Sorozat: A Love To Kill

A Love To Kill

Műfaj: romantikus, melodráma
Részek száma: 16
Dátum: 2005
Csatorna: KBS2

Ismertető: Főhősnőnk Cha Eun Seok egy éppen feltörekvő nagyon híres színésznő. Férfiak száza imádja őt, egyetlen szerelme mégis elhagyta őt még amikor elkezdett színészkedni, és azóta sem keresi őt. Főhősünk Kang Bok Gu keze előbb jár az agyánál, boxolóként keresi pénzét, de elég nyomorúságos életet él. 10 év után egyszer csak rátalál rég elvesztett bátyjára. Rettentő boldog, azonban ez hamarosan elszáll, hisz bátyja öngyilkosságot követ el a szeme láttára amikor meglátja a hírekben, hogy Cha Eun Seok színésznő házasodni készül. Kang Bok Gu képeket talál a bátyjáról és a színésznőről, így azt hiszi, hogy a nő elhagyta szeretett bátyját miután híres lett. Elkötelezi tehát, hogy testőrként a lány közelébe kerül és bármi áron kegyetlen bosszút áll rajta.

Vélemény: Már nagyon nagyon régóta terveztem megnézni ezt a sorozatot, szóval most eldöntöttem, hogy előveszem a legrégebbi sorikat a listámról és elkezdem lassacskán nézni őket (már 15-öt le is töltöttem xD). Mivel ez egy 12 évvel ezelőtti sorozat ezért természetes, hogy nem annyira szép, mint egy mostani (itt a felvételek minőségéről beszélek), de úgy gondolom, hogy ettől függetlenül lehet a történet nagyon király meg minden.

Na de lássuk csak ezt a történetet. Rain nagyon fiatal volt itt, örültem, hogy ő a főhős. A sztorinak nem néztem utána, szóval úgy kezdtem, hogy semmit sem tudtam róla. Izgalmasan indul a történet, tele van titkokkal és legfőképp félreértésekkel. Annak ellenére, hogy milyen régi volt benne minden, én nagyon élveztem. A karakterek elég jók voltak, a dráma is kellőképp meg volt (talán a végére kicsit sok is lett), a romantika is eléggé megkapó volt.
Nagyon szeretem az olyan romantikus szálakat, amikor a főhős valamilyen hátsó szándékkal közeledik a főhősnőhöz. Na itt volt hátsó szándék bőven. Sem a karakter sem én nem tudtam eldönteni, hogy igazából mikor játssza meg magát vagy éppen mikor van az, hogy teljesen természetesen vonzódik a lányhoz. Én igazából reméltem, hogy végül össze fognak jönni, annyit szenvedtek már ők is meg mi is, hogy igazán kijárt volna egy happy ending.

A sztori a végére nagyon drámai lesz, ami egyrészt érthető, mert úgy összejön minden. Azonban a két főhős közötti romantikát nekem már túlságosan túldramatizálták Spoiler: én értem, hogy a lelkiismeret nagyúr, és hogy mégiscsak a bátyja szerelme volt a lány, én mégis úgy gondolom, hogy pont emiatt kellett volna vele maradnia és vigyáznia rá. Nekem kicsit sok volt, ahogyan a vége sem nyerte el igazán a tetszésemet... sajnos. És itt a spoiler végre.
Összességében tehát én igazából élveztem a sorozatot, jobban, mint amire számítottam. Izgis, érdekes és fordulatokkal teli volt, mégis ez a túldramatizálás a végén nekem kicsit sok volt. Ettől függetlenül szerintem mindenképp megéri megnézni (annak aki még nem látta természetesen), mert az apró hibák ellenére nagyon élvezhető volt. Sírni nem nagyon fogtok sírni (legalábbis én egyszer sem sírtam), de mindenképp szomorú a sorozat.

Zene: Volt egy-két szám ami tetszett, de annyira nagy kedvencek nem lettek: K.Will 'Dream', Lee Soo Young, Shin Seung Hoon száma amiknek nem találtam meg szépen az angol címmel a számukat, de így is kidobja a youtube, ha esetleg valaki rákeresne.

Szereplők: És akkor lássuk csak történetünk két főhősét sorjában. 

Rain - Kang Bok Gu: Bátyja megszakítja vele a kapcsolatot, mert folyton az öklét használja, így egymaga él a nagyvilágban pár barátjával. Ennek ellenére felelősségteljes férfi. Miután azt hiszi, hogy bátyja a színésznő hibájából akart öngyilkos lenni, elhatározza, hogy bosszút áll a nőn. Kang Bok Gu karaktere szerintem eléggé szerethető volt, persze a maga módján. Sokat bántotta a lányt, de tudjuk, hogy miért. Aztán már ő maga is összezavarodott, ezt látszódott is nagyon a karakteren. Bár a végén nem értettem, hogy miért kell annyira nagyon feszengetni a fonalat a két főhős között. Rain-t nagyon nagyon jó volt ilyen fiatalon is látni, ő volt az ok igazából, amiért anno felírtam ezt a sorozatot a megnézendők listájára és amiért most meg is néztem.
Shin Min A - Cha Eun Seok: Színésznőként nagyon elfoglalt, de még mindig várja, hogy régi szerelme visszatérjen hozzá. Az elején nagyon tetszett, hogy ennyire kitart a fiú mellett annak ellenére, hogy az ő szemszögéből úgy jött le, hogy a fiú elhagyta. Viszont a hatalmas szerelme ellenére hamar beleszeretett a testőrébe (de most komolyan ez mi volt?). Elég sokat sírt és hisztizett már a sorozat elején is, ami annyira nagyon nem jött be, nem volt olyan hű meg ha nő, hogy érthető legyen miért szerelmes belé halálosan 3 férfi is. Shin Min A-t én nem tartom olyan nagyon szép színésznőnek mint amilyennek be van állítva (vannak tényleg sokkal szebbek), ettől függetlenül kedvelem őt, és örülök, hogy ő volt a főhősnő ebben a sorozatban Rain mellett, viszonylag jól mutattak együtt.

" Miért... pont őt kellett szeretned?

Mikor annyi, de annyi másik nő van ezen a világon.

Szóval miért pont őt szemelted ki? Miért?

Akárhová nézel, mindenhol nők vannak.

Te barom! A világ fele nőkből áll.

Miért pont ő... ez a leggyönyörűbb, és legbájosabb nő kellett neked?

Nem szeretheted őt.

Nem is szabadott volna találkoznod vele, te idióta.

Én... hibát követtem el.

Az én hibám.

Egy ilyen nővel, nekem sem szabadott volna találkoznom.

Egy ilyen nőbe, nekem sem szabadott volna beleszeretnem.

Mert szeretni őt, a legrosszabb dolog, amit valaha tettem. "

Történet: 7/10

Zene: 7/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 7/10

Film: Diary of June

Diary of June

Műfaj: thriller, krimi

Játékidő: 105 perc 
Premier: 2005. december 01.

Ismertető: Megölnek 2 középiskolás diákot, s a boncolás során mindkettőnek a gyomrában találnak egy cetlit, ami egy napló része. A nyomozók rájönnek, hogy a cetli megadja a következő gyilkosság időpontját. Csakhogy kiderül, hogy a napló egy halott kisfiúhoz tartozik. Akkor ki lehet a gyilkos? Ki az, aki a kisfiú naplójából kivágott cetliket rak a halott iskolások gyomrába? Chu Ja Young nyomozó és újonc alárendeltje, Kim Dong Wook mindent megtesz annak érdekében, hogy fényt derítsenek az igazságra.

Vélemény: Az alapsztori nem rossz, szerintem ha nem szúrják el, egy remek kis filmet lehetett volna ebből kihozni. De sajnos ez nem sikerült. Az egész több helyen hiányos volt, és a vége pedig teljes katasztrófa. Valami nagyra számítottam, mert az ismertetőt elolvasva egy remek krimi lett volna belőle. Ami a legbosszantóbb volt, hogy már a felénél tudjuk ki a gyilkos, és onnantól el is veszíti 'varázsát', s már csak azért nézi meg az ember, hogy hátha lesz benne valami.

Nem sikerült összehozni. De, hogy ne csak rosszat mondjak, addig, míg nem tárul fel a gyilkos kiléte addig elég érdekes, s ez az üzenethagyás a gyomorban különösen tetszett. Sajnos a két főszereplőt nem igazán ismerhettük meg, annyit tudok mondani, hogy Ja Young elkötelezett és igazi 'tökös' csajszi, míg Dong Wook inkább lusta, és szeretné minél gyorsabban lezárni az egészet. Amúgy maga a gyilkos története rettenetes volt, nagyon sajnáltam szegény halott kicsi fiút, s elképzelni nem tudom, hogy történhet ilyesmi egy iskolában, komolyan nagyon szívszorító és elgondolkodtató.

Történet: 5/10

Színészek: 5/10

Karakterek: 5/10 

Sorozat: Hana Yori Dango

Hana Yori Dango

Műfaj: romantikus, vígjáték

Részek száma: 9 + 11 + egy film

Dátum: 2005 / 2007 / 2008
Csatorna: TBS

Ismertető: Makino egy elit iskolába jár, annak ellenére, hogy mennyire szegény. De szülei igyekeznek mindent megtenni, hogy kislányuk jó helyen végezzen s ezáltal majd jó munkát kapjon. A baj az, hogy mindenki kiközösíti, így kénytelen egyedül tengetni csendes napjait. Csakhogy a suliban itt van a 4 kotnyeles kölök, akik királyoknak képzelik magukat (jogos, hiszen ők a leggazdagabbak). Szívatásuk egyik módszere, hogy ha valakinek a szekrényében hagynak egy piros papírt rajta az F4 felirattal, akkor az iskola összes tanulója piszkálhatja és ütheti az adott illetőt amíg az el nem hagyja az iskolát. Makino viszont elég nehéz személyiségű, így miután meggyűlik a baja Domyoji-val (aki a főgonosz), a sulitörténetben először egy lány is kap piros lapot. De ő nem adja fel, tovább küzd, s erre felettébb felfigyel Domyoji, és mellette még annak egyik barátja is az F4-ből, Hanazawa Rui. 

Vélemény: Őszintén nem tudom, hogy most, 18 évesen milyen véleménnyel lennék a sorozatról, ha újra megnézném. 5 évvel ezelőtt láttam, ez volt az első sorozatom, így természetes, hogy imádtam. Ha most megnézném lehet csomó kifogásolni valót találnék benne, ezért nem is tervezem újra megnézni. Így visszagondolva rá, olyan volt, mint egy tündérmese: egyszerűen minden pillanatát imádtam. Aranyos volt, vicces, kellőképp szomorú, tipikusan olyan sorozat, amit néz az ember, és érzi, hogy megtelik a szíve boldogsággal. Furcsa, hogy a koreaiaknak sikerült totál elrontani.

Általában mindig a koreai sorozatok jobban, de itt egyáltalán nem. A koreai verzió életem legrosszabbjai között van, ez meg kedvencek között. Ki érti ezt. Na de térjünk ki a sorozatra. Nagyon szeretem egytől egyig őket, és olyan érzésem volt, hogy ebből nem elég 20 rész, ebből többet akarok, még több galibával, és még több viccekkel. S míg a koreai verzióban a két főszereplőt sikerült a lehető legrosszabban kiválasztani, itt ez is tökéletesre sikerült. Hibát nem igen tudok felhozni, minden percét tényleg imádtam és nem találtam sem vontatottnak sem unalmasnak sem dramatizáltnak. 
Sőt, amikor Domyoji elveszíti az emlékezetét igenis élveztem, és tetszett, hogy nem arra használják az emlékezetkiesést, hogy életben tartsák a sorozatot (mint ahogy általában), hanem a történet feldobása volt a cél, ami remekül sikerült. Egyszóval remekül fenntartja azt a színvonalat amit én elvárok egy sorozattól, s bár nem vagyok híve a régebbi sorozatoknak, mégis imádtam, és cseppet sem zavart, hogy esetleg a divat vagy akár a telefonok másak voltak anno 10 évvel ezelőtt. A film pedig valami eszméletlen volt, látszanak már rajta a modernebb vonások is, és annyira felemelő érzés volt belepillantani a házasság utáni életükbe. És nagyon nagy piros pontot, amiért még a legeslegvégére is megmaradtak a poénok, amin mosolyoghattunk.

Zene: Óóó, nagyon imádtam. Annyira szép és annyira illett ehhez az aranyos, romantikus sorozathoz. Az Arashi nevű banda könnyed zenéi is tökéletesek voltak. A kedvencem az Ai Otsuka 'Planetarium' című száma lett, ami bár kicsit lassabb, mégis a romantikus és a drámai jelenetekhez jobbat találni sem lehetett volna.

Szereplők: Lássuk csak két főhősünket külön-külön.

Matsumoto Jun - Domyoji Tsukasa: Beképzelt, bunkó, önző, arrogáns, és totálisan utálatos pasi, aki azt hiszi, ha pénze van, akkor ő a világ ura. A koreai Lee Min Ho-val összehasonlítva, Matsumoto ezerszer, sőt, tízezerszer tökéletesebb volt erre a hirtelen haragú és reménytelenül szerelmes kis szöcske szerepére. Valahogy olyan volt, mintha neki találták volna ki ezt a kis elkényeztetett gyerek alakot. Karakterét is imádtam, tipikus példája annak, hogy úgy fejezi ki vonzalmát a nő iránt, hogy bántja, s piszkálja. Valamint nagyszerű volt látni, hogy egy kis hubris kölökből, hogy lesz igazi férfi. Szóval imádtam a színészt is és a karakterét, és Lee Min Ho-nak meg csak annyit, hogy lehet nem ártott volna először megnézni a japán verziót, mielőtt elvállalta a szerepet, mert egyszerűen nem passzol hozzá.
Mao Inoue - Makino Tsukushi: Kemény de ugyanakkor roppant aranyos lány, aki körömmel kapaszkodik a saját életébe. Mao egyszerűen a földbe taposta a koreai színésznőt. Míg az gusztustalan volt, és semmi nőiesség nem volt benne, addig benne ott volt a nehéz személyiség, de mellette a báj is, amivel érthetővé vált, hogy egy olyan nagy valaki, mint Domyoji hogy szerethet bele egy ilyen kis 'senkibe'. Tetszett, hogy a lány a sok nehézség ellenére végig kitartott, és hogy mindent megtett kapcsolatuk fenntartása végett. Nem tudom, ma hogyan látnak a karakterét, de akkor nagyon megszerettem őt. Szóval csak annyit tudok mondani mindkettejüknek.

Történet: 9/10
Zene: 9/10
Színészek: 9/10
Karakterek: 9/10