Film: My Tutor Friend 2

My Tutor Friend 2

Műfaj: romantikus, vígjáték
Játékidő: 125 perc
Premier: 2007. április 19.

Ismertető: Főhősnőnk, Junko Japánból érkezik egy koreai egyetemre, hogy megkereshesse egyetlen szerelmét, Woo Sung-ot. Egy vendégházban fog élni, ahol a tulajdonos fia is, Jong Man, plusz még három idióta srác. Első nap után egyből ott akarja hagyni a házat, azonban Jong Man azt hazudja, hogy Woo Sung barátja, így a lánynak esze ágában sincs elmenni. Az elkövetkezendőkben Junko-t Jong Man fogja tanítani, azonban a srác nem egyszer tol ki a lánnyal (hülyeséget tanít neki, mivel a lánynak nehezen megy a koreai). Mindeközben Junko rendíthetetlenül keresi szerelmét, és Jong Man múltjáról is megtudunk dolgokat, valamint azt is, hogy vidám kinézete ellenére egy mély traumát élt át, amin nem képes továbblépni.

Vélemény: Kicsit féltem a filmtől, mert elég régi, így mind a kameraállások, ruhák, frizurák tejesen szokatlanak voltak. Természetesen a filmet Park Ki Woong miatt néztem meg, hisz a Bridal Mask óta (amit 3 napja fejeztem be, hamarosan jön az ismertető) 4. vagy 5. kedvenc színészem lett, pontosan még nem tudom, de a lényeg, hogy nagyon nagyon megkedveltem őt. De tényleg nagyon, eszméletlen, hogy mennyire jó színész.

A film eszméletlen cuki volt. Azt hittem unni fogom a 2 órát, de az utolsó percig nagyon érdekes volt, s nem egyszer kacagtam fel a film közben. Tele volt vicces jelenetekkel, Park Ki Woong pedig felejthetetlen volt. A vígjáték mellett romantikát is kínál nekünk a film, hisz két főhősünk (természetesen) egymásba szeret az idő elteltével. Nagyon aranyosak voltak együtt, de nekem azért egy csók hiányzott.
S ha ez még nem lenne elég, kis drámát is kapunk, hiszen Jong Man fájdalmas múltja a jelenig kíséri. Szép volt, nem lett túldramatizálva. Tetszett az is, hogy a végén sikerül lezárnia magának, és az is, hogy az utolsó jeleneteket télen forgatták. Annyira szép, amikor egy film vagy sorozat télen játszódik. Itt is kifejtette hatását. Összességében nagyon jó kis film volt, délutáni kikapcsolódásnak tökéletes.

Szereplők: Lássuk csak a két főhős külön-külön.

Park Ki Woong - Jong Man: Vicces és zsémbes fazon, kinek állandó mosolya és piszkálódása mögött fájdalmas múlt rejtőzik. Park Ki Woong-ot eszméletlen jó volt ilyen fiatalon látni, azért mégis csak 8 évről van szó. Remekül hozta ezt a figurát is, én személy szerint nagyon megszerettem Jong Man karakterét. Aranyos volt, vicces és olyan 'igazi pasi', nem csak jó tulajdonságai voltak. Amit csak díjazni lehet, hisz a mostani sorozatokban és filmekben a főhős maga a megtestesült herceg, semmi kivetnivaló nincs benne.
Lee Chung Ah - Junko: Kis fiatal lány, aki a szerelmének él, s alig várja, hogy találkozhassanak. A színésznőt először fel sem ismertem, csak utána jöttem rá, hogy én egy 16 részes sorozatán már rég túl vagyok. Chung Ah eszméletlenül jól eljátszotta, hogy alig tud koreaiul. Bár én a nyelvet sajnos nem tudom, egyből feltűnt, hogy mennyire akcentussal beszél. Bár a karakter hangja és beszédstílusa engem eléggé idegesített, de a végére megszoktam, hisz a japán nők általában ilyen nagyon vékony hangon beszélnek, de biztos, hogy nem lesz kedvencem ez a hangszín.

Történet: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: Flower Boy Ramen Shop

Flower Boy Ramen Shop

Műfaj: romantikus, vígjáték

Részek száma: 16

Dátum: 2011
Csatorna: tvN

Ismertető: Adott egy nő, Yang Eun Bi, aki egyedül vezet egy ramen üzletet. Egyszer csak megjelenik egy férfi, és azt mondja, hogy a férje lesz, és mindenben segít neki. Na de, nem ez a férfi a főszereplő, hanem az a gazdag, nőcsábász fiú, aki 6 évvel fiatalabb főhősnőnktől: Cha Chi Soo. Véletlenszerűen találkoznak, természetesen a kezdetben utálják egymást, majd szépen lassan egymásba szeretnek. Csakhogy a történet központjában a ramen áll. 4 srác, köztük a férje és Cha Chi Soo is, Eun Bi üzletében fog dolgozni, ami sok-sok félreértéshez és vicces pillanathoz vezet. Időközben pedig a nőcsábász és a férj indul csatába, hogy megnyerjék a ramenes kisasszony szívét.

Vélemény: Ez egy nagyon aranyos és könnyű sorozat, ami azért készült, hogy a nézők kikapcsolódhassanak, és nevethessenek egy jót, és egyszerűen csak élvezzék a sorozatot anélkül, hogy bármi máson kellene gondolkodniuk. Mondanom sem kell, hogy sikerült ezt megvalósítani. A történet nem túl bonyolult, a szereplők sem túl komplikáltak mégis egy olyan aranyos hétköznapi élet egy részét mutatja be, amit érdemes megnézni. A sorozat tartogat nekünk a kellemes percek mellett egy-két titkot is, ami érdekessé teszi. Na lássuk csak mi lenne még itt. Hmm...

Plusz rengetek olyan jelenetet, ahol semmi mást nem tudunk, csak mosolyogni és mosolyogni. Na meg képzeljétek el, milyen kavalkád keletkezik abból, ha egy egyedülálló nő 4 ilyen eszméletlen helyes és cuki pasival él együtt. Rengeteget nevettem. Na meg a 4 srác benne tényleg nagyon aranyos, és olyan jó volt látni, ahogy a csaj már-már anya módjára próbálja őket megfegyelmezni. A szerelmi történet is aranyos (milyen meglepő). A romantikus jelenetek nagyon szépre sikerültek. Plusz örültem neki, hogy nem is igazán versengtek a lányért.
Így nem volt az az érzés sem, hogy halálra sajnálom azt a bizonyos másodikat pasit. Főleg ha még rendes is. Bár azért volt benne féltékenység dögivel. Erőssége a sorozatnak az is, hogy nincs túldramatizálva, ugyanolyan könnyed marad a legvégén, mint ahogyan az elején. És meg kell hagyni, hogy ez elég ritka, mert nem egyszer követik el azt a ballépést, hogy egy vígjátékot akarnak túldramatizálni a végén. A korkülönbség a két főhős között pedig senkit se tartson vissza, mert egyáltalán nem volt zavaró, sőt, az ebből keletkező szituációk is nagyon viccesek és élvezhetőek voltak. Nem is igazán tudok rosszat mondani rá.

Összességében, ha ajánlanom kellene, akkor természetesen mindenképp azt mondom, hogy nézzétek meg. Na de nem akkor, amikor valami komolyra és megrázó, megindító sorozatra vágyunk. Ha épp egy kis kikapcsolódásra vágyunk, akkor ez a sorozat tökéletes, mert semmi mást nem kell tenni, csak leülni és élvezni a kellemesebbnél kellemesebb és viccesebbnél viccesebb perceket. Egy ami biztos (és ez egy figyelmeztetés): a sorozatot nem éhes gyomorral kell elkezdeni, mert a sok-sok ramen meghozza az ember étvágyát! Oh, még most is hogy csak rágondolok.

Zene: Semmi extra igazából, egyszerű, könnyű, ahogyan a sorozat is. Az 'I'm Falling In Love' és a 'Loving Loving' című zenét játszották a legtöbbször.

Szereplők: Lássuk csak a két főhősünket a szokásos módon.
Lee Chung Ah - Yang Eun Bi: Picit flúgos és fura nő, aki inkább egy éretlen tinire hasonlít, mintsem komoly nőre. Ennek ellenére próbálja összeszedni a négy srácot, és a sok piszkálódás mellett segíteni is nekik. Eun Bi pont olyan volt, mint az egész sorozat: vicces, üde és aranyos. Személy szerint én nagyon megkedveltem őt, nagyon ott volt a helye a négy srác között. S ha már a négy 'virág fiúról' van szó, meg kell említenem, hogy nagyon megkedveltem őket. Hisz itt a komoly, a csendes, az idióta, és a nőcsábász. Így tökéletes a csapat.

Jung Il Woo - Cha Chi Soo: Beképzelt, nőcsábász és arrogáns pasi, aki igazából fájdalmas múlttal rendelkezik. Jung Il Woo-nak itt is pontosan ugyanaz a karaktere, ami az összes többi sorozatában (legalábbis amit én láttam). Bár van olyan színész, akinél zavar ez az egyhangúság, nála pont ellenkezőleg. Az egész énjére ezt a karaktert írták, és vétek lenne meghazudtolnia. Szeretem őt és a sorozatait is. Cha Chi Soo karakteréről annyit, hogy nagyon megkedveltem őt, s természetesen végig neki szurkoltam. Aranyos, beképzelt és kicsinyes volt, tökéletesen Jung Il Woo volt, egyszerűen imádom őt. Kész.

Történet: 7/10

Zene: 7/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 7/10