About Time
Műfaj: dráma, fantasztikus, romantikus
Részek száma: 16
Dátum: 2018
Csatorna: tvN
Ismertető: Történetünk főhősnője Choi Mika, aki rengeteget dolgozik, hogy el tudja látni anyját és öccsét, mivel apjuk börtönben van, a munka mellett pedig szorgalmasan gyakorol, ugyanis nagy álma, hogy musical színésznő legyen. Látszólag ugyanolyan, mint mindenki más, azonban van egy különleges képessége: képes látni, hogy az embereknek mennyi idejük van még hátra óra formájában. Átok és szerencse is egyben, hisz így rengeteg embernek segít, hogy utolsó napjaik, pillanataik szépek legyenek. Azonban saját idejét is látja, ami miatt próbálja úgy élni utolsó hónapjait, hogy semmit se bánjon meg, beletörődött, hogy fiatalon fog meghalni. Egyszer azonban a sors összehozza egy hatalmas cég beképzelt örökösével, Lee Do Ha-val. A lány ki nem állhatja a férfit, a férfi a lányt szintúgy. Azonban Mika észreveszi, hogyha a férfivel van, megáll az órája. Így hát eldönti, hogy elcsábítja a férfit azért, hogy kicsit többet élhessen.
Vélemény: Nagyon vártam a sorozatot, mert borzasztóan örültem, hogy Sang Yoon mellé végre valahára egy fiatal színésznőt választottak. Nem tudtam, miről fog szólni, de izgatottan kapcsoltam be az első részt. Ahogy olvastam, sokan nagyon nem szerették ezt a sorozatot. Tény, hogy a végére kicsit sok volt a dráma, már nem volt annyira érdekes, mint az elején, de azt kell hogy mondjam, engem, mikor annyira utálom a dramatizálást, nem idegesített annyira. Na de lássuk csak a legelejétől. Kapunk egy erős nőt főhősnőként, aki bár tudja, hogy alig van 3 hónapja hátra, azt mondogatja saját magának, hogy nem baj, ennek így kell lennie, holott, teljesen érthetően, nagyon is szeretne tovább élni, rengeteg dolgot szeretne még megtenni.
Mikor találkozik főhősünkkel, akármennyire is utálja, lát egy kis reményt, hogy kicsikét tovább élhet, így érhető volt, miért volt folyton a férfi körül. A férfi pedig hamar beleszeret a lányba, menedéket talál benne. Én azt hittem, hogy a 16 rész alatt fognak egymásba szeretni, de igazából ezt hamar 'lezavarták', azt hiszem, már a 4-5. rész körül már tisztában voltak a saját érzéseikkel. Először ez annyira nem tetszett, mert úgy voltam vele, hogy ha már ilyen korán szeretik egymást, mi lesz még 11 részen keresztül. Aztán később rájöttem, hogy ennek így kellett lennie, mert ahogy haladt előre az időben és ugrált is néha, úgy már sokkal inkább a kialakult kapcsolatukon volt a hangsúly, hiszen addigra már mélyen szerették egymást.
A sztori az elején érdekes volt, a végére sokkal inkább azon volt a hangsúly, hogy hogyan élik meg a karakterek ezt a válsághelyzetet. Elgondolkodtatja a nézőket is, hogy milyen rövid az élet, nem tudhatjuk, mennyi percünk, óránk, napunk, évünk van még hátra. A burkolt érzések, amiket átadott nekünk a sorozat, szerintem nagyon fontosak voltak, engem sokszor meg is hatottak. A dramatizálás... hm... én nagyon nem szeretem, ha feleslegesen dramatizálnak egy sorozatban. Itt is volt belőle dögivel, de a főhősnő álláspontját nézve, én megértettem, hogy miért is akar távol lenni főhősünktől. Tény és való, hogy nagyon sok volt, de abszolút érthető és átérezhető volt, ez a 'se veled, se nélküled' a két főhős között.
Szóval igazából összességében, nekem az elején nagyon, nagyon tetszett a sorozat. A végére sem volt rossz, de tény, hogy romlott a színvonala, amit nagyon sajnálok, mert annyira jól indítottak, hogy vétek volt ellaposítani a történetet. De ettől függetlenül nem érzem úgy, hogy borzasztóan elrontották volna. Tény, hogy kicsit uncsi és drámai lett a végére, de ettől függetlenül végignéztem mind a 16 részt, és úgy maradt meg bennem, hogy egy jó kis sorozat volt ez, amit én szívből tudok ajánlani mindenkinek, amikor épp drámához van kedve, mert ezt csak akkor éri meg megnézni. Szóval ne féljetek tőle, mindenképp adjatok neki egy esélyt.
Zene: A zenék szépek voltak, három szám megmarad: Hui 'Maybe', Hong Dae
Kwang 'My Room' és végül, de nem utolsó sorban Mackelli 'Tears' című száma is.
Szereplők: No és akkor lássuk csak főhőseinket.
Lee Sang Yoon - Lee Do Ha: Beképzelt srác, aki tudja, hogy gazdag családból származik, ugyanakkor megvan a maga problémája és nem szereti családját sem. Do Ha igazából nem különbözött sokban a megszokott férfi karakterektől. Olyan pasi volt, aki először igazi bunkónak tűnik, de a főhősnő hatására kedves és érző férfi válik belőle. Do Ha azonban valami picit adott a karakterbe, amitől egyedivé vált. Talán az, hogy megértette a lány nézőpontját, és még ha reszketett is, tartóztatta magát és úgy tett, ahogy kérte tőle a lány. Ahogyan megígérte neki. Összességében én szerettem Do Ha karakterét, nagyon. Tetszett, ahogyan a mindenévé válik a főhősnő, ahogy akár az életét is képes feláldozni érte. Sang Yoon-t most láttam először ilyen szerepben, dehát borzasztóan jól állt neki, és remekül hozta a karakterét is. Sok ilyet még a jövőben.
Lee Sung Kyung - Choi Michaela: Kedves és szorgalmas lány, aki próbál úgy tenni, mintha minden rendben lenne, holott retteg, amiért ilyen fiatalon meghal. Micha karakterével szerintem nagyon együtt lehetett érezni, még ha nem is tudtuk felfogni igazán, hogy min megy keresztül. Az, hogy amiatt közeledett a fiúhoz, hogy tovább élhessen, szerintem teljesen normális volt. A végén is teljesen megértettem őt, de nem akarok belemenni, hogy nehogy lespoilerezzek itt semmit. A lényeg, hogy szerintem én is ezt tettem volna a helyében. Sung Kyung ezúttal is nagyon jól megállta a helyét főhősnőként, szerintem nagyon jól mutattak együtt Sang Yoon-nal, én simán elnéznék még egy sorozatot kettejükkel, akár más hangvételűt is. Reméljük, hogy a jövőben lesz közös sorijuk vagy közös filmjük, mert, tényleg jók voltak együtt.
"Felébredtem és kinéztem, hogy lássam a fehér világot.
Észre sem vettem, hogy így havazott.
Pontosan így... hó borítja az egész világot.
Olyan vagy nekem, mint a hó.
Észre sem vettem,
és megjöttél."
"Amikor 20 éves voltam, féltem, hogy 30 leszek.
Azt hittem, meg fogok halni, amikor 30 éves leszek.
Aztán 30 éves lettem, és meglepő módon még életben voltam.
Amikor 40 éves lettem, rájöttem, milyen szép volt akkor.
Amikor 30 éves voltam, féltem, hogy 40 éves leszek.
Azt hittem, vége lesz a világnak, amikor 40 éves leszek.
Aztán 40 éves lettem, és sajnos, ugyanaz voltam.
Amikor 50 éves lettem, rájöttem, milyen szép volt akkor.
Ugyanígy gondolom, amikor 60 éves
koromban visszanézek az 50. évre.
Ugyanígy gondolkodom, amikor 70
évesen visszatekintek a 60. évre.
A halál előtt minden elmúlt pillanatod életed csúcspontja.
Minden korosztály olyan, mint egy virág.
Te csak még nem tudod,
minden kor milyen szép lesz egyszer valamikor."
Special: Lee Sung Kyung - My Only One Person / 단 하나의 사람 [Az én egyetlenem]
Various Artists
