Panda Dorama: Film: Secretly, Greatly

Secretly, Greatly

Műfaj: dráma, akció

Játékidő: 123 perc

Premier: 2013. június 05.

Ismertető: Észak-Koreában, van egy külön csapat, az 5446-os alakulat, ahol fiatal fiúkat, pontosabban mondva 'állatokat' képeznek ki, azaz változtatnak 'szörnnyé'. Ezeknek a kiképzett férfiaknak a haza a mindenünk, akár meghalni is képesek érte. Won Ryu Hwan is egy ilyen katona. Dél-Koreába küldik, egy kis faluba, ahol kémkednie kell, és meglapulnia addig, ameddig nem kap parancsot a feladata végrehajtásához. Itt Bang Dong-gu névvel fog élni, és egy teljesen bolond embert kell alakítania, aki semmit nem tud, semmit nem ért. 2 év után még mindig hű hazájához, és várja a napot, amikor parancsot kap. Csakhogy 2 másik katonát is, Rhee Hae Rang-ot és Rhee Hae Jin-t is odaküldik, ahol Ryu Hwan van. Ők is meglapulva: rock gitárosként és középiskolásként élik az életüket. Azonban egy nap parancsot kapnak, hogy az összes 5446-os elit alakulat tagja legyen öngyilkos. Mindenki azonnal teljesíti a parancsot, kivéve a mi 3 főhősünket. A Dél-koreai rendőrség egyik tagja pedig próbálja megmenteni a 3 életben maradt fiatalt, hisz még előttük az élet. Azonban választaniuk kell: meghalnak, vagy börtönben élnek tovább egy idegen 'országban'.

Vélemény: Húha... most fejeztem be, azért is gondoltam, hogy megírom most, mert még friss az élmény. Miután befejeztem a filmet kb. 1 órát bámultam a semmibe, és csak ezek a gondolatok jutottak az eszembe: és hány ilyen eset van, amiről nem tudunk. Hány ember - katona hal meg ártatlanul, akiket nem is ismerünk. Akiknek nincs választásuk. És mi ezekről semmit nem tudunk. Éljük a gondtalan, boldog életünket, míg egyesek értünk halnak meg, és ezekről fogalmunk sincs. A történet viccesen indul, az első órát végig nevettem.

Sikerült ténylegesen a legjobb poénokat gyártani a filmhez.De tényleg, és a taknyos meg az utcán khmm csinálomos jelenetek nagyon betegek voltak. És, hogy hallhattuk Dong Gu gondolatait is még élvezetesebbé tették az egészet. Aztán, ahogy elérünk a feléhez, a film száznyolcvan fokos fordulatot vesz, és szépen leolvad a vigyor az arcunkról. De ez nem olyan tipikus, rossz sorozatokban lévő vonás, hogy utána tipikusan túl van dramatizálva.

Igenis, ennek így kellett lennie, hogy átérezzük, és megértsük azt, hogy az ember életében elég, egy telefonhívás, és soha többé nem leszünk képesek újra mosolyogni. Hány meg hány ilyen eset van... Az akció jeleneteket imádtam. Nagyon szeretem a 'verekedős' filmeket, és ebben volt bőven. Kim Soo Hyun pedig (ezzel a bubi frizurával) nekem annyira fiatal Jackie Chan volt! (tudni illik, én kiskoromban Barbie helyett Jackie Chant bámultam).

Ahogy egyre haladunk előre a sorozatban, úgy egyre 'érezzük', sejtjük mi lesz a vége, de a legvégéig ott van az a kicsike remény, hogy hátha... valami csak összejön. Először arra gondoltam, hogy mi lenne, ha elmenekülnének? És névtelenül élnének tovább? Terv kilőve, hiszem ők, akik a hazaszeretetre lettek kiképezve, soha nem tudnának szégyenkezve élni. Akkor mi lenne, ha a börtön után kezdenének új életet?

Ez is lefújva... azt kelljen elmondaniuk magukról, hogy gyáván megfutamodtam, és most az 'ellenség' karjaiba menekülök? Így szépen lassan az összes gondolatmenetemet lezárva, a sorozat kb. 110 percénél már rájöttem, hogy az egyetlen dolog, ami ténylegesen méltó hozzájuk, az az, hogy tisztességesen, egymásért és együtt haljanak meg. Úgy néz ki, a forgatókönyv író is erre gondolt. A végén, mikor leestek az épületről, szorítottam, hogy valami olyasmi jöjjön, amin sírni fogok, mert akkor érte el a sorozat azt, amit el kell érnie. Sikerült.

Nem vagyok sírós fajta. Azok az álmok, amiket dédelgettek, hogy hogyan élnének, ha kapnának egy új esélyt az élettől, és az, hogy mindenki hazavárja Dong Gut mindent megértetett velünk. Ez így van. Ők, a nagy katonák, akik könyörtelenül gyilkolnak, ha parancsot kapnak, olyan álmokat dédelgetnek, amiket mi, szerencsések ingyen megkapunk. Nekünk nem kell álmodni róla, nekünk megadatott, és mi ezt nem tudjuk. Állandóan csak a problémákat nézzük, holott mindenünk megvan, amiről egy elit alakulat tagja csak álmodhat. Család, otthon, szabadság. Csodálatos volt.

Szereplők: Mind három karaktert és színész szeretném külön megemlíteni.

Kim Soo Hyun - Won Ryu Hwan/Bang Dong Gu: Kim Soo Hyun-t nagyon szeretem, főleg a You who came from the Stars és a The Moon that emraces the Sun alakítása miatt. De most érzem csak igazán, hogy korunk egyik legkiemelkedőbb színésze. A vicces jeleneteket pedig külön kiemelném. A legelején még meglepődtem, hogy ilyen helyzetben látom a színészt, hiszen soha de soha nem csinált ilyen cikiseket. Egyre durvább és durvább dolgokat csinált. Azt hittem a tetőpont nálam az volt, amikor az utcán khm kakikált a cukifalat, de tévedtem. Az volt az a rész amikor a szemeim szinte kidülledtek, amikor szemetes zacsival a fején, párducos nadrágba és melltartóban 'álcázta' magát. Te jó ég-gondoltam. Mennyit fizettek neki ezért? xD Na de ahogy végig röhögtem az elejét, úgy végig sírtam a befejezést is, szóval nem egy színészt megszégyenítő szerepről van szó. Egyszerűen csak ez kellett ahhoz, hogy amikor ott fekszik az esőben rájöjjünk, hogy mi az a 'cikis' élet, amit ő tiszta szívéből akart.

A 2 karaktere teljesen eltérő volt egymástól. Míg Won Ryu Hwa komoly és büszke volt, addig Dong Gu a lehető legalacsonyabb szintre csúszott le. Mégis, a film előrehaladtával, a 2 alak összecsúszik, és már sem mi, sem ő nem tudja elkülöníteni a gondolatait. Ennek így kellett lennie, hisz ő is megmondta halála előtt, hogy semmi mást nem szeretne, csak visszamenni. Hiszem, hogy ezért bármit megadott volna. És szerintem mi is. Kívántam, hogy soha, de soha ne hervadjon le az arcáról az az idióta orrfelhúzós mosoly, mert még ha eleinte hamis is volt, a későbbiekben már az igaz arca volt. Sajnos, ahogy említettem, a sorozat kimenetele egyértelművé, és teljesen elfogadhatóvá vált. Zaklatott szívvel fejeztem, és fejezi be az, aki végignézi, ezt a nagyszerű alkotást. A haláláról annyit még megemlítenék, hogy örültem, hogy ő volt az utolsó, aki eltávozott. Barátjával együtt halt meg, nem egyedül, magányosan, és a szardellás jelenetre visszaemlékezve, még inkább úgy éreztük, hogy ők hárman egy helyre tartanak.

Park Ki Woong - Rhee Hae Rang/Kim Min Su: Róla sok mindent nem tudtunk meg a film közben, hiszen a történet Kim Soo Hyun karakterére éleződött ki, és ő csak egy olyan alakítás volt, aki befolyásolta a főszereplőnk életét. Ez nem a 3 jóbarátról szól, hanem egy férfiról, aki szabad akar lenni, és akinek életét 2 jó barátja befolyásolja. Ez nagy különbség. Ha úgy fogjuk fel a történetet, hogy ez 3 jóbarát, akkor úgy tűnne, mintha a 2 karakter el lenne hanyagolva, mintha egy részletekre nem figyelő film lenne. Csakhogy ez nem így van. Kim Min Wu-ra kitérve annyit, hogy a halála a lehető legjobb volt. Úgy halt meg, ahogy a rock gitáros 'álcáját' élte. Szabadon, boldogan.

Lee Hyun Woo - Rhee Hae Jin: A színésszel már találkoztam. Ott is nagyon tetszett a színész és a karakter is egyaránt, és itt is. Karaktere a lehető legösszetettebb volt, mind közül, bár, ahogyan fent említettem, nem éleződött ki rá nagyon a hangsúly. Csak felszínesen tudtunk meg dolgokat, de ezekből a vonásokból minden kiderült. Ő, a legfiatalabb, akit sok évvel ezelőtt megmentett ettől a kegyetlen világtól Ryu Hwa, úgy halt meg, hogy visszaadta ezt a hatalmas szívességet, levette a terhet a vállairól. Így mi is megnyugodtunk valamelyest, és nem fájt annyira de annyira a szívünk érte.