One More Happy Ending
Műfaj: romantikus, vígjáték
Részek száma: 16
Dátum: 2016
Csatorna: MBC
Ismertető: Egy régen nagyon híres lánybanda tagjairól szól a történet. Négyen az évek során nagyon jó barátnők maradtak. Han Mi Mo házasságkövetítőként dolgozik saját irodájában, ahol segít az embereknek megtalálni a megfelelő partnert egy válás után. Ő maga is elvált férjétől. Go Dong Mi rajztanárként dolgozik, s nagy álma, hogy végre betoppanjon egy férfi az életébe. Hong Ae Ra modell, s épp házasságára készülődik, azonban egyáltalán nem biztos a dologban. Baek Da Jung pedig már sok éve él férjével, de borzasztóan megromlott közöttük a kapcsolat, s hiába van egy kisfiúk, válásra készülnek. Erről a négy barátnőről szól a történet, ahogyan próbálják stabilba állítani szerelmi életüket.
Vélemény: Jung Kyoung Ho miatt kezdtem bele a sorozatba, hisz számomra minden sorozata kötelezővé vált. Őszintén elmondom, hogy én mielőtt elkezdtem nem néztem utána a sorozatnak, nem tudtam miről fog szólni és azt sem, hogy mire számítsak. Kaptam egy szerelmi szálakkal teli, kissé bugyuta, de aranyos és megmosolyogtató történetet, ami szerintem tökéletes kikapcsolódást nyújt az embernek, ha valami könnyűre vágyunk.
Abszolút a romantika volt a középpontban, a 4 barátnő közötti kapcsolatra nem volt nagy hangsúly fektetve, ami leginkább azt az érzést keltette, hogy mi csak belekukkantunk az életükbe, nem magyarázták el, hogy mennyire szeretik egymást és hogy miért vannak együtt, egyszerűen csak ott voltak egymásnak jóban rosszban. Nagyon természetesre sikerült megoldani ezt a barátságot, amiért nagyon nagy piros pont jár a sorozatnak.
Mivel 4 pár volt a történetben, ezért mindegyikről szeretnék egy kicsit beszélni. A számomra legutolsó helyen állótól kezdve. Ők a Han Mi Mo és Song Soo Hyuk páros. Vicces, mert ők a főszereplők, mégis a legkevésbé kedveltem meg őket együtt. Han Mi Mo karakterét nem szerettem, nem tetszett, ahogyan ott agyalnak részeken keresztül, hogy mit éreznek a másik iránt. Kicsit túldramatizált volt nekem a 'vígjáték' ellenére.
Az elején még viszonylag aranyosak voltak, szorítottam nekik, de aztán már annyira nem érdekeltek. Ami viszont nagyon tetszett, az ahogyan együtt részegek... hát az valami felejthetetlen. A 3. páros számomra Hong Ae Ra és Bang Dong Bae lett. Itt is leginkább a női karakterrel volt a problémám, nem nagyon nyerte el a tetszésem, ahogyan ott nyúzták a kapcsolatukat. Ha ennyire utálja a nő, akkor nem kellett volna hozzámennie.
A második páros számomra Baek Da Jung és Kim Gun Hak lett. Nagyon, nagyon szerettem őket. Írtó érdekes volt, ahogyan végigvezették nekünk az életüket a találkozásuktól kezdve. Nagyon aranyosnak és meghatónak találtam, ahogy a pasi mindent megpróbált, hogy ismét jóban legyenek, és a nő is, aki szép lassan engedte közeledni magához, pedig a sorozat elején borzasztóan rosszban voltak. Nagyon, tényleg nagyon megkedveltem őket.
Kedvencem azonban egyértelműen Go Dong Mi lett. A színésznő alapjáraton szerintem nagyon szép, ezzel a maszkarával viszont írtó aranyos volt, nagyon jól állt neki ez a szerep. Egy írtó naiv és szerelemre éhes nő volt, aki alig várta, hogy a nagy ő betoppanjon az életébe. Ez esetben nem a köztük lévő szerelem, hanem a 2 karakter miatt lettek a kedvenc párosom, hisz nemrég említettem, hogy Ahn Hyo Seop engem teljesen levett a lábamról.
Írtó édes volt, ahogyan a két szereplő közötti 9 éves korkülönbség ellenére szeretik egymást, és azon agyalnak, hogy hogy teszik működőképessé ezt a kapcsolatot. Én simán elnézegettem volna őket főszerepben. Ahn Hyo Seop nem tudom mit tett velem, de tényleg totál megidézett, mosolyogva lesem minden mozdulatát. Nagyon, nagyon remélem, hogy rengeteget fog színészkedni, és azt is, hogy hamarosan főszerepben láthatom őt.
Összesítve, ahogy fent is elmondtam, egy kissé bugyuta, naiv karakterekkel teli, abszolút romantikus sorozatról van szó, ami a maga módján nagyon aranyos és szerethető. Akkor ajánlom, ha könnyed és kikapcsoló sorozatra vágytok, ahol nem kell agyalni vagy izgulni, hanem egyszerűen csak nézni és mosolyogni. Sokat nem kell várni a történettől, viszont most a forró nyárban hétvégi kikapcsolódásnak szerintem tökéletes szórakozást nyújt.
Zene: Nagyon aranyos számokat sikerült a sorozathoz kreálni. A kedvencem Kyu Hyun 'Where I Put My Heart' című dala lett, ami tényleg nagyon tetszik nekem, főleg a refrénje. Elsa Kopf 'If' című száma is nagyon szép és aranyos lett.
Szereplők: Mivel már fent beszéltem róluk, ezért itt csak a két főhősre térnék ki.
Jang Na Ra - Han Mi Mo: Túl van az első házasságán, azonban elég nagy traumát okozott neki, borzasztóan fél, hogy megint ejtik, ennek ellenére egy párszor látott személynek habozás nélkül bevallja, hogy tetszik neki. Nem igazán tudtam hová tenni a karaktert. Amikor meg végre megtalálta volna a nagy őt, attól rettegett, hogy megint elhagyják, és inkább nem akart semmit sem. Őszintén engem egyáltalán nem nyert meg a karaktere, nem is igazán értettem, hogy hogyan lehet halálosan szerelmes belé két férfi is, amikor hisztis, akaratos és nyafogós volt. Talán a karakter miatt nem szerettem meg őket annyira, holott főhősök voltak. Jang Na Ra jól színészkedett, viszont remélem a jövőben nagy ívben kerüli az ilyen karaktereket.
Jung Kyoung Ho - Song Soo Hyuk: Egyedül nevelte gyermekét, emiatt egy nagyon felelősségteljes és szerethető férfi vált belőle, aki nem nagyon akar randizni, kicsit befásult, próbál csak a fiával élni. Soo Hyuk karaktere már sokkal megnyerőbb volt, mint a főhősnőé. Az elején aranyosan mutattak együtt, azonban ahogy előrébb haladt a sztori úgy éreztem egyre inkább azt, hogy Mi Mo nem ér fel hozzá, nem érdemli meg őt. Nem is érettem, hogy Soo Hyuk hogy szerethetett bele a nőbe, hisz én sok szeretnivalót nem láttam benne. Kyoung Ho ezúttal is kitett magáért, én megint egy teljesen más oldalát ismertem meg, amiért nagyon hálás vagyok, és remélem, hogy a jövőben újabb szerepekben láthatom majd.
Történet: 7/10
Zene: 7/10
Karakterek: 6/10
Színészek: 7/10
Jackpot ~ The Royal Gambler
Műfaj: történelmi
Részek száma: 24
Dátum: 2016
Csatorna: SBS
Ismertető: A történet főszereplője Baek Dae Gil, akiben királyi vér folyik, de mivel 6 hónapra született az édesanyja elintézte, hogy mindenki halottnak higgye, nehogy bántsák gyermekét. Dae Gil szerencsejátékosként nő fel, kicsit naiv és gondtalan, de miután nevelőapja meghal bosszút esküszik gyilkosa, Lee In Jwa ellen. Ehhez pedig gyökeresen meg kell változnia, el kell sajátítania a harcművészetet is. Másik főszereplőnk a király fia, Yeong Jo, aki fiatal kora ellenére, nagyon megfontolt, s vágya, hogy ő üljön a trónon. A két fiú találkozik egymással majd összefognak, hogy elintézzék Lee In Jwa-t, azonban ő újjá akarja teremtetni Csoszont, és ehhez a legfontosabb lépés, hogy a két fiút egymás ellen ugrassza.
Vélemény: Őszintén én nem akartam megnézni először a sorozatot, mert Jang Geun Suk szerepei nekem sosem nyerik el a tetszésemet, s kicsit féltem, hogy megint megkapom a nőies, hisztis és beképzelt karaktert, ami biztosan, hogy elrontaná az egész sorozatot. Aztán a többi jó színész miatt mégis elkezdtem. A sorozat eszméletlen érdekesen indít, ritka az olyan történet, aminek az első pár része ennyire megkapó.
Bár még nem a főszereplők voltak képernyőn, mégis nagyon érdekes, lehetőségekkel teli, kusza cselekményszálakat kapunk, ami messziről kiált, hogy ebből eszméletlen jó sztorit lehet összehozni. S ez többé kevésbé sikerült is. Aminek a legjobban örültem és amin a legjobban meglepődtem az Jang Geun Suk karaktere, Baek Dae Gil, mert az eddigi megszokottal teljesen ellentétes volt, ennek pedig tényleg kimondhatatlanul örültem.
Mint mondtam, az alapsztoriból nagyon izgis és érdekes történetet hoztak ki, a romantika kicsit háttérbe kerül (ami egyáltalán nem baj) és inkább a bosszúra, a családi kapcsolatokra és a bizalom és az árulás kérdésére fektetik a hangsúlyt. Olyan igazi ízig vérig történelmi sorozatot kreáltak belőle, aminek szerintem a nézők többsége csak örülni tudott. De semmi sem tökéletes, így ebben a sorozatban is akadt némi kivetnivaló.
Lee In Jwa üldözése egy ideig érdekes volt, azonban amikor már tizenötödjére úszta meg a helyzetet a fejem fogtam, hogy ennyire ezt már nem lehet tovább nyúzni. Arról nem is beszélve, hogy ezer alkalmuk lett volna megölni őt, de ők inkább először lenyomtak egy monológot, hogy 'itt a vég számodra, remélem megbántad tetteid és a többi és a többi', és addig dumáltak míg végül megszökött. Ennyire ökör senki sem lehet, de tényleg nem.
A legjobban azon akadtam ki, amikor tizedik próbálkozás után végül sikerült elkapni, mindenki tudja milyen veszélyes és milyen nehéz volt őt megvádolni bármivel is, erre kirakják őt az utca közepére (aminek van értelme, hisz jogos volt, hogy megszégyenítik), de egy normál gondolkodású ember kiokoskodja, hogy több mint valószínű segíteni fognak neki elszökni, így nem 4 'díszembert' állítok oda, hogy vigyázzon rá.
Ezen tényleg majd eldobtam az agyam, már a végére nagyon idegesítő volt, főleg amiatt, hogy olyan nagyon okosnak és bölcsnek voltak beállítva főhőseink, akkor mi az már, hogy ennyire nem gondolnak. Ebből következik tehát, hogy a 24 rész menthetetlenül sok volt, hiába szerettem a karaktereket és hiába nézegettem volna még el őket. Az utolsó 8 részben ugyanazokat a szituációkat ismételték meg újra és újra, majd vége lett.
Másik dolog, ami tetszett is meg nem is, az a két srác közötti kapcsolat. Nagyon aranyosak voltak, ahogy egyre közelebb és közelebb kerültek, de ez a hirtelen elhidegülés egymástól nekem nem tetszett. Persze valósághű volt, de akkor is kicsit jóban maradhattak volna, vagy akármi, hisz mégiscsak testvérek, és a sorozatban olyan szépen felépítették a kapcsolatukat, nem tudom miért kellett szétrombolni.
Összességében ennyi lett volna, ezek a dolgok sajnos elég sokat rontottak rajta, szerintem 16 rész lett volna tökéletes ennek a sztorinak, akkor több, mint valószínű, hogy a legjobb történelmi sorozatok között benne lenne, de így sajnos nem. Ettől független szerintem mindenképp megéri megnézni, mert tényleg nagyon érdekes, izgalmas, és szerethető s nem utolsó sorban olyan eszmék vannak benne, amiért érdemes vetni rá egy pillantást.
Zene: A történelmi sorozatoktól megszokhattuk, hogy a háttérdalok mindig a legjobbak. Ezek mellett remek számokkal is szépítették a történetet. A kedvencem (természetesen) Postmen 'I Want To Love You' című dala lett. Nagyon szép még Chun Dan Bi 'Same Wish' és Park Wan Kyu 'Time Stops' című dala is.
Szereplők: Lássuk csak akkor főhőseinket külön, külön.
Jang Geun Suk - Baek Dae Gil: Kissé naiv, gondtalan fiú, aki a szerencsejátékkal keresi kenyerét, és aki borzasztóan szereti nevelőapját, így érthető, hogy miután az meghal, kicsit megőrül, és mindent megpróbál elkövetni, hogy bosszút álljon. A karakter fejlődésére én szívem szerintem csillagos ötöst adnék, nagyon emberien sikerült levezetni az érzéseit. Először őrült módjára minden megpróbál, majd szép lassan rájön, hogy ez így nem fog menni, ezért elkezd gondolkodni is, majd egy rengeteg embert segítő férfi válik belőle. Bitang jó volt, komolyan mondom. Jang Geun Suk nagyon meglepett, mindenre számítottam, csak ilyen jó karakterre nem. Eddig tényleg nem kedveltem őt, de most bebizonyította, hogy biza nem a semmiért színész ő. De teszem fel a nagy kérdést, hogy akkor eddig miért kellett mindig azt a hisztis, beképzelt és nőies karaktert választania?! Remélem a jövőben ehhez hasonló szerepeket fog elvállalni.
Yeo Jin Goo - Yeong Jo: Okos, megfontolt és ravasz is fiatal kora ellenére, szeretne a trónon ülni, és nem csak a semmiért. Yeong Jo karaktere nem feltétlen volt rossz, de jó sem. Ott volt valahol középen, volt amiért nagyon szerettem, volt amiért fejbe vertem volna, nem is kevésszer. Én nagyon sajnáltam, amiért annyira megromlott a kapcsolata a bátyjával, komolyan annyira szépen levezették nekünk, ahogy szép lassan barátok lesznek, ahogy együtt vannak meg minden, majd miután valaki bogarat ültet a fülébe rájön, hogy mégsem a barátja, hanem több, mint valószínű, hogy ellenség... szerencse, hogy a legeslegvégébe egy kicsike reményt csempésztek az ügyet illetően. A színészt szerintem minden sorozat rajongó ismeri, fiatal kora ellenére (19!!) rengetek sorozatban szerepelt már, és szerintem elmondható, hogy nem kis teljesítménnyel. Nagyon remélem, hogy a jövőben is egyre több és több sorozatban fog szerepelni.
Történet: 7/10
Zene: 8/10
Színészek: 8/10
Karakterek: 7/10
Entertainer
Műfaj: dráma, romantikus, vígjáték
Részek száma: 18
Dátum: 2016
Csatorna: SBS
Ismertető: Shin Suk Ho az egyik leghíresebb sztárokkal foglalkozó ügynökségnél dolgozik, azonban saját vállalatába is belekezdet, ahová a leghíresebb zenekar megy majd vele. Mindez azonban szertefoszlik, amikor ittas vezetés miatt börtönbe kerül, majd kirúgják a munkahelyéből. Mentsvárként talál rá a gyönyörű hangú Ha Neul-ra, akit azonnal meg is akar szerezni, de nem számít rá, hogy a fiú nem akar énekelni, és hogy büntetett előéletű. Shin Suk Ho azonban felkarolja. A csapat tagja lesz még egy híres egyetemen végzett srác, Kayle, a szingli fiatal apuka, Yeon Soo és anyuci kicsi fia, Jae Hoon is. Bár kicsit furcsa együttest alkotnak, mégis tele vannak reményekkel és álmokkal, azonban azzal is számítaniuk kell, hogy Shin Suk Ho régi munkahelyének főnöke minden lépésüket keresztezi.
Vélemény: Nem nagyon tudtam megfogalmazni rendesen, hogy miről is szól a sorozat, hisz elég sok minden fűződik még bele az alapszálba még érdekesebbé és izgalmasabbá téve a sorozatot. Akkor kezdtem el, amikor már 8 rész kint volt, és őszintén én egy nap alatt meg is néztem. Ji Sung ismét tarol, a történet megkapó és érdekes, a zenék nagyon szépek, a karakterek szerethetőek, egyértelműen nézeti magát a sorozat.
Hol is kezdjem. Nagyon tetszett, hogy mind a 4 srác életéről megtudtunk dolgokat, és hogy Suk Ho tényleg törődött velük, nem csak felszínes volt a nagy szeretet közöttük. Ténylegesen mindegyik srácnak segített, mindegyikkel elbeszélgetett, mindegyiknek mentsvára volt, ami nagyon meghatóvá teszi az egész történetet. Nagyon, tényleg nagyon nagyon jó volt látni, ahogy összeáll ez a nem megszokott tagokból álló kis csapat.
Bitang jól volt megoldva az is, ahogyan a múltat is felhozták, ahogyan tisztázták tudjuk ki helyzetét, és ahogyan Suk Ho egy olyan utat nyit meg, ahol tényleg csak a bűnösök kapják meg a büntetésüket. Amilyen bonyolultnak és kuszának tűnt ez a sok szál a sztoriban olyan gyönyörűen és érthetően levezették nekünk, tényleg nagyon sikerült végiggörgetni a szálakat. Minden kérdésre szépen válaszoltak, nem maradt elvarratlan szál.
A vígjáték részét én annyira nem éreztem, sokkal inkább volt dráma. Volt egy két vicces jelenet, de nem volt olyan hű de nevetek rész, ami őszintén nem is hiányzott belőle, mert anélkül is aranyosra sikeredett. A karakterekkel és a színészekkel is meg voltam elégedve, na de róluk majd még egy kicsit később. No igen, romantika. Ez volt az, amit sikerült a lehető legjobban elrontani a sorozatban. Igen, igen, igen... sajnos semmi sem tökéletes.
Először is nagyon furcsának találtam, amikor Suk Ho elkezdett beleszeretni Geu Rin-ba. Ji Sung akár milyen jól tartja magát, azért a korkülönbség nagyon látszik a két színész között, ezért nekem tényleg roppant furcsán jött le. Ezzel szemben Ha Neul egyoldalú szerelme nagyon aranyos volt, én tényleg borzasztóan szurkoltam nekik. SPOILER: Nem értettem, hogy tudta a nagy szerelmét olyan könnyedén lezárni és olyan gyorsan beleszeretni egy másik lányba, eszméletlen fura volt és egyáltalán nem tetszett.
Ezt pedig nagyon sajnálom, mert ha összehozzák őket szerintem még aranyosabbra és szebbre sikerül az egész sorozat. És ezzel el is értem a sorozat végéhez, az utolsó 2 részt én őszintén nem értettem. Nem volt felesleges egyáltalán, kellett nekünk a sok bonyolult rész után, de sikerült a lehető legjobban elrontani ezzel a nagyon szépen felépített 16 részt. A szerelmi szálakat borzasztóan összecsapták, eszméletlen idegesítő volt.
A szépen megalkotott csapatot jól szétszedték aminek tényleg semmi értelme sem volt. Persze nem maradhatnak örökre együtt, de azt már nem kellett volna a nézők orrára kötni, hogy milyen hamar szétmegy a csapat, amit annyira szerettünk 16 részen keresztül. Tényleg nem értem ezt miért kellett, az utolsó 2 rész teljesen tönkretette az egészet, nem is akarok rá emlékezni, hogy milyen otromba befejezést kreáltak ehhez a sorozathoz.
Sajnos ez elég sokat ront a sorozaton főleg úgy, hogy az eleje ennyire jó volt. Amit még meg szeretnék említeni, hogy Seo Kang Joon megjelenésének borzasztóan örültem, nagyon szeretem őt, így hatalmas vigyorral néztem azt a részt, amelyikben szerepel. Külön szeretném még megemlíteni Ahn Hyo Seop-ot... nem tudom miért, de ezt a színészt eszméletlenül megszerettem, pedig nem is szerepelt olyan sokat. Aranyos volt, szépen mosolygott, no meg nagyon helyes is, remélem a jövőben sokat fog még színészkedni.
Összességében én abszolút azt mondom, hogy mindenképp megéri megnézni a sorozatot, mert tényleg nagyon érdekes, megható és aranyos, nagyon megszeretjük a karaktereket és nagyon szorítunk nekik. Amit ajánlok, hogy a szerelmi szálaktól ne várjatok konkrétan semmit, az utolsó két részt pedig egyszerűen nem kell figyelembe venni. Egy remek sztori volt jó színészekkel, szerethető karakterekkel és sajnos borzasztó befejezéssel.
Zene: Nem tudom, hogy várhattam-e volna azt a sorozattól, hogy többet énekeljenek benne, de szerintem nem, hisz alapjáraton nem egy zenés sorozatról van szó. A sok OST-ból vannak szépek és vannak kevésbe. Ami nekem a kedvencem lett az egyértelműen a 'Go Ahead And Cry' című szám, gyönyörű. Az 'I See You', a 'To Your Dream' és a 'Lost Child' is nagyon tetszett, a többi már annyira nem.
Szereplők: Nem fogok mindenkiről külön beszélni, elmondtam, hogy nagyon sikerült megszeretnem mind a négy srácot, nagyon aranyosak és szerethetőek voltak.
Ji Sung - Shin Suk Ho: Kezdetben roppant beképzelt, és valljuk be, elég szemét pasi, aki a baleset után rájön, hogy mennyi mindent csinált rosszul, és ezeket mind jóvá akarja tenni. Szerintem mondanom sem kell, hogy miatta kezdtem el megnézni a sorozatot, Ji Sung karaktere számomra kötelezőek, legyen szó bármilyen sorozatról. Hatalmas karakterfejlődésen megy keresztül a pasi, nem is igazán arról szól, hogy megváltozik, hanem inkább arról, hogy megtalálja a régi önmagát. Suk Ho karaktere már már tökéletes volt, aranyos volt, vicces és nagyon emberi. Ami miatt csalódtam benne az a fiatal lány iránt érzett szerelme, amit még mindig nem sikerült megemésztenem. Ji Sung ismét eszméletlen jól hozta a formáját, a mimikáját imádom ennek a hapsinak.
Hyeri - Geu Rin: Ha Neul mostohatestvére, aki mindent megtesz kisöccséért, nagyon szereti őt és védelmezi. Ez sajnos kicsit megszűnt a sorozat előrehaladtával, ahogyan egyre szeretett bele Suk Ho-ba úgy egyre inkább hagyta figyelmen kívül Ha Neul-t, ami miatt írtó mérges vagyok rá. Meg arra is, hogy a világért nem vette volna észre, mennyire szerelmes belé a srác. Ettől független elég aranyos volt, a sorozat elején tényleg kedveltem őt. A végén a karaktere számomra elködösödött a négy remek srác no meg Ji Sung mellett. A színésznőt elég sok kritika éri, amit egyrészt én megértek, hisz őszintén a mimikáján nagyon sokat kéne még javítani, és könyörgöm, ezt a csajt ne hagyják sírni soha mert tönkre megy tőle a jelenet. De ettől független én kedvelem őt, ha javít ezeken szerintem jó színésznő válik majd belőle.
Kang Min Hyuk - Ha Neul: Egy csendes, visszafogott fiú, akinek az éneklés a mindene, no meg szeretett nővére. Vicces helyzetben vagyok. Min Hyuk eddigi karakterei engem borzasztóan idegesítettek, pedig eddig mindig nagyon aranyos és vicces volt. Most, hogy a visszafogott, csendes és félénk fiút játszotta el első perctől megkedveltette magát velem, pedig nagyon féltem, hogy megint nem fogom a karakterét megszeretni. Ha Neul-t szerintem mindenki szerette aki nézte a sorozatot, hisz őt éri a legtöbb igazságtalanság, amiatt még jobban elnyeri a nézők szimpátiáját. Ami furcsa volt, hogy a legvégén írtó könnyedén túllépte nagy szerelmét, pedig sok részen keresztül szenvedett, de ő egy gyors párbeszéddel lezárta. Ez nem a színész hibája, hanem ismét azé az utolsó fránya 2 részé. Min Hyuk ezzel a karakterével érte el az áttörést nálam, remélem a jövőben hasonlóan szerethető és aranyos karaktereket játszik majd el.
Történet: 8/10
Zene: 8/10
Színészek: 8/10
Karakterek: 8/10
God Gift's - 14 Days
Műfaj: melodráma, fantasztikus, thriller, akció
Részek száma: 16
Dátum: 2014
Csatorna: SBS
Ismertető: Kim Soo Hyun egy bűnügyi csatornánál dolgozik, férje pedig ügyész. Egyetlen kislányuk van, aki bár nem túl okos, mégis nagyon rendes és segítőkész. Egyik nap aztán élő adásban elrabolják a kislányt, majd egy hét múlva megtalálják a holttestét egy tóban. Soo Hyun öngyilkos akar lenni, és pont ugyanakkor akarják eltenni láb alól a volt nyomozót, Dong Chan-t. A férfi azonban megmenti magát és a nőt, majd 14 napot visszaugranak az időben, így lehetősége van az anyának megmenteni a lányát, Dong Chan pedig segíteni fog neki. Azonban ahogyan telnek a napok egyre több emberről derül ki, hogy részese a gyilkosságnak és egyre inkább fordulnak rémálomba az események.
Vélemény: A nemrég befejezett családi melodráma után thrillerhez volt kedvem, és egyből ez a sorozat jutott eszembe, hisz nagyon régóta tervezgettem megnézni. Thriller meg nyomozósdi kellett nekem... megkaptam. Őszintén az első 4 rész engem lehengerelt, egyrészt nagyon érdekes és megható volt, másrészt kíváncsi voltam, hogy mit hoznak ki az egészből. A 4. rész végén elgondolkodtam, hogy hogy fogják folytatni, hisz a végtelenségig nem lehet nyúzni a sztorit.
Aztán meglepődve láttam, hogy egyre újabb és újabb nyomok bukkantak fel, egyre több és több ember lett érintett az ügyben. Ez egyrészt írtó jó volt, hisz a néző lépésről lépésre halad a főhőseinkkel, nagyon bele tudtam élni magam az egész nyomozósdiba. Aztán azon kaptam magam, hogy nem értem mi a fene folyik itt. Talán a 13. rész volt, ahol végleg összegabalyodtam, elvesztettem a fonalat, és már nem értettem, hogy akkor most ki kicsoda, ki a jó és ki a rossz, ki ölte meg végül a kislányt és miért.
De nem hagytam abba, mindenképp folytattam és miután abbahagytam, leírtam magamnak, hogy mi is volt (ezt a kis jegyzetet a bejegyzés alatt megtaláljátok, segítség lehet azoknak akik látták a sorozatot, de nem értették, hogy mi történt). És végül tisztázódott a kép, és csak annyit tudtam mondani: azt a mindenit. A forgatókönyvíró előtt emelem kalapom, egy ilyen sztorit összerakni nem semmi. A gond csak az előadással volt. Talán jobb lett volna, ha megtoldják pár résszel, hogy kicsit legyen idő felfogni a dolgokat.
Aztán ami még kicsit furcsa volt nekem, az maga ahogy elkezdődött. Ha belegondolunk a nő helyzetébe, hogy mit tennénk ha tudnánk, hogy 14 nap múlva elrabolják a gyermekünket és megölik. Ahogy neki is, az lett volna az első gondolatunk, hogy elmenjünk jó messzire. Nem értem miért adta fel első próbálkozás után. Elmentem volna jó messzire, ha kell 100x is megvettem volna a repülőjegyet. De tegyük fel, hogy nem lehetséges. Akkor magamhoz láncolom a gyereket és kész.
Ennek ellenére a nő ugyanúgy otthagyta másoknál, hogy vigyázzanak rá, és nem tudott volna beszélni a gyerek fejével, hogy ne menjen el sehová sem egyedül. Oké, hogy az ügyön dolgozott, de én akkor sem tudom teljesen felfogni, bár az is tény, hogy én nem vagyok még anya. De ha öcsémről lett volna szó, szerintem elbújtam volna egy ház alatti bunkerben és ott lettem volna 14 teljes napig vele, míg el nem múlik ez az egész rémálom. Ez volt az, amit le kellett nyelnünk.
Aki szereti végigkísérni egy gyilkosság menetét annak mindenképp ajánlom a sorit, mert nézeti magát, unalmasnak egy cseppet sem unalmas. Amit én ajánlani tudok, hogy a 16 részt mindenképp 2-3 nap alatt kell megnézni (én első nap 6 második nap pedig 10 részt néztem), hogy összeálljon a kép. Ha úgy szeretnénk megnézni, hogy hetente 1-2 részt akkor semmiképp sem ajánlatos, mert annyi sok minden történik, annyi név és annyi gyanúsított van, hogy az ember mégjobban összekuszálódik. De összességében elmondva megfelelt az igényeimnek, pont ilyenhez volt kedvem.
MAGYARÁZAT: [spoileres]
A sok kavalkádból végül az lett az egész lényege, hogy az elnök fia ölte meg anno a nőt, de mivel mégis csak ő az elnök fia, a főügyész pasi segítségével rákenték az egészet főhős csávó bátyjára, aki azért mondta, hogy ő tette, mert a félhomályban mikor meglátta a gyilkost azt hitte az öccse az (annak a kabátja volt rajta).
A kislány apja dolgozott ezen az ügyön és rájött, hogy valami nem stimmel. Mivel bizonyíték volt nála, a nagyokos elmondta a főügyész hapsinak, aki emiatt elrabolta a lányát és ezzel zsarolta, de a kislányt mindenképp meg kellett ölni, mert látta a fényképeket, amin az elnök fia épp elköveti a gyilkosságot.
A többi gyilkos és megannyi bonyodalom már csak hab volt a tortán, hogy kicsit kidíszítsék az ügyet (mint például No Min Woo karaktere, akinek a bátyja szintén ott volt a gyilkosságkor).
Tehát aki végül megölte a kislányt az maga a főhős pasi volt, pont ő, aki 14 vagy hány részen keresztül mindent megtett azért, hogy előkerítse őt. És úgy szedték rá, hogy miután jó sok alkoholt juttattak a szervezetébe, felhívta egy nő, akire azt hitte hogy az anyja, és aki bevallotta neki, hogy ő ölte meg a lányt (a nőnek oka volt megölni a kislányt, mivel a bátyó eseténél ugye a kislány apja volt az ügyész, ő pedig könyörgött neki, hogy vizsgálják újra az esetet). Mivel a hapsi félt, hogy az anyját lecsukják, ezért a gyilkosságot magára vállalva bedobta a kislányt a vízbe (aki ugye majd megfullad), ahol legelső részben megtalálták a holttestét. A főügyész képeket készíttetett az esetről, amit megkapott kislány apja, ezért az elintézte, hogy megöljék a lánya gyilkosát, és pont akkor akart öngyilkos lenni a kislány anyja is, és itt történt, hogy 14 napot visszaugrottak az időben.
A hapsi pedig azért fulladt bele végül a vízbe, mert az a vudus nőci azt mondta, hogy a 2 sorsból csak 1 maradhat fent, tehát ergó (gondolom én, hisz csak így van ételme), ha a hapsi simán kisétál a gyermekkel, akkor valószínű az meghalt volna. Valamit valamiért, a pasi meghalt azért, hogy a kislány élhessen.
Tehát összességében ezt sikerült kiokoskodnom az egészből, nagyon törtem a fejem, hogy akkor mint és hogy, de így végigolvasva van értelme, kivéve talán annak, hogy a főhős pasas meghal, az még mindig kicsit ködös.
Zene: A háttérdalok kimagaslóan jók voltak, nagyon megadták a sorozat hangulatát. Amit én hiányoltam, az egy jó kis szám, ugyanis nem volt benne.
Szereplők: Akkor lássuk csak főhőseinket külön külön.
Lee Bo Young - Kim Soo Hyun: Nagyon szereti kislányát, de nem épp mondható mintaanyának. Miután meghal kislánya rájött, hogy mit rontott el. A sorozat egy koreai mesével kezdődött, ami szerintem eszméletlenül passzolt a sorozathoz. Soo Hyun életét cseppet sem féltve mindent megtett, hogy kislánya biztonságban legyen, s eközben kicsit meg is őrült, ami szerintem abszolút érthető volt, hisz mégis csak a kislányáról van szó. Az lett volna a fura, ha teljesen nyugodtan, mindent átgondolva cselekszik. Még a gyilkosság előtt azonban szerintem elég beképzelt egy nő volt, nagyon nem kedveltem őt. Aztán ebből kicsit visszavettek, de mégis ott volt az a kezdeti rossz érzésem iránta. Talán ez volt az, ami miatt hiányosnak éreztem a karaktert. Bo Young szerintem nagyon illett a szerephez, azt nem tudom eldönteni, hogy miatta éreztem beképzeltnek a karaktert, vagy az volt, neki csak el kellett játszania.
Cho Seung Woo - Ki Dong Chan: Ex-nyomozó, akinek a bátyja börtönben ül egy gyilkosság miatt. Mikor legelőször megláttam a hapsit a nő lakásán én nem tudtam, hogy ő lesz a főszereplő. Aztán amikor ott volt a börtönben mondom csak rá keresek, hogy ő most akkor kicsoda, mert úgy tűnt elég nagy figyelmet szenteltek neki. Dong Chan szerintem egy eszméletlen rendes hapsi volt, aki tájszólásával és mimikájával elcipelte az egész hátán a sorozatot, a többi karakter mellett nagyon kiemelkedő volt. Nagyon sajnáltam és nagyon szerettem őt, kicsit reméltem, hogy összejön a kislány anyjával, szerintem nagyon szép lett volna. A színész számomra totál ismeretlen volt, nem is csoda hisz ezen kívül csak 1 sorozatban szerepel. Emiatt kicsit féltem is, de mit ne mondjak, ez a hapsi eszméletlen, én nagyon megkedveltem őt, remélem a jövőben nagyon sok sorozatban fog még szerepelni.
Történet: 8/10
Zene: 7/10
Színészek: 8/10
Karakterek: 7/10
Goodbye Mr. Black
Műfaj: melodráma, romantikus
Részek száma: 20
Dátum: 2016
Csatorna: MBC
Ismertető: Cha Ji Won boldogan él apjával, legjobb barátjával és szerelmével, akivel már az esküvőt tervezik. Minden tökéletesnek látszik, azonban élete rémálommá válik, amikor apja meghal állítólagos drogtúladagolásban, legjobb barátja és szerelme elárulja, őt pedig megpróbálják megölni. Régi életét feladva Tájföldön a Black nevet veszi fel, ahol találkozik az árva Kim Swan-nal is, aki segít neki elrejtőzni. Black bosszút tervez mindazok ellen, akik tönkretették az életét, és megkezdődik egy őrült hajsza, ahol senkiben sem lehet megbízni. Mindezek mellett pedig az árva lány beleszeret a férfiba, aki nem tudja elfeledni régi szerelmét. A sorozatot Alexandre Dumas könyve, a Monte Cristo grófja ihlette.
Vélemény: A sorozatot a színészek miatt kezdtem el megnézni, no meg azért is, mert olyan jó érzéssel tölti el az embert, amikor megtudja, hogy egy történetet valamilyen könyv ihletett, ráadásul egy híres könyv. Őszintén én nem tudom, hogy mire számítottam, de hogy ennél jobbra, az biztos. Sajnos elég sok olyan dolog volt a sorozatban, amit, akárhogy próbáltam, nem tudtam hová tenni, és ami miatt inkább tűnt egy elrontott történetnek mintsem meghatónak. Ami számomra a legeslegfurcsább volt, az maga a szerelmi szál a két főhős között.
Egyik részben még majd meghalt volna a régi szerelméért a pasi, a következő részben pedig már Swan volt a mindene (ez halál komolyan így volt). Oké, én megértem azt, hogy rosszul esett neki, hogy volt szerelme megházasodik meg minden (főleg, hogy a volt legjobb barátja a vőlegény), de ez a váltás nagyon hirtelen volt, plusz a nézőknek úgy jött le, hogy dacból, féltékenységből kezdte el Swant halálosan szeretni. Innentől kezdve a nagy melodráma és halálos szerelem meg a szerelmes vallomások semmit sem értek a számomra.
A másik dolog, ami nagyon kiábrándító volt, az Black betegsége. Nagyon erőltették, pedig annyira egyértelmű volt, hogy semmi sem lesz vele. Talán a bosszúhadjárat volt az egyetlen dolog, ami miatt végignéztem. Érdekes volt nézni, ahogyan árulják el egymást, ahogyan a karakterek megtörnek. Azonban ez is túl, túl, túlságosan elhúzott volt, 16 rész is sok lett volna az egésznek. Amilyen nagy feneket kerítettek az egész bosszúnak, olyan egyszerűen zárták le. A párbeszédeket és egyes jeleneteket is kicsit erőltetettnek éreztem.
Ami viszont a sorozat mellett szól az Sun Jae karaktere, aki szerintem az egész sorozatot a hátán cipelte. Ha nem lett volna benne, szerintem végig sem nézem. Bár gonosz volt, egyrészt megérettem miért csinálja, másrészt Ma Ri iránti szerelme lenyűgöző volt. Ji Soo és Ji Ryoon közötti szerelem is nagyon aranyos volt, mindig vártam, hogy végre ők kerüljenek képernyőre, azonban sajnos nem nagyon fektettek hangsúlyt a kapcsolatukra, csak egymásba szerettek.
Őszintén én mást nem is nagyon tudok mondani a sorozatról, ajánlani sem ajánlom senkinek, mert a főkarakterek unalmasak, a történet furcsa, a szerelmi szál nevetséges a szerelmi vallomások idegtépőek, a párbeszédek és fenyegetések pedig erőltetettek voltak. Sajnos az én tetszésemet egyáltalán nem nyerte el, még ha a zenék gyönyörűek is voltak a sorozatban, a színészek pedig híresek. Félreértés ne essék, olyan nagyon szörnyű nem volt, mint látjátok végignéztem, de láttam már sokkal jobb sorozatot hasonló alapsztorival.
Zene: Szerintem ez ügyben egy rossz szót sem szólhatok, mert nagyon szép zenék születtek a sorozathoz, ezeket szerencsére sokszor bejátszották mindig a megfelelő jelenetek alatt. A legszebb zene a 2BIC által énekelt 'Sunflower' lett, de Baek Su Jung 'Walking in Place' és 'Goodbye' című száma is gyönyörű.
Szereplők: És akkor lássuk csak a két főhősünket külön külön.
Lee Jin Wook - Cha Ji Won: Egy rendes srác, aki nagy boldogságban él családjával azonban mindez se perc alatt szertefoszlik. Ji Won karaktere számomra a sorozat elején nagyon megnyerő volt, tetszett, ahogyan az állandó mosolygó fiú lelkileg összetörik és bosszút tervez apja gyilkosa ellen. Ahol bukott számomra az egész, az a fent említett jelenetnél, amikor ugyanis egyik részről a másikra rájött, hogy hoppá, én nem is a volt szerelmembe, hanem Swanba vagyok halálosan szerelmes. Na oké... Innentől kezdve számomra kicsit furcsa volt, de nem volt olyan nagyon szörnyű, a főhősnő mellett mindenképp 'ragyogott' a karaktere, bár nem ez a tökéletes szó rá. Persze szorítottam én neki meg minden, de annyira hű de nagyon jó főhős nem volt. A színészt nekem még mindig nem sikerült megkedvelnem, pedig komolyan mondom nagyon igyekszem. Szerintem nyáron keresek egyet a jó sorozatai közül és megnézem, mert jó színész ő, csak még nem sikerült a szívembe férkőznie.
Moon Chae Won - Kim Swan: Egy árva lány, aki mindenféle munkával keresi a napi kenyerét. Őszintén én miatta kezdtem el a sorozatot, mert nagyon szeretem a színésznőt. Aztán amilyen nagy bizalommal fordultam felé olyan nagyon volt rossz. Az idei legrosszabb női karakterek közt benne van, az már egyszer biztos. Már az elején furcsa volt nekem. Persze érettem én, hogy miért szeretett bele a férfiba, hisz eddig egyedül élt, és most hirtelen megjelent valaki, aki törődik vele, nevet ad neki és vele van. Mégis amilyen megtörtnek tűnt olyan nagy önbizalommal vallott szerelmet és olyan nagyon nagynak tartotta magát végig. Mosolyogni pedig csak akkor láttam, amikor épp Black csinált valami olyasmit, ami kedvére volt. Én tényleg nagyon nem kedveltem őt, túl sokat beszélt a nagy szerelemről, túl okosnak és értékesnek tartotta magát mindenkihez képest. Moon Chae Won ezúttal borzasztóan mellényúlt, ilyen rossz karakterével én még nem találkoztam, és remélem, hogy többet nem is fogok.
Történet: 6/10
Zene: 9/10
Színészek: 7/10
Karakterek: 6/10
