Film: Someone Behind You

Someone Behind You

Műfaj: horror
Játékidő: 84 perc
Premier: 2007. augusztus 22.

Ismertető: Kim Ga In-nek mindene megvan, amire vágyik: szerető család, és egy helyes, becsületes barát is. Egyik nap azonban az élete hatalmas fordulatot vesz: nagynénjét saját esküvőjén baleset éri, ráadásul szemtanúja lesz, amint a kórházban megölik. Ekkor egy ördögi kör kezdődik, melyben mindenki, aki közel áll Kim Ga In-hez ellene fordul, és megpróbálja megölni. Szép lassan a saját családjában is elveszíti a bizalmát. Egyedül a fura, titokzatos srác az, aki valamennyi magyarázatot ad a dolgokhoz. Hong Suk Min folyamatosan a lány közelében van, és meg nem állván mondogatja neki: Ne bízz senkiben, még saját magadban sem. Vajon sikerül túlélnie Kim Ga In-nek ezt az 'átkot'?
 
Vélemény: Már említettem, hogy nem vagyok nagy horror párti, de amúgy ha nem lennének ijesztőek, tuti, hogy kedvenceim lennének, mert mind nagyon érdekes dologról szól, már amelyik nem csak az ijesztésre megy rá. Ez a film sem volt kivétel, nagyon ötletes és fordulatos sztori. Nekem kicsit hasonlított a Hívatlan Vendég c. filmre, ahol a két főhősnő hasonló helyzetben van, bár, hogy őszinte legyek, az előbb említett filmnél sokkal jobban megdöbbentem, mint itt. Itt picit kiszámítható volt, hogy mire is megy ki.
A filmet természetesen Park Ki Woong miatt néztem meg, hisz mostanában egyre feljebb és feljebb kerül a ranglétrámon. Az ő karaktere volt talán a legmegdöbbentőbb, még ha a néző sejti is, hogy mi a fene történik, Park Ki Woong karakterét nehezen lehet beazonosítani. Személy szerint nekem nagyon tetszett az utolsó 15 másodperc, ahol tudomást szerzünk kilétéről. Az ijesztő jelenetekről sokat nem tudok mondani, hisz ilyenkor én mindig lehúzom a hangot, és picire összehúzom a videót.

De volt még így is minimum 2 jelenet, ahol felpattantam, mert nem számítottam rá. Aki már látta, az tudja miről beszélek: az a hülye vörös fej az ágy fölött nekem a mai napig nem megy ki a fejemből... se a hangja se a kinézete, szóval azt hiszem a következő horror ajánlóra várni kell majd. Személy szerint én picit sajnáltam, hogy maradtak dolgok, amik még kicsit sötétek és megválaszolatlanok a filmben. Lehet jobb lett volna, ha picit hosszabbra készítik, és jobban odafigyelnek ezekre. Ennek ellenére szerintem egy jó film volt, érdemes megnézni, ha gondolkodni is akarunk.

Szereplők: Lássuk csak a két főhősünket külön-külön.

Yoon Jin Seo - Kim Ga In: Szegény lány, akinek semmi baja sem lenne, de hirtelen feje tetejére áll minden az életében, és már csak túlélni akar, semmi mást. Hogy őszinte legyek, Kim Ga In az a tipikus horror filmbe illő buta liba karaktere volt, aki inkább bemegy a sötét helyre, mintsem elfutna. Nálam valahol ott verte ki a biztosítékot a karaktere, amikor kb. mindenki meg akarta már ölni, erre az egyik osztálytársa kihívja, ő meg csak úgy simán kimegy. Nem szól a szüleinek vagy valami, vagy nem zárkózik be... á dehogy. Ő kimegy, mert kemény kislány. A film elején nem tudtam hová tenni, aztán ahogy haladt előre a sztori sejtettem mi lesz, a végére be is igazolódott a gyanúm. Bár én személy szerint nem bántam volna, ha kicsit jobban rámennek erre az egészre, és megtudjuk, hogy miért lett olyan amilyen.
Park Ki Woong - Hong Suk Min: Furcsa és titokzatos srác, aki mindig feltűnik a semmiből, és egy egy szót ha szól. Hong Suk Min karaktere volt az, aki a legkíváncsibbá teszi a nézőt. Mikor szépen összeállítottam magamban a dolgokat, minden elég szépen kijött, őt meg kb. sehova sem tudtam pakolni. Volt egy-két ötletem a kilétét illetően, de a végén egyik sem jött be. Mindenesetre nagyon érdekes volt, szerintem totál passzolt a sztorihoz. És a legvégén az a mosoly... engem még most is a hideg ráz tőle. Park Ki Woong miatt néztem meg a filmet, nem kellett csalódnom, nagyon jó volt ilyen szerepben látni. Eszméletlen jól hozta a titokzatos fura fiút, engem totál meggyőzött. Lee Ki Woo-ról nem írok külön, mert az ő sztoriját kicsit fölösnek éreztem a filmben, nem is igazán értettem ott mindent világosan.

Történet: 7/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 7/10

Film: My Tutor Friend 2

My Tutor Friend 2

Műfaj: romantikus, vígjáték
Játékidő: 125 perc
Premier: 2007. április 19.

Ismertető: Főhősnőnk, Junko Japánból érkezik egy koreai egyetemre, hogy megkereshesse egyetlen szerelmét, Woo Sung-ot. Egy vendégházban fog élni, ahol a tulajdonos fia is, Jong Man, plusz még három idióta srác. Első nap után egyből ott akarja hagyni a házat, azonban Jong Man azt hazudja, hogy Woo Sung barátja, így a lánynak esze ágában sincs elmenni. Az elkövetkezendőkben Junko-t Jong Man fogja tanítani, azonban a srác nem egyszer tol ki a lánnyal (hülyeséget tanít neki, mivel a lánynak nehezen megy a koreai). Mindeközben Junko rendíthetetlenül keresi szerelmét, és Jong Man múltjáról is megtudunk dolgokat, valamint azt is, hogy vidám kinézete ellenére egy mély traumát élt át, amin nem képes továbblépni.

Vélemény: Kicsit féltem a filmtől, mert elég régi, így mind a kameraállások, ruhák, frizurák tejesen szokatlanak voltak. Természetesen a filmet Park Ki Woong miatt néztem meg, hisz a Bridal Mask óta (amit 3 napja fejeztem be, hamarosan jön az ismertető) 4. vagy 5. kedvenc színészem lett, pontosan még nem tudom, de a lényeg, hogy nagyon nagyon megkedveltem őt. De tényleg nagyon, eszméletlen, hogy mennyire jó színész.

A film eszméletlen cuki volt. Azt hittem unni fogom a 2 órát, de az utolsó percig nagyon érdekes volt, s nem egyszer kacagtam fel a film közben. Tele volt vicces jelenetekkel, Park Ki Woong pedig felejthetetlen volt. A vígjáték mellett romantikát is kínál nekünk a film, hisz két főhősünk (természetesen) egymásba szeret az idő elteltével. Nagyon aranyosak voltak együtt, de nekem azért egy csók hiányzott.
S ha ez még nem lenne elég, kis drámát is kapunk, hiszen Jong Man fájdalmas múltja a jelenig kíséri. Szép volt, nem lett túldramatizálva. Tetszett az is, hogy a végén sikerül lezárnia magának, és az is, hogy az utolsó jeleneteket télen forgatták. Annyira szép, amikor egy film vagy sorozat télen játszódik. Itt is kifejtette hatását. Összességében nagyon jó kis film volt, délutáni kikapcsolódásnak tökéletes.

Szereplők: Lássuk csak a két főhős külön-külön.

Park Ki Woong - Jong Man: Vicces és zsémbes fazon, kinek állandó mosolya és piszkálódása mögött fájdalmas múlt rejtőzik. Park Ki Woong-ot eszméletlen jó volt ilyen fiatalon látni, azért mégis csak 8 évről van szó. Remekül hozta ezt a figurát is, én személy szerint nagyon megszerettem Jong Man karakterét. Aranyos volt, vicces és olyan 'igazi pasi', nem csak jó tulajdonságai voltak. Amit csak díjazni lehet, hisz a mostani sorozatokban és filmekben a főhős maga a megtestesült herceg, semmi kivetnivaló nincs benne.
Lee Chung Ah - Junko: Kis fiatal lány, aki a szerelmének él, s alig várja, hogy találkozhassanak. A színésznőt először fel sem ismertem, csak utána jöttem rá, hogy én egy 16 részes sorozatán már rég túl vagyok. Chung Ah eszméletlenül jól eljátszotta, hogy alig tud koreaiul. Bár én a nyelvet sajnos nem tudom, egyből feltűnt, hogy mennyire akcentussal beszél. Bár a karakter hangja és beszédstílusa engem eléggé idegesített, de a végére megszoktam, hisz a japán nők általában ilyen nagyon vékony hangon beszélnek, de biztos, hogy nem lesz kedvencem ez a hangszín.

Történet: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: Hana Yori Dango

Hana Yori Dango

Műfaj: romantikus, vígjáték

Részek száma: 9 + 11 + egy film

Dátum: 2005 / 2007 / 2008
Csatorna: TBS

Ismertető: Makino egy elit iskolába jár, annak ellenére, hogy mennyire szegény. De szülei igyekeznek mindent megtenni, hogy kislányuk jó helyen végezzen s ezáltal majd jó munkát kapjon. A baj az, hogy mindenki kiközösíti, így kénytelen egyedül tengetni csendes napjait. Csakhogy a suliban itt van a 4 kotnyeles kölök, akik királyoknak képzelik magukat (jogos, hiszen ők a leggazdagabbak). Szívatásuk egyik módszere, hogy ha valakinek a szekrényében hagynak egy piros papírt rajta az F4 felirattal, akkor az iskola összes tanulója piszkálhatja és ütheti az adott illetőt amíg az el nem hagyja az iskolát. Makino viszont elég nehéz személyiségű, így miután meggyűlik a baja Domyoji-val (aki a főgonosz), a sulitörténetben először egy lány is kap piros lapot. De ő nem adja fel, tovább küzd, s erre felettébb felfigyel Domyoji, és mellette még annak egyik barátja is az F4-ből, Hanazawa Rui. 

Vélemény: Őszintén nem tudom, hogy most, 18 évesen milyen véleménnyel lennék a sorozatról, ha újra megnézném. 5 évvel ezelőtt láttam, ez volt az első sorozatom, így természetes, hogy imádtam. Ha most megnézném lehet csomó kifogásolni valót találnék benne, ezért nem is tervezem újra megnézni. Így visszagondolva rá, olyan volt, mint egy tündérmese: egyszerűen minden pillanatát imádtam. Aranyos volt, vicces, kellőképp szomorú, tipikusan olyan sorozat, amit néz az ember, és érzi, hogy megtelik a szíve boldogsággal. Furcsa, hogy a koreaiaknak sikerült totál elrontani.

Általában mindig a koreai sorozatok jobban, de itt egyáltalán nem. A koreai verzió életem legrosszabbjai között van, ez meg kedvencek között. Ki érti ezt. Na de térjünk ki a sorozatra. Nagyon szeretem egytől egyig őket, és olyan érzésem volt, hogy ebből nem elég 20 rész, ebből többet akarok, még több galibával, és még több viccekkel. S míg a koreai verzióban a két főszereplőt sikerült a lehető legrosszabban kiválasztani, itt ez is tökéletesre sikerült. Hibát nem igen tudok felhozni, minden percét tényleg imádtam és nem találtam sem vontatottnak sem unalmasnak sem dramatizáltnak. 
Sőt, amikor Domyoji elveszíti az emlékezetét igenis élveztem, és tetszett, hogy nem arra használják az emlékezetkiesést, hogy életben tartsák a sorozatot (mint ahogy általában), hanem a történet feldobása volt a cél, ami remekül sikerült. Egyszóval remekül fenntartja azt a színvonalat amit én elvárok egy sorozattól, s bár nem vagyok híve a régebbi sorozatoknak, mégis imádtam, és cseppet sem zavart, hogy esetleg a divat vagy akár a telefonok másak voltak anno 10 évvel ezelőtt. A film pedig valami eszméletlen volt, látszanak már rajta a modernebb vonások is, és annyira felemelő érzés volt belepillantani a házasság utáni életükbe. És nagyon nagy piros pontot, amiért még a legeslegvégére is megmaradtak a poénok, amin mosolyoghattunk.

Zene: Óóó, nagyon imádtam. Annyira szép és annyira illett ehhez az aranyos, romantikus sorozathoz. Az Arashi nevű banda könnyed zenéi is tökéletesek voltak. A kedvencem az Ai Otsuka 'Planetarium' című száma lett, ami bár kicsit lassabb, mégis a romantikus és a drámai jelenetekhez jobbat találni sem lehetett volna.

Szereplők: Lássuk csak két főhősünket külön-külön.

Matsumoto Jun - Domyoji Tsukasa: Beképzelt, bunkó, önző, arrogáns, és totálisan utálatos pasi, aki azt hiszi, ha pénze van, akkor ő a világ ura. A koreai Lee Min Ho-val összehasonlítva, Matsumoto ezerszer, sőt, tízezerszer tökéletesebb volt erre a hirtelen haragú és reménytelenül szerelmes kis szöcske szerepére. Valahogy olyan volt, mintha neki találták volna ki ezt a kis elkényeztetett gyerek alakot. Karakterét is imádtam, tipikus példája annak, hogy úgy fejezi ki vonzalmát a nő iránt, hogy bántja, s piszkálja. Valamint nagyszerű volt látni, hogy egy kis hubris kölökből, hogy lesz igazi férfi. Szóval imádtam a színészt is és a karakterét, és Lee Min Ho-nak meg csak annyit, hogy lehet nem ártott volna először megnézni a japán verziót, mielőtt elvállalta a szerepet, mert egyszerűen nem passzol hozzá.
Mao Inoue - Makino Tsukushi: Kemény de ugyanakkor roppant aranyos lány, aki körömmel kapaszkodik a saját életébe. Mao egyszerűen a földbe taposta a koreai színésznőt. Míg az gusztustalan volt, és semmi nőiesség nem volt benne, addig benne ott volt a nehéz személyiség, de mellette a báj is, amivel érthetővé vált, hogy egy olyan nagy valaki, mint Domyoji hogy szerethet bele egy ilyen kis 'senkibe'. Tetszett, hogy a lány a sok nehézség ellenére végig kitartott, és hogy mindent megtett kapcsolatuk fenntartása végett. Nem tudom, ma hogyan látnak a karakterét, de akkor nagyon megszerettem őt. Szóval csak annyit tudok mondani mindkettejüknek.

Történet: 9/10
Zene: 9/10
Színészek: 9/10
Karakterek: 9/10