Duel
Műfaj: krimi, thriller
Részek száma: 16
Dátum: 2017
Csatorna: OCN
Ismertető: Történetünk főhőse egy nyomozó, Jung Deuk Cheon, aki egyedül neveli 12 éves kislányát, aki leukémiával küzd. A kezelést nehezen bírja pénzzel, hiszen fizetése nem elég, hogy fedezze kezelését, ezért pályáznak egy új, kísérleti félben lévő őssejtterápiás programba, amit a kislány meg is nyer, azonban szállítás közben elrabolják őt. Deuk Cheon teljesen eszét veszti s az éjszakai hajsza közben meg is találja a fiatal elkövetőt, Lee Sung Joon-t, aki összezavarodva állítja, hogy nem ő rabolta el a kislányt, nem is emlékszik semmire, azt sem tudja, hogy került ide. Deuk Cheon nem hisz a fiúnak, de amikor pár pillanattal később felbukkan egy férfi, aki szakasztott mása, elhatározza, hogy összefog a fiúval, és mivel a kirendelt ügyvéd, Choi Jo Hye nincs segítségére a nyomozásban, ezét magánakcióba kezdenek, hogy megtalálják a kislányt és a fiú elvesztett emlékeit, ráadásul úgy, hogy közben a rendőrség is a nyomukban van.
Vélemény: Már akkor meg akartam nézni, amikor futott, de valahogy nem került rá sor, így most, lassan 2 évvel később végre meg tudtam nézni (azóta a gépemen volt, kajakra xD). Hol is kezdjem. Tudjátok, hogy nagyon szeretem az OCN drámákat, így szinte mindet mindig listára írom vagy éppen megnézem. Ez a történet is nagyon érdekesen kezdett, van egy nyomozó, akinek eltűnik a beteg lánya, egy fiatal főhős, aki állítólag a tettes, de semmire sem emlékszik, hatalmas nagy káosz van a fejében.
A sorozat nagyon érdekesen indított, megvolt az OCN drámákra jellemző sötét és kicsikét elvont hangulata. Az alapsztori is nagyon jó és érdekes volt, tetszett, ahogyan bár nagyjából egyértelmű volt az, hogy a két srác pontosan micsoda, de az, hogy pontosan mit akarnak, hogy mire megy ki az egész, arra nem sikerült rájönnöm, tökre örültem, hogy nem az lett, amire számítottam. Tetszett, hogy ahogyan haladunk a részekben, úgy kapunk mindig több és több információt és úgy áll össze a kép is a fejünkben.
És ahogy kapjuk az infót, úgy kerülnek egyre közelebb a karakterek is egymáshoz. A végére szerintem egy elég jó kis csapat összegyűlt. A karakterek nagyon szerethetőek voltak, Se Jong játékát pedig nem is említeném itt, mert csak arról tudnék beszélni. A sztori szépen lezárult a 16. rész végére, többé kevésbé minden szálat lezártak, de főleg azokat, amiken a hangsúly volt. Az is tetszett, hogy a folyamatos akció mellett az érzésekre is nagyon nagy hangsúlyt fektettek, ami szerintem elengedhetetlen.
Egyrészt ott volt a nyomozó a kislányával, akiket annyira nagyon sajnáltam. Akkor ott volt még a két fiú közötti kapcsolat is, ami őszintén, a végére tök megható lett. Az is izgis volt, ahogyan mindig kaptunk jeleneteket a múlból, plusz nagyon örültem, hogy Sung Hoon viselkedésének eredetét megmutatták nekünk (persze, hadd sajnáljuk csak őt életünk végéig). Egyszóval jó volt, izgis volt és nem utolsósorban elég egyedi volt a történet is, én tényleg tökre élveztem végignézni a történetet a karakterekkel.
Ami miatt mégis 7,5-öt adok rá az az volt, hogy az izgis jelenetek között nekem túl sok volt a duma. Mármint a felesleges duma. Sok résznél voltam úgy, hogy már rendesen untam és vártam, hogy történjen valami ami megint jó lesz. Pedig amúgy tényleg tökre akciódús volt a sori. Voltak azok a duma részek, mikor éppen rájöttek valamire, ez még tök okés és érdekes volt, de amikor már vagy ötödjére rágták át magukat a dolgokon, az már nekem is sok volt, vártam, hogy történjen valami.
Egyébként nagyon sajnálom, hogy így éreztem ezekkel a jelenetekkel kapcsolatban, mert amúgy tényleg egy tök jó sori volt, de valahogy ez a 16 rész kicsit soknak tűnt. Ettől függetlenül én mindenkinek nagyon tudom ajánlani, mert maradandó sori számomra. Vannak részek, amik unalmasak, de amúgy meg tök izgis és érdekes volt, Se Jong játéka meg valami fenomenális volt, de komolyan. Ha ilyen sztorihoz van kedvetek, akkor nem éri meg kihagyni, vessetek rá egy pillantást, szerintem tetszeni fog.
Zene: Csak 2 szám született a sorozathoz, és egyik sem tetszett igazán, amit nagyon sajnálok, de hát az OCN drámákra amúgy se nagyon jellemző a sok ost.
Szereplők: Na akkor lássuk csak főhőseinket.
Jung Jae Young - Jang Deuk Cheon: Lelkiismeretes nyomozó, akit szeretnek a munkatársai, ő maga pedig alig várja, hogy nyugdíjba menjen és kicsi lányával töltse mindennapjait. Mikor elrabolják a lányát mindent eldob és eszét vesztve keresi őt. Őszintén nekem tetszett a viselkedése, mármint, szerintem tök reális volt. De most őszintén, azt ki nem állhatom amikor így eltűnik valakinek valakije aki fontos számára és így saját magát nyugtatja, hogy azzal nem megy semmire ha eszét veszti. De, pont ez kell, hogy megőrüljön és akár gyilkoljon is azért, hogy visszakapja a lányát. Az is tetszett, hogy a fiúval a sorozat elején mennyire rossz volt a kapcsolatuk, a végére pedig konkrétan egymást védték. Szerintem tök ari és megható volt ez a szál is a sorozatban. A színészt is nagyon szeretem, bár még így főszereplőként szerintem nem találkoztam vele, de a már öregebb színészek között szerintem kiemelkedő.
Yang Se Jong - Lee Sung Joon: Arra eszmél fel, hogy nem emlékszik semmire sem az életéből, azt sem tudja ki ő, csak azt, hogy valami nagyon nem stimmel vele. Sung Joon egy bitang aranyos és édes srác volt, aki néha kicsit esetlen, de amúgy meg tényleg aranyból volt a szíve, én annyira megkedveltem őt. Minden részben mosolygott és valahogy szerencsétlen helyzete ellenére úgy viselkedett, hogy igen, nem vagyok felesleges, van mit tennem az életemben. Szerintem ez a fajta pozitívitás nagyon jót tett a sorozatnak. Se Jong valami eszméletlen volt. Tudtam, hogy ez a sori hozta fel a karrierjét, mind a két későbbi főszerepét láttam már, de messze ez volt a legjobb. Az, amit ebben a soriban produkált, szerintem valami eszméletlen volt. Egyszerre volt egy tök ari és helyes és írtó cuki srác, és egy dögös, gonosz és tök ijesztő pasi.
Yang Se Jong - Lee Sung Hoon: Történetünkben ő mutatkozik a főgonosznak, akit nem érdekel senki és semmi, csak saját magát tartja szem előtt. És akkor itt most spoileres rész következik, szóval ha nem láttátok a sorit még, akkor innentől ne olvassátok tovább. Na szóval, annyira tudtam, hogy Sung Hoon karakterének viselkedése meglesz benne magyarázva, de őszintén, én annyira, de annyira sajnáltam őt, tök sokszor meg is könnyeztem. Egy gyermek sem érdemli meg, hogy ilyesmit tegyenek vele, őszintén, én nem is csodálom, hogy elborult az agya. Lenyűgöző volt az egész karakter, és brutálisan sajnáltam őt. Az a jelenet volt a kedvencem, amikor fegyvert fog a testvérére, és üvölt, tök gonosznak tűnik, de a kezében remeg a fegyver... ahh nagyon jó volt emberek, tényleg. Egyik best sajnálnivaló karakter forever, de komolyan.
Vélemény: Már akkor meg akartam nézni, amikor futott, de valahogy nem került rá sor, így most, lassan 2 évvel később végre meg tudtam nézni (azóta a gépemen volt, kajakra xD). Hol is kezdjem. Tudjátok, hogy nagyon szeretem az OCN drámákat, így szinte mindet mindig listára írom vagy éppen megnézem. Ez a történet is nagyon érdekesen kezdett, van egy nyomozó, akinek eltűnik a beteg lánya, egy fiatal főhős, aki állítólag a tettes, de semmire sem emlékszik, hatalmas nagy káosz van a fejében.És ahogy kapjuk az infót, úgy kerülnek egyre közelebb a karakterek is egymáshoz. A végére szerintem egy elég jó kis csapat összegyűlt. A karakterek nagyon szerethetőek voltak, Se Jong játékát pedig nem is említeném itt, mert csak arról tudnék beszélni. A sztori szépen lezárult a 16. rész végére, többé kevésbé minden szálat lezártak, de főleg azokat, amiken a hangsúly volt. Az is tetszett, hogy a folyamatos akció mellett az érzésekre is nagyon nagy hangsúlyt fektettek, ami szerintem elengedhetetlen.Egyrészt ott volt a nyomozó a kislányával, akiket annyira nagyon sajnáltam. Akkor ott volt még a két fiú közötti kapcsolat is, ami őszintén, a végére tök megható lett. Az is izgis volt, ahogyan mindig kaptunk jeleneteket a múlból, plusz nagyon örültem, hogy Sung Hoon viselkedésének eredetét megmutatták nekünk (persze, hadd sajnáljuk csak őt életünk végéig). Egyszóval jó volt, izgis volt és nem utolsósorban elég egyedi volt a történet is, én tényleg tökre élveztem végignézni a történetet a karakterekkel.Ami miatt mégis 7,5-öt adok rá az az volt, hogy az izgis jelenetek között nekem túl sok volt a duma. Mármint a felesleges duma. Sok résznél voltam úgy, hogy már rendesen untam és vártam, hogy történjen valami ami megint jó lesz. Pedig amúgy tényleg tökre akciódús volt a sori. Voltak azok a duma részek, mikor éppen rájöttek valamire, ez még tök okés és érdekes volt, de amikor már vagy ötödjére rágták át magukat a dolgokon, az már nekem is sok volt, vártam, hogy történjen valami.Zene: Csak 2 szám született a sorozathoz, és egyik sem tetszett igazán, amit nagyon sajnálok, de hát az OCN drámákra amúgy se nagyon jellemző a sok ost.
Szereplők: Na akkor lássuk csak főhőseinket.
Jung Jae Young - Jang Deuk Cheon: Lelkiismeretes nyomozó, akit szeretnek a munkatársai, ő maga pedig alig várja, hogy nyugdíjba menjen és kicsi lányával töltse mindennapjait. Mikor elrabolják a lányát mindent eldob és eszét vesztve keresi őt. Őszintén nekem tetszett a viselkedése, mármint, szerintem tök reális volt. De most őszintén, azt ki nem állhatom amikor így eltűnik valakinek valakije aki fontos számára és így saját magát nyugtatja, hogy azzal nem megy semmire ha eszét veszti. De, pont ez kell, hogy megőrüljön és akár gyilkoljon is azért, hogy visszakapja a lányát. Az is tetszett, hogy a fiúval a sorozat elején mennyire rossz volt a kapcsolatuk, a végére pedig konkrétan egymást védték. Szerintem tök ari és megható volt ez a szál is a sorozatban. A színészt is nagyon szeretem, bár még így főszereplőként szerintem nem találkoztam vele, de a már öregebb színészek között szerintem kiemelkedő.
Yang Se Jong - Lee Sung Hoon: Történetünkben ő mutatkozik a főgonosznak, akit nem érdekel senki és semmi, csak saját magát tartja szem előtt. És akkor itt most spoileres rész következik, szóval ha nem láttátok a sorit még, akkor innentől ne olvassátok tovább. Na szóval, annyira tudtam, hogy Sung Hoon karakterének viselkedése meglesz benne magyarázva, de őszintén, én annyira, de annyira sajnáltam őt, tök sokszor meg is könnyeztem. Egy gyermek sem érdemli meg, hogy ilyesmit tegyenek vele, őszintén, én nem is csodálom, hogy elborult az agya. Lenyűgöző volt az egész karakter, és brutálisan sajnáltam őt. Az a jelenet volt a kedvencem, amikor fegyvert fog a testvérére, és üvölt, tök gonosznak tűnik, de a kezében remeg a fegyver... ahh nagyon jó volt emberek, tényleg. Egyik best sajnálnivaló karakter forever, de komolyan.
Történet: 7,5/10
Zene: 5/10
Színészek: 9/10
Karakterek: 9/10