Answer Me 1988 ~ Reply 1988
Műfaj: ifjúsági, romantikus, vígjáték, családi
Részek száma: 20
Dátum: 2015 - 2016
Csatorna: tvN
Ismertető: 1988-at írunk. Duk Sun, Jung Hwan, Sun Woo, Taek és Dong Ryong gyerekkoruk óta legjobb barátok, a szüleik is nagyon közel állnak egymáshoz. Mindez annak köszönhető, hogy egy utcában laknak mindannyian. Mindegyik családnak megvan a maga kis története, a maga kis fájdalma, amit szép lassan megmutat nekünk a sorozat. Ezek mellett bemutatja főhőseink fiatalságát, hogy hogy alakul az életük, hogyan élik meg fiatalságukat. A sorozat a 88-as szokásokat, divatot és minden mást is tökéletesen megmutat nekünk. Az Answer Me 1997 és az Answer Me 1994 sorozatot aki látta, az tudja milyen egyedi, élvezhető és nagyszerű történetek ezek.
Vélemény: Az Answer Me 1997 is nagyon tetszett nekem, ezek után nem volt kérdés, hogy a többit is megnézem. Ahhoz hasonlítva, végeredményben ugyanarra ment ki a dolog, csak itt sokkal több karaktert kaptunk, akiknek sorsát a szívünkön viselhettük. Nekem az első széria is nagyon tetszett, a másodikról még nem nyilatkozhatok hisz azt még nem láttam, de eddig ez nálam a nyerő. Hogy miért azt igazából nem tudom.
Egyszerűen csak a szívemhez nőtt. A részek hosszúsága a megszokottnál hosszabb (volt hogy több mint másfél óra), mégis olyan gyorsan eltelt. Alig történt valami mégis érdekes volt, aranyos, néha szomorú néha vicces és legfőképp élvezhető. Nagyon tetszett, hogy nem csak az 5 fiatal állt a középpontban, hanem mindenki. Mindenkit megismerhettünk, ennek köszönhetően nagyon sok karaktert megszerettem.
Nagyon tetszett, hogy a romantika sem egy szálon futott, hanem ténylegesen volt kiért izgulnunk. S ha már itt tartunk, SPOILER: őszintén, én teljesen azt hittem, hogy Jung Hwan lesz az, akivel a végén marad a csaj, ezért Taeket sajnáltam nagyon, aztán hatalmas meglepetésemre mégsem. Nagyon megszerettem mindkettejüket, tényleg, de Taek nálam egy ici picivel előrébb állt, ezért örültem, hogy végül ő lett a befutó.
SPOILER VÉGE. Nagyon tetszett, hogy a 88-as szokásokat is megmutatták nekünk, tényleg olyan volt mintha mi is visszautaztunk volna kicsit az időben. Annak pedig, aki abban a korban volt fiatal, biztosan nagyon tetszett a sorozat. De a legjobb az az összetartás volt közöttük. Nem csak a fiatalok, hanem az idősek között is. Igazi kis család voltak, mindent megtettek egymásért, mindenben segítettek egymásnak.
A történet néha nagyon vicces volt, néha pedig nagyon nagyon szomorú, a vége engem különösen meghatott. Kicsit olyan volt, mintha azt súgalta volna végig, hogy élvezzük ki a fiatalságunkat, legyünk együtt a szeretteinkkel amíg tehetjük. Tényleg, egyetlen rossz szavam sincs rá, a 20 rész egy szempillantás alatt eltelt, nagyon nagyon fognak nekem hiányozni mindannyian. Még elnézegettem volna őket egy jó darabig.
Szóval összességében, szerintem egy nagyon jó sorozat volt, az első szériától jobb. A történet egyszerű mégis nézeti magát, a színészek nagyon odateszik magukat, a karakterek szerethetőek, a zene gyönyörű. Szerintem nem is kell hozzá. Nekem egyértelműen az idei (mármint 2016) kedvencei között, év végén az idei top sorozatok című bejegyzésben biztos, hogy ott lesz! Mindenkinek nagyon, tényleg nagyon tudom ajánlani.
Zene: A Kim Feel 'Youth' című száma nekem nagyon, nagyon, nagyon tetszik, nagyon sokat hallgattam miután hallottam a sorozatban. Szerintem nagyon szép és találó. Emellett sokat hallhattuk Richard Max híres számát is felcsendülni. Kedvenceim lettek még: December 'I Can Only Give You Love', KiHyun 'As Time Goes By', Lee Juck 'Don't Worry Dear', Yeo Eun 'Let's Forget It'.
Szereplők: Emelem kalapom mindenki előtt, a szülőktől kezdve. Mindenkit nagyon megszerettem, részletesen azonban csak az 5 főhősről fogok beszélni.
Hyeri - Duk Sun: Annyira nem örültem ennek a színésznőnek, mert a nemrég látott szerepétől nem voltam elragadtatva. Őszintén a sorozat elején nem is nagyon szerettem őt, elég nagy szájú is hisztis volt. Az is maradt, de valahogy kirajzolódott előttünk is a hihetetlen kedves és rendes oldala is, nem csak a semmibe beszéltek ott a szülők amikor mondták, hogy milyen rendes lányuk van. Egyben volt hisztis és rendes is, nagyszájú és aranyos is. Szerintem ez azért valami, a sorozat végére sikerült megkedvelnem őt. Nem lesz kedvenc főhősnőm, de tényleg megkedveltem. A színésznő sokkal jobban alakított most, de még van bőven hová fejlődnie. Mindenesetre gratula neki.
Ryoo Joon Yeol - Jung Hwan: Nagyon nehezen fejezi ki az érzéseit, mások számára nagyon hidegnek tűnhet, azonban egy nagyon aranyos és szeretnivaló srácról van szó. Joon Yeol nekem hatalmas kedvencem lett... valahol ott nyerte el a szívem amikor olyan édesen nevetett. Tényleg egy nagyon rendes srácról van szó, aki nagyon szereti a családját, csak nehezen és kissé furán mutatja ki. Szerintem nagyon, de tényleg nagyon szerethető volt. A színész számomra totál új volt (mint látom ez volt az első főszerepe). Nagyon remélem, hogy innentől kezdve vele is gyakran fogunk találkozni és nagyon sok sorozata lesz a jövőben, mert tényleg nagyon, nagyon a szívemhez nőtt. Gratula nekii, nagyoon.
Ko Gyung Pyo - Sun Woo: A legfelelősségteljesebb srác közölük. Édesapja kiskorában meghalt, így ő az, aki kishúgát és édesanyját védelmezi. Sun Woo amolyan ragasztó volt a csapatban, valahogy ő tartott össze mindenkit. Egy nagyon rendes és aranyos srácról van szó, akit nagyon lehet szeretni. Kishúga pedig valami írtó aranyos volt, az a kislány valami eszméletlen édeees. Tudjátok, hogy nekem Gyung Pyo nagy kedvencem, nagyon örülök, hogy mostanában egyre több szerepe van, remélem hamarosan főhős lesz. Itt is remekül alakított. U.i.: ez a haj valami borzasztóan áll neki, de annyi bajunk legyen.
Park Bo Gum - Taek: Világhírű játékos, amolyan igazi kis sztárnak számít. Hatalmas esze van, azonban annyira kis ügyetlen, hogy az evőpálcikával is nehezen boldogul, a joghurtos dobozról pedig ne is beszéljünk. Egy nagyra nőt gyerek hatalmas logikával. Ez volt ő. És egyszerűen nem lehetett őt nem szeretni. Hihetetlen aranyos volt, az érzéseit kimutatta, gyors döntéseket hozott. Tényleg nagyon nagyon megkedveltem őt, talán ő volt a kedvencem közülük. Park Bo Gum tökéletes választás volt erre a szerepre, valahogy olyan mintha egy az egyben rászabták volna. Na igen, nem csoda, hogy nagy kedvencem. Remélem a jövőben nagyon, nagyon sok sorozatban lesz még főhős.
Lee Dong Hwi - Dong Ryong: A legfurább közölük így természetesen rajta lehetett a legjobban nevetni. Hogy őszinte legyek, most hogy belegondolok, milyen más személyiségek voltak mindannyian, és mégis milyen jól mutattak már együtt. Dong Ryong is nagyon szerethető volt a maga módján, gyerekes, de ugyanakkor mindig belelátott a dolgok mélyébe. Olyan egyértelműek voltak számokra azok a dolgok, amiket a többiek nem értettek. Kicsit sajnáltam, hogy a szülei keveset foglalkoztak vele a sorozat elején, de hát nagyjából ez is helyrejött. Dong Hwi is tökéletes volt erre a szerepre, nagyon illett hozzá, neki is sok szerepet még a jövőben. U.i.: az ő haja is borzalmas. De nem baj.
" A sors nem mindig kegyes veled. A sors leginkább az életed jelentős, drámai pillanataiban játszik nagy szerepet.
Ezeknél a pillanatoknál, fontos szerepet játszik az időzítés.
Ha azok a fránya piros lámpák...
nem állítottak volna meg....
Akkor most én állnék előtte.
Ilyen a sors.
Az első szerelmem mindig az időzítésen bukott el. "
Történet: 8/10
Zene: 8/10
Színészek: 8/10
Karakterek: 10/10
Vélemény: Már elég régóta tervezgetem megnézni ezt a kis sorozatot, most végre sikerül időt szakítanom rá. Hogy egyszerűen kifejezzem a történettel kapcsolatos véleményemet, ismét magamat kell ismételnem: egy nagyon szép szerelmi történet, ami legyőzi a távolságot és a nyelvek közti különbséget. Őszintén én valami teljesen másra számítottam, rendesen meg is lepődtem, amikor szembesültem a sorozat egyediségével, aranyosságával.
Ugye mindkét főhősünk szerelmi élete fájdalmas emlékeket hagy maga után, így kevésbé nyitottak új kapcsolatok létrehozására, de a line és az egymás arcának nem ismerése ez azonban lehetővé teszi, hogy közelebbről is megismerhessék egymást. Számomra teljes újdonság volt, hogy a két főhős tényleg nem találkozott egymással, hanem a sok beszélgetésnek hála kerültek egyre közelebb egymáshoz, valamint az is új volt, hogy különböző nyelveket beszélnek.
A sorozatban mindezek mellett vannak aranyos részek, viccesek (főleg amikor Woo Hyun táncolni kezd) és megható részek is akadnak bőven. A hibát keresnék a sorozatban, akkor nálam ott volt a hiba, hogy hogyan is került Mariko telefonszáma Woo Hyun-hoz? Nem tettek róla említést, és az, hogy valaki megkapja valakinek a számát számomra érthetetlen volt, no meg a line is ugyebár. Mindenesetre ha ezen a baklövésen túl kell tennünk magunkat és kész.
Choi Seung Hyun - Woo Hyun: Aranyos, vicces srác, aki eltökéli magát, és eldönti, hogy végre összehozza a régóta tervezett dokumentumfilmjét a szerelemről, azonban ő maga fél tőle. Woo Hyun karaktere alapjáraton nagyon szerethető volt. Tényleg vicces, néha voltak beszólásai, néha kiborította a stressz, néha csak hülyült a világba, néha pedig nagyon is komolyan vette a dolgokat. Nagyon természetesre sikerült a karakter, hamar megszerettem őt. Ami pedig meglepett, hogy Seung Hyun ennyire élethűen tud sírni, engem teljesen megdöbbentett az a jelenet, amikor már már kiakadva és saját magát győzködve fakadt ki régi szerelme előtt. Meglepődtem. Seung Hyun eddigi szerepeihez képest felüdülést volt ezt látnom tőle, nagyon szeretném, ha a jövőben ilyen karaktereket hoz majd, mert sokkal, sokkal jobban illik hozzá. Várom a hosszú sorozatát végreee. U.i.: A haja nagyon, nagyon menő.
