Film: Fashion King

Fashion King

Műfaj: vígjáték, divat
Játékidő: 114 perc
Premier: 2014. november 06.

Ismertető: Woo Ki Myung számos iskolai terrorizálásnak és megszégyenítésének alanya. Csendes fiú, aki kitörni vágyik ebből az életből. Egyszer csak megpillantja az iskola szépét, Park Hye Jin-t és egyből beleszeret, majd eldönti, hogy belép a divat világába, hogy maga mellett tudhassa a szeretett lányt. Ebben hamisítványokkal kereskedő mestere, Kim Nam Jung és újdonsült legjobb barátja, Chang Joo segít neki. Hamarosan Ki Myung szomszédságába érkezik az iskola első tanulója, Eun Jin, aki bár nem jeleskedik szépségben, mégis már a kezdetektől kedvelte a fiút. Ki Myung szánalmas élete tehát teljes fordulatot vesz, azonban számára semmi sem egyszerű: a gazdag, jóképű és nem mellesleg a divat világában élő Won Ho tönkre akarja tenni, elhatározásától pedig senki és semmi nem tántoríthatja el.

Vélemény: Nagyon régóta gépemen volt az a film, azt hittem sosem jutok el odáig, hogy megnézzem. Sok jót és rosszat is olvastam a filmről, így kíváncsian vártam, hogy a nagyszerű színészgárda mit hoz ki a dologból. Az alapkoncepció tetszett: egy folyamatosan szégyenbe hozott fiú álmot talál magának, és eldönti, hogy kilábal a szerencsétlen életéből. Fontos mondandókat próbáltak belegyömöszölni a filmbe, több kevesebb sikerrel.

Mivel Joo Won volt a főszereplő ezért meg kell hagyni, a lelkileg sérült és szánalmas fiú lelki világát szépen át sikerült adni a nézőknek (hát igen, Joo Won az Joo Won). Emellett Won Ho apjával való konfliktusát is felhozták, itt volt még a (sajnos) legtöbb mai nőt megtestesítő Park Hye Jin, s nem utolsó sorban Nam Jung, akinek a divatba vetett hite rendíthetetlen. Tetszett, ahogyan arról beszélt, hogy nem maga a ruhadarab a fontos, ha divatról van szó.
Ez mind szép és jó volt, azonban volt a filmnek egy olyan része, amit nem tudok hová tenni. Szerintem ez akart a vígjáték része lenni, de nekem inkább parodizálásnak tűnt. Volt pár jelenet ami ilyen tipikus 'wtf' helyzetű volt. Ez pedig elég sokat rontott az egészen - legalábbis számomra. A végén lévő verseny és a fordulói viszont tetszettek, a film vége pedig különösen ütős, nem egészen a megszokott, de nem is az ellentéte. Egyszer megéri adni a filmnek egy esélyt, de mint látjátok annyira sokat nem szabad tőle várni.

" Ezen a világon semmi sem örök.

Legyen az madár, felhő, fa, erdő... vagy akár ember. 

Végül mind eltűnnek.

Ez az, amiért nem adom fel ezt a pillanatot. 

Mert ebben a pillanatban úgy érzem, élek. "

Történet: 7/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 7/10