Sorozat: Memories of The Alhambra

Memories of The Alhambra

Műfaj: dráma, romantikus, akció, fantasztikus, misztikus

Részek száma: 16

Dátum: 2018 - 2019

Csatorna: tvN

Ismertető: Történetünk főhőse, Yoo Jin Woo egy befektetési cég elnöke. Okos, talpraesett és energikus férfi, aki remek a munkájában, de magánéletében nem jön össze neki semmi, éppen második feleségétől is válni készül. Jin Woo csapatával egy különleges játékon dolgozik. Ez a játék a virtuális valóság egy továbbfejlesztett változata, ami már csak egy kontaktlencsét igényel és a való világ elemeiből építkezik. Yoo Jin Woo egy felettébb különleges telefonhívás után rögtön Spanyolországba, egészen pontosan Granadába utazik, ahol találkozik Jung Hee Jooval, aki egy kisebb szállót futtat az országban. Először természetesen nem szimpatizál a lánnyal, de a folyamatos események folyton összehozzák őket.

Vélemény: Mostanában a koreai sorozatok viccet csinálnak belőlem. A sorik, amiket nagyon várok, és tudom, hogy nagyon jók lesznek, azokban csalódom, és az olyan sorik, amiket felírok, mert mondjuk tetszik a borító meg a cím meg ilyenek, de annyira nem várom, azok nagyon megtetszenek. Így volt ez ezzel is. Annyira nem érdekelt, mert Park Shin Hye nincs a számomra jó színésznők között, Hyun Bin meg olyan semleges nekem.

Aztán mondom csak megnézem, mert elég híres lett meg minden. Hát, kezdjük az elején. A sorozatnak közel a fele (ha nem több) Spanyolországban játszódik, aminek nagyon örültem, tejóééég. Mert általában ha külföldi forgatás van, akkor 1-2 jelenet max, utána viszont visszatérnek Koreába. Itt viszont többet voltak Spanyolba, ami annyira különleges hangulatot adott a sorinak, amit tényleg nem lehetett nem élvezni.

A sztori is nagyon érdekes volt, az egész ugye ezen a virtuális valógásos játékon alapult, plusz a kis háttérsztorin, hogy eltűnt a lány öccse. Tetszett, ahogy a 16 rész alatt lefutott a történet. Az elején érdekes volt, vicces és szépen bevezettek minket ebbe a világba, de ott volt a nyitójelenet ami miatt éreztük, hogy ez nem lesz annyira poénos ez az egész játék. Sikerült nagyon szépen bevezetni az egész történetet és annak a baljós hangulatát.

Aztán szép lassan komolyra fordult a történet. Nagyon tetszett az a megoldás, hogy a következő részt sosem onnan folytatták, ahol abbahagyták, hanem kicsit hamarabb, de valaki más szemszögéből, valami mást láthattunk mindig. Például adott egy jelenet, ami történt, de nem tudjuk hogy, és így ér véget, a kövi rész első 10-15 perce pedig elmagyarázza. Ez a megoldás nagyon élvezhető volt és cseppet sem zavart össze.
A szerelmi szál az hm, érdekes volt. Szorítottam nekik, de a lány sztem kicsit hamar szeretett bele a pasiba, amit nem nagyon szeretek. De szerencsére annyira nem csöpögtette a nyálát utána, így túl tudtam tenni magam rajta. A két szereplő közti vitákat én nagyon élveztem, jól megmondogatták egymásnak. De annyira nem voltam oda a szerelmi szálért, az főszál sokkal jobb volt, és szerencsére a hangsúly ezen volt.

SPOILER: A VÉGE? Mi a fene volt ez a befejezés? Akkora baromság volt, hogy az valami hihetetlen. Nem volt értelme... de tényleg nem. Az, hogy egy karakterként tért vissza a pasi (márpedig úgy térsz vissza), szerintem borzasztóan elrontották. SPOILER VÉGE. Összességében én nagyon élveztema  sorozatot, amin meg is lepődtem. Hamar végignéztem a 16 részt, és bátran tudom mindenkinek ajánlani ezt a kis sorit.

Zene: A 6 ost közül 4 nagyon tetszik: Ailee 'Is You', Loco & U Seungeun 'Little Prince', George 'Memories of The Alhambra' illetve a kedvencem, Yang Da Ill 'I'm Here' című száma is telefonon maradt. Tényleg nagyon szépre sikerültek.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.

Hyun Bin - Yoo Jin Woo: Munkájában roppant sikeres férfi, azonban ez nem mondható el a magánéletéről. Éppen második feleségétől is válni készül. Jin Woo a sorozat elején egy nagyon energikus férfi volt, aki azért utazik Spanyolba, hogy találkozzon a fiúval, aki felhívta telefonon. Izgatott a játék miatt, azonban ahogy halad előre a sztori úgy jön rá, hogy ez az egész nem is olyan vicces. Tetszett, ahogyan ezen a változáson végigment a karakter, ahogyan a lelkes és izgatott férfi a sorozat végén már a saját és mások életéért harcol egy olyan világban, amit más nem láthat. A karakter engem nagyon megnyert, én nem gondoltam volna, hogy ennyire kedvelni fogom őt. Jópofa volt, tetszettek a beszólásai és végigvitte a sorit a hátán. Hyun Bin nekem sosem volt nagy kedvencem (tudooooooom, mindenki imádja), de szerintem nekem ez volt az eddigi legszerethetőbb karaterem tőle. Nagyon várom a jövőbeli szerepeit természetesen.

Park Shin Hye - Jung Hee Joo: Spanyolországban él családjával, a kis szállót vezeti, plusz ezer másik helyen dolgozik, hogy el tudják tartani magukat. Őszintén magam is meglepődtem, de Hee Joo a sorozat elején egy tök szimpatikus csajszi volt, aki ja persze, néha feleslegesen kiakad meg néha eltúlozza a dolgokat, de szerintem viszonylag szerethető volt. Hamar beleszeretett a pasiba, amit annyira nem értettem, meg a sorozat végén azért elég sokat sírt (mégiscsak Park Shin Hye xD), de tényleg, ettől függetlenül én kedveltem őt. Nem lett kedvencem, de magához képest jó karakter volt, akinek van 1-2 hibája, de összességében szerethető. A pasival váltott vitáikat és egymásnak való beszólogatásaikat nagyon élveztem, színessé tette a szerelmi szálat. Shin Hye magához képest szerintem jól teljesített, szerintem az összes karaktere közül ezzel a lánnyal szimpatizáltam a legjobban, szóval csak hajrá a jövőben.

Történet: 8/10

Zene: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: Tree of Heaven

Tree of Heaven

Műfaj: dráma, romantikus
Részek száma: 10
Dátum: 2006
Csatorna: SBS

Ismertető: Hana egy kedves lány, aki fiatal korában elveszíti édesapját. Japánban él édesanyjával valamint nagynénjével és unokatestvérével, együtt egy fogadót vezetnek. Édesanyja azonban újraházasodik: egy koreai férfi veszi őt feleségül, így ő és annak fia, Yoon Suh, beköltöznek Hanaék házába. A lány nagyon örül, hogy családot kap, azonban a mostohatestvére 10 éves kora óta nagyon magába zárkózott, hisz elvesztette édesanyját, így az életvidám Hana sem igazán tudja őt megtörni. A szülők nászútra mennek, a nagynéni lesz a felelős a gyerekekért és a fogadókért, ő azonban azt tervezi, hogy titokban eladja a fogadót, és a pénzből egyetemre küldi a lányát, Hana-t pedig folyamatosan bántják és piszkálják. Yoon Suh és Hana időközben azonban egyre közelebb kerülnek egymáshoz, s a fiú elhatározza, hogy megvédi a lányt.

Vélemény: Igazából nem terveztem megnézni a sorozatot, mert a főhőst nem ismertem, Park Shin Hye pedig... hát igen, nem épp a kedvencem, de valahogy egy nagyon szomi sztorira vágytam, és sokat olvastam arról, hogy ez mennyire szívbemarkoló, így végül úgy döntöttem, hogy megnézem. Nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, de kíváncsi voltam. Az első pár rész szerintem eléggé megkapó volt, tetszett az alapsztori, viszonylag jól vezették be.

Igaz nem volt túlságosan kifejtve, de itt legfőképp a két főhősön volt a hangsúly, hogy hogyan alakul a kapcsolatuk. A sztori nem tartogat túl sok fordulatot, igazából sejteni lehet, hogy mi fog történni, ettől függetlenül szerintem élvezhető volt. Igaz, a két főhős picit fura volt, ettől függetlenül reméltem, hogy végül együtt maradnak, mert megkedveltem őket.
Spoiler: ugye a nagy dráma az lett volna benne, hogy a fiú meghal, viszont szerintem ez pont, hogy elrontotta az egészet. Sokkal szebb és meghatóbb lett volna, ha annyi nehézség után végre együtt maradnak. Nem igazán értettem meg, miért kellett ezzel elrontani az egészet, de hát ők tudják. Spoiler vége. Igaz, volt benne pár fura jelenet és párbeszéd, de hát mégis csak egy 11 éves sorozatról van szó, így ez teljesen érthető és várható volt szerintem.

Összességében én kicsit csalódtam meg meg is lepődtem, rosszabbra számítottam sztoriügyileg, de sokkal sokkal szomorúbbnak gondoltam. Mindenesetre szerintem nem kötelező darab, de ha valaki valami régit szeretne látni, és kicsit unja már a romantikus vígjátékokat, akkor szerintem mindenképp megéri vetni rá egy pillantást, hisz elég jó volt ez. Ki tudja, lehet valakinek kedvence lesz. Viszont én sírni nem sírtam rajta, szóval nem kell olyan nagy drámára számítani.

Zene: Igazából nem voltak rosszak, eléggé aranyosra sikeredtek, de kedvenceim sem lettek. Ezek mindenesetre eléggé szépre sikeredettek, szerintem megéri meghallgatni őket: Jung Woo 'Dan Nyum', Shin Seung Hoon 'What Should I Do'.

Szereplők: És akkor lássuk csak két főhősünket a megszokott módon.
Lee Wan - Yoon Seo: Csendes és kissé agresszív srác, aki teljesen elvan magányában, mígnem a kedves és életvidám leány ki nem lökdösi őt a sötétségből, és ettől fogva jóformán megszállotja lesz a lánynak. Őszintén a sori elején szerintem kicsit ijesztő volt ez a srác, de tényleg. Már már betegesen ragaszkodott a lányhoz, ami szerintem aggasztó volt. A végére szerencsére sokkal inkább védelmező szerepet öltött fel, így nekem csak ott sikerült megkedvelnem őt. Én nagyon reméltem, hogy minden jól alakul kettejük között. A színészt is sikerült nagyon megkedveltem, igazából olyan volt, mintha rászabták volna a szerepet, az 'ijesztő beteges' pasit is tökjól alakította, remélem a jövőben még sokszor fogok vele találkozni, bár látom nincs sok szerepe.

Park Shin Hye - Hana: Egy aranyos, kedves lány, aki borzasztóan örül, hogy végre családot kap, mert nagyon szeretne végre olyan embereket tudni maga mellett, akik a legfontosabbak számára. Hana karaktere meglepően szerethető volt, bár néha a túlzott naivsága idegesítő volt, de hamar túl lehet rajta lenni, főleg, hogy történnek közben a drámai események. Maga a karakter nem fejlődött annyit, mint főhősünk, igazából szinte semmilyen fejlődést nem tapasztalhatunk az 'évek' során, pedig lehet egy kicsit kellett volna. Mindenesetre szerintem bátran kijelenthetem, hogy Shin Hye-nek eddig ez volt az eddigi legjobb karaktere, ami bár nem nyerte el túlzottan a tetszésemet, de felülmúlta magát. Szerintem a jelenben visszafejlődik, vagy nem tudom. Mindenesetre ha valaki miatta nem akarná elkezdeni, akkor bátran megnyugtathatom, hogy itt nem idegesítő, szóval ez na tartson titeket vissza.

Történet: 7/10
Zene: 6/10
Színészek: 7/10
Karakterek: 7/10

Sorozat: Doctors

Doctors

Műfaj: romantikus, orvosi, vígjáték, dráma

Részek száma: 20

Dátum: 2016

Csatorna: SBS

Ismertető: Yoo Hye Jung gyerekkora elég nehéz volt, így egy kemény, félelmet nem ismerő, verekedni jól tudó nőként cseperedik fel, aki nagymamájához kerül, miután apja végleg kirakja a szűrét. Bár kezdetben a lány elzárkózik, de később egyre inkább megnyílik nagymamájának és orvos tanárának is, Hong Ji Hong-nak, aki első látásra beleszeret a lányba. Azonban sorsuk úgy hozta, hogy nem lehetnek együtt. Évek múlva, mindenki meglepetésére, Hye Jung orvos lesz történetesen abban a kórházban, ahol Ji Hong dolgozik. De nem a sors alakítja ezt így: bosszút állni érkezett. A kórházban feltűnik még a jóképű Jung Yoon Do is, valamint az igazgató lánya, Jin Seo Woo, akit gyerekkora óta gyötri a kisebbségi komplexus Hye Jong-gal szemben, és aki viszonzatlanul szerelmes Yoon Do-ba.

Vélemény: Hűha. Sok mindent el kell mondanom a sorozatról, de most, hogy a végére értem csak annyit tudok mondani: hála az égnek, hogy vége. Azt hittem soha az életben nem leszek túl ezen a 20 részen. Na de kezdjük a legelejétől. Mikor láttam, hogy Park Shin Hye új sorozatban fog villogni, nem érdekelt különösebben, főleg azért is, mert a főhős színészt nem ismertem. Aztán egyre több és több jó színész kapott a sorozatban szerepet, így a végén nehézkesen, de eldöntöttem: mégiscsak megnézem.

Már javában a 6. résznél járt a sorozat amikor rászántam magam a sorozat belekezdésébe. Facebook, Insta és minden más egeket zengett róla, hogy mennyire szép, mennyire romantikus, mennyire édes... így nagy reményekkel vágtam bele. A sorinak már vége, de még mindig várom a fő cselekményszálat... komolyan. Nem is tudom, hogy mi volt az, ami másoknak tetszett. A karakterek erőltetettek, a romantika már az első részben túl nyálas, a történet össz-vissz a csaj bosszújáról szól, meg hogy mennyire kemény is ő.
De sebaj, sebaj. Gondoltam én. Ha a fő romantika ennyire sz@r, akkor ott van még a mellékpárosunk. Aha... na igen. Őszintén elmondom a legfőképp Gyun Sang jelenléte vett rá a arra, hogy belekezdjek végül. Nagyon tehetségesnek tartom őt így borzasztóan örültem, hogy végre feljebb lépett, és megkapta a 2. főszereplő karakterét. Bár ne így lett volna. Egy bunkó és hülye paraszt volt, aki első látásra halálosan belezúg a semmilyen főhősnőbe összetiporva ezzel Seo Woo-t, akinek bár ezerszer elmondta, mennyire szereti húgaként, mégis magasról sz@rt rá amikor a lánynak szüksége lett volna rá.

Ha a karakterek és a sztori is ilyen, akkor esélye sincs a sorozatnak, s sajnos ez szépen be is igazolódott. Ezek mellett már jelentéktelennek tűntek az olyanok, mint például, hogy a főhősnők mindig tűsarkúban járkálnak a kórházban, vagy hogy a daganatos gyerek CT-je felett flörtölnek, vagy, hogy luxusautót vezet mindegyik, de amikor az egyik apa majd megölte magát, mert nem tudta fizetni a kórházi számlát, ezek csak sajnálkozni tudtak. Egyik se tudott volna odaszólni, hogy: 'figyeljé má, adok neked kölcsön egy kis pénzt, mert amúgy mocskosul gazdag vagyok, oszt majd visszaadod amikor van.'
Nekem ennyi bőven elég lett volna, hogy egy kicsit jobban megszeressem a karaktereket. Ilyenkor felvetődik bennetek a kérdés, hogy mi a fenének néztem akkor végig a sorozatot. Egyetlen egy nagyon jó oldala volt: a beugró és mellékszínészek. Ji Soo, Pi Young Kook, Choi Kang Soo, Lee Ki Woo, Nam Gung Min, Lee Sang Yeob... ők voltak azok, akik miatt képes voltam végignézni 20 résznyi tömör semmit. Gung Min és Sang Yeob kis története pedig különösen elnyerte a tetszésemet, izgalmasabb és szebb volt, mint a főcselekmény.

Valamint ott volt az a pillanat amikor ráeszmélsz, hogy ez a kettő pár perces szerepével a földbe döngölte a főhősöket. Mi a ciki, ha ez nem? Ezt kérdem én. Ji Soo pedig a sorozat elején egy vitaminbomba volt, találtam anno egy képet, ami tökéletesen kifejezte mennyire egy nagy kalap csudák a főhős pasik. A kép szövege mindössze ennyi volt: 'You can take the doctors, I'll take the delivery guy.' ami annyit tesz, hogy 'Megtarthatod a dokikat, nekem jó lesz a kiszállító fiú is.'. És milyen találó ez az apró mondat, nem igaz?
Utolsó dolog, amit a sorozat ellen felhoznék (még lenne ezernyi, de csak én bosszantom fel magam) az a sok karakter kicsinálás. Szó szerint. Egyiket elütik, egyikről kiderül, hogy rákos, a másik is beteg lesz, a tizenmittudoménhanyadik meghal... csak álltam és vártam mikor jelenti be a harminckettedik is, hogy ő biza halálos beteg, de sebaj, mert a profi csapat majd kioperál belőle egy darabot, és örökké élni fog. Jaj gyerekek, valaki válaszoljon költői kérdésemre, mi a csudinak kellett ezt?

Ezek után nem okoz nagy fejtörést kitalálni, hogy ajánlom-e a sorozatot. A válaszom nem és nem, szorozva tízzel. Szerintem az idei legrosszabbak között van, engem tényleg nem nyertek meg sem a főhősök, sem a fő cselekményszál, sem az a hőn imádott romantika, se Park Shin Hye. Egyedül, egyes egyedül a mellékkarakterek és a Jin Seo Woo - Pi Young Kook közti románc volt amit élveztem a sorozatban, utóbbinak örültem volna, ha kicsit több hangsúlyt kap, de hát már erről is ennyit. Szomorú és mérges vagyok.

Zene: A sok OST közül csak egy nyerte el a tetszésemet: Park Yong In és Kwon Soon Il (mégiscsak Urban Zakapa énekese) száma, a No Way.

Szereplők: Nagy levegő, és akkor lássuk csak történetünk főhőseit sorjában. 
Park Shin Hye - Yoo Hye Jung: Kemény csajszi, aki mindenki elől elzárja érzéseit, de szép lassan változni kezd. Nekem örök fejtörést okoz, hogy Park Shin Hye hogy lehet sokak kedvence. Hisz a szépségben és a karakterben persze mindenkinek más tetszik, de a tehetség egy olyan dolog, ami nem attól függ, hogy ki hogy látja. A tehetséges az tehetséges, a nem az nem, akármennyire próbáljuk ráerőltetni. Shin Hye ezúttal a megszokotthoz képest egy sokkal jobb karaktert hozott, végre mosolygott és nem egy faarcú hisztis, bőgőmasinát alakított, de még így is átlagon aluli volt számomra. Olyan... semmilyen. Sajnáltam őt nagymamája miatt, de annyira nem sikerült átjönnie a nagy fájdalmának, a nagy szerelmének, meg úgy kb. semminek amit ez a karakter próbált átadni nekünk. Elgondolkodom, hogy egy másik színésznő jobban alakította volna ezt a karaktert, és egyértelmű igen a válaszom. Vele kapcsolatban pedig várom a soha el nem jövő csodát, ami olyan sokakat megütött már. Park Shin Hye? No, thank you.

Kim Rae Won - Hong Ji Hong: Orvos, de tanárként él, s egyből beleszeret a vadóc kislányba, mert az telibe találja. A karakter nagyon 'szépen' mutatkozott be nekünk az első részben nem mondom, már ott fennakadt a szemöldököm és csak annyit mondtam: 'mivan?'. Aztán a továbbiakban már sokkal szerethetőbb volt, de még így is a semmilyen szintet érte el. Ari volt meg minden, de ahogy a csaj befolyása alá került nekem egy töketlen szerencsétlen flótásnak tűnt, aki inkább a nő a kapcsolatban férfi létére. Nem, nagyon nem nyert meg magának, pedig annyira igyekeztem legalább a főhőst szeretni, hogy legyen kinek szurkolnom (mármint akit többet mutatnak, mint a jó mellékszereplőket), de sajna nem jött össze. A színésszel még nem találkoztam, várom a jövőbeli szerepeit, remélem csak itt volt ilyen semmilyen, fura karaktere.
Lee Sung Kyung - Jin Seo Woo: Az iskolában a legjobb tanuló volt, mindenki nagyon szépnek és okosnak tartotta őt, de Hye Jung hamar felülkerekedett rajta, így egy kisebbségi komlexus alakult ki iránta, amit Seo Woo nem is rejteget. A négy főhős közül egyértelműen ő volt a legjobb, de annyira ő sem nyert magának, holott a színésznőt nagyon szeretem. Volt pár húzása, ami nem tetszett, kicsit elegem volt belőle, hogy folyamatosan nyafog, hogy rosszban sántikál és hogy gyerekesen viselkedik. A sorozat végére azonban már eléggé sajnáltam őt, főleg amiért nem tud menekülni szülei alól, és ha akarna is - túlságosan szereti őket ahhoz, hogy ezt megtegye. Én nagyon örültem amikor láttam, hogy Young Kook elkezd gyengéd érzelmeket táplálni felé, ANNYIRA NAGYON JÓ LETT VOLNA, ha felhozzák őket főszereplőnek, a két főhőst meg bepakolták volna nyálas romantikázni valahova, azt csókolom.

Yoon Gyun Sang - Jung Yoon Do: Igazi zseni, aki nem mellesleg jóképű, és akki nem mellesleg első látásra beleszeret a főhős csajba. Bár ez már meg sem lepett, hisz minden pasi a soriban eltökélte, hogy a főhős csaj egy múzsa, akibe halálosan szerelmes kell lenni. Persze tisztelet a kivételnek, de nem sok ilyen volt. Ahogy fent is mondtam, borzasztóan csalódtam ebben a karakterben, volt, hogy egyes jelenetnél egyenesen sírhatnékom támadt, amiért egy ilyen vadbarmot alakít ez a nagyon jó színész. A kedvencem azonban az volt (természetesen a halálosan szerelmes vagyok a főhősnőbe után), hogy ezerszer elmondta Seo Woo-nak, hogy szereti, mint húgát, de tényleg nem segített volna a csajnak egyszer sem. Hát köszi, kösz komolyan. Annyira reméltem, hogy a végén mégis rájön, hogy a lányt szereti, és akkor az meg jól beint neki, hogy mostmár bekaphatod. Szép elégtétel lett volna, számomra mindenképp.

" Csodák nincsenek. Normális esetben csodák nem történnek. 

Ezért hívják csodának."

Történet: 4/10

Zene: 7/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 4/10

Film: The Royal Tailor

The Royal Tailor

Műfaj: dráma, történelmi
Játékidő: 127 perc
Premier: 2014. december 24.

Ismertető: Dol Seok a királyi szabó, 3 nemzedék óta ő varrja a királyoknak a ruháit. Konzervatív, s vallja, hogy a ruháknak mutatniuk kell az illető társadalmi rangját. Vele szemben áll a fiatal Kong Jin, aki bár utcai szabó, hatalmas tehetséggel és képzelőerővel áldotta meg a sors, teljesen új és egyedi ruhákat készít. Egy ruha megjavítása miatt a királyi család is megismeri tehetségét. A férfi szíve azonban egyből a királynőért repes, aki már régóta felesége a királynak, az mégis elhanyagolja, holott régen nagyon szerette a lányt. A történet a két szabó és a királyi pár életének egy meghatározó darabját mutatja be nekünk. Egy film tele érzelmekkel, mint az árulás, szerelem, bűn és bűnhődés. 

Vélemény: Őszintén a történelmi sorozatokat nagyon szeretem, a filmek valamiért mégsem nyerik el a tetszésem, volt olyan is, amit abbahagytam a felénél, mert egyáltalán nem kötötte le a figyelmem. Mondanom sem kell, Yoo Yeon Seok volt az oka, hogy egyáltalán letöltöttem ezt a filmet. Aztán sokáig csak ott állt a gépemen. Aztán nem volt igazán kedvem semmihez, így gondoltam egye fene, lássuk csak ezt a díjnyertes filmet.

Nem volt elég, hogy a sztori érdekes volt, mellé kaptunk nagyszerű karaktereket, csodaszép jeleneteket, hidegkirázós háttérzenéket plusz csodaszép ruhákat, no meg egy érzéssekkel teli bombát egyenesen a szívünkbe. Imádtam. Az egészet. Nagyon tetszett, hogy sok szálon futott a történet, de a rövidsége ellenére minden karaktert és annak múltját sikerült nagyon szépen felvázolniuk nekünk plusz mellette szépen futott a jelen is. Meglepődtem.
Ott volt a már már gonosznak mondható, de sajnálatraméltó király, a királyné, akinek minden egyes nap egy pokol, a főszabó, aki hűen ragaszkodik elveihez, de ugyanakkor önmagát véli felfedezni a fiatal és tehetséges Kong Jin-ban. Tényleg lenyűgöző volt, ahogyan az érzések, a karakterek félelme vezette le a történetet. Igazából nem is volt lényeges az, hogy mi történt. A hangsúly a 'miért' kérdésen volt. Miért történt ez? 

De nem csak a film volt az egyedüli meglepetés a filmben. Itt is megemlíteném, hogy Yeon Seok remekül alakította a királyt, egy teljesen más oldalát ismerhettem meg. Mellette a 2 másik férfi főszereplő is a lehető legjobb formáját hozta. Az igaz meghökkenés számomra Shin Hye volt. Alapjáraton nem szeretem őt, hisz süt róla, mennyire nem tud színészkedni. Ezt a szerepet viszont telibe találták. Nem hittem volna, hogy megérem azt a napot, amikor azt mondom, hogy Shin Hye egy normális és szerethető karaktert alakított.
Szorítottam érte, sajnáltam őt, és szerettem volna, ha összejönnek a királlyal, hisz egy kis betekintést is kaphattunk a múltjukból ami még inkább azt mutatja, hogy ha a királynak nem lett volna ilyen beteges rögeszméje, akkor a valaha létezett legboldogabb királyi család lehettek volna. De ugye itt is itt van az a bizonyos 'ha'. Ha így lett volna, akkor nem lett volna ilyen megrázó a film. Szóval összességében nekem nagyon nagyon tetszett, én tényleg mindenkinek ajánlom, mindenképp érdemes megnézni, legalább egyszer.

Szereplők: És akkor lássuk csak történetünk négy főhősét külön külön.

Han Suk Kyu - Dol Seok: Konzervatív királyi szabó, aki nem szeret elrugaszkodni a hagyományoktól. Őszintén az egész filmben ő volt a legösszetettebb karakter. Sajnáltam, haragudtam rá, szerettem. Ott volt benne egy bizonyítási vágy, ott volt benne az, hogy el kell foglalnia az őt megillető helyet, amit a két kezével épített. Sokan lenézik őt, hisz milyen dolog az, hogy egy férfi varr. Bár rosszul esik neki, mégis emelt fővel mondja azt, hogy én vagyok a király szabója. Saját zavarodottságát mutatja, hogy a film folyamán sokszor maga elé képzelte gyerekkori énjét, aki hajnalban gyakorolt, csak hogy egyszer valaki lehessen. Lenyűgözte, de ugyanakkor taszította Kong Jin munkája, akiben, még ha nem is teljesen, önmagát vélte felfedezni. Szerintem egy hihetetlen és megrázó karakter volt, az biztos, hogy a legjobbak között bent van. A színésznek gratulálok, elképesztő volt végig.
Ko Soo - Kong Jin: Hatalmas tehetséggel megáldott srác, aki bármikor és bárhol rögtönözni képes, mindig valami újat és valami egyedit alkot. Pont az ellentéte volt a főszabónak, mégis volt bennünk valami közös. Őszintén Kong Jin olyan volt, mint egy tavaszi szelő. Kellemes, mosolyra kényszerít, de hirtelen elillan. Mondanom sem kell, hogy mennyire megkedveltem és mennyire lenyűgözött ő is. Annak, hogy szerelmes lett a királynéba, őszintén nem nagyon örültem. Bár ha nem lett volna, akkor értelmét veszti a film vége. De én annyira szerettem volna, hogy a király és a királyné együtt legyen, hogy az ő szerelme elenyészett mellette a számomra. Tudtam, hogy úgysem lehet, akkor meg minek kínoznak minket is, meg őt is? Ko Soo lenyűgözött, tényleg kitett magáért őt is. Remélem a jövőben fogok még vele találkozni.

Park Shin Hye - Királyné: Eredetileg a király bátyjának volt jelölt koronahercegnője, de az megszánta öccsét, és, mint egy 'húsdarabot' odaadta neki, mivel tudta, hogy az öccse szereti. Ez az oka annak, hogy a király közömbös lett, bár belül imádta a nőt. Szereti és tiszteli férjét, bár saját elmondása szerint jobban örült volna, ha soha nem is lesz király, és akkor talán boldogan élhettek volna. A királyné szerepe és karaktere tökéletesen illett a filmbe, ő volt az akiért őszintén a legjobban szorítottam, holott Park Shin Hye nekem tényleg rémálmom. Nagyon, de nagyon szerettem volna, ha összejönnek a királlyal, de a film végére rájöttem, hogy ez természetesen nem lehetséges, akkor nincs értelme a filmnek. A hófehér ruhája valami eszméletlen szép volt, és egy külön hangulatot és furcsa érzést adott a filmnek az utolsó perc, ahol a ruhát mutatják a mai világban. Mint amikor meglátunk egy régi tárgyat.
Yoo Yeon Seok - Király: Fiatalon egyből beleszeretett a királynéba, de amikor megkapta a bátyjától majd szétmarta a fájdalom a szívét. Azt hiszi, hogy semmi sem az övé a palotában, holott bátyja már 3 évvel ezelőtt meghalt. Őszintén a király karaktere engem lenyűgözött. Gonosz volt kicsit, ugyanakkor belül segítségért üvöltött, szeretetre vágyott, és legszívesebben eltűnt volna a palotából. Óriási traumaként érte, hogy már kiskorában meg kellett tapasztalnia, hogy mi az a hatalom, ráadásul ezt a saját bátyja mutatta meg neki nagyon aljas és kicsinyes módon. Szóval igen, a király összetört személyiségéért a bátyja, az a gonosz bátyja a hibás. Persze értem én, hogy biztosra akart menni, de akkor is. Ez nekem sok volt. Yoo Yeon Seok hatalmasat alakított, én nagyon remélem, hogy ezentúl egyre több és több szerepe lesz, egyre híresebb és híresebb lesz, mert nagyon jó színész. Nagyon örülnék neki, ha legközelebb egy történelmi sorozatban vagy filmben találkoznék vele.

Történet: 9/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Film: The Beauty Inside

The Beauty Inside

Műfaj: romantikus, fantasztikus
Játékidő: 127 perc
Premier: 2015. szeptember 20.

Ismertető: Woo Jin különös életet él. Mikor felébredt 18 évesen, teljesen más emberré változott. Immár 29 éves és úgy éli mindennapjait, hogy amikor felébred egy teljesen más ember. Van, hogy nő, öreg bácsi, kisfiú vagy éppen egy helyes srác. Bár már régóta így megy az élete, mégsem tudja megszokni. Bútortervezőként dolgozik, egyedül barátja és édesanyja tud a titkáról. Egy nap első látásra szerelmes lesz egy lányba, aki bútorokat árul. Ez a lány Yi Soo, akihez minden nap elmegy, természetesen mindig más arccal, majd egyszer erőt vesz magán és elhívja randizni (akkor 2 napig nem alszik). Yi Soo 2 nap alatt bizony rendesen belehabarodik a fiúba, hisz meglepő módon rengeteg dologban hasonlítanak. Azonban a lánynak szembe kell néznie a csúf igazsággal.

Vélemény: Őszintén már nagyon régóta felírtam ezt a filmet, mert Yoo Yeon Seok szívem csücske, és láttam, hogy ő is szerepel benne. Aztán mostanság láttam egy nagyon klassz videót a filmről, így amikor a drága HaNeul elkészítette a magyar feliratot le is töltöttem a filmet, bár őszintén magam sem tudom mire számítottam, hisz nem olvastam előtte ismertetőt.

Mikor láttam azt a videót, én őszintén valami olyasmire gondoltam volna, hogy a csaj minden nap elveszti az emlékezetét, vagy valami hasonló. Engem teljesen meglepett az, hogy valójában miről is szól ez a film. Egy megszokott történetet láthattunk, de egy teljesen új elgondolásmóddal megfűszerezve. Hisz a sztori jól ismert és sokak által kedvelt Szépség és a Szörnyeteg története.

Mellette még a Szép Szörnyeteg című film ugrott be, ami ugyancsak Belle sztorijára van alapozva, de a mai világban, plusz valamiért Brad Pitt filmje, a Benjamin Button különös élete is eszembe jutott, de hogy pontosan miért azt nem tudom. Talán a különlegesség miatt. No de lássuk csak a filmet, elég volt a körítésből. Őszintén először azt hittem hogy a két óra nagyon sok lesz. Aztán rájöttem, hogy még simán elnézegettem volna őket egy jó darabig.

Egyrészt nagyon tetszett, hogy a főhős állandóan változott, így rengeteg ismerős és kedves arccal találkoztam a film során, másrészt imádom a különc filmeket így az első pillanattól az utolsóig lekötötte a figyelmemet. Bár a történet kicsit furcsa, és csak az ismertető elolvasásával hülyeségnek tűnhet, mégis sikerült nagyon komolyan és szívhezszólóan megoldani a filmet. Én hangsúlyozom, a 2 óra nagyon gyorsan eltelt.

Nem csak a sztori volt érdekes meg szép, maga a film felépítése is nagyon tetszett. Szépen haladtunk az elejétől egészen a végéig, mindennek meg volt a maga helye, minden pontosan addig tartott, mint ahogyan az kellett. A romantikus jelenetek nagyon szépre sikerültek, voltak benne viccesek is, nem egyszer nevettem fel hangosan szegény főhősünk nyomorúságán.

Összesen két kivetnivalót találtam a filmben, ami miatt nem adom meg a maximális pontot rá. Az egyik az, hogy a csaj túl hamar beleszeretett a srácba. Oké, érthető, máshogy nem is lehetett volna megoldani, és tény, hogy két nap alatt simán bele lehet zúgni valakibe (főleg ha az Park Seo Joon... viccelek), de én nekem picit gyors volt. De ha ezen túlteszi magát az ember (ami egyáltalán nem nehéz) akkor semmiség az egész.

A második, ami tényleg levonja azt az egy pontot, az a vége. SPOILER: őszintén én nagyon reméltem, hogyha a lány szerelmet vall neki, akkor nem változik többé (abban is reménykedtem, hogy az végleges énje Yoo Yeon Seok marad). Bár ez más túl mesébe illő lett volna, én mégis örültem volna neki, hisz lehet, hogy egy esés után sikerült felállniuk, de a jövő még tartogat számukra.

A film nem csak tartalmas, szórakoztató és aranyos, hanem tényleg átjön a lényeg és a tanulság. Bár már sokszor megtanultuk, azért elmondom még egyszer. Nem a külső a fontos. Hogy Antonie de Saint-Exupéry-t idézzem: 'Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.' Nagyon szépen átjött a film tanulsága, és mellette még kapunk egy remek sztorit, vicces helyzeteket sok jó, nagyon jó színésszel. Kell ennél több?

S látom jó sokat beszéltem már így is, szóval abbahagyom és összegzésképp elmondanám, hogy mindenkinek ajánlom a filmet, legalább egyszer vessetek rá egy pillantást. Mint mondtam egyáltalán nem unalmas, tartalmas, vicces, aranyos, szomorú és elgondolkodtató. Szerintem mindenképp megéri azt a két órát rászánni. Plusz szerintem sokak kedvencei feltűnnek a filmben (akikért érdemes belekukkantani), ki kevesebb ki több ideig.

Szereplők: Akkor lássuk csak két főhősünket külön, plusz a színésznőt.

Han Hyo Joo - Yi Soo: Egy nagyon kedves, aranyos, életvidám nő, aki megtalálja lelki társát Woo Jin személyében. A főhősnőkkel sokszor van probléma, ritka az olyan eset, amikor szerethető a főhős élete szerelme. Ez egyike a ritka eseteknek. Yi Soo már a legelején megmutatta báját, amikor mindenkit ugyanúgy kezelt (holott még nem tudott az igazságról), mindenkihez ugyanolyan kedvesen beszélt, fülig érő mosollyal. A zavarodottsága teljesen érthető volt, hisz elég belegondolni milyen lehet az, ha a szerelmed minden nap teljesen máshogy néz ki. Oké, hogy a belsőjéért kell szeretni, ez igaz is, de a tény, hogy nem ismeri fel az utcán ha aznap még nem látta, vagy nem tudja maga elé képzelni az arcát merengős perceiben borzasztó lehet. A színésznő nagyon jól alakított, nagyon ügyesen hozta ezt a kedves és üde nőt, remélem még találkozok vele.

Woo Jin: 18 éves kora óta minden nap új külsővel ébred. Bár beletörődött mégsem fogadja el igazán, gyötrődik, fáj neki. Érdekes volt, hogy bár egy karakterről beszéltünk, azért az összes színésznek megvolt a maga jellegzetessége, amit belecsempészett a filmbe. De úgy általánosan sikerült egy karaktert megformálniuk, a jobb és ismert színészek kicsit több ideig bújtak Woo Jin szerepébe, mint a többiek. Woo Jin egy nagyon rendes srác, aki segítségért kiállt, aki utálja magát, aki vágyik a szerelemre és aki menthetetlenül szerelmes lesz első pillantásra. Megszerettem őt nagyon, no meg sajnáltam is rendesen. Szerintem elmondhatom, hogy mind a két karakter remek volt, és az összes színész kitett magáért. Azért Yoo Yeon Seok aki a képen szerepel, mert 1-ő a szívem csücske az itt lévő színészek közül, 2-ő az, akivel utoljára láttuk a lányt találkozni, ergó számomra ő az igazi Woo Jin.

Történet: 9/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10