Film: Architecture 101

Architecture 101

Műfaj: romantikus, dráma

Játékidő: 118 perc

Premier: 2012. március 22.

Ismertető: Seung Min 35 éves építész. Egyik nap egy nő felkeresi, akit először nem ismer meg, de később kiderül, hogy az első szerelme, Seo Yeon, akit még az egyetemről ismer és akit anno nagyon szeretett. Seo Yeon megkéri Seung Min-t, hogy segítsen neki a házát renoválni Jeju szigetén. Ahogy a sztori folyik, párhuzamosan megismerjük a fiatal kori énjüket is, hogy a kis naiv Seung Min hogy lett nagyon jó barátja Seo Yeon-nak és hogyan bontakozik ki a szerelem kettejük között. Valamint mi okból nem jöttek össze, és folytatták külön úton az életüket a nagy szerelem ellenére. Míg felépül a ház, főszereplőink között egyre inkább tisztázódik minden s természetesen egyre inkább felszínre törnek a régi, erős érzelmek.

Vélemény: Azt hiszem, hogy az ilyen sztorira mondják azt, hogy az első szerelem sosem múlik el, de mindig véget ér. S ezt a film tökéletesen bebizonyította. Személy szerint nekem sokkal jobban tetszettek a régebbi események, a gyerekszínészekkel, izgalmasabb és érdekesebb is volt. De természetesen a mai történések is kellettek ahhoz, hogy érdekes legyen a múlt. Bár nem nagyon értettem, hogy ha szereti, mi a fenének nem mondja meg neki. 

Valamint a lány is tudta, hogy Seung Min szereti, szóval ha tényleg szerelmes volt belé, akkor női becsület ide vagy oda, bevallom neki. De nem? Ezen kívül kivetnivalót nem igazán találtam, olyan hű meg ha történet nem volt, de nem is untam. Aranyos volt, kicsit drámai és az a 118 perc gyorsan eltelt, nem kellett mindig azt néznem, hogy mennyi van hátra a filmből. Az egyetemista színészek alakítását sokkal jobban szerettem, mint a felnőtt énjeiket. 

Jobb volt a karakterük is, és a színjáték is, de ez jó, mert a film háromnegyedében ők szerepeltek. Seung Min régen kis csendes, és naiv fiú volt, és sok évre rá megmaradt benne egy két vonás, de lényegében megváltozott. Seo Yeon karaktere viszont nagyon hasonló volt mind a 2 időben, csendes, de mindig kimondja amit gondol. A gyerekkori énjüket tényleg nagyon szerettem, és nagyon szurkoltam nekik. De, legalább Seo Yeon-nak betartotta az ígéretét a srác, és felépítette a házát. Legalább annyi megmaradt neki örök emlékként.

Történet: 7/10

Karakterek: 7/10
Színészek: 7/10