Sorozat: Let's Fight, Ghost

Let's Fight, Ghost ~ Bring It On, Ghost

Műfaj: fantasztikus, vígjáték, romantikus

Részek száma: 16

Dátum: 2016

Csatorna: tvN

Ismertető: Bong Pal különleges tehetsége révén látja a szellemeket, és harcolni is tud velük, így ördögűzőként dolgozik az egyetem mellett, hisz életcélja, hogy 10 millió won legyen a számláján. A fiú találkozik a 19 évesen meghalt és már 5 éve a Földön bolyongó szellemlánnyal, Hyun Ji-val, aki ki szeretné deríteni, miért rekedt itt (ugyanis nem emlékszik semmire). Először nem túl fényes a kapcsolatuk, de később rájönnek, hogy bizony egymás hasznára lehetnek, így összefognak. Park Bong Pal segít neki visszaszerezni az emlékeit, cserébe a lány pedig segít neki a gonosz szellemeket a túlvilágra küldeni. Itt van még a jóképű, rendes és minden egyéb pozitív tulajdonsággal rendelkező állatorvos, Hye Sung is, aki nem egészen az, akinek látszik.

Vélemény: Őszintén nem tudom, hogy vitt rá a lélek, hogy megnézzem a sorozatot (hát aztán még arra, hogy le is fordítsam), hisz TaecYeon nekem nagyon nem kedvencem és So Hyun-t sem tartom jó színésznőnek. Aztán az előzetes annyira aranyosnak ígérkezett, hogy végül belekezdtem - nem bántam meg. A sorozat, annak kimenetele és maga a főgonosz is kísértetiesen hasonlított az Oh My Ghost c. tavalyi sorozatra. De ez jobban tetszett, nem is részletezem miért.

Kezdjük a legelejétől. Kapunk egy mélabús, antiszoc kissrácot, aki biza látja a szellemeket, egy félelmetes tanárt, egy bolyongó szellemlányt, egy jófej szerzetest, plusz a két dili bogyót. Az alapfelállítás nagyon jó volt több szempontból is. Egyrészt tetszett, ahogy főhős egyre közelebb kerül mindenkihez, egyre mélyebb volt a kapcsolatuk, nem csak a lánnyal, hanem a többi főbb karakterrel is. Másrészt kapunk jobbnál jobb beugrósztorikat (óh éljeeen).
Ezek a beugrósztorik pedig már önmagukban érdekesek voltak, de mégis egyre közelebb vittek minket a két főhős titkaihoz/múltjához is. Szépen összekapcsolták a dolgokat. A történet kimenetele is klassz volt, az elején remek hangsúlyt fektettek arra, hogy a két főhős összeszokjon, aztán pedig egyre fokozták a hangulatot. A maradék és felesleges perceket pedig vicces és aranyos jelenetekkel töltötték ki, ami szerintem remekre sikeredett, akárhogy is nézzük.

A kedvencem az utolsó előtti rész volt, az tényleg egy az egyben egy akciófilmre sikeredett. A legvége pedig megszokott volt: aranyos és vicces. Különösen tetszett, hogy minden szálat szépen levarrtak nekünk. A romantika is elég jóra sikeredett, bár én sokkal jobban szerettem főhőseinket, amikor még csak barátok voltak... nem tudom miért, ott sokkal aribbnak tűntek nekem együtt, a romantika kicsit bezavart ottan nekem, no de hát ez van.
A humor nagyon jó volt, sokszor nevettem fel - ezt pedig a két dilis biztosította, akik szerintem fergetegesek voltak az egész sorozatban. Emelett akadt pár eléggé félelmetes jelenet is, volt, hogy felugrottam a hirtelen jött szellemtől, akik meg kell hogy hagyni, elég valósághűre sikeredettek. Nagyon nem is tudom lehúzni a sorozatot, talán annyit tudnék ellene felhozni, hogy volt 1 vagy 2 rész, ami kicsit uncsira sikeredett, de szerintem ez még simán belefér.

A két főhős karaktere sem lett kedvencem, de aranyosak voltak, így ez ellen sincs mit mondanom. Összességében szerintem egy nagyon aranyos, vicces, ijesztő, elgondolkodtató és szórakoztató sorozat lett ebből, ami engem meglepett, hisz nem számítottam ilyen jóra. Én mindeninek tudom ajánlani, szerintem kikapcsolódásként egy hétvégén vagy talán az őszi szünetben mindenképp megéri megnézni. Jó szórakozást tudok csak kívánni hozzá.

Zene: Soundtrack téren nagyon jól megállta a helyét, ostokat azonban hiányoltam belőle. Volt benne pár, de ezek annyira nem nyerték el a tetszésem. A legszebb talán Kim So Hee és Song Yuvin 'Coincidence' valamint Sumin 'U&I' című száma lett.

Szereplők: No és akkor lássuk csak történetünk főhőseit külön-külön.
TaecYeon - Park Bong Pal: Kicsit antiszoc srác, aki egyedül él különleges tehetségével, s keményen gyűjti a pénzt a kis számlájára. Élete azonban fenekestül felfordul, amikor egy szellemlány toppan be a küszöbén. Őszintén én nagyon féltem TaecYeon-tól, mert a Dream High-ban (már bocsánat), egyenesen utálatos volt a karaktere, emlékszem, egy idő után már végig se bírtam nézni a jeleneteit, mindig tekertem nála. Azonban meg kell, hogy mondjam, az ilyen aranyos-vicces meg kicsit mogorva szerep hihetetlen jól áll neki. Park Bong Pal karaktere hamar megszerettette magát a nézőkkel. Néha pedig olyan fejeket tudott vágni, hát amiket komolyan mondom tanítani kéne. A végére kicsit sok volt, nem igazán tudom, hogy miért. Mindenesetre örültem, hogy szépen lerendezték a dolgaikat, TaecYeon-hoz pedig mostmár sokkal, de sokkal jobban állok hozzá, tényleg nem fogom nagy ívben kerülni a szerepeit.
Kim So Hyun - Kim Hyun Ji: Egy kedves és aranyos szellemlány, aki sajnos a földön rekedt, és nem tudja, hogy mi végett. Rátalál Bong Pal-ra, akit folyamatosan kísérteni fog, hogy segítsen neki. A színésznővel is hadilábon álltam, de nem azért, mert vele rossz élményem volt, hanem mert nem tartom őt jó színésznőnek annak ellenére, hogy más kicsi kora óta színészkedik. Viszont Hyun Ji szerintem viszonylag szerethető volt, főleg az elején, amikor folyamatosan piszkálta a srácot. Aztán kicsit elhisztisedett, de hát ez benne volt a pakliban. Mindenesetre szerintem aranyosak voltak együtt, főleg amikor a macska-egér harc folyt közöttük, személy szerint nem bántam volna, ha végig csak barátok maradnak, mert úgy valahogy sokkal jobban mutattak együtt. Kim So Hyun nem tudom fog-e fejlődni, de hát na, nem lenne rossz, mert nekem kicsit merevnek tűnik a játéka minden szerepben - főleg a mimikája.
Kwon Yool - Joo Hye Sung: Jóképű, kedves, mindenki által imádott állatorvos, aki embertelenül tökéletes. Józan paraszti ésszel gyorsan ki lehetett fürkészni, hogy a pasival valami nem kóser, túlságosan is rendes volt, no meg nem véletlen lehetett ő a második főhős. Őszintén, szerintem a színész nagyon beletette magát, sokszor volt, hogy egyenesen kirázott a hideg, amúgy is tök ijesztő arca van a pasinak. Nagyon örültem, hogy a végén szépen lezárták a történetet az ő részéről is, mert így volt kerek az egész. Kwon Yool-ba idén másodjára botlok bele, eddig mind a kétszer dokit alakított, reméljük harmadjára már valami mást. Amúgy ígéretesnek tűnik, szóval hajrá! És mint látjátok, el is értem a bejegyzésem végéhez. Ha valakit érdekel a sorozat, az oldalról tudja letölteni a magyar feliratot hozzá - jó szórakozást!

Történet: 7/10

Zene: 7/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 7/10

Let's Fight, Ghost 16.rész - magyar felirat VÉGE!

És meghoztam nektek az utolsó rész feliratát is!
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki velem együtt követte a sorozatot, remélem mindenkinek kellemes kikapcsolódást biztosított, még ha nem is lett kedvence.

Jó szórakozást a befejező részhez! :)

Felirat: ITT

Direkt letöltés: ITT

(ez ugyanaz ami avistazon van fent)

Torrent: ITT 

(avistaz - meghívó szükséges)

Vége van! Hiányozni fognak nekem... arik voltak együtt.

Részletes ismertető és vélemény hamarosan érkezik.

Megkérnék mindenit, hogy csak saját használatra töltse le a feliratot.

Ráégetni videóra, felrakni a netre, esetleg pénzt kérni érte 

teljes mértékben TILOS!

Sorozat: W - Two Worlds

W - Two Worlds

Műfaj: romantikus, vígjáték, fantasztikus, melodráma

Részek száma: 16

Dátum: 2016

Csatorna: MBC

Ismertető: Történetünk főhősnője egy szeleburdi orvos, Yeon Joo, akinek legnagyobb problémája, hogy utálja főnökét. Apja híres, hisz egy W nevű képregény rajzolója, amit mindenki imád egész Koreában, a lánya, Yeon Joo is nagy rajongója a történetnek és a főhősnek, Kang Chul-nak. Egyik nap azonban amikor édesapja műhelyébe érkezik valami furcsa dolog történik vele - hirtelen egy hotel tetején lesz, ahol maga Kang Chul küzd az életéért. Kiderül, hogy Kang Chul szembement az író akaratával, így önálló életre kél. A lány apja eltökélten véget akart vetni ennek a rémálomnak a főhős megölésével, azonban akárhányszor meg akarja ezt tenni, a lány hirtelen a képregénybe 'rántódik', hogy megmentse a főhős, Kang Chul életét.

Vélemény: Nagyon vártam már a sorozatot, hisz tudom, hogy annak ellenére, hogy Lee Jong Suk nem túl jó színész, mindig nagyon jó és érdekes sorozatokban vállal szerepet, így mindig is listára kerül a közelgő sorozata. Nem tudtam mire számítsak, így nagy izgalommal vártam, hogy mivel fogok szembesülni. Hát meglepődtem. Aki követ a fészen az tudja, mennyire megfogott a sztori - nem is csoda, hisz valami totál újat kapunk, ami (halkan megjegyezve) nagyon érdekes és nagyon izgalmas is.

Imádtam, hogy tényleg valami teljesen mást kaptunk, nem láttam még ehhez hasonló sorozatot, így konkrétan faltam a részeket. Oda voltam érte, alig vártam, mikor derülnek ki a szereplők számára egyes dolgok, mi lesz ezzel a két világgal, mi lesz a főhőseinkkel, s legfőképp mi lesz magával az íróval. Tényleg egy eszméletlen egyedi történetet kapunk, amihez kicsikét el kell rugaszkodni a valóságtól, hisz persze úgymond 'normális' szemmel nézve ennek semmi valóságalapja és, valljuk be értelme sincs.

Úgy kell felfogni, hogy ez egy 'sorozat' és akkor már mindjárt más az egész. Maga a rajzolás nagyon igényes volt, tetszett, hogy a megtörtént jeleneteket sokszor lerajzolva is láthattuk (a gifek igazolják ezt), ami még jobban belerántott bennünket ebbe az őrületbe. Tetszett az is, ahogyan egy kis thrillert is belecsempésztek, hisz a gyilkos is megjelent - nem egy unalmas percet biztosítva ezzel számunkra. Rendesen izgultam, hogy 'na, vajon most mi fog történni'. Na szóval igen, abszolút tízesnek indult.

De persze semmi sem lehet tökéletes. Amikor nézni kezdtem, akkor minden más sorozat felett állt, de aztán valahogy, nem is tudom, úgy elnyúlt. Nem tetszett, hogy a két főhős olyan nagyon gyorsan szeret egymásba, és olyan nagyon mélyen. Nekem kellett volna még egy kis idő, ahol együtt vannak, egymásba szeretnek és a többi szépség. Nem szeretem, amikor ezt csinálják egy sztoriba, főleg olyanba, ahol utána a 'nem lehetek a szerelmemmel' drámát hozzák fel. De sajnos nem csak ezzel volt a baj.

A végére már annyi minden történt a két világ között, hogy már lassan elvesztettem a fonalat, és ötletem sem volt, hogy lesz ennek az egésznek vége. Talán a 8.részre tenném azt a pontot, ahol kicsit úgy elnyúlt az egész. Aztán persze kaptunk megint nagyon izgis jeleneteket, amiket tűkön ülve néztem végig, de utána ismét az az elnyújtott valami, amit nem igazán tudok megfogalmazni, hogy mi is volt, de kedvemet szegte. Az utolsó 5 részt egyszerre néztem végig, mert sokáig nem igazán volt kedvem hozzá.

Félreértés ne essék, nem untam a részeket, egyáltalán nem. Csak nem volt meg a kezdeti 'megőrülök mikor lesz már fent az új rész' feelingem. A sorozat végét megemlítve - őszintén nem tudom mire számítottam, de szerintem sikerült egy többé kevésbé normális és elfogadható véget kreálni, én őszintén megkönnyeztem az utolsó perceken, főleg amikor a lány apjáról volt szó. De szerintem elmondható, hogy nem volt összecsapott és unalmas a befejezés, legalábbis szerintem nem volt az.

Nem igazán tudom eldönteni, hány pontot kellene adnom a sztorira. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy ajánlom-e, akkor a válaszom egyértelmű és hatalmas igen, mert tényleg valami eszméletlen újat és érdekeset kapunk a történettől, amit szerintem mindenkinek érdemes megnéznie legalább egyszer. Az már más kérdés, hogy és kicsit csalódtam a második felében, de még így is bátran tudom minden érdeklődőnek ajánlani, mert szó mi szó, tetszett nekem. Szóval igen, kezdjetek csak bele bátran.

Zene: Na ezzel volt egy kis irgum-burgum. Vártam a pillanatot, amikor felcsendül egy olyan szám, amit majd nem tudok kiverni a fejemből, de ez nem jött el. Két szám volt, ami olyan elég jóra sikeredett a sok ost közül: N 'Without You' és Navi száma, a 'Draw a Love'. A zenék borítóképei viszont nagyon szépre sikeredettek, olyan W-s volt.

Szereplők: No és akkor lássuk csak történetünk két főhősét külön külön.

Lee Jong Suk - Kang Chul: Alapbeállítottsága szerint egy makacs fiú, aki nem adja fel az életét, hanem eldönti, megtalálja családja gyilkosát, bárhol is bujkáljon az. Az elején tetszett a srác, főleg, hogy az író folyton az 'alapbeállítottságról' beszélt, hogy miket képtelen megtenni a srác, mert egyszerűen ilyennek lett megalkotva. Belegondolva elég érdekes volt felhozni azt, hogy a fiú az akarata miatt volt képes visszautasítani a halált, annyira eltökélt volt, hogy valahogy életre kélt - ezzel nagyszerű sztorit biztosítva számunkra. Kang Chul... hát nem tudom eldönteni, hogy mit éreztem a karakter iránt. Az elején nagyon szorítottam neki, hogy találja meg a gyilkost, hogy végre kicsit megnyugodhasson, de utána nem is tudom, kicsit ő is elfolyt nekem a történettel. Lee Jong Suk-ot én sosem tartottam jó színésznek, de szerencsére piszok jól választ sorozatot, így sokszor találkozom vele. Természetesen várom már a következő főszerepét.

Han Hyo Joo - Oh Yeon Joo: Kissé szeleburdi doki, aki rajong apja képregényéért, s nagy álma vált valóra azzal, hogy megpillantotta imádott sztorija sármos főhősét - méghozzá a valóságban. Őszintén nagyon megörültem, amikor láttam, hogy ez a színésznő lesz idén Lee Jong Suk párja (Park Shin Hye után...), mert bár nem sokszor találkoztam vele, akkor is filmekben, mégis nagyon szimpatikusnak tűnt. Maga a karakter a sorozat elején nagyon aranyos volt, tetszett, ahogyan összezavarodva folyt az árral. Aztán vele is... nem tudom mi lett, de úgy nem tetszett már annyira, mint az elején. No de ez van. Még megemlíteném, hogy bár a sorozat borítóképe nagyon csúnya (igazán kitalálhattak volna valami jobbat komolyan mondom...), a két főszereplő borítóképe nagyon menőre sikeredett, igazán lehetett volna valami hasonlóan szép borítókép is.

" Mindenki csak a felszínt látja,

s nem néz a dolgok mélyére.

És aztán azt hiszik igaznak. "

Történet: 7,5/10

*kivételes eset*

Zene: 7/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 7/10

Sorozat: Beautiful Mind

Beautiful Mind ~ Dr. Frankenstein

Műfaj: orvosi, thriller (és romantikus)
Részek száma: 14
Dátum: 2016
Csatorna: KBS2

Ismertető: Történetünk fő színtere a mindenféle remek orvosi eszközzel és híres orvosokkal felszerelt HyeonSeong Kórház. Ide érkezik főhősünk, a profi idegsebész, Lee Young O, aki egy betegség miatt képtelen bármiféle érzést érezni, ezért apja kicsi korától kezdve tanította - hogyan kell kifejeznie magát, ha éppen boldog, szomorú vagy éppen dühös. Ennek következtében nagyon jól megtanult olvasni az emberi reakciókból. A kórház azonban hamarosan egy gyilkosság helyszínévé válik, így a becsületes, életvidám és súlyos műtéteket maga mögött tudó Jin Sung rendőrnő elhatározza, hogy fényt derít az ügyre. Legnagyobb gyanúsította maga Lee Young O, aki eléggé megtévesztő viselkedésével vonja magára a rendőrnő figyelmét ez ügyben.

Vélemény: Két okom volt belekezdeni ebbe a sorozatba. Egyrészt nagy kedvencem, Yoon Hyun Min kisebb - nagyobb jelenléte, másrészt pedig anno felröppent a hír, hogy Kim Soo Hyun majdhogynem elvállalta a főhős szerepét, de végül visszalépett, így kíváncsi voltam mit hagyott ki. Amikor elkezdtem eléggé elkeseredett voltam, hisz az akkor futó (közülük pár még mindig fut) sorik nem nyerték el a tetszésemet, én pedig igazán néztem volna valami nagyon jót.

6 rész volt lefordítva belőle így nem sok kedvvel, de végül nekifutottam. Az első hat részt egy nap alatt bevágtam. Nem tudom, hogy a sorozat volt-e ennyire megkapó, vagy én voltam-e ennyire kiéhezve már annyira, hogy ennyire megfogott, de a lényeg az, hogy nagyon tetszett. Egy élettel, izgalommal, érzésekkel s hatalmas kétségekkel teli sorozat, aminek főhőse minden tekintetet magára vetve, más színészeket megszégyenítve alakítja ezt a nem mindennapi karaktert.
Nagyon, nagyon tetszett, ahogyan a pasi gondolatait és nézőpontját folyamatosan mutatták nekünk, imádtam a minden rész elején lévő apró jelenetet a múltból, s tényleg minden egyebet is, ami a főhőssel volt kapcsolatban. Borzasztóan sajnáltam őt, és egyszerűen lehengerelt, ahogy próbált változni, ahogy megpróbálta elhinni, hogy ő képes változni. Az pedig külön drámai és tényleg nagyon nagyon valósághű volt, hogy sajnos ez nem olyan könnyű dolog.

Még a koreai sorozatokban hírhedt mindent megváltoztató szerelem se biztos, hogy képes ilyesmire. A sorozat előnye még a kisebb beugró sztorik (úú de nagyon imádom őket) amikor pár percek erejéig (jelen esetben páciensekkel kapcsolatban) ismerünk meg kisebb történeteket. Nagyon imádtam, hogy a pasi mindig a dolgok mélyére látott, mindig más volt az eset/betegség magyarázata, mint ahogy azt elhitették velünk, így rengeteg izgalmat kaptunk a nagyszerű főhős mellé.
Ami viszont a sorozat ellen szól (bár ez elenyésző) az a kicsit politikai része, ahol a fejesek beszélgettek egymással gyakran olyan témákat, amiknek bár volt értelme, mégsem keltette fel a figyelmemet. Talán a főhősünk volt túl jó, így mindig vártam mikor kerül végre ismét képernyőre. De tényleg ez az egyetlen egy dolog, ami ellene szól. Minden mást imádtam, az apa-fia kapcsolatot is szépen feldolgozták nekünk, s még romantikát is kapunk (de nem abból a nyálas fajtából).

Összességében tehát nem igazán kell elmondanom, hogy tetszett-e a sorozat vagy sem, szerintem abszolút egyértelmű volt, hogy engem nagyon megnyert magának. Egy izgalommal, érzésekkel és tényleg remek főhőssel és nagyszerűen ábrázolt lelki világgal valamint kapcsolatokkal rendelkező sorozat volt, amit mindenképp megéri megnézni legalább egyszer, még akkor is, ha éppen nem ismerjük / nem szeretjük a főhősöket, mert úgy gondolom, hogy nagyon érdemes.

Zene: Nem számítottam szép számokra egy thrillerben, dehát a romantikus részekhez egy csodaszép, tényleg csodaszép számok sikerült kreálni, azóta is azt hallgatom napi szinten. Gyönyörű a zene, tényleg: Bernard Park 'Dirt'.

Szereplők: No és akkor lássuk csak történetünk főhőseit sorjában.
Jang Hyuk - Lee Young O: Egy betegség miatt képtelen bármilyen érzést is érezni, emiatt - apja tanításának hatására - tökéletesen tud az emberi reakciókból olvasni, amit rengeteg segítséget jelent számára a mindennapokban. Nagyon tetszett, hogy a sori elején sikeresen összezavartak minket is, nem igazán tudtuk eldönteni, hogy ő akkor most a jó vagy a rosszfiú. Érdekes volt, hisz a betegsége miatt utóbbi is simán beteljesedhetett volna, de persze hamar kiderült, hogy egy hihetetlen rendes férfiről van szó. Fent is említettem, hogy a főhős karaktrét én nagyon imádtam, egyrészt azért mert végreee valami egyedi, nem megszokott volt, másrészt pedig nagyon helyt állta a sorozatban a helyét, még a romantika is sokkal szebb volt egy ilyen főhőssel, mint aki irul-pirul. A színészt mostanában egyre jobban kedvelem, itt pedig végleg felírta magát a legjobbak közé.

Park So Dam - Gye Jin Sung: Fiatalon nagyon beteges volt, ennek ellenére egy igazi vitaminbomba - folyamatosan pörög és segít ott, ahol csak tud. Ahogy mi is, Jin Sung is gyors következtetéseket vont le a főhős pasiról, ami végül nagyon jól sikeredett. Tetszett, ahogyan egyre közelebb kerültek egymáshoz, és ahogyan próbált a lány mindenáron segíteni a férfinak, aki bizony nagyon rászorult egy kis vigaszra. Mást nem is igazán tudok elmondani. Mivel a főhős pasi volt a fő-fő szereplő, ezért kicsit mellékszereplőnek tűnt a lány, de ennek ellenére szerintem nagyon szerethető volt, vártam már a pillanatot, amikor összefutnak egymással. A sorozat utolsó része pedig emberek, minden pénzt megért. Park So Dam sorozatai mostanság folyton a kezeim alá kerülnek. Nem tartom őt olyan hihetetlen nagy tehetségnek, de szerintem abszolút helytállt a sorozatban, és még szerethető is volt. Ez pedig nekem bőven elég volt jelenleg.
Yoon Hyun Min - Hyun Suk Joo: Ő is egy profi idegsebész, akit titokban Jin Sung már nagyon régóta szeret. Őszintén én reméltem, hogy vele jöjjön össze a főhősnő, de csak azért, mert én tényleg leírhatatlanul imádom ezt a színészt, plusz egy nagyon aranyos és egy imádnivaló karaktert játszott, akit szerintem nem lehetett nem szeretni, még ha volt 1-2 nem túl okos húzása is. Aztán a sori előrehaladtával már nem neki szurkoltam, de reméltem, hogy nem alakul ki hirtelen szerelmi háromszög a két pasi és a nő között, mert akkor végleg elment volna a kedvem. De szerencsére még csak egy halvány utalás sem volt rá, aminek tényleg nagyon örültem, mert egyszerűen nem illett volna bele. Hyun Min-nak mostmár tényleg nagyon ideje lenne főszereplőként befutnia, mert egy nagyon tehetséges (és nagyon helyes) színészről van szó. Minél hamarabb!!!

" Minden lélegzetvételednél

kérlek emlékezz, hogy érzek irántad

és arra, hogy mit jelentesz nekem. "

Történet: 8/10

Zene: 9/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: Uncontrollably Fond

Uncontrollably Fond

Műfaj: melodráma, romantikus, vígjáték (?)
Részek száma: 20
Dátum: 2016
Csatorna: KBS2

Ismertető: Shin Joo Young és No Eul iskolásként együtt voltak, de egy szívszaggató szakítás után évekig nem találkoznak. Az évek múltával Shin Joo Young igazi csillaggá változik, Koreában mindenki rajong érte, bár édesanyja borzasztóan haragszik rá, emiatt nem túl jó a kapcsolatuk. A sors azonban még ennél is kegyetlenebb vele: az orvos közli vele, hogy hamarosan meg fog halni, mindössze 3 hónapja maradt hátra. Mindeközben No Eul producer lesz, akit bizony könnyű megvesztegetni, hisz kell a pénz miközben egyedül tartja el már serdülő öccsét, idő közben pedig mindent megpróbál megtenni, hogy elkapja apja gyilkosát, aki egyszer már kicsúszott a kezei közül. Ők ketten újra találkoznak, s a régi elfojtott szerelem ismét lángra lobban közöttük.

Vélemény: Hűha. Mindenki tudja, milyen nagy port kavart a sorozat, már jóval a megjelenése előtt. Bár Suzy-nak nem nagyon örültem, borzasztó kíváncsi voltam, hogy Woo Bin hogy fogja megállni a helyét főhősként, valamint a sztorira is, hisz bogarat ültettek a fülünkbe, miszerint az év sorija lesz. Hmm... nem is tudom. Kezdem a legelejétől. A sztori és annak felépítése megkapó volt, a zenei aláfestés csodaszép, Woo Bin tündököl, Suzy hangja pedig folyamatosan sérti mindenki fülét, no de sebaj.

Érdekelt, hogy mit fognak produkálni az egészből. A végére elmondhatom, hogy egy szép ívet adtak a sorozatnak, az elején kaptunk eleget a múltból, majd az idő haladtával a jelenre koncentráltak, szépen lement a sztori felépítése. A bibi már csak az volt, hogy szerintem 20 rész eléggé sok volt. A koreaiak gyakran elkövetik azt a hibát, hogy már a semmit nyúzzák. A szerencse itt az volt, hogy nem a végére kaptuk meg a nagy húzás-nyúzásokat, hanem az egész sorozat folyamán szép lassan adagolták nekünk.
Így annyira nem volt feltűnő, de engem azért zavart. Ami még a sorozat ellen szóljon (de az nagyon)... hát én ilyen halálos beteget még nem láttam. Párszor volt, hogy rosszul lett stb. na de semmilyen külső jelet nem kaptunk ami elhitetné velünk, hogy ez a srác tényleg beteg. Nem tudom ki hogy van vele, de engem ez zavart a leginkább. Főleg azoknál a jeleneteknél, amikor elment a dokihoz, aki figyelmeztette őt, hogy hamarosan meghal, közben ott ül egy tökéletes kondiban lévő srác, aki még csak nem is sápadt.

A főhősnő engem annyira nem nyűgözött le, igazából olyan semleges volt számomra, bár egyértelmű, hogy ennek a sztorinak mindenképp Woo Bin volt a főszereplője (legalábbis próbálom azt hinni), Suzy pedig annyit visongott meg nyávogott, hogy nem tudtam egy idő után már fülhallgatóval nézni a sorit, mert esküszöm bántotta a fülem a hangja. Le kéne szoktatni erről a hangról, mert nagyon kellemetlenné tette az egészet, főleg úgy, hogy a szép számokat mindig fülhallgatóval hallgattam volna.
Ami viszont a sorozat mellett szóljon az egyértelműen a családi kapcsolatok és maga a mondandója. Tetszett, ahogyan Joon Young anyjának kapcsolata is feljött, ahogyan a család és annak fogalma ezerszer átrendeződött a sorozat folyamán. Az utolsó részben Ji Tae beszélgetése Joon Young-gal nagyon helyre tette a dolgokat, igazán meghatódtam rajta, szerintem az volt az egész katyvasz fénypontja. A romantika viszont annyira nem jött be, Woo Bin és Suzy nagyon nem mutatnak jól egymás mellett.

Nulla volt köztük a kémia, így kicsit rossz volt látni, hogy annyi éven keresztül milyen mélységesen szerették egymást. No de hagyjuk is a romantikát, ne is gondoljunk rá. A sztori fő üzenete természetesen Joon Young betegségéhez kapcsolódott, amolyan 'élj a mának' üzenetű volt. Szépen megmutatta, hogy mennyire fontos, hogy boldogok legyünk, míg élünk, hisz nem tudhatjuk mikor halunk meg. Szépen rávilágítottak arra is, hogy bárkivel megeshet, hogy halálos beteg, még Korea legnagyobb csillagával is.
A legjobban a mondanivaló azonban az utolsó részben teljesedett be, de ehhez elengedhetetlen volt, hogy szépen felépítsék, főleg a családi kapcsolatokat. Megható, elgondolkodtató és szomorú volt a befejezés, de szerintem ez várható volt. Összességében tehát nem tudom, hogy mit mondhatnék. Volt egy remek és egy kevésbé szórakoztató része is a sorozatnak, belegondolva kicsikét csalódtam, de ettől függetlenül egyszer, de csakis egyszer megéri megnézni, főleg ha ilyesmihez van kedve az embernek.

Zene: Ennyi ost-ot emberek... Szerintem nincs is olyan sorozat (főleg 20 részes) amihez ennyi szám készült volna, mint ehhez. Tény, hogy sokat kitöröltem, mert nem tetszett, de még így is bizony 9 szám a gépemen maradt. A kedvencem a New Empire 'A Little Braver' c. száma lett, egyszerűen csodálatos, de tényleg, ezt hallhattuk a legtöbbször felcsengeni. Külön tetszett még, szintén a New Empire 'Across The Ocean' c. száma. És még a többi: Midnight Youth 'Golden Love', Junggigo 'Only You', Hyolyn 'I Miss You', Hwanhee 'Love Hurts', Kim Bumsoo 'I Love You', Eric Nam 'Rain Shower', Tei 'From When and Until When'. Szép volt, nagyon nagyon szép volt.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak a történetünk főhőseit külön külön.

Kim Woo Bin - Shin Joon Young: Minden álma az volt, hogy ügyész legyen, de sajnos az élet sosem úgy alakul, ahogy eltervezzük. Korea csillagává változik, akinek bár mindene megvan, mégis nagyon magányos, hisz szerelme és anyja sincs vele. Őszintén nagyon kíváncsi voltam, Kim Woo Bin milyen lesz végre főszereplőnek. Kaptunk egy beképzeld, kicsit zavarodott és fájdalmas gondolatokkal teli karaktert, akit szerintem Woo Bin tökéletesen megtestesített. Joon Young elég sokat 'szórakozott' a lánnyal, hol maga mellett tartotta, hol eltaszította. Ez viszont szerintem érthető volt, ha belegondoljuk magunkat a helyzetébe. Mégiscsak egy halál szélén álló karakter volt (bár nem látszódott rajta), akinek rengeteg gondolat kering a fejében, fél és össze van zavarodva. Mindenesetre engem megnyert magának, Woo Bin szívét lelkét beleadta a szerepbe, nekem az utolsó részben tetszett a legjobban az alakítása. Nagyon jó volt, várjuk nagyon nagyon a további főszerepit a jövőben.
Bae Suzy - No Eul: Egy nehéz életet élő lány, akit bár mások megvetnek, neki mégsincs más választása. Idén a koreaiak (sajnos) 'büszkélkedhetnek' a rosszabbnál rosszabb női főhősökkel, nem is volt még olyan év, ahol ennyi rossz női főhős lett volna. Bár Suzy-tól féltem a legelején, szerencsére hamar kiderült, hogy egy nem folyamatosan nyávogni és hisztizni képes főhősnőt kapunk, hanem aki igenis képes kiállni magáért és másokért is, nem enged a nyomásnak és mindvégig kitart szerelme mellett. Néha úgy voltam vele, hogy igen, ez szép volt, néha meg, ne, csak ezt ne. Szóval összességében egy átlagos karakterre sikeredett, de illett ehhez a sztorihoz ez a szerep. Annyira nem sikerült őt megkedvelnem, de voltak pillanatok, amikor nagyon ott volt. Suzy-t én még mindig nem tartom túl jó színésznőnek, van még hová fejlődnie, remélem fog is. A visítós hangja viszont gyerekek borzasztó volt, hát a falat kapartam annyira sértette a fülemet.

Lim Ju Hwan - Choi Ji Tae: Egy kedves, segítőkész és rendes fickó, aki borzasztóan érzi magát a No Eul-lal történtek miatt, és aki igyekszik mindenben segíteni neki. Ji Tae nekem már a sori elején nagyon szimpatikus volt, nagyon nagyon reméltem, hogy nem kapunk olyan agyondramatizált szerelmi háromszöget, mert nem illett volna ide, s szerencsére erre a rendezők is rájöttek. Volt benne valamennyi, de nem estek túlzásba, aminek örülök. Ji Tae minden egyes megszólalásánál engem levett a lábamról, olyan dolgok hangzottak el a szájából, ami egy eszméletlen rendes és emberséges személyiséget takar. Az utolsó részben pedig, hát hűha. Szép volt, nagyon szép. Ju Hwan remélem legközelebb már főszerepet is fog kapni. Nagyon örültem, mikor láttam, hogy ő is fog ebben a soriban szerepelni, s lám nem hiába!

Történet: 7/10

Zene: 10/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 7/10