Sorozat: Angel Eyes

Angel Eyes

Műfaj: melodráma, romantikus, orvosi
Részek száma: 20
Dátum: 2014
Csatorna: SBS

Ismertető: Yoon Soo Wan fiatal korában elveszítette látását és édesanyját is egyben, így bár életben volt, mégsem mondhatnánk azt, hogy valójában élt. Egy minden jó tulajdonsággal megáldott fiú, Park Dong Joo beleszeret a lányba, s szerelme viszonzásra talál. Azonban az élet közbeszól. Dong Joo minden szó nélkül elmegy Amerikába, majd 12 év múlva tér vissza orvosként. Yoon Soo Wan, aki közben egy donornak hála visszanyerte látását, most mentősként dolgozik. Természetesen még mindig szerelmes a fiúba, aki hirtelen eltűnt az életéből. Mikor újra találkoznak, a fiúnak tudomásul kell vennie azt, hogy szerelmének már jegyese van, és nem mellesleg sok nézeteltérés van közöttük. S miközben ők szép lassan egymásra találnak úgy kerül felszínre a 12 évvel ezelőtti baleset is, amely három család életét fordítja fel fenekestül.

Vélemény: 'Mély levegő'. Hűha. Ez az a szó, amivel tökéletesen jellemezni tudnám az egész sorozatot. Tavaly nem terveztem megnézni, hisz Ku Hye Su egyik szerepével teljesen kiverte nálam a biztosítékot, és akkor még Lee Sang Yoon-t sem ismertem. Aztán a Blood után felírtam a megnézendők listájára, de nem érdekelt még így sem annyira. A csapás az idei Twenty Again után érkezett, ahol ugyanis annyira megkedveltem Lee Sang Yoon-t, hogy konkrétan elvonási tüneteim voltak, és tudtam, hogy nekem muszáj látnom őt. 

Így került sor az Angel Eyes sorozatra, amit bár hirtelen felindulásból kezdtem el nézni, mégis egy hét alatt végeztem vele. De ha ti tudnátok, hogy mekkora fenntartásaim voltak végig... no de kezdjük az elejétől. Első sorozat, ahol annyira megszerettem a gyerekszínészeket és az akkori sztorit is, hogy nem bántam volna, ha minimum 10 részen keresztül őket láthatom. Semmi extra nem volt. Egy vak lány megtapasztalja a szerelmet és ezáltal kezd rátalálni önmagára. Tényleg semmi, de semmi különleges nem volt benne.
Mégis sikerült annyira csodaszép hangulatot adni az egésznek, hogy csak néztem és mosolyogtam, és megint mosolyogtam és hopp, el is telt a gyermekkor. Mikor eltelt a 12 év természetesen nagyon izgatott voltam, hisz alig vártam a pillanatot amikor két főhősünk végre találkozik. Kb. a 6 résznél voltam (SPOILER: ugye ott tudja meg a lány, hogy ki is az a bunkó orvos akit annyira nem bír) amikor felsóhajtottam: 'na és mi a fene fog még 14 részen keresztül történni itt?' Mind tudjátok, hogy nem szeretem a túldramatizálást.

Rettegtem. De tényleg. Hisz annyira megkedveltem a történetet, a karaktereket és minden egyebet benne, hogy féltem a csalódástól. És láss csodát. Mind a 14 rész ugyanolyan érdekes és csodaszép volt mint az eleje. Ilyet én még tényleg nem pipáltam. Igen, volt benne dramatizálás, de itt jogosan. Volt értelme, és hihetetlenül jól vette ki magát a dolog. Én már nem is tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg, mennyire meglepődtem és megdöbbentem, amikor befejeztem a sorozatot (kemény 10 perce).
Tele volt fordulattal, láttuk a szereplőinket gyötrődni, szép lassan minden kiderült a múltról ami a karaktereknek és nekünk is egyaránt egy hatalmas bánatot ültetett a szívünkbe. A sorozat végén én már konkrétan ott tartottam, hogy amikor már csak megpillantottam egy levelet elbőgtem magam. A főhőseink nem sírtak, de én már kapkodtam a zsepiket. Gondoltam, hogy egy sírós sorozatról van szó, de erre egyáltalán nem számítottam.

Az utolsó 5 részt én egy az egyben végigsírtam. Nem tudok tényleg mit mondani, mert engem nagyon meghatott az egész sorozat. Végre valahára, most először leírhatom azt, hogy Dong Joo végre megtette azt egy sorozatban, amire mindig is vártam. Ha tényleg szereted akkor elengeded. Marhaság. Imádtam, hogy Dong Joo akkor is kiállt és üvöltve mondta, hogy ő lesz az, aki megvédi bármi áron, nem fogja őt elhagyni. Köszönöm Dong Joo, tényleg.
A legvégéig láthattuk, hogy hűen ragaszkodik a kijelentéséhez. Tényleg első sorozat, ahol a srác nem hagyja el a lányt a fájdalom miatt, hanem annál inkább mellette akar lenni. Én úgy vélem ez az igazi szerelem. Másik dolog, ami nagyon elnyerte a tetszésem, az a 19.rész eleje volt. Annyira szép volt, ahogyan megmutatták nekünk, hogy mi történt volna, ha nem történik meg az az eset 12 évvel ezelőtt. Hova kerülnének főhőseink, milyen boldogak lennének.

Gyönyörű volt. Nem csak a szerelmük volt színtiszta és gyötrelmes, hanem maga a sorozat is, ami után a néző vesz egy levegőt és elsírja magát. Igen, mindenkinek ajánlom, sőt, kötelező ezt a sorozatot megnézni, hisz rengeteg érzés kering végig a sorozaton, mint a szerelem, bánat, gyötrődés, fájdalom, szülői szeretet, barátok és még tovább sorolhatnám. Az Angel Eyes egy olyan egyszerű mégis hihetetlen történetet mutat meg nekünk, ami végig azt sugallja: mindig van remény. A tűz pusztít, de a hamuból sokszor szebb virágok keletkeznek, mint amilyenek előtte voltak, ha hagyjuk őket kibomlani.

Zene: Bevallom a sorozat elején picit furcsának találtam, de a végére nagyon, de nagyon megszerettem. Rájöttem, hogy ez is olyan egyedi, mint a sorozat, és egytől egyig minden számot felraktam a telefonomra. Kedvenceim: Kim Tae Hyun 'Tears Fall', Kang Ha Neul 'Three Things I Have Left', Lasse Lindh 'Run To You', Jo Jung Hee 'Blue Bird', Han Soo Jin 'Beautiful Sad'.

Szereplők: Vége elértem ide is. Külön megjegyezném, hogy mindenkit nagyon szerettem, és nagyon tetszett, hogy a mellékszereplőkről is nagyon sok mindent megtudtunk. Végre egy sorozat, ahol nem nyomják el a többi szereplőt.
Ku Hye Sun - Yoon Soo Wan: Egy megtört lány, aki elvesztette élete értelmét egészen addig, míg Dong Joo és családja napsugárként nem ragyog fel életében. Őszintén a gyerekszínész nagyon jól alakított, és féltem, hogy Hye Sun majd szépen elrontja. Aztán kiderült, hogy tökéletes választás volt. Sápadt arcával és pici alkatával még inkább életre kelt a karakter. Tényleg nagyon féltem, de szerencsére csalódnom kellett, hisz Hye Sun remekül helyt állt. Yoon Soo Wan egy nagyon rendes és lelkiismeretes lány, aki azt hitte, hogy minden dolog az ő hibájából történt, ő az, aki miatt mindenki szenved. Persze ez részben igaz is volt, de korántsem annyira, mint ahogy ő azt beállította. Én tényleg, a legelejétől a legvégéig kedveltem őt és meg is értettem. Szóval igen, Hye Sun most nagyon nagyot ugrott a szememben.

Lee Sang Yoon - Park Dong Joo: Egy minden szempontból tökéletes srác. És ezt nem csak a nézők, hanem a többi karakter is így gondolja a sorozatban. Nem beképzelt és bunkó ahogyan az általában szokott lenni. Dong Joo nem szégyellt sírva bocsánatot kérni. Tényleg teljesen tökéletes volt a végéig, mégis olyan emberi, elképzelhető karakter. Nem tudom, hogyan hozták össze ezt a kettőt, de tényleg hatalmas taps. És még egyszer megemlíteném, hogy imádtam amiért végig kitartott a szerelme mellett. Ahogyan türelmesen megvárta, míg a lány egy picit összeszedi magát, ahogyan viselt minden ütést, s minden ütéstől lett egyre erősebb. Csodálatos volt. Lee Sang Yoon... hát igen. Nem hiába kedveltem meg annyira. Tökéletesen hozta ezt a tökéletes karaktert. Ennyi. Alig várom, hogy a jövőben újra találkozzak vele, mert a sorozattal együtt ő is kedvenceim közé fúrta magát. Gratula neki, nagyon nagyon.
Kim Ji Suk - Kang Ji Woon: Soo Wan jegyese. Annyira szereti a lányt, hogy konkrétan majd bele őrül szegény. Kim Ji Suk kevesek kedvence, nekem annál inkább, így itt is sajnáltam, mert tudtam, hogy ő lesz az, aki hoppon marad majd. De nem csak a színész miatt kedveltem annyira a karaktert. Picit furcsa, de saját magamat láttam benne. Tetszett, ahogyan az összes karakter álláspontját megértette. Bár tudta, hogy nem helyes, amit egyesek tettek, mégis megértette és sajnálta őket. Pont ilyen vagyok én is, ezért tényleg mindenkit meg tudok sajnálni. Akármennyire is volt jó a két főhős, ő volt az, akit tényleg a legközelebb éreztem magamhoz. Kang Ji Woon egyre és egyre nagyobbra nő a szememben, jelenleg is nézek egy idei sorozatot, amiben szerepel. Nagyon remélem, hogy legközelebb mostmár főszereplő lesz.

Jung Jin Young - Yoon Jae Beom: Soo Wan édesapja, aki imádta feleségét, de hirtelen elvesztette, valamint kislánya is megvakult, és ő ebbe nem volt képes belenyugodni. Ez a karakter... te jó ég. Nem tudok mit mondani. Legjobb. Legjobb apa akit a sorozatokban valaha láttam. Legrendesebb karakter akivel valaha találkoztam. Én nem tudom, hogy hol és mikor, de egyszer azon kaptam a fejem, hogy mennyire haragszom azokra a karakterekre, akik gonoszul bánnak vele, még ha jogosan meg rövid ideig is. Én tényleg nem tudok mit mondani. Eszméletlen. És nem csak ő, hanem tényleg az összes karakter az volt, hisz nagyon sokan a szívemhez nőttek a sorozatban. Év végén ismét összeállítok egy kedvenc listát, a baj csak az, hogy az ötről már körülbelül huszonötre ugrott, de az Angel Eyes akkor is ott lesz közöttük.

Történet: 9/10

Zene: 9/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 10/10

Horror Koreában és Japánban, no meg egy kis szellemsztori

Mivel ma halottak napja van, gondoltam összedobok egy bejegyzést a koreai és japán horror filmekről, illetve azok általános jellemzőjéről. Nem tudom, ki hogyan áll a horrorral, de nekem nem kedvenc műfajom, így egy koreai horrorra sem vállalkoztam a bejegyzés megírása előtt. Habár pár éve láttam az Átok című filmet (az első és második részét). Igaz, ez egy japán film. Mivel elég durva volt, én ilyen: köszönöm, de nem - stílusban állok a dologhoz. Bár a japán horrorfilmek világszerte elismertek. A végére összeszedem még a kedvenc szellemfotóimat is. Régen (hú, kb. 13-14 éves lehettem) eszméletlen sokat foglalkoztam a szellemekkel meg a horrortörténetekkel stb. Saját oldalam is volt, csak már nem emlékszem a címére. Mindenesetre tényleg egy csomó mindent olvastam róluk, ilyen közös elfoglaltság volt a barátnőmmel. Tényleg nagyon érdekes dolgok tudnak történni.

Koreában:
A koreai horrorfilmekben általában a női karakter áll a központban. Van egy kifejezés, mely azt mondja, hogy ha egy nő tele van haraggal, fagyat hoz

májusban és júliusban. Talán ez az oka a női karakterek népszerűségének. A másik hiedelem, hogy ha egy nő úgy hal meg, hogy nem tapasztalt örömöt az életben, nem házasodott meg, esetleg gyereke sem született, akkor nem tud átlépni a másvilágra, beszorul a lelke a két világ közé, és szörnyű jelenségeket okoz. Az általános horrorfilmek természetesen az ijesztgetésre és a szenvedésre összpontosítanak. Ezzel szemben a koreai filmekre inkább a vér a jellemző. A legnagyobb bevételt a 2003-as The Tale of Two Sisters című film hozta, amely egy régi népmese alapján készült. A sztoriról röviden annyit, hogy 2 testvér hazaengednek egy hosszas pszichiáteri kezelés után, azonban mégis rettenetesen félnek mostohaanyjuktól. Hm... talán pár év múlva megnézem. Biztos jó film.

Japánban:

Szerintem minden ember látott életében legalább 1 japán horror filmet, hisz annyira népszerűek, hogy az amerikai mozi is előszeretettel vetíti őket. A japán horrorfilmek (ellentétben a koreaiakkal) inkább a pszichológiai feszültségre alapozzák a filmjeiket, különös figyelmet szentelve a szellemekre, a kopogószellemekre, s gyakran az ördögűzés és a sátánizmus is megjelenik a filmjeikben. A japán szellem sztori egészen a Heian korszakig nyúl vissza (794-1185). Ebben a korszakban egy Konjaku Monogatarishu nevű emberke számos történetet írt a szellemekről.
A leghíresebb japán horrorfilm Az Átok néven fut. A sztori nem rossz, bár az ember tényleg halálra tud ijedni. Én anno nagyon utáltam ezt a filmet, mert nem egyszer hozta rám a frászt. Bár aki bírja, az vessen rá egy pillantást.

Egy kis poén:
A neten találtam, és őszintén van, amitől totál kiráz a hideg. Egy mondatos rémsztorik:
- Egy lány hallotta, ahogy az anyja a nevét kiabálja a földszintről, ezért elindult, hogy lemenjen hozzá. Ahogy sétált a lépcsőhöz, az anyja gyorsan behúzta őt a saját szobájába és azt mondta: "Én is hallottam..."
- Láttam pislogni a tükörképemet.
- A feleségem felébresztett tegnap az éjszaka közepén, hogy van egy betörő a házunkban. A feleségemet két éve meggyilkolta egy betörő.
- Nagyon sok éve immár, hogy egyedül lakom, és meg mernék rá esküdni, hogy több ajtót csuktam be, mint amennyit kinyitottam.
- Reggel volt rólam egy kép a telefonomban, amin éppen alszom. Egyedül élek...
- Egy vigyorgó fej bámult engem a szobám másik feléből, az ablakon át. A 14. emeleten lakom.
- Nincs is szebb egy kisbaba nevetésénél. Kivéve hajnali egykor, ha teljesen egyedül vagy otthon.
- Egy kemény munkanap után arra értem haza, hogy a barátnőm babusgatja a kisgyermekünket. Nem tudom melyik volt az ijesztőbb: látni a halott barátnőmet az elvetélt gyermekünkkel, vagy a tudat, hogy valaki betört hozzám, csak azért, hogy elhelyezze őket a nappalimban.
- Éppen betakartam, amikor az kérdezte: apu, nincs szörny az ágyam alatt? Hogy megnevettessem, letérdeltem és benéztem az ágya alá. Megláttam őt, ahogy reszketve rám néz, és azt suttogja: apu, valaki van az ágyamban...
- Ne félj a szörnyektől, keresd meg őket. Nézz balra, nézz jobbra, nézz az ágyad alá, a szekrénybe, de sose nézz fel, mert nem szeretik, ha meglátják őket!
- Nem tudok aludni - suttogta a fülembe, mikor bemászott mellém az ágyba. Fázva ébredtem, azt a ruhát ölelve, amiben eltemettük...

Szellemek:
A világban számos fotó kering a szellemekről, némelyik egyértelmű hamisítvány, de akadnak olyanok is, amikben talán mégis van némi igazság. Nekem személy szerint 3 kedvencem van.
1. Lány a tűzben: A fotó 1995-ben készült Wemben, egy Tony O'Rahilly nevű ember által. A kép sztorijáról annyit, hogy a srác meg szerette volna örökíteni a lángokban álló városháza képét, azonban amikor előhívatta egy fura alakot vélt felfedezni a képen. El is vitte a képet egy szakértőhöz, aki megállapította, hogy semmilyen módosítást nem hajtottak végre a képen, tehát eredeti. Akkoriban elég nehéz volt ilyesmit csinálni, nem volt photoshop meg stb. Ez a fotó lett az első, amely bizonyította a szellemek létezését. A legenda szerint a 17. században egy tizenéves lány felborított egy gyertyát, ami hatalmas tűzvészt okozott, és amibe bele is halt. Az "új" tűzvészre valószínűleg megjelent a lelke.
2. Freddy Jackson
A kép 1919-ben készült, de csak 1975-ben hozták nyilvánosságra. A fénykép a Goddard századot ábrázolja, ami az első világháborúban teljesített szolgálatot. A képen az egyik katona mellett egy kísérteties arc jelenik meg. Állítólag Freddy Jackson az, aki két nappal a fotó elkészülte előtt halt meg. A temetést aznap tartották amikor a kép is készült. Úgy tűnik, Freddy nem akart lemaradni a csoportképről.
3. Hampton kastély kísértete
A kép hatalmas vihart kavart 2003-ban. A Hampton kastély hírhedt volt a kísértetiről, ám ez volt az első olyan felvétel, amelyben meg is jelent az egyik. A szellemet a kastély biztonsági kamerája csípte el, mikor az a kinyíló ajtót csukta be. A képet először a biztonsági őr, James Faukes látta, aki először azt hitte, valaki szórakozik vele, ám a korhű ruhát látva elgondolkodott, hogy talán egy középkori lélek kísért az ódon falak között.
 
Még egy kis érdekesség: A babák szigete

Oké, még egy hely, ahova tuti, hogy soha de soha nem fogok elmenni. Ez a kis sziget Mexikóvárostól délre, a főváros közelében található.
A legenda szerint sok évvel ezelőtt a szigeten egy kislány holttestére bukkantak, aki rejtélyes körülmények között a vízbe fulladt. A holttestre egy férfi talált rá. Próbálta megmenteni, de mindhiába. Nem sokkal a kislány halála után a pasi egy lebegő babára lett figyelmes a csatornában, s mivel gondolta, hogy a kislányé lehetett, tisztelgésből a fára akasztotta. Ezután azonban nem volt nyugta, mivel úgy érezte, hogy a kislány lelke beköltözött a műanyag babatestbe, és állandóan lesi őt. Ki akarta engesztelni a halott lelket, így több babát hordott a szigetre közel ötven éven át. Mikor a férfi meghalt a helyiekben még tovább erősödött a legenda, hisz a férfi holttestét pont ott találták meg ahol anno a kislányét is. 2001-ben a sztorit felkapták, s szinte a mai napig özönlenek a turisták, de többnyire csak hajóból merik megnézni a vérfagyasztó látványt. Íratlan szabály, hogy aki arra jár, vigyen magával egy babát és akassza fel az egyik fára.

Ennyi is lett volna, remélem mindenkinek tetszett ez a kis bejegyzés. Bár valamennyire eltért az oldaltól, de azért próbáltam kis koreai és japán dolgot is belecsempészni. Boldog Halottak napját mindenkinek! :)

Kedvenc Kdrama jeleneteim! - kihívás

Hát őszintén, erről a dologról még nem hallottam, de ma, amikor ránéztem a Colette oldalára, láttam, hogy kihívott engem erre a kis kedvenc jeleneteim összegyűjtögetős akármire. Nagyon cuki dolog szerintem :D

Na szóval, a lényeg az lenne, hogy 3 kedvenc jelenetet összeszedni, egyet képben, egyet gifben és egyet videóban. Ajaj, most vagyok én nagy bajban. 

1.Kép!Beteszel egy képet a kedvenc jelenetedből, és írsz hozzá pár sort.

Bár nem Kdrama, hanem egy film, de úgy gondoltam egy csodaszép jelenetet rakok be ide, és nálam ez visz mindent. Aki látta a Secretly, Greatly-t az tudja miről beszélek. Nagyon szép, örök kedvenc! 

2.Gif! Beteszel egy animációt a kedvenc jelenetedből.

Másik kedvenc jelenetem, az a The Princess Man folyós jelenete. Emlékszem, anno kb. 55x visszatekertem és újra meg újra megnéztem ezt a jelenetet. Csodálatos.
És itt most csalok, mert még1 jelenetet muszáj beszúrnom:

 Igen, a You Who came from the Stars (milyen meglepő XD). Bár az egész sorozatot imádtam úgy ahogy van, mégis ezt a jelenetet tartom a legszebbnek. Miért? Mert szegény nő annyira megtört, annyira kétségbeesett, hogy felkészíti magát arra az időre, amikor Do Min Joon már nem lesz vele, és ezek a fényképek - az egyetlen és örök emlék őrzők. 

3.Videó! Belinkelsz egy videót, ügyelve, hogy ne legyen túl hosszú.

 

 Öööö... no comment xD

 Na szóval, szerintem ez egy jópofa dolog, nagyon aranyos meg minden, úgyhogy még egyszer köszönöm Colette-nek a kihívást. Az én kihívottam a Saranghaeyo dorama szerkesztője, Eszter :)