Sorozat: Ruler: Master of The Mask

Ruler: Master of The Mask

Műfaj: történelmi, romantikus, politika

Részek száma: 40 (1 rész 30 perc)

Dátum: 2017

Csatorna: MBC

Ismertető: 1700-ban járunk, ahol a király csupán egy báb, a Pyunsoo csoport és annak vezére, Dae Mok uralkodik valójában. Mikor a koronaherceg megszületik a csoport megmérgezi, és megfenyegeti a királyt, hogy csak akkor adja oda az ellenszert, ha a koronaherceg szintén behódol nekik. A király azonban egy maszk mögé rejti fia arcát, és ál koronahercegeket tart, hogy Dae Mok ne tudhassa ki az igazi. Mikor a király meghal, a koronaherceg egy szegény fiút, Lee Sun-t rak saját helyére, ő pedig elmegy, hogy megtudja, hogyan győzheti le a csoportot, és hogyan válhat igazi királlyá.

Vélemény: Nagyon vegyes érzések keringenek most bennem, így hajnali egykor, rögtön az utolsó rész megnézése után. Mindenki tudja, mennyire vártam már a sorozatot, mert Seung Ho idén ilyen újdonsült nagykedvencemmé vált, így alig vártam, hogy történelmi sorozatban láthassam őt. Történetünk bitang jól indít, kapunk egy kicsit a múltból is, de legfőképp a naiv, jóhiszemű, akarata ellenére is álarc mögé bújt koronaherceg van a sztori középpontjában.

Nagyon tetszett, ahogyan az elején alakultak a dolgok, ahogyan naivan azt hitte, hogy megmenthet bárkit, csak azért, mert ő a koronaherceg. Tetszett, ahogyan saját maga is rájön, mekkora butaságot követett el, és hogy mennyire romlott egy világban él. Mellé megkapjuk a szegény fiút, aki tehetetlenül szerelmes egy nemes lányba, s őt magát is, akinek szívét hamar rabul ejti a magát közembernek kiadó koronaherceg. Remek karaktereket vonultattak fel, tényleg.

A sztori remekül folytatódik, ahogyan a király meghal, a koronaherceg pedig elmegy, hogy magának hatalmas biztosítson, és hogy kijavíthassa a múltbéli hibáját. Imádtam, egyszerűen imádtam, bitang jó volt, ahogyan a karakterek változtak, ahogyan az egész sztori folyt. De ahogy fent is mondtam, eléggé hadilábon álltam végül vele. Ez legfőképp a karaktereknek volt köszönhető. Legnagyobb csalódásom a főhősnőben volt, akit az elején nagyon szerettem kedvessége miatt.

Aztán annyira semmilyen karakter lett belőle, hogy szinte fájt ránézni. Úgy éreztem, hogy csak hátráltatja két főhősünket, sokkal jobb lett volna, ha nem is tesznek bele romantikát. Plusz, nagyon utáltam, amiért szinte semmibe vette Lee Sun-t. Ezzel szemben másik főhősnőnk, Hwa Goon meglepően nagyot nőtt a szememben. Az elején hihetetlenül idegesített, sőt, kimondottan utáltam, de ahogyan haladt a sztori, úgy szimpatizáltam vele egyre jobban és jobban.

Bár kicsit furcsa volt, hogy egy röpke találkozás után olyan nagyon, halálosan szerelmes lett a koronahercegbe, de ettől eltekintve rengeteget segített neki, és nem félt saját nagyapjával szembe menni, mikor eljött az ideje. Kiállt magáért, hallatta hangját, míg főhősnőnk fene tudja mit csinált. Magamon is meglepődtem, hogy így éreztem a két lány iránt a végére, nem számítottam volna rá, hogy ezt fogja kiváltani belőlem a két női karakter.

A fiú... no igen. A koronaherceg egy eszméletlen rendes (talán túlságosan is), becsületes férfivá érik, aki több, mint tökéletes arra, hogy király legyen belőle.

Imádtam a karakterét, ahogyan eltökélve tört előre, közben pedig figyelt arra, hogy lehetőleg senkinek se essen bántódása. Csodálatos volt végignézni, hogy abból a naiv srácból ilyen férfi lesz. Szegény fiúnk, Lee Sun és az őt alakító L azonban még nagyobb csodálat volt számomra. Hihetetlenül jól hozta a szerepét az eddig annyira nem kedvelt L. Ahogyan a szegény fiú hirtelen király lesz, ahogyan reménykedik, és bízik abban, hogy hamarosan visszatérhet családjához.

Majd ahogyan már-már megbolondulva akarja saját magának a trónt, hogy megszerezhesse az imádott nőt. Már sokszor észrevettem magamon, de az én szívem, színésztől függetlenül mindig arra húz, ahol a főhős férfi sajnálatra méltóbb, ahol úgy érzem, ő sokkal inkább megérdemelné azt, hogy övé legyen a lány, hisz neki semmije sincs. Amikor elérkeztünk a végén ahhoz a bizonyos királykérdéses jelenethez, ha hiszitek ha nem, egyszerűen Lee Sun-nak szurkoltam.

Holott tudtam, hogy egyértelműen nem ő lesz az, aki 'nyertesként' kerül ki ebből az egészből. Bár a koronaherceg tökéletesen király alkat, és imádtam őt is, és az őt alakító színészt is, végezetül mégis csak a szegényfiú felé húzott a szívem. Ebből kifolyólag sejthetitek, mit éreztem az utolsó részben. Mérges voltam, és úgy éreztem, hogy elrontották. L előtt itt is emelem kalapom, hihetetlen nagyot nőtt a szememben, elképesztően alakított, gratulálok neki.

A romantika, ahogy fentebb is mondtam, végül olyan so-so lett számomra. Mivel a főhősnő teljesen elvesztette varázsát a szememben, így nem igazán voltam oda a romantikáért, sőt, én úgy gondolom, ez a sztori kifejezetten jobb lett volna romantika nélkül. Amit viszont muszáj megemlítenem, hogy ez a ki a koronaherceg kérdés kicsit nevetséges volt. A két srácnak teljesen más a hangszíne, és mi, emberek, hihetetlenül jól tudjuk felismerni a hangokat, és azokat elkülöníteni egymástól, a hangszín alapján. No szóval... értitek min vagyok kicsit kiakadva.

Összességében, szerintem a sorozat felétől picit visszaesett a színvonal, főleg a főhősnő semmittevése és Lee Sun egyre szeretni valóbb alakítása miatt (ki hitte volna, hogy pozitív dolog is vezethet a hanyatláshoz). Ettől függetlenül én nagyon élveztem a részeket, minden héten várva vártam, nagyon hiányozni fognak nekem. Bár sok dologgal nem értettem egyet, és sok dolog miatt vagyok mérges is a sztori kimenetele kapcsán, mégis úgy gondolom, egyszer mindenkinek megéri belekukkantani, én csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szemet vetett rá.

Zene: Rengeteg ost született a sorozathoz (talán 18?), tény, hogy ezeknek a háromnegyede annyira nem nyert meg, de a telón maradt 5 zene csodálatosan szép, már rongyosra hallgattam őket: Hwang Chi Yeul 'Even a Little While', Yang Yoseob 'The Man Who Couldn't Cry', K.Will 'The Person I Love', U Sung Eung 'Hidden Tears' és Kim Greem 'One Person'. Ebből a K.Will énekelte szám a kedvencem.

Szereplők: És akkor lássuk csak történetünk főhőseit sorjában.
Yoo Seung Ho - Lee Sun: Naiv herceg, aki nem igazán tudja, hogyan működik a világ, azt hiszi, a rangja elég ahhoz, hogy akár egy életet megmentsen. Nagyon koppan ami összetöri, majd közemberként kezd mindent elejétől, hogy rájöjjön, hogy működik a világ, hogyan tud segíteni másokon. Már fent is említettem, hogy mennyire tetszett, amivé vált Lee Sun. Ahogyan a sorozat elején olyan kis naivan hitt abban, hogy a király fölött senki sem áll. A karakter fejlődéséért már csak érdemes volt megnéznem - én így gondolom. Mindenképp így érzem, hisz ritkán láthatunk jó karakterfejlődéseket. Nagyon kedveltem azt is aki volt és azt is amivé lett. Ahogyan benőtt a feje lágya. Remek alakítás volt, igazán megállta a helyét főhősként. Seung Ho újdonsült kedvencem, ezt nem is próbálom titkolni. Nagyon örültem az új főszereplésének, ismét agyon van dicsérve, és csak várom a következő sorozatát.

Kim So Hyun - Han Ga Eun: Kedves lány, aki szívén viseli mások sorsát. Mikor láttam, hogy So Hyun lesz a főhősnő, annyira nagyon nem örültem neki, mert eddig egy olyan karaktert sem láttam tőle, amit kedveltem volna. Aztán csalódásomra nagyon a szívembe lopta magát az első pár részben. Egy kedves lány, aki tudja, hogy hol kell segíteni. Apja halála után sem adja fel, megy, hogy újra kezdjen ő is mindent megmaradt szeretteivel. Nagyon örültem, hogy jó karaktert kaptunk, mert történelmi sorozatban nagyon, nagyon ritka a jó női főhős. Aztán az örömöm semmivé vált. Egyre inkább vált egy semmit tevő, hisztis főhősnővé, aki természetesen abszolút semmit sem csinál, csak hátráltatja a két fiút. Nagyon haragudtam, amiért ez lett ebből az egészből, olyannyira, hogy úgy gondolom, ez a sorozat akár 10 pontos is lehetett volna simán ha ezt a romantikát mellőzik a főhősnővel együtt.
L - Lee Sun: Egy szegény fiú, aki írni és olvasni tanul mesterétől, bár ezzel sokat nem tud családján segíteni. Aztán hirtelen minden összekutyulódik életében, egyszer csak a király székében találja magát. Myung Soo-nak sem örültem annyira, mert ő sem győzött meg igazából eddig sosem engem. A sori elején olyan so-so volt, tetszett, ahogyan a szegény fiú királlyá válik, és ez a viselkedésén is nagyon látszódott. A mozgásán, a hanghordozásán, mindenén. Aztán egyre inkább válik eltökélté, és mikor azt hiszi elárulták, kezébe veszi az irányítást. Lee Sun egy remek karakter volt, hihetetlen volt az az egész, amit ez a karakter összehozott nekünk a 20 részen keresztül. Megható és megindító volt, ahogyan körömmel kapaszkodott abba, amit szeret. L nagyon nagyot nőtt a szememben, egyes jeleneteknél csak bámultam, hogy milyen alakítást hozott össze. Nagyon remélem, hogy legközelebb főszerepben láthatom őt.

Yoon So Hee - Kim Hwa Goon: A főgonoszunk unokája, aki miután meglátja a koronaherceget, elhatározza, hogy segíteni fog neki. Az elején nagyon, nagyon nagyon nem bírtam őt. Olyan gyorsan halálosan szerelmes lett a főhősbe, ráadásul a kicsapongásai is rátettek egy lapátra, no meg persze tüskét jelentett főhőseink románca között. Aztán ahogy ábrándultam ki a főhősnőből úgy kedveltem meg őt egyre jobban. Nagyon összeszedte magát, s noha nem értettem nagy szerelmét a koronaherceg felé, rengeteg mindenben segített neki, szerintem elmondhatjuk, hogy nélküle szinte semmit sem ért volna el. Külön plusz pont a koronaherceg karakterének, hogy a végén jól tudta, mennyit segített neki a lány, és erről nem feledkezett el. Taps Taps. Sok helyen láttam, hogy sokan, hozzám hasonlóan, szintén jobban megszerették őt. Remélem a jövőben fogunk még találkozni a színésznővel.

'Ne engem védj meg, hanem az embereimet'!

Lee Sun

'Ki az igazi király, és ki a hamis?'

Történet: 8/10

Zene: 10/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: The K2

The K2

Műfaj: melodráma, politika, akció, romantikus
Részek száma: 16
Dátum: 2016
Csatorna: tvN

Ismertető: Kim Je Ha egy remek testőr, beceneve K2. Fájdalmas múltja miatt csendben meghúzza magát egészen addig, míg bele nem keveredik az egyik elnökjelölt családjába. Choi Yoo Jin (az elnökjelölt felesége) fogja felbérelni őt testőrként, a férfi pedig kénytelen belemenni. Azonban egyre több titkot vél felfedezni a családban: Ko An Na az elnök eltitkolt gyermeke akit bezárva tartanak, s aki szentül hiszi, hogy édesanyját kiskorában meggyilkolták, nem pedig öngyilkos lett. A lappangó titkok felderítése mellett a történetben szerepet kap a férfi bosszúja is, valamint a dolgok rendje és módja szerint két főhősünk egymásba szeret.

Vélemény: Én nagyon vártam ezt a sorozatot. Egyrész Ji Chang Wook-nak már ideje volt újabb soriba kezdenie, másrészt a sorozat előzetese és a borítóképek egy nagyon izgis történetet takartak. Nagy izgalommal kezdtem el a sorozatot. Az első rész legeleje nagyon tetszett, érdekes volt, nagyon elvont, és a hely is csodaszép volt. Aztán már az első rész kicsit uncsi volt a vége fele, reméltem, hogy felturbózzák a dolgokat. Aztán csak vártam és vártam és vártam és vártam és vártam.

Őszintén egészen a 10. részig olyan volt, hogy voltak részek, amik nagyon tetszettek, voltak, amiket végig untam. És sajnos az utóbbiból volt több. Alig vártam már, hogy legyen végre bármi izgis benne a felesleges jeleneteken kívül. A romantikát sem nagyon értettem, nem volt 'akkor most szeressünk egymásba' rész, annyi volt az egész, hogy a pasi teljesen megigézett szemmel leste, ahogy a lány táncol a rámennel. Ennyi volt a szeressünk egymásba rész. Így hát engem nem fogott meg.
Aztán egy ideig nem is volt kedvem nézni, majd végül az utolsó 6 részt elhatároztam, hogy megnézem egyben egy este. Vicces, de tetszett. Az eddig értelmetlen dolgok végre értelmet nyertek, végre valahára nem volt benne annyi unalmas jelenet. A dolgok mentek a maguk ütemes tempójában, meglepően izgalmasra és érdekesre sikerült megalkotni az utolsó 6 részt, nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog. Rendesen élveztem, és izgalommal kapcsoltam a következő részre.

Innentől kezdve nem meglepő, hogy nagyon sajnálom, amiért a sorozat első 10 része ilyen volt. Nyilván vannak, akiknek nagyon tetszett, de nekem sajnos nagyon nem nyert meg magának, pedig nagyon akartam, hogy jó legyen. Az első 10 rész, a lány karaktere, a felesleges jelenetek, ezek annyira elrontották, hogy csak sajnálni tudom, hogy egy ilyen jó befejezésű sorozatnak ilyen rossz az eleje. Mert az utolsó 6 rész ténylegesen nagyon tetszett. A legvége is nagyon nagyon szép volt.
Összességében tehát nem nagyon tudom, hogy ajánlanám-e a sorozatot. Ji Chang Wook rajongóknak természetesen kötelező, mert nagyon 'rajongó' karaktere van benne. Aki viszont egy izgis, csavarokkal teli és letehetetlen sorira vágyik, az ne ezt válassza, mert engem ténylegesen nem nyert meg magának. Ennek ellenére megbánni nem bántam meg, mert mint mondtam az utolsó 6 részt élveztem, de kicsit csalódtam benne, jobbat vártam volna az egésztől.

Zene: Nagyon jó kis hangulatot sikerült megteremteni a sorozatnak a kicsit templomos beütésű soundtrackekkel, valamint pár szám is nagyon szépre sikeredett, ezek mind gépemen maradtak: Yoona 'Amazing Grace', Anemone, Min Kyunghoon 'Love You', Park Kwang Sun 'As If Time Stopped'.

Szereplők: No és akkor lássuk csak történetünk főhőseit sorjában.

Ji Chang Wook - Kim Je Ha: Fájdalmas múltja miatt nagyon tapasztalt ember, aki nagyon bosszút szeretne állni, de ugyanakkor minden emberben meglátja a jót. Kim Je Ha alapjáraton nem volt egy rossz karakter, de nem lett kedvencem sem. Nekem kicsit hasonlított az előző főszerepéhez, így reméltem, hogy valami újat kapok tőle ezúttal. Nem értettem a nagy szerelmét a lány iránt, hisz nem is volt idejük egymásba szeretni, olyan nagyon hirtelen volt nekem ez az egész az ő részéről. Mindenesetre ezen már változtatni nem lehet. Összességében tehát nem voltam elragadtatva tőle, de nem volt rossz karakter, az akció jelenetekben nagyon helyt állt Chang Wook, ügyes volt. Remélem a jövőben kicsit más szerepekben is találkozhatok majd vele (Empress Ki megnézendők listáján), mert én kedvelem őt, noha nem top listás.
Yoona - Ko An Na: Hatalmas traumát átélt lány, akit a világtól elzárva tartanak egy szobában, ahol szegény élni sem tud. Alapjáraton nekem tetszett a lány karaktere, hisz egy tapasztalatlan, fájdalmas múlttal és jelennel rendelkező főhősnőként indult. Nekem valahol ott akadt meg az egész, amikor mosolyogva táncolt a rámennel. Értem én, hogy nagyon boldog volt, de ez a jelenet nagyon, nagyon furán sikerült. A hirtelen szerelem az ő részéről már sokkal érthetőbb volt, hisz csendes életében hirtelen megjelent egy férfi, aki próbál segíteni neki, egyértelmű volt, hogy azonnal beleszeret. Még ha nem is volt idő a kettejük közti kapcsolat kibontakozására. Aztán a végére már annyira nem kedveltem őt, elég sok hülyeséget csinált, reméltem, hogy a tapasztalatlanság mellett azért van sütnivalója, de sajnos nem volt. Mindenesetre az idei szörnyebbnél szörnyebb főhősnő karakterekhez képest jó volt, szóval nem is szítom a szót tovább.

Song Yoon A - Choi Yoo Jin: An Na mostohaanyja, aki egy közkedvelt médiaszereplőként ismerteti meg magát, de a nézők számára hamar kiderül, hogy valami nem stimmel vele. Őszintén én rajta nem igazán tudtam kiigazodni. Voltak jelenetek, ahol teljesen megértettem az álláspontját, hisz elég keservesen töltötte éveit a kezdetben szeretett férfi mellett. Így teljesen megértettem, amiért saját birodalmat épített, hisz félt, egyszer csak kiteszik a szűrét. Viszont voltak olyan megnyilvánulásai, ami nagyon nem tetszett nekem, nem is értettem, miért kellett ilyeneket csinálnia. Kezdetben nem hittem a szememnek, amikor láttam, hogy beleszeretett a srácba, nem nagyon tudtam hová tenni, aztán ahogy kiderült a viszonya férjével egyre inkább értettem meg, hogy miért is volt olyan 'esendő'. Mindenesetre a színésznő szépen teljesített, a kettőséget szépen áthozta a nézőknek. Majd még várom a jövőbeli szerepeit is.

" Nem a golyó az egyetlen dolog, ami megölhet egy embert."

Történet: 6/10

Zene: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 7/10

Sorozat: Six Flying Dragons

Six Flying Dragons

Műfaj: történelmi, politikai
Részek száma: 50
Dátum: 2015 - 2016
Csatorna: SBS

Ismertető: Goryeo dinasztiában vagyunk, ahol a helyzet nem túl fényes. A nép éhezik, adók százait hajtják be rajtuk, japán kalózok fenyegetik és rabolják ki őket, s ha ez még nem lenne elég, a király becsülete és hatalma már csak a nevében rejlik, semmi többen. Hogy véget vessenek a nép szenvedésének, a hatalmi játékoknak, a hivatalnokok álnok játékainak, 'hat repülő sárkány' összefog, hogy egy új országot, egy új rendszert hozzanak létre. És íme a hat sárkányunk: A nemes Lee Bang Won és édesapja, Lee Seong Gye, aki tábornok. Az árva Boon Yi és bátyja, Dang Sae, aki legendás harcossá válik. Jeong Do Jeon, aki tudósként az alapja mindennek, és végül de nem utolsó sorban Moo Hyul, aki bár nem túl okos, mégis remek harcos, és nagy álma, hogy egyszer mindenki megismerje a nevét. 

Vélemény: Még a tavaly eldöntöttem, hogy megnézek egy hosszú sorozatot, s végül emelett döntöttem, s lám, jobban nem is választhattam volna. Ha röviden és tömören kellene összefoglalnom, akkor csak annyit tudnék mondani, hogy egy ízig vérig történelmi sorozat, ami olyan volt, mintha egy történelem könyvet néznék, megspékelve pár remek harccal, csodálatos ruhákkal és néha egy-egy romantikus pillanattal. Ez lett az egyik kedvenc történelmi sorozatom.

Csodálatos volt nézni, ahogyan az a sok ember összefog, harcol és álmodik azért, hogy megváltoztassák a világot, hogy segítsenek a gyengéken. De ami még szebb volt az egészben, hogy a sorozat tökéletesen megmutatta azt, hogy nem olyan szép és kellemes dolog ez, rengeteg vért kell ontani azért, hogy elérjék azt amit akarnak. Arról nem is beszélve, hogy azért, hogy ezt a nemes célt elérjék, talán a legjobb barátukkal, családukkal kell szembeforduljanak.

A sorozat sok évet ölel fel, gyerekkori színészekkel kezdjük, mindent szépen megalapoznak, hogy mi miért történik, hogy ki mit és miért csinál. Különösen tetszett, ahogyan a karakterek fejlődtek, no meg ahogy egymás ellen fordultak. Nagyon valósághű, fájdalmas, izgalmas, megható de ugyanakkor idegesítő is volt. A sok év elteltével azt is világossá tették számunkra, hogy nem olyan könnyű megváltoztatni egy egész országot és az emberek gondolkodásmódját.

Szóval igen, sztoriban nagyon helyén volt a sorozat, eszméletlen érdekes és izgalmas volt, persze annak, aki szereti a politikai filmeket. A ruhák csodálatosak voltak, a helyszín szintén. Egyes jelenek pedig annyira gyönyörűen voltak megcsinálva, hogy nem győztem újra és újra megnézni őket, no meg letölteni mindet. A harcok is borzasztó jól voltak megoldva, látszik az egészen a rengeteg munka, gyakorlás és kitartás, fogadni merek a színészek vért izzadtak egyes jeleneteknél.

Azonban, hogy az egekbe ne magasztaljam, ennek a sorozatnak is vannak apró hibái. Egyrészt volt pár felesleges párbeszéd, amit én szívem szerint kihagytam volna. A másik pedig, hogy néha indokolatlanul lassan beszéltek a karakterek, s azt vettem észre, hogy egyes jeleneteket felgyorsítva nézek. Ezek apró hibák, sokat nem rontanak a sorozat minőségén. Azt gondolná az ember, minél hosszabb egy sorozat annál több mindent tud elmondani róla.
Pedig meglepő módon nem így van. Ez tipikusan olyan sorozat volt, amit nem lehet leírni, vagy elmondani, hogy mennyire tetszett. Egyszerűen csak meg kell nézni. Mindenkinek, abszolút mindenkinek ajánlom, mert nagyon fontos mondanivalók és értékek vannak az egész sorozatban, amit néha jó feleleveníteni, nehogy elfeledkezzünk róluk ebben a kegyetlen világban. A Six Flying Dragons egy gyönyörűen megalkotott, hihetetlen színészekkel és karakterekkel teli izgalmas, megható és érdekes történet, ami ráveszi az embert arra, hogy néha elgondolkojon a világon.

Zene: A történelmi sorozatoktól megszokhattuk, hogy a soundtrack mindig átlagon felüli, itt sem volt másképp. A zenéket pedig mind imádtam, csodálatosak és megindítóak voltak, a kedvencem a Muiiya lett, ami tökéletesen tükrözi az egész sorozat forradalmi szellemét. A teljes albumot letöltöttem.

Szereplők: És akkor dobpergést, lássuk a csodálatos főhősöket külön külön.
Yoo Ah In - Lee Bang Won: Egy olyan fiú, aki nem tud tétlenül ülni és nem beleszólni a dolgokba. Egyértelműen ő volt a főhősök között is a főfőhős, aki rengeteget változik a sorozatban, s aki látta az tudja, hogy nem épp jó irányban. Becsvággyal teli, és elismerésre vágyó férfiként nőtt fel, aki szembefordul a saját mesterével és családjával. Lee Bang Won-t úgy gondolom egyrészt meg lehetett érteni, még ha nem is volt mindig túl szép amit tett. S ez is nagy előnye a sorozatnak, hogy nem makulátlan főhőst kaptunk. Már az elején úgy gondoltam, hogy ha valaki király lesz ebben a sorozatban, annak muszáj neki lennie, hisz hihetetlen okos, ravasz, de ugyanakkor rendes is, remek és erőskezű uralkodó válhatna belőle. Amit ez a pasi itt csinált, az valami leírhatatlan, nagyon boldog vagyok, hogy megnyerte idén a PaekSang díjat, mint legjobb férfi főszereplő. 

Kim Myung Min - Jeong Do Jeon: Ő volt az megalapozója és a megálmodója mindennek. Hihetetlennek tartom, hogy nem csak álmodott az egészről, hogy 'milyen jó lenne', hanem tett is érte, nem is keveset. Persze volt néha, hogy nem egészen értettem vele egyet, sőt, néha még haragudtam is rá. Ettől függetlenül egy kimagasló személyiség, aki eldöntötte, hogy szebb hellyé teszi a világot, mert ami körülötte történik, az már elviselhetetlen. A végén ugye el kell a nézőnek is döntenie, hogy melyik oldalra áll, s szerintem ez meglehetősen nehéz volt, főleg úgy, hogy nem egy két emberről van szó. De Lee Bang Won akarata nálam lekörözte őt, de legfőképp azért, mert haragudtam rá amiatt, amit a fiúnak mondott (aki látta, tudja miről beszélek). A színésszel először találkoztam, de leellenőriztem, és már több sorozata is a listámon van, szóval hamarosan bővebb véleményt írhatok róla.
Shin Se Kyung - Boon Yi: Egy szegény lány, akinek a vérében van a vezetés és a törődés, így ő lesz a falu 'vezetője'. Véleményem szerint egy nagyon okos lány volt, aki tudta, hogy mit szabad megtennie és mit nem. Gondolok én itt arra, amikor visszautasította az általa szeretett férfi szerelmét, mert tudta, hogy a köztük lévő távolság előbb utóbb tönkreteszi őket. Hatalmas mentsvár és vigasz volt Bang Won számára. Őszintén én valahogy mégsem tudtam őt annyira nagyon megkedvelni, és a világért sem jövök rá, hogy miért. Szerettem őt, de valahogy nem igazán lopta be magát a szívembe. A legvégén pedig kicsit haragudtam is rá, amiért elfojtotta a szerelmét (már ha maradt neki) és amiért olyan élesen beszélt Bang Won-nal. A színésznőhöz ez a karakter nagyon illett, bár eddig mindig hasonló szerepekben láttam őt, szerintem nagyon könnyen meg lehet őt szeretni.

Byun Yo Han - Ddang Sae: Boon Yi bátyja, aki gyermekkorában elfutott akkor, amikor segítenie kellett volna, és amiatt borzasztó bűntudat gyötri őt minden áldott nap. Hihetetlen jó kardforgatóvá vált, aki eldöntötte, hogy megvédi a szeretteit. Ddang Sae szerintem egy mindenki által szeretett karakter volt, bár tétlensége kicsit zavarta a néző szemét, de másrészt érthető is volt. A legszebb és legizgalmasabb jelenetekben mindig ott volt. Nagyon szerettem volna, hogy összejöjjön Yeon Hee-val, nagyon aranyosak voltak együtt. Ami zavaró volt, hogy a legvégén nem tudtuk meg, hogy mi történt vele, legalábbis nekem az ő számára a lezárás nem volt kb. semmi, holott kérem szépen egy főszereplőről van szó. No de erről ennyit. A színészt én nagyon megkedveltem, könnyen megszerettette magát velem. Remélem a jövőben sok főszerepben fogok vele még találkozni.
Yoon Gyun Sang - Moo Hyul: Egy tudatlan fiú, aki még olvasni sem tud, de a harcban kiváló, s nagy bonyodalmak révén belekeveredik a politikába. Talán Moo Hyun volt a második karakter, aki a legtöbbet változott. Remek volt látni, ahogyan egy 'buta' fiú végül megérti a politikát, hogy mi miért történik. Különösen tetszett kitartása és hűsége. Nagyon szorítottam neki, hogy végül mindenki megismerje a nevét, ő legyen a legjobb kardforgató, ahogyan arra olyan nagyon vágyott. Azt viszont sajnáltam, hogy valami szerelmi szálba nem kavarták őt bele, nem lett volna rossz. Moo Hyul nekem abszolút kedvencem lett a sorozatban. Borzasztóan örültem, amikor megláttam, hogy a színész egy fokkal feljebb lépett, és ilyen sokat szerepelt, remélem innentől már csak felfelé vezet az útja, tűkön ülve várom már, amikor ő lesz végre a főszereplő egy sorozatban. Nagyon megérdemelné.

Cheon Ho Jin - Lee Seong Gye: Bang Won apja, aki remek hadvezér, nagyon hűséges és becsületes, soha nem gondolt magára, mindig a nép érdekeit tartotta a szeme előtt. Szerintem ő is egy nagyon erős karaktert képezett a sorozatban, sajnáltam, hogy a végére kicsit kevesebbet szerepelt. A színészt nagyon szeretem, remekül helyt állt itt is. S a még maradó helyemen szeretném megemlíteni, hogy nem csak ők hatan voltak a főszereplők, rengeteg karakter volt a sorozatban, némelyik nagyon szerethető, mások pedig nagyon gonoszak voltak, de ez így volt rendjén. Emelem kalapom a stáb, a rendezők és mindenki más előtt, mert nagyon kitett magáért mindenki, rengeteg munka és kitartás árán született meg a sorozat, de minden színész szívét lelkét beleadta, ettől lett ilyen nagyon jó az egész történet. Utolsó soromban is mindenkinek nagyon, nagyon tudom ajánlani.

 'Aki politikus lesz, annak a szívében egy féreg nő. Azt mondod magadnak, hogy viharos idők vannak, hogy az életben maradásért nincs más választásod...
Biztos vagyok benne, hogy ezt mondogattad magadnak.
De ha a féregre figyelsz és az ő szavait követed,
végül te magad is azzá válsz.'

'Az emberek olyanok akár a szél.'

'- Eltapostad a gyengéket és egész életedben loptál tőlük!
- Természetesen a gyengéket taposom el... talán az erőseket kellene eltaposnom?
Természetesen a gyengéket lopom meg... talán az erőseket kellene meglopnom?
Az idők kezdete óta a gyengébbet mindig eltaposta az erősebb. 

Ezer évvel ezelőtt... és ezer év múlva is... a gyenge el lesz taposva az erős által. Az egyetlen igazság a világon... hogy az erős tönkreteszi a gyengét. 

Az erős... kifosztja a gyengét. 

Ez... az egyetlen igazság, ami nem változik!'

Történet: 8/10

Zene: 10/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Film: Gangnam Blues

Gangnam Blues ~ Gangnam 1970

Műfaj: akció, politikai, történelmi
Játékidő: 135 perc
Premier: 2015. január 21.

Ismertető: Kim Jong Dae és Baek Yong Ki. Ők történetünk főszereplői. Mindketten árvák, de együtt nőttek fel, és olyanok egymásnak akár az igazi testvérek. Egy kicsi, összedőlő félben lévő kunyhóban laknak, s szemetet szednek a mindennapi megélhetésért. Természetesen többre vágynak. A bajok ott kezdődnek, amikor a kunyhót ledöntik, ők pedig belekeverednek egy kis gengszter ügybe. Elszakadnak egymástól, s Kim Jong Dae abban a hitben él, hogy bátyja meghalt. Valójában viszont él és virul egy hatalmas gengszterbanda tagjaként. Találkoznak, s elhatározzák, hogy valami hatalmasat hoznak létre, csakhogy itt már politikáról van szó, s a fejesek mindig mindent akarnak, a munkát viszont a 'kutyákra' bízzák.

Vélemény: Hmm... hmm. A filmmel kapcsolatban már a megjelenés előtt kettős érzések kavarogtak bennem. Egyrészt örültem, de nagyon, hogy Lee Min Ho végre elvállalt egy normális szerepet, és nem diákruhában próbálja meg a szépfiút hozni. Másrészt féltem is, hisz a koreai gengszteres filmekkel sajnos nem igazán vagyok kibékülve, hisz elég sokat láttam már, és egyik sem lett igazán kedvencem. No de lássuk csak a filmet. Először is, ezt a 135 percet én valami eszméletlen soknak tartottam. Rengeteg unalmas perc és rengeteg unalmas párbeszéd, amikkel próbálják betömni a felesleges lyukakat.
Ennek hála a film közepét egy az egyben végiguntam. Hiába indult jól. Hisz meg kell hagyni, a film tényleg nagyon jól indít, sikerül felkelteni a nézők figyelmét, no meg Lee Min Ho és a fekete haja (ami nagyon jól áll neki) jogosan söpör el minden egyebet. Azonban ő is kevés volt hozzá, hogy a történet végig jó legyen. Unalmas. Tényleg ez az a szó, amivel jellemezni tudnám a filmet, ez az a szó, ami elsőként eszembe jut, ha rágondolok. És a baj az, hogy ez volt a meghatározó, hiába vannak pozitívumok is. No de lássuk csak ezeket is, hisz minden filmben van valami jó, természetesen itt is.
Legelőször meg kell említenem, hogy nagyon tetszettek az akciójelenetek, nagyon élethűek voltak. Külön elismerésem a hetvenes évek megjelenítéséért is, hisz a ruháktól, a frizuráktól és minden egyébtől tökéletesen úgy érzi magát a néző, mintha a filmet akkor készítettek volna a mai modern technológia segítségével. Nagyon tetszett a hatalmas pocsolyás verekedés, szerintem egy élmény lehetett leforgatni, de tényleg. Mindenki hempereghetett ott kedvére a sárban. Visszatérve az unalmasságra, bár tényleg az volt, az tény, hogy a film lényegét sikerült átadni a nézőknek.
Legalábbis nekem mindenképp. Egyrészt itt volt a két srác testvéri szeretete, ami a film folyamán hatalmas próbatételeknek volt kitéve. Megjelent a családi szeretet is, hisz Kang Gil Soo fiaként élte életét Kim Jong Dae, családot kapott, holott neki sohasem volt. Mindezek mellett megjelenik a tenni akarás és a vágyakozás is, hisz két szegény srác életét követhettük nyomon, akik a semmiből próbálnak meg felemelkedni, hogy valami olyasmit teremtsenek maguknak, amiről eddig csak álmodoztak. Tisztelem azokat az embereket, akik egyedül építenek várat a szarból.
Ezer bocsánat a kifejezésért, de tényleg elismerésem. S ha ez még mindig nem lenne elég, megjelenik az akkori (no meg a mostani) hierarchia is, hisz a filmben láthattuk, hogy mi történik főhőseinkkel, akik vért izzadva próbáltak meg előre jutni, és mi a nagy fejesekkel, akik végig borokat kortyolgattak és nőkkel szórakoztak. Szóval igen, a filmnek unalmassága ellenére sikerült egy kemény társadalomkritikát megfogalmaznia, ami tényleg átjön a nézőknek. Külön tetszett, hogy a végén feljött a 'ha' szócska és annak 'története'. Összegezve, nem a világ legjobb filmje, de nem is a legrosszabb. Nem mondom azt, hogy kötelező megnézni, de azt sem mondom, hogy ne nézzétek meg.

Szereplők: És akkor lássuk csak történetünk két főhősét külön, külön.

Lee Min Ho - Kim Jong Dae: Mély fájdalmakkal teli, de mosolyogni képes fiú, akinek a bátyja az egyetlen családtagja, ő az akire támaszkodhat. Összeteszem a két kezem és ezerszer lekopogom, Lee Min Ho végre jó szerződést írt alá. Ez most vagy véletlen, vagy rájött, mennyire orbitálisan hülyén néz ki nem egy sorozatában, ahol olyan karaktert próbál meg eljátszani, ami a lehető legtávolabb áll tőle. Nagyon örülök, hogy végre sikerült egy új oldalát látnom. Jong Dae szerintem mindenki kedvence lett a film folyamán, hisz csóri srácról egész végig az üvöltött, hogy végre valahára legyen vége ennek az egésznek, és hadd éljen békésen a családjával úgy, hogy semmit sem kell nélkülözniük. Őszintén sejtettem, hogy mi lesz a sorsa, mégis reménykedtem. Összességében jó kis karakter volt, aki biza nem fél egy gyilkosságtól, de ettől most eltekintünk, mivel kb. mindenki kinyírt mindenkit a filmben.
Kim Rae Won - Baek Yong Ki: Eleinte hasonlóan indul, mint fenti karakterünk, később sokkal magabiztosabbá, de egyben gyávává is válik, hála a környezetnek, amibe belecsöppent. Yong Ki sem volt alapvetően egy rossz karakter, mégis volt egy két húzása, amit ez ember nem vesz jó néven, főleg, ha a jó oldalnak szurkol, bár ez relatív. Ha választanom kéne, akkor nálam egyértelműen Jong Dae karaktere a nyerő, őt nem sikerült annyira megkedvelnem. Holott megértettem, és sajnáltam is őt, jobban, mint öccsét. Rae Won számomra teljesen új színész volt, még sosem találkoztam vele se kisebb, se nagyobb szerepben, de őszintén engem eléggé meggyőzött. Remekül hozta ezt az ingatag, sajnálatraméltó, de ugyanakkor kicsit antipatikus karaktert. Azonban ebben a filmben Lee Min Ho volt a joker, és ezt nem is nagyon akarták elrejteni.

Történet: 7/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 7/10