Film: Don't Cry, Mommy

Don't Cry, Mommy

Műfaj: thriller
Játékidő: 92 perc
Premier: 2012. szemptember 08.

Ismertető: Eun Ah szülei elváltak. Édesanyjával külön költöztek, s megkezdte a középiskolai éveit. Minden jól megy, a lánynak új barátai lesznek, s szép lassan belép a kamasz korba is. Eun Ah az iskolában nagyon megkedvel egy fiút, azonban sosem gondolt volna rá, hogy rossz emberrel kezdett ki. Eun Ah-t többször is megerőszakolják egészen addig, míg végleg össze nem roppan. Mivel a törvény semmit sem tehet a fiúkkal (kiskorúak) ezért Eun Ah édesanyja elhatározza, hogy bosszút áll, amiért ezt tették egyetlen kislányával.

Vélemény: Mit is mondjak. Egy hihetetlen felkavaró, eszméletlenül valóságos film, ami elgondolkodtatja az embert. Nem mondom, hogy kedvenc filmem lett, azt sem, hogy a gépemen marad, de egyszer mindenképp érdemes megnézni, mert hihetetlen megrázó. Az édesanya karaktere lenyűgöző volt, de arról majd kicsit később. A film egy olyan dologra mutat rá, ami bárkivel megtörténhet, nem tudhatjuk előre, bár merem remélni, hogy senkivel sem fog ekkora szörnyűség történni, mint Eun Ah-val. A törvényt ilyenkor kéne jól pofán vágni, és közölni vele, hogy valami nagyon nem stimmel. Eszméletlen, hogy mennyire hülye emberek vannak, és hogy milyen sokan vannak ezek az emberek.

A film felépítése jó volt, tetszettek a jelenetek és a háttérzenék is. Bár olyan nagyon sok minden nem történt, érdekes volt nyomon követni egy megtört lelkű édesanya útját, s hogy mi mindent megtesz kislánya becsületéért. A vége nekem kicsit furcsa volt, nem erre számítottam. Bár ha belegondolok akkor nem is igazán tudom, hogy mire számítottam. Csak ültem és néztem, és nem akartam elhinni, hogy ilyenek ma is vannak. Szóval a filmről sokmindent elmondani nem lehet, nagyon megrázó és felkavaró, egyszer mindenképp érdemes megnéznie mindenkinek. Már csak azért is mert a színésznő remekelt.

Szereplők: Csak a 2 főhősről szeretnék részletesebben beszélni.
Nam Bo Ra - Eun Ah: Most, hogy így utána néztem a színésznőnek, láttam, hogy 23 éves volt, amikor a filmet leforgatták. Én azt hittem tényleg egy 15-16 éves kislány, teljesen meglepődtem. Mondjuk most is úgy néz ki, mint egy 15 éves szóval most is simán meg lehetett volna csinálni a filmet. Nem tudom, hogy csinálják ezt a koreaiak, de ez valami varázslaaat. Na jó, komolyra fordítva a szót, Eun Ah karaktere eszméletlen dolgokon ment keresztül. Nem csoda, hogy teljesen összeroppant szegény, és teljesen elvesztette hitét az életben. Így belegondolva kezdem érteni, miért egy idősebb színésznő játszotta el a karaktert. Ezt még leforgatni is szörnyű lehet. Bár nekem kicsit furcsa volt, hogy miért ment vissza, miért csinálta azt amit csinált, de nem okolom érte, hisz teljesen máshogy gondolkodott már mindezek után.

Yoo Sun - Eun Ah édesanyja: És akkor hatalmas tapsot a színésznőnek és a karakternek is. Hihetetlen volt, ahogy foggal körömmel kapaszkodik abba, hogy kislányát tisztázza, még akkor is, amikor már minden remény odaveszett. Míg más már rég feladta volna, ő tovább küzdött, és ment és ment és addig ment míg bírta. A karaktere engem totál lenyűgözött, az az erő amit végig birtokolt egyszerűen hihetetlen. Nesze neked Spiderman (najó viccelek). A színésznő előtt pedig le a kalappal. Eddig még nem találkoztam vele, legalábbis főszerepben biztosan nem, szóval kíváncsian várom a további filmeket, mert eszméletlenül át tudta adni az érzéseket a nézőknek. Teljesen beleélte magát, nem is lehetett különválasztani a színésznőt a karakterétől. Csak gratulálni tudok neki. Szóval mégegyszer elmondom, a film nem nagy thriller, inkább egy megrázó sztori amit egyszer mindenképp érdemes megnézni.

Történet: 7/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10