Sorozat: Monstar

Monstar

Műfaj: romantikus, zenés, ifjúsági

Részek száma: 12

Dátum: 2013

Csatorna: tvN, Mnet

Ismertető: Yoon Sul Chan egy nagyon híres együttes tagja, rengeteg rajongója van, mindenki imádja őt. Elég nehezen mutatja ki az érzéseit, ráadásul akarata ellenére is elég sok zűrt okoz, emiatt az ügynöksége elküldi őt iskolába, hogy kicsit jobb kép alakuljon ki róla. Itt találkozik a gyönyörű hangú lánnyal, Min Se Yi-vel, aki nincs érte úgy oda, mint a többiek. Az iskolában van még egy ellenséggé vált régi barátja is, Jung Sun Woo, aki szintén szerelmes Se Yi-be. Az iskolában egy kis zűrzavarnak hála ők hárman, és még három másik diák (Sim Eun Ha, Cha Do Nam és Park Kyu Dong) egy együttest alakítanak, és mindenki a maga módján veszi ki a részét a munkából.

Vélemény: Nagyon kíváncsi voltam már erre a sorozatra, mert nagyon szeretem a zenés sorozatokat, és mert annyira nagyon nem volt ez híres, s nem egyszer jártam már úgy, hogy a nem híres zenés sorik nagyon elnyerték a tetszésemet. Nem igazán tudom, hogy mit vártam ettől a sztoritól, és azt sem, hogy ezt a valamit megkaptam-e. Voltak dolgok, amik tetszettek és voltak olyanok is, amik pedig nagyon nagyon nem. Kezdjük ezekkel.

Ami a leginkább idegesítő volt az egészben az maga a romantika és a szerelmi háromszög. Én nagyon szeretem a romantikus sztorikat, de van olyan, ami anélkül sokkal jobb lenne. Ilyen volt ez is. Az elején aranyos volt, ahogyan a minden lány által imádott srác találkozik egy olyan lánnyal, aki nincs oda érte. Aranyos volt, hogy Sun Woo is szép lassan közeledett a lányhoz és folyton segített neki. De hamar nagyon elegem lett belőle. Sok volt, túl sok az egész.

A két fiú között a sok fenyegetés, veszekedés nekem nagyon túldramatizált volt. Csomószor kihívták a másikat és elmondták, hogy én szeretem, te ne menj hozzá közel. Kicsit komolytalan volt, ahogy pár iskolás élet-halál harcot vív egy lányért, akinek a személyisége csöppet sem megnyerő. És akkor természetesen ebből következik az is, hogy a karakterek nem nagyon tudtak megnyerni engem. De róluk majd még később is beszélek lentebb.

Néha a sorozatban a vágások kicsit furának tűnnek, mintha ilyen nagyon gyorsan, utolsó percben összevágott részt látnék. Ez picit idegesített, de igazából nem olyan dolog, ami miatt kizárásra kerülhet egy sorozat. Szerintem ezek voltak azok a dolgok, amik nem igazán tetszettek, és ezek azért elég nagy dolognak számítanak, főleg, hogy a romantika és a karakter talán a legfontosabb egy sorozatban (mármint egy romantikus sorozatban).

És akkor mi volt az, ami tetszett? Aranyos volt, hogy mind a 6 diáknak megvolt a maga kis története, s bár nem nagyon fejtették ki őket, mégis kaptunk egy kis bepillantást az életükbe, s rájöhettünk, hogy mindenkinek máshogy nehéz az egész. S bár a karakterek nem kerültek hozzám közel, örültem, hogy próbálkoztak vele. Plusz egy kis titok is lappang a sorozatban, ami azért annyira nem nagy dolog, de az érdeklődést fent tudják vele tartani.

Ami a leginkább tetszett az viszont a zene volt. Mármint nem az, amit énekelnek, hanem az, hogy folyton. Őszintén elmondom az énekek közül nekem össz-vissz 3 szám nyerte el a tetszésemet ami azért édes kevésnek számít, de borzasztóan örültem, hogy minden részben, 15-20 percenként hallhattunk zenét. Legyen ez egy vicces matek óra, egy karakter énekelgetése, vagy éppen egy utcai zenész dala. Szerintem ettől lett úgy igazán zenés az egész.

Igazából mást nem is nagyon tudok rá mondani. Mint láthattátok, volt, ami tényleg tetszett, viszont volt a másik fele, ami tett róla, hogy azért annyira mégse legyen nagy kedvenc. Szerintem egy átlagos kis sorozat, ami kellemes perceket tud azoknak a nézőknek okozni, akik egy kis zenés sorira vágynak olyan színészekkel, akik annyira nem híresek (kivéve persze Kang Ha Neul). De ne várjatok tőle túl sokat sem, mert semmiképp sem egy mesterdarab.

Zene: Ahogy fent is mondtam, nagyon sok zene volt benne, aminek nagyon nagyon örülök, mert még ha nem is nyerték el annyira a tetszésemet, jó volt hallgatni őket. Azért pár telefonra is került: a BTOB 'First Love' száma, a Ha Yeon Soo és Kang Ha Neul által énekelt 'Flowers Gone', a Kim Yoo Hyun által énekelt 'If I Leave' - ezt a Heartstringsben is hallhattuk, akkor egy fiú énekelte - illetve ismét Kang Ha Neul és Da Hee által énekelt 'My Love'.

Szereplők: Bár sokan voltak, most mégis a 3 fő-fő szereplőre térnék ki bővebben.

Yong Joon Hyung - Yoon Sul Chan: Egy nagyon beképzelt srác, akinek van is mire beképzeltnek lennie, hisz annyi rajongója van, mint égen a csillag. Nagyon nehezen fejezi ki az érzéseit, aminek hála a nézők szenvedhettek vele együtt, mire úgy igazából rájött, hogy szerelmes a főhősnőbe. Sul Chan olyan nagyon hm-hm volt nekem. Igazából semmi újat nem mutatott nekem a karaktere, tipikusan olyan volt, mint a nagyon gazdag beképzelt főhősök, akik mindenkit lenéznek, majd a főhősnőnek hála totálisan megváltoznak, és egy igazi szőke lovaggá válnak fehér lovon. Szóval, nos igen. Nem utáltam őt, de igazából lehet, hogy öregszem én már az ilyen karakterekhez, mert egyáltalán nem vagyok tőlük elragadtatva. A színésszel/énekessel még nem találkoztam, de láttam, hogy nem is nagyon volt más szerepe ezen kívül. Talán majd a jövőben.

Ha Yeon Soo - Min Se Yi: Egy lány, aki nem tudja elfelejteni édesapját, és aki emiatt szörnyen rosszban van édesanyjával. Őszintén elmondom, a sorozat elején nagyon tetszett a főhősnő. Aranyos volt, de kellőképp kiállt magáért és másokért is, nem nyalizott senkinek, azt tette, ami szerinte helyes volt. Aztán egyre inkább vált antipatikussá. Hisztirohamai és kitörései voltak, vártam már mikor ajánlja fel neki valaki, hogy elviszi egy pszichológushoz vagy valami, mert tényleg nem volt normális amit csinált. Olyan dolgokért húzta fel magát párszor, hogy csak álltam és néztem, hogy mi a franc baja van. Ráadásul a két fiú között folyton húzogatta a vonalat, bár nem volt szerelmes Sun Woo-ba, folyton hízelgett neki és rá szavazott minden döntésében, de áá, persze nem értette ő, hogy Sun Woo miért is szerelmes belé, mikor ő abszolút semmit nem érez. Na mindegy, hagyjuk is őt szerintem.

Kang Ha Neul - Jung Sun Woo: Egy nagyon aranyos srác, aki kora ellenére nagyon érett és felelősségteljes. Folyton vigyázott a lányra, és segített neki mindenben. Nekem sokkal szimpatikusabb volt, mint a főhős, nem is értettem, hogy a csaj hogy nem veszi észre, milyen rendes volt vele végig. Aztán kicsit sok lett ő is, ahogyan nem tudott lekopni már a lányról. Őszintén titkon reméltem, hogy észreveszi, hogy Kim Na Na mennyire szereti őt, mert bár attól a lánytól sem voltam elájulva, mégis sokkal jobb volt, mint a főhősnő, szóval jó lett volna, ha észbe kap és rájön, hogy a főhősnő egyáltalán nem érdemli őt meg. Na mindegy. Kang Ha Neul nekem nagyon nagyon nagyon nagy kedvencem, s sajnáltam, hogy ismét pórul járt, nagyon remélem, hogy a következő szerepe már főszerep lesz.

Történet: 7/10

Zene: 8/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 6/10

Sorozat: Persevere, Goo Hae Ra

Persevere, Goo Hae Ra ~ Sing Again, Hera Gu

Műfaj: zenés, romantikus, dráma
Részek száma: 12
Dátum: 2015
Csatorna: Mnet 

Ismertető: Történetünkben 6 fiatal a főszereplő. Goo Hae Ra, akinek álma, hogy elhunyt édesapja utolsó zenéjét megismertesse a világgal. Kang Se Jong és Se Chan, akik ikertestvérek és akik gyerekkoruk óta nagyon jóban vannak Hae Ra-val. Henry, aki visszatér sok év után Koreába, hogy kpop énekes legyen. Jang Goon, akinek az éneklés a szenvedélye, holott édesapja nem támogatja. És végül, de nem utolsó sorban Lee Woo Ri, akit gyönyörű hanggal áldott meg a sors, de méretei miatt sokan elítélik őt. Ők hatan már-már sorsszerűen találkoznak, és megalakítják a Persevere csapatot, azonban rengeteg nehézségekbe és fájdalomba ütköznek az évek során. De ők, még ha hétszer is esnek, nyolcszor fognak felállni és újrakezdeni.

Vélemény: A bejegyzés megírása előtt fejeztem be a sorozatot, annyira tele vagyok érzelmekkel, hogy, már előre látom, ez egy nagyon hosszú vélemény lesz, szóval előre is bocsánat. Először is szép kis 'történetem' van ezzel a sorozattal. Még év elején láttam, hogy indul, de nem terveztem megnézni. Aztán véletlenül találtam pár számot amit énekelnek, akkor elgondolkoztam. Mindezek után, amikor elindult a Warm and Cozy, annyira megszerettem Poong Sant, hogy végül egye-fene, gondoltam, és végre felírtam a megnézendők listájára.

A nemrég befejeződött Oh My Ghost sorozatnak hála még előrébb került a listámon. Aztán végül két vagy három napja sikerült minden most futó és általam nézendő sorozatot beérnem, így gondoltam elkezdek egy már befejeződöttet. Életem leges, leges, legjobb döntése volt. El sem hiszem, hogy én hülye majdnem lemaradtam erről a csodaszép és sajnos kevesek által ismert sorozatról. Hisz sajnos nem volt nagyon beharangozva sem előtte sem utána.
Valamiért kicsi korom óta úgy vagyok a zenés sorozatokkal és filmekkel, hogy nagyon nehezen veszem rá magam rájuk, de aztán egytől egyig a kedvenceim lesznek. Elengedhetetlen, hogy egy picit a Dream High című sorozathoz hasonlítsa az ember ezt a sorozatot, hisz az az egyik 'legnagyobb' koreai zenés sorozat. Aki olvasta a blogom, az tudja, mennyire imádtam, a sok hiba ellenére is maximális pontot adtam rá. Na de akkor erre varrjatok gombot: a Persevere című sorozat minimum kétszer olyan jó volt, mint a Dream High.

Egyrészt imádtam, hogy tényleg, telis tele volt zenével, nem csak 1-2 részenként, hanem szinte minden 15 percben. A koreográfia is mindenhol meglepően (!!) jó volt. Sokkal inkább éreztem őket egy csapatnak, mint a Dream High-ban szereplő 6 személyt. Annyira együtt voltak, annyira nagyon jó volt az összhang közöttük, hogy nehéz már csak felfognom is, hogy tényleg egy sorozatról írom most a véleményem és nem egy valódi együttesről.
Spoiler!: Amit a itt az elején meg szeretnék említeni, az az, hogy nagyon örültem, hogy Se Chan ismét 'előkerült' az utolsó részben, hisz alapjáraton érte jöttek össze újra. Féltem, hogy ezt a tényt elfelejtik, de szerencsére nem, Se Chan és a naplója is ott volt a végén. S ha már róla beszélek el kell, hogy mondjam, egyrészt nagyon meglepett a halála, másrészt ezzel együtt megszületett az idei kedvenc jelenetem. Te jó ég, egyszerűen hihetetlen volt.

Rengeteget sírtam rajta, utána szüneteltetnem is kellett aznap a sorozatot, annyira megterhelt lelkileg. Spolier vége! És nem csak ez az egy jelenet volt. Szinte az egész sorozat. Annyira sok érzelem volt benne, és annyira sikerült ezt átadni a nézőknek is, hogy tényleg nehéz, sőt, szinte lehetetlen száraz szemmel befejezni ezt a sorozatot. Az utolsó dalukon egyenesen zokogtam, annyira csodaszép és megható volt, annyira sikerült átadni nekünk a karakterek érzéseit. Egyszerűen lenyűgöző, mást nem is tudok mondani.
Na de hogy picit a sorozat felépítésére is figyeljek: nagyon érdekes volt és nagyon egyedi. Egyrészt nekem új volt ez a sok 'bevágás', amit bár csak a sorozat elején tapasztaltam, mégis nagyon tetszett. Picit furcsa volt (de nem rossz), hogy a 12 rész sok évet ölel fel. És a felépítésről még annyit, hogy nagyon tetszett, hogy miután vége lett a részeknek egy picike, az adott epizódból kimaradt jelenetet láthattunk. Például a második jelenet végén annak a picike kivágásnak konkrétan 100 darab zsepi és egy szív esett áldozatul. 

Nagyon tetszett, hogy pár rész végére bakikat is kaptunk, amik picit segítettek feldolgozni ezt a nagyon 'nehéz' sorozatot. Tényleg komolyan mondom azt, hogy minden részt egy erős levegővétellel kezdtem el és egy sóhajjal fejeztem be. Én egyáltalán nem ilyesmire számítottam, szóval tényleg meglepődtem, hogy egy ennyire érzelmekkel teli, komoly és csodaszép sorozatról van szó, ami picikét elgondolkodtatja az embert.
Hisz volt benne szeretet, gyűlölet, harag, féltékenység, remény, család, barátság, testvériség és legfőképp kitartás. Csapatunknak rengetek félreértéssel és nehézséggel kellett szembenézniük, de kitartottak, nyolcadjára is felálltak és megcsinálták. Mindezek mellett rengetek fordulattal és sok sok apró tréfával találjuk szembe magunkat. Bizony, egy részen tudtam sírni meg nevetni is. Egyáltalán nem értem, hogy hogy lehet az, hogy ez a sorozat nem volt 'beharangozva', hisz nekem a kedvenceim közé került.

Egyedüli és tényleg egyedüli kivetnivaló a sorozatban, hogy a főhősnőre picit haragudtam, de róla majd még lentebb, hisz itt még korán sem ért véget a véleményem. Szóval összegezve az elmondottakat, egy csodaszép és érzelmekkel teli sorozatról van szó, amit szerintem mindenkinek látnia kellene egyszer. A Persevere Goo Hae Ra című sorozatnak hála egy értékkel lettem gazdagabb, alig várom, hogy decemberben újra bejegyzést írjak a kedvenc sorozataimról, mert ez biztosan benne lesz. Nézd meg mindenképp, mert érdemes!

Zene: Oké, itt hatalmas bajban vagyok két okból is. Egyrészt rengetek szám volt benne, amit imádtam, ki is vágtam őket magamnak a részekből. Másrészt meg mint mondtam, sajnos elég kevesen ismerik ezt a sorozatot, így nem sok számot találni feltöltve, de azért összeszedtem párat. Elmondanám, hogy nem rangsorolom itt a számokat csak linkelem amit tudok meg amit megtalálok. Sajnos az egyik kedvencemet, a 9.rész végén énekelt számot nem találtam meg online, de aki látta a sorozatot, az tudja melyikről beszélek (Woo Ri és Jang Goon énekeli).

1. Természetesen Ulala Session, egyszerűen imádom őket, a szám pedig (ismét és természetesen) lenyűgöző - With My Tears. 2. Sung Eun száma, amit nagyon régóta hallgatok - Jasmine Flower. 3. A minden rész elején felcsendült dal - Way To Go. 4. Egy csodaszép szám, ami a legfájdalmasabb is lesz a végére - Oh My Love. 5. Az egyik kedvenc gyakorlós dalom - Place Where You Need To Be. 6. Ezt csak hallgasd meg és próbáld ne könnyezni ~ már ha láttad a sorozatot.

Szereplők: Először is köszönet mindenkinek, mert nagyon sok karakter a szívemhez nőtt a sorozat folyamán, a színészek nagyon jók voltak. Na de lássuk csak akkor történetünk hat főszereplőjét a szokásosan: külön-külön.
Min Hyo Rin - Goo Hae Ra: Egy aranyos, reménnyel teli lány, aki mindkét fiút nagyon szereti, de a szíve Se Jong-ért lángol. Őszintén, bár picit furcsálltam őt, az elején nagyon, nagyon kedveltem. Aranyos volt, tetszett, ahogyan a dolgokhoz áll. Ez volt körülbelül a 5. részig, ugyanis utána kezdett kicsit elfajulni a dolog. Egyre depressziósabb, beképzeltebb és mosolyogni képtelenebb lett. Nem értettem, hogy a fenébe szeretheti mind a két srác ezt az abszolút antipatikus lányt. Már már kezdett elegem lenni abból, hogy nem tud dönteni, vagy ha mégis akkor mégsem dönt. Túl sok volt nekem ebből a karakterből. Az utolsó rész viszont túl szép volt, hogy bárkire is haragudjak, így egy okéval lezártam magamban. Szimpátiát jelen esetben nem pontozom, mert mind maximum rajta meg Rayen kívül, csak a hangokat. Jelen esetben 3/5. Színésznővel először találkoztam, így róla nem tudok sokat mondani.

Kwak Si Yang - Kang Se Jong: Egy hihetetlen rendes és aranyszívű srác, aki a világ minden gondját magára vállalná, ha tehetné, és csendben, teljesen egyedül szenvedne annak következményeivel. Konkrétan ezt csinálta a sorozatban is, és néha már sírva könyörögtem volna neki, hogy árulja már el mindenkinek, hogy ő is csak egy áldozat. És nem egy ilyen eset volt. Se Jong az egyik legrendesebb és leghihetetlenebb karakter volt az idei évben, nagyon, nagyon megkedveltem őt. Teljesen jogosnak tartottam amit Raynek mondott a testvérséggel kapcsolatban, de arról picit lejjebb. A hangja 3/5 pontos, akárcsak Hae Raé. A színész abszolút kedvenceim közé került, ezek után alig várom a további szerepeit. Remélem a jövőben nagyon sokat fogok még találkozni vele, mindegy hol, csak lássam.
Jin Young - Kang Se Chan: Aki még nem látta a sorozatot az itt ugorjon a következőre, mert a leírás spoileres. No lássuk csak, Se Chan karaktere annyira eszméletlenül édes és aranyos volt, hogy féltem nem fogok tudni dönteni a két srác közül, és az egyikért végül megszakad a szívem. Nos végül ez be is következett, csak más értelemben: teljesen megdöbbentem amikor meghalt, a második rész végén a picike résznél és teljesen kész voltam lelkileg. Hihetetlen volt, hogy ez az élettel teli, aranyos és vicces srác egyszer csak meghal. Aztán amennyire imádtam Se Chant sajnos annyira utáltam Rayt. Teljesen egyet értettem Se Jonggal, miszerint semmi joga megjelenni ennyi év után és Se Chan testvérének kiáltani ki magát. Soha életében nem is látta, hogy merte egyáltalán azt feltételezni, hogy ő inkább a testvére mint Se Jong. Nem, nagyon nem. Aztán a sorozatban is leginkább csak Hae Raval törődött, így tényleg nem lett kedvencem Ray, Se Chan viszont a legjobb karakter volt az összes közül. A színésznek elismerésem, alig várom, hogy újra találkozzak vele, a hanjára pedig 4/5 pontot adok, mert tényleg nagyon szépen énekel.

Henry - Henry: A legbolondabb, legviccesebb és legaranyosabb srác a csapatban, aki mindig tele van élettel és izgalommal. Henry volt az, aki egy kis humort vitt a fájdalmas és erős érzések közé, segített nekünk és a karaktereknek is néha egy kicsit kikapcsolódni és mosolyogni. Őszintén nem számítottam rá, hogy Woo Ri felé fog közeledni, de a végére nagyon aranyosak lettek együtt, már már azt vettem észre, hogy értük szurkolok amíg a fent említett hármas tengődik a szerelmi háromszögben. Henry aranyos volt, vicces és nagyon nagyon menő, igazán helye volt a csapatban. A színésszel először találkoztam, hisz eddig nem is volt más szerepe, de én nagyon szeretnék még vele más sorozatban is találkozni, mert nagyon megkedveltem. A hangjára 3/5 pontot adok neki is, viszont tény, hogy a csapatban ő tudott a legjobban táncolni és őt láttam a legtöbb hangszeren játszani.
Park Kwang Sun - Jang Goon: Utálja a koszt, egyenesen bacifóbiája van. Álma, hogy nagy énekes legyen, holott édesapja kezdetben egyáltalán nem támogatja ebben. Kwang Sunt arcról nem ismertem fel, hisz őszintén soha nem néztem utána. Amikor először meghallottam énekelni elsőként el voltam ájulva, hogy milyen szép hangja van, aztán rájöttem, hogy olyan ismerős nekem. Hát a fene egye meg, Ulala Session, kedvenc sorozat zenéimet éneklik, annyira imádom a hangját, hogy az valami eszméletlen, természetesen 5/5 pontot adok rá, egyszerűen csodálatos. A karakterre rátérve ő volt az, aki rávilágított arra, mennyire sokszínű ez a csoport, mennyire mások és mégis mennyire nagy a harmónia közöttük, mennyire szeretik és megértik egymást. Jang Goont is annyira szerettem mint a 3 másik srácot.

Yoo Sung Eun - Lee Woo Ri: Igazi kemény csajszi, akit hatalmas tehetséggel áldott meg az ég, de sajnos picit nagyobb méretet hord, mint kellene, így sok nehézségekbe ütközik. Amit először el kell itt mondanom, hogy ennek a színésznőnek hála, hogy felfigyeltem a sorozatra, mert megtaláltam az általa énekelt dalt a neten. Annyira csodaszép hangja van, később pedig rájöttem, hogy bizony jó pár kedvenc számomat énekli sorozatokból. Ilyen az, amikor valakinek tényleg jó hangja van, szóval 5/5 pontos, természetesen. Karakteréről annyit, hogy sokkal jobban szerettem, mint Hae Ra-t, plusz szerintem ez a színésznő sokkal szebb is, mint ő, nem is értettem, hogy hogyan jöttek ott páran azzal, hogy milyen kis csúnya lányról van szó. Nehogy már, hát mennyivel szebb már, mint Hyo Rin. Na de ennyit a külsőről. Woo Ri olyan volt, mint Henry, igazi felüdülés, tökéletes párost alkottak ők ketten. És látom a bejegyzésem végéhez is értem, szóval még egyszer szeretnék titeket arra buzdítani, hogy bátran nézzétek meg ezt a csodaszép sorozatot és remélem nektek is annyi kellemes percet fog okozni.

Történet: 10/10

Zene: 10/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: Mimi

Mimi

Műfaj: romantikus, misztikus

Részek száma: 4

Dátum: 2014
Csatorna: Mnet

Ismertető: Sok mindent elmondani róla nem lehet, kicsit elvont, furcsa sorozat, de azért érdemes megnézni. Van egy fiatal festő, Han Min Woo, aki kicsit elvont életet él (hasonlít Park Shin Hye karakterére a Flower Boy Next Door című soriban), de persze a művészek már csak ilyenek. Úgy érzi, valami fontosat elfelejtett, és életének nem sok értelme van, csak éli mindennapjait különösebb érzések és tettek nélkül. Közben pedig folyamatosan követi egy lány, Mimi, aki egykori szerelme volt. MinWoo figyelemre se méltatja, (vajon miért?) csak próbál emlékezni. A történések folyamatosan ugrálnak középiskolás kora és a jelen között. Vajon Han Min Woo rájön, hogy mi az a dolog, amit elfelejtett?

Vélemény: Nagyon érdekes volt. Persze nem igazán volt happy end, de egyszer érdemes végig nézni, mert izgalmas, titokzatos, és az embert megeszi a fészkes fene, hogy mi a csuda történt, mit felejtett el a srác. 4 rész az nem sok, így az események egyáltalán nincsenek elhúzva, de nincsenek összepréselve sem. Tökéletes lett. Tényleg. A poénokat nem akarom lelőni, tessék csak leülni és megnézni, hogy mit felejtett el a srác, és a Mimi miért követi szerelmét. Nem fogjátok megbánni! De nehogy azt gondoljátok, hogy ez egy ilyen durván beteges film. Mikor a középiskolás kori részeknél vagyunk, tele van poénokkal, aranyosabbnál aranyosabb jelenetekkel. Igazán remélem, hogy a két színésznek lesz még közös filmje, ahol együtt maradnak.

Zene: Tele volt jobbnál jobb zenékkel. Már hogyne lett volna, hiszen mégiscsak Changmin a főszereplőnk, mindegyik szám nagyon szép volt.

Szereplők: Lássuk csak főhősünket.
Shim Changmin - Han Min Woo: Párszor már említettem, hogy szeretem a kicsit beteges karaktereket, mert nem tudjuk éppen mire gondolnak, mit fognak tenni. Ez esetben is így van. Min Woo karaktere nagyszerű volt, és nagyon egyedi. Ritka az ilyen karakter, még ha rövid sorozatról is van szó. Tetszett a jelenkori elvont, zárkózó és furcsa énje is, és a fiatalkori szerelmes, aki nagyon édesen tud mosolyogni. Changmin ismét bebizonyította, hogy az éneklés mellett a színészkedés is megy neki, szóval remélem nagyon sok szerepe lesz még. Nagyszerűen hozta az elvont, beteges karaktert és a szerelmes fiatal karakterét egyaránt. A színésznő is ügyes volt, bár első találkozásnál nem szimpatizáltam vele, ebben a sorozatban nagyon megkedveltem. Nem bántam volna, ha egy minimum 16 részes sorozatot csinálnak ebből a sztoriból (picit megspékelve), mert nagyon jó lett volna.

 " Először amikor megláttalak nem emlékszem semmire. Felhős volt e az ég, vagy gyönyörű napsütéses volt e. Mert... én egyedül téged néztelek. "

" Mert szerethettelek, én boldog voltam. És mert én továbbra is élhetek az emlékezetedben, boldog vagyok. "

Történet: 8/10
Zene: 9/10
Színészek: 8/10
Karakterek: 8/10