Sorozat: Let's Hold Hands Tightly and Watch The Sunset

Let's Hold Hands Tightly and Watch The Sunset

Műfaj: melodráma, romantikus, családi

Részek száma: 32 (egy rész fél órás)

Dátum: 2018

Csatorna: MBC

Ismertető: Történetünk főhősnője Nam Hyun Joo, aki már 10 éve él házasságban férjével, Kim Do Young-gal. Közös kislányuk is van, s bár a férfi nem szerelem miatt vette el a nőt annak idején, mégis boldogságban élnek. Egy nap azonban Hyun Joo rájön, hogy neki is agydaganata van, csakúgy mint elhunyt édesanyjának. A dolgokat pedig bonyolítja az, hogy visszatér Do Young régi szerelme, hogy visszaszerezze magának a férfit. Hyun Joo ezért úgy dönt, hogy betegségét eltitkolja a férje elől és elválik tőle arra hivatkozva, hogy egy másik férfiba szerelmes. A kezelőorvosa eközben pedig kétségbeesetten próbálja meggyógyítani a nőt, hiszen az ő szerelme is pont ebben a betegségben hunyt el.

Vélemény: Ott hibáztam, hogy nem olvastam el a sorozat ismertetőjét mielőtt nekikezdtem volna. Én egy nagy drámára számítottam az előzetes és a borítóképek alapján, ami alapjáraton igaz is volt, de a kiinduló felállás sajnos nagyon nem nyerte el a tetszésemet. Méghozzá azért, mert nagyon idegesítő és érthetetlen volt. Adott egy nő, aki már több éve egy férfi mellett él feleségeként, gyermekük is van. Még ha nem is szerelemből házasodtak, már lassan a fél életüket leélték egymás mellett, valamiféle kapcsolat csak volt közöttük....

Erre a nő ahelyett, hogy a halálos betegsége ellenére méginkább megpróbál úgy élni, hogy boldog, szétcincálta az egész családját, a gyerekét a saját apja ellen fordította, ő magát pedig elzavarta otthonról. Teljesen értelmetlen volt. Azt kellett volna tennie, hogy az utolsó hónapjaiban méginkább anyaként és feleségként viselkedni, boldogan leélni az utolsó perceket. De nem, ő inkább mindenkinek fájdalmat okozott, és tényleg, a szó szoros értelmében darabokra hullatta a saját családját a felesleges hisztije miatt.
S mivel sajnos ez futott végig az egész sorozaton, alig vártam, hogy véget érjen. Mivel itt a főhősnőn volt a hangsúly, s mivel nem sikerült őt megkedvelnem, sőt, épp ellenkezőleg, ezért nagyon megszenvedtem a 16 résszel. A férj szerepe is idegesítő volt kicsit, bár ennek ellenére nagyon sajnáltam őt, mert rajta csattant minden, igazából áldozata volt a nő dührohamának. A doki karakterét pedig sehogy sem tudtam se megérteni, se megkedvelni. Igazán sajnálom, hogy így éreztem, mert a színészeket szeretem.

Mást nem is nagyon tudok nektek írni. Egy könnyfakasztó drámára számítottam, de végigszenvedtem az egészet. Mindig szeretem megnézni a nem túl híres, szinte elfelejtett sorozatokat, mert nagyon sokszor jártam már úgy, hogy ezek a sorozatok nagyon megtetszettek, de ezúttal sajnos nem. Én ajánlani semmiképp sem tudom ajánlani nektek, de mindig elmondom, ha valakinek szimpi a sori, mindenképp nézze meg és ne hagyja ki.

Zene: A 6 ost közül, ami készült a sorozathoz, két szám maradt telón, ez pedig The Ade 'If You' illetve Lee Si Eun 'Here I Am' című száma.

Szereplők: És akkor lássuk csak főhőseinket.
Han Hye Jin - Nam Hyun Joo: Családanya és feleség, aki boldogan éli az életét egészen addig míg rá nem jön, hogy hamarosan meghal. Ahogy fent is említettem, sajnos Hyun Joo karaktere volt az, ami nagyon idegesítővé tette az egész sorozatot. Persze, bele lehet beszélni, hogy mindent a férfiért tett stb, de ez azért elég erőltetett lenne. Az tény, hogy szétszedte a családját. Még a pasit hagyjuk, de az, amit a saját kislányával tett, az szörnyű volt. Ahelyett, hogy segített neki abban, hogy majd egyedül is elboldoguljon, inkább folyton megsíratatta és a saját apja ellen fordította. Az is nagyon fura volt, hogy a dokira több figyelmet szentelt, mint a saját lányára... Mindenesetre nagyon, de nagyon nem kedveltem a karaktert. A színésznővel először találkoztam, így nem mondok semmit, nem tudom mikor fogok vele megint összefutni, de remélem a következő szerepe sokkal, de sokkal jobb lesz.

Yoon Sang Hyun - Kim Do Young: Hyun Joo férje, aki bár szereti feleségét, az valahogy mégsem érti ezt. Do Young-ot az elején nagyon sajnáltam, mert annyira hirtelen volt számára az egész, hogy az valami hihetetlen. Aztán kicsit idegesített ő is, amiért annyira töketlen volt. Kicsit kezébe vehette volna az irányítást és megmondani a nőnek, hogy ez már nem okés amit csinál, semmilyen szempontból. Kicsit csak úgy folyt az árral a sorozatban, ahelyett, hogy ténylegesen egy kicsit a két lábára álljon és kezdjen valamit a helyzettel. Mindenesetre azért sajnáltam őt. Sajnálom, hogy nem találtam gifeket a bejegyzéshez amúgy, de nagyon sokat kerestem, és sehol semmi. Nem volt túl híres a sorozat, és kivételesen megértem, hogy miért. Végszóként ismét elmondanám, hogy sajna ez a dráma most nem nyerte el a tetszésemet és nem is ajánlom. Azonban ha valaki látta és tetszett neki a sori, kérem írja meg nekem.

Történet: 4/10

Zene: 6/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 4/10

Sorozat: Golden Rainbow

Golden Rainbow

Műfaj: családi, melodráma, romantikus
Részek száma: 41
Dátum: 2013 - 2014
Csatorna: MBC

Ismertető: Az árva Kim Han Joo egyedül él egy kis szigeten, csendben, szerényen, egyetlen szerelmét megőrizvén a szívében. Egészen addig, míg a nő ismét meg nem jelenik és elmondja neki, hogy anyósa, az Aranyhalászat elnökasszonya elvette tőle gyermekét miután férje meghalt. Így a férfi elmegy, ellopja a gyermeket szerelmének egy ünnepségről, de emiatt ismét börtönbe zárják. Sok év múlva miután kiszabadul úgy alakul, hogy 7 gyermeket örökbe fogad holott anyagilag nem áll túl jól, és mindent megtesz értük pedig nem is sajátjai. A történet erről a 7 árváról szól, akik mind mély sebet hordoznak, de egymást jobban szeretik, mint a vérszerinti testvérek. Rengeteg megpróbáltatás és fájdalom vár rájuk, de ők akkor is együtt maradnak és együtt, a fájdalmat megosztva vészelik át a nehéz időket.

Vélemény: Már nagyon régóta meg akartam nézni ezt a sorozatot, hisz időközben rájöttem, hogy nekem a családi melodrámák a kedvenceim, s most végre volt rá időm... 5 nap alatt bepusziltam mind a 41 részt. Huha hát azt se tudom hol kellene elkezdenem. Az első 14 rész a gyerekkorról szól, őszintén én nem bántam volna, ha az egész sorozatban ők szerepelnek, annyira gyönyörű volt és annyira megszerettem őket. Szívszaggató volt látni, hogy mennyi nehézséget kell átvészelniük olyan kicsiként.

Ugyanakkor nagyon szeretnivalóak és elbűvölőek voltak, amikor hirtelen a felnőttkorra váltott kellett pár rész, mire beleszokom, hisz tényleg borzasztóan megkedveltem a gyerekszínészeket, simán elnézegettem volna, ahogyan újabb és újabb kihívásokkal kell szembenézniük. Persze ez nem azt jelenti, hogy a többi 27 rész rossz volt. Meglepetésemre nagyon szépen építették fel, hagytak elegendő időt a nézőknek, hogy beleszokjanak a váltásba és kicsit összeálljon a kép, utána kezdtek el kavarni.
A felnőttszínészek is nagyon ügyesek voltak, de tény, hogy a gyerekszínészek hihetetlen jó alapot adtak az egész történetnek. És akkor a sztori. Tele volt meglepő, dráma is izgalmas percekkel, egyik percben sírtam a másikban meg ott izgultam, hogy na akkor most mi lesz. Az utolsó részek egyre inkább céges ügyekkel foglalkoztak, kicsit feledésbe merült minden más, mégis meglepetésemre nagyon érdekesre sikerült megalkotni, egy percét sem untam. Egyetlen egy percét sem.

Ami különösen tetszett, hogy a dolgokat nem húzták el, minden ütemesen történt, így nem éreztem azt, hogy na akkor ezt vajon meddig nyúzzák még. Minden szépen a maga idejében kiderült. A szerelmi szálak is nagyon jók voltak, bár én nem bántam volna, ha még párral megtoldják, hisz akadt még férfi főszereplőnk bőven a sorozatban, lehetett volna mit kavarni. Különösen tetszett a Kim Han Joo és Yoon Young Hee közti éveket átölelő szerelem, ami kicsit idegesítő volt néha.
Ami szerelmi szálak külön piros pont nálam, hogy Kim Man Won-t (el se hiszem) nem hagyták nyomorúságban, szegény másodikként, hanem sikerült egy remek befejezést biztosítani a számára, aminek tényleg nagyon örülök, hisz elég dráma volt végig a sorozatban, nem hiányzott, hogy a vége is az legyen. S ha már a végénél tartunk, szerintem a lehető legszebb jelenettel sikerült megoldani, nagyon nagyon reméltem, hogy a szivárvány motívuma ismét megjelenik a sorozatban.

S ha már szivárvány, akkor a címhez is elérkeztem. Nem sok sorozat van, ahol a címnek is nagy jelentősége van. Itt viszont olyan gyönyörű jelentéssel bírt, annyira szép és megható volt, hogy már csak a hallatán mosolygok és rájövök, hogy igen, mennyire passzolt ez a név a sorozathoz. Nagyon örültem, hogy sikerült az összes testvér összekaparni és legalább pár rész erejéig ismét együtt voltak. És akkor ismét megemlítem, hogy mennyire gyönyörű, csodálatos és megható volt a legvége.
Őszintén én nem is nagyon akarok rosszat mondani a sorozatról. Tény, néha voltak fura meg kihagyható jelenetek, de ez annyira elenyésző volt, hogy tényleg semmit sem rontott a szememben, legfeljebb elgondolkodtam rajta, hogy ezt minek kellett, aztán léptem tovább. S hogy el ne felejtsem jön a nagy kérdés, hogy mennyire sírós a sorozat. Én azt hittem, többet fogok rajta sírni, de nem így lett, inkább csak szomorú voltam, szerintem összesen 3 rész volt, amin nagyon sokat sírtam.

Ebből is a 14. rész volt a legdurvább, no azt tényleg végig bőgtem. S lassan el is érek a végéhez, szóval összefoglalva annyit szeretnék mondani, hogy mindenképp megéri megnézni ha épp ilyen hangulatban van az ember, mert egy nagyon szép sorozat, elgondolkodtató helyzetekkel, csodálatos értékekkel. Én úgy kezdtem hozzá, hogy nagyon jó sorozatra számítottam és egy cseppet sem csalódtam, nagyon megszerettem őket, szóval tényleg, abszolút mindenkinek ajánlom, ha listán van, hozzátok előrébb, mert megéri. Csodaszép, tartalmas és gyönyörű.

Zene: A kedvenc női énekesem (Ali) és a kedvenc fiúbandám (Ulala Session) 1-1 dala volt a fő OST a sorozatban... szerintem ezzel mindent elmondtam.

Szereplők: Sajnos mindenkiről nem tudok írni, mert akkor véget nem érne a bejegyzés, szóval röptében megemlítem, hogy nagyon sokan a szívemhez nőttek. A kedvencem Kim Han Joo volt... róla csak annyit, hogy ha ilyen ember tényleg létezik, akkor még van értelme annak a szónak, hogy emberségesség. 
Uee / Kim You Jung - Kim Baek Won: Kislányként Kim Man Won találta meg a parton eszméletét vesztve, így húgának fogadta és vigyázott rá, míg apjuk örökbe nem fogadta őket. Kim Baek Won ugyanolyan jószívű és rendes volt akárcsak apja, nagyon megindító volt látni, hogy 15 évesen annyi gyermekre vigyáz és neveli őket, főz rájuk. Néha már már túl jó szívű volt, akadtak olyan jelenetek, ahol én nem bocsátottam volna meg, ő mégis megtette. Kim You Jung-ot én nagyon jó színésznőnek tartom, eszméletlen ügyes volt. Uee-t sokan nem szeretik, én valahogy mégis megkedveltem őt még régebben, így cseppet sem bántam, hogy ő játszotta el a főhősnőt. A váltásnál kicsit furcsa volt, de utána egyáltalán nem.

Jung Il Woo / Oh Jae Moo - Seo Do Young: Édesapja elhagyta őt, majd miután anyja meghalt megkereste és elvitte új családjához, ahol semmibe sem vették őt, így nem csoda, hogy egy lelkileg sérült fiú, aki biztosan bosszút állna mindenkin, ha nem lett volna Baek Won. Do Young karaktere számomra felüdülés volt a sok dráma mellett, nagyon aranyos és vicces volt. A végén én eszméletlenül sajnáltam őt, borzasztó volt, amin át kellett esnie. A gyerekszínész ez esetben kevesebbet szerepelt, no meg Jung Il Woo nekem nagy kedvencem, így nem csoda, hogy itt a felnőttszínészre voksolok. Ő mindig olyan felüdülést jelent a sorozatokban.
Cha Ye Ryun / Song Yoo Jung - Kim Chun Won: Őt fogadták örökbe a legkésőbb, így nem csoda, hogy kicsit kívülállónak érezte magát. Vérszerinti édesapja mindig megverte emiatt egy lelkileg sérült, bosszúszomjas nő lett belőle. Én egyszerre sajnáltam és utáltam őt. Megértettem én, hogy miért hisztizett meg miért tette azokat a dolgokat, de mégis... Bár az ő helyzetét borzasztó nehéz leírni, hisz kívülállóként nagyon kapzsinak tűnt, de ha belegondol az ember, hogy ha az ő helyzetében lenne akkor mit tenne, akkor kicsit, de csak nagyon kicsit értettem azt a mértéktelen mohóságot. A színésznők nagyon ügyes voltak mindketten.

Lee Jae Yoon / Seo Young Joo - Kim Man Won: Egy kis házikóban élt beteg nagymamájával egészen addig, míg meg nem találta Baek Won-t. Talán ő volt a második kedvenc karakterem az egész sorozatban. Néha haragudtam Baek Won-ra, amiért olyanokat dörgölt az orra alá... szegény borzasztó nehéz lehetett neki, főleg akkor, amikor a semmi közepén 3 éhes szájat kellett megetetnie úgy, hogy egyikük még kórházba is került. Man Won karaktere tényleg nagyon hasonlított mostoha apjára, épp ezért szerettem meg őt nagyon. Mind a két színész remekül helyt állt, nála talán nem is tudnék dönteni, hogy ki volt az ügyesebb kettejük közül.

' Nézzétek! Szivárvány... Hét színből áll, mint mi! '

Történet: 9/10

Zene: 10/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Sorozat: Angry Mom

Angry Mom

Műfaj: dráma, családi, iskolai
Részek száma: 16
Dátum: 2015
Csatorna: MBC

Ismertető: Jo Gang Ja egy meglehetősen fiatal anyuka, akinek múltja rengeteg verekedést és borzalmat takar. Ennek ellenére vidáman éli életét, megpróbál mindent megtenni egy szem lányáért, aki elég hallgatag. Egyik nap észreveszi, hogy kislánya teste tele van kék és lila foltokkal, így egy normális anyához méltóan rohan is, hogy törvényesen véget vessen az iskolai erőszaknak, de ez sajnos nem sikerül. Jo Gang Ja ezért egyenruhát húz magára és abba az osztályba fog járni, ahová kislánya, hogy biztonságban tudhassa, és gyökerestől kitéphesse az erőszakot ebből a megromlott iskolából. Azonban ebben az iskolában komoly politikai ügyek zajlanak, így egyedül nem lesz képes legyőzni őket. Park No A tanár fog neki segíteni ebben.

Vélemény: Hűha. Eredetileg akkor akartam megnézni a sorozatot amikor futott, de valamiért elmaradt, most pedig előszedtem, hogy ne maradjon sok sorozat az idei megnézendő sorik listáján. De ami a legfőképp rávett az az volt, hogy tudni illik ez a sorozat nyerte meg a 2014-es legjobb forgatókönyv díját. Most lehet rajta vitatkozni, hogy jogosan vagy sem. A sorozat nagyon jól indul. Eszméletlen komoly, nyoma sincs nevetésnek. Két elkeseredett kislány, egy lelkileg összetört fiú és egy tehetetlen édesanya karaktert kapunk már a legelején.

A sztori is nagyon érdekesen indul. Bár már találkozhattunk hasonló történettel, mégis sikerül valami újat belecsempészni, ami még érdekesebbé teszi. Mégsem vagyok oda érte. Hogy miért? Legfőképp a sorozat hosszával volt a baj. Az a 16 rész eszméletlen sok volt ennek a történetnek. Vártam, hogy feljön-e majd benne valami új szál, valami új cselekménysorozat aminek következtében nem merül ki a történet, de sajnos nem volt semmi ilyesmi. Ez pedig baj.
Hiába indult jól, az első pár résztől kezdve úgy éreztem, hogy nagyon hiányzik valami az egészből. Rengeteg unalmas, a felesleges perceket kitöltő jelenet volt, ami őszintén néha elveszi az ember kedvét a folytatástól. Az utolsó részek pedig már tényleg alig szóltak valamiről, annyira húzták. Szerintem abba is hagytam volna a sorozatot, ha nem lettek volna ilyen jó színészek és karakterek benne, hisz meg kell hagyni, ők azok, akik rengeteget dobnak a sorozaton.

Mindegyik karakter nagyon jól ki volt dolgozva, a színészek pedig lehengerlőek voltak, de róluk majd még lentebb. Amitől féltem az elején, az az volt, hogy Kim Hee Seon hogyan fog egy középiskolában diáklányt játszani. Hiába néz ki nagyon fiatalnak, a színésznő biza már 38 éves. Féltem, hogy röhejes lesz így elveszíti a történet a komolyságát. Meglepetésemre viszont jól jött ki a dolog. Bár kicsit zavart, egyáltalán nem volt röhejes vagy nevetséges.
Szóval, ha valaki megkérdezi, hogy érdemes-e megnéznie a sorozatot, akkor egy határozott igennel válaszolok, de túl kell élni azokat az unalmas perceket és el kell fogadni, hogy húzzák a dolgokat. Szerintem ha 8-10 részes lett volna ez a történet akkor egy abszolút max pontos sorozatról lenne szó, de ez így tényleg túl sok volt. Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy megérdemelte-e a sorozat azt a díjat vagy sem. Én azt mondanám, hogy összességében nem, de ha csak az alapsztorit nézzük akkor erősen elgondolkodnék rajta. Szerintem mindenki döntse el maga.

Zene: Egy zenét hallhattunk folyamatosan felcsendülni, amit Ali énekel. Egy nagyon szép szám (azért mégiscsak Aliról beszélünk): 'I Love You, I'm Sorry'. 

Szereplők: Na és akkor lássuk csak történetünk főhőseit külön külön.

Kim Hee Seon - Jo Gang Ja/Jo Bang Wool: Fiatal anyuka, akinek múltja rengeteg fájdalmat takar, ennek ellenére mindent belead, hogy szeretetben nevelhesse fel lányát, majd miután rájön, hogy mi folyik körülötte, vért izzadva igyekszik megakadályozni. Jo Gang Ja egy hihetetlen szerethető és példamutató karakter volt, szerintem nem lehetett őt nem szeretni vagy nem sajnálni. A színésznő eszméletlen ügyes (ezt már tudtuk), nagyon sikerült átadnia nekünk az összes érzését. Amikor szomorú volt akkor mi is azok voltunk, amikor kitervelt valamit izgultunk, hogy sikerüljön mindenáron. 
Ji Hyun Woo - Park No A: 'Üvegházban nevelkedett virág'. Édesapja mindig óvta minden rossztól, így igazából egy óvodás tanárt kapunk, aki hiszi, hogy ezen a világon a jó uralkodik. S lám meglepően több emberség volt benne, mint akármelyik másik karakterben. Tény, hogy egy naiv karakterként kezdi, de miután koppan egyet, rájön, hogy milyen is a világ valójában, és minden erejét összeszedi, hogy egy picikét jobb hellyé tegye. A tanár karaktere számomra lenyűgöző volt, nagyon tetszett a változás, amin végigment, és az is, hogy közben megmaradt ugyanolyan jónak. Ji Hyun Woo meglepett, hisz egy sorozatban láttam eddig, ott nem nyerte el a tetszésemet, de itt nagyszerű karaktert alkotott.

Kim You Jung - Oh A Ran: Kicsit furcsa lány, aki barátnőjével el van mint a befőtt, édesanyját meg konkrétan emberszámba sem veszi. A színésznőt én nagyon szeretem, így egy nagyon aranyos és jó karakterre számítottam. Erre kapunk egy hisztis, anyját már már utáló kislányt. Néha elgondolkodtam rajta, hogy érdemes-e ezért a lányért bármit is megtenni az anyjának. Oké, tény, hogy a végére nagyon aranyos és szerethető lesz, de a sorozat elején olyan szinten negatív karakter volt, hogy picit itt is elvesztette a sorozat a hitelességét. You Jung viszont ügyes volt.
Ji Soo - Ko Bok Dong: Éééés dobpergést... történetünk fénypontja: a lelkileg sérült, gyenge fiú, akinek mindent meg kell tennie, amit mondanak neki. Őszintén én már a sorozat elején éreztem, hogy ez a srác nagyon jó kis karakter lesz, s lám így is lett. Nagyon, nagyon örülök neki, hogy a végére több hangsúlyt kapott, sőt, egyenesen a főszereplők között volt. Ji Soo új színészek között van, de engem levett a lábamról. Ez is és a nemrég véget ért sorozat is amiben szerepel... hihetetlen jó mindkettőben, nagyon remélem, hogy a következő sorozatában főszereplő lesz.

Történet: 7/10

Zene: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: Twenty Again

Twenty Again ~ Second Time Twenty Years Old

Műfaj: romantikus, vígjáték, családi
Részek száma: 16
Dátum: 2015
Csatorna: tvN

Ismertető: Ha No Ra tehetséges táncos volt a középiskolában. Első szerelme és egyben legjobb barátja Cha Hyun Suk volt. Azonban az élet közbeszólt. No Ra fiatalon terhes lett, a gyermek édesapja pedig Kim Woo Chul. Ezért eldobja álmát, hogy táncos legyen, otthagy mindent, és férje után megy Németországba. Semmi mással nem foglalkozik csak a gyermekneveléssel és azzal, hogy jó háziasszony legyen belőle. Miután visszatér Koreába folytatja a megszokott életét, él a maga kis csendes világában. 38 évesen már csak szerződéseken élnek férjével, fia szinte észre sem veszi, így elhatározza, hogy leérettségizik és egyetemre megy, hogy feltornázza magát férje szintjére és az ne hagyja el. Az egyetemre be is kerül, csak hogy fia is oda fog járni, valamint férje is azon az egyetemen kap új állást. No Ra életében pedig megjelenik első szerelme, Cha Hyun Suk, aki bár harapósan viselkedik a lánnyal, mégis úgy tűnik, hogy annyi év után sem felejtette el őt.

Vélemény: Nehezen kezdtem bele ebbe a sorozatba. Először nem is terveztem megnézni, aztán a két férfi főszereplő jelenléte mégis meggyőzött, így fenntartásokkal, de elkezdtem ezt szokatlan sztorijú de annál inkább érdekes történetet. Kezdjük csak az elejétől. A sztori közepébe csöppenünk, majd szép lassan adagolják nekünk a múlt történéseit, az utolsó pillanatra is hagynak meglepetéseket. Mellette pedig (természetesen) nagyon szépen fut a jelen is.

Hogy őszinte legyek kicsit féltem attól, hogy egy 38 éves nő hogyan fog beilleszkedni a fiatalok közé. Ezt a lehető legjobban sikerült megoldani. Szépen levezették nekünk. Először kiközösítették, ő inkább elbújt szégyenében. Aztán szép lassan megnyílt előtte a világ, és elkezdett alkalmazkodni, de ugyanakkor megmaradt 38 évesnek. Egy modern 38 évesnek, ami a mai világban már egyáltalán nem szokatlan vagy furcsa. Kicsit olyan Rapunzel története volt az egésznek.
20 év után kimerészkedik, olyan dolgokat ismer meg, amik másoknak teljesen hétköznapiak, szép lassan ráeszmél, hogy eddig milyen élete volt, mennyi évet elvesztegetett. Helyzete azonban korán sem volt mesébe illő. Férjének viszonya van és már csak szerződéseken élnek, fia pedig jócskán emberszámba sem veszi. Hogy őszinte legyen a színésznővel nem voltam teljesen megelégedve, de még így is sikerült az összes érzést átadni a nézőknek.

Romantika is van benne, méghozzá több szálon fut, ami még érdekesebbé teszi. Az adu ász a sorozatban természetesen Cha Hyun Suk volt. Néha elgondolkoztam nincs-e valami személyiségzavara, annyira hirtelen változott. Egyszer rendes, egyszer aranyos, egyszer vicces, egyszer morcos, egyszer hisztis és még sorolhatnám. Eszméletlen volt. Eddig is eléggé bírtam a színészt, na de azt hiszem mostmár egyenesen imádom őt, valami fergeteges az amit ebben a sorozatban hozott.
Aranyos volt, hogy amikor együtt voltak, úgy viselkedtek, mint két 18 éves. Tényleg nagyon édesre sikerült. De természetesen ritka az olyan sorozat amiben nincs kivetnivaló. Jelen esetben egyetlen dolog volt, ami nem tetszett. Méghozzá az, hogy a végét húzták. Nem a 'se veled se nélküled' részről vagy a 3 hónapos ugrásról beszélek. Hanem az utolsó 3 részt szerintem 1 részként is simán megcsinálhatták volna mindenféle körítés és felesleges rész nélkül. Na úgy aztán tényleg jó lett volna.

De ezzel már nincs mit kezdeni, az perceket ki kellett tölteni, a 16 résznek meg kellett lennie. Csak sajnos a sztorit 12 részre írták. Viszont az utolsó 5 perc valami csodálatosra sikerült, véleményem szerint ritka az olyan sorozat, aminek nagyon szép vége van. Itt megkaptuk (és ez egy vígjáték). Szóval igen, a sorozatot abszolút mindenkinek ajánlom, aki szereti a félreértések tetőződését, a poénokat és szeretne megnézni egy könnyed és aranyos kis sorozatot, mert ez biza az volt, és nekem nagyon tetszett. Nem bántam meg, hogy végül mégis elkezdtem.

Zene: A háttérzenék is nagyon szépre sikerültek. Itt van nekünk Yoo Sung Eun egyik dala, akinek hangjával sosem tudok betelni: 'Oh You Yeah You'. És kaptunk egy picit érzelgősebb, romantikusabb számot is Roy Kim jóvoltából: 'You Don't Love Me'.

Szereplők: Lássuk csak főhőseinket a szokásosan: külön külön.
Choi Ji Woo - Ha No Ra: Álma, hogy táncos legyen, azonban hirtelen terhes lesz egy hirtelenjében megismert fiútól, így mindent eldob és utána megy. Később élete a lehető legrosszabb, ő pedig elhatározza, kitör ebből a világból. Természetesen nem lehet elhatárolni teljesen a karaktert a színésznőtől, hisz valószínűleg picit másabb lett volna, ha egy másik színésznő alakítja. Ezzel szemben viszonylag elégedett voltam No Ra karakterével. A színésznővel kevésbé. Nemrég fejeztem be egy régebbi sorozatát aminek véleményét hamarosan posztolni fogom, és itt is ugyanazt tapasztaltam, mint ott. Merev, nagyon látszik rajta, hogy színészkedik, a mimikája néha félreérthető. Ez elég zavaró volt, aztán megpróbáltam nem törődni vele. Lehet, hogy pont azt a két sorozatot fogtam ki, ahol így színészkedik, és lehet, hogy a következőben teljesen más lesz.
Lee Sang Yoon - Cha Hyun Suk: No Ra igazat beszélt, amikor azt mondta neki a középsuliban, hogy remek producer lesz belőle. Egy híres, beképzelt, bunkó, rendes, hisztis, aranyos, makacs, romantikus és abszolút tökfej pasi volt, akit egyszerűen nem lehetett nem szeretni. Bár tény, hogy csak 6 évvel idősebb Jiwoo, de az a baj, hogy ebben a korban már eléggé meglátszik. Ha mindketten 10 évvel fiatalabbak lettek volna, akkor észre sem veszem. De így bizony már látszódott, ami megint picit zavaró volt, de viszonylag hamar sikerült túltennem magam rajta. Ahogy fent is említettem, Sang Yoon valami eszméletlen volt, eddig nem sokszor találkoztam vele, de itt nagyon megszerettem. Bár hirtelen felindulás, azért remélem megmarad ez az érzés, és sikeresen belekezdek hamarosan a 2014-es Angel Eyes című sorozatába. Nagyon kíváncsi vagyok, és remélem, hogy a jövőben még egy tonna sorozata lesz.
Choi Won Young - Kim Woo Chul: Tökéletességre törekvő férfi, aki elnyomja feleségét, és azt hiszi körülötte forog az egész világ. Hogy őszinte legyek, Won Young volt az, aki miatt ténylegesen belekezdtem a sorozatba, hisz a legutóbbi szerepében tarolt nálam. Egyre több arcát ismerem meg, és egyre inkább jövők rá, hogy milyen nagyszerű színész. A karaktere kevésbé. Egy igazi tapló és kőbunkó pasi, akit legszívesebben megfojtanék egy kiskanál vízbe, noha még azt a pici vizet is sajnálom rá. Valami eszméletlen idegesítő alak volt. Tetszett, ahogy szép lassan rátalál önmagára, és ahogyan rájön, hogy mekkorát hibázott. Nagyon tetszett, tényleg. Szeretem amikor egy karakter a szemünk előtt változik, az pedig a legjobb, mikor valaki akit utálunk azt szép lassan sikerül elfogadnunk. A színésznek csak és csak gratulálni tudok, fergeteges ő is. Gratula.

Történet: 8/10

Zene: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: Can You Hear My Heart?

Can You Hear My Heart?

Műfaj: romantikus, dráma, családi
Részek száma: 30
Dátum: 2011
Csatorna: MBC

Ismertető: Adott 2 család. Az egyik szegény, ahol Woo Ri és Ma Ro mostohatestvérek lesznek. Ma Ro édesapja szellemileg picit visszamaradott, Woo Ri édesanyja pedig nem hall, ennek ellenére egy pillanatra tökéletes családot alkotnak. A második családot nagyon gazdag férj és feleség alkotja, akiknek szeme fényük egyetlen fiúk: Cha Dong Joo. Váratlan események folytán a három fiatal találkozik, azonban 2 haláleset tönkreteszi mind a két családot. Ma Ro és Dong Joo együtt fognak felnőni, utóbbi egy baleset következtében elvesztette hallását és vele épp eszét is. Sok-sok évvel később Woo Ri és családja még mindig az eltűnt Ma Ro-t keresik, miközben az új névvel, Joon Ha-ként fog visszatérni kisöccsével, Dong Joo-val, hogy bosszút álljanak minden gond okozóján.

Vélemény: Hirtelen felindulásból kezdtem el megnézni a sorozatot, aztán 3 nap alatt ledaráltam, annyira hihetetlen jó. Sokban új volt nekem. Egyrészt ez volt az eddigi leghosszabb sorozatom, másrészt nem nagyon néztem eddig családi drámákat. A bonyolult ismertető ellenére azonban a családi kapcsolatokat nagyon könnyű megérteni, az első rész után minden összeáll az ember fejében. Plusz az 5 rész gyerekkori bevezetés sem unalmas, szép volt, megható, és még elnézegettem volna a gyerekszínészeket is egy darabig, annyira ügyesek és aranyosak voltak.

Ha jellemeznem kéne az egész sorozatot röviden, akkor annyit mondanék, hogy olyan, mint egy keserű cukorka. Bár a felszíne már-már sírásra késztet, a belseje hihetetlen édes dolgot takar. Így volt ez itt is. A sok-sok családi konfliktus és titok mögött ott volt az a bizonyos meghittség a sorozatban, ami könnyre fakasztja az embert. Igen, hisz ehhez a sorozathoz minimum egy 100 darabos zsepire lesz szükség (de lehet még az sem elég), annyi megható és megrázó pillanat van benne.
Legfőképp a szereplők azok, akik megríkatják a nézőt, hisz a sorozat 3 főszereplője szerencsétlen, de ugyanakkor szerencsés olyan ember, amilyet ritkán lehet találni. A sorozat ellen egyetlen egy rossz dolgot sem tudok felhozni, engem nagyon megfogott annak ellenére, hogy picit féltem belekezdeni. Nem a csavarokon és a hihetetlen fordulatokon volt a lényeg, hanem azon, hogy egyes karaktereink mikor lepleződnek le akár a nézők, akár a többi karakter előtt. Ezen pedig úgy gondolom volt mit izgulni bőven.

A családi kapcsolatok mellett a céges ügyek is rendkívül érdekesek voltak, amit szerintem ritkán lehet sorozatról elmondani. A 30 rész tökéletes választás volt, nagyon gyorsan véget ért, észre sem vettem, csak amikor már az utolsó részeket néztem. Ezek után azt hiszem nem fogok félni hosszabb sorozatokba belekezdeni. Összegezve, nekem kedvenceim közé bekerült, annyira megkapó és csodaszép történet. Azt mondom, hogy ezt egyszer mindenkinek látnia kell, hisz igazán elgondolkodtatja az embert arról, hogy mi is az, ami igazán fontos az életünkben.

Zene: Volt benne 1 csodaszép szám, amit egyszerűen imádok. Ez pedig Postmen 'It's Fool' című száma, tényleg csodaszép. Imádom.

Szereplők: El kell mondanom, hogy rengeteg jó karakter volt a sorozatban. Külön elismerésem Bong Young Gyu-nak, aki leginkább a szívemhez nőtt.
Kim Jae Won - Cha Dong Joo: Egy szegény srác, aki 16 év után sem tudja elfogadni azt a tényt, hogy nem hall. De az elvesztett hallásáért cserébe hatalmas szívet kapott, önzetlen szeretetre képes szívet, ami többet ér bármi másnál. Szerintem egy ember sem tudna rá egyetlen rossz szót sem mondani (már aki látta a sorozatot). Szeretete testvére, édesanyja és Woo Ri iránt egyszerűen lenyűgöző volt, ő volt az a karakter a sorozatban, aki a legtöbbet adott és legtöbbet kapott. Egyszerűen csodálatos. A színészt is eszméletlenül megkedveltem, 2 újabb sorozat került fel - hála neki - a megnézendők listájára. Hójaj, mi lesz itt.

Hwang Jung Eum - Bong Woo Ri: Picit fura és flúgos lány, aki első pillantásra picit bolondnak tűnhet, de valójában egy aranyszívű lányról van szó, aki egyetlen rossz szó nélkül vigyáz beteg édesanyjára és mentálisan sérült apjára. Boldog, mert családja van, és ennél több nem is kell neki. Őszintén Woo Ri karaktere engem lenyűgözött. Az a kitartás és akaraterő amit láthattunk tőle egyszerűen csodálatos volt. Nem tudom, hány ember lett volna képes arra, amire ő. A színésznő ismét megmutatta, hogy legjobbak között van, ez a haj viszont borzalmas, olyan, mint valami gomba.
Namgung Min - Jang Joon Ha: Sokak számára 'rohadéknak' tűnhet, de ő nem akart mást, csak normális életet érni. Gyerekfejjel, sőt, felnőttként sem tudta, hogy mi az, ami a legfontosabb. Az ő karaktere volt az, akinek a leginkább szurkoltam, és aki sorsát leginkább a szívemen viseltem. Ő volt az, aki a 30 rész folyamán a legtöbbet változott, aki a legtöbbet tanult az élettől ez idő alatt. Rájött, hogy mennyien szeretik és mennyien állnak mellette. Namgung Min nekem nagy kedvencem, ismét megmutatta, hogy legjobb színészek között van, még ha a hírneve nem is akkora, mint egyes fele ilyen jó színészeknek. 

" Ezen a világon sok minden van, amit nem tudsz egyedül megoldani, de meg tudod tenni, ha összefogsz másokkal. Azáltal, hogy mellettem voltál és támogattál, képes voltam megcsinálni. "

Történet: 9/10

Zene: 9/10

Színészek: 10/10

Karakterek: 10/10