Nine: Nine Times Time Travel
Műfaj: romantikus, fantasztikus, melodráma
Részek száma: 20
Dátum: 2013
Csatorna: tvN
Ismertető: Történetünk ott kezdődik, hogy a riporter Park Sun Woo-t értesítik, hogy bátyja holttestét megtalálták. A férfi elmegy, hogy azonosítsa rég nem látott fivérét. Neki sincs sok hátra az életéből, maximum hat hónap, hisz agydaganattal diagnosztizálták, amit nem akar kezelni, hanem a fennmaradó időben bosszút akar állni édesapja halálán, és a szeretett nőt maga mellett tudni. Azonban bátyja holmijai között megtalál egy füstölőt, amit ha meggyújt pontosan 20 évet visszamegy az időben. Először nem érti, mi ez az egész, de miután rájön, hogy mennyi mindent megváltoztathat így, mind a 9 füstölőt arra fogja használni, hogy a múltban próbálja helyrehozni a rég elrontott dolgokat. Azonban minden cselekedete a múltban kihatással van a jelenre is.
Vélemény: Nagyon sok helyről hallottam, hogy mennyire jó ez a sorozat, és most idén (meg persze jövőre is) próbálkozom a listámat kicsit csökkenteni, mert annyi sorozatot szeretnék még megnézni, hogy szerintem soha nem érek a végére. Na de lényeg ami lényeg, idén tonnaszámra jöttek a különböző időutazós sztorik, így gondoltam ezt is most fogom megnézni. Sok mindent igazából nem fogok nektek tudni mondani erről a történetről.
Nekem olyan átlagosra sikeredett. Voltak dolgok, amik érdekesek voltak, akadtak olyanok is, amik kicsit elcsépeltek, de ettől függetlenül élveztem. Alapjáraton ez a múltba való visszautazás szerintem nagyon izgis volt, egyrészt azért, hogy hogyan változtatja meg azt, ami már egyszer megtörtént, másrészt pedig azért, mert ugye minden apró cselekedete kihatással volt a jelenre. Tetszett, hogy folyton változtak a dolgok ahogy párhuzamosan haladt a múlt is.
Bár logikáját nem értem, de ettől független érdekes és izgalmas is volt. Tényleg élveztem nézni a folyton megváltozó jelent. A romantika is elég aranyos volt, főleg, hogy utána nem is lehettek ugye együtt, így volt benne egy kicsi vágyakozás is. Bár szerencsére nem ezen volt a hangsúly, aminek igazából örültem is, mert akkor túlságosan nyálas lett volna az egész. Aranyosak voltak együtt, habár a főhősnő viselkedése azért néha kiverte nálam a biztosítékot.
Tetszett az is, ahogyan nem csak az életük, hanem a halott személyek is valahogy mégis életben maradtak. Tényleg nem volt értelme, de ettől független ha picit elrugaszkodunk a valóságtól mindenképp egy izgis sztori volt. Viszont az elején azt mondtam nektek, hogy átlagos volt a szememben. Ennek több oka is van. Egyrészt annyira nagy fordulatok nem voltak benne, bár kellemesképp izgultam, azért reméltem valami nagyon nagy fordulatokat.
Bár ez már lehet amiatt is van, hogy 4 éves a sorozat. A másik az, hogy néha voltak nagyon felesleges jelenetek. Minden sorozatban vannak ilyenek, de itt azért az átlagnál több volt. Akadt olyan is, hogy már egyenesen untam, vártam már, hogy végre történjen valami. A másik dolog az természetesen a főhősnő volt. Majd lentebb még beszélek róla, de itt is megemlíteném, hogy néha a hátamon felállt a szőr, olyanokat csinált, komolyan mondom kiakasztó.
És egy rossz főhősnő szerintem nagyon el tud rontani egy történetet. Valamiért átlagosan mindig a főhősön van a hangsúly, amit nagyon sajnálok, mert nem sok nagyon jó női karaktert tudnék felsorolni, pedig rengeteg sorozatot láttam már. Ezzel szemben férfit annál inkább. Remélem a jövőben tényleg jobban oda fognak figyelni most már a főhősnőkre is. Harmadrészt pedig nem igazán tudtam felfogni, hogyan futhatna egymás mellett a múlt és a jelen is.
A vége pedig nagyon furcsa volt. Először nem is értettem, hogy mi történt amikor lementek az utolsó percek. Aztán agyaltam rajta egy kicsit, és valamennyire sikerült összeraknom a lényeget, de őszintén, én valami jobb, ütősebb befejezésre számítottam. Összességében tehát, annyira nagyon jó nem volt, voltak benne uncsi részek és logikai bakik is, de ettől független élveztem, aki szereti a színészeket és az időutazásos történeteket is, annak megéri megnézni.
Zene: Hát annyira ettől sem voltam elájulva, Kim Yeon Woo 'Because It's You' című száma nem lett rossz, de sajnos annyira nagyon tetszeni sem tetszik.
Szereplők: Na és akkor lássuk csak történetünk két főhősét a szokásos módon.
Lee Jin Wook - Park Sun Woo: Miután megtudja, hogy agydaganata van, ahelyett, hogy a gyógyuláson gondolkodna, inkább tervet sző, hogyan állhatna bosszút apja halálán. Sun Woo karaktere alapjáraton nem volt rossz, bár volt 1-2 húzása ami kiakasztott. Egyrészt elég önző dolog volt tőle, hogy bár tudta, hogy meg fog halni, közeledett a lányhoz. Persze nyilván úgy gondolta, hogy kiélvezi az élete hátralévő részét, de arra is gondolnia kellett volna, hogy a nő utána továbbra is élni fog. Szerintem ez borzasztó önző dolog volt tőle. Néha kicsit ingatag volt, akadt, hogy én se tudtam kiigazodni rajta, de alapjáraton nem volt egy rossz karakter, de annyira elvarázsolva sem vagyok tőle. Lee Jin Wook nagyon sokatok kedvence, tudom, de valahogy én még mindig nem tudtam megbarátkozni vele, pedig ez már a harmadik főszerepe volt, amit láttam, talán majd a jövőben.
Jo Yoon Hee - Joo Min Young: Alapjáraton egy életvidám és kedves nő akart lenni, de szerintem attól független, hogy valaki optimista és mindig mindenben a jót látja, nem szűkséges magát a földig égetni a viselkedésével. Néha olyanokat csinált és mondott, hogy én szégyelltem magam helyette, eszméletlen, hogy mennyire egy viselkedni képtelen főhősnő volt. Olyan volt, mint egy neveletlen hisztis tini. Nem tudom, ez a viselkedés nálam sokszor nagyon kiverte a biztosítékot, ezért is örültem, hogy nem a romantikán volt a hangsúly, mert akkor lehet abba is hagyom a főhősnő miatt. Nyilván, nem a legrosszabb karakter volt, akivel eddig találkoztam, de azért közel áll ahhoz. A színésznőt alapjáraton kedvelem, de ez a szerep tőle most nagyon nem jött be, remélem a jövőben soha többet nem lesz, még csak hasonló karaktere sem, mert tényleg szörnyű volt.
"De a halál árnyékában minden egyszerű és kristálytiszta lesz.
Higgy abban, amiben hinni akarsz. Szeresd a lányt, akit szeretni akarsz."
Zene: 7/10
Színészek: 7/10
Karakterek: 6/10
Vélemény: Tudjátok, hogy soha nem olvasom el előre, hogy miről fog szólni egy sorozat, de ezúttal muszáj voltam előre megtudni, hogy mi lesz ez. Sokat gondolkodtam rajta, hogy megnézzem-e, ugyanis a színészekért annyira nagyon nem vagyok oda, de úgy szimpinek tűnt a sori, gondoltam hát elolvasom miről szól, hátha megtetszik. Idén rengeteg időutazós történet volt már, és a legtöbb tetszett is nekem, szóval gondoltam adok ennek a sorozatnak is egy esélyt.
Na de lássuk csak a történetet. Bong Pil folyton oda-vissza utazik az időben, szerelmét szeretné maga mellett tudni. Még ha picit vicces is volt, hogy ennyire nagyon akarja a lányt, valahogy annyira aranyosra sikeredett a karaktere, hogy a néző önkéntelenül is folyton mosolyra fakad. Nagyon érdekes volt, hogy folyton új és új történeteket kaptunk egy kis rész erejéig, noha a kerete megvolt végig Bong Pil személyében, ami úgy egésszé és szép kerekké tette az egész időutazást.
Valahogy mégis aranyosak voltak együtt, jó volt nézni a kis életüket. Emellé pedig (ha ez még nem lenne elég) kapunk egy kis thrillert is a gyógyszerészünk személyében. Kíváncsi voltam, hogy mi olyan fura folyton körülötte, hogy hová fog ez vezetni és természetesen, hogy mi lesz ennek a végkifejlete. Ez még egy kis akciót is adott a sorozatnak, ami nélkül is jó lett volna szerintem, de így még inkább kedvemre való volt a történet. Meglepően sokszor izgultam az eseményeken.
A vége valami fenomenális volt, szerintem idén ez lesz a kedvenc befejezésem. Valahogy annyira aranyos, pörgős és megható is volt egyben, hogy végigvigyorogtam az egészet. Az az esküvős jelenet - hát imádtam. Annyira sablonos volt, már mindenkinek a könyökén jön ki, de itt hihetetlenül feldobta a befejezést, fergeteges volt, komolyan. Az utolsó résszel sikerült minden szálat lezárniuk, a befejezés még egyszer utoljára dobott egyet a sorozaton, hogy biztosan ne felejtsük el.
Kim Jae Joong - Bong Pil: Gyerekkora óta halálosan szerelmes szomszédjába, azonban ahogy vallomásra kerülne a sor nem jön ki egy szó sem a száján. Bár ha belegondolunk Bong Pil egy elég magatehetetlen egy főhős volt, ahelyett, hogy már rég elmondta volna a lánynak, hogy szereti, inkább évekig csak várt és várt. Ettől független Jae Joong olyan jól hozta ezt a kissé töketlen karaktert, hogy nem lehetett nem kedvelni őt. Nem tudom a való életben milyen lehet egy ilyen személyiségű férfivel találkozni, de így sorozat kapcsán szerintem megkapó volt. Tetszett, ahogyan folyton védte a lányt, és tényleg mindent neki szentelt, de néha azért fejen is vágtam volna, hogy térjen már észhez és hagyja őt ott a fenébe. De talán pont hogy a kitartása miatt volt annyira szerethető. Jae Joong eddigi legjobb alakítása volt ez szerintem, remélem a jövőben lesznek hasonló szerepei, mert kedveltem őt.
Uee - Kang Soo Jin: Pil szomszédja, minden álma a fotózás. Bár ő is kedveli a fiút, neki erős kifejezésre van szüksége ahhoz, hogy tudja, nem csak fellángolás-e ez. Ahogy fent is mondtam, kezdetben eléggé idegesített. Aztán a végére sikerült őt valamelyest megkedvelnem, de tényleg volt 1-2 dolog, amiben nem értettem vele egyet. Egyrészt az elején nagyon tetszett (legelső részben), hogy mikor a vőlegénye megüti Bong Pil-t egyből a srácot védi, hogy hogyan üthette meg annyira erősen. Aztán amikor már házasok voltak és folyton bizonytalankodott, úgy gondolom, hogy a férje mellett kellett volna kitartania és bíznia benne, ha már egyszer hozzáment. Kicsit olyan volt, mintha egy random idegenhez ment volna hozzá, és még csak most ismerkedik vele. Nem igazán értettem. Uee nem tudom miért műtette át magát ennyire, de szörnyű, hogy mit csinált az arcával, először fel sem ismertem őt.
Jung Hye Seong - Yoon Jin Sook: Kedves lány, aki az összes barátjával nagyon törődik a szomszédságból. Jin Sook karaktere őszintén nekem sokkal inkább szimpatikus volt, mint a főhősnő, már az első részben. Egy nagyon kedves lány volt, aki ugyanakkor megmondta a véleményét is, és mindenkivel nagyon törődött. Picit sajnáltam a legvégéig, hogy nem ő lett a főhősnő, szerintem még ennél is jobb lett volna a sorozat, valahogy sokkal inkább illett főszerepbe. De sajnos nem így lett. Reméltem, hogy boldog befejezése lesz neki is, ha már a két főhős annyit szenved, hogy együtt legyen. Valahogy ő volt a legéletrevalóbb mindenki közül, tényleg nagyon megkedveltem őt. A színésznővel még csak kisebb szerepekben találkoztam, eddig általában kissé negatív karakterekben, de ez most nagyon tetszett tőle, remélem ilyen stílusban látjuk őt még, legfőképp főszerepben.
Jo Yoon Hee - Joo Min Young: Alapjáraton egy életvidám és kedves nő akart lenni, de szerintem attól független, hogy valaki optimista és mindig mindenben a jót látja, nem szűkséges magát a földig égetni a viselkedésével. Néha olyanokat csinált és mondott, hogy én szégyelltem magam helyette, eszméletlen, hogy mennyire egy viselkedni képtelen főhősnő volt. Olyan volt, mint egy neveletlen hisztis tini. Nem tudom, ez a viselkedés nálam sokszor nagyon kiverte a biztosítékot, ezért is örültem, hogy nem a romantikán volt a hangsúly, mert akkor lehet abba is hagyom a főhősnő miatt. Nyilván, nem a legrosszabb karakter volt, akivel eddig találkoztam, de azért közel áll ahhoz. A színésznőt alapjáraton kedvelem, de ez a szerep tőle most nagyon nem jött be, remélem a jövőben soha többet nem lesz, még csak hasonló karaktere sem, mert tényleg szörnyű volt.
Vélemény: Sajnálom a satnya ismertetőt, de egyszerűen nem tellett jobbra, nem igazán lehet megfogni picit hosszabban, hogy miről is szól ez a sorozat. Mint tudjátok nagyon szeretem a thrillert, a pszichothriller pedig abszolút a kedvenc műfajom, plusz Joon Gi volt a főszereplő, így egy okom sem volt arra, hogy ne legyen abszolút nézős. Most, hogy befejeztem és végre idekerültem, hogy megírjam nektek ezt a bejegyzést, nagyon vegyes érzéseim vannak a sorozat felé.
A bűnös személyek mind egytől egyig nagyon érdekesek voltak, számomra tényleg nagyszerű volt látni, egy ember mennyire ki tud készülni egy őt ért traumától. Ráadásul ahogyan ezeket megoldották, mindig egy oda passzoló idézettel zárták, ami annyira el tudott néha gondolkodtatni, hogy többször is elolvastam őket és természetesen mindet ki is írtam, lent megtaláljátok őket. Volt olyan eset, ami annyira meghatóan ért véget (főleg a gyerekrablásos), hogy megkönnyeztem.
Hát akkor lássuk ezt az oldalát. Ami a legzavaróbb volt számomra, hogy nem volt kerete a sorozatnak. Én nagyon reméltem, hogy lesz majd valami, ami úgy összerakja az egészet. Biztosan értitek mire gondolok, hisz a legtöbb koreai thrillerben azért így szokott ez lenni. Gondoltam, hogy a főhős múltjával kapcsolatban jön majd fel valami a végére, amire majd rátérnek és részek fognak erről szólni, de meglepetésemre és sajnálatomra egy rész alatt lerendezték az egészet.
Harmadik dolog pedig az volt, hogy profi létükre néha szinte olyan volt, mintha semmit se csinálnának. Mármint úgy értem adott egy olyan eset, ahol a nézők halálra izgulják magukat, éppen a csapat egyik tagja van veszélyben, ők meg ülnek a tv előtt és gondolkodnak. Értem én, hogy profilozók meg minden, de nekem egy kicsit több akció igazán jöhetett volna, de főleg akkor, amikor a helyzet ezt abszolút megkövetelte. Sajnálom, hogy erre nem figyeltek oda jobban.
Lee Joon Gi - Kim Hyun Joon: Mivel fiatalkorában az ő életében is történt pár olyan dolog, aminek nem kellett volna, ezért egy hatalmas igazságérzettel rendelkező, rögtön a tettek mezejére lépő férfivé érett. Hyun Joon egy olyan srác volt, aki nem sokszor szólal meg, de ha igen, akkor is csak azt mondja, ami a szükséges. Ha valaki bajban volt, nem törődött sokat a profilozással, egyből rohant, hogy segíthessen az illetőn, ezért is voltam fennakadva, hogy a legfontosabb helyzetekben meg nem csinált semmit sem. Összességében ez a karakter mindenképp illett a sorozatba, de sokszor nem értettem vele egyet, főleg amikor tényleg csak ült a kocsiban, mikor amúgy úgy mutatták be őt, mint egy olyan ember aki egyből ugrik ha baj van. Ettől független nagyon rendes volt, tetszett ahogyan gondolkodott. Joon Gi-nak nyilván nem ez lett élete alakítása, de természetesen nem is csalódtam benne.
Son Hyun Joo - Kang Ki Hyung: A csapat vezetője, aki tényleg nagyon nagyon csendes, visszahúzódó ember, de tudja, hol kell színre lépnie, és hol kell akcióba lendülnie. Ki Hyung is hasonló volt a főhősnőhöz, de sokkal többet láthattuk őt mosolyogni, és valahogy sokkal emberibb is volt. Egy olyan karakter volt, aki bár nehezen nyílik meg másoknak, a körülötte lévőknek mégis sokat segít. Sok mindent megélt már, nem esik abba a csapdába, hogy bedől mások színjátékának. Összességében nagyon klassz kis karakter volt, csapatvezetőként szerintem nagyon megállta a helyét. Hyun Joo tökéletes volt erre a szerepre, valahogy úgy a színészből is sugárzik ez az aura. A többiekről nem írok külön, hisz annyira nagyon nem ismerhettük meg őket, de mindenkit nagyon kedveltem, főleg a folyton objektív kis mindent tudó dokit. Jó kis csapatot alkottak együtt, élvezet volt nézni őket.