Sorozat: Where Stars Land

Where Stars Land ~ Fox Bride Star

Műfaj: romantikus, melodráma
Részek száma: 32 (egy rész fél órás)
Dátum: 2018
Csatorna: SBS

Ismertető: Történetünk főhősnője az Incheon Nemzetközi reptéren dolgozik. Kedves, aranyos és élettel teli nő, azonban egyik osztály sem kedveli őt, időzített bombaként beszélnek róla, úgyanis sokszor az igazságérzete felszínre kerül és előbb cselekszik, mint gondolkodik. Sorozatunk elején is éppen egy új osztályra kerül, ahol eldönti, hogy mindent jól fog csinálni és elnyeri a felettesei elismeréseit. A csapat vezetője egy fiatal férfit, Lee Soo Yeon-t választja a lány mentorának. A lány először nem szimpatizál a fiúval, mert túlságosan csendes, távolságtartó és magánakvaló, arról nem is beszélve, hogy mindent túl jól csinál, azonban ahogy egyre több időt tölt vele rájön, hogy valami titkot rejteget a férfi. Azonban ahogy próbál rájönni a titkára, úgy kerül egyre közelebb és közelebb hozzá.

Vélemény: Azzal szeretném indítani a bejegyzésemet, hogy képzeljétek, Hyun Bin illetve Park Bo Gum is esélyes volt a főhős szerepére, a főhősnő pedig Suzy illetve Park Shin Hye is lehetett volna. És tudjátok, ha más színészek lettek volna a főszereplők (Park Bo Gum-nak még örültem volna, de a két színésznő totálisan katasztrofális lett volna erre a szerepre), akkor nem is lett volna ilyen gyönyörű. Ezzel azt akarom mondani, hogy a két színész tökéletes választás volt, ennél jobb színészeket akarva sem tudtak volna válszatni, komolyan mondom.

Nem is tudom, hol kezdjem. Maga a cselekmény kevésbé volt izgalmas és fordulatokkal teli. Inkább egy lassan legördülő történetet láthattunk, ahol sokkal inkább a karaktereken és azok érzésein van a hangsúly. Tudjátok, hogy én nagyon szeretem a melodrámát, ha van értelme drámázni. Hát itt volt értelme, de mégsem dramatizálták túl a dolgokat. Éppen annyit kaptunk belőle, amennyit még elbírt a történet, de több dráma volt benne, mint egy normális (persze nem feleslegesen dramatizált) sorozatban. És ez pontosan így volt a legtökéletesebb.
A két főhős között lévő szerelmi szál (és kémia wow) bitang szép volt. Azért egyrészt, mert szép lassan szeretnek egymásba (nem az van, hogy a harmadik részben már élnek halnak egymásért) és miután tisztában is vannak azzal, hogy szerelmesek, mégis vannak aggályaik. Annyira szép volt, ahogyan szép lassan kerülnek közel egymáshoz. Azok a szép apró kis romantikus jelenetek, azok az egyre növekvő érzések. Ahogyan tényleg felcseperedik az a kicsike kis vonzalom közöttük ami már az első találkozásukkor ott volt közöttük.

De ne is csak a főhősökről áradozzak itten. Első sorozat volt szerintem, ahol a második párosunkat is pont annyira kedveltem, mint a főhős párost. Volt már olyan, hogy a mellékpáros szerelmi történetét sokkal jobban kedveltem, olyan is volt, hogy a főhősé elnyomta a melléket, de itt, a mellékszál is annyira szép és cuki volt, hogy nem tudom elmondani. Dae Ki és Young Joo olyan cukik és édesek voltak együtt, hogy nem győztem velük betelni. Még egy ilyen írtó cuki, vicces és halálian ari párost keresve sem lehetett volna találni, de tényleg.
És akkor ott volt In Woo karaktere is, aki szintén nagyon megnyert engem és folyton fenntartotta a figyelmemet. Ez volt a legjobb a sorozatban. Nem volt olyan, hogy vártam, mikor kerülnek a főhősök képernyőre, vagy mikor kerül a másik kis cuki páros a képernyőre. Akárki volt éppen előttünk, annak örültem és élveztem nézni, mert mindenkit nagyon megkedveltem a sorozat alatt. És tényleg ez volt az a sorozatban, ami a legtöbbet dobott rajta. Akárki is volt éppen a 'főhős' azt imádtam nézni és szurkoltam neki, kicsikét sem untam.

A dramatizálás szerintem teljesen jogos és szomorú volt a sorozatban. Bár így külső szemlélőként teljesen bolondnak hihetjük főhősünket, de ha kicsit belegondolunk abba, hogyan élt és mennyi mindenttől lett megfosztva, szerintem meg lehet érteni őt. Ettől függetlenül a befejezés szerintem gyönyörűségesre sikeredett. Én nem egyszer könnyeztem meg a sorozat alatt. Az a sok érzelem amit kaphattunk a 16 rész alatt szerintem túl sok volt, amit el lehetett volna viselni száraz szemmel. Szóóóval zsepit készítsetek ki a sorihoz!
Összességében azt kell, hogy mondjam, borzasztóan örültem, hogy a két színész kapta meg végül a főhős szerepét, más színészt el sem tudtam volna képzelni. A sorozat gyönyörűséges, mindenképp muszáj megnéznetek egyszer (magyar felirat is van rá szóval juhuu) mert ez olyan, amit látni kell. Kérlek ne egy izgalommal és akcióval teli történetre számítsatok, hanem valami szépre, szomorúra, valami olyanra, ami mélyen elgondolkodtatja a nézőt, sok-sok dologról. Töltsétek le, nézzétek meg. Remélem nektek is sok kellemes percet fog adni.

Zene: Amit nagyon sajnálok, hogy egyik szám sem tetszett meg annyira, hogy tudjátok, éjjel-nappal azt hallgatom. Ezt annyira, de annyira sajnálom, mert úgy imádom ha az ilyen nagyon jó sorikhoz vannak ilyen hidegkirázóóós zenék. De ettől függetlenül a sorozathoz készült számok szépek, több telón is maradt, a sorozatban is szépen mutattak, de egy nagyon extravagáns szép szám azért hiányzott nekem. Ime a zenék: Jeong Sewoon 'Told You So', Yoo Yeonjung 'Stay With You', 1415 'Nothing To Worry', Jung Joonil 'Gravity of Love' és O.When 'Mystic World'.

Szereplők: Na és akkor lássuk főhőseinket a szokásos módon: külön - külön.

Lee Je Hoon - Lee Soo Yeon: Csendes férfi, akinek az egyetlen kívánsága az, hogy normális életet élhessen. Ez minden vágya. Isteneeeem. Emberek, az amit a karakter érzett, annyira, de annyira átjött a soroztban, hogy azt elmondani sem tudom. Annyira, de annyira, de annyira borzasztóan sajnáltam őt, és tejóég mennyire szerettem volna, hogy egy normális élete legyen, amire annyira nagyon vágyik. Megérdemelte, nagyon is. Sok szomorú háttérrel rendelkező főhőst láttam már, és tudjátok jól, hogy mindet nagyon megszerettem és sajnáltam a sorozat végére, de valahogy ő még annál is jobban közelebb nőtt a szívemhez. Nem tudom elmondani, hogy miért. Je Hoon-ra még tavaly, a Tomorrow With You c. drámában figyeltem fel, már ott oda voltam érte, de ez után a szerep után kénytelen leszek az összes sorozatát megnézni, mert ez a pali, ez kérem szépen hihetetlen. Alig várom, hogy a jövőben egy tonna sorija legyen.
Chae Soo Bin - Han Yeo Reum: Kedves, élettel teli lány, aki bár sokszor elront sokmindent, mégsem adja fel. Yeo Reum karaktere néha olyan volt, hogy ajj te lány, de ettől függetlenül nagyon megszerettem őt. Sok dolog miatt is. Ami a legjobban tetszett, hogy nem játszadozott mind a két férfi érzéseivel (könyörgöm pár főhősnő tanulhatna tőle). Mikor látta, hogy a másik srác közeledik felé, egyértelműen közölte vele, hogy ő nem akar többet. Nem mondogatta magának, hogy áh ő csak a haverom stb. Pontot tett az ügy végére mielőtt az elkezdődhetett volna. A másik ami nagyon tetszett, hogy amikor megtudta a férfi titkát, bár félt és megijedt, de egyből arra gondolt, hogy milyen nehéz lehetett elmondani, milyen nehéz lehetett erről beszélni. Előbb a férfit, aztán féltette csak magát. Szerintem ez nagyon, de nagyon szép volt a részéről. Soo Bin főszerepeinek nagyon örülök (tudjátok, mindet láttam), nagyon örülök, hogy tavaly óta vannak főszerepei. Kevés színésznő van, akit kedvelek, de őt nagyon.

Lee Dong Gun - Seo In Woo: Róla azért szeretnék beszélni, mert engem nagyon megérintett a karaktere. SPOILER: én amúgy végig éreztem, hogy azért ennyire elutasító és szemét a fiúval, mert félti őt, de mikor ez ki is derült, az annyira nagyon meghatott engem, hogy wow. Szerintem gyönyörűséges volt az, ahogyan inkább azt választotta, hogy megvesse és utálja őt, mintsem, hogy bajba kerüljön. SPOILER VÉGE. Lee Dong Gun A Queen For Seven Days c. soriban lévő szerepe után hatalmas kedvencem lett, s én személy szerint alig várom, hogy főszerepe is legyen (tudom hogy van pár régebbi, azokat tuti meg fogom nézni). Nagyon szeretem őt. S utolsó sor gyanánt még megemlíteném Kim Kyung Nam-ot is. Idén ment a Come and Hug Me című sori, ahol a legeslegjobb volt, imádtam őt, és annyira jó volt látni őt ilyen nagyon cuki szerepben is. Nagyon várom már, hogy főszerepe legyen.

"Szeressük egymás.
Ma.
Most."

Lee Je Hoon

"Tényleg jó leszek így neked?"

Lee Je Hoon

"Álmomban minden reggel melletted ébredek fel."

Lee Je Hoon

Történet: 9/10

Zene: 8/10

Színészek: 10/10

Karakterek: 10/10

Sorozat: Tomorrow With You

Tomorrow With You

Műfaj: romantikus, fantasztikus

Részek száma: 16

Dátum: 2017

Csatorna: tvN

Ismertető: Történetünk főhőse a jóképű és dúsgazdag Yoo So Joon, aki egyszer túlélt egy metrószerencsétlenséget. Ennek köszönhetően képes a jövőbe utazni, azonban csak két évet tud ugrani. Először nem érti, hogy miért, aztán rájön, hogy 2 év múlva meghal. Azon a napon pedig egy nő is vele van, vele együtt hal meg. Soo Joon hiszi, hogy meg tudja változtatni a jövőjét, így a jelenben felkeresi a nőt, aki egy régi szerepe miatt nevetség tárgya, elég szerencsétlen életet él. Soo Joon kezdetben nem kedveli a lányt, de egy másik időutazó, Doo Sik unszolására megkörnyékezi Ma Rin-t, majd feleségül is veszi, hogy megváltoztassa mindkettejük sorsát. Nekik azonban sosem szabadott volna találkozniuk a sorsuk szerint. Vajon meg tudja változtatni a jövőt?

Vélemény: A színészt annyira nem ismertem, amikor kinéztem magamnak ezt a sorozatot. A színésznőt sem kedvelem túlzottan, a sztoriról pedig nem is olvastam semmit. Ami miatt mégis megnéztem, az maga a cím és a borítóképek voltak. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire szépek és mennyire illenek a sorozathoz. Én két részletben néztem meg az egészet, először az első 10 részt két nap alatt, aztán a fennmaradó hatot egy nap alatt, körülbelül 3 hét kihagyással. Na de akkor lássuk csak a sztorit.

Nagyon szeretem az időutazós történeteket, de kicsit félek is tőlük (még egy jót sem láttam), mert sokszor belekavarodnak a dolgokba, aztán már össze vissza magyaráznak meg mindent. Itt ez a dolog a sztori elején nagyon jó volt, úgy éreztem mindent értek és eléggé logikusan is volt felépítve (már amennyire lehet az időutazás logikus). Aztán a közepénél valahol elvesztettem a fonalat, minden összekutyulódott a fejemben. Nem nagyon értettem, hogy mikor mit tervez a srác, hogy most mi történik pontosan.

Szerencsére ez csak 1-2 rész erejéig volt így, a végére olyan szépen összeállt minden a fejemben, hogy még elmesélni is érthetően tudnám. Egyszóval az időutazós rész nagyon tetszett, összeállt minden szépen, egyszerre volt vicces, aranyos és drámai is ez az egész oda vissza utazgatás. A másik nagy kérdés: a romantika. Először furcsának találtam, hogy olyan nagyon hamar összejönnek. Túl hamar. Itt értsétek szó szerint, tényleg, a srác megismeri a lányt és utána hopp: máris összeházasodtak.

Ez kicsit fura volt, túl gyors volt nekem. Bár utána rájöttem, hogyha még az elején hozzák az időt azzal, hogyan szeretnek egymásba, akkor túl nyálas lett volna az egész, és talán még unalmas is. Szóval valószínűleg ez volt a legjobb, amit tenni lehetett ez ügyben. Maguk a romantikus jelenetek szépek voltak, olykor túlcsordultak, de csak épp a kellő mennyiségben. Kaptunk nagyon szép és élethű csókjelenetet is, szóval ez ügyben sem panaszkodhatunk. Aranyos volt ez az egész romantika, kellőképpen aranyos.

A srác karaktere nagyon megnyerő volt, egyszerre volt aranyos és férfias is. A nő karakterétől viszont azt hittem a falat kaparom. Esküszöm tökéletes lett volna a sorozat, ha más a női karakter, vagy más színésznő kapja meg. Shin Min A valahogy mindig hisztis libát csinál az összes karakteréből, és sajnos ez itt sem volt másként. Folyton felhúzta magát olyan dolgokon, amiket meg lehetett volna beszélni. Gyerekes volt és hisztis, emiatt azok a részek inkább voltak gyötrelmesek mintsem szórakoztatóak.

Bár a végére valamennyire megbékéltem a nő karakterével, ettől független még mindig úgy gondolom, ha egy más színésznő kapja meg a szerepet, még ennél is jobb lehetett volna az egész. De ezen aztán már nem lehet változtatni. Hmm... mi van még, amit nem mondtam el. A műfajokon kívül a díszletre, öltözetekre is nagyon odafigyeltek, gyönyörűek voltak a ruhák és azok színei. Felettébb tetszett az átlátszó telefon is 2022-ben, nagyon sikerült azt éreztetni, hogy már bőven a jövőben vagyunk.

A sztori egyszerre volt aranyos és drámai is, a végére elég sok 'lehangoló' de egyszerre felcsigázó jelenetet is kaptunk, ami őszintén nekem nagyon elnyerte a tetszésemet. Nem tudom, hogy épp ilyenhez volt-e kedvem, de nagyon tetszett. Kb. 1 órája fejeztem be, még mindig a hatása alatt vagyok. A sorozat vége számomra kicsit meglepő volt, de örülök, hogy így fejeződött be. Szerintem sikerült egy nagyon szép és drámai, de egyszerre aranyos befejezést kreálni ennek az egész sztorinak.

Összességében tehát nekem a vártnál sokkal jobban tetszett a sori, a gyönyörű zenei aláfestéssel, a szép helyekkel és díszletekkel, a hidegkirázós jelenetekkel és ezzel a cuki pasival szerintem jó sokáig emlékezni fogok erre a sztorira. Én őszintén mindenkinek nagyon ajánlom, a rossz főhősnő karaktere ellenére is, mert nem hétköznapi sori, az szent, plusz van benne valami, ami nagyon megragad és odaláncol a képernyőhöz. Nekem nagyon tetszett. A feliratot pedig köszönjük a Speedy Sub oldalnak, anyanyelven is élvezhetjük ezt a Tomorrow With You című sorozatot.

Zene: A fő ostot Seo In Guk énekli, méghozzá 'Flower' címmel, ami egyszerűen olyan szép, hogy szerintem már vagy 150x meghallgattam. Imádom. Kim Feel 'With You' száma is nagyon szépre sikeredett, a 3. ost viszont nem nyerte el a tetszésemet.

Szereplők: És akkor lássuk csak két főhősünket a szokásos módon: külön külön.
Shin Min A - Song Ma Rin: Kislánykorában színésznő volt, s mindenki viccesen emlékszik rá, sokszor meg is szólják, hogy milyen szánalmas életet él, ami igaz is, hisz teljesen rabja a róla szóló pletykáknak. Aztán egyszer csak megjelenik a szőke herceg fehér lovon, és kéri, hogy legyen a hercegnője, ő pedig kérdés nélkül belemegy a dolgokba. Őszintén nem tudtam eldönteni, hogy ez a nő ennyire naiv vagy simán egy kis..., de tényleg. Hihetetlen, úgy viselkedett, mint egy könnyűvérű nőcske, aki minden jöttmentnek odaadja magát. Én éreztem kínosan magam, amikor láttam miket csinált. A házasság után pedig annyit hisztizett, hogy azt hittem abbahagyom az egészet. Egyetlen kívánságom lett volna a sorozattal kapcsolatban: egy másik színésznő. Semmi több. Akkor biztosan kedvencek között lenne ez is. Ahogy fent is említettem Shin Min A valahogy mindig eltorzítja a karaktereit (talán a való életben is ilyen??) és mostanában csak egyre rosszabb. Remélem valamikor sikerült túllépnie ezen az egészen.

Lee Je Hoon - Yoo So Joon: Egy kissé szeleburdi srác, aki miután traumát szenvedett kicsit összeszedi magát. Mikor megtudja, hogy ha talán a sorsát kicsit összekutyulja, akkor tovább is élhet, rögtön felkeresi a nőt és eldönti, hogy feleségül veszi. Vicces volt, főleg, hogy az elején ki nem állhatta a lányt, aztán valahogy szép lassan beleszeretett. Viszont tetszett, hogy a karakter is sokszor említést tett a nő viselkedésére, így nem csak én éreztem ennyire kínosan magam a főhősnő miatt. Je Hoon szerintem remekül alakított, nekem nagyon, de tényleg nagyon nagy kedvencem lett itt, arról nem is beszélve, hogy mennyire sármos egy férfi. Kénytelen leszek a sorozatait megnézni, hogy kicsit be tudjak telni vele. Remélem a jövőben rengeteg főszerepe lesz még, és remélem, hogy ennél kicsit jobb színésznőkkel fog majd sorozatokban szerepelni.

"Azt kívánom, bár ne azt a képességet kaptam volna, hogy a jövőbe utazzak, hanem inkább azt, hogy megállítsam az időt."

"Ha vissza tudnék menni az időben, hogy ismét döntést hozzak: 

téged választanálak."

"Várni fogok rád."

Történet: 8/10

Zene: 9/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 7/10

Film: Architecture 101

Architecture 101

Műfaj: romantikus, dráma

Játékidő: 118 perc

Premier: 2012. március 22.

Ismertető: Seung Min 35 éves építész. Egyik nap egy nő felkeresi, akit először nem ismer meg, de később kiderül, hogy az első szerelme, Seo Yeon, akit még az egyetemről ismer és akit anno nagyon szeretett. Seo Yeon megkéri Seung Min-t, hogy segítsen neki a házát renoválni Jeju szigetén. Ahogy a sztori folyik, párhuzamosan megismerjük a fiatal kori énjüket is, hogy a kis naiv Seung Min hogy lett nagyon jó barátja Seo Yeon-nak és hogyan bontakozik ki a szerelem kettejük között. Valamint mi okból nem jöttek össze, és folytatták külön úton az életüket a nagy szerelem ellenére. Míg felépül a ház, főszereplőink között egyre inkább tisztázódik minden s természetesen egyre inkább felszínre törnek a régi, erős érzelmek.

Vélemény: Azt hiszem, hogy az ilyen sztorira mondják azt, hogy az első szerelem sosem múlik el, de mindig véget ér. S ezt a film tökéletesen bebizonyította. Személy szerint nekem sokkal jobban tetszettek a régebbi események, a gyerekszínészekkel, izgalmasabb és érdekesebb is volt. De természetesen a mai történések is kellettek ahhoz, hogy érdekes legyen a múlt. Bár nem nagyon értettem, hogy ha szereti, mi a fenének nem mondja meg neki. 

Valamint a lány is tudta, hogy Seung Min szereti, szóval ha tényleg szerelmes volt belé, akkor női becsület ide vagy oda, bevallom neki. De nem? Ezen kívül kivetnivalót nem igazán találtam, olyan hű meg ha történet nem volt, de nem is untam. Aranyos volt, kicsit drámai és az a 118 perc gyorsan eltelt, nem kellett mindig azt néznem, hogy mennyi van hátra a filmből. Az egyetemista színészek alakítását sokkal jobban szerettem, mint a felnőtt énjeiket. 

Jobb volt a karakterük is, és a színjáték is, de ez jó, mert a film háromnegyedében ők szerepeltek. Seung Min régen kis csendes, és naiv fiú volt, és sok évre rá megmaradt benne egy két vonás, de lényegében megváltozott. Seo Yeon karaktere viszont nagyon hasonló volt mind a 2 időben, csendes, de mindig kimondja amit gondol. A gyerekkori énjüket tényleg nagyon szerettem, és nagyon szurkoltam nekik. De, legalább Seo Yeon-nak betartotta az ígéretét a srác, és felépítette a házát. Legalább annyi megmaradt neki örök emlékként.

Történet: 7/10

Karakterek: 7/10
Színészek: 7/10

Film: The Front Line

The Front Line ~ Last Battle of the Korean War

Műfaj: akció, katonai, dráma
Játékidő: 133 perc
Premier: 2011. augusztus 20.

Ismertető: A koreai háború végénél járunk immár, de a keleti fronton még mindig heves csaták folynak, azért, hogy meghatározzák az új határt Észak és Dél Korea között. Egy ilyen csata áldozata lesz a századparancsnok is. A bökkenő az, hogy saját fegyverük golyóját találják a holttestben, így Eun Pyo-t a keleti frontra küldik, hogy derítsen ki dolgokat a gyilkosság ügyében. Meglepve látja, hogy régi bajtársa életben van, kiről azt hitte, hogy rég halott. Soo Hyuk mindent megtesz, hogy bajtársait megvédje, s elvetemülten üldöz egy 2 másodperc nevű katonát. Azért lett ez a neve, mert mikor támad először összeesik egy ember, aztán 2 másodperc múlva hallatszik a lövés. Rengeteg ember lett már áldozata neki, így Soo Hyuk teljes erejét bevetve próbálja kiiktatni. És mikor már mindenki azt hinné, hogy a kedélyek megnyugodtak, megkezdődik a visszaszámlálás, hisz az utolsó csata még hátra van. 

Vélemény: Hűha, hát nem is tudom hol kezdjem. Gondolom észrevehettétek már a Secretly, Greatly ismertetőjénél is, hogy mennyire nagyra értékelem a katonákat. Rengeteg filmet láttam már, köztük sok amerikait is, de a koreaiak is legalább annyira jók (amcsi filmeket tudok ajánlani, ha szeretnétek, csak írjatok :D). Ez a film sem okozott csalódást, bár az eleje elég zavart volt. Őszintén az első másfél óra kicsit furcsa volt. Persze értettem én, hogy mire megy ki az egész.

Mégis kicsit hosszúnak találtam ezt a 2 órát. Ebben oké volt az, amikor megismerhetjük azt az életet, amit ők éltek, míg a háború végére vártak. Egy rakás ember, kiknek minden vágya életben maradni, és hazatérni a családjukhoz. Ezek a részek tényleg szívszorítóak voltak. Elsütöttek benne egy - két poént is, de ezek is inkább voltak fájdalmasak, mintsem viccesek. Az utolsó 20 perc viszont egekbe emelte az egész filmet. Az, hogy elhitetik velük, hogy vége van, aztán jön a rossz hír,
Hány meg hány ilyen eset van, amikor a nagy fejeseknek fontosabb az, hogy hol legyen az a qva határ, mint pár száz ember. Egyszerűen nem tudom felfogni ezt a gondolkodás módot. Személy szerint ott, a legvégén, amikor várták, hogy a köd felszálljon nem bántam volna, ha mindannyian ellökik a fegyvert, és azt mondják: én befejeztem. Mind az északiak , mind a déliek. Jó lett volna, csak akkor mindenki tudja milyen következményekkel kellett volna szembenézniük. 

S visszatérve arra a jelenetre: csodálatos volt, még én is megkönnyeztem. Reméltem, hogy megtalálom a youtuben a videót, ahol énekelnek, de sehol sem találtam (ha valaki véletlenül ráakad feltétlenül küldje el nekem, és beszúrom ide). De nem csak a szám, a soundtrack-ek is csodálatosak voltak, egyet le is töltöttem, mert annyira megtetszett. A 12 hours Battles nem csak a címében, hanem dallamban is tökéletesen tükrözte az egész filmet. Azóta is telefonon van, egyszerűen imádom.

Szereplők: Most nem venném sorra őket, hisz mindenkiről lenne mit mondanom, így csak a 3 főszereplőről mondom el a konkrét véleményem.
Ko Soo - Kim Soo Hyuk: Talán ő volt az, akit a legeslegjobban sajnáltam az egész filmben. Szegény annyi szörnyűséget átélt már, hogy konkrétan belebolondult az egészbe. De, mindezek ellenére tartja magát, mindent megtesz bajtársaiért, s nem utolsó sorban magára vállal minden terhet, mint fizikailag, mint lelkileg. Egyszóval szerintem a legjobb karakter volt, nagyon nagyon megkedveltem őt, és nagyon nagyon sajnáltam. Igazán örültem, hogy a 2 srác annyi év után egymásra lelt, még ha ilyen körülmények között is. S a végén, amikor szembesülnie kellett azzal, hogy ki is valójában a "2 másodperc", azt hittem, hogy a szívem szakad meg. Még egy napot kellett volna túlélnie, még egyetlen egy napot. Bár igaz, ha nem halt volna meg, nem lenne akkora értéke ennek a filmnek. Meg, ahogy ő is mondta : " én már rég meghaltam"- egyszóval lelkileg teljesen halott volt.

Shin Ha Kyung - Eun Pyo: Ő volt az, aki szerintem csak folyt az árral, és nem igazán tudta, mit miért csinál. Ő csak a parancsot követte, s bár bajtársai fontosak voltak neki, azért kicsit mégis a parancsok felé hajlott. Persze a legvégén rájött, hogy minden amit mondanak hazugság és ámítás. Szóval tipikusan kis naiv karakter (s ezért neki is kellett túlélnie). Bár el tudom képzelni, hogy milyen halott lélekkel élhet tovább, hisz akárki, aki túlélte az utolsó csatát testileg, lélekben már rég odaveszett. De azért örülök, hogy a 3 srác közül ő lett az a bizonyos személy, aki túlélte. Itt is el kell mondanom, hogy nagyon örülök, de tényleg, hogy a 2 srác egymásra talált. Amit különösen nagyra tartok benne, hogy mennyire nekiállt Soo Hyuk-nak, hogy feljelenti gyilkosságért, de amikor baj volt, mindent megtett, hogy barátját mentse. Ez tényleg nagyon nagyon szép volt, s mondanom sem kell mennyire szíven ütött. A színésszel először találkoztam, bár már elég idős, mégis szeretnék még 1-2 filmet látni tőle.

Lee Je Hoon - Il Young: Az ő karaktere is nagyon-nagyon hasonló volt Ko Soo karakteréhez. Olyan volt, aki mindent megtesz, hogy bajtársai túléljék, holott már ő is rég meghalt lelkileg. Még akkor, amikor ott a hajón voltak. Il Young-ot talán még egy kicsit jobban is sajnáltam, mert ő volt az egyik legfiatalabb (kivéve a kis 17 éves újoncot). Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy miért kell ilyen fiataloknak meghalniuk, amikor még előttük van az egész élet. A színész is nagyon szimpatikus lett, szóval majd az ő filmjeit és sorozatait (ha vannak) meg kell néznem. De, még egyszer hangsúlyozom, hogy igazából az összes katonát, mind az száz akárhányat ki kellene emelnem, mert az összes színész a maximumot hozta ki magából. Szóval mindenkinek nagyon ajánlom ezt a filmet, mert az utolsó húsz perc tényleg a legjobbak közé emeli. S most olvasom, hogy az év legjobb filmjéért járó díjat is bezsebelte, amit nem is csodálok. Gratula neki.

Történet: 7/10 

Színészek: 7/10

Karakterek: 7/10