Pocivillantós jelenetek

Pocivillantós jelenetek

Elkészítettem egy pocivillantós összeállítást, aminek a lányok/nők szerintem nagyon fognak örülni. Bár nincs itt az összes, azért párat sikeresen megtaláltam.

So Ji Sub

Always: Nem tudom, más filmben van-e még ilyen hasvillantás nála, én személy szerint csak ezt az egyet ismerem. Itt láthatjuk, hogy a teste szépen ki van dolgozva.
 És ezzel az egy jelenettel nálam egyértelműen az első helyen végzett.

Kim Soo Hyun

Aki ismeri a színészt, az tudja miről beszélek. Úgy néz ki, az utóbbi időben meghozta eredményét a sok edzés, és valljuk be, előszeretettel mutogatja, vagy ha nem is, legalább nincs ellenére egy-egy pocivillantós jelenet. De ennek mi csak örülni tudunk. Bár Kim Soo Hyun majdnem összes filmjét és sorozatát láttam, de csak a 13-14-es évekre kapott olyan karaktert (vagy addigra gyúrta ki magát), ahol ezt megmutathatja. A kedvenc itt természetesen a Secretly, Greatly-s jelenet, de a You Who came from the Stars sem piskóta.

 

Jung Jin Woon

Ő sem panaszkodhat izmok terén, az tény. A színésznek most nagyon tervezem megnézni a Dream High 2-es szereplését, remélem ott sem marad el a pocivillantás. Bár már a Marriage Not Dating-ben bizonyított.


 Seo In Guk

Már pár bejegyzésnél rémlik, hogy említettem, hogy nagyon szép testalkata van neki. Nem kis hurkapálcika, hanem igen is van combja, karja, vádlija... stb. Tehát mindenki érti mire gondolok. Mindezek ellenére szinte az összes szereplését láttam, és úgy rémlik, csak 2 helyen van ilyen jelenet. Az egyik a No Breathing, bár ott kb. a fél filmen keresztül úszónaciban láthatjuk. A másik pedig az Answer me 1997, ahol viszont csak egy pillanatra.

Lee Soo Hyuk

Vele még csak most találkoztam először, nem is főszerepben, sőt, még a sorozatot sem fejeztem be teljesen. A King of High School-ban bár nem egészen róla szól a sztori, azért a pocivillantás itt sem maradhat el. És ezzel a jelenettel top 5-ös lett, szóval teljesen megérte belekezdeni.

Ohn Joo Wan

Vele is nemrég találkoztam először, a most futó Surplus Princess-ben. Még csak 7 rész ment le, de már az elején láthattuk, hogy a főszereplő biza igenis tesz az izmokért. Bár ez a jelenet nem is egészen pocivillantós, azért sejteni lehet, hogy nézhet ki a hasa, ha a háta és a vállai ilyen "állapotban" vannak, s így került fel erre a listára, sőt, lett a hatodik ez a színész.

Park Shi Hoo

Kedvenc színészem (Kim Soo Hyun-nal együtt), bár ezt már sokszor említettem. Sajnos itt lecsúszott a hetedik helyre. Neki is vannak biza izmai, amit előszeretettel mutogat, de a fent lévő 6 színész sokkal többet "tett le" az asztalra, mint ő. Mindezek ellenére látszik rajta, hogy nem hanyagolja el magát, ezért is került fel erre a listára. Van pár tusolós jelenete is, a kedvencem mégis a Cheongdamdong Alice-os "véletlen" jelenet. Természetesen a fürdőköpenyes részek minden visznek. A The Princess Man volt az első régi időben játszódó drámám, ahol a főszereplő hasát megpillanthattuk.

Sorozat: Dream High

Dream High

Műfaj: romantikus, zenés, dráma, vígjáték
Részek száma: 16
Dátum: 2011
Csatorna: KBS2

Ismertető: A történet 6 fiatal körül forog, akik közül 3-at felvettek, 3-at pedig speciálisan kiválasztottak a Kirin nevezetű művészképző iskolába. Egytől egyig hatalmas álmokat dédelgetnek, s ezekért mindent megtesznek, de az élet tele van akadályokkal és váratlan fordulatokkal. Ők mégsem adják fel, és mindig egy lépést tesznek előre, olykor azonban visszaesnek, de még így is tele vannak reménnyel. Izgalmas, álmokkal és csodálatosan szép zenékkel tele sorozat, ami nem mellesleg romantikát és titkokat is takar. De természetesen a legfontosabb dolog az az, hogy sikerül e beteljesíteniük a főszereplőknek mindazt, amit elképzeltek és amiről álmodtak.

Vélemény: Már előre érzem, hogy ez egy nem nagyon hosszú bejegyzés lesz. Rengeteg mondandóm van, s igyekszem pontra szedni őket, hogy érthetőbb legyen. A legelején el szeretném mesélni, hogy mennyit bajlódtam ezzel a sorozattal. Még anno, mikor elkezdtem nézni ezeket a japán és koreai doramákat, láttam ezt a sorozatot. Azonban még akkor (természetesen) minden színész ismeretlen volt, ráadásul nem vagyok oda az olyan sorikért, ahol több főszereplő van kettőnél. Mindenesetre úgy voltam vele, hogy ha majd nagyon nem lesz mit néznem. Ezután megismerkedtem Kim Soo Hyun-nal, s hallottam, hogy ez hozta a sikerét. Így nehézkesen, de felírtam a megnézendők listájára. Nehéz volt, de végül sikerült.
De még így is nagyon féltem tőle, kicsit amiatt is, mert a Heartstrings-ben (ami úgyszintén zenés sorozat), hatalmasat csalódtam. De, tényleg felírtam, hogy majd egyszer megnézem. Azonban ez a sorozat olyan volt, mintha állandóan piszkált volna oldalról, hogy 'nézz meg, kérlek'! Hatalmas lendülettel álltam neki: na akkor megnézem. De a legnagyobb félelmem még akkor is ott volt: szerintem a színészeknek és az énekeseknek (főleg ezeket a fiatal szöcskéket) kicsit feltűnési viszketegsége van. Tudom, hogy mennyi energiát fektetnek abba, amit csinálnak, és olykor szívvel-lélekkel azon dolgoznak, mégsem tudom annyira értékelni őket, mint például egy orvost, egy ügyvédet, egy katonát, vagy akár egy egyszerű villanyszerelőt is. 
Furcsa mi? Pont az én számból hallani ezt, aki 2 nap alatt végig néz egy sorozatot. Tehát ez volt a baj, féltem, hogy nem tudom komolyan venni a nagyra törő álmaikat, és teljesen katasztrófa lesz az egész a szememben. Mindenesetre, az fix, hogy jó kis közös történetem van ezzel a sorozattal. De ennyit elég a hülyeségeimről. Lássuk a Dream High-ot, s először azokkal a dolgokkal kezdeném, amik nem tetszettek. 1 - A karakterek. Persze nem az összes, tejóég dehogy. De volt 2, akiket konkrétan ki nem állhattam, egy jó darabig (ezt majd a karaktereknél részletezni fogom). Az egyik full depressziós volt, és amikor állandóan a családi problémáival jött, esküszöm azt hittem menten felakasztom magam. Még egy ilyet komolyan...
2 - A hangok. Hye Mi volt beállítva a legszebb hangú lánynak a 6-os közül, sőt, talán az egész suliban is. Mégis úgy éreztem, hogy Pil Suk-nak ezerszer szebb hangja van, s egy ideig idegesített is, hogy Hye Mi mondogatja ott a másiknak, hogy neki mennyivel jobb hangja van. 3 - Az éneklés. Oké, az egy dolog, hogy stúdióban vesszük fel a zenéket, de amikor pl. órán voltak nagyon idegesítő volt, és annyira feltűnő, hogy ezt biza nem ott helyben éneklik. S mellékesen megjegyezném, egyszer kétszer akadt olyan is, hogy nem is a zenével egyszerre tátogtak.
Ezek voltak azok, amiket nagyon zavartak a sorozatban. A java azonban még hátra van. Jöjjenek hát azok a dolgok, amiket imádtam.
1 - A sorozat nagyon jól indul, hiszen már 2018-ban vagyunk Amerikában. Tudjuk, hogy legenda született. De ki is az a K? Ez a kérdés a végéig kitartott, és konkrétan megevett a fene is, úgy izgultam az utolsó részeken, hogy vajon az lesz-e, akinek én annyira szurkoltam. 2 - A nyaklánc. Különösen tetszett, ahogy az a 4 emberke között vándorol (bár 2-nél nem volt, de szerintem nekik nem is volt szükségük rá). Aranyos motívum volt, s már a legelején is azt láthattuk az ajtón, így még kíváncsibbá tett. Tényleg nagyon cuki volt.
3 - A poénok. Egyszerűen imádtam mindegyiket. Volt, ahol már csak a párbeszédeken is sírva nevettem, annyira találó volt. A poéngyár egyértelműen Sam Dong, és az angoltanár volt. 4 - A karakterek és azoknak fejlődései. Habár említettem, hogy két emberkét nagyon nem szerettem, de a többieket viszont fenomenálisan. Komolyan mondom, az összes sorozat közül amit eddig láttam kedvenc karakterem és kedvenc párosom született itt meg. 
5 - Az álmaik. Néha soknak találtam, de néha annyira szép volt, és annyira tiszta, hogy én jobban izgultam egyes dolgozatoknál, mint ők. Tényleg. 6 - A zenék. Ezt ez alatt fogom jobban kitárgyalni, de itt is meg kell jegyeznem, hogy szinte mindegyiket telefonra töltöttem. 7 - A remek szövegek a sorozatban. Tele volt jobbnál jobb idézettel, amelyekből párat majd lent leírok. Odaillő, aranyos, olykor szomorú, máskor pedig vicces volt. Egyszerűen imádtam mindet, csodaszépek voltak.
És végül az, hogy a 6 diák az utolsó részekben tényleg együtt volt. Nem is tudom, szerintem ez lett az eddigi leghosszabb véleményem, pedig vázlatszerűen írtam fel. A sorozat, mint láthattátok sok újdonságot nyújtott nekem, és az eddigi elveimet sorra lerombolta. Kíváncsi vagyok, lesz e még sorozat, ami ezt teszi velem. Most itt átnézve az egész véleményemet, a sorozat egy 7-est érne, nagyon nagy jóindulattal adhatnék rá egy 8-ast. De nem teszem. Miért? Mert a sok hiba és baki ellenére úgy szerettem az egészet, ahogy van. Borzasztóan tudom ajánlani mindenkinek.

Zene: Ahogy az előbb is említettem, csodálatos. Ami picit megint zavart, de csak nagyon picit, hogy a Suzy hangja elnyomta a Kim Soo Hyun-ét. Amikor IU-val énekel együtt ITT, akkor annyira szépen hangzottak együtt, hogy tényleg le is töltöttem, mert nagyon gyönyörű volt. Örülök, hogy egy ilyet is becsempésztek a sorozatba, s nem bántam volna, ha még lenyomnak ezek ketten 1-2 duettet.
1. Dreaming - A zene, a ritmus, a szöveg, egyszerűen minden csodálatos volt.
2. Jason és Sam Dong legelső "versenye". Itt megismerkedtem Jason hangjával, s nem mellesleg nagyon szép a szám, amit énekelnek. 
3. Szerintem alap, hogy ez iderakom: Sam Dong dilis fellépése. Kész. Pont.
4. Genie - jó volt, szép, aranyos és megható a jelenettel együtt.
5. Sam Dong és Hye Mi duettje: Maybe. Bár mondtam, hogy a lány hangja kicsit elnyomja a srácért, de attól függetlenül itt szépen énekeltek.
6. Az esküvői dal japánban. No, a jelenet is egyik kedvenc poénos részem, s a szám is gyönyörű volt, amit énekeltek.
7. Dream High- szerintem ez is ilyen alap. Jó OST volt, remekük illett a sorozathoz. 
8. Only Hope. Oké, mondtam, hogy a csaj hangja annyira nem tetszik, de itt gyönyörűen énekelt. S nem győzöm hangsúlyozni, mennyire szép lett ezáltal a vége. Tényleg csodálatos volt, s benne a visszaemlékezős jelenetek is azok.
Bár őszintén, szerintem egy az egyben belinkelhetném az összes youtube találatot, mert az összes zene és fellépés annyira szép és megható volt, hogy még most is visszanézem őket.

Szereplők: Lássuk csak főhőseinket külön-külön.
Kim Soo Hyun - Sam Dong: Ez a srác konkrétan egy kőbunkó volt, a nagy falusi, aki eljön a fővárosba, ahol senkit sem ismer, s csomó minden újdonság neki. Naiv, mert hiszi, hogy minden jól fog menni s ezzel párhuzamosan persze optimista is. Tele van élettel, mindig mosolyog, és mindig igyekszik a legjobbat nyújtani. Egyszerűen imádtam ezt az ártatlan karaktert. Igazán szurkoltam neki, hogy azt a hatalmas követ, amit az élet elé dobott, hódítsa meg, és tegye saját hídjává. Szerencsére sikerült is, s bár tényleg nagyon szerettem a kis naiv, aranyos oldalát, úgy érzem, hogy az új Sam Dong sokkal inkább emberibb volt. Megmaradtak a jó tulajdonságai, de rájött, hogy keményen kell dolgoznia, s ezáltal meg is férfiasodott az egész karakter. Kim Soo Hyun egyértelműen nagyot alkotott. Szóval szimpátia az 5/5, imádtam és kész. A hangja már kicsit más kérdés. A stúdióban persze szépen énekel, azonban valójában a színésznek nincs tökéletes hangja. De van benne valami egyedi, amitől akkor is felismerem, ha se a számot soha nem hallottam, se az arcát nem látom. Ez az egyediség tette gyönyörűvé az énekléseit. 3/5 pontot adok, mert tényleg hallottam pár hamis hangot. S így utolsó sor gyanánt megjegyezném, hogy ő volt az egyetlen a 6 közül, aki nem énekes, s még így is megállta a helyét. Nagyon gratula.
Suzy Bae - Hye Mi: A legelején én nagyon megutáltam, főleg ott a felvételin. Az, ahogy lenézte a legjobb barátnőjét, és az, ahogyan lehordta még nekem is rosszul esett. Nem szeretem a beképzelt nagypofájú és kétszínű embereket. Szóval nagyon rászántam magam arra a sorozat közben, hogy kibékülök vele, azonban mindig voltak olyan húzásai, ami miatt visszaestem a kezdeti szintre. De nem akarom lehúzni a karaktert. Az utolsó pár részben már elfogadható kategóriába tornázta fel magát. Különösen jók voltak ezek a féltékenységi "tünetei", amiket ő maga sem értett. Így kapott nálam szimpátiára 3/5-ös pontot, s a hangra pedig 4/5, de ez csak az utolsó száma miatt.
Taecyeon - Jin Kuk: Az első két részben annyira szimpatikus volt, laza, céltalan de ugyanakkor törődő pasinak gondoltam. Azonban ez a 3. résztől megváltozott. Ez a pasi full depressziós, pesszimista egyed volt, akit egyszerűen földbe tapostam volna, csak hadd ne lássam már a képét. Akárhányszor ő volt a jelenetben, mindig a családi problémájáról tudott beszélni. Az apja így, az apja úgy, az óriáskerék és a többi. A legnagyobb baj az volt, hogy a karakter semmit nem változott, pedig az életszakaszai rendesen elkülönülnek egymástól: depressziós korszak - sztárrá válás - visszaesés - új remény. Szóval ő tényleg egy nagy csalódás volt a számomra. A legrosszabb dolog az volt viszont, amikor a sori utolsó részeiben Sam Dong valami olyasmit mondott neki, hogy, idézem: " te sokkal helyesebb vagy mint én". Na jó, szerintem ezt még a forgatókönyv író sem gondolta komolyan, vagy lehet pont piás volt. Szóval a szimpátia az 2/5 pontot kap, de azt is csak azért az első két jó részét. A hangját nem nagyon hallottam, szóval erre is csak egy 2/5-ös pontot tudok adni. Sajnos.
Ham Eun Jung - Baek Hee: A legelején annyira sajnáltam őt, rettenetes, amit a fejéhez vágott a másik. Nagyon szurkoltam neki, hogy szedje össze magát, és tapossa el Hye Mi-t. Azonban szegénykém kezdett átmenni dilibe, és volt egy pár rész a sorozatban, ahol kifordult magából. Persze ha a környező körülményeket nézem, akkor érthető, van aki nem tud mit kezdeni a helyzettel, csak így tudja megoldani. Mindenesetre sosem utáltam őt igazán, nem gondoltam őt gonosznak. Szóval tényleg egy elengedhetetlen karakter volt a sorozathoz. A szimpátia az 3/5-ös, és a hangja is pontosan ennyi.
Wooyoung - Jason: Már a legelején, amikor láttam táncolni a Ne-yo számára (de szeretem ezt a pasit), már akkor szimpi volt, és reméltem, hogy ő lesz a 6 főszereplő közül az egyik. Szerencsére ez be is következett. Aranyos volt, vicces, bár azért volt benne egy kis adag beképzeltség is, ami még jobbá tette a karaktert. Pil Suk-kal kedvenc párosomat alkották, nagyon szerettem őket ketten. Édesek voltak, s tényleg a legszebbek az egész sorozatban. Szóval a szimpátia az 5/5, mert tényleg az elejétől az utolsó pillanatig nagyon bírtam őt. A hangja pedig 4/5, mert elég jól énekelt, bár jobban szerettem, amikor táncol.
IU - Pil Suk: Igazából a sorozat elején kicsit reménykedtem, hogy hátha ő meg Sam Dong összejönnek, de ez kb. 2 rész után már reménytelenné vált. De nem is bántam, mert Jason volt számára a tökéletes. Pil Suk aranyos volt, kicsit félős, de ugyanakkor kemény. Egyértelműen ő volt az a karakter a sorozatban, aki reményt sugárzott mindenkinek. Én nagyon szerettem őt. Szóval a szimpátia az itt is 5/5. A hangja pedig... fent is mondtam, hogy neki volt a legszebb hangja, gyönyörűen énekel. Egyértelműen 5/5.

" Néhány váratlan vendég is csatlakozik ma hozzánk. Tegnap még ellenségek voltak, de ma már barátokká váltak. "

" Nincs hová mennem... Annak a helynek nincs hangja. Errefelé minden olyan hangos, hogy úgy érzem nem tudok menekülni. "

" Tudod min gondolkoztam itt? Naponta ezerszer, milliószor, bánom, hogy eljöttem veled. Bánom, újra és újra. Miért mentem le a színpadról és fogtam meg a kezed? Miért hittem a hazugságaidnak? Miért hallottalak énekelni? Miért követtelek, és őrültem bele a zenébe? Ezért most... elvesztem. "

" Azt mondják kétféle boldogság létezik a világon. Az első az, amikor felismered, hogy nem sokkal ezelőtt boldog voltál. A második az, amikor abban a percben felismered, hogy boldog vagy. Az a boldogság amit azonnal felismersz, nagyon kivételes, a legboldogabb pillanat az életedben amit kincsként kell őrizned a sírig. Talán mind emlékezni fogunk erre a napra és erre a boldog pillanatra. Egy fényesen ragyogó perc, amit életünk végéig őrizhetünk emlékezetünkben. "

" Számomra te vagy a zene. Ez hozott engem ideáig. Nélküled nincs zene. "

" Most hazudsz. Igazából meg akarsz állítani. Nem akarsz elküldeni. Én jobban ismerlek mint te magad. Igazam van? "

" Ők harcoltak, versenyeztek és együttműködtek velem, így váltam sziklaszilárd emberből kiegyensúlyozottá. Mindig szeretettel és hálával gondolok rájuk. Egy barát nem tudott eljönni a ma esti koncertre. Az első dalomat ennek a barátnak szeretném küldeni, aki a legragyogóbb utat tapossa, ami talán a legmagányosabb is egyben. "
Egy kis plusz: Kim Soo Hyun - Dreaming (magyarul)
- csodálatos szám, csodálatos szöveggel

 Ahogy az álmomat nézem,
teljesen elhomályosodik.
Csak állok itt, 
mert semmi másom nem maradt.
De újra felállok.
Ez a lépésem mára,
s óvatosan teszem meg a következőt,
félelemmel és izgalommal a szívemben.

Vajon ha itt fejezem be,
a félelmeim miatt habozok majd?
Valahol mélyen a szívemben,
egy megállíthatatlan nyomás vezet előre.

Ez a lépésem mára,
s óvatosan teszem meg a következőt
félelemmel és izgalommal a szívemben.
Még ha el is esek,
teszek még egy lépést
az álmom felé, amivel szembesülök egy nap.
Ez a lépésem mára
óvatosan teszem meg a következőt
félelemmel és izgalommal a szívemen.
Még ha el is esek, 
teszek még egy lépést
az álmom felé, amivel szembesülök egy nap.
Az álmom felé, amivel szembesülök egy nap.

Történet: 9/10
Zene: 10/10
Színészek: 9/10
Karakterek: 8/10

Film: The Man From Nowhere

The Man From Nowhere ~ Ahjeosshi

Műfaj: akció, dráma
Játékidő: 119 perc
Premier: 2010. augusztus 05.

Ismertető: Egy kemény drog meló folyik egy szórakozó helyen, amikor az egyik emberük (nő), mit gondol mit nem, ellopja az anyagot,és saját maga akarja eladni. Azonban nem tudta, hogy milyen emberekkel is kezdett ki igazán, mert a drogok mellett párhuzamosan folyik a szervkereskedelem is. A főszereplő egy lelkileg sérült pasi, aki egy zálogházban dolgozik valami nyomornegyedben. Az ő szomszédságában él egy kislány, So Mi drogos anyjával együtt. So Mi gyakran átmegy " Ajussi"-hoz, mindig beszámol neki mindenről, nagyon szereti őt, holott Tae Sik igyekszik nem közel engedni magához a kislányt. Azonban minden, amit eltervezett semmivé lesz, amikor So Mi-t, és anyját elrabolják, mert a nő ellopta a drogot. Mikor Tae Sik meghallja a kislány sikoltozó hangját a telefonban azonnal színre lép, és mindent megtesz, hogy újra maga mellett tudhassa.

Vélemény: A film felénél azt hittem, hogy úgy fogom elkezdeni ezt a véleményt, hogy ismét egy jónak kinéző film, amiből semmit sem hoztak ki. De, hatalmasat csalódtam. Bár az eleje furcsa, kicsit nehézkesen indul, ráadásul egyik helyről ugrik a másikra, és annyit beszélnek, hogy az embernek esélye sincs felfogni, mégis a film második fele végre beindul. Izgalmas volt, tele volt jobbnál jobb akció jelenetekkel. Azt viszont meg kell hagyni, hogy egyes gyilkosságok elég durvák voltak benne.
Vérből sincs hiány, e meg lehet szokni, ha meg valaki nagyon nem bírja, akkor azt a jelenetet simán eltekeri, vagy kitakarja a kezével. Amikor a film felénél megtudjuk, hogy Tae Sik elvesztette a gyermekét még anno (igaz nem ismerte, mert a felesége pocakjában volt még) akkora lelki traumát szenvedett, hogy teljesen kifordult magából, és konkrétan úgy élt, mint valami zombi. Ezt a monotonitást So Mi törte meg. Lehetett az éppen mozgó foga, vagy a körömlakkjai, ő mindig lelkesen számolt be
a szomszéd bácsijának, holott az a legkevesebb érdeklődést sem mutatta. Persze mindez csak a látszat, s kiderül, hogy a film igazi értéke a nem vérszerinti apa-lánya kapcsolat. Bevallom, ez nagyon megfogott, s a legvégén meg is könnyeztem. Bár az számomra kicsit homályos volt, hogy a kislányt akkor miért is nem ölték meg, mikor láthattuk, hogy a pasas már elkezdte. Kicsit hasonlított az egész film a 13-as Fogságban c. filmre melynek főszereplője Hugh Jackman. Persze az alapjáraton eltért ettől, csak benne volt egy apa elvetemült érzése, aki mindent megtesz, hogy megtalálja lányát.

Szereplők: Lássuk csak történetünk főhőseit külön külön.
Won Bin - Tae Sik: Imádtam, ahogy a pasi elvetemült módjára keresi a kicsi lányt, és konkrétan semmitől sem riad vissza. Nagyon meg tudja hatni az embert az, hogy az elején semmibe veszi a lányt, de a végén mindent megtesz érte, mert rájön, hogy milyen fontos volt neki. Lánya helyett lánya volt, és tényleg igazi apákat megszégyenítő módon hajszolta a nagy fejeseket. A gyilkosokat alapból nem szeretem, legyen annak akármilyen komoly oka (mint pl. bosszú), de itt akárhány pasit megölt, csak arra tudtam gondolni: igen, ez megérdemelte. Azok az undorító mocskok, akik ezt teszik akár a felnőttekkel, akár a gyerekekkel. Szóval jogos volt. A másik, ami nagyon tetszett, az a stílusa. Az elején bozótos fejű pancsernek nézett ki, aztán szép lassan megláttuk, hogy milyen adottságai vannak. Mind harcban, mint hasban. S itt véglegesen bebizonyosodott számomra, hogy tényleg a ruha és a hajstílus teszi az embert. A film végére nagyon menő hapsi lett belőle. A színésszel először találkoztam, és bevallom nagyon szimpi lett, szóval az ő filmjeit is meg kell néznem.
Kim Sae Ron - So Mi: Óóóó, felismeri valaki ezt a kicsi lányt? :D Mikor elkezdtem a filmet, annyira, de annyira ismerős volt, de egyszerűen nem tudtam hová tenni, gondoltam, majd eszembe jut. Aztán kb. 38 perc után rákerestem, és meglepődve láttam, hogy ő a főszereplő a most futó High School Love On c. sorozatban. Bár tudtam, hogy jelenleg még csak 14 éves, mégsem gondoltam volna, hogy így fel lehet nőni konkrétan 4 év alatt. Mindenesetre a színésznő ott is és itt is tündéri. Karaktere is nagyon édes volt. Kis élettel teli, holott ilyen anyát szánt neki a sors. Neki csak szüksége volt valakire, aki figyel rá, meghallgatja, és megvédi őt. Elkeseredettségében a szomszéd "ajussi"-hoz fordult, akitől bár nem kapott kezdetben sok törődést, mégis kitartott mellette. Sőt, még a körmét is megcsinálta (és ez az egy köröm kb. végig kísér minket).
Így zárójelben megemlíteném még, hogy a filmben kisebb-nagyobb időre feltűnt Kim Sung Oh is, aki a nagy fejesnek a kisöccsét alakította. Személy szerint a most futó The Night Watchman-ben oda meg vissza vagyok érte, szóval nagyon örültem, amikor felismertem őt. Bár eddig csak gonosz karaktereket láttam tőle.

Történet: 9/10
Karakterek: 9/10
Színészek: 9/10

Film: Silenced

Silenced 

Műfaj: dráma
Játékidő: 125 perc
Premier: 2011. szeptember 22.

Ismertető: A film igaz történet alapján készült. A fellebbezés 2011-ben ért a végére, így ennek hatására alkották meg ezt a filmet. In Ho új állást kap egy iskolában, ahová hallássérültek járnak. Tanítások közben In Ho egyre inkább úgy érzi, hogy a gyerekekkel valami nem stimmel, furcsának találja őket. Mikor egyik nap hazafelé tart, lentről meglátja, hogy az egyik tanítványa, Yoo Ri a párkányon ül a szobája ablakában. A tanár azonnal felrohan, és leszedi őt, a gyermek azonban elvezeti egy ajtóhoz. In Ho bemegy a szobába, és az egyik tanárnő brutális módon bántalmazta (pontosabban vízbe akarta fojtani) az egyik tanítványt. In Ho-t teljesen sokkolja a dolog, de hamar észbe kap, és elviszi a kislányt a kórházba. Itt segítségét kéri Yoo Jin-nak is, hogy együtt törjék meg a csendet, ami a 2 kislány, és a kisfiú körül uralkodik. Azonban ezzel egyre brutálisabb bűncselekménnyel találják szembe magukat, és a bíróság inkább hisz a gazdag fejeseknek, mintsem a fogyatékos, lelkileg sérült gyerekeknek.

Vélemény: Hol is kezdjem. Az, hogy ez a dolog valóban megtörtént-e, vagy mégsem nem tudom eldönteni. De ha mégis, akkor egyszerűen én szégyellem magam, hogy az emberiség ideáig fajult. Úgy látom, pénzzel mindent meg lehet oldani. Undorító. Mondanom sem kell, rendesen felrázott, hogy miket műveltek szegény gyerekekkel, akik még csak panaszkodni sem igazán tudtak, mert a világ konkrétan elfordult tőlük. Miért kell valakit kiközösíteni, ha az egy kicsit más? Egyszerűen fel nem tudom fogni. Nem értem. 
A film nem volt egy hatalmas robbanás, azonban az 'igaz történet alapján' felirat a legelején igazán értékessé tette az egészet. Érdekelt, hogy mi fog történni, minden egyes tárgyalást én is végig izgultam, s bár a film kicsit elvont volt, mind történetben, mind megalkotásban, mégis mindenkinek kötelező egyszer megnéznie, hogy megláthassuk milyen mocskok élnek közöttünk. Tökéletes példa volt arra, hogy lehet akár milyen vallásos az ember, akármilyen segítőkész, ha belül velejééig romlott, akkor a külső csak még undorítóbbá teszi. És az, hogy egy gyereknek, vagy lehet akár az felnőtt is, ilyen traumát és lelki sérülést okozzon valaki, az a lehető legvisszataszítóbb dolog, amivel valaha is találkoztam.

Történet: 8/10
Karakterek: 8/10
Színészek: 8/10