Sorozat: Angel Eyes

Angel Eyes

Műfaj: melodráma, romantikus, orvosi
Részek száma: 20
Dátum: 2014
Csatorna: SBS

Ismertető: Yoon Soo Wan fiatal korában elveszítette látását és édesanyját is egyben, így bár életben volt, mégsem mondhatnánk azt, hogy valójában élt. Egy minden jó tulajdonsággal megáldott fiú, Park Dong Joo beleszeret a lányba, s szerelme viszonzásra talál. Azonban az élet közbeszól. Dong Joo minden szó nélkül elmegy Amerikába, majd 12 év múlva tér vissza orvosként. Yoon Soo Wan, aki közben egy donornak hála visszanyerte látását, most mentősként dolgozik. Természetesen még mindig szerelmes a fiúba, aki hirtelen eltűnt az életéből. Mikor újra találkoznak, a fiúnak tudomásul kell vennie azt, hogy szerelmének már jegyese van, és nem mellesleg sok nézeteltérés van közöttük. S miközben ők szép lassan egymásra találnak úgy kerül felszínre a 12 évvel ezelőtti baleset is, amely három család életét fordítja fel fenekestül.

Vélemény: 'Mély levegő'. Hűha. Ez az a szó, amivel tökéletesen jellemezni tudnám az egész sorozatot. Tavaly nem terveztem megnézni, hisz Ku Hye Su egyik szerepével teljesen kiverte nálam a biztosítékot, és akkor még Lee Sang Yoon-t sem ismertem. Aztán a Blood után felírtam a megnézendők listájára, de nem érdekelt még így sem annyira. A csapás az idei Twenty Again után érkezett, ahol ugyanis annyira megkedveltem Lee Sang Yoon-t, hogy konkrétan elvonási tüneteim voltak, és tudtam, hogy nekem muszáj látnom őt. 

Így került sor az Angel Eyes sorozatra, amit bár hirtelen felindulásból kezdtem el nézni, mégis egy hét alatt végeztem vele. De ha ti tudnátok, hogy mekkora fenntartásaim voltak végig... no de kezdjük az elejétől. Első sorozat, ahol annyira megszerettem a gyerekszínészeket és az akkori sztorit is, hogy nem bántam volna, ha minimum 10 részen keresztül őket láthatom. Semmi extra nem volt. Egy vak lány megtapasztalja a szerelmet és ezáltal kezd rátalálni önmagára. Tényleg semmi, de semmi különleges nem volt benne.
Mégis sikerült annyira csodaszép hangulatot adni az egésznek, hogy csak néztem és mosolyogtam, és megint mosolyogtam és hopp, el is telt a gyermekkor. Mikor eltelt a 12 év természetesen nagyon izgatott voltam, hisz alig vártam a pillanatot amikor két főhősünk végre találkozik. Kb. a 6 résznél voltam (SPOILER: ugye ott tudja meg a lány, hogy ki is az a bunkó orvos akit annyira nem bír) amikor felsóhajtottam: 'na és mi a fene fog még 14 részen keresztül történni itt?' Mind tudjátok, hogy nem szeretem a túldramatizálást.

Rettegtem. De tényleg. Hisz annyira megkedveltem a történetet, a karaktereket és minden egyebet benne, hogy féltem a csalódástól. És láss csodát. Mind a 14 rész ugyanolyan érdekes és csodaszép volt mint az eleje. Ilyet én még tényleg nem pipáltam. Igen, volt benne dramatizálás, de itt jogosan. Volt értelme, és hihetetlenül jól vette ki magát a dolog. Én már nem is tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg, mennyire meglepődtem és megdöbbentem, amikor befejeztem a sorozatot (kemény 10 perce).
Tele volt fordulattal, láttuk a szereplőinket gyötrődni, szép lassan minden kiderült a múltról ami a karaktereknek és nekünk is egyaránt egy hatalmas bánatot ültetett a szívünkbe. A sorozat végén én már konkrétan ott tartottam, hogy amikor már csak megpillantottam egy levelet elbőgtem magam. A főhőseink nem sírtak, de én már kapkodtam a zsepiket. Gondoltam, hogy egy sírós sorozatról van szó, de erre egyáltalán nem számítottam.

Az utolsó 5 részt én egy az egyben végigsírtam. Nem tudok tényleg mit mondani, mert engem nagyon meghatott az egész sorozat. Végre valahára, most először leírhatom azt, hogy Dong Joo végre megtette azt egy sorozatban, amire mindig is vártam. Ha tényleg szereted akkor elengeded. Marhaság. Imádtam, hogy Dong Joo akkor is kiállt és üvöltve mondta, hogy ő lesz az, aki megvédi bármi áron, nem fogja őt elhagyni. Köszönöm Dong Joo, tényleg.
A legvégéig láthattuk, hogy hűen ragaszkodik a kijelentéséhez. Tényleg első sorozat, ahol a srác nem hagyja el a lányt a fájdalom miatt, hanem annál inkább mellette akar lenni. Én úgy vélem ez az igazi szerelem. Másik dolog, ami nagyon elnyerte a tetszésem, az a 19.rész eleje volt. Annyira szép volt, ahogyan megmutatták nekünk, hogy mi történt volna, ha nem történik meg az az eset 12 évvel ezelőtt. Hova kerülnének főhőseink, milyen boldogak lennének.

Gyönyörű volt. Nem csak a szerelmük volt színtiszta és gyötrelmes, hanem maga a sorozat is, ami után a néző vesz egy levegőt és elsírja magát. Igen, mindenkinek ajánlom, sőt, kötelező ezt a sorozatot megnézni, hisz rengeteg érzés kering végig a sorozaton, mint a szerelem, bánat, gyötrődés, fájdalom, szülői szeretet, barátok és még tovább sorolhatnám. Az Angel Eyes egy olyan egyszerű mégis hihetetlen történetet mutat meg nekünk, ami végig azt sugallja: mindig van remény. A tűz pusztít, de a hamuból sokszor szebb virágok keletkeznek, mint amilyenek előtte voltak, ha hagyjuk őket kibomlani.

Zene: Bevallom a sorozat elején picit furcsának találtam, de a végére nagyon, de nagyon megszerettem. Rájöttem, hogy ez is olyan egyedi, mint a sorozat, és egytől egyig minden számot felraktam a telefonomra. Kedvenceim: Kim Tae Hyun 'Tears Fall', Kang Ha Neul 'Three Things I Have Left', Lasse Lindh 'Run To You', Jo Jung Hee 'Blue Bird', Han Soo Jin 'Beautiful Sad'.

Szereplők: Vége elértem ide is. Külön megjegyezném, hogy mindenkit nagyon szerettem, és nagyon tetszett, hogy a mellékszereplőkről is nagyon sok mindent megtudtunk. Végre egy sorozat, ahol nem nyomják el a többi szereplőt.
Ku Hye Sun - Yoon Soo Wan: Egy megtört lány, aki elvesztette élete értelmét egészen addig, míg Dong Joo és családja napsugárként nem ragyog fel életében. Őszintén a gyerekszínész nagyon jól alakított, és féltem, hogy Hye Sun majd szépen elrontja. Aztán kiderült, hogy tökéletes választás volt. Sápadt arcával és pici alkatával még inkább életre kelt a karakter. Tényleg nagyon féltem, de szerencsére csalódnom kellett, hisz Hye Sun remekül helyt állt. Yoon Soo Wan egy nagyon rendes és lelkiismeretes lány, aki azt hitte, hogy minden dolog az ő hibájából történt, ő az, aki miatt mindenki szenved. Persze ez részben igaz is volt, de korántsem annyira, mint ahogy ő azt beállította. Én tényleg, a legelejétől a legvégéig kedveltem őt és meg is értettem. Szóval igen, Hye Sun most nagyon nagyot ugrott a szememben.

Lee Sang Yoon - Park Dong Joo: Egy minden szempontból tökéletes srác. És ezt nem csak a nézők, hanem a többi karakter is így gondolja a sorozatban. Nem beképzelt és bunkó ahogyan az általában szokott lenni. Dong Joo nem szégyellt sírva bocsánatot kérni. Tényleg teljesen tökéletes volt a végéig, mégis olyan emberi, elképzelhető karakter. Nem tudom, hogyan hozták össze ezt a kettőt, de tényleg hatalmas taps. És még egyszer megemlíteném, hogy imádtam amiért végig kitartott a szerelme mellett. Ahogyan türelmesen megvárta, míg a lány egy picit összeszedi magát, ahogyan viselt minden ütést, s minden ütéstől lett egyre erősebb. Csodálatos volt. Lee Sang Yoon... hát igen. Nem hiába kedveltem meg annyira. Tökéletesen hozta ezt a tökéletes karaktert. Ennyi. Alig várom, hogy a jövőben újra találkozzak vele, mert a sorozattal együtt ő is kedvenceim közé fúrta magát. Gratula neki, nagyon nagyon.
Kim Ji Suk - Kang Ji Woon: Soo Wan jegyese. Annyira szereti a lányt, hogy konkrétan majd bele őrül szegény. Kim Ji Suk kevesek kedvence, nekem annál inkább, így itt is sajnáltam, mert tudtam, hogy ő lesz az, aki hoppon marad majd. De nem csak a színész miatt kedveltem annyira a karaktert. Picit furcsa, de saját magamat láttam benne. Tetszett, ahogyan az összes karakter álláspontját megértette. Bár tudta, hogy nem helyes, amit egyesek tettek, mégis megértette és sajnálta őket. Pont ilyen vagyok én is, ezért tényleg mindenkit meg tudok sajnálni. Akármennyire is volt jó a két főhős, ő volt az, akit tényleg a legközelebb éreztem magamhoz. Kang Ji Woon egyre és egyre nagyobbra nő a szememben, jelenleg is nézek egy idei sorozatot, amiben szerepel. Nagyon remélem, hogy legközelebb mostmár főszereplő lesz.

Jung Jin Young - Yoon Jae Beom: Soo Wan édesapja, aki imádta feleségét, de hirtelen elvesztette, valamint kislánya is megvakult, és ő ebbe nem volt képes belenyugodni. Ez a karakter... te jó ég. Nem tudok mit mondani. Legjobb. Legjobb apa akit a sorozatokban valaha láttam. Legrendesebb karakter akivel valaha találkoztam. Én nem tudom, hogy hol és mikor, de egyszer azon kaptam a fejem, hogy mennyire haragszom azokra a karakterekre, akik gonoszul bánnak vele, még ha jogosan meg rövid ideig is. Én tényleg nem tudok mit mondani. Eszméletlen. És nem csak ő, hanem tényleg az összes karakter az volt, hisz nagyon sokan a szívemhez nőttek a sorozatban. Év végén ismét összeállítok egy kedvenc listát, a baj csak az, hogy az ötről már körülbelül huszonötre ugrott, de az Angel Eyes akkor is ott lesz közöttük.

Történet: 9/10

Zene: 9/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 10/10

Sorozat: Blood

Blood

Műfaj: fantasztikus, romantikus, orvosi
Részek száma: 20
Dátum: 2015
Csatorna: KBS2

Ismertető: Park Ji Sang vámpír, de azok között is a legkülönlegesebb. Édesanyja és édesapja is az volt, ami rendkívül érdekes, hisz a vámpíroknak nem lehet gyermekük. Park Ji Sang-nak mégis megadatott egy lehetőség az életre, azonban édesanyját és édesapját is meggyilkolják, ő pedig elhatározza, hogy orvos lesz, és mindenképp óvakodik a vértől. A Taemin kórházban fog dolgozni miután visszatért Romániából, ahol kezdetben nehezen jön ki Yoo Ri Ta-val, később megkedveli a lányt. Valamint megjelenik egy különös alak is a kórházban, Lee Jae Wook, aki évek óta kísérletezik, és akinek kíváncsiságát felettébb felkelti Ji Sang. Így egy játszma kezdődik kettejük között a kórházban, aminek hátulütője legfőképp a 21A különleges osztályon csattan.

Vélemény: Fú. Olyan kettős érzések vannak bennem a sorozat kapcsán, hogy remélem normálisan le fogom tudni őket írni. Először is miért kezdtem el a sorozatot? Nagyon örültem, hogy Ahn Jae Hyeon-t végre főszerepben láthatom, valamint imádom a vámpírokat is (persze nem az Edward féléket), így alig vártam, hogy végre elkezdődjön a sorozat. Őszintén nagyon jól indult az egész. Bár a színészek kicsit merevek voltak, Ahn Jae Hyeon-ról pedig messziről üvöltött, hogy ez az első főszerepe, mégis a sztori érdekes volt, megkapó.
Tetszett, hogy van főgonosz, és az is, hogy elég sok műtős jelenet volt (később sajna már egy sem). A vámpírrá alakulás sem volt rossz, annak ellenére, hogy a koreai sorozatoknak egyetlen gyengesége a vizuális effektek megjelenítése. Érdekes volt a két férfi közötti állandó szócsata, valamint a két főszereplő közti csipkelődés is, ami később romantikává fordult. A romantikus jeleneteket nagyon édesen indították, azonban mindig olyan érzésem volt, hogy a vége előtt ugrott volna át egy másik jelenetre, és félbehagyták volna az egészet.

Szóval ez felettébb rontott a helyzeten. Hogy őszinte legyek, szerintem a 16 rész is bőven elég lett volna, hisz volt 5-6 rész, ahol konkrétan semmi sem történt, csak a két pasas megint fenyegette egymást, az egyik meg akarta ölni a másikat, a kis csapat meg megbeszélést tartott. Vártam már, hogy történjen valami, erre az utolsó 2 részbe odasűrítettek nekünk mindent. Nem tudom ki hogy van vele, de én csalódtam a sorozatban, hisz annyira nagyon vártam, és az elején olyan boldog voltam, hogy jó a sztori. Még azt a pár rész semmittevést is képes lettem volna elviselni, ha normális véget kapunk. Komolyan mondom.

SPOILER: Őszintén szerintem teljesen fölösleges volt Joo Hyun Woo-t megölni a 19. részben. Semmi értelme nem volt, még csak meg sem hatódtam, hanem a fejem fogtam, hogy ennyire elrontani egy sztorit nem lehet. Aztán jött a végső csapás, amikor az utolsó részben kb. minden főszereplőt kinyírtak, biztos ami biztos. És az az utolsó 5 perc? Hát komolyan már legalább egy apró jelet adhattak volna, hogy mi a fene történt. Képzelődik a csaj? Feltámadt a srác? Reinkarnáció? Valami útmutatást, vagy bármit. SPOILER VÉGE. Szóval reménykedem egy második évadban, vagy akármi...

Zene: A háttérzenék remekek voltak, azonban én nagyon hiányoltam egy csodaszép számokat, főleg a romantikus jeleneteknél. Song Haye 'Be Alright' című száma nem volt rossz, de annyira nem nyert magának.

Szereplők: Ahogy szoktam, külön-külön.

Ahn Jae Hyeon - Park Ji Sang: Nagyon nehézkesen indult a szerep, szegény nem dolgozta fel, hogy most főszerepben van, vagy nem is igazán tudom. Bár annyira nem volt zavaró, hisz utána egyre jobb lett. Karaktere kezdetben beképzelt volt, aztán egyre oldódott. Azonban annyira különösen nem hatott meg, vagy éppen maradt meg a karaktere (de kb. mindegyikkel így voltam). Nekem kicsit olyan semmitmondó volt. Az egyetlen maradandó dolog, az az, amikor édesanyjára emlékezett vissza. Jae Hyeon-nak ez volt az első főszerepe, szóval nincsen dádá, várom, hogy a következőben mit fog hozni nekünk. Reméljük hamarosan.

Ku Hye Sun - Yoo Ri Ta: Bocsánat, hogy ezt mondom, de a színésznő a rémálmom a Boys Over Flowers óta, így egyszerűen rettegtem tőle. Az első részekben kicsit fura is volt, a színészkedése, a hangja is meg minden. Aztán valahol a közepén eléggé megkedveltem, aranyos volt, vicces és gondoskodó is. Utána valahol a vége felé már kezdett elegem lenni belőle kicsit, túl sokat beszélt, és semmit sem csinált. Ennek ellenére nagyon sajnáltam. Az itteni alakítása miatt felírtam a megnézendők listájára az Angel Eyes c. sorit, amit eddig nem akartam miatta.
Ji Jin Hee - Lee Jae Wook: Az elején hihetetlenül örültem, hogy van főgonoszunk, akit igazán lehet utálni. Kezdetben imádtam a szócsatákat közte és Ji Sang között, de utána már kezdett nevetségessé és unalmassá válni. A sori elején meg végén gonoszkodott valamit, aztán végig a bort iszogatta, meg járkált a kórházban, és kb. itt ért véget a tetteinek listája. Sajnálom, mert egy igazán jó gonoszra számítottam, de sajna nem azt kaptam. A színész viszont szimpi lett, nagyon is.

Történet: 7/10

Zene: 7/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 6/10 

Sorozat: Boys Over Flowers

Boys Over Flowers

Műfaj: romantikus, vígjáték

Részek száma: 25

Dátum: 2009
Csatorna: KBS2

Ismertető: Adott egy szegény lány, Jan Di, aki egy elit iskolába jár, ugyanis szülei mindent megtesznek, hogy jó helyen végezzen, s ezáltal jó munkát kapjon. A suliba pedig csak ilyen szuper gazdag gyerekek járnak, így szépen kiközösítik Jan Di-t. Ráadásul itt van 4 kotnyeles kölök, akik a suli urainak képzelik magukat (bár jogosan, hiszen ők a leggazdagabbak). Egyik szívatási módszerük, hogy ha egy piros papírt hagynak a szekrényedben, akkor onnantól bárki megverhet, bárki piszkálhat egészen addig míg el nem hagyod a sulit (egy ilyen piros lapos akciónak hála, hogy a lány bekerül a suliba). Ezután az F4, vagyis ahogy a 4 srácot hívják, elkezdik piszkálni Jan Di-t, ő pedig nagyon nem hagyja magát. Mondanom sem kell, a gonoszság gyökere: Joon Pyo beleszeret főhősnőnkbe, bár a család ezt nagyon ellenzi.

Vélemény: Be kell vallanom, nekem a japán verzió sokkal jobban tetszett, ami tényleg ritka, mert nem vagyok oda a japán sorozatokért. A koreai verzió nekem túl vontatott, túl unalmas volt, arról nem is beszélve, hogy a két főhős egyenesen kiverte nálam a biztosítékot. Lee Min Ho-hoz sokkal jobban illik a menő harcos, mintsem az anyám asszony katonája, aki szabadidejében lányokat piszkál. A színésznőről meg ne is beszéljek...

Azt meg kell hagyni, hogy a srácok itt sokkal szebbek voltak, mégsem volt olyan színvonalon, mint a japán verzió. Míg az aranyos és szívet melengető volt, addig ez fura, nevetséges és unalmas. Természetesen az egész sokkal modernebb volt a másikhoz képest, no de lehet modern ha egyszer rossz az egész sorozat. S bár Lee Min Ho-t szeretem, szerintem jobban jártak volna, ha a két főhősünket egy az egyben lecserélik más színészekre.
Romantikus jelenetek? Nem voltak annyira szépek. Olyan 'hétköznapi', de nem az a megható hétköznapi. A két színész között sajnos a kémia is nulla volt, így örültem, hogy sikerült végignéznem a sorozatot. Nem egyszer éreztem késztetést, hogy hagyjam a fenébe az egészet. Mást nem is tudnék róla mondani, akit megfogott a sztori, és mindenképp látni akarja, az a japánt nézze meg, mert az egy vitaminbomba, míg ez inkább lehangolja a nézőt.

Zene: Rengeteg zene volt benne, számomra mégsem maradt meg egy sem, amit továbbra is hallgattam volna. Ha mégis választanom kellene egyet, akkor az A&T 'Something Happened to My Heart' című számra esne a választásom.

Szereplők: Lássuk csak a történetünk három főhősét sorban.

Lee Min Ho - Koo Jun Pyo: Kis gazdag gyerek, aki azt hiszi ha pénze van, akkor az egész világ a lába előtt hever, és azt tehet, amit akar. Alapjáraton Jun Pyo karaktere nem rossz, a japán verzióban egyenesen érdekes volt végignézni a srác fejlődését, hogy hogyan lesz jobb emberré. Itt? Hát... Lee Min Ho, nem tudom miért Lee Min Ho. Az egy dolog, hogy ez hozta meg a kirobbanó sikerét, de nem egészen értem, hogy miért is. Így 2015-ben már tudjuk, hogy sokkal jobban fest menő vagy éppen szívtelen harcosként, mintsem egy diákként. Nem és nem. A haja pedig egyenesen borzasztó. Még egy diákruhás sorozatot tőle biztos, hogy nem fogok bevállalni, de remélem ő sem. Egyébként a színész alakításával nem volt baj, jól hozta az anyám asszony katonáját, a baj csak az, hogy a vak is látja, hogy nevetségesen festett ebben a szerepében. Kérünk szépen sok menő főszerepet a jövőben, mert Lee Min Ho a jó színészek közé sorolandó.
Ku Hye Seon - Geum Jan Di: Egy szegény lány, aki mindent megtesz az életben maradásért. Fúj... hát ez a csaj undorító volt. A beszédstílusa, a mimikája, a nézése egyenesen a frászt hozták rám. Ha már arról szól a love story, hogy egy gazdag srác beleszeret egy szegény csajba, akkor úgy gondolom, hogy az a szegény csaj nagyon ütős kell hogy legyen, ha már egy ilyen srácnak megakadt a szeme rajta. De ez a csaj nem volt se szép, nem volt nagyszerű személyisége, hanem egyenesen visszataszító volt. Már itt elveszítette értelmét az egész sorozat. A kajálós jelenetekről pedig nem is akarom megemlíteni, aki látta már a sorozatot, az tudja, hogy miről beszélek... a színésznővel mostanság kezdek megbékélni, de elég nehezen vettem rá magam új sorozatra amiben szerepel. Ez a szerep egyszerűen úgy volt borzalmas ahogy volt.

Kim Hyun Joong - Yun Ji Hu: A csendes lélek, aki inkább magában szenved. Az ő karakterét sem itt, sem a japán verzióban nem szerettem. Bár ez számomra pozitív volt, hisz a végén nem fájt érte a szívem. Nem is tudom mit kellene róla mondanom. Elvolt ő ott magának, különösebben nem foglalkoztatott. A színészt viszont nagyon szeretem, azonban meg kell hagyni, ez nem élete szerepe. És ez a haj...
Tehát összefoglalva az egész bejegyzést, számomra sajnos egy nagy csalódás volt a sorozat, egyáltalán nem tetszett, nem is ajánlom másoknak, mert szerintem időpocsékolás azt a 25 részt végignézni. Negatív kommentektől pedig kíméljetek (egyesek elég szépeket szoktak hagyni), ha valakinek tetszett a sztori, annak csak örülni tudok, hisz az azt jelenti, hogy neki kellemes időtöltés volt a sorozat, talán maradandó, sőt, akár kedvenc lett. Nem vagyunk egyformák, mindenki mást szeret, és ez a jó a világban.

Történet: 2/10

Zene: 7/10
Színészek: 5/10
Karakterek: 5/10