érti a helyzetet, csak úgy teng-leng. Aztán viszont megpróbálja a titkokat kideríteni, amik természetesen az eltűnésével kapcsolatosak.

Vélemény: A mindenit, jó hosszú ismertető lett ez. Remélem azért érthető lett azoknak is, akik még csak szemezgetnek a sorozattal. Legelőször nem volt a tervezetteim között, de aztán sok vidit láttam róla instán, és mindenkinek nagyon tetszett a sorozat, így végül azt gondoltam, hogy megéri elkezdeni. Fura, nem tudom miért hiszem mindig azt, hogy a sok szereplős sorozatok annyira nem fognak tetszeni nekem végül.

Pedig eddig akárhányat láttam mind nagyon tetszett. Valahogy bennem van az, hogyha sok a szereplő, akkor kevesebbet kapunk a főhősökből, akiket meg lehet, hogy nagyon szeretünk, így ez ennek a rovására megy. De egy jó sorozatnál természetesen ez nem így van. Ennek a sztorinak pont a sok szereplője volt az előny, ez volt az, ami olyan igazán élvezhetővé tette az egészet. Nélkülük teljesen uncsi lett volna a 16 rész.

Nem fogok nyúzni senkit, elmondom őszintén kerek perec, hogy nekem nagyon tetszett a sorozat annak ellenére, hogy 1 olyan színész sem volt benne, akit eddig nagyon szerettem volna. Imádtam a sok szereplőt, mindegyiket. Olyan szép kis történetet kreáltak minden egyes szereplőhöz, hogy a nézőt egyszerűen beszippantja. Hihetetlen aranyosak voltak mindannyian, és egyszerűen nézette magát az egész sorozat a legvégéig. 

Mindenkinek megvolt a maga kis álma, mindenki a maga kis útját követte. Nagyon kedveltem őket, de még a mellék mellékszereplőket is. Igazából összefoglalva nem igazán lehetne elmondani, hogy miről szólt az egész sorozat. A keretet természetesen Hyun Jae időutazása adja és a körülötte forgó titkok (keret nélkül lehet kicsit zavaros lenne), de ez a sorozat ennék sokkal, de sokkal többről szólt. De komolyan.

Valahogy annyira élvezetes volt mindenki életét követni. Volt, hogy szinte semmi sem történt, csak a sok szereplőnk élete folyt a maga kis ütemében. Még ez is izgis volt a maga módján. Én személy szerint mindenkit nagyon megkedveltem. Volt természetesen 1-2 döntésük, amikkel én nem értettem teljesen egyet, dehát nem lehet mindig mindenkivel egyet érteni, főleg mikor sok a szereplő egy sorozatban. Nem gondoljátok?

A romantika is nagyon aranyos volt, főleg, hogy nem epekednek egymás után már az első pár részben, hanem szép lassan bontakozik ki, ráadásul nem is a romantika volt a fő pont az egészben, ami szintén egy pluszpontot jelent, mert így a végére sem lettek elnyomva a szereplők. Szóval számomra ez a műfaj is ki lett maximalizálva a sorozatban ugyanúgy, ahogy az ifjúsági része is természetesen, hisz eddig is ezt ecseteltem itten.

A vígjáték is jó volt, bár a végére kicsit kevesebb volt, de ez nem volt zavaró, főleg, hogy kicsit azért komolyodnak a dolgok a végére. Sokszor nevettem fel hangosan, aranyosak voltak. A zenés részben én egy ici picit csalódtam, mert bár szép számok születtek a sorozathoz, reméltem, hogy ők többet fognak énekelni, de végül elég kevés lett belőle. Ez nem feltétlen rossz pont, hisz volt mi lefoglalja a figyelmünket.

De azért reménykedtem egy kicsit több zenében. A fantasztikus része is természetesen érdekes volt, főleg, hogy az időutazásnak sok vicces pontja volt, például, hogy főhősünk nem tudja, hogyan működik a világ most. Bár a vége kicsit össze volt kutyulva nekem, nem értettem teljesen ezt az időutazást végül, ezért adok csak 9 pontot a sorozatra. 'Csak' 9 pontot. Tehát természetesen mindenkinek nagyon ajánlom.

Zene: Ahogy említettem, picit több éneklést reméltem, de a számok nagyon arik lettek, öt darab meg is maradt: Punch & Glabingo 'Beautiful Beautiful', Kim Min Jae & Younha 'Dream', Kyuhyun 'If You', Park Kyung 'Night Sky' és Yoon Mi Rae 'Sky'.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak történtünk néhány főhősét sorjában.
Yoon Si Yoon - Yoo Hyun Jae: Hírneve miatt természetesen beképzelt srác, aki azonban nagyon rendes és jóindulatú, szívesen segít azokon, akiket szeret. Si Yoon alapjáraton egy nagyon megkapó főhős volt, plusz mivel kőlakinak számított az időugrás miatt, sok vicces jelenetet köszönhetünk neki. Eleinte természetesen volt 1-2 félreértés körülötte, eléggé úgy tűnt, hogy volt pár nem túl szép húzása a múltban, de természetesen ezt is nagyon szépen megmagyarázzák nekünk. Tetszett, ahogy a sorozat végére egyre inkább érezte azt, hogy tartozik valahová, hogy valaki tényleg szereti őt, és ő is igazán szeret valakit. Kellett ez a kis rögzítés a karakternek mindenképpen. Összességében nagyon meg voltam elégedve vele, mindenképp olyan szereplő volt, aki mosolyt csal az arcomra. Si Yoon eddigi legjobb szerepe volt ez szerintem. Remélem a jövőben is hasonlóképp találkozunk majd vele.

Lee Se Young - Choi Woo Seung: Erős és független lány, aki már nagyon régóta a saját lábán áll fiatal kora ellenére. Kedves, becsületes, de keménykezű is egyben. Se Young alapjáraton nekem egy nagyon nagy felüdülés volt, kellett egy kis keménység a sorozatba, és ezt ezúttal a főhősnőtől kaptuk meg, amit én nem bántam, mert valahogy nagyon jól alakította a karaktert a színésznő. Féltem, hogy a végére egy hisztis, cselekedni képtelen lány lesz belőle (ahogy az általában lenni szokott), de nagy szerencsémre a legvégéig megőrizte a kezdeti szimpátiát. Külön plusz pont neki, hogy nem húzta a pasikat, leszögezte szépen, hogy nekem csak barát vagy, semmi több, és ne is próbálkozz, mert nem akarlak elveszíteni. Ez nagyon sokat dobott rajta, de tényleg. A színésznőnek nagyon örültem, eddig csak egyszer találkoztam vele, de ott nagyon szimpi volt, ahogyan itt is. Természetesen várjuk a jövőbeli szerepit nagyon!
Kim Min Jae - Lee Ji Hoon: Egy nagyon kedves srác, aki bár utálja, hogy hazudnia kell mindenkinek, mégis egy cégnél gyakornokként próbál híresség lenni. Tehetséges, de túlságosan merev, túlságosan meg akar felelni, így nem nagyon akarják beválasztani. Ji Hoon-t tényleg egy nagyon kedves nagyon rendes srácként tudnám leírni, bár tény, hogy volt 1-2 húzása, amivel nagyon nem értettem egyet, sőt, néha idegesített is, de valahogy ez emberivé tette, no meg azért meg is lehetett valamennyire érteni, miért van annyira kiakadva főhősünkre néha. Sajnáltam őt viszonzatlan gyerekkori szerelme miatt, de akkor sem neki szurkoltam, és szerencsére annyira nagyon nem sajnáltatta magát, így nem maradt rossz érzésem sem vele kapcsolatban. A színészt pedig egyre jobban és jobban kedvelem.

Cha Tae Hyun - Lee Gwang Jae: Egy hihetetlen rendes férfi, aki soha sem panaszkodik, noha rengeteg terhe van. Nos emberek, hadd mutassam be nektek az idei év legrendesebb karakterét. Ez a pasi olyan kedves volt, hogy néha már nekem is sok volt. Vártam már, hogy mikor fog picit kitörni vagy valami, de ő a legvégéig megmaradt egy rendes, becsületes és ha lehet ezt mondani, írtó ari karakternek, amin nagyon meglepődtem, mert a színész legutóbbi szerepében nekem nagyon antipatikus volt (az volt az egyetlen főszerep ahol láttam), így kissé vonakodtam tőle, de lássatok csodát. Tudok én még meglepődni bőven. Mindenesetre nagyon megkedveltem őt, ahogyan a többi szereplőt szintén. És a végére is értem a bejegyzésemnek, így utolsó sor gyanánt is csak azt tudom mondani, hogy aki egy könnyed, szórakoztató sorozatra vágyik, az mindenképp vegye ezt kézbe, mert abszolút kiemelkedik a többi hasonló témájú sorozat között, de komolyan.

Történet: 8/10

Zene: 8/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Sorozat: Page Turner

Page Turner

Műfaj: dráma, zenés
Részek száma: 3
Dátum: 2016
Csatorna: KBS2

Ismertető: Történetünk 3 fiatalról szól. Yoon Yoo Seol született tehetség ha zongorázásról van szó, azonban édesanyja túlhajszolja őt, holott nem szereti azt, amit csinál, így amikor megvakul megkönnyebbül, hogy végre nyugodtabb élete lehet, azonban anyja továbbra is nyomást gyakorol rá. Második főhősünk Cha Sik, remek sportoló, akinek egy váratlan baleset miatt új álmot kell találnia, s az álom rá is talál, amikor megtudja, hogy az apja egy híres zongorista. Végül, de nem utolsó sorban itt van még Jin Mook, Yoon Yoo Seol nagy ellensége, ugyanis egy gyerekkori viszály miatt a mai napig ki nem állhatják egymást. Jin Mook is nagyon tehetséges, ha zongorázásról van szó, azonban szülei nem ismerik el őt és tehetségét, így egyre jobban kétségbeesik.

Vélemény: Amiben Ji Soo szerepel az számomra kötelezővé vált, így alig vártam, hogy időt szakíthassak erre a rövidke sorozatra is, aminek az előzetese eszméletlen érdekes sztorit ígérget. Fogjuk rövidre. Egyetlen egy nagy bajom volt az egésszel. Az ilyen sztorikból mi a jó fenének nem lehet minimum 16 részes sorozatot csinálni? Miért? Könyörgöm ezt válaszolja meg nekem valaki, mert teljesen kétségbeestem. Remek történet, jó színészek, megható jelenetek.

Tényleg nem tudom megérteni, hogy miért nem lehetett ebből egy hosszabb sorozatot csinálni, kicsit kidolgozottabb múlttal, több jelennel, remek karakterfejlődéssel, megható jelenetekkel. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem lett volna kidolgozva. Eszméletlen egyedi volt, a három rész pont annyit mutatott, amennyit kellett neki. Nem a múlton, hanem a jelenen, és legfőképp az érzéseken, álmokon és csalódásokon volt  a hangsúly, mindez tette ilyen remekké ezt a sorozatot.
Érdekes, nagyon elgondolkodtató és megrázó is volt egyben. Csodaszépen megmutatták, hogyan érhet véget valaki álma, élete egy szempillantás alatt, hogyan hozza meg a kitartó munka a gyümölcsét, hogyan tud mosolyt csalni az arcunkra egy egyszerű pillanat. Én nem tudom mire számítottam, amikor bekapcsoltam az első részt, de erre biztosan nem. Komolyan mondom lenyűgözött. Teljesen. Totálisan. Miért csak 3 rész... miééééééééééééééééért????!!!!

A sorozat végével kapcsolatban még annyit, hogy én komolyan sírtam. Egy hihetetlen gyönyörű, hidegkirázós és elgondolkodtató befejezést sikerült kreálni, ami tény, hogy elég nyitott maradt, de pont ettől volt még szebb az egész. Nem tudom, ilyet szoktak-e csinálni, de nagyon jó lenne, ha ismét felvetnék ezt a sztorit ezekkel a színészekkel, és egy hosszabb készülne belőle, mert lenyűgöző. Pont. Mondanom sem kell, szerintem ezt a sorozatot mindenkinek látnia kell.

Szereplők: Lássuk csak történetünk főhőseit sorjában.
Kim So Hyun - Yoon Yoo Seol: Beképzelt, de ugyanakkor hihetetlen tehetséges lány, akit anyja folyamatos nyomás alatt tart, és ami miatt úgy érzi, megfullad. Őszintén, Kim So Hyun-t nem tartom jó színésznőnek, a mindig ismétlődő karakterei (legalábbis az, ahogy eljátssza őket) nem nyerik el a tetszésemet, pedig nagyon próbálkozom. Talán ez volt az egyetlen, ahol valamelyest megbékéltem vele, de azért sok kifogásolni való volt benne is. Nem szerettem, amiért annyira semmibe veszi Cha Sik-et, amiért folyamatosan megalázta meg beszólogatott neki. Nagyon nem szeretem az ilyen karaktereket. Főleg úgy, hogy Cha Sik karaktere szerintem messze vitt mindent az egészben. Nagy nehezen, de sikerült megbékélnem vele, de csak mert annyira megható volt a sztori, hogy nem volt időm vele foglalkozni. Kim So Hyun sajnos nem sokat fejlődik, pedig volna hová. A most induló sorozatát nézni fogom, kíváncsian várom.

Ji Soo - Cha Sik: Sportoló, akinek teljesen értelmét veszti az élete, miután a baleset miatt abba kell hagynia. Az ő karakterét csak ennyivel tudnám leírni: lenyűgöző. Egy hosszú sorozatban is nehéz kidolgozott és egyszerűen ámulatba ejtő karaktert találni, rövidben szinte lehetetlenség, de most sikerült. Cha Sik egy annyira üde, de ugyanakkor szomorú srác volt egyben, hogy a nézőnek szíve szakad meg érte. Imádtam, emelem kalapom a karakter előtt, amiért minden helyzetből felállt. Lenyűgöző volt, ahogyan, ha a fejébe vett valamit, megcsinálta. Addig gyakorolt, éjjel nappal, míg végül elérte a célját, emiatt pedig hatalmas elismerésem neki, ugyanis a mai emberekből nagyon is hiányzik a kitartás. Számomra bent van, a legjobb férfi karakterek között, az már biztos. Ji Soo korona volt erre a remek karakterre, biztos vagyok benne, hogy más is remekül hozta volna, de Ji Soo volt az, akire egy az egyben ráírták ezt a szerepet. Nagyon, nagyon várom a jövőbeli főszerepeit.
Shin Jae Ha - Seo Jin Mok: Yoo Seul nagy ellensége, hisz gyerekkoruk óta ki nem állhatják egymást, és őszintén, meg is lehet ezt érteni. Jin Mok karaktere is nagyon szépen ki volt dolgozva, az első perctől megragadta a figyelmem. Amitől nagyon féltem, hogy végül magába roskad és felemészti a nyomorúság, de nagyon, borzasztóan örülök, hogy nem így történt. Ő is ugyanolyan főhős volt, mint a másik kettő. Nagyon sajnáltam, amiért szülei ennyire semmibe veszik, holott tényleg egy nagyon tehetséges fiú. A sorozat legvégéhez visszatérve, nem tudom eldönteni, hogy örültem-e annak, hogy végül ki kapta meg a 'nagy' lehetőséget, de belegondolva így volt tökéletes, megható, vidám és szomorú is egyben. A színésszel én még nem találkoztam nagyobb szerepben, de itt nagyon megkedveltem őt.

Történet: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: Persevere, Goo Hae Ra

Persevere, Goo Hae Ra ~ Sing Again, Hera Gu

Műfaj: zenés, romantikus, dráma
Részek száma: 12
Dátum: 2015
Csatorna: Mnet 

Ismertető: Történetünkben 6 fiatal a főszereplő. Goo Hae Ra, akinek álma, hogy elhunyt édesapja utolsó zenéjét megismertesse a világgal. Kang Se Jong és Se Chan, akik ikertestvérek és akik gyerekkoruk óta nagyon jóban vannak Hae Ra-val. Henry, aki visszatér sok év után Koreába, hogy kpop énekes legyen. Jang Goon, akinek az éneklés a szenvedélye, holott édesapja nem támogatja. És végül, de nem utolsó sorban Lee Woo Ri, akit gyönyörű hanggal áldott meg a sors, de méretei miatt sokan elítélik őt. Ők hatan már-már sorsszerűen találkoznak, és megalakítják a Persevere csapatot, azonban rengeteg nehézségekbe és fájdalomba ütköznek az évek során. De ők, még ha hétszer is esnek, nyolcszor fognak felállni és újrakezdeni.

Vélemény: A bejegyzés megírása előtt fejeztem be a sorozatot, annyira tele vagyok érzelmekkel, hogy, már előre látom, ez egy nagyon hosszú vélemény lesz, szóval előre is bocsánat. Először is szép kis 'történetem' van ezzel a sorozattal. Még év elején láttam, hogy indul, de nem terveztem megnézni. Aztán véletlenül találtam pár számot amit énekelnek, akkor elgondolkoztam. Mindezek után, amikor elindult a Warm and Cozy, annyira megszerettem Poong Sant, hogy végül egye-fene, gondoltam, és végre felírtam a megnézendők listájára.

A nemrég befejeződött Oh My Ghost sorozatnak hála még előrébb került a listámon. Aztán végül két vagy három napja sikerült minden most futó és általam nézendő sorozatot beérnem, így gondoltam elkezdek egy már befejeződöttet. Életem leges, leges, legjobb döntése volt. El sem hiszem, hogy én hülye majdnem lemaradtam erről a csodaszép és sajnos kevesek által ismert sorozatról. Hisz sajnos nem volt nagyon beharangozva sem előtte sem utána.
Valamiért kicsi korom óta úgy vagyok a zenés sorozatokkal és filmekkel, hogy nagyon nehezen veszem rá magam rájuk, de aztán egytől egyig a kedvenceim lesznek. Elengedhetetlen, hogy egy picit a Dream High című sorozathoz hasonlítsa az ember ezt a sorozatot, hisz az az egyik 'legnagyobb' koreai zenés sorozat. Aki olvasta a blogom, az tudja, mennyire imádtam, a sok hiba ellenére is maximális pontot adtam rá. Na de akkor erre varrjatok gombot: a Persevere című sorozat minimum kétszer olyan jó volt, mint a Dream High.

Egyrészt imádtam, hogy tényleg, telis tele volt zenével, nem csak 1-2 részenként, hanem szinte minden 15 percben. A koreográfia is mindenhol meglepően (!!) jó volt. Sokkal inkább éreztem őket egy csapatnak, mint a Dream High-ban szereplő 6 személyt. Annyira együtt voltak, annyira nagyon jó volt az összhang közöttük, hogy nehéz már csak felfognom is, hogy tényleg egy sorozatról írom most a véleményem és nem egy valódi együttesről.
Spoiler!: Amit a itt az elején meg szeretnék említeni, az az, hogy nagyon örültem, hogy Se Chan ismét 'előkerült' az utolsó részben, hisz alapjáraton érte jöttek össze újra. Féltem, hogy ezt a tényt elfelejtik, de szerencsére nem, Se Chan és a naplója is ott volt a végén. S ha már róla beszélek el kell, hogy mondjam, egyrészt nagyon meglepett a halála, másrészt ezzel együtt megszületett az idei kedvenc jelenetem. Te jó ég, egyszerűen hihetetlen volt.

Rengeteget sírtam rajta, utána szüneteltetnem is kellett aznap a sorozatot, annyira megterhelt lelkileg. Spolier vége! És nem csak ez az egy jelenet volt. Szinte az egész sorozat. Annyira sok érzelem volt benne, és annyira sikerült ezt átadni a nézőknek is, hogy tényleg nehéz, sőt, szinte lehetetlen száraz szemmel befejezni ezt a sorozatot. Az utolsó dalukon egyenesen zokogtam, annyira csodaszép és megható volt, annyira sikerült átadni nekünk a karakterek érzéseit. Egyszerűen lenyűgöző, mást nem is tudok mondani.
Na de hogy picit a sorozat felépítésére is figyeljek: nagyon érdekes volt és nagyon egyedi. Egyrészt nekem új volt ez a sok 'bevágás', amit bár csak a sorozat elején tapasztaltam, mégis nagyon tetszett. Picit furcsa volt (de nem rossz), hogy a 12 rész sok évet ölel fel. És a felépítésről még annyit, hogy nagyon tetszett, hogy miután vége lett a részeknek egy picike, az adott epizódból kimaradt jelenetet láthattunk. Például a második jelenet végén annak a picike kivágásnak konkrétan 100 darab zsepi és egy szív esett áldozatul. 

Nagyon tetszett, hogy pár rész végére bakikat is kaptunk, amik picit segítettek feldolgozni ezt a nagyon 'nehéz' sorozatot. Tényleg komolyan mondom azt, hogy minden részt egy erős levegővétellel kezdtem el és egy sóhajjal fejeztem be. Én egyáltalán nem ilyesmire számítottam, szóval tényleg meglepődtem, hogy egy ennyire érzelmekkel teli, komoly és csodaszép sorozatról van szó, ami picikét elgondolkodtatja az embert.
Hisz volt benne szeretet, gyűlölet, harag, féltékenység, remény, család, barátság, testvériség és legfőképp kitartás. Csapatunknak rengetek félreértéssel és nehézséggel kellett szembenézniük, de kitartottak, nyolcadjára is felálltak és megcsinálták. Mindezek mellett rengetek fordulattal és sok sok apró tréfával találjuk szembe magunkat. Bizony, egy részen tudtam sírni meg nevetni is. Egyáltalán nem értem, hogy hogy lehet az, hogy ez a sorozat nem volt 'beharangozva', hisz nekem a kedvenceim közé került.

Egyedüli és tényleg egyedüli kivetnivaló a sorozatban, hogy a főhősnőre picit haragudtam, de róla majd még lentebb, hisz itt még korán sem ért véget a véleményem. Szóval összegezve az elmondottakat, egy csodaszép és érzelmekkel teli sorozatról van szó, amit szerintem mindenkinek látnia kellene egyszer. A Persevere Goo Hae Ra című sorozatnak hála egy értékkel lettem gazdagabb, alig várom, hogy decemberben újra bejegyzést írjak a kedvenc sorozataimról, mert ez biztosan benne lesz. Nézd meg mindenképp, mert érdemes!

Zene: Oké, itt hatalmas bajban vagyok két okból is. Egyrészt rengetek szám volt benne, amit imádtam, ki is vágtam őket magamnak a részekből. Másrészt meg mint mondtam, sajnos elég kevesen ismerik ezt a sorozatot, így nem sok számot találni feltöltve, de azért összeszedtem párat. Elmondanám, hogy nem rangsorolom itt a számokat csak linkelem amit tudok meg amit megtalálok. Sajnos az egyik kedvencemet, a 9.rész végén énekelt számot nem találtam meg online, de aki látta a sorozatot, az tudja melyikről beszélek (Woo Ri és Jang Goon énekeli).

1. Természetesen Ulala Session, egyszerűen imádom őket, a szám pedig (ismét és természetesen) lenyűgöző - With My Tears. 2. Sung Eun száma, amit nagyon régóta hallgatok - Jasmine Flower. 3. A minden rész elején felcsendült dal - Way To Go. 4. Egy csodaszép szám, ami a legfájdalmasabb is lesz a végére - Oh My Love. 5. Az egyik kedvenc gyakorlós dalom - Place Where You Need To Be. 6. Ezt csak hallgasd meg és próbáld ne könnyezni ~ már ha láttad a sorozatot.

Szereplők: Először is köszönet mindenkinek, mert nagyon sok karakter a szívemhez nőtt a sorozat folyamán, a színészek nagyon jók voltak. Na de lássuk csak akkor történetünk hat főszereplőjét a szokásosan: külön-külön.
Min Hyo Rin - Goo Hae Ra: Egy aranyos, reménnyel teli lány, aki mindkét fiút nagyon szereti, de a szíve Se Jong-ért lángol. Őszintén, bár picit furcsálltam őt, az elején nagyon, nagyon kedveltem. Aranyos volt, tetszett, ahogyan a dolgokhoz áll. Ez volt körülbelül a 5. részig, ugyanis utána kezdett kicsit elfajulni a dolog. Egyre depressziósabb, beképzeltebb és mosolyogni képtelenebb lett. Nem értettem, hogy a fenébe szeretheti mind a két srác ezt az abszolút antipatikus lányt. Már már kezdett elegem lenni abból, hogy nem tud dönteni, vagy ha mégis akkor mégsem dönt. Túl sok volt nekem ebből a karakterből. Az utolsó rész viszont túl szép volt, hogy bárkire is haragudjak, így egy okéval lezártam magamban. Szimpátiát jelen esetben nem pontozom, mert mind maximum rajta meg Rayen kívül, csak a hangokat. Jelen esetben 3/5. Színésznővel először találkoztam, így róla nem tudok sokat mondani.

Kwak Si Yang - Kang Se Jong: Egy hihetetlen rendes és aranyszívű srác, aki a világ minden gondját magára vállalná, ha tehetné, és csendben, teljesen egyedül szenvedne annak következményeivel. Konkrétan ezt csinálta a sorozatban is, és néha már sírva könyörögtem volna neki, hogy árulja már el mindenkinek, hogy ő is csak egy áldozat. És nem egy ilyen eset volt. Se Jong az egyik legrendesebb és leghihetetlenebb karakter volt az idei évben, nagyon, nagyon megkedveltem őt. Teljesen jogosnak tartottam amit Raynek mondott a testvérséggel kapcsolatban, de arról picit lejjebb. A hangja 3/5 pontos, akárcsak Hae Raé. A színész abszolút kedvenceim közé került, ezek után alig várom a további szerepeit. Remélem a jövőben nagyon sokat fogok még találkozni vele, mindegy hol, csak lássam.
Jin Young - Kang Se Chan: Aki még nem látta a sorozatot az itt ugorjon a következőre, mert a leírás spoileres. No lássuk csak, Se Chan karaktere annyira eszméletlenül édes és aranyos volt, hogy féltem nem fogok tudni dönteni a két srác közül, és az egyikért végül megszakad a szívem. Nos végül ez be is következett, csak más értelemben: teljesen megdöbbentem amikor meghalt, a második rész végén a picike résznél és teljesen kész voltam lelkileg. Hihetetlen volt, hogy ez az élettel teli, aranyos és vicces srác egyszer csak meghal. Aztán amennyire imádtam Se Chant sajnos annyira utáltam Rayt. Teljesen egyet értettem Se Jonggal, miszerint semmi joga megjelenni ennyi év után és Se Chan testvérének kiáltani ki magát. Soha életében nem is látta, hogy merte egyáltalán azt feltételezni, hogy ő inkább a testvére mint Se Jong. Nem, nagyon nem. Aztán a sorozatban is leginkább csak Hae Raval törődött, így tényleg nem lett kedvencem Ray, Se Chan viszont a legjobb karakter volt az összes közül. A színésznek elismerésem, alig várom, hogy újra találkozzak vele, a hanjára pedig 4/5 pontot adok, mert tényleg nagyon szépen énekel.

Henry - Henry: A legbolondabb, legviccesebb és legaranyosabb srác a csapatban, aki mindig tele van élettel és izgalommal. Henry volt az, aki egy kis humort vitt a fájdalmas és erős érzések közé, segített nekünk és a karaktereknek is néha egy kicsit kikapcsolódni és mosolyogni. Őszintén nem számítottam rá, hogy Woo Ri felé fog közeledni, de a végére nagyon aranyosak lettek együtt, már már azt vettem észre, hogy értük szurkolok amíg a fent említett hármas tengődik a szerelmi háromszögben. Henry aranyos volt, vicces és nagyon nagyon menő, igazán helye volt a csapatban. A színésszel először találkoztam, hisz eddig nem is volt más szerepe, de én nagyon szeretnék még vele más sorozatban is találkozni, mert nagyon megkedveltem. A hangjára 3/5 pontot adok neki is, viszont tény, hogy a csapatban ő tudott a legjobban táncolni és őt láttam a legtöbb hangszeren játszani.
Park Kwang Sun - Jang Goon: Utálja a koszt, egyenesen bacifóbiája van. Álma, hogy nagy énekes legyen, holott édesapja kezdetben egyáltalán nem támogatja ebben. Kwang Sunt arcról nem ismertem fel, hisz őszintén soha nem néztem utána. Amikor először meghallottam énekelni elsőként el voltam ájulva, hogy milyen szép hangja van, aztán rájöttem, hogy olyan ismerős nekem. Hát a fene egye meg, Ulala Session, kedvenc sorozat zenéimet éneklik, annyira imádom a hangját, hogy az valami eszméletlen, természetesen 5/5 pontot adok rá, egyszerűen csodálatos. A karakterre rátérve ő volt az, aki rávilágított arra, mennyire sokszínű ez a csoport, mennyire mások és mégis mennyire nagy a harmónia közöttük, mennyire szeretik és megértik egymást. Jang Goont is annyira szerettem mint a 3 másik srácot.

Yoo Sung Eun - Lee Woo Ri: Igazi kemény csajszi, akit hatalmas tehetséggel áldott meg az ég, de sajnos picit nagyobb méretet hord, mint kellene, így sok nehézségekbe ütközik. Amit először el kell itt mondanom, hogy ennek a színésznőnek hála, hogy felfigyeltem a sorozatra, mert megtaláltam az általa énekelt dalt a neten. Annyira csodaszép hangja van, később pedig rájöttem, hogy bizony jó pár kedvenc számomat énekli sorozatokból. Ilyen az, amikor valakinek tényleg jó hangja van, szóval 5/5 pontos, természetesen. Karakteréről annyit, hogy sokkal jobban szerettem, mint Hae Ra-t, plusz szerintem ez a színésznő sokkal szebb is, mint ő, nem is értettem, hogy hogyan jöttek ott páran azzal, hogy milyen kis csúnya lányról van szó. Nehogy már, hát mennyivel szebb már, mint Hyo Rin. Na de ennyit a külsőről. Woo Ri olyan volt, mint Henry, igazi felüdülés, tökéletes párost alkottak ők ketten. És látom a bejegyzésem végéhez is értem, szóval még egyszer szeretnék titeket arra buzdítani, hogy bátran nézzétek meg ezt a csodaszép sorozatot és remélem nektek is annyi kellemes percet fog okozni.

Történet: 10/10

Zene: 10/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10