Film: Midnight Runners

Midnight Runners

Műfaj: akció, vígjáték, krimi
Játékidő: 109 perc
Premier: 2017. augusztus 09.

Ismertető: Történetünk két főhőse Ki Joon és Hee Yeol. Mindketten a rendőrakadémiára jelentkeztek, bár nem biztosak abban, hogy rendőrök szeretnének lenni. Ki Joon-nak nagy szája van és szereti a kemény legényt játszani, Hee Yeol inkább az eszét használja. Ők ketten kezdetben ki nem állhatják egymást, de a dolgok rendje és módja szerint hamar barátok lesznek. Egyik este, mikor kimenőt kapnak az akadémiáról, elmennek bulizni, de egy nőt sem sikerül felszedniük. Hazavánszorgásuk során szemtanúi lesznek, ahogy egy fiatal lányt leütnek és beraknak egy kocsiba. A két srác akcióba kezd felhasználva az akadémián tanultakat, azonban ők sem sejtik, hogy nem csak egy egyszerű rablásról van szó.

Vélemény: Nem fogok nektek sokat tudni beszélni a filmről. Ezt a filmet látni kell emberek. Vicces (nagyon vicces), izgis, pörgős, olyan igazi kikapcsoló film, ami tökéletes arra, hogy egy hétvégén, popcornnal a kezünkben leüljünk és nevessünk egy jót. Történetünk a két dilinyós rendőrtanoncról szól, akik először nagyon utálják egymást, hisz nagyon sok mindenben különböznek, de hamar rájönnek, hogy jobb párost alkotnak, mint azt valaha is gondolták volna.

Nagyon, nagyon, nagyon sokat nevettem a két srácon, tényleg sikerült olyan jeleneteket csempészni a komoly szituációkba is, hogy volt, amit vissza kellett tekernem, annyira jó volt. Nem bonyolítják túl sem a dolgokat, elrabolnak egy nőt, a két fiú pedig a lehető legegyszerűbb módon próbálja meg elkapni a tettest. Nem voltak benne eget rengető csavarok, nem volt benne korrupció és annak hálózata, egyszerűen csak végigvezetik, ahogy a két dilnyós leleplezi a rosszfiúkat.

Mást nem is tudok nektek mondani. Nem a világ legjobb filmje, de kikapcsolódásként tökéletes, én rengeteget nevettem rajta. Seo Joon és Ha Neul baromi jól játszottak és baromi jól mutattak együtt, szívesen látnám őket még együtt, akár sorozatban is, legjobb barátként, ugyanilyen kattantnak. Nagyon dilinyósak, dehát ennek hála rengeteget nevethettünk ezalatt a röpke két óra alarr. Le merném fogadni, hogy ők is nagyon élvezték a forgatást, tuti rengeteget nevettek.

Történet: 10/10

Színészek: 10/10

Karakterek: 10/10

Sorozat: Monstar

Monstar

Műfaj: romantikus, zenés, ifjúsági

Részek száma: 12

Dátum: 2013

Csatorna: tvN, Mnet

Ismertető: Yoon Sul Chan egy nagyon híres együttes tagja, rengeteg rajongója van, mindenki imádja őt. Elég nehezen mutatja ki az érzéseit, ráadásul akarata ellenére is elég sok zűrt okoz, emiatt az ügynöksége elküldi őt iskolába, hogy kicsit jobb kép alakuljon ki róla. Itt találkozik a gyönyörű hangú lánnyal, Min Se Yi-vel, aki nincs érte úgy oda, mint a többiek. Az iskolában van még egy ellenséggé vált régi barátja is, Jung Sun Woo, aki szintén szerelmes Se Yi-be. Az iskolában egy kis zűrzavarnak hála ők hárman, és még három másik diák (Sim Eun Ha, Cha Do Nam és Park Kyu Dong) egy együttest alakítanak, és mindenki a maga módján veszi ki a részét a munkából.

Vélemény: Nagyon kíváncsi voltam már erre a sorozatra, mert nagyon szeretem a zenés sorozatokat, és mert annyira nagyon nem volt ez híres, s nem egyszer jártam már úgy, hogy a nem híres zenés sorik nagyon elnyerték a tetszésemet. Nem igazán tudom, hogy mit vártam ettől a sztoritól, és azt sem, hogy ezt a valamit megkaptam-e. Voltak dolgok, amik tetszettek és voltak olyanok is, amik pedig nagyon nagyon nem. Kezdjük ezekkel.

Ami a leginkább idegesítő volt az egészben az maga a romantika és a szerelmi háromszög. Én nagyon szeretem a romantikus sztorikat, de van olyan, ami anélkül sokkal jobb lenne. Ilyen volt ez is. Az elején aranyos volt, ahogyan a minden lány által imádott srác találkozik egy olyan lánnyal, aki nincs oda érte. Aranyos volt, hogy Sun Woo is szép lassan közeledett a lányhoz és folyton segített neki. De hamar nagyon elegem lett belőle. Sok volt, túl sok az egész.

A két fiú között a sok fenyegetés, veszekedés nekem nagyon túldramatizált volt. Csomószor kihívták a másikat és elmondták, hogy én szeretem, te ne menj hozzá közel. Kicsit komolytalan volt, ahogy pár iskolás élet-halál harcot vív egy lányért, akinek a személyisége csöppet sem megnyerő. És akkor természetesen ebből következik az is, hogy a karakterek nem nagyon tudtak megnyerni engem. De róluk majd még később is beszélek lentebb.

Néha a sorozatban a vágások kicsit furának tűnnek, mintha ilyen nagyon gyorsan, utolsó percben összevágott részt látnék. Ez picit idegesített, de igazából nem olyan dolog, ami miatt kizárásra kerülhet egy sorozat. Szerintem ezek voltak azok a dolgok, amik nem igazán tetszettek, és ezek azért elég nagy dolognak számítanak, főleg, hogy a romantika és a karakter talán a legfontosabb egy sorozatban (mármint egy romantikus sorozatban).

És akkor mi volt az, ami tetszett? Aranyos volt, hogy mind a 6 diáknak megvolt a maga kis története, s bár nem nagyon fejtették ki őket, mégis kaptunk egy kis bepillantást az életükbe, s rájöhettünk, hogy mindenkinek máshogy nehéz az egész. S bár a karakterek nem kerültek hozzám közel, örültem, hogy próbálkoztak vele. Plusz egy kis titok is lappang a sorozatban, ami azért annyira nem nagy dolog, de az érdeklődést fent tudják vele tartani.

Ami a leginkább tetszett az viszont a zene volt. Mármint nem az, amit énekelnek, hanem az, hogy folyton. Őszintén elmondom az énekek közül nekem össz-vissz 3 szám nyerte el a tetszésemet ami azért édes kevésnek számít, de borzasztóan örültem, hogy minden részben, 15-20 percenként hallhattunk zenét. Legyen ez egy vicces matek óra, egy karakter énekelgetése, vagy éppen egy utcai zenész dala. Szerintem ettől lett úgy igazán zenés az egész.

Igazából mást nem is nagyon tudok rá mondani. Mint láthattátok, volt, ami tényleg tetszett, viszont volt a másik fele, ami tett róla, hogy azért annyira mégse legyen nagy kedvenc. Szerintem egy átlagos kis sorozat, ami kellemes perceket tud azoknak a nézőknek okozni, akik egy kis zenés sorira vágynak olyan színészekkel, akik annyira nem híresek (kivéve persze Kang Ha Neul). De ne várjatok tőle túl sokat sem, mert semmiképp sem egy mesterdarab.

Zene: Ahogy fent is mondtam, nagyon sok zene volt benne, aminek nagyon nagyon örülök, mert még ha nem is nyerték el annyira a tetszésemet, jó volt hallgatni őket. Azért pár telefonra is került: a BTOB 'First Love' száma, a Ha Yeon Soo és Kang Ha Neul által énekelt 'Flowers Gone', a Kim Yoo Hyun által énekelt 'If I Leave' - ezt a Heartstringsben is hallhattuk, akkor egy fiú énekelte - illetve ismét Kang Ha Neul és Da Hee által énekelt 'My Love'.

Szereplők: Bár sokan voltak, most mégis a 3 fő-fő szereplőre térnék ki bővebben.

Yong Joon Hyung - Yoon Sul Chan: Egy nagyon beképzelt srác, akinek van is mire beképzeltnek lennie, hisz annyi rajongója van, mint égen a csillag. Nagyon nehezen fejezi ki az érzéseit, aminek hála a nézők szenvedhettek vele együtt, mire úgy igazából rájött, hogy szerelmes a főhősnőbe. Sul Chan olyan nagyon hm-hm volt nekem. Igazából semmi újat nem mutatott nekem a karaktere, tipikusan olyan volt, mint a nagyon gazdag beképzelt főhősök, akik mindenkit lenéznek, majd a főhősnőnek hála totálisan megváltoznak, és egy igazi szőke lovaggá válnak fehér lovon. Szóval, nos igen. Nem utáltam őt, de igazából lehet, hogy öregszem én már az ilyen karakterekhez, mert egyáltalán nem vagyok tőlük elragadtatva. A színésszel/énekessel még nem találkoztam, de láttam, hogy nem is nagyon volt más szerepe ezen kívül. Talán majd a jövőben.

Ha Yeon Soo - Min Se Yi: Egy lány, aki nem tudja elfelejteni édesapját, és aki emiatt szörnyen rosszban van édesanyjával. Őszintén elmondom, a sorozat elején nagyon tetszett a főhősnő. Aranyos volt, de kellőképp kiállt magáért és másokért is, nem nyalizott senkinek, azt tette, ami szerinte helyes volt. Aztán egyre inkább vált antipatikussá. Hisztirohamai és kitörései voltak, vártam már mikor ajánlja fel neki valaki, hogy elviszi egy pszichológushoz vagy valami, mert tényleg nem volt normális amit csinált. Olyan dolgokért húzta fel magát párszor, hogy csak álltam és néztem, hogy mi a franc baja van. Ráadásul a két fiú között folyton húzogatta a vonalat, bár nem volt szerelmes Sun Woo-ba, folyton hízelgett neki és rá szavazott minden döntésében, de áá, persze nem értette ő, hogy Sun Woo miért is szerelmes belé, mikor ő abszolút semmit nem érez. Na mindegy, hagyjuk is őt szerintem.

Kang Ha Neul - Jung Sun Woo: Egy nagyon aranyos srác, aki kora ellenére nagyon érett és felelősségteljes. Folyton vigyázott a lányra, és segített neki mindenben. Nekem sokkal szimpatikusabb volt, mint a főhős, nem is értettem, hogy a csaj hogy nem veszi észre, milyen rendes volt vele végig. Aztán kicsit sok lett ő is, ahogyan nem tudott lekopni már a lányról. Őszintén titkon reméltem, hogy észreveszi, hogy Kim Na Na mennyire szereti őt, mert bár attól a lánytól sem voltam elájulva, mégis sokkal jobb volt, mint a főhősnő, szóval jó lett volna, ha észbe kap és rájön, hogy a főhősnő egyáltalán nem érdemli őt meg. Na mindegy. Kang Ha Neul nekem nagyon nagyon nagyon nagy kedvencem, s sajnáltam, hogy ismét pórul járt, nagyon remélem, hogy a következő szerepe már főszerep lesz.

Történet: 7/10

Zene: 8/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 6/10

Sorozat: Moon Lovers: Scarlet Heart - Ryeo

Moon Lovers: Scarlet Heart - Ryeo

Műfaj: romantikus, történelmi, dráma, fantasztikus

Részek száma: 20

Dátum: 2016

Csatorna: SBS

Ismertető: Főhősnőnk, Hae Soo élete nem igazán a toppon áll. Miközben egy parkban szomorkodik egy gyermek beleesik a vízbe. A lány utána ugrik, hogy kimentse, de a víz hirtelen lehúzza, és visszarepül a múltnak egy veszélyes szakaszába, ahol a hercegek versengnek a trónért. Hae Soo kénytelen beilleszkedni az ott élő emberekhez, megtanulni az akkori szokásokat. Idővel azonban rájön, hogy akár a történelmet is megváltoztathatja, természetesen jó irányba.

Vélemény: Wow. Nem is tudom hol kezdjem. Vártam már azt a pillanatot, amikor végre leírhatom a véleményemet, de féltem is tőle, hisz ez azt jelentette, hogy véget és a sorozat. A sorozat, ami abszolút kedvencemmé vált, a sorozat, aminek minden pillanatát imádtam. Idén volt pár sorozat, aminek nagyobb volt a füstje, mint a lángja - túlságosan is imádtak egyes sztorikat, amik szerintem nem voltak olyan szinten, mint a hírnevük. 

Nem úgy, mint itt. Úgy érzem, ez a sorozat korán sem kapott annyi elismerést, mint amennyit megérdemel. Na de, hadd kezdjem a legelejétől. Az első rész számomra nagyon furcsára sikerült, nem tudom miért, igazából kicsit elegem volt már az időutazós filmekből, gondoltam ez is egy lesz a sok közül. Aztán a színészek, a csodaszép, eszméletlenül lenyűgöző ruhák és dekorációk miatt mégis a folytatás mellett döntöttem. Hatalmas szerencsémre.
Már a második résztől olyan szinten beindul a sztori, hogy az ember kettőt pislog és már vége is. Nagyon durva volt. Nem is tudom hová dicsérjem a sztorit, meg mindent benne, mert nem találok szavakat rá. Imádtam a sztorit, ahogyan megy az időben bőven, ahogyan alakulnak a szereplők kapcsolataik, ahogyan a barátból ellenség lesz. Imádtam a kedves és vicces pillanatokat az elején, és ezzel párhuzamosan a fájdalmasakat a sorozat végén.

Imádtam a szerelmi és baráti kapcsolatokat, oda és vissza voltam mind a két férfitól, aki Hae Soo-t szerette. Úgy gondolom mindkettejükkel gyönyörű volt a kapcsolat kialakítása. Imádtam a karaktereket, akik nagyon emberiek voltak - nem volt szőke herceg fehér lovon, az a kislányoknak való. Mi kemény, fájdalmas múlttal rendelkező, néha önzőnek és már-már gonosznak tűnő karaktereket kaptunk, amik még legnyűgözőbbé tették.
Imádtam a ruhákat - jaj a ruhák, eszméletlenek voltak. Olyan leírhatatlanul szépek, hogy csak ámultam és bámultam, rendesen irigykedtem, hogy olyan csodaszép ruhákat hordhatnak. Főleg IU ruhái... hát valami lenyűgözőek voltak. A smink, a frizurák, a kiegészítők - értem itt az ecsetekre, takarókra, akár sminkkészletekre. Minden annyira igényes és csodaszép volt, hogy egyszerűen nem egyszer kívánkoztam be a sorozatba.

Egyetlen egy rossz szavam sincs rá, számomra abszolút kedvenccé vált, nem tudom, leelőzte-e a Bridal Mask-ot, de az tuti, hogy egy szinten van vele. A sorozat vége engem nem lepett meg, számítottam rá, azonban az utolsó másodpercek okoztak igazán nagy meglepetést, szerintem mindenkinek. Fel is röppent a hír egyből, hogy lesz második évadja a sorozatnak, amit én nagyon imádnék. Bár így lenne. Szívből kívánom, komolyan.

Zene: Egy tökéletesen elrendezett sorihoz tökéletes zene dukál. Annyi ost volt, hogy nem győzöm hallgatni mindet, hisz mind csodaszép. A számomra legkedvesebb Jung Seung Hwan 'Wind' című száma, ami minden pénzt megér, mellette pedig Sun Hae Im 'Will Be Back' című száma, amit mindig a karakterek halálának jelentekkor tettek be - csodaszép. A többi is hatalmas kedvencem lett: Taeyeon 'All With You', Loco&Punck 'Say Yes', Davichi 'Forgetting You', Epik High 'Can You Hear My Heart', Lee Hi 'My Love', Baek A Yeon 'A Lot Like Love', I.O.I. 'I Love You'. Ami még hatalmas piros pont a sorozatnak az a soundtrack lista, amiből én minden egyes elemét megtartottam. A történelmi sorikban ez mindig jó, de itt kiemelkedően az volt.

Szereplők: Hűha, most lesz miről írni, szóval lássuk csak őket akkor sorjában.
IU - Hae Soo: Egy kedves lány, aki belecsöppen egy teljesen más világba, így nem ismervén az ottani szokásokat, mindenkivel kedves és előzékeny, mások számára furcsának tűnhet a viselkedése. Hae Soo nekem az első pillanatoktól kezdve nagyon aranyos lánynak tűnt, és ez később csak még inkább erősödött bennem. Tetszett, hogy volt egy kis sütnivalója (nem úgy mint egyes főhősnőknek), tetszett, hogy kiállt az igazáért, aztán az is tetszett, ahogy megtört és belefáradt az egészbe. Az egész sorozatban ő volt az, akin a legtöbb minden csattant. Nem tudom, hogy ki hogy állt a karakterrel, de én nagyon kedveltem őt végig, hiába volt pár rész, ahol kicsit önző volt. Kedveltem őt nagyon. IU nagyon kitett magáért, sikerült egy olyan karaktert megalkotnia, aminél érthető volt, hogy annyian oda vannak érte. Emelett szerintem nagyon szép volt ezekben a ruhákban és a frizurákkal, sokkal jobban áll neki, mind a modern kori, nagyon remélem, hogy sok történelmi sorozatban találkozunk még vele.

Lee Joon Gi - Wang So: Avagy a farkasfiú, aki hatalmas traumát élt meg kiskorában, és minden vágya az, hogy az anyja elfogadja őt fiaként. Wang So karaktere már a legelején felkapcsolta a fejemben a kis villanyt, hogy igen, ő az, aki a legszánalmasabb az egész sorozatban, ő az, aki a leginkább megérdemli a szeretetet. Nagyon, tényleg kimondhatatlanul tetszett, hogy voltak kissé gonosz jelenetei is, volt, ahol haragudtam rá, de ez tette emberivé. Az utolsó részben... te jó ég mennyit sírtam. Borzasztó volt, hogy szipogtam vele együtt. Egy szó, mint száz, egyszerűen imádtam őt úgy ahogy volt. Joon Gi az egyedüli olyan koreai színész, aki abszolút szívből lélekből csinálja amit csinál, de hát látszik is a szerepeink. Annyira visszatükröződik, hogy egyszerűen imádja amit csinál, és tökéletes akar lenni. Eddig is kedveltem őt, de nem volt olyan hatalmas kedvencem, annyira eddig nem fogott meg engem. Eddig.
Kang Ha Neul - Wang Wook: Fúha. A sorozat elején annyira szépek voltak a lánnyal, hogy komolyan elgondolkodtam azon, hogy jó lenne, ha együtt maradnának. A két színész között a kémia rendesen dolgozott, a karakterek és a jelenetek pedig rátettek erre egy lapáttal. Én nagyon reméltem, hogy... nem is tudom mit reméltem vele kapcsolatban. Amilyen szívszaggató volt a sorozat befejezése, nem is reméltem semmit. Egyszerűen imádtam a jelenlétét a sorozatban, és azt reméltem, a főhősnő klónozza magát és mindkét férfival együtt marad. Ha Neul számomra még egy viszonylag ismeretlen színész volt, de hát itt annyira nagyon megkedveltem őt, valami eszméletlen. Annyira szépen hozta a karakter fejlődését - igen, a sorozat legvégéig, hogy csak ámultam és bámultam. Remélem nagyon sokat fogunk még találkozni vele.

Hong Jong Hyun - Wang Yo: Keménynek és félelmetesnek tűnő férfi, aki valójában nem az, és erre az a bizonyos jelenet tökéletes magyarázatot ad. Minden sorozatba kell egy 'gonosz' karakter. A sztori elején, tetszett, ahogyan elhatározta magát, aztán az is, hogy szó szerint beleőrült az egészbe. Lenyűgözőnek találtam az ő karakterfejlődését is, és ott tartottam már a végén, hogy őt is nagyon megszerettem. A színész előtt emelem az összes nem létező karakterem, olyan brutális, híres színészeket megirigylő módon hozta ezt az ingatag, de ugyanakkor eltökélt karaktert, hogy ámulok és bámulok. Jong Hyun is olyan viszonylag új színész volt számomra, így kíváncsian vártam, mit fog produkálni nagyobb szereplőként, hát gratula neki. Itt is csak azt tudom mondani, hogy remélem a jövőben sok szerepe lesz még.
Nam Joo Hyuk - Baek-A: Minden történetbe kell egy aranyos, művészetnek elő srác, aki nagyon élesen a dolgok mögé tud látni, látja mindenki nézőpontját, nem csak a sajátját, vagy a pártfogoltjáét. Hihetetlen aranyos és okos volt, nagyon reméltem, hogy az ő élete legalább normálisan alakul, aztán rájöttem, hogy ebben a soriban nincs olyan, hogy normális. Nagyon tetszett a szerelmi szála is, ahogyan mindent elkövetett azért, hogy a nőt maga mellett tudja, ahogy a végsőkig elment érte. Borzasztóan imádtam őt is, egyszerűen nem tudok egy rossz szót sem mondani rá (sem). Joo Hyuk a többiekkel ellentétben nem volt új színész számomra, nagyon örültem mikor láttam, hogy ő is fog szerepelni, mert kedvelem őt, nagyon aranyos srác. Ő is nagyon ügyesen hozta a szerepét, remélem a jövőben sokszor fogunk még vele is találkozni.

Ji Soo - Wang Jung: Igazi harcos fiú, aki kicsit makacs és önfejű, de nagyon szereti testvéreit. Őszintén én a sorozat elején nem gondoltam, hogy az ottaninál fontosabb karaktere lesz a srácnak, azt hittem egy lesz a sok herceg közül (aztán végül mindenki nagyon fontos lett), de ő főképp az lett. A sorozat utolsó részében nagyon sokat szerepel... hát nem tudok mit mondani komolyan. Nagyon imádtam, amiért mindent megtett azért, hogy megvédje a lányt, amiért képes lett volna mindent feladni, amiért egyszerűen létezett ez a karakter. Nagyon imádtam őt, és úgy fáj a szívem, hogy láthattuk őket a sorozatban felnőni... olyan messzinek tűnik az a rész, amikor fiatalok módjára bolondoztak, pedig nem rég volt. Ji Soo az Ji Soo, nem lepődtem meg, hogy nagyon kitett magáért. Ismét csak azt tudom mondani, hogy sok főszerepet még neki a jövőben. Történelmit is köztük. Nagyon sokat.
Baekhyun - Wang Eun: A legkisebb a hercegek között, fiatal, játékos. Belegondolva a karaktere hatalmas kontrasztot alkotott a történettel. Olyan kedves, vidám és élettel teli volt, hogy fáj belegondolnom. Nagyon aranyos volt ő is a maga kis szerelmi szálával. Belegondolva mindenkinek annyira brutálisan jó karaktere volt, és mindenki annyira kitett magáért, hogy nem tudok egy rossz szót sem szólni senkire és semmire. A színész új volt számomra, mondanom sem kell mennyire megkedveltem őt is, remélem a jövőben még találkozok vele. Az utolsó hercegünkről, Wang Won-ról nem írok külön, mert talán ő volt az, aki nem szerepelt annyit csak úgy volt. Ennek ellenére jelentőségteljes volt az ő karaktere is, csak nem tudnék írni róla ennyit. És hát nézzetek oda, el is érkeztem a bejegyzésem végére, ami azt jelenti, végleg vége a sorozatnak. A sorozat gépemen marad, biztos vagyok benne, hogy a hamarosan még egyszer meg fogom nézni, már alig várom.

"Többé nem leszek egy király lánya, vagy húga.

Isten leszek a király felett."

"Nem féled az istenek haragját, miután ennyi ember vérét kiontottad?"

"A hűség alapja a bizalom."

Történet: 10/10

Zene: 10*/10

Plusz soundtrack: 10*

Színészek: 10/10

Karakterek: 10/10

Film: Twenty

Twenty

Műfaj: vígjáték
Játékidő: 115 perc
Premier: 2015. március 25.

Ismertető: Adott 3 húszas éveikben járó srác. Chi Ho, aki külsejének hála igazi nőcsábász. Nincs életcélja, nem érdekli semmi sem, azt sem tudja mit akar majd dolgozni. Dong Woo, aki képregényrajzoló akar lenni, de akárcsak Chi Ho, egy igazi idióta. És végül Gyung Jae, aki talán a legnormálisabb közülük: tanul és szeretne egy igazi barátnőt, akit szerethet. 3 főhősünk még a gimiben találkozik, ugyanis mind ugyanabba a lányba voltak szerelmesek. Mit hozott a sors mit nem, legjobb barátok lettek. Most, hogy elérték a húsz éves kort életük fénypontján kellene, hogy legyenek, de ez az időszak nagyon sok nehézséget, küzdelmet és gyötrelmet rejteget számukra, valamint jövőt is kell válasszanak maguknak, ami cseppet sem könnyű három ilyen elfuserált srácnak.

Vélemény: Még egy ilyen baromságot mint ez a film... komolyan nem találni. Ez a három idióta (de főleg a Woo Bin) annyi hülyeséget csinált ebben a filmben, hogy néha csak a fejemet fogtam. Mikor elkezdtem a filmet jóra számítottam, hisz elég sok pozitívumot olvastam róla, no meg a három főhős sem a rossz színész kategóriában van. Így hát végül sikerült sort kerítenem erre az elég fura, de ugyanakkor vicces filmre.

A történet lényege az volt, hogy 3 srác életük csúcspontján van, amikor azt hiszi mindenki, hogy milyen jó időszakban is vannak. De valójában ez az egyik legnehezebb korszak: a szerelem és a karrierépítés nehéz súlya tornyosodik rájuk. Véleményem szerint sikerült úgy összehozni ezt a filmet, hogy szórakoztató legyen, mégis tartalmas és még tanulságos is. Kész főnyeremény. Arról nem is beszélve mennyit nevettem.
Annyi vicces jelenet volt benne, hogy az nem igaz, rengetegszer nevettem fel hangosan, annyira idióta helyzetbe kerültek főhőseink. A végén pedig az a közös bunyó valami felejthetetlen. A befejezés is nagyon aranyosra sikeredett. Összegezve nagy elvárásokkal kezdtem neki ennek a filmnek s lám nem csalódtam, tökéletes szórakozást nyújtott a film, szerintem érdemes mindenkinek megnéznie, aki szeretne egy picit nevetni.

Szereplők: És akkor lássuk minden idők legidiótább főhőseit külön.

Kim Woo Bin - Chi Ho: Talán a legfurább a srácok közül. Csak a nőkön jár az agya, fogalma sincs, hogy mit akar csinálni a jövőben. Van, hogy a kanapén ülve tölti a napjait, és ez őt cseppen sem zavarja. Ahogy az apja is mondta: néha pozíciót változtathatna, hogy biztosra menjenek, hogy életben van. Félelmetes. Tudtam, hogy Woo Bin nagyon fog alkotni, de erre nem számítottam. Még nem láttam ilyen idióta szerepben őt, de őszintén nagyon illik hozzá. Olyan fejeket tudott néha vágni, hogy nem győztem visszatekergetni a jeleneteket. Na meg azok a hangleejtések. Örültem, hogy Chi Ho a film végére picit összeszedte magát, de megmaradt ugyanolyan idiótának, mint a kezdetekkor. Muszáj hosszú, minimum 16 részes sorozatban, főszerepben látni ezt a karaktert Kim Woo Bin szereplésével, mert egyszerűen nem győztem betelni vele. Megtalálta a hozzá legjobban illő karaktert. Remélem láthatom még nagyon sokszor.
Lee Joon Ho - Dong Woo: Ő volt az átmenet a két srác között. Életcélja, hogy képregényszerkesztő legyen, de ugyanolyan idióta, mint Chi Ho. Tényleg, pont a két másik srác keveréke volt. Nem tudom, talán pont ezért ő volt az, aki a legtávolabb állt tőlem. Vagy csak nem fektettek rá akkora hangsúlyt, nem is tudom. Megkedveltem őt természetesen, főleg amiatt is, hogy mennyire támogatja egyedülálló édesanyját és 3 öccsét. Csak valahogy nem került hozzám annyira közel, pedig tény, hogy ő volt a legrendesebb. A öcsikéi pedig valami hihetetlen aranyosak voltak, főleg az ikrek. Örültem, hogy neki is sikerült elfogadható befejezést kreálni. Joon Ho eddig összesen 3 filmben szerepelt, abból is csak itt találkoztam vele, így ítélkezni nem fogok, de őszintén látok benne tehetséget, szóval hátha lesz főszereplő valami jó kis sorozatban. 

Kang Ha Neul - Gyung Jae: Elgondolkodtató, hogy hogy is tartozik ehhez a trióhoz, hisz ő a legnormálisabb. Tanulni szeretne, van életcélja, s bár szereti a nőket nagyon, szeretne egy barátnőt magának és azt soha sem csalná meg. Gyung Jae nekem a kedvencem lett, annyira aranyos volt. Főleg ahogy szerette Jin Joo-t. Annyira cuki volt, és annyira vicces amikor néha kibukott. Ha belegondolok nagyon jól jött ki, hogy a triónk mindhárom tagja teljesen különböző, de valahol mélyen mégis egyformán idióták. Imádnivalóak voltak. Ha Neul egyre jobb és jobb, remélem a jövőben főszerepben is láthatom majd, és nem csak a főhős gyerekkori énjét alakítja. Igen, véget is ért a bejegyzésem, szóval így utolsó sor gyanánt elmondanám, hogy mindenkinek ajánlom, nem lett kedvenc filmem, de szerintem egyszer mindenképp megéri megnézni.

Történet: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10