Sorozat: Heartstrings

Heartstrings ~ You've fallen for me

Műfaj: romantikus, zenés

Részek száma: 15

Dátum: 2011
Csatorna: MBC

 

Ismertető: Adott egy srác, Lee Shin, aki a Stupid nevű banda vezetője, és eszméletlenül szerelmes iskolája eddig tanárába, aki természetesen nem viszonozza érzéseit. A másik főszereplőnk Lee Kyu Won, aki a tradicionális zene együttesében van. Lee Shin szerelmének exe, a mi rendezőnk visszajön Amerikából, hogy a 100. évfordulós előadásból kihozzon valamit. Nagyszerű ötlete, hogy keresztezi a tradicionális zenét a pop zenével, így létrehozva egy teljesen új műfajt. Így két főhősünk találkozik: Lee Shin és Lee Kyu Won együttesükkel együtt próbálnak valami újat alkotni. A baj csak az, hogy elég sok a nézeteltérésük, egyenesen utálják egymást. Míg egyszer Kyu Won rájön, hogy valójában szerelmes a helyes gitárosba.

Vélemény: Másodjára is nehéz lesz úgy megírnom ezt a kritikát, hogy ezer ember haragát ne zúdítsam magamra. Annak ellenére, hogy sokan szeretik, én több kivetnivalót találtam a sorozatban. És ezek nem olyan kivetnivalók, amik felett szemet tud hunyni az ember. Kezdjük az elejétől. A sorozatot a You're Beautiful után néztem meg, hisz ott nagyon a Yong Hwa-nak szurkoltam. Így annak ellenére, hogy nem szeretem Park Shin Hye-t belekezdtem ebbe a sztoriba, hátha jobb kedvem lesz tőle (romantikus és zenés műfaja lévén). Bár utóbbi témában tökéletes, az első hagy némi kivetnivalót maga után. 

Alapjáraton a sztori érdekes lett volna (ha nem fordul át unalmas melodrámává), hisz bár sok film van már, ami a zene vagy épp tánc kereszteződéséről szól, mégis mindegyik nagyon érdekes és élvezhető. Itt a zenéről mégis kicsit elterelődik a hangsúly, és sokkal nagyobbat kapnak a szerelmi szálak. Az igazgató és Yun Soo közti romantika szép és jó volt, nagyon élveztem. A főhősökkel már más a helyzet. Jön az a tipikus dolog, amikor először utálják egymást, de aztán az egyik beleszeret a másikba. Ezzel nem is lett volna gond, azonban a megvalósítás siralmas volt. Arról szólt az egész, hogy a lány csorgatja a nyálát a fiú után. Ennyiről szólt a nagy romantika. Komolyan.
De még ezzel se lett volna baj. Azonban semmi olyasmit nem látunk, hogy a fiú is elkezdené megkedvelni a lányt. Egyszer csak hopp, és járnak. Kicsit olyan árral folyós volt az egész, mintsem igazi szerelem. Szeretsz? Oké, akkor járjunk. Ezt bizonyítja az is, hogy bár főhősnőnk minimum 10 részen keresztül őrülten és visszavonhatatlanul szerelmes főhősünkbe, amint lehetőséget kap elmegy hátrahagyva egyetlen igaz szerelmét... aztán visszajön és egy nyamvadt bocsánat nem hagyja el a száját. Na kösz. Ezt nevezem romantikának. Szóval ez volt az, ami és teljesen elrontotta a sorozatot.

A nagy szerelmi szálak közepette értelmét vesztette a 100. évfordulós ünnepség, ami a nagy felhajtás ellenére elég egyszerűre sikeredett. Én úgy gondolom, ha a zenére nagyobb hangsúlyt fektettek volna, vagy ha a romantika nem lett volna ennyire nevetségesen béna benne, akkor egy nagyszerű sorozatról írnék most kritikát. Ha valaki megkérdezné, hogy ajánlom-e a sorozatot, akkor nem igazán tudnék rá mit válaszolni. Én személy szerint szenvedtem vele, de a zenék (na meg persze Yong Hwa) nagyon a helyén vannak, szóval egy próbát megér, de inkább hajlok a nem felé. Ha valaki mindenképp zenéset akar látni, akkor Dream High, ha pedig Yong Hwa akkor tessék kutatni sorik után.

Zene: A legjobbak. Annyira örültem, amikor az unalmas események között volt egy-egy zene. A tradicionális zenék eszméletlenek voltak. Imádtam. Hang téren elég kényes vagyok, de Yong Hwa-nak nagyon különleges hangja van, nagyon nagyon szeretem, így természetes, hogy még a mai napig hallgatom ezt a két csodaszép számot: 'You've Fallen For Me' és 'Because I Miss You'.

Szereplők: Lássuk csak két főhősünket.

Jung Yong Hwa - Lee Shin: Beképzelt, gőgös és arrogáns pasi, aki régóta szerelmet érez az egyik tanárnő iránt. Akármennyire szeretem Yong Hwa-t, sajnos az itteni karakterével nem tudtam megbékélni. Leszarom stílusban nyomta végig az egész sztorit. Olyan volt, aki ha megtudja, hogy világvége van, akkor sem igazán reagál. Még ez a 'szerelem' dolog közöttük is annyira, annyira... 'fejemet fogom szituáció'. Szóval igen, sikerült megnyernie a bunkók bunkója címet. Yong Hwa viszont ismét remekelt, tökéletesen hozta ezt az én vagyok a legmenőbb srác a világon és te rám se nézhetsz karaktert. Csak legközelebb kérem ne rakják össze Park Shin Hye-vel, mert akkor gutaütést kapok és 8 napon túl fogok gyógyulni.

Park Shin Hye - Lee Kyu Won: Picit fura lány, aki nem tud nagyapja akarata alól szabadulni, így elég sok dolog tiltott életében. Az összes olyan sorozat bejegyzésnél leírom, ahol Shin Hye szerepel, hogy hírneve ellenére nem tartom őt jó színésznőnek. Karakterei szinte semmit nem különböznek egymástól, és sajnos ezt a karaktert sem igazán lehet szeretni. Nem elég, hogy rossz a karaktere, még a nagy szerelme is röhejesen felszínesre sikeredett. 10 részen keresztül nem láttunk mást, csak hogy majd belehal szerelmi bánatába, aztán meg hopp lelépett. Nem tudom, láttam már 'modern' romantikus sorozatokat, amik bebizonyították, hogy még ma is létezik az igaz szerelem. Ez egy vicc volt. Sajnos nagyon az.

Történet: 5/10
Zene: 10/10
Színészek: 7/10
Karakterek: 4/10