Film: A Werewolf Boy

A Werewolf Boy

Műfaj: dráma

Játékidő: 125 perc

Premier: 2012. szeptember 31.

Ismertető: Adott egy kis család, ahol az anyuka neveli a gyermekeit. Legidősebb lánya, Soon Yi tüdőbetegségben szenved, így apjuk társának fia vesz nekik vidéken egy nagy és félelmetes házat, a friss levegő érdekében. Telnek a napok, s éjszaka Soon Yi furcsa hangokra lesz figyelmes. Másnap reggel egy szakadt ruhájú koszos fiút találnak az udvaron, aki se beszélni, sem enni nem tud normálisan. Azonnal szólnak a rendőrségnek, és Soon Yi anyja próbálja árvaházba adni, de addig Chul Soo nevet kapó farkasfiú velük fog lakni. Soon Yi először utálja az egész helyzetet, majd szép lassan elkezdi kutya módjára tanítani a különös fiút. Chul Soo remekül kijön a gyerekekkel, viselkedik is ha az mondják neki, már beszélni is elkezd. Csakhogy a dolgok sosem mennek simán. Az a srác, aki a házat vette nekik, feleségül akarja venni a lányt, s igyekszik mindenáron megszabadulni a farkas fiútól.

Vélemény: Mikor keresgettem valami jó kis amcsi filmeket az Elysium mellett megtaláltam ezt (hogy hogy a fenébe azt nem tudom) s mivel koreai sorozatokat és filmeket is szeretek nézni az Amerikai nagyfilmek mellett, s még a színészt is ismertem, így belekezdtem. A film elég döcögősen indul, az eleje már-már unalmas, csak vártam, hogy történjen végre valami. Aztán attól a perctől, hogy Chul Soo előkerült rendesen beindult a sztori.

Aranyos volt, eszméletlen aranyos, ugyanakkor ahogy egyre közeledtünk a vége felé, úgy csavart mindig egyet a szívemen az egész. S bár nem vagyok egy sírós lány, a film második felét egyenesen végig bőgtem. Koreaiaknál szokás, hogy egy film vagy akár egy sorozat telis tele van erős érzelmekkel, s a legvégére még többet zúdítanak ránk. Akad, ahol nevetségesen jön ki, de van olyan is, mint például itt, hogy eszméletlen remekül sikerül.
Ami talán érdemel egy mínusz pontot, az az, hogy nem nagyon tudunk meg semmit egyik szereplőnkről sem. Egyszerűen csak ott vannak, s adott élethelyzetet mutat be. Kicsit olyan 'élj a mának'. A másik, amire én személyesen kíváncsi voltam, az az előző tulaj. Reméltem, hogy mutatnak olyan régebbi jeleneteket, hogy anno mi történt, s talán lesz valami összefüggés jelen és múlt között, de semmi. Inkább az érzelmekre mentek rá.

De ez az egy, ami picit érdekelt, mert amúgy a koreai filmek közül az egyik legjobbat néztem most meg, ami egy merőkanál érzelem volt, olyan igazi keserű cukorka, amin csak bőgni és bőgni tudtam. Szóval én mindenkinek, de tényleg mindenkinek ajánlom minimum egyszer megnézni a filmet, mert egy őszinte, tiszta és ártatlan szerelmet mutat be, amit tényleg mindenkinek látnia kell. Nekem még mindig a gépemen van, és ott is marad.

Szereplők: Lássuk csak két főhősünket külön külön.

Song Joong Ki - Chul Soo: Eszméletlen egyedi és fura fiú, akinek múltja teljesen ismeretlen. Nem tud sem beszélni, sem enni rendesen, egyszer csak hirtelen pedig elvárják tőle, hogy emberek módjára viselkedjen. Szerintem aki látta a filmet, annak kedvence lett az összes eddig látott karakter közül. Volt egyáltalán olyan, aki nem szerette a mi kis vérfarkas fiúnkat? Eszméletlen rendes, szeretetéhes, aranyszívű fiúról van szó, aki megrémül attól, hogy senki sem szereti őt. Joong Ki itt egyenesen tarol, legszebb és legtöbb tehetséget igénylő szerepével találkoztam most. Egy árva szót sem szólt, mégis sikerült a mimikájával és a testhelyzetével minden érzést kifejeznie és átadnia a nézőknek. Ráadásul ahogyan hozta ezt a félig kutya félig ember alakot, már-már kezdtem én is elhinni, hogy tényleg farkasok között nevelkedett.

Park Bo Young - Soon Yi: Kicsit fura, depressziós és magának való lány, aki egyre inkább változik, hála a farkas fiúnak. A színésznővel először találkoztam, így nem igazán tudom megítélni, hogy jó színésznő-e, vagy csak olyan szerepet választott, ami illik önmagához. Mindenesetre remekül hozta a nemtörődöm, depressziós kislányt, és a gondoskodó gazdát is. S ahogy egyre mélyebb lett a kapcsolata Chul Soo-val, úgy szépen lassan ő is megváltozott, egyre oldottabb és egyre kedvesebb lett. S ritka, mikor a 2 főszereplőnk tényleg szép színész (mert általában a helyes pasik mellé beraknak egy csúnya színésznőt, vagy mindkettő nagyon ronda) , de itt mindketten szépek, aranyosak és nagyon illettek egymáshoz. Szóval a színészválasztás csillagos tízes. S még így csendben megemlíteném, hogy a borítóképek is nagyon gyönyörűek.

Történet: 10/10

Színészek: 10/10

Karakterek: 10/10