Sorozat: Weightlifting Fairy Kim Bok Joo

Weightlifting Fairy Kim Bok Joo

Műfaj: romantikus, vígjáték, sport
Részek száma: 16
Dátum: 2016 - 2017
Csatorna: MBC

Ismertető: Kim Bok Joo egy nagyon tehetséges súlyemelő, emelett nagyon akaratos, de ugyanakkor kedves és megértő is. Édesapja egy kis csirkés éttermet vezet, nagybátyja pedig egy nem túl híres színész. Ő és legjobb barátai (no meg az egész súlyemelő brigád) nem túl népszerű a többi kar és legfőképp a fiúk között, de ez nem is érdekli őket túlságosan, hisz egymásnak és a súlyemelésnek élnek. Történetünk főhőse a legpimaszabb mosollyal megáldott Jung Joon Hyung, aki nagyon tehetséges úszó, de egy trauma miatt sokszor vét hibát. Természetesen ő is arra az egyetemre jár, ahová Kim Bok Joo. Egy nap két főhősünk egy nem túl kellemes helyzetben találkozik. Először (of course) utálják egymást, de Joon Hyung hamar rájön, hogy ő ismeri valahonnan a lányt.

Vélemény: Már másnap befejeztem a sorozatot ahogyan levetítették az utolsó részét, de még csak most volt időm (végre) írni is róla pár sort. Kezdjük hát a legelejétől, miért is néztem meg? Őszintén nagyon örültem, hogy Nam Joo Hyuk végre olyan főszereplő, akinél nem szeretem jobban a másodhegedűst (Yook Sung Jae tavaly előtt számomra teljesen lepipálta), ráadásul a tavalyi szerepei nagyon tetszettek, szóval alig vártam már.

A színésznőnek is örültem, ráadásul nagyon vágytam már egy túldramatizálástól mentes sorozatra, ahol egyszerűen csak élvezni kell a történteket. Nos, ez a sorozat tökéletesen ilyen volt. Imádtam minden percét. Egy hihetetlen aranyos, édes, cukormázas, vicces és mindenféle dramatizálástól mentes történetet kaptunk remek főszereplőkkel, gyönyörű jelenetekkel és vicces helyzetekkel. Tipikusan olyan végigmosolygós sorozat ez.
A sztori is nagyon tetszett, legfőképp a két főhős jövője, múltja és jelenje volt a középpontban. Tetszett nagyon, ahogyan részről részre egyre jobban megismertük őket és a többi szereplőt is, akik a végére egy remek kis csapatot alkottak. Sikerült a történtekbe sok komolyságot is cseppenteni a vicces helyzetek között, mint a jövőben való bizonytalanságot, a családot és annak fontosságát, a barátokat és természetesen a szerelmet.

A vígjáték része remek volt, rengetegszer volt, hogy visszatekergettem egy-egy jelenetet, mert annyira vicces volt, hogy muszáj volt még egyszer látnom. Ez persze legfőképp a karaktereknek volt köszönhető, akik tökéletesítették a sztorit. Én minden szereplőt nagyon megkedveltem, még mellék, mellék és mellék karaktereket is, minden apró kis szerep még aranyosabbá tette ezt az amúgy is írtó édes és nagyon aranyos sorozatot.
A szerelmi szálak is max pontosak. Az ember azt hinné, hogy egy ilyen sztoriban a főhősnő már az első részben halálosan szerelmes lesz főhősünkbe (ahogyan az lenni szokott) aztán szenved és szenved, majd a főhős egyszer rájön hogy hát ő is szerelmes, és ennyi. A-A. Ez itt (szerencsére) nem így volt. Nagyon szépen sikerült felépíteni a kapcsolatukat, tényleg olyan volt, amiről elhiszi a néző, hogy ők tényleg szeretik egymást.
Már nem tudom pontosan, hogy hol volt az a pont, amikor a fiú rájött, hogy szereti a lányt, de már bőven benne voltunk a történetben. Nem kapkodták el a dolgokat, ami miatt lett ilyen aranyos ez a történet. Most képzeljétek el, ha már az első részben oda lettek volna egymásért... A drámai részek is a helyükön voltak, pont annyi volt benne, amennyi kellett, nem dramatizálták túl sem a történteket sem a szerelmüket (nagy szerencsénkre).
Én minden részt nagy örömmel néztem végig, ahogy kijött a rész már másnap néztem is angol felirattal, egyszerűen imádtam őket, és szörnyen sajnálom, hogy véget ért. Mást nem is tudok mondani, csak ismétlem magam. Mindenkinek ajánlom, aki egy aranyos, dramatizálástól mentes, üde, mosolygós, vicces és írtó cuki sorozatra vágyik, mert ez a történet ebben a témában abszolút legjobb volt, amit eddig láttam az évek alatt.

Zene: Pont olyan volt, mint a sorozat. Aranyos és nagyon üde. Nagy kedvencem nem igazán lett, de ezek a számok telón maradtak: Kim Jonh Wan 'You and I', Han Hee Jung 'Dreaming', Standing Egg 'I'll pick you up', Ahn Hyun Jung 'Is This Love', Kim Min Seung 'From now on'.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak történetünk két főhősét a megszokott módon.

Lee Sung Kyung - Kim Bok Joo: Nagyon tehetséges lány, aki nem igazán hisz a szerelemben egészen addig, míg vele meg nem történik. Kim Bok Joo szerintem egy abszolút szerethető női főhős volt, akinek bár nagy a szája, és nem túl nőies, mégis nagyon aranyos és kedves tud lenni. Örültem, hogy a megszokottól eltérő főhősnőt kaptunk, abszolút beleillett a sorozatba, én végig nagyon kedveltem őt. Nagyon aranyosak voltak együtt, igazán jó lenne, ha kapnánk tőlük mondjuk egy komoly melodrámát is, ahol szintén együtt lennének főszereplők. Szerintem írtó menő lenne. A színésznővel én pont egy éve találkoztam először sorozatban, az ottani szerepéhez képest ez az ellenkezője volt, hihetetlen tehetséges nő, komolyan mondom. Ha nem ismertem volna fel arcról, sosem jövök rá, hogy ez az a színésznő aki a Cheese In The Trap-ban volt az a dilis lány. Remélem nagyon sok főszerepe lesz még a jövőben, tuti nézni fogom.
Nam Joo Hyuk - Jung Joon Hyung: Szintén nagyon tehetséges a sportágban, amit űz, de egy trauma miatt sokszor vét hibát, akármennyire is próbál koncentrálni. Hát emberek, én rég láttam ilyen aranyos és cuki főhőst, mint Joon Hyung. Olyan hihetetlen, überédes volt, hogy nem lehetett vele betelni. Nagyon tetszett, ahogyan először barátként volt a lány mellett, majd szép lassan rájött, hogy mennyire szereti őt. Nagyon kedveltem őt, a fejekről amiket vágni tudott, pedig ne is beszéljünk. Eszméletlen! Nam Joo Hyuk nekem nagy kedvencem már tavaly óta, így nagyon nagyon örültem, hogy itt végre olyan főhős, akinek minden erőnkből szorítunk. Nagyon, de tényleg nagyon sok főszerepet szeretnék még látni tőle a jövőben, legyen az vicces vagy komoly sorozat, abszolút nézője leszek. És nézzétek meg, a végére is értem ennek a bejegyzésemnek is. Utolsó sorban is csak ajánlani tudom mindenkinek!

Történet: 8/10

Zene: 8/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Sorozat: Golden Rainbow

Golden Rainbow

Műfaj: családi, melodráma, romantikus
Részek száma: 41
Dátum: 2013 - 2014
Csatorna: MBC

Ismertető: Az árva Kim Han Joo egyedül él egy kis szigeten, csendben, szerényen, egyetlen szerelmét megőrizvén a szívében. Egészen addig, míg a nő ismét meg nem jelenik és elmondja neki, hogy anyósa, az Aranyhalászat elnökasszonya elvette tőle gyermekét miután férje meghalt. Így a férfi elmegy, ellopja a gyermeket szerelmének egy ünnepségről, de emiatt ismét börtönbe zárják. Sok év múlva miután kiszabadul úgy alakul, hogy 7 gyermeket örökbe fogad holott anyagilag nem áll túl jól, és mindent megtesz értük pedig nem is sajátjai. A történet erről a 7 árváról szól, akik mind mély sebet hordoznak, de egymást jobban szeretik, mint a vérszerinti testvérek. Rengeteg megpróbáltatás és fájdalom vár rájuk, de ők akkor is együtt maradnak és együtt, a fájdalmat megosztva vészelik át a nehéz időket.

Vélemény: Már nagyon régóta meg akartam nézni ezt a sorozatot, hisz időközben rájöttem, hogy nekem a családi melodrámák a kedvenceim, s most végre volt rá időm... 5 nap alatt bepusziltam mind a 41 részt. Huha hát azt se tudom hol kellene elkezdenem. Az első 14 rész a gyerekkorról szól, őszintén én nem bántam volna, ha az egész sorozatban ők szerepelnek, annyira gyönyörű volt és annyira megszerettem őket. Szívszaggató volt látni, hogy mennyi nehézséget kell átvészelniük olyan kicsiként.

Ugyanakkor nagyon szeretnivalóak és elbűvölőek voltak, amikor hirtelen a felnőttkorra váltott kellett pár rész, mire beleszokom, hisz tényleg borzasztóan megkedveltem a gyerekszínészeket, simán elnézegettem volna, ahogyan újabb és újabb kihívásokkal kell szembenézniük. Persze ez nem azt jelenti, hogy a többi 27 rész rossz volt. Meglepetésemre nagyon szépen építették fel, hagytak elegendő időt a nézőknek, hogy beleszokjanak a váltásba és kicsit összeálljon a kép, utána kezdtek el kavarni.
A felnőttszínészek is nagyon ügyesek voltak, de tény, hogy a gyerekszínészek hihetetlen jó alapot adtak az egész történetnek. És akkor a sztori. Tele volt meglepő, dráma is izgalmas percekkel, egyik percben sírtam a másikban meg ott izgultam, hogy na akkor most mi lesz. Az utolsó részek egyre inkább céges ügyekkel foglalkoztak, kicsit feledésbe merült minden más, mégis meglepetésemre nagyon érdekesre sikerült megalkotni, egy percét sem untam. Egyetlen egy percét sem.

Ami különösen tetszett, hogy a dolgokat nem húzták el, minden ütemesen történt, így nem éreztem azt, hogy na akkor ezt vajon meddig nyúzzák még. Minden szépen a maga idejében kiderült. A szerelmi szálak is nagyon jók voltak, bár én nem bántam volna, ha még párral megtoldják, hisz akadt még férfi főszereplőnk bőven a sorozatban, lehetett volna mit kavarni. Különösen tetszett a Kim Han Joo és Yoon Young Hee közti éveket átölelő szerelem, ami kicsit idegesítő volt néha.
Ami szerelmi szálak külön piros pont nálam, hogy Kim Man Won-t (el se hiszem) nem hagyták nyomorúságban, szegény másodikként, hanem sikerült egy remek befejezést biztosítani a számára, aminek tényleg nagyon örülök, hisz elég dráma volt végig a sorozatban, nem hiányzott, hogy a vége is az legyen. S ha már a végénél tartunk, szerintem a lehető legszebb jelenettel sikerült megoldani, nagyon nagyon reméltem, hogy a szivárvány motívuma ismét megjelenik a sorozatban.

S ha már szivárvány, akkor a címhez is elérkeztem. Nem sok sorozat van, ahol a címnek is nagy jelentősége van. Itt viszont olyan gyönyörű jelentéssel bírt, annyira szép és megható volt, hogy már csak a hallatán mosolygok és rájövök, hogy igen, mennyire passzolt ez a név a sorozathoz. Nagyon örültem, hogy sikerült az összes testvér összekaparni és legalább pár rész erejéig ismét együtt voltak. És akkor ismét megemlítem, hogy mennyire gyönyörű, csodálatos és megható volt a legvége.
Őszintén én nem is nagyon akarok rosszat mondani a sorozatról. Tény, néha voltak fura meg kihagyható jelenetek, de ez annyira elenyésző volt, hogy tényleg semmit sem rontott a szememben, legfeljebb elgondolkodtam rajta, hogy ezt minek kellett, aztán léptem tovább. S hogy el ne felejtsem jön a nagy kérdés, hogy mennyire sírós a sorozat. Én azt hittem, többet fogok rajta sírni, de nem így lett, inkább csak szomorú voltam, szerintem összesen 3 rész volt, amin nagyon sokat sírtam.

Ebből is a 14. rész volt a legdurvább, no azt tényleg végig bőgtem. S lassan el is érek a végéhez, szóval összefoglalva annyit szeretnék mondani, hogy mindenképp megéri megnézni ha épp ilyen hangulatban van az ember, mert egy nagyon szép sorozat, elgondolkodtató helyzetekkel, csodálatos értékekkel. Én úgy kezdtem hozzá, hogy nagyon jó sorozatra számítottam és egy cseppet sem csalódtam, nagyon megszerettem őket, szóval tényleg, abszolút mindenkinek ajánlom, ha listán van, hozzátok előrébb, mert megéri. Csodaszép, tartalmas és gyönyörű.

Zene: A kedvenc női énekesem (Ali) és a kedvenc fiúbandám (Ulala Session) 1-1 dala volt a fő OST a sorozatban... szerintem ezzel mindent elmondtam.

Szereplők: Sajnos mindenkiről nem tudok írni, mert akkor véget nem érne a bejegyzés, szóval röptében megemlítem, hogy nagyon sokan a szívemhez nőttek. A kedvencem Kim Han Joo volt... róla csak annyit, hogy ha ilyen ember tényleg létezik, akkor még van értelme annak a szónak, hogy emberségesség. 
Uee / Kim You Jung - Kim Baek Won: Kislányként Kim Man Won találta meg a parton eszméletét vesztve, így húgának fogadta és vigyázott rá, míg apjuk örökbe nem fogadta őket. Kim Baek Won ugyanolyan jószívű és rendes volt akárcsak apja, nagyon megindító volt látni, hogy 15 évesen annyi gyermekre vigyáz és neveli őket, főz rájuk. Néha már már túl jó szívű volt, akadtak olyan jelenetek, ahol én nem bocsátottam volna meg, ő mégis megtette. Kim You Jung-ot én nagyon jó színésznőnek tartom, eszméletlen ügyes volt. Uee-t sokan nem szeretik, én valahogy mégis megkedveltem őt még régebben, így cseppet sem bántam, hogy ő játszotta el a főhősnőt. A váltásnál kicsit furcsa volt, de utána egyáltalán nem.

Jung Il Woo / Oh Jae Moo - Seo Do Young: Édesapja elhagyta őt, majd miután anyja meghalt megkereste és elvitte új családjához, ahol semmibe sem vették őt, így nem csoda, hogy egy lelkileg sérült fiú, aki biztosan bosszút állna mindenkin, ha nem lett volna Baek Won. Do Young karaktere számomra felüdülés volt a sok dráma mellett, nagyon aranyos és vicces volt. A végén én eszméletlenül sajnáltam őt, borzasztó volt, amin át kellett esnie. A gyerekszínész ez esetben kevesebbet szerepelt, no meg Jung Il Woo nekem nagy kedvencem, így nem csoda, hogy itt a felnőttszínészre voksolok. Ő mindig olyan felüdülést jelent a sorozatokban.
Cha Ye Ryun / Song Yoo Jung - Kim Chun Won: Őt fogadták örökbe a legkésőbb, így nem csoda, hogy kicsit kívülállónak érezte magát. Vérszerinti édesapja mindig megverte emiatt egy lelkileg sérült, bosszúszomjas nő lett belőle. Én egyszerre sajnáltam és utáltam őt. Megértettem én, hogy miért hisztizett meg miért tette azokat a dolgokat, de mégis... Bár az ő helyzetét borzasztó nehéz leírni, hisz kívülállóként nagyon kapzsinak tűnt, de ha belegondol az ember, hogy ha az ő helyzetében lenne akkor mit tenne, akkor kicsit, de csak nagyon kicsit értettem azt a mértéktelen mohóságot. A színésznők nagyon ügyes voltak mindketten.

Lee Jae Yoon / Seo Young Joo - Kim Man Won: Egy kis házikóban élt beteg nagymamájával egészen addig, míg meg nem találta Baek Won-t. Talán ő volt a második kedvenc karakterem az egész sorozatban. Néha haragudtam Baek Won-ra, amiért olyanokat dörgölt az orra alá... szegény borzasztó nehéz lehetett neki, főleg akkor, amikor a semmi közepén 3 éhes szájat kellett megetetnie úgy, hogy egyikük még kórházba is került. Man Won karaktere tényleg nagyon hasonlított mostoha apjára, épp ezért szerettem meg őt nagyon. Mind a két színész remekül helyt állt, nála talán nem is tudnék dönteni, hogy ki volt az ügyesebb kettejük közül.

' Nézzétek! Szivárvány... Hét színből áll, mint mi! '

Történet: 9/10

Zene: 10/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Sorozat: Heartless City

Heartless City ~ Cruel City

Műfaj: akció, thriller, romantikus

Részek száma: 20

Dátum: 2013
Csatorna: JTBC

Ismertető: Shi Hyun egy árvaházban nőtt fel, majd 'Doktor Fia' néven drogkereskedelembe kezdett. Másik főszereplőnk, Ji Hyeong Min szerelmével, Lee Kyung Mi-val nyomozóak, és alig várják a pillanatot, amikor Doktor fiát végre lecsukhatják. Egy merényletnek köszönhetően azonban a nő meghal, Hyeong Min pedig tévesen azt hiszi, hogy Doktor fia a gyilkos. Mondanom sem kell, hogy mennyire elvetemülten kezdi el keresi. Segítségét megkapja Han Soo Min személyében, aki Kyung Mi-t nővéreként szerette, és aki titkos ügynökként beépül a drogok világába. Közben pedig beleszeret Shi Hyun-ba, nem is tudván, hogy ő az, akit olyan nagyon keres. Ezek után pedig elkezdődik a hajsza, ami rengeteg vért és fájdalmat hagy maga után.

Vélemény: Megyek, és kezdek valamit a vérnyomásommal, mielőtt elkezdem ennek a sorozatnak a kritikáját. Totál kész vagyok tőle. Egy ilyen hihetetlen izgalmas, érdekes, remek színészekkel teli sorozatot hogy lehet ennyire elrontani? Akkora csalódás volt, amit ember fia elképzelni nem tud. Amikor elolvastam az ismertetőjét nagyon megtetszett, és baromi jól indul a sorozat. De tényleg. Aztán a közepétől egyre betegesebbé és betegesebbé válik. Nem a színészekkel volt a baj, hiszen ők egyszerűen remekeltek. 

Nagyszerű volt mindegyik egytől egyig. A karakterek is jók voltak. Az alap történet is érdekes. Egyszerűen csak elcseszték. A szerelmi szálról meg ne is beszéljek. Kicsit több idő kellett volna együtt tölteniük a nagy szerelem előtt. Erre összesen 3x ha találkoztak, és ott is a csaj nyomult a pasira. A-A, ez nagyon béna volt. Ráadásul az azt követő találkán már le is fekszenek. Ez nekem túl gyors. Egyszóval a szerelem ebben a sorozatban NULLA.  
Az utolsó rész pedig siralom volt. Próbálták az összes elvarratlan szálat a végére hagyni, aztán meg 1 rész alatt pikk pakk lezárni az egészet, ráadásul kinyírták az összes jó karaktert is az utsó 20 percben. Tejóég. Amit még megemlítenék, az az a jelenet, amikor a Doki egy golyót kap a vállába. 1 - hogy a franca nem vérzett át a zakója, csak az inge lett egy kicsit véres? 2 - hogy a fenébe tudott mozogni? Ez Doki fiának meg se kottyan.

Mint már láthattuk a City Hunter-ben, igen fájdalmas és veszélyes lehet egy golyó akár a vállba is. NEKI AKKOR MIÉRT NEM VÉRZETT? Teljesen kiakaszt. És tényleg nem azért, mert ez egy rossz sorozat, hanem mert ennyire elrontották, holott ez akár egy tíz pontos sorozat is lehetett volna. Legalább egy dolgok mellette felhozok: a verekedős jelenetek nagyon jók voltak. Élethűek, kellőképpen durvák. Ez az egyetlen dolog amit nem rontottak el.
Belegondolva a sztoriba, tényleg hihetetlen érdekes. Bosszúk, elérhetetlen álmok, életek, remények. Telis tele volt a világot mozgató elvekkel, és én mondom, csakis ezekért néztem végig a sorozatot. Hisz bár az egészet jól tönkretették, mégis Doktor fia karakterét és lépéseit hihetetlen érdekes volt végignézni. Egy teljesen más világot mutat be, teljesen más emberekkel, akik furcsamód mégis hasonlítanak ránk valamennyire.

Összességében egy hihetetlen jó sztori, hihetetlen jó színészekkel és karakterekkel, amit hihetetlen jól elrontottak. A vicc az egészben mégis az, hogy ha valaki megkérdezné tőlem, hogy ajánlom-e ezt a sorozatot, én egy (bár gyenge) igent mondanék rá. Egyrészt a színészek miatt mindenképp érdemes, másrészt pedig annak ellenére, hogy ezer sebből vérzik a sorozat, mégis van benne valami megkapó, ami felkelti az ember figyelmét. Aztán lehet rajta bosszankodni.

Zene: Hát eszméletlen volt. Sikerült az egyik kedvenc számomat megtalálnom. A 'Hurt' című szám egyrészt hihetetlen jó volt, másrészt tökéletesen illett a sorozathoz.

Szereplők: Lássuk csak a két főhőst, plusz a személyes kedvencemet.
Jung Kyoung Ho - Jung Shi Hyun: Furcsa, titokzatos és merev férfi, aki jól tudja, hogy milyen valójában a világ, és hogy neki hol a helye benne. Valami eszméletlen volt. Ebben az egy karakterben több volt, mint 10 másikban. Tele volt fájdalommal, amit már csak a pillantásából ki lehetett venni. Nem mondom azt, hogy mennyire megszerettem ezt a karaktert, de az biztos, hogy felejthetetlen volt és teljesen egyedi. Olyan volt, hogy ha ránézel te is rosszul érzed magad, s már-már bűntudatod van, hogy neked mennyi minden megadatott az életben, ami neki nem. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy mennyi mindent nem tudunk értékelni magunk körül, mert úgy vesszük, hogy az 'alap'. Itt láthatjuk, hogy milyen is az, amikor valakinek hiányzik ez az 'alap', és azt is, ahogyan igyekszik kilábalni a helyzetéből. A színésszel itt először találkoztam, így 2015-ben már több sorozatot is megnéztem tőle hála ennek a szerepének.

Nam Gyu Ri - Han Soo Min: Egy kedves és törékeny lány, aki miután értesül nővére haláláról, teljesen elvakul, és csak a bosszú hajtja. Kezdetben nagyon szerettem őt. Igazi belevaló lány volt, aki képes bármit megtenni, csak hogy bosszút álljon nővére gyilkosán. Aztán hirtelen belecsöppentünk egy fura és gyors romantikába, ami egyrészt meghazudtolta önmagát, másrészt teljesen nem illett bele. Oké és talán még jó is lett volna, ha nagyobb hangsúlyt fektetnek rá. Így volt is, nem is, ami nagyon idegesítő. A végére már inkább volt egy buta kis liba, aki nem tudja hogyan kell felhívni a mentőket, és aki csak tétlenül áll, és várja, hogy a sült galamb a szájába pottyanjon. Ez a karakter volt az, ami a sorozattal együtt romlott el a végéhez közeledve. A színésznő viszont tökéletes volt, barbie kinézetével nagyon jól mutatott ebben a 'kegyetlen és szívtelen városban'. A színjátékával sem volt baj, nagyon ügyesen hozta a karakterét.
Yoon Hyun Min - Kim Hyun Soo: Spoiler! Ő volt az a naiv karakter, akinek életben kellett volna maradnia. Hogy miért? Mert ha egy ilyen sorozatban egy tudatlan, naiv karakter meghal, akkor a történet elveszíti lényegét. Ő pontosan olyan volt, amilyen a nézők is. Nem tudta mi zajlik körülötte, holott úgy tűnt, mintha mindig mindent tudna, és a kezében lenne az irányítás. Viszont csak sodródott a Doki által hozott árban. Sajnáltam, hogy meghal. Sokkal, de sokkal jobban jött volna ki az, ha Doki hal meg, és ő, simán túléli, és elutazik valahova messzire elfelejtve az egészet. A halála pedig röhejes volt. Doki csak ült mellette, ahelyett, hogy gyorsan kórházba vitte volna. A fejem fogva mondtam, hogy: NE, ennyire idióta nem lehetsz! No meg míg doki túléli a lőtt sebet (és verekszik is vele), ő egy késszúrásba belehal... szerintem picit többre kellett volna értékelni a karaktert, mert ő volt a legjobb mindenki közül.

" A világ olyan, mint egy tükör. Ha ráköpsz vagy megátkozod, a világ visszaköp és átkot szór rád. Ha pedig nevetsz, a világ is visszanevet majd. "

Történet: 6/10

Zene: 9/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10