Sorozat: Golden Rainbow

Golden Rainbow

Műfaj: családi, melodráma, romantikus
Részek száma: 41
Dátum: 2013 - 2014
Csatorna: MBC

Ismertető: Az árva Kim Han Joo egyedül él egy kis szigeten, csendben, szerényen, egyetlen szerelmét megőrizvén a szívében. Egészen addig, míg a nő ismét meg nem jelenik és elmondja neki, hogy anyósa, az Aranyhalászat elnökasszonya elvette tőle gyermekét miután férje meghalt. Így a férfi elmegy, ellopja a gyermeket szerelmének egy ünnepségről, de emiatt ismét börtönbe zárják. Sok év múlva miután kiszabadul úgy alakul, hogy 7 gyermeket örökbe fogad holott anyagilag nem áll túl jól, és mindent megtesz értük pedig nem is sajátjai. A történet erről a 7 árváról szól, akik mind mély sebet hordoznak, de egymást jobban szeretik, mint a vérszerinti testvérek. Rengeteg megpróbáltatás és fájdalom vár rájuk, de ők akkor is együtt maradnak és együtt, a fájdalmat megosztva vészelik át a nehéz időket.

Vélemény: Már nagyon régóta meg akartam nézni ezt a sorozatot, hisz időközben rájöttem, hogy nekem a családi melodrámák a kedvenceim, s most végre volt rá időm... 5 nap alatt bepusziltam mind a 41 részt. Huha hát azt se tudom hol kellene elkezdenem. Az első 14 rész a gyerekkorról szól, őszintén én nem bántam volna, ha az egész sorozatban ők szerepelnek, annyira gyönyörű volt és annyira megszerettem őket. Szívszaggató volt látni, hogy mennyi nehézséget kell átvészelniük olyan kicsiként.

Ugyanakkor nagyon szeretnivalóak és elbűvölőek voltak, amikor hirtelen a felnőttkorra váltott kellett pár rész, mire beleszokom, hisz tényleg borzasztóan megkedveltem a gyerekszínészeket, simán elnézegettem volna, ahogyan újabb és újabb kihívásokkal kell szembenézniük. Persze ez nem azt jelenti, hogy a többi 27 rész rossz volt. Meglepetésemre nagyon szépen építették fel, hagytak elegendő időt a nézőknek, hogy beleszokjanak a váltásba és kicsit összeálljon a kép, utána kezdtek el kavarni.
A felnőttszínészek is nagyon ügyesek voltak, de tény, hogy a gyerekszínészek hihetetlen jó alapot adtak az egész történetnek. És akkor a sztori. Tele volt meglepő, dráma is izgalmas percekkel, egyik percben sírtam a másikban meg ott izgultam, hogy na akkor most mi lesz. Az utolsó részek egyre inkább céges ügyekkel foglalkoztak, kicsit feledésbe merült minden más, mégis meglepetésemre nagyon érdekesre sikerült megalkotni, egy percét sem untam. Egyetlen egy percét sem.

Ami különösen tetszett, hogy a dolgokat nem húzták el, minden ütemesen történt, így nem éreztem azt, hogy na akkor ezt vajon meddig nyúzzák még. Minden szépen a maga idejében kiderült. A szerelmi szálak is nagyon jók voltak, bár én nem bántam volna, ha még párral megtoldják, hisz akadt még férfi főszereplőnk bőven a sorozatban, lehetett volna mit kavarni. Különösen tetszett a Kim Han Joo és Yoon Young Hee közti éveket átölelő szerelem, ami kicsit idegesítő volt néha.
Ami szerelmi szálak külön piros pont nálam, hogy Kim Man Won-t (el se hiszem) nem hagyták nyomorúságban, szegény másodikként, hanem sikerült egy remek befejezést biztosítani a számára, aminek tényleg nagyon örülök, hisz elég dráma volt végig a sorozatban, nem hiányzott, hogy a vége is az legyen. S ha már a végénél tartunk, szerintem a lehető legszebb jelenettel sikerült megoldani, nagyon nagyon reméltem, hogy a szivárvány motívuma ismét megjelenik a sorozatban.

S ha már szivárvány, akkor a címhez is elérkeztem. Nem sok sorozat van, ahol a címnek is nagy jelentősége van. Itt viszont olyan gyönyörű jelentéssel bírt, annyira szép és megható volt, hogy már csak a hallatán mosolygok és rájövök, hogy igen, mennyire passzolt ez a név a sorozathoz. Nagyon örültem, hogy sikerült az összes testvér összekaparni és legalább pár rész erejéig ismét együtt voltak. És akkor ismét megemlítem, hogy mennyire gyönyörű, csodálatos és megható volt a legvége.
Őszintén én nem is nagyon akarok rosszat mondani a sorozatról. Tény, néha voltak fura meg kihagyható jelenetek, de ez annyira elenyésző volt, hogy tényleg semmit sem rontott a szememben, legfeljebb elgondolkodtam rajta, hogy ezt minek kellett, aztán léptem tovább. S hogy el ne felejtsem jön a nagy kérdés, hogy mennyire sírós a sorozat. Én azt hittem, többet fogok rajta sírni, de nem így lett, inkább csak szomorú voltam, szerintem összesen 3 rész volt, amin nagyon sokat sírtam.

Ebből is a 14. rész volt a legdurvább, no azt tényleg végig bőgtem. S lassan el is érek a végéhez, szóval összefoglalva annyit szeretnék mondani, hogy mindenképp megéri megnézni ha épp ilyen hangulatban van az ember, mert egy nagyon szép sorozat, elgondolkodtató helyzetekkel, csodálatos értékekkel. Én úgy kezdtem hozzá, hogy nagyon jó sorozatra számítottam és egy cseppet sem csalódtam, nagyon megszerettem őket, szóval tényleg, abszolút mindenkinek ajánlom, ha listán van, hozzátok előrébb, mert megéri. Csodaszép, tartalmas és gyönyörű.

Zene: A kedvenc női énekesem (Ali) és a kedvenc fiúbandám (Ulala Session) 1-1 dala volt a fő OST a sorozatban... szerintem ezzel mindent elmondtam.

Szereplők: Sajnos mindenkiről nem tudok írni, mert akkor véget nem érne a bejegyzés, szóval röptében megemlítem, hogy nagyon sokan a szívemhez nőttek. A kedvencem Kim Han Joo volt... róla csak annyit, hogy ha ilyen ember tényleg létezik, akkor még van értelme annak a szónak, hogy emberségesség. 
Uee / Kim You Jung - Kim Baek Won: Kislányként Kim Man Won találta meg a parton eszméletét vesztve, így húgának fogadta és vigyázott rá, míg apjuk örökbe nem fogadta őket. Kim Baek Won ugyanolyan jószívű és rendes volt akárcsak apja, nagyon megindító volt látni, hogy 15 évesen annyi gyermekre vigyáz és neveli őket, főz rájuk. Néha már már túl jó szívű volt, akadtak olyan jelenetek, ahol én nem bocsátottam volna meg, ő mégis megtette. Kim You Jung-ot én nagyon jó színésznőnek tartom, eszméletlen ügyes volt. Uee-t sokan nem szeretik, én valahogy mégis megkedveltem őt még régebben, így cseppet sem bántam, hogy ő játszotta el a főhősnőt. A váltásnál kicsit furcsa volt, de utána egyáltalán nem.

Jung Il Woo / Oh Jae Moo - Seo Do Young: Édesapja elhagyta őt, majd miután anyja meghalt megkereste és elvitte új családjához, ahol semmibe sem vették őt, így nem csoda, hogy egy lelkileg sérült fiú, aki biztosan bosszút állna mindenkin, ha nem lett volna Baek Won. Do Young karaktere számomra felüdülés volt a sok dráma mellett, nagyon aranyos és vicces volt. A végén én eszméletlenül sajnáltam őt, borzasztó volt, amin át kellett esnie. A gyerekszínész ez esetben kevesebbet szerepelt, no meg Jung Il Woo nekem nagy kedvencem, így nem csoda, hogy itt a felnőttszínészre voksolok. Ő mindig olyan felüdülést jelent a sorozatokban.
Cha Ye Ryun / Song Yoo Jung - Kim Chun Won: Őt fogadták örökbe a legkésőbb, így nem csoda, hogy kicsit kívülállónak érezte magát. Vérszerinti édesapja mindig megverte emiatt egy lelkileg sérült, bosszúszomjas nő lett belőle. Én egyszerre sajnáltam és utáltam őt. Megértettem én, hogy miért hisztizett meg miért tette azokat a dolgokat, de mégis... Bár az ő helyzetét borzasztó nehéz leírni, hisz kívülállóként nagyon kapzsinak tűnt, de ha belegondol az ember, hogy ha az ő helyzetében lenne akkor mit tenne, akkor kicsit, de csak nagyon kicsit értettem azt a mértéktelen mohóságot. A színésznők nagyon ügyes voltak mindketten.

Lee Jae Yoon / Seo Young Joo - Kim Man Won: Egy kis házikóban élt beteg nagymamájával egészen addig, míg meg nem találta Baek Won-t. Talán ő volt a második kedvenc karakterem az egész sorozatban. Néha haragudtam Baek Won-ra, amiért olyanokat dörgölt az orra alá... szegény borzasztó nehéz lehetett neki, főleg akkor, amikor a semmi közepén 3 éhes szájat kellett megetetnie úgy, hogy egyikük még kórházba is került. Man Won karaktere tényleg nagyon hasonlított mostoha apjára, épp ezért szerettem meg őt nagyon. Mind a két színész remekül helyt állt, nála talán nem is tudnék dönteni, hogy ki volt az ügyesebb kettejük közül.

' Nézzétek! Szivárvány... Hét színből áll, mint mi! '

Történet: 9/10

Zene: 10/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10