Sorozat: About Time

About Time

Műfaj: dráma, fantasztikus, romantikus
Részek száma: 16

Dátum: 2018

Csatorna: tvN

Ismertető: Történetünk főhősnője Choi Mika, aki rengeteget dolgozik, hogy el tudja látni anyját és öccsét, mivel apjuk börtönben van, a munka mellett pedig szorgalmasan gyakorol, ugyanis nagy álma, hogy musical színésznő legyen. Látszólag ugyanolyan, mint mindenki más, azonban van egy különleges képessége: képes látni, hogy az embereknek mennyi idejük van még hátra óra formájában. Átok és szerencse is egyben, hisz így rengeteg embernek segít, hogy utolsó napjaik, pillanataik szépek legyenek. Azonban saját idejét is látja, ami miatt próbálja úgy élni utolsó hónapjait, hogy semmit se bánjon meg, beletörődött, hogy fiatalon fog meghalni. Egyszer azonban a sors összehozza egy hatalmas cég beképzelt örökösével, Lee Do Ha-val. A lány ki nem állhatja a férfit, a férfi a lányt szintúgy. Azonban Mika észreveszi, hogyha a férfivel van, megáll az órája. Így hát eldönti, hogy elcsábítja a férfit azért, hogy kicsit többet élhessen.

Vélemény: Nagyon vártam a sorozatot, mert borzasztóan örültem, hogy Sang Yoon mellé végre valahára egy fiatal színésznőt választottak. Nem tudtam, miről fog szólni, de izgatottan kapcsoltam be az első részt. Ahogy olvastam, sokan nagyon nem szerették ezt a sorozatot. Tény, hogy a végére kicsit sok volt a dráma, már nem volt annyira érdekes, mint az elején, de azt kell hogy mondjam, engem, mikor annyira utálom a dramatizálást, nem idegesített annyira. Na de lássuk csak a legelejétől. Kapunk egy erős nőt főhősnőként, aki bár tudja, hogy alig van 3 hónapja hátra, azt mondogatja saját magának, hogy nem baj, ennek így kell lennie, holott, teljesen érthetően, nagyon is szeretne tovább élni, rengeteg dolgot szeretne még megtenni.

Mikor találkozik főhősünkkel, akármennyire is utálja, lát egy kis reményt, hogy kicsikét tovább élhet, így érhető volt, miért volt folyton a férfi körül. A férfi pedig hamar beleszeret a lányba, menedéket talál benne. Én azt hittem, hogy a 16 rész alatt fognak egymásba szeretni, de igazából ezt hamar 'lezavarták', azt hiszem, már a 4-5. rész körül már tisztában voltak a saját érzéseikkel. Először ez annyira nem tetszett, mert úgy voltam vele, hogy ha már ilyen korán szeretik egymást, mi lesz még 11 részen keresztül. Aztán később rájöttem, hogy ennek így kellett lennie, mert ahogy haladt előre az időben és ugrált is néha, úgy már sokkal inkább a kialakult kapcsolatukon volt a hangsúly, hiszen addigra már mélyen szerették egymást.

A sztori az elején érdekes volt, a végére sokkal inkább azon volt a hangsúly, hogy hogyan élik meg a karakterek ezt a válsághelyzetet. Elgondolkodtatja a nézőket is, hogy milyen rövid az élet, nem tudhatjuk, mennyi percünk, óránk, napunk, évünk van még hátra. A burkolt érzések, amiket átadott nekünk a sorozat, szerintem nagyon fontosak voltak, engem sokszor meg is hatottak. A dramatizálás... hm... én nagyon nem szeretem, ha feleslegesen dramatizálnak egy sorozatban. Itt is volt belőle dögivel, de a főhősnő álláspontját nézve, én megértettem, hogy miért is akar távol lenni főhősünktől. Tény és való, hogy nagyon sok volt, de abszolút érthető és átérezhető volt, ez a 'se veled, se nélküled' a két főhős között.

Szóval igazából összességében, nekem az elején nagyon, nagyon tetszett a sorozat. A végére sem volt rossz, de tény, hogy romlott a színvonala, amit nagyon sajnálok, mert annyira jól indítottak, hogy vétek volt ellaposítani a történetet. De ettől függetlenül nem érzem úgy, hogy borzasztóan elrontották volna. Tény, hogy kicsit uncsi és drámai lett a végére, de ettől függetlenül végignéztem mind a 16 részt, és úgy maradt meg bennem, hogy egy jó kis sorozat volt ez, amit én szívből tudok ajánlani mindenkinek, amikor épp drámához van kedve, mert ezt csak akkor éri meg megnézni. Szóval ne féljetek tőle, mindenképp adjatok neki egy esélyt.

Zene: A zenék szépek voltak, három szám megmarad: Hui 'Maybe', Hong Dae
Kwang 'My Room' és végül, de nem utolsó sorban Mackelli 'Tears' című száma is.

Szereplők: No és akkor lássuk csak főhőseinket.

Lee Sang Yoon - Lee Do Ha: Beképzelt srác, aki tudja, hogy gazdag családból származik, ugyanakkor megvan a maga problémája és nem szereti családját sem. Do Ha igazából nem különbözött sokban a megszokott férfi karakterektől. Olyan pasi volt, aki először igazi bunkónak tűnik, de a főhősnő hatására kedves és érző férfi válik belőle. Do Ha azonban valami picit adott a karakterbe, amitől egyedivé vált. Talán az, hogy megértette a lány nézőpontját, és még ha reszketett is, tartóztatta magát és úgy tett, ahogy kérte tőle a lány. Ahogyan megígérte neki. Összességében én szerettem Do Ha karakterét, nagyon. Tetszett, ahogyan a mindenévé válik a főhősnő, ahogy akár az életét is képes feláldozni érte. Sang Yoon-t most láttam először ilyen szerepben, dehát borzasztóan jól állt neki, és remekül hozta a karakterét is. Sok ilyet még a jövőben.

Lee Sung Kyung - Choi Michaela: Kedves és szorgalmas lány, aki próbál úgy tenni, mintha minden rendben lenne, holott retteg, amiért ilyen fiatalon meghal. Micha karakterével szerintem nagyon együtt lehetett érezni, még ha nem is tudtuk felfogni igazán, hogy min megy keresztül. Az, hogy amiatt közeledett a fiúhoz, hogy tovább élhessen, szerintem teljesen normális volt. A végén is teljesen megértettem őt, de nem akarok belemenni, hogy nehogy lespoilerezzek itt semmit. A lényeg, hogy szerintem én is ezt tettem volna a helyében. Sung Kyung ezúttal is nagyon jól megállta a helyét főhősnőként, szerintem nagyon jól mutattak együtt Sang Yoon-nal, én simán elnéznék még egy sorozatot kettejükkel, akár más hangvételűt is. Reméljük, hogy a jövőben lesz közös sorijuk vagy közös filmjük, mert, tényleg jók voltak együtt.

"Felébredtem és kinéztem, hogy lássam a fehér világot.

Észre sem vettem, hogy így havazott.

Pontosan így... hó borítja az egész világot.

Olyan vagy nekem, mint a hó.

Észre sem vettem, 

és megjöttél."

"Amikor 20 éves voltam, féltem, hogy 30 leszek.

Azt hittem, meg fogok halni, amikor 30 éves leszek.

Aztán 30 éves lettem, és meglepő módon még életben voltam.

Amikor 40 éves lettem, rájöttem, milyen szép volt akkor.

Amikor 30 éves voltam, féltem, hogy 40 éves leszek.

Azt hittem, vége lesz a világnak, amikor 40 éves leszek.

Aztán 40 éves lettem, és sajnos, ugyanaz voltam.

Amikor 50 éves lettem, rájöttem, milyen szép volt akkor.

Ugyanígy gondolom, amikor 60 éves 

koromban visszanézek az 50. évre.

Ugyanígy gondolkodom, amikor 70 

évesen visszatekintek a 60. évre.

A halál előtt minden elmúlt pillanatod életed csúcspontja.

Minden korosztály olyan, mint egy virág.

Te csak még nem tudod,
minden kor milyen szép lesz egyszer valamikor."

Történet: 7,5/10

Zene: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: Whisper

Whisper

Műfaj: jogi, thriller

Részek száma: 17
Dátum: 2017

Csatorna: SBS

Ismertető: Shin Young Joo egy talpraesett és magabiztos nő, aki nyomozóként dolgozik a szöuli rendőrségen. Élete munkája ellenére viszonylag békés egészen addig, míg édesapját el nem ítélik gyilkosságért, valamint míg vőlegénye cserben nem hagyja őt. Természetesen apja nem gyilkos, mindez csak kitaláció, a híres Tae Baek Ügyvédi Iroda intézte így a dolgokat, hogy magukat mentsék a helyzetből, így a nő elhatározza, hogy bosszút áll, apját pedig kiszabadítja. Felkeresi a becsületességéről híres Lee Dong Joon bírót, aki szintén belekerül a korrupció világába, s hogy saját magát, saját életét és helyzetét mentse, elítéli a nő apját. Young Joo azonban nem adja fel, fenyegetni kezdi a férfit, majd titkárnőjévé válik. Tudja, hogy egyedül képtelen rá, így mindent megragad, hogy közös erővel leleplezzék őket, és véget vessenek ennek a rémálomnak.

Vélemény: Nagyon vártam már a sorozatot, mert Lee Sang Yoon nagyon nagy kedvencem. Lee Bo Young-nak viszont annyira nagyon nem örültem, mert nagyon vártam már, hogy egy fiatalabb színésznő mellé tegyék be, ám a sztori komolyságát tekintve érthető, hogy miért ő kapta a főhősnő szerepét. Na de. Lássuk a sztorit. Az eleje nagyon érdekesen indít: egy ártatlan embert csuknak le gyilkosságért, a mindig becsületes bíró pedig olyan helyzetbe kerül, ahol muszáj elítélje a férfit, noha tudja, hogy ártatlan.

Tetszett az indítás, mert nagyon emberi tulajdonsággal és cselekedettel ruházták fel főhősünket, aki a saját túlélése érdekében olyan tesz, amit nem lenne szabad. Szeretem, mikor ilyen tulajdonságokat kap a főszereplő. Aztán itt van az áldozatunk lánya is, aki titkárnőként fogja zsarolni a férfit. Nagyon menő indítás volt, hihetetlenül megfogott, azt hittem, kedvenc sorozataim között lesz. De sajnos tévedtem. Igazából sokat már nem is fogok tudni írni a sztoriról. Egyszerűen elnyúzták. Méghozzá nagyon-nagyon-nagyon.
Rengeteg, rengeteg, és még egyszer rengeteg volt a duma, a fenyegetés. Szeretem a korrupción alapuló sorikat, ahol egy nagy hatalom ellen kell harcolniuk főhőseinknek. De ez nekem sok volt. Annyit beszéltek, hogy csak fogtam a fejem néha. Aztán kaptunk 1-2 akció jelenetet, utána meg újra duma. Folyton a markukban volt a pasi, aztán kicsúszott a kezük közül. Ezt pedig lejátszották újra meg újra. Annyiszor árulták el egymást, hogy nem értettem, hogy lehetnek annyira hülyék a szereplőink, hogy csak úgy simán bevallanak mindent a másiknak, amikor előttük vagy 6x csapták be így őket.

Nem értem, és szerintem meg sem fogom érteni. Mivel nem romantikus sztori, ezért még ez is hiányzott belőle, méghozzá nagyon. Abszolút az a véleményem, hogy vannak sztorik, ahol a romantika csak ront a helyzeten, de ezúttal pont fordítva lett volna. Mivel valamicskét kavartak ott a két főhős között, ezért nagyon hiányzott az, hogy kicsit komolyabban vegyék, vagy inkább ne csináljanak semmit sem. Ez a van is valami romantika, meg nincs is valahogy csak még inkább rontott az egészen.
Összességében tehát, mint láthattátok, én nagyon nagyot csalódtam benne. A remek színészek és a jó alapsztori, plusz a jó indítás ellenére nagyon bukik az egész. Roppant unalmas és idegesítő történetté vált, ami sehogyan sem tudta fenntartani a figyelmemet. Az utolsó részeket már felgyorsítva néztem, mert mindenképp be akartam fejezni, de szívem szerint már a közepe táján abbahagytam volna. Én ajánlani nem ajánlom senkinek, ettől független úgy gondolom, ha valaki meg szeretné nézni, azt ne tartsa vissza az én véleményem, mert lehet az illetőnek nagyon fog tetszeni.

Zene: Én sajnos ebben is nagyot csalódtam. Nem is tudtam, hogy van olyan sori, amihez nem készül OST egyáltalán, na de itt az élő példa. Pedig szerintem jól mutatott volna 1-1 szám pár jelenet alatt, no de mostmár mindegy.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak történetünk főhőseit sorjában.

Lee Bo Young - Shin Young Joo: Talpraesett nő, aki elhatározza, hogy nem hagyja annyiban az ügyet, amiben apját igazságtalanul ítélték el. A színésznőért én személy szerint annyira nem vagyok oda, mindig ugyanolyan karaktert alakít, kicsit merevnek érzem az arcjátékát is, de ezúttal szerintem ehhez a sztorihoz kellőképpen passzolt. Magát a karaktert én szerettem, szerintem abszolút megnyerő volt, hogy akár saját testét képes volt felhasználni azért, hogy apját kiszabadítsa. Eltökélt nő volt, aki nem félt senkitől, hisz úgy érezte, sok vesztenivalója már nincs. Ahogy fent is mondtam, nekem ebből nagyon hiányzott a romantika, ez a volt is meg nem is szörnyű volt, szerintem nagyon szép lett volna, ha picit több hangsúlyt fektetnek rá. Na de ezzel már nem tudok mit kezdeni. A színésznő nem kedvencem, de ettől függetlenül remélem sok sorozatban fogjuk még látni, főleg, hogy már kicsit nagyobb a kislánya.
Lee Sang Yoon - Lee Dong Joon: Hogy magát, életét mentse, képtelen főhősnőnk apját elítélni, noha tudja, hogy ártatlan, és lelkiismeretével sem békül ki, de kénytelen rá. Ahogyan fent is mondtam, nagyon nagyon örültem neki, hogy ilyen, valós emberi tulajdonságokkal felruházott főhőst kaptunk. Általában megkapjuk a beképzelt gazdag kissrácot, aki hirtelen lovaggá változik, ahogy megjelenik a főhősnő. Ez esetben nem így volt, aminek nagyon örültem. Tetszett, ahogyan végig harcolt saját magával, ahogyan tudta, hogy amit tett, az nem helyes. Kifejezetten tetszett, amin keresztül ment 16 részen keresztül. Emelett okos is volt, bár azért sikerült őt is párszor csapdába húzni. A színészt én nagyon nagyon szeretem, de legközelebb remélem tényleg egy fiatal színésznőt kap maga mellé, úgy megnézném őt is valami romantikus vígjátékban, de tényleg. Reménykedem benne nagyon nagyon.

'Lelkiismeret nélkül lehet élni.'

'De mit tehetnék? Életem csak egy van...

Életem csak egy van.'

Történet: 6/10

Zene: 4/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 7/10

Sorozat: On The Way To The Airport

On The Way To The Airport

Műfaj: romantikus, melodráma
Részek száma: 16
Dátum: 2016
Csatorna: KBS2

Ismertető: Choi Soo A légiutas-kísérőként dolgozik, férje egy, a nők körében igazán közkedvelt férfi, Park Jin Suk, aki nem mellesleg pilóta. Soo A alapjáraton meg van elégedve életével, holott kapcsolata a férjével korántsem olyan, mint amilyen volt, ő maga csak dolgozik a munkájában, otthon, és betölti az anya szerepet. Gyermekük folyton más iskolába jár, ezúttal egy olyan helyre kerül (külföldön), ahol egy nagyon jó barátra lel: Annyre. A lány édesapja, Seo Do Woo egy ízig-vérig becsületes, rendes és kedves férfi. Choi Soo A és Seo Do Woo természetesen megismerkednek (még ha csak telefonon is). Azonban egy az élet szomorú fordulata hatására ők ketten elkezdenek egyre közelebb kerülni egymáshoz. De ami a legfontosabb - egymás támaszai lesznek mindenben.

Vélemény: Nagyon vártam már a sorozatot, ugyanis Sang Yoon nekem nagy kedvencem, bár kicsikét bántam, hogy ismét egy tőle idősebb színésznővel rakták össze, de ezen nem tudtam segíteni. Kíváncsian vártam a történetet. Ha röviden kéne összefoglalnom, azt mondanám, hogy egy nagyon erősen családcentrikus dráma, telis tele elgondolkodtató és meglepő dolgokkal, és ami nagyon ad a jelenetekre.

Ezek a szép és jó dolgok mellett azonban volt egy oldal, ami kicsit unalmas volt. Na de kezdjük csak az elejétől. Kapunk két szülőt akiknek feleségük és gyerekük van, a sors azonban összehozza őket. Tetszett nekem ez a titkos kis dolog köztük, főleg, hogy tényleg olyan ártatlanak voltak. Nagyon szépen felvezették a kapcsolatukat, volt idejük egymásba szeretni, tényleg rengeteget beszélgettek.
Igazán megismerték egymást. Ez azonban a végére már kicsit sok volt, én jobban szerettem volna valami, nem is tudom mit. Hogy kicsit jobban összejöjjenek, amikor tényleg átbeszélgették a fél sorozatot. Vártam a pillanatot, mikor úgy beüt a szikra, de sajnos ez nem történt meg, ami nem túl valósághű, hisz mégis 2, a harmincas éveikben járó felnőttekről beszélünk. De nem volt az olyan szörnyűséges.

Második: a sztori. Érdekes és drámai történetet kapunk, mindegyik kis karakternek megvan a maga története. Tetszett, ahogyan a maga kis ütemében ment a sorozat, és az is, hogy mindegyik karakter más és más volt. Itt azonban megint azt tudom mondani, hogy a végére nekem kicsit kevés volt, vártam, hogy valamivel még megtoldják majd a sztorit. Annyira nagyon hiányzott belőle valami.
Valami, ami miatt nagyon megszerettem volna a sorozatot, hisz egy nagyon jó alapsztoriról van szó, remek színészekkel és szebbnél szebb jelenetekkel. A főhősnő karakterével sem voltam 100%-ban megelégedve, ellentétben főhősünkkel, aki viszont nagyon ott volt a sorozatban, no de erről majd még lentebb. Ahogy már említettem (no de azért mégegyszer), nagyon nagyon szépek voltak a jelenetek.

Összességében tehát, szerintem mindenképp érdemes megnézni a sorozatot azoknak, akik egyrészt szeretik a színészstábot, másrészt a megszokottól kicsit eltérő, elvontabb sorozatot akarnak látni családi drámákkal, 1-2 lappangó titokkal, gyönyörű jelenetekkel és fülbemászó dalokkal. Nem lett a kedvenc sorozatom, de mindenesetre én élvezettel kísértem végig mind a 16 részt.

Zene: Nem is ragozom a szót (itt is), egyszerűen csak ideírom a kedvenceimet belőle: LeeSa 'But Still Can I?', The Ray 'Knots', Han Hee Jun 'Uselessly'.

Szereplők: No és akkor lássuk csak történetünk főhőseit sorjában.
Kim Ha Neul - Choi Soo A: Egy kiegyensúlyozottnak és boldog családban élő nőnek tűnik, holott képtelen elszakadni férjétől még akkor is, ha az semmi figyelmet nem fordít sem rá, sem közös gyerekükre. Először nagyon kedveltem őt, hogy próbálja mindig a legjobbat kihozni a helyzetből, hogy próbál mások előtt nem meginogni, és azért is, mert szegény annyira vágyott már arra, hogy valaki tényleg szeresse őt. Sajnáltam is, amiért elviselte férjét és anyósát, bár nem értettem, hogy eddig miért is nem váltak el. Aztán amikor a sorozat vége felé a kislánya elment külföldre, ő ott sírt és majd szétszakadt döntésképtelenségében - menjen a lányával vagy maradjon szerelmével. Dehát a lánya mégis csak a lánya... ezen agyalt, közben az egész sori kb. arról szólt, hogy a lánya szinte külföldön nevelkedett, folyamatosan elküldték. Akkor nem zavarta, akkor nem gondolt arra, hogy neki is mennie kéne, de a sori végén igen? Na okés... Mindenesetre az idei szörnyű női karakterekhez képest nem volt ő rossz.

Lee Sang Yoon - Seo Do Woo: Egy hihetetlen kedves és rendes férfi, aki mindent megtesz azért, hogy másoknak segítsen. Vicces, mert nagyon szerettem őt, legfőképp tényleg azért, mert nem volt benne rosszindulat, aztán a végére már kicsit túl rendes volt, szerintem ilyen nyugodt, kiegyensúlyozott és jólelkű ember nem létezik. Vártam, hogy mikor fakad végre ki egy kicsit, de valahogy végig megmaradt olyannak, mint végig, ez pedig picikét illúzióromboló volt. Ettől független persze tényleg egy remek ember volt (mint karakter), csodáltam hitét és akaraterejét. Sang Yoon nekem nagy kedvencem már egy ideje, azért remélem, hogy mostmár egy fiatalabb színésznővel is kap végre szerepet, de persze az idősebbekkel sincs baj, hisz remekül kezelték a helyzetet. Csak sok-sok remek, izgis sorozatot kívánok neki a jövőben, természetesen főszereplőként.
Shin Sung Rok - Park Jin Suk: A nők nagy kedvence, akinek már egy kislánya és felesége is van (Choi Soo A személyében), de nem sok figyelmet szentel rájuk. Őszintén ő végig olyan volt, mint aki egyszerűen nem arra termett, hogy családja legyen, de tényleg nem. Nem értettem, hogy egyáltalán miért házasodott meg, azt sem, hogy akkor ha már annyira elege volt belőlük, miért nem vállt el, sőt, mikor a nő felhozta miért lett dühös és vetette el az ötletet. Olyan érdekes volt ő is, meg minden ami körülötte zajlott. A végén nála (legalább nála) lehetett végre látni egy kis dühkitörést, ami teljesen érthető volt, amilyen feszült lett végére a szálak gabalyodása. Shin Sung Rok-nak nagyon örültem, természetesen ő is egy ok volt arra, hogy belekezdjek a sorozatba. Elég sokáig inaktív volt, reméljük, hogy a jövőben majd egyre több és több sorozatban fog szerepelni.

Történet: 7/10

Zene: 7/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: Angel Eyes

Angel Eyes

Műfaj: melodráma, romantikus, orvosi
Részek száma: 20
Dátum: 2014
Csatorna: SBS

Ismertető: Yoon Soo Wan fiatal korában elveszítette látását és édesanyját is egyben, így bár életben volt, mégsem mondhatnánk azt, hogy valójában élt. Egy minden jó tulajdonsággal megáldott fiú, Park Dong Joo beleszeret a lányba, s szerelme viszonzásra talál. Azonban az élet közbeszól. Dong Joo minden szó nélkül elmegy Amerikába, majd 12 év múlva tér vissza orvosként. Yoon Soo Wan, aki közben egy donornak hála visszanyerte látását, most mentősként dolgozik. Természetesen még mindig szerelmes a fiúba, aki hirtelen eltűnt az életéből. Mikor újra találkoznak, a fiúnak tudomásul kell vennie azt, hogy szerelmének már jegyese van, és nem mellesleg sok nézeteltérés van közöttük. S miközben ők szép lassan egymásra találnak úgy kerül felszínre a 12 évvel ezelőtti baleset is, amely három család életét fordítja fel fenekestül.

Vélemény: 'Mély levegő'. Hűha. Ez az a szó, amivel tökéletesen jellemezni tudnám az egész sorozatot. Tavaly nem terveztem megnézni, hisz Ku Hye Su egyik szerepével teljesen kiverte nálam a biztosítékot, és akkor még Lee Sang Yoon-t sem ismertem. Aztán a Blood után felírtam a megnézendők listájára, de nem érdekelt még így sem annyira. A csapás az idei Twenty Again után érkezett, ahol ugyanis annyira megkedveltem Lee Sang Yoon-t, hogy konkrétan elvonási tüneteim voltak, és tudtam, hogy nekem muszáj látnom őt. 

Így került sor az Angel Eyes sorozatra, amit bár hirtelen felindulásból kezdtem el nézni, mégis egy hét alatt végeztem vele. De ha ti tudnátok, hogy mekkora fenntartásaim voltak végig... no de kezdjük az elejétől. Első sorozat, ahol annyira megszerettem a gyerekszínészeket és az akkori sztorit is, hogy nem bántam volna, ha minimum 10 részen keresztül őket láthatom. Semmi extra nem volt. Egy vak lány megtapasztalja a szerelmet és ezáltal kezd rátalálni önmagára. Tényleg semmi, de semmi különleges nem volt benne.
Mégis sikerült annyira csodaszép hangulatot adni az egésznek, hogy csak néztem és mosolyogtam, és megint mosolyogtam és hopp, el is telt a gyermekkor. Mikor eltelt a 12 év természetesen nagyon izgatott voltam, hisz alig vártam a pillanatot amikor két főhősünk végre találkozik. Kb. a 6 résznél voltam (SPOILER: ugye ott tudja meg a lány, hogy ki is az a bunkó orvos akit annyira nem bír) amikor felsóhajtottam: 'na és mi a fene fog még 14 részen keresztül történni itt?' Mind tudjátok, hogy nem szeretem a túldramatizálást.

Rettegtem. De tényleg. Hisz annyira megkedveltem a történetet, a karaktereket és minden egyebet benne, hogy féltem a csalódástól. És láss csodát. Mind a 14 rész ugyanolyan érdekes és csodaszép volt mint az eleje. Ilyet én még tényleg nem pipáltam. Igen, volt benne dramatizálás, de itt jogosan. Volt értelme, és hihetetlenül jól vette ki magát a dolog. Én már nem is tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg, mennyire meglepődtem és megdöbbentem, amikor befejeztem a sorozatot (kemény 10 perce).
Tele volt fordulattal, láttuk a szereplőinket gyötrődni, szép lassan minden kiderült a múltról ami a karaktereknek és nekünk is egyaránt egy hatalmas bánatot ültetett a szívünkbe. A sorozat végén én már konkrétan ott tartottam, hogy amikor már csak megpillantottam egy levelet elbőgtem magam. A főhőseink nem sírtak, de én már kapkodtam a zsepiket. Gondoltam, hogy egy sírós sorozatról van szó, de erre egyáltalán nem számítottam.

Az utolsó 5 részt én egy az egyben végigsírtam. Nem tudok tényleg mit mondani, mert engem nagyon meghatott az egész sorozat. Végre valahára, most először leírhatom azt, hogy Dong Joo végre megtette azt egy sorozatban, amire mindig is vártam. Ha tényleg szereted akkor elengeded. Marhaság. Imádtam, hogy Dong Joo akkor is kiállt és üvöltve mondta, hogy ő lesz az, aki megvédi bármi áron, nem fogja őt elhagyni. Köszönöm Dong Joo, tényleg.
A legvégéig láthattuk, hogy hűen ragaszkodik a kijelentéséhez. Tényleg első sorozat, ahol a srác nem hagyja el a lányt a fájdalom miatt, hanem annál inkább mellette akar lenni. Én úgy vélem ez az igazi szerelem. Másik dolog, ami nagyon elnyerte a tetszésem, az a 19.rész eleje volt. Annyira szép volt, ahogyan megmutatták nekünk, hogy mi történt volna, ha nem történik meg az az eset 12 évvel ezelőtt. Hova kerülnének főhőseink, milyen boldogak lennének.

Gyönyörű volt. Nem csak a szerelmük volt színtiszta és gyötrelmes, hanem maga a sorozat is, ami után a néző vesz egy levegőt és elsírja magát. Igen, mindenkinek ajánlom, sőt, kötelező ezt a sorozatot megnézni, hisz rengeteg érzés kering végig a sorozaton, mint a szerelem, bánat, gyötrődés, fájdalom, szülői szeretet, barátok és még tovább sorolhatnám. Az Angel Eyes egy olyan egyszerű mégis hihetetlen történetet mutat meg nekünk, ami végig azt sugallja: mindig van remény. A tűz pusztít, de a hamuból sokszor szebb virágok keletkeznek, mint amilyenek előtte voltak, ha hagyjuk őket kibomlani.

Zene: Bevallom a sorozat elején picit furcsának találtam, de a végére nagyon, de nagyon megszerettem. Rájöttem, hogy ez is olyan egyedi, mint a sorozat, és egytől egyig minden számot felraktam a telefonomra. Kedvenceim: Kim Tae Hyun 'Tears Fall', Kang Ha Neul 'Three Things I Have Left', Lasse Lindh 'Run To You', Jo Jung Hee 'Blue Bird', Han Soo Jin 'Beautiful Sad'.

Szereplők: Vége elértem ide is. Külön megjegyezném, hogy mindenkit nagyon szerettem, és nagyon tetszett, hogy a mellékszereplőkről is nagyon sok mindent megtudtunk. Végre egy sorozat, ahol nem nyomják el a többi szereplőt.
Ku Hye Sun - Yoon Soo Wan: Egy megtört lány, aki elvesztette élete értelmét egészen addig, míg Dong Joo és családja napsugárként nem ragyog fel életében. Őszintén a gyerekszínész nagyon jól alakított, és féltem, hogy Hye Sun majd szépen elrontja. Aztán kiderült, hogy tökéletes választás volt. Sápadt arcával és pici alkatával még inkább életre kelt a karakter. Tényleg nagyon féltem, de szerencsére csalódnom kellett, hisz Hye Sun remekül helyt állt. Yoon Soo Wan egy nagyon rendes és lelkiismeretes lány, aki azt hitte, hogy minden dolog az ő hibájából történt, ő az, aki miatt mindenki szenved. Persze ez részben igaz is volt, de korántsem annyira, mint ahogy ő azt beállította. Én tényleg, a legelejétől a legvégéig kedveltem őt és meg is értettem. Szóval igen, Hye Sun most nagyon nagyot ugrott a szememben.

Lee Sang Yoon - Park Dong Joo: Egy minden szempontból tökéletes srác. És ezt nem csak a nézők, hanem a többi karakter is így gondolja a sorozatban. Nem beképzelt és bunkó ahogyan az általában szokott lenni. Dong Joo nem szégyellt sírva bocsánatot kérni. Tényleg teljesen tökéletes volt a végéig, mégis olyan emberi, elképzelhető karakter. Nem tudom, hogyan hozták össze ezt a kettőt, de tényleg hatalmas taps. És még egyszer megemlíteném, hogy imádtam amiért végig kitartott a szerelme mellett. Ahogyan türelmesen megvárta, míg a lány egy picit összeszedi magát, ahogyan viselt minden ütést, s minden ütéstől lett egyre erősebb. Csodálatos volt. Lee Sang Yoon... hát igen. Nem hiába kedveltem meg annyira. Tökéletesen hozta ezt a tökéletes karaktert. Ennyi. Alig várom, hogy a jövőben újra találkozzak vele, mert a sorozattal együtt ő is kedvenceim közé fúrta magát. Gratula neki, nagyon nagyon.
Kim Ji Suk - Kang Ji Woon: Soo Wan jegyese. Annyira szereti a lányt, hogy konkrétan majd bele őrül szegény. Kim Ji Suk kevesek kedvence, nekem annál inkább, így itt is sajnáltam, mert tudtam, hogy ő lesz az, aki hoppon marad majd. De nem csak a színész miatt kedveltem annyira a karaktert. Picit furcsa, de saját magamat láttam benne. Tetszett, ahogyan az összes karakter álláspontját megértette. Bár tudta, hogy nem helyes, amit egyesek tettek, mégis megértette és sajnálta őket. Pont ilyen vagyok én is, ezért tényleg mindenkit meg tudok sajnálni. Akármennyire is volt jó a két főhős, ő volt az, akit tényleg a legközelebb éreztem magamhoz. Kang Ji Woon egyre és egyre nagyobbra nő a szememben, jelenleg is nézek egy idei sorozatot, amiben szerepel. Nagyon remélem, hogy legközelebb mostmár főszereplő lesz.

Jung Jin Young - Yoon Jae Beom: Soo Wan édesapja, aki imádta feleségét, de hirtelen elvesztette, valamint kislánya is megvakult, és ő ebbe nem volt képes belenyugodni. Ez a karakter... te jó ég. Nem tudok mit mondani. Legjobb. Legjobb apa akit a sorozatokban valaha láttam. Legrendesebb karakter akivel valaha találkoztam. Én nem tudom, hogy hol és mikor, de egyszer azon kaptam a fejem, hogy mennyire haragszom azokra a karakterekre, akik gonoszul bánnak vele, még ha jogosan meg rövid ideig is. Én tényleg nem tudok mit mondani. Eszméletlen. És nem csak ő, hanem tényleg az összes karakter az volt, hisz nagyon sokan a szívemhez nőttek a sorozatban. Év végén ismét összeállítok egy kedvenc listát, a baj csak az, hogy az ötről már körülbelül huszonötre ugrott, de az Angel Eyes akkor is ott lesz közöttük.

Történet: 9/10

Zene: 9/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 10/10

Sorozat: Twenty Again

Twenty Again ~ Second Time Twenty Years Old

Műfaj: romantikus, vígjáték, családi
Részek száma: 16
Dátum: 2015
Csatorna: tvN

Ismertető: Ha No Ra tehetséges táncos volt a középiskolában. Első szerelme és egyben legjobb barátja Cha Hyun Suk volt. Azonban az élet közbeszólt. No Ra fiatalon terhes lett, a gyermek édesapja pedig Kim Woo Chul. Ezért eldobja álmát, hogy táncos legyen, otthagy mindent, és férje után megy Németországba. Semmi mással nem foglalkozik csak a gyermekneveléssel és azzal, hogy jó háziasszony legyen belőle. Miután visszatér Koreába folytatja a megszokott életét, él a maga kis csendes világában. 38 évesen már csak szerződéseken élnek férjével, fia szinte észre sem veszi, így elhatározza, hogy leérettségizik és egyetemre megy, hogy feltornázza magát férje szintjére és az ne hagyja el. Az egyetemre be is kerül, csak hogy fia is oda fog járni, valamint férje is azon az egyetemen kap új állást. No Ra életében pedig megjelenik első szerelme, Cha Hyun Suk, aki bár harapósan viselkedik a lánnyal, mégis úgy tűnik, hogy annyi év után sem felejtette el őt.

Vélemény: Nehezen kezdtem bele ebbe a sorozatba. Először nem is terveztem megnézni, aztán a két férfi főszereplő jelenléte mégis meggyőzött, így fenntartásokkal, de elkezdtem ezt szokatlan sztorijú de annál inkább érdekes történetet. Kezdjük csak az elejétől. A sztori közepébe csöppenünk, majd szép lassan adagolják nekünk a múlt történéseit, az utolsó pillanatra is hagynak meglepetéseket. Mellette pedig (természetesen) nagyon szépen fut a jelen is.

Hogy őszinte legyek kicsit féltem attól, hogy egy 38 éves nő hogyan fog beilleszkedni a fiatalok közé. Ezt a lehető legjobban sikerült megoldani. Szépen levezették nekünk. Először kiközösítették, ő inkább elbújt szégyenében. Aztán szép lassan megnyílt előtte a világ, és elkezdett alkalmazkodni, de ugyanakkor megmaradt 38 évesnek. Egy modern 38 évesnek, ami a mai világban már egyáltalán nem szokatlan vagy furcsa. Kicsit olyan Rapunzel története volt az egésznek.
20 év után kimerészkedik, olyan dolgokat ismer meg, amik másoknak teljesen hétköznapiak, szép lassan ráeszmél, hogy eddig milyen élete volt, mennyi évet elvesztegetett. Helyzete azonban korán sem volt mesébe illő. Férjének viszonya van és már csak szerződéseken élnek, fia pedig jócskán emberszámba sem veszi. Hogy őszinte legyen a színésznővel nem voltam teljesen megelégedve, de még így is sikerült az összes érzést átadni a nézőknek.

Romantika is van benne, méghozzá több szálon fut, ami még érdekesebbé teszi. Az adu ász a sorozatban természetesen Cha Hyun Suk volt. Néha elgondolkoztam nincs-e valami személyiségzavara, annyira hirtelen változott. Egyszer rendes, egyszer aranyos, egyszer vicces, egyszer morcos, egyszer hisztis és még sorolhatnám. Eszméletlen volt. Eddig is eléggé bírtam a színészt, na de azt hiszem mostmár egyenesen imádom őt, valami fergeteges az amit ebben a sorozatban hozott.
Aranyos volt, hogy amikor együtt voltak, úgy viselkedtek, mint két 18 éves. Tényleg nagyon édesre sikerült. De természetesen ritka az olyan sorozat amiben nincs kivetnivaló. Jelen esetben egyetlen dolog volt, ami nem tetszett. Méghozzá az, hogy a végét húzták. Nem a 'se veled se nélküled' részről vagy a 3 hónapos ugrásról beszélek. Hanem az utolsó 3 részt szerintem 1 részként is simán megcsinálhatták volna mindenféle körítés és felesleges rész nélkül. Na úgy aztán tényleg jó lett volna.

De ezzel már nincs mit kezdeni, az perceket ki kellett tölteni, a 16 résznek meg kellett lennie. Csak sajnos a sztorit 12 részre írták. Viszont az utolsó 5 perc valami csodálatosra sikerült, véleményem szerint ritka az olyan sorozat, aminek nagyon szép vége van. Itt megkaptuk (és ez egy vígjáték). Szóval igen, a sorozatot abszolút mindenkinek ajánlom, aki szereti a félreértések tetőződését, a poénokat és szeretne megnézni egy könnyed és aranyos kis sorozatot, mert ez biza az volt, és nekem nagyon tetszett. Nem bántam meg, hogy végül mégis elkezdtem.

Zene: A háttérzenék is nagyon szépre sikerültek. Itt van nekünk Yoo Sung Eun egyik dala, akinek hangjával sosem tudok betelni: 'Oh You Yeah You'. És kaptunk egy picit érzelgősebb, romantikusabb számot is Roy Kim jóvoltából: 'You Don't Love Me'.

Szereplők: Lássuk csak főhőseinket a szokásosan: külön külön.
Choi Ji Woo - Ha No Ra: Álma, hogy táncos legyen, azonban hirtelen terhes lesz egy hirtelenjében megismert fiútól, így mindent eldob és utána megy. Később élete a lehető legrosszabb, ő pedig elhatározza, kitör ebből a világból. Természetesen nem lehet elhatárolni teljesen a karaktert a színésznőtől, hisz valószínűleg picit másabb lett volna, ha egy másik színésznő alakítja. Ezzel szemben viszonylag elégedett voltam No Ra karakterével. A színésznővel kevésbé. Nemrég fejeztem be egy régebbi sorozatát aminek véleményét hamarosan posztolni fogom, és itt is ugyanazt tapasztaltam, mint ott. Merev, nagyon látszik rajta, hogy színészkedik, a mimikája néha félreérthető. Ez elég zavaró volt, aztán megpróbáltam nem törődni vele. Lehet, hogy pont azt a két sorozatot fogtam ki, ahol így színészkedik, és lehet, hogy a következőben teljesen más lesz.
Lee Sang Yoon - Cha Hyun Suk: No Ra igazat beszélt, amikor azt mondta neki a középsuliban, hogy remek producer lesz belőle. Egy híres, beképzelt, bunkó, rendes, hisztis, aranyos, makacs, romantikus és abszolút tökfej pasi volt, akit egyszerűen nem lehetett nem szeretni. Bár tény, hogy csak 6 évvel idősebb Jiwoo, de az a baj, hogy ebben a korban már eléggé meglátszik. Ha mindketten 10 évvel fiatalabbak lettek volna, akkor észre sem veszem. De így bizony már látszódott, ami megint picit zavaró volt, de viszonylag hamar sikerült túltennem magam rajta. Ahogy fent is említettem, Sang Yoon valami eszméletlen volt, eddig nem sokszor találkoztam vele, de itt nagyon megszerettem. Bár hirtelen felindulás, azért remélem megmarad ez az érzés, és sikeresen belekezdek hamarosan a 2014-es Angel Eyes című sorozatába. Nagyon kíváncsi vagyok, és remélem, hogy a jövőben még egy tonna sorozata lesz.
Choi Won Young - Kim Woo Chul: Tökéletességre törekvő férfi, aki elnyomja feleségét, és azt hiszi körülötte forog az egész világ. Hogy őszinte legyek, Won Young volt az, aki miatt ténylegesen belekezdtem a sorozatba, hisz a legutóbbi szerepében tarolt nálam. Egyre több arcát ismerem meg, és egyre inkább jövők rá, hogy milyen nagyszerű színész. A karaktere kevésbé. Egy igazi tapló és kőbunkó pasi, akit legszívesebben megfojtanék egy kiskanál vízbe, noha még azt a pici vizet is sajnálom rá. Valami eszméletlen idegesítő alak volt. Tetszett, ahogy szép lassan rátalál önmagára, és ahogyan rájön, hogy mekkorát hibázott. Nagyon tetszett, tényleg. Szeretem amikor egy karakter a szemünk előtt változik, az pedig a legjobb, mikor valaki akit utálunk azt szép lassan sikerül elfogadnunk. A színésznek csak és csak gratulálni tudok, fergeteges ő is. Gratula.

Történet: 8/10

Zene: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10