Sorozat: The Secret Message

The Secret Message

Műfaj: romantikus
Részek száma: 18 (ezek 10-15 percesek)
Dátum: 2015
Csatorna: Naver TV Cast, DTV

Ismertető: Főhősünk, Woo Hyun már nagyon régóta szeretne egy dokumentumfilmet összeállítani a szerelemtől, azonban ő maga fél tőle, hisz egy fájdalmas múltat tudhat maga mögött e téren. Épp Japánban van, és ott próbálja összehozni projektjét barátjával. Főhősnőnk, Haruka, Koreába megy, hogy egy kicsit összeszedje magát. Akárcsak Woo Hyun, neki is nagyon fájdalmas emlékeket hagyott hátra az első szerelme. Egy kis kavarodásnak hála főhőseink elkezdenek beszélgetni line-on, és szép lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz, holott az se tudják, hogy néz ki a másikuk. Röviden egy nagyon szép szerelmi történet ami legyőzi a távolságot és nagyon szépen megmutatja, hogy két embernek nem szükséges egy azon nyelvet beszéljenek ahhoz, hogy egymásba szeressenek.

Vélemény: Már elég régóta tervezgetem megnézni ezt a kis sorozatot, most végre sikerül időt szakítanom rá. Hogy egyszerűen kifejezzem a történettel kapcsolatos véleményemet, ismét magamat kell ismételnem: egy nagyon szép szerelmi történet, ami legyőzi a távolságot és a nyelvek közti különbséget. Őszintén én valami teljesen másra számítottam, rendesen meg is lepődtem, amikor szembesültem a sorozat egyediségével, aranyosságával.

Ugye mindkét főhősünk szerelmi élete fájdalmas emlékeket hagy maga után, így kevésbé nyitottak új kapcsolatok létrehozására, de a line és az egymás arcának nem ismerése ez azonban lehetővé teszi, hogy közelebbről is megismerhessék egymást. Számomra teljes újdonság volt, hogy a két főhős tényleg nem találkozott egymással, hanem a sok beszélgetésnek hála kerültek egyre közelebb egymáshoz, valamint az is új volt, hogy különböző nyelveket beszélnek.
A sorozatban mindezek mellett vannak aranyos részek, viccesek (főleg amikor Woo Hyun táncolni kezd) és megható részek is akadnak bőven. A hibát keresnék a sorozatban, akkor nálam ott volt a hiba, hogy hogyan is került Mariko telefonszáma Woo Hyun-hoz? Nem tettek róla említést, és az, hogy valaki megkapja valakinek a számát számomra érthetetlen volt, no meg a line is ugyebár. Mindenesetre ha ezen a baklövésen túl kell tennünk magunkat és kész.

Összességében, engem meglepett nagyon a történet és annak kimenetele, végig szurkoltam értük, és reméltem, hogy végre egymásra találnak és elfelejtik a sok rossz emlékeket. Szóval én mindenkinek csak ajánlani tudom, rövid sorozatok közül az egyik legjobb amit eddig láttam, mindenképp megéri rászánni azt a 18 részt, sőt, talán még egyesek számára többször nézős is lehet. Nagyon meg voltam vele elégedve, tényleg lekötött és mondom, meglepetés volt számomra.
  
Zene: Nem szoktam a rövid sorozatoknak a értékelni a zenéjét, hisz általában nem fektetnek rá nagy hangsúlyt. Itt sem fogom értékelni, de beraknám ide Seung Hyun számát, amit a főhősnőnek szánt.

Szereplők: Akkor lássuk csak két főhősünket sorjában.
Choi Seung Hyun - Woo Hyun: Aranyos, vicces srác, aki eltökéli magát, és eldönti, hogy végre összehozza a régóta tervezett dokumentumfilmjét a szerelemről, azonban ő maga fél tőle. Woo Hyun karaktere alapjáraton nagyon szerethető volt. Tényleg vicces, néha voltak beszólásai, néha kiborította a stressz, néha csak hülyült a világba, néha pedig nagyon is komolyan vette a dolgokat. Nagyon természetesre sikerült a karakter, hamar megszerettem őt. Ami pedig meglepett, hogy Seung Hyun ennyire élethűen tud sírni, engem teljesen megdöbbentett az a jelenet, amikor már már kiakadva és saját magát győzködve fakadt ki régi szerelme előtt. Meglepődtem. Seung Hyun eddigi szerepeihez képest felüdülést volt ezt látnom tőle, nagyon szeretném, ha a jövőben ilyen karaktereket hoz majd, mert sokkal, sokkal jobban illik hozzá. Várom a hosszú sorozatát végreee. U.i.: A haja nagyon, nagyon menő.

Juri Ueno - Haruka: Egy nagyon kedves lány, aki kicsit pesszimista, de szeret mosolyogni. Régi emlékei a mai napig gyötrik és szegény majd belepusztul, majd megérkezik Woo Hyun, mint aféle felmentősereg. Általában nem szeretem, ha a főhősnő sokat mereng a múltba, mert akkor általában elég életkedvtelen karaktert kapunk. Haruka valahol középen állt, néha kicsit magába fordult, néha pedig boldogan beszélgetett barátaival. Őt is sikerült többé kevésbé elég hamar megszeretnem. A színésznő aranyos volt, nagyon illett a karakterhez, bár a hajával kezdhettek volna valamit. Tehetségéről sok mindent nem tudok mondani, hisz ez volt az első sorozat ahol találkoztam vele. Tehát igen, el is értem a bejegyzésem végére, szóval még itt utolsó szó gyanánt szeretnék mindenkit biztatni arra, hogy nyugodtan kezdje el a sorozatot, mert kellemes kikapcsolódást és szórakozást nyújt az a 18 rész.

Történet: 8/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 7/10

Horror Koreában és Japánban, no meg egy kis szellemsztori

Mivel ma halottak napja van, gondoltam összedobok egy bejegyzést a koreai és japán horror filmekről, illetve azok általános jellemzőjéről. Nem tudom, ki hogyan áll a horrorral, de nekem nem kedvenc műfajom, így egy koreai horrorra sem vállalkoztam a bejegyzés megírása előtt. Habár pár éve láttam az Átok című filmet (az első és második részét). Igaz, ez egy japán film. Mivel elég durva volt, én ilyen: köszönöm, de nem - stílusban állok a dologhoz. Bár a japán horrorfilmek világszerte elismertek. A végére összeszedem még a kedvenc szellemfotóimat is. Régen (hú, kb. 13-14 éves lehettem) eszméletlen sokat foglalkoztam a szellemekkel meg a horrortörténetekkel stb. Saját oldalam is volt, csak már nem emlékszem a címére. Mindenesetre tényleg egy csomó mindent olvastam róluk, ilyen közös elfoglaltság volt a barátnőmmel. Tényleg nagyon érdekes dolgok tudnak történni.

Koreában:
A koreai horrorfilmekben általában a női karakter áll a központban. Van egy kifejezés, mely azt mondja, hogy ha egy nő tele van haraggal, fagyat hoz

májusban és júliusban. Talán ez az oka a női karakterek népszerűségének. A másik hiedelem, hogy ha egy nő úgy hal meg, hogy nem tapasztalt örömöt az életben, nem házasodott meg, esetleg gyereke sem született, akkor nem tud átlépni a másvilágra, beszorul a lelke a két világ közé, és szörnyű jelenségeket okoz. Az általános horrorfilmek természetesen az ijesztgetésre és a szenvedésre összpontosítanak. Ezzel szemben a koreai filmekre inkább a vér a jellemző. A legnagyobb bevételt a 2003-as The Tale of Two Sisters című film hozta, amely egy régi népmese alapján készült. A sztoriról röviden annyit, hogy 2 testvér hazaengednek egy hosszas pszichiáteri kezelés után, azonban mégis rettenetesen félnek mostohaanyjuktól. Hm... talán pár év múlva megnézem. Biztos jó film.

Japánban:

Szerintem minden ember látott életében legalább 1 japán horror filmet, hisz annyira népszerűek, hogy az amerikai mozi is előszeretettel vetíti őket. A japán horrorfilmek (ellentétben a koreaiakkal) inkább a pszichológiai feszültségre alapozzák a filmjeiket, különös figyelmet szentelve a szellemekre, a kopogószellemekre, s gyakran az ördögűzés és a sátánizmus is megjelenik a filmjeikben. A japán szellem sztori egészen a Heian korszakig nyúl vissza (794-1185). Ebben a korszakban egy Konjaku Monogatarishu nevű emberke számos történetet írt a szellemekről.
A leghíresebb japán horrorfilm Az Átok néven fut. A sztori nem rossz, bár az ember tényleg halálra tud ijedni. Én anno nagyon utáltam ezt a filmet, mert nem egyszer hozta rám a frászt. Bár aki bírja, az vessen rá egy pillantást.

Egy kis poén:
A neten találtam, és őszintén van, amitől totál kiráz a hideg. Egy mondatos rémsztorik:
- Egy lány hallotta, ahogy az anyja a nevét kiabálja a földszintről, ezért elindult, hogy lemenjen hozzá. Ahogy sétált a lépcsőhöz, az anyja gyorsan behúzta őt a saját szobájába és azt mondta: "Én is hallottam..."
- Láttam pislogni a tükörképemet.
- A feleségem felébresztett tegnap az éjszaka közepén, hogy van egy betörő a házunkban. A feleségemet két éve meggyilkolta egy betörő.
- Nagyon sok éve immár, hogy egyedül lakom, és meg mernék rá esküdni, hogy több ajtót csuktam be, mint amennyit kinyitottam.
- Reggel volt rólam egy kép a telefonomban, amin éppen alszom. Egyedül élek...
- Egy vigyorgó fej bámult engem a szobám másik feléből, az ablakon át. A 14. emeleten lakom.
- Nincs is szebb egy kisbaba nevetésénél. Kivéve hajnali egykor, ha teljesen egyedül vagy otthon.
- Egy kemény munkanap után arra értem haza, hogy a barátnőm babusgatja a kisgyermekünket. Nem tudom melyik volt az ijesztőbb: látni a halott barátnőmet az elvetélt gyermekünkkel, vagy a tudat, hogy valaki betört hozzám, csak azért, hogy elhelyezze őket a nappalimban.
- Éppen betakartam, amikor az kérdezte: apu, nincs szörny az ágyam alatt? Hogy megnevettessem, letérdeltem és benéztem az ágya alá. Megláttam őt, ahogy reszketve rám néz, és azt suttogja: apu, valaki van az ágyamban...
- Ne félj a szörnyektől, keresd meg őket. Nézz balra, nézz jobbra, nézz az ágyad alá, a szekrénybe, de sose nézz fel, mert nem szeretik, ha meglátják őket!
- Nem tudok aludni - suttogta a fülembe, mikor bemászott mellém az ágyba. Fázva ébredtem, azt a ruhát ölelve, amiben eltemettük...

Szellemek:
A világban számos fotó kering a szellemekről, némelyik egyértelmű hamisítvány, de akadnak olyanok is, amikben talán mégis van némi igazság. Nekem személy szerint 3 kedvencem van.
1. Lány a tűzben: A fotó 1995-ben készült Wemben, egy Tony O'Rahilly nevű ember által. A kép sztorijáról annyit, hogy a srác meg szerette volna örökíteni a lángokban álló városháza képét, azonban amikor előhívatta egy fura alakot vélt felfedezni a képen. El is vitte a képet egy szakértőhöz, aki megállapította, hogy semmilyen módosítást nem hajtottak végre a képen, tehát eredeti. Akkoriban elég nehéz volt ilyesmit csinálni, nem volt photoshop meg stb. Ez a fotó lett az első, amely bizonyította a szellemek létezését. A legenda szerint a 17. században egy tizenéves lány felborított egy gyertyát, ami hatalmas tűzvészt okozott, és amibe bele is halt. Az "új" tűzvészre valószínűleg megjelent a lelke.
2. Freddy Jackson
A kép 1919-ben készült, de csak 1975-ben hozták nyilvánosságra. A fénykép a Goddard századot ábrázolja, ami az első világháborúban teljesített szolgálatot. A képen az egyik katona mellett egy kísérteties arc jelenik meg. Állítólag Freddy Jackson az, aki két nappal a fotó elkészülte előtt halt meg. A temetést aznap tartották amikor a kép is készült. Úgy tűnik, Freddy nem akart lemaradni a csoportképről.
3. Hampton kastély kísértete
A kép hatalmas vihart kavart 2003-ban. A Hampton kastély hírhedt volt a kísértetiről, ám ez volt az első olyan felvétel, amelyben meg is jelent az egyik. A szellemet a kastély biztonsági kamerája csípte el, mikor az a kinyíló ajtót csukta be. A képet először a biztonsági őr, James Faukes látta, aki először azt hitte, valaki szórakozik vele, ám a korhű ruhát látva elgondolkodott, hogy talán egy középkori lélek kísért az ódon falak között.
 
Még egy kis érdekesség: A babák szigete

Oké, még egy hely, ahova tuti, hogy soha de soha nem fogok elmenni. Ez a kis sziget Mexikóvárostól délre, a főváros közelében található.
A legenda szerint sok évvel ezelőtt a szigeten egy kislány holttestére bukkantak, aki rejtélyes körülmények között a vízbe fulladt. A holttestre egy férfi talált rá. Próbálta megmenteni, de mindhiába. Nem sokkal a kislány halála után a pasi egy lebegő babára lett figyelmes a csatornában, s mivel gondolta, hogy a kislányé lehetett, tisztelgésből a fára akasztotta. Ezután azonban nem volt nyugta, mivel úgy érezte, hogy a kislány lelke beköltözött a műanyag babatestbe, és állandóan lesi őt. Ki akarta engesztelni a halott lelket, így több babát hordott a szigetre közel ötven éven át. Mikor a férfi meghalt a helyiekben még tovább erősödött a legenda, hisz a férfi holttestét pont ott találták meg ahol anno a kislányét is. 2001-ben a sztorit felkapták, s szinte a mai napig özönlenek a turisták, de többnyire csak hajóból merik megnézni a vérfagyasztó látványt. Íratlan szabály, hogy aki arra jár, vigyen magával egy babát és akassza fel az egyik fára.

Ennyi is lett volna, remélem mindenkinek tetszett ez a kis bejegyzés. Bár valamennyire eltért az oldaltól, de azért próbáltam kis koreai és japán dolgot is belecsempészni. Boldog Halottak napját mindenkinek! :)