Sorozat: Money Flower

Money Flower

Műfaj: dráma

Részek száma: 24

Dátum: 2017 - 2018

Csatorna: MBC

Ismertető: Hol volt, hol nem volt. Volt egyszer egy fiú. Egy fiú, akinek az életét szétzúzta egy befolyásos család. Egy fiú, aki mindenkit elveszített aki fontos volt számára. Történetünk főhőse nem más, mint ez a fiú, Kang Pil Joo. Miután fiatalon börtönbe kerül olyasmi miatt, amit el sem követett, eldönti, hogy a Cheong A csoportnak fog dolgozni. Annak a csoportnak, aki akkor tönkretette az életét. Évetizedeken át alázattal tesz meg mindent értük, miközben a bosszút tervezi, amivel visszaadhatja mindazt, amit vele tettek. Ezen család leendő örököse a fiatal és igazi nőcsábász Boo Cheon, aki bár kezdetben nem akart az örökös lenni, most folyamatos harcot vív unokatestvérével a cégért, míg nagyapjuk folyton próbára teszi őket, hogy eldöntse, kit illet meg a hely. Boo Cheon előnyben van, mivel Kang Pil Joo mindenben segít neki. Eltervezi, hogy az elnökjelölt lányát, Na Mo Hyun-t összehozza Boo Cheon-nal, és ezáltal megszerzik maguknak magát az elnököt is és az azzal járó korlátlan hatalmat. A 'sorsszerű' találkozó meg is történik, azonban Pil Joo nem számol azzal, hogy a lány az ő szívét is megmozgatja.

Vélemény: Mostanában annyi sorozattal vagyok lemaradva (ideit például alig láttam), hogy a bőség zavara miatt nem tudtam, mit nézzek, míg végül erre esett ezúttal a választásom. Nagyon kíváncsi voltam rá, mert nagyon tetszett az ismertető és jókat is hallottam róla, plusz a színészek is rátettek még egy lapáttal. Szerintem 3 nap alatt be is fejeztem, pedig a 24 rész azért nem kevés. Van mit mesélnem róla nektek, szóval lássuk csak a legeslegelejétől a dolgokat.

A sorozat kimenetele lassú. Nagyon lassú. Nincs benne túl sok akció, nincsenek benne izzasztó jelenetek, csak megy és megy a maga kis világában, akár egy folyó. Annyira nem szeretem az ilyen sorozatokat, de ez nagyon megfogott az elején. Megvolt a maga stílusa, ami szerintem borzasztó megkapó, plusz van egy érdekes történetünk, amiből tudjuk, hogy nagyon, nagyon sokat lehet kihozni, a kissé gonosz, hideg, bosszút forraló de felettébb szánnivaló főhős pedig hab a tortán.

Az pedig, hogy a szerelmi szálat is becsempészték a sorozatba, és ahogyan belecsempészték, ad egy külön bizsergést az egésznek. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fognak kihozni az egészből, arra pedig végképp, hogy mi lesz a legvége. Szerintem a sorozat közepéig nagyon tetszett, szinte láttam magam előtt, hogy idei kedvencekben tuti elsők között fog állni. De aztán valahogy beleuntam. És azt, hogy ez történet, borzasztóan sajnálom, mert nem akartam ezt.

Nem mondom azt, hogy már nem érdekelt mi lesz az általam olyan nagyon megkedvelt főhőssel, de valahogy már vártam, hogy véget érjen. Talán 16 rész lett volna az ideális ennek a történetnek, mert az biztos, hogy a 24 nagyon sok volt. A végére már kavarták a dolgokat, mindenki elárult mindenkit, azt sem tudtuk sem mi, sem ők hogy kiben bízhatnak és annyira össze vissza lett minden körülöttük kapcsolatok terén, hogy utána már annyira nem is érdekelt az egész történet.

Ami javíthatott volna rajta, az a romantika volt. Annyira, de annyira reméltem, hogy a másik felében kapunk valami izzó romantikus szálat Pil Joo és Mo Hyun között. Szinte visított a sorozat, hogy ennek bizony kell romantika. Pedig sokszor vagyok úgy a komoly sorozatokkal, hogy jobb ha nincs benne romantika, mert az csak elrontaná, de ez esetben egy szépen kidolgozott szerelmi szál brutálisan megdobta volna. Jaj, de nagyon akartam, hogy csináljanak ezzel valamit.

De sajnos eléggé ellaposították ezt a szálat. A kezdeti kémiát, ami a két főhős között megvolt, a sorozat felétől nagyon kifordították és már nem volt ott az az érzés bennünk, hogy jaj, de szereti Pil Joo a lányt. Amit tényleg sajnálok, mert rengeteget segített volna a történeten. De ezen már ne bánkódjunk többé. Figyelemmel végigkísértem a történetet a legvégéig és akármennyire is untam már, Pil Joo-nak nagyon szorítottam, mert hihetetlen volt ez a karakter, úgy ahogy volt.

Az, hogy nem egy szokványos főhős volt, nagyon egyedivé tette az egészet. Szép lassan, 20 éven keresztül csak tűrt és tűrt, és várta a pillanatot, mikor végre lerombolhat mindent. Nem változott meg a főhősnő hatására, nem lett belőle a legvégén a világ leglovagiasabb embere. Ő ugyanaz maradt, akiként elkezdte az egészet. Pil Joo karaktere brutális volt, szerintem sosem fogom elfelejteni, of course Jang Hyuk se, aki ezt a nagyszerű alakítást nyújtotta nekünk.

Összességében tehát, a kezdet brutális a vége lapos. Pil Joo karaktere végig lenyűgöző, de a 24 rész nagyon sok volt ennek a történetnek. Ettől függetlenül szerintem mindenkinek megéri megnézni egyszer, már csak Pil Joo karaktere miatt is, mert felejthetetlen volt. A három főszereplő amúgy díjat kapott tavaly decemberben az alakításukért az MBC Drama Awards-on, amihez ezúttal is gratulálunk nekik, főleg Jang Hyuk-nak, mert nagyon, nagyon, de nagyon megérdemelte.

Zene: A zenék szépek voltak, de az aláfestés az valami fergeteges. Több meg is maradt a telefonomon, mert annyira szépek és brutál jól használták őket a sorozatban, szerintem érdemes letölteni az album ezen részét is. A számok közül megmaradt: Hyolyn 'Dreamy Love', Hani & Solji 'Flame' és ISU 'My Way' c. száma.

Szereplők: És akkor lássuk csak főhőseinket.

Jang Hyuk - Kang Pil Joo: 20 éven keresztül csak tűr és tűr, mindent megcsinál a családnak, holott akkora gyűlölet van benne, hogy az már ijesztő. Ahogy fent is mondtam, lenyűgöző volt a karakter. Az, hogy erről szólt a teljes élete, szörnyen ijesztő de ugyanakkor annyira szánnivaló, hogy az ember szíve belehasad. Annyira, de annyira sajnáltam őt a legvégéig, hogy az valami hihetetlen. Talán ezért is akartam annyira azt a szerelmi szálat bele, hogy ne legyen ennyire sajnálnivaló. Ami pedig külön tetszett és amit már szintén elmondtam az az, hogy semmit sem változott. Annyi minden történt vele 20 részen keresztül, de ő csak ment előre, ment és ment, mit sem törődve azzal, hogy mi zajlik körülötte. Csak arra koncentrált, hogy bosszút álljon. Lenyűgöző a kitartása a karakternek, más már összeomlott volna. Jang Hyuk mindig is remek színész volt, de szerintem ezúttal élete alakítását hozta. Jaj de nagyon várom a következő szerepét.

Park Se Young - Na Mo Hyun: Kedves és élettel teli lány, aki nagyon vágyik a szerelmre, de nem akarja, hogy bárki az apja miatt vegye feleségül. Arra vár, hogy a nagy ő majd sorsszerűen betoppan az életébe. Pil Joo pedig megteremti neki ezt. Ezzel a karakterrel hadilábon álltam. Nem tudom miért, de annyira nem nem fogott meg. De ezt is betudom annak, hogy annyira vágytam arra, hogy legyen egy jó kis szerelmi szál közöttük. Tetszett, ahogy az elején olyan aranyos volt és tényleg próbálta a legtöbbet kihozni mindenből, aztán ahogy derültek ki számára a dolgok úgy megkeményedett és eldöntötte, hogy a kezébe veszi az irányítást. Én szeretem, mikor egy karakter fejlődik, de lehet neki jobb lett volna, ha nem változik ennyit, mert a kedves természete az elején nagyon sokat dobott a sorozaton. Szóval a lényeg, hogy nem volt antipatikus a karakter, de a kedvencem sem lett a végére, a színésznővel remélem majd még fogok találkozni.

Jang Seung Jo - Jang Boo Cheon: Nagyon laza fickó, akit amúgy egyáltalán nem érdekel a cég, de az anyja konkrétan rá erőszakolja. Boo Cheon egy olyan férfi volt végig, aki igazából nem csinált mást, csak sodródott az árral. S most szeretném megragadni az alkalmat hogy elmondjam, milyen jó a borító is, hisz jól láthatjuk rajta, hogy Pil Joo bábként irányítja rajta Boo Cheon-t, ami kicsit kisarkított, de lényegében igaz (jaj de szeretem, ha a borítóképeknek meg a címeknek van értelmük). Igazából sajnáltam őt, mert nem ez az élet volt az, amit elképzelt magának. Szerencsétlen tényleg csak egy báb volt, hiába próbált harcolni ellene. A karaktert megszerettem mert sajnáltam őt is (ha egy karakter szánnivaló, akkor nálam tuti befutó... szörnyű, de komolyan, ez a hülye érzés amit ki tudnak váltani belőlem). A színésszel nagyobb szerepben még nem találkoztam, szóval várom a jövőbeli szerepeit, akár majd főszereplőként is.

Történet: 7/10

Zene: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: Whisper

Whisper

Műfaj: jogi, thriller

Részek száma: 17
Dátum: 2017

Csatorna: SBS

Ismertető: Shin Young Joo egy talpraesett és magabiztos nő, aki nyomozóként dolgozik a szöuli rendőrségen. Élete munkája ellenére viszonylag békés egészen addig, míg édesapját el nem ítélik gyilkosságért, valamint míg vőlegénye cserben nem hagyja őt. Természetesen apja nem gyilkos, mindez csak kitaláció, a híres Tae Baek Ügyvédi Iroda intézte így a dolgokat, hogy magukat mentsék a helyzetből, így a nő elhatározza, hogy bosszút áll, apját pedig kiszabadítja. Felkeresi a becsületességéről híres Lee Dong Joon bírót, aki szintén belekerül a korrupció világába, s hogy saját magát, saját életét és helyzetét mentse, elítéli a nő apját. Young Joo azonban nem adja fel, fenyegetni kezdi a férfit, majd titkárnőjévé válik. Tudja, hogy egyedül képtelen rá, így mindent megragad, hogy közös erővel leleplezzék őket, és véget vessenek ennek a rémálomnak.

Vélemény: Nagyon vártam már a sorozatot, mert Lee Sang Yoon nagyon nagy kedvencem. Lee Bo Young-nak viszont annyira nagyon nem örültem, mert nagyon vártam már, hogy egy fiatalabb színésznő mellé tegyék be, ám a sztori komolyságát tekintve érthető, hogy miért ő kapta a főhősnő szerepét. Na de. Lássuk a sztorit. Az eleje nagyon érdekesen indít: egy ártatlan embert csuknak le gyilkosságért, a mindig becsületes bíró pedig olyan helyzetbe kerül, ahol muszáj elítélje a férfit, noha tudja, hogy ártatlan.

Tetszett az indítás, mert nagyon emberi tulajdonsággal és cselekedettel ruházták fel főhősünket, aki a saját túlélése érdekében olyan tesz, amit nem lenne szabad. Szeretem, mikor ilyen tulajdonságokat kap a főszereplő. Aztán itt van az áldozatunk lánya is, aki titkárnőként fogja zsarolni a férfit. Nagyon menő indítás volt, hihetetlenül megfogott, azt hittem, kedvenc sorozataim között lesz. De sajnos tévedtem. Igazából sokat már nem is fogok tudni írni a sztoriról. Egyszerűen elnyúzták. Méghozzá nagyon-nagyon-nagyon.
Rengeteg, rengeteg, és még egyszer rengeteg volt a duma, a fenyegetés. Szeretem a korrupción alapuló sorikat, ahol egy nagy hatalom ellen kell harcolniuk főhőseinknek. De ez nekem sok volt. Annyit beszéltek, hogy csak fogtam a fejem néha. Aztán kaptunk 1-2 akció jelenetet, utána meg újra duma. Folyton a markukban volt a pasi, aztán kicsúszott a kezük közül. Ezt pedig lejátszották újra meg újra. Annyiszor árulták el egymást, hogy nem értettem, hogy lehetnek annyira hülyék a szereplőink, hogy csak úgy simán bevallanak mindent a másiknak, amikor előttük vagy 6x csapták be így őket.

Nem értem, és szerintem meg sem fogom érteni. Mivel nem romantikus sztori, ezért még ez is hiányzott belőle, méghozzá nagyon. Abszolút az a véleményem, hogy vannak sztorik, ahol a romantika csak ront a helyzeten, de ezúttal pont fordítva lett volna. Mivel valamicskét kavartak ott a két főhős között, ezért nagyon hiányzott az, hogy kicsit komolyabban vegyék, vagy inkább ne csináljanak semmit sem. Ez a van is valami romantika, meg nincs is valahogy csak még inkább rontott az egészen.
Összességében tehát, mint láthattátok, én nagyon nagyot csalódtam benne. A remek színészek és a jó alapsztori, plusz a jó indítás ellenére nagyon bukik az egész. Roppant unalmas és idegesítő történetté vált, ami sehogyan sem tudta fenntartani a figyelmemet. Az utolsó részeket már felgyorsítva néztem, mert mindenképp be akartam fejezni, de szívem szerint már a közepe táján abbahagytam volna. Én ajánlani nem ajánlom senkinek, ettől független úgy gondolom, ha valaki meg szeretné nézni, azt ne tartsa vissza az én véleményem, mert lehet az illetőnek nagyon fog tetszeni.

Zene: Én sajnos ebben is nagyot csalódtam. Nem is tudtam, hogy van olyan sori, amihez nem készül OST egyáltalán, na de itt az élő példa. Pedig szerintem jól mutatott volna 1-1 szám pár jelenet alatt, no de mostmár mindegy.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak történetünk főhőseit sorjában.

Lee Bo Young - Shin Young Joo: Talpraesett nő, aki elhatározza, hogy nem hagyja annyiban az ügyet, amiben apját igazságtalanul ítélték el. A színésznőért én személy szerint annyira nem vagyok oda, mindig ugyanolyan karaktert alakít, kicsit merevnek érzem az arcjátékát is, de ezúttal szerintem ehhez a sztorihoz kellőképpen passzolt. Magát a karaktert én szerettem, szerintem abszolút megnyerő volt, hogy akár saját testét képes volt felhasználni azért, hogy apját kiszabadítsa. Eltökélt nő volt, aki nem félt senkitől, hisz úgy érezte, sok vesztenivalója már nincs. Ahogy fent is mondtam, nekem ebből nagyon hiányzott a romantika, ez a volt is meg nem is szörnyű volt, szerintem nagyon szép lett volna, ha picit több hangsúlyt fektetnek rá. Na de ezzel már nem tudok mit kezdeni. A színésznő nem kedvencem, de ettől függetlenül remélem sok sorozatban fogjuk még látni, főleg, hogy már kicsit nagyobb a kislánya.
Lee Sang Yoon - Lee Dong Joon: Hogy magát, életét mentse, képtelen főhősnőnk apját elítélni, noha tudja, hogy ártatlan, és lelkiismeretével sem békül ki, de kénytelen rá. Ahogyan fent is mondtam, nagyon nagyon örültem neki, hogy ilyen, valós emberi tulajdonságokkal felruházott főhőst kaptunk. Általában megkapjuk a beképzelt gazdag kissrácot, aki hirtelen lovaggá változik, ahogy megjelenik a főhősnő. Ez esetben nem így volt, aminek nagyon örültem. Tetszett, ahogyan végig harcolt saját magával, ahogyan tudta, hogy amit tett, az nem helyes. Kifejezetten tetszett, amin keresztül ment 16 részen keresztül. Emelett okos is volt, bár azért sikerült őt is párszor csapdába húzni. A színészt én nagyon nagyon szeretem, de legközelebb remélem tényleg egy fiatal színésznőt kap maga mellé, úgy megnézném őt is valami romantikus vígjátékban, de tényleg. Reménykedem benne nagyon nagyon.

'Lelkiismeret nélkül lehet élni.'

'De mit tehetnék? Életem csak egy van...

Életem csak egy van.'

Történet: 6/10

Zene: 4/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 7/10