Sorozat: Surplus Princess

Surplus Princess ~ The Mermaid 

Műfaj: fantasztikus, romantikus, vígjáték

Részek száma: 10

Dátum: 2014
Csatorna: tvN

Ismertető: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal és modern hableány. Ez a félig hal, félig ember nőstény, tisztességes nevén Kim Ha Ni egy tinihez hasonló életet él: nézi az aktuális sorozatokat, twitterezik, követi a divatot (a soha le nem merülő telefonján, amin wifi van), s nem mellesleg a kiszemelt srácról álmodozik. Ez a srác nem más, mint egy fiatal és tehetséges, ámde hallgatag és beképzelt szakács, Kwon Shi Kyung. Főszereplők köreibe tartozik még Lee Hyun Myung, aki állást keres immár nagyon sok ideje, és annak barátnője (illetve ex-barátnője), Yoon Jin Ah, aki nem mellesleg annál a vállalatnál dolgozik, mint Shi Kyung, és nem mellesleg el akarja csábítani a szakács fiút. Ha Ni-nak minden álma, hogy ember lehessen, és megnyerhesse a srác szívét, így felkeresi Ahn Ma Nyeo-t, akinek akarata ellenére is segítenie kell a kis naiv hercegnőn. Ha Ni eszméletlen boldog, és örül az új lábainak, azonban minden rosszban van valami jó: mindössze száz napja van, hogy megtalálja az igaz szerelmet, különben buborékká változik.

Vélemény: Először is, ami a legidegesítőbb volt az egészben, hogy elméletileg 16 részesre tervezték, nem értem, hogy miért lett csak 10? Persze a rövidebb sorikat jobban szeretem, de ez 2 okból is rossz volt. Először is az utolsó részt annyira hihetetlenül összecsapták, hogy az nem igaz. Oké, természetesen nagyon szép lett, meg aranyos, meg meg is lehetett rajta könnyezni, de nekem ez túl sok volt, az összes 6 részes eseményt kemény 1 órába besűríteni azért valljuk be elég merész...

A második ok, az az, hogy szívem szerint én még elnézegettem volna őket. Nem kedvenceim a vígjátékok, de én ezt a sorozatot nagyon megkedveltem, aranyos volt, vicces, tele titokkal, amit Ha Ni rejtegetett, és az ember azt várja, hogy mikor jönnek már rá az igazságra. Bár mikor elkezdtem kicsit tartottam tőle, meg a pár perverz jelenet után el kellett szakítanom a megszokott Disney-s Arieltől, de miután ez sikerült felejthetetlen élmény lett. Na de, térjünk ki egyes konkrét elemekre. 
Először is, nekem ez a 'nagy' szerelem annyira semmilyen volt az első 9 részben (természetesen ez is a - 6 rész átka), hisz 9 részig keményen azt látjuk, hogy a lány hogy teper a srácért, aztán egycsapásra megváltozik minden. Oké, hogy valószínűleg ugrik egyet az időben, de mi ezt egyáltalán nem érzékeljük, így hiányoznak az 'egymásba szeretős' meg a 'féltékenykedős' valamint az 'aranyos' részek is. És én ezt nagyon sajnáltam, mert ugyebár ez egy romantikus sorozat akart lenni.

Ha még egy picit kritizálni kellene az egészet, akkor a Ha Ni eszméletlen béna uszonyát említeném meg, amiről sütött, hogy mű az egész, ráadásul az elején az úszós jelenetek... na jó, hagyjuk. Az utolsó rész kicsit humortól megfosztott befejezésnek sikerült, hisz kb. egy poént sem sütnek el benne, csak a drámai rész. Nem mondanám túldramatizáltnak, mert bevallom szép lett, meg meg is hatódtam, de azért egy picit lehetett volna viccesebb is, megtartva a kezdeti színvonalat.
Nameg, a végére azért egy ölelést vagy valami... Kedvenc részeket kiemelve, a legszebb jelenet az a végén az esernyős lett. Nagyon tetszett, végre egy kis normális romantikát is beleraktak a 2 főszereplő között. A legpoénosabb egyértelműen a You Who came from the Stars paródia volt az elején. Olyan jó volt látni. Nagyon tetszett. Ömm, alappoén volt még az alma popó is. Tényleg, rendesen lehetett rajta nevetni, tiszta és könnyű viccek voltak benne, én nagyon élveztem és szerettem őket nézni.

Egyszóval én tényleg rettenetesen sajnálom amiért nem kaptunk még 6 rész (tényleg nem tudom miért faragták le, ha valaki tudja, akkor világosítson fel engem is), mert akkor egy szép, kerek történetet sikerült volna alkotni belőle. Így egy 9.részig érdekes történetet és egy összecsapott véget kaptunk. DE, szerintem azért nagyon érdemes megnézni, mert a sok komoly sorozat mellett kellett egy kis kikapcsolódás is, és a Surplus Princess ezt tökéletesen biztosította azok számára akik belefognak.

Zene: A sorozat közben annyira az számokra nem fektetett hangsúlyt az egész, az egész soundtrackeken alapult (meg kell hagyni, az tökjó volt). Hanem az utolsó részben szinte végig mentek a szebbnél szebb zenék, ami még meghatóbb hangulatot biztosított az egésznek. Ez a szám meg... nagyon nagyon szép volt: 'EVER-NEW'. Le is töltöttem, mert nagyon aranyos és illik a sorozathoz.

Szereplők: Van kiről beszélni, szóval lássuk csak őket sorban.

Jo Bo Ah - Kim Ha Ni: Naiv kislány, aki azt hiszi, hogy minden úgy van, ahogyan a mesékben is. Ha szeret valaki, az majd viszont szereti. Jó volt látni, hogy azután sem esett át a ló túloldalára, amikor megvilágosodott száma a dolgok igazi oldala, és rájött, hogy tenni is kell azért, hogy valamit megkapjunk. Aranyos volt (bár nekem kicsit túl nagy volt a szája), vicces, és nem mellesleg roppant kétségbeesett is, és így kaptunk egy jól összegyúrt karaktert. Nagyon szurkoltam neki, és reméltem, hogy tényleg sikerül meglelnie az igaz szerelmét, hisz szegény annyira tepert. S így a teperésről eszembe jut, hogy haragudtam is rá a sori végén, amiért Shi Kyung-ot az ujja köré csavarta, aztán meg szépen lemondott róla. Okéé, természetesen én is Hyun Myung-nak szorítottam, de azért nem volt szép ez a húzás tőle. Nem szeretem, amikor az egyik srácot megsajnáltatják

velünk, mert az nagyon szánalomra méltó, és ha a karakterre gondolsz egyből olyan rossz érzés fog el. Nade, ez van. Ami még nagyon tetszett, hogy a lakásban voltak ám "csajos" dolgok is, hisz itt volt az ízig-vérig nő, Hye Young, akit beengedett a kis magán szférájába, így nem volt egyedül a HaNi, ami szerintem nagyon jó volt. Én nekem nagyon tetszett. A színésznőtől kicsit tartottam, hisz kb. a 5-6. résznél lehettem, amikor megnéztem a Innocent Thing című filmet... s hááát... aki látta az tudja miről beszélek. Na szóval, gondoltam, hogy teljesen más szemmel fogok ránézni, de kajak nem. Egyáltalán nem jutott eszembe, teljesen elfelejtettem, mert annyira más (és vidám) volt itt a karaktere, hogy tényleg csak most az elemzés során jutott eszembe.

Ohn Joo Wan - Lee Hyun Myung: Szegény pasi a sori első felében teljesen pesszimista és depressziós volt, kb. csak sírni meg könyörögni láttuk, ezért is ment el a kedvem kicsit a HaNi-s szerelmi száltól. Igazából ő erről nem tehetett, pont olyan életszakaszába helyezték a karaktert, ami a lehető legbénább. Szerencsére utána összeszedi magát, és egy teljesen normális és aranyos srác vált belőle. De azért legelőször tényleg szinte lemondtam róla, mert egyrészt alig szerepelt, ha meg mutatták is, akkor is szegényt csak sajnálni tudtunk, hisz nem elég, hogy a szeretett nő otthagyta, mert nincstelen és munkanélküli, ráadásul állást sem kap sehol. S mikor szegény elküldik az állás interjúról a szívem szakadt meg, mert senki sem lehet ennyire szerencsétlen, mint ő. Ráadásul láthattuk, hogy nem éppen egy kis hülyegyerekről van szó, mert igenis voltak jó ötletei, és talán a legkomolyabb és legintelligensebb volt az egész lakásban.

Ezt a pesszimista oldalát vagy benyomását nagyon el akarták törölni, így utána már elég sok vicces helyzetben láthattuk, és szépen lassan el lehet felejteni a kezdeti rossz benyomást. A végére nagyon megszerettem, bár már alapból úgy álltam hozzá, hogy vele fog maradni a HaNi, szóval felkészítettem magam (amúgy az annyira tipikus, hogy mindig azzal marad a főhősnő, aki mellett van a képen, vagy aki rögtön utána van a stáblista felsorolásnál). De így jobb is lett, hisz ezzel még jobban elszakadhattunk a disney mesétől, és láthattuk, hogy az "Erik herceg" csak a mesékben létezik, holott ez egy teljesen irreális sztori volt. A mese és a valóság párhuzamosan futott egymás mellett. Visszatérve a színészre, én először találkoztam vele, bár nem egy hűde helyes pasiról van szó, nekem nagyon szimpatikus lett, és várom az új sorijait.

Song Jae Rim - Kwon Shi Kyung: Naigen, őszintén az se lett volna rossz sztori, ha megérkezik a kis közvetlen, ugris lány, aki teljesen kizökkenti a srácot a megszokott életéből. Az elején nagyon nem szerettem őt sem, nekem túl beképzelt és olyan semmilyen volt, de szépen lassan, ahogy egyre szerelmesebb lett, úgy egyre nyitottabb lett felénk, s így tényleg egy nagyon jó karakter vált belőle. A végén pedig nagyon sajnáltam, amiért nem sikerült neki együtt maradnia a HaNi-val. Bár kicsit abszurdnak is találtam. Valamiért a koreaiak kicsit abban a tudatban vannak, hogyha egy srác szeret egy lányt, akkor képes feladni. Na ne, ez nagyon nagyon rossz, ha szereti akkor igenis harcoljon érte. De talán ez is a -6 rész átka volt. Egyszerűen nem volt elég idejük kibontakozni sem a karaktereknek, sem a történéseknek, így annyira rossz, mert annyi mindennek kellett volna még történnie. Na de mostmár tényleg nagyon mindegy.
A színésszel már találkoztam párszor, de sose főszerepben, jó volt egy ismerős arcot látni a sok ismeretlen között. Neki is várom a további sorozatait, mert jó kis színésznek tűnik. De amúgy eszméletlen picike szeme van neki.

Egy pár szót megemlítenék a Yoon Jin Ah-t alakító Park Jo Soo-ról is, aki ugye jelen sorozatban a gonosz akart lenni. Persze sikerült is, hisz a nézők szemében egy kapzsi, anyagias nőnek tűnt, aki elszedi HaNi-től az igaz szerelmet, így szegény kis hableányunk bubivá fog változni. A végére azonban próbáltak az ő karakterére is pár pozitív tulajdonságot is rakni, hogy senkit se utáljunk igazán. Én személy szerint a történet közben sem utáltam, oké, nem volt szimpi, az tuti, de voltak jelenetek, amikor őt is lehetett sajnálni (pl. amikor sírt, amiért otthagyta Hyun Myung-ot). Sajnos az ő karakterén is nagyon meglátszódik az, hogy az utolsó rész mennyire nagyon összezsúfolták.

Történet: 7/10

Zene: 7/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 7/10

Film: My PS Partner

My PS Partner ~ Whatcha Wearin'?

Műfaj: romantikus, vígjáték

Játékidő: 114 perc

Premier: 2012. december 06.

Ismertető: Adott egy srác, Hyun Seung akinek élete a lehető legrosszabb ponton van: barátnője szakított vele, és Németországba megy tanulni, ráadásul zeneszerzőként se akar sehogyan sem befutni, ezért is hagyták faképnél. A másik főszereplő Yoon Jung, aki bár tudja, hogy barátja már megcsalta, izgatottan várja az eljegyzését. Egyik este, mit gondolt mit nem, kipróbálja új telefonját, és felhívta a barátját. Na igen, de egy számjegyet szépen kicserélt, így a 7892 helyett a 7895-öt tárcsázza, úgyhogy megtörténik egy érdekes beszélgetés. Amikor Hyun Seung pár nappal később totál ki van, felhívja a múltkori számot, és elkezd vele veszekedni, hogy minden nő egyforma, és hogy egyik sem jobb a másiknál. Szép lassan pedig napi szinten elkezdenek beszélni, s előbb utóbb egymás lelki társává válnak, nyíltan mindent megbeszélnek egymással. Azonban egy idő után már kíváncsiak egymásra, így sor kerül egy találkozásra is. De mindkettejük szerelmi élete elkezd stabilizálódni a másik féllel. Vajon mit fognak tenni?

Vélemény: Háát, amiért elkezdtem nézni ezt a filmet, az természetesen Ji Sung. Már egy ideje a gépemen volt, gondoltam most már sort kerítek rá. Na szóval, elég furán kezdődött a sorozat. Nem elég, hogy eszméletlen csúnyán beszélnek az elején, volt egy pár karikás jelenet is, így gondoltam egy az egyben kikapcsolom a filmet. De ezeken a jeleneteken kívül tök jónak ígérkezett, így folytattam. És természetesen nem bántam meg, hisz mai napig egyik kedvenc koreai filmem.

Szerencsére a film teljesen más irányba folytatódik, egy nagyon aranyos szerelmi történetet sikerült kihozni belőle. Tetszett, hogy hogyan ismerik meg egymást szépen lassan, hogy szeretnek egymásba, és hogyan válnak el, miután ráeszméltek, hogy ez a kapcsolat bizony nem helyes. De, hogy félreértések ne essenek, a sztorinak eszméletlen jó vége van. Egy történetnek különös meghittséget tud adni a téli táj és hangulat, így nagyon örültem, amikor felfedeztem ezt a végén. 

Tetszett, hogy mindkettejük karrierje rendbe jött és csak azután találkoztak ismét. A legvége pedig... óó, nekem nagyon tetszett. Megható volt, vicces és kicsit perverz is, amilyen az egész film volt. S sokszor említettem már azt is, hogy különösen el lehet rontani azzal egy sztorit, hogy a vígjátékra ráerőszakolják a drámát. Itt viszont ez a két műfaj olyan szépen haladt egymás mellett párhuzamosan, hogyha egyik hiányzott volna, nem egy ilyen minőségű filmmel lett volna dolgom. 

Tehát nagyszerű volt a drámai rész is, meg a benne elsütött eszméletlen poénok. A legjobb akkor is az utolsó két sor volt, aki látta, az tudja, aki meg még nem, az meg fogja tudni, mert valószínű ez után a véleményezés után leül megnézni, mert nyakamat rá, hogy ez egy remek film lett. Így a számra, amit Ji Sung énekel kitérve, én teljesen azt hittem, hogy valami totál megható romantikus szám lesz, erre meg bevág egy vulgáris nyelvezetű akármit XD. Hát jót röhögtem.
S talán ez volt az a pont, ahol a két műfaj összeért, ugyanis a helyzet a lehető legszebb és legdrámaibb volt, a szereplők viszont valamelyest nevetségessé tették a helyzetet, így nem lett kiábrándító az egész film. Szóval igen, szerintem mindenkinek kötelező megnéznie ezt a filmet, már ha szeretjük a romantikus sztorikat, a megható és vicces jeleneteket, no meg főhőseinket, hiszen nagyszerűen alakítanak ebben a nagyszerű és csudijó filmben. Tényleg mindenkinek nagyon, nagyon ajánlom.

Szereplők: Lássuk csak főhőseinket a szokásos módon, külön külön.

Ji Sung - Hyun Seung: Egy rendes pasi, aki még helyes is és tehetséges, mégis senki sem 'veszi észre' és ezáltal elveszti önbizalmát és kicsit ki is fordul magából addig a pontig, míg meg nem ismerkedik egy fura nőszeméllyel, aki fenekestül felfordítja depressziós mindennapjait. Szegény pasi az elején nagyon szánalmas volt, élete legalján volt, így vált teljesen nevetségessé a nézők számára. Aztán a hamuból újjászületett, és egy remek kiállású férfi vált belőle. Karakterét nagyon szerettem, bár szerintem ezzel nem csak én vagyok így. Tényleg nagyon aranyos és romantikus volt, nem is értem a barátnőjét mi a fenéért hagyta őt magára. Szóval igen, a filmszínvonalát a nagyszerű színészek és karakterek is nagyban befolyásolják. Ji Sung-ról semmi újat nem tudok mondani, egyszerűen hihetetlen jó színész.

Kim A Joong - Yoon Jung: Izzig vérig nő, akinek álma, hogy egy nagyon híres fehérnemű üzlete legyen. A színésznővel még nem találkoztam, de örültem, hogy egy szép színésznőt raktak be a Ji Sung mellé. Annyira kiábrándító tud lenni, mikor egy helyes színész mellé egy ronda színésznőt raknak be, vagy fordítva. Karaktere nagyon jó volt, rengeteget röhögtem rajta, nagyon nagy fazon a csajszi. A filmben nagyon szurkoltam neki, hogy szedje össze magát, és annyira fájt a szívem annál a jelenetnél, amikor odaadja a srácnak a meghívót... szegénykém. Mindenesetre szerencsére jól alakult mindkettejük sorsa, és szépen össze is jöttek, szóval szerencsére egy rossz szavam nincsen.

Ide még legalulra gyorsan megemlíteném Kim Sung Oh-t is, aki egyik kedvenc. Karaktere hatalmas volt, kis lobbanékony beteges pasi, aki elengedhetetlen volt a depis főszereplőnk mellett. Kis életet vitt belé a legelején, így nem tűnt annyira szánalmasnak a Hyun Seung.

Történet: 9/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Legjobb sorozat zenék

Legjobb sorozat zenék

Ahogy a címből kiderült, ez egy olyan kis összeállítás lesz, ahová az eddigi összes kedvenc OST-ot megemlítem és beszúrom. De mit jelent nálam a kedvenc? Ha már letöltöm a gépre, az haladás. Ha hallgatom is egy nap minimum 1x-2x, az már még jobb, na de akadtak olyan számok is, amiket kb. rongyosra hallgattam, és már lassan a könyökömön jönnek ki, de még mindig imádom őket. Az OST-okat nem tetszési sorrendbe rakom, mert nem nagyon tudok 3 vagy 4 szintnél többet alkotni, így jobb, ha ábécé szerint haladok. Ezeket a számokat berakom fentre is, a kis pandás lejátszóba, hogy lehessen mindig hallgatni.

Dream High

A sorozatot nem is olyan rég láttam, egyik leghosszabb bejegyzésemet írtam meg így elegánsan róla. Mivel ez egy zenés sorozat, így természetesen akadt olyan szám benne (nem is egy) amit azonnal letöltöttem. Még most is nagy kedvencem a Dreaming amit Kim Soo Hyun énekel. Igen, ezt a számot még a mai napig hallgatom. Másik legjobb az IU és Kim Soo Hyun duette, nagyon szépen énekelnek. A sorozatból még vannak jelenetek, amiket telóra is letöltöttem, de azt inkább a táncért stb...

Doctor Stranger

Ezt a sorit és nagyon szeretem, be is került kedvencek közé. Persze ez különbözik a fent említett sorozattól. Ez komoly és nagyon szép történet. A Bobby Kim szám az eszméletlen menő. Bár nem hallgattam annyira sokat, azért annyira sikerült elnyernie a tetszésemet, hogy letöltsem. Bár ha belegondolok talán nem is a ritmus vagy az énekes hangja az, ami annyira szép benne, hanem, hogy annyira illett az egész sorozathoz, annyira átadta azt nekünk, amit a történet is, hogy egyszerűen muszáj volt ebbe a listába bekerülnie.

Faith

Itt is van a másik nagy kedvencem. Itt is el kell mondanom azt, hogy a zene az eszméletlen jól tükrözte az egész sorozatot. És ha a legvégére nem szúrják be ezt a számot, akkor tuti veszített volna tekintélyéből az egész sorozat. Az Ali - Carry on száma szintén telefonon is rajta van. Anno, amikor befejeztem a sorit, annyira hiányzott, hogy ezt a számot hallgattam egész álló nap. Most is van, mikor reggel a villamoson meghallgatom.

Fall in Love with Me

Talán az itt felsoroltak közül az egyetlen olyan sorozat, amire elég alacsony pontszámot adtam, ugyanis nem nyerte el a tetszésem kellőképpen. Mindazonáltal paradox módon az OST-ok nagyon tetszettek nekem, sokat hallgattam őket. Aaron Yan nem csak jó színész, a hangja is nagyon szép. S ez az egyetlen taiwani zene, ami tetszik nekem. Na de itt kettőt is megemlítenék. Az egyik az Taipei Dreamin, nagyon szép, nagyon szeretem. De még ennél is jobban tetszett az Unwanted Love. Illettek a sorihoz is (többé kevésbé), de mint zene, nagyon menő.

Heartless City

Na és most látom, hogy nem csak a fenti sorozat az egyetlen, ami nem lett kedvenc, a zene benne mégis nagyon jó. Kim Yong Jin - Hurt című száma nem csak a történethez illett, hanem anélkül is nagyon menő egy szám. Ilyen akció filmekből nekem ez lett a kedvenc. Tényleg tök jó, és fülbemászós szám. Ez is telefonon van, még csengőhangom is volt, bár nem sokáig.

Heartstrings

És láss csodát, találtam még egy olyan sorit itt időközben, ami zene ügyben kerülhet "kedvenc" közé. Már említettem párszor, hogy a Yong Hwa hangját nagyon szeretem, egyik legjobb koreai énekes. A Because I miss you OST remekül sikerült, bár a sorihoz egyáltalán nem illett, egyszerűen annyira szép volt a szám, hogy letöltésre került. Egy kicsit vidámabb, és a sorozathoz már sokkal jobban illő You have fallen for Me zene még csengőhangom is volt, nagyon nagyon hosszú ideig. Aranyos, pörgős, vidám.

Kuroshitsuji

Ezt a filmet kb. 1 hete láttam, mondtam is, hogy mennyire tetszett nekem, és a The Steps of World's End című számát és a hozzá tartozó film klipet az egekig magasztaltam, nem hiába. Nagyon szép szám. Már aznap be is raktam fentre a kis zenelejátszóba, annyira megtetszett. És akkor itt is jön a rizsa, hogy mennyire nagyon illik a filmhez, és hogy ha nem rakták volna be a kis klipet a végére, akkor nem lenne olyan amilyen.

Rooftop Prince

Itt van még egy, de mostmár szerintem tényleg az utolsó olyan sorozat, ami nem lett kedvenc. Sokat mondogattam, hogy mennyire csalódtam ebben a sorozatban, hiszen annyira jól indul, de 5-6 rész után teljesen elferdül az egész. Hogy vígjáték vagy dráma akart-e lenni, esetleg mindkettő, azt eldönteni nem igazán tudom, de Ali - Hurt című száma egyértelműen a drámai rész felé hajlik, és ezzel nem vitatkozom. Ha az összes zene közül meg kell említenem egyet, amit a legtöbbször hallgattam akkor az ez lenne az. Tejóég, elképzelni nem tudjátok, hányszor hallgattam meg ezt a számot. Kb. 4 hónapon keresztül ha zene ment nálam, akkor az ez volt. Nagyon, nagyon szép. Egyszerűen nagyon imádom.

Secret

Itt a másik olyan sorozat, ami komolysága miatt lett egyik kedvenc. A története nagyon szép, nagyon megható. Ailee - Tears Stole the Heart című száma kissé a romantika felé hajlik a sorozatban, de ez nem baj, mert a lehető legjobb pillanatokban indították el ennek lejátszását. De nem csak azért jó, mert a sorihoz illik. Nagyon szép a szám, aranyos a szövege is, kerek perec úgy tetszik, ahogy van. Ezt is rengetegszer hallgattam meg, és még mindig a telefonomon is rajta van.

The Moon embraces The Sun

Bár elég sokan lehúzták a "nemzet drámája" kinevezést megkapó sorozatot, ahogy a díj is mutatja, szerintem egy remek és megható történet volt, remek színészekkel (kivéve aki nem). A történelmi, régi időkben játszódó sorozatokban azt vettem észre (bár nem sokat láttam), hogy nem csak az OST szép, hanem a soundtrackek is lenyűgözőek. Az összes sorozat közül ebben vannak a kedvenc háttérzenék, amik rá vannak töltve még a telefonomra is, és hallgatom őket, mert nem muszáj valakinek énekelnie, hogy egy szám gyönyörű legyen. Így van ez a Song of the Moon című soundtrack-el is. Ennek gyorsított, és "bajvan" változata a Pean of the Monarch, ami a legeslegjobb soundtrack amit eddig hallottam. Lehet vitatkozni, és kiállok-e mellett. De ez a sorozat nem csak a háttérzenékben jeleskedik, az OST is gyönyörű: Lyn - Back in Time című száma nem csak szép, még a sorozathoz is tökéletesen illik, mint ritmusában, mint szövegében. Nagyon nagyon szeretem.

The Princess' Man

Természetes, hogy a kedvenc sorozatom is bekerül a listába, hisz egy sztori 50%-át mindig a zenék rakják ki. Egy film vagy egy sorozat háttérzenék nélkül szinte semmi lenne, de ezt csak akkor veszi észre igazán az ember, amikor először találkozik e téren rossz filmmel. Kicsit eltértem a témától, szóval a Princess Man-ra visszatérve is el kell mondanom, hogy a soundtrack-ek nagyon tetszettek nekem, ismét bebizonyosodott az a tény, hogy a történelmi drámákban nagyon szépek a háttérzenék. A kedvencem természetesen a Vola, aki látta a sorozatot az szerintem meg se kérdőjelezi ezt a kijelentést. A sorozat vége annyira megható volt, és plusz még ez a remek szám... hűha. Másik a Destino, amit mindig a legkomolyabb jelenetekhez toltak be. És ezzel még mindig nem ért véget, itt van Park Wan Kyu - One day of love című OST-ja is, ami a folyós jelenetnél egyértelmű kedvenc lett. És most így visszahallgatva de megnézném még egyszer az egész sorozatot.

You Who Came From The Stars
S végül, de nem utolsó sorban másik nagy kedvencem. Itt volt az, hogy a Lyn - My Destiny című száma az elején még úgy elment, de a végére betegévé váltam. NAGYON TETSZIIIIK. Annyira jó pillanatokban indult ez a zene mindig, hogy egyszerűen nem tudtam nem imádni. De aki látta a sorozatot, az nagyon is tudja, hogy miről beszélek. És megint az az érzés, hogy de megnézném most mégegyszer.

My Secret Hotel
Még ide plusz két ráadást, amik még futó sorozatok, így nem is tudtam linket adni a véleményről. Futó sorozat ugyebár, de a zene annyira megfogott benne, hogy egyszerűen muszáj már most megemlítenem. A sorozatnak még 2 részére várok, aztán ennek is jön az ismertetője. Eddig nagyon tetszik nekem, kis aranyos love story megtoldva egy kis gyilkossággal. A Yoon Sung Ki - Secret című száma nagyon tetszik nekem, most jelen pillanatban ez az, amit rongyosra hallgatok. Kíváncsi vagyok mikor fogom megunni. 

The Night Watchman
Ha az utóbbi hónapokban voltatok fent a blogomon, akkor tuti hallottátok az Eden - New Hope című számát, mert már az 5. rész körül azonnal beraktam a blogra, annyira nagyon tetszett nekem. Ez a sorozat is hamarosan befejeződik, nem mondok még semmit, kíváncsi vagyok a befejezésre, mert kicsit hadilábon állok most vele, de érdemes elkezdeni (ha valaki még nem kezdte el), mert nagyon egyedi egy sorozat, az egyszer biztos. Sadam meg felülmúlhatatlan.

Ennyi is lett volna, szerintem semmit sem hagytam ki (legalábbis remélem). Nektek mi a kedvencetek, esetleg van e olyan, amivel nem értetek egyet? :)

Film: Wonderful Radio

Wonderful Radio ~ Love On Air

Műfaj: romantikus, dráma, zenés

Játékidő: 120 perc

Premier: 2012. január 05.

Ismertető: Shin Jin régebben nagyon híres volt, amikor még a Purple lánybanda vezetője volt. Azonban a csapat felbomlott, azóta pedig a Wonderful Radio-nál műsorvezető. Ez mind szép és jó, csakhogy nagyon alacsony az értékelése a programnak. A producer meg időközben szülési szabadságra megy, és helyette Lee Jae veszi át a vezetést. A két főszereplő között a hangulat meglehetősen feszült, ki nem állhatják egymást. 
Közben pedig Lee Jae-nek a feladata, hogy a műsor minél magasabb értékelést kapjon, és ebben segít neki Shin Jin, aki kidolgozik egy nagyon szép és szívfacsaró programot. Azonban az egyik alkalommal egy nő jön el, és plagizálással vádolja Shin Jin-t, aki nem bírja türtőztetni magát élő adásban.

Vélemény: A történet aranyos volt, különösen tetszettek a program részei, mert tényleg mind egytől egyig nagyon édes volt. Azonban én ezt a 120 percet kicsit soknak találtam, akadtak olyan részek, amiket ki lehetett volna vágni a filmből, hogy az rövidebb legyen. Szóval igen, voltak benne unalmas, és felesleges részek is. De ha ezen túl tesszük magunkat, akkor összességében tényleg nem egy rossz film, kis romantikával és egy kis csavarral is megtoldták az egész sztorit, hisz végig kérdéses, hogy miért is bomlott fel a Purple lánybanda. 

A romantika az kicsit elhanyagolt volt, hisz a sztori a lány karrierjéről szól, lehet jobban jártak volna, ha abszolút nincs benne szerelem. Az, hogy a film tél környékén játszódik ad egy jó adag meghittséget az egésznek, ami csak javít a helyzeten. Amit sajnáltam még így a végén, hogy a szám, amit Shin Jin énekelt nem volt annyira szép. Mármint a színésznőnek szép hangja van, csak a szám nem volt nagy szám.
Egyszóval nem volt rossz film, aki egy kis könnyed drámára vágyik, az megnézheti ez a történetet.

Szereplők: Külön külön? Külön, külön! :D
Lee Min Jung - Shin Jin: A filmet ő miatta kezdtem el nézni, hisz a Cunning Single Lady óta egyik kedvenc színésznőm. Karaktere aranyos, vicces és lobbanékony volt, na meg volt benne egy kis adag beképzeltség is, de ez kellett az egészhez. Sajnos a film nem nagyon a karakterekre ment ki itt sem, így sok más mindent nem is tudhattunk meg róla. A hangsúly a karrierjén és a Wonderful Radio-n volt.
Lee Jung Jin - Lee Jae: Mogorva pasi, aki tudja, hogy abban amit csinál, ő a főnök, és ő tudja a legjobban. A két karakter személyisége csiszolta egymást, a feszültség az még igazából a legvégén is érződött közöttük, hisz egy ilyen páros az romba dönti egymás életét. A színésszel még nem találkoztam, sok minden nem tudok róla mondani.
Lee Kwang Soo - avagy az őrült rajongó. Egy álma válhatott valóra, amikor a kedvenc énekesnője menedzsere lett. a karakter aranyos volt, életvidám, és tényleg aggódott állandóan Shin Jin-ért. Az elején azt hittem, hogy ő szerelmes a lányba, és ő lesz az a bizonyos második, de ez szerencsére nem így történt. A színésszel már sokszor találkoztam kisebb nagyobb szerepekben, nos bírom őt. Jó kis színész.

Történet: 6/10

Színészek: 7/10 

Karakterek: 7/10

Film: Letters from Iwo Jima

Letters from Iwo Jima

Műfaj: katonai

Játékidő: 141 perc

Premier: 2006. december 09.

Ismertető: Ami érdekessége ennek a filmnek, hogy a rendezője Clint Eastwood, s a film bezsebelt egy Oscar díjat, valamint egy Golden Globe díjat is. Ezzel a filmmel párhuzamosan készült az A dicsőség zászlaja című film, ami az Ivo Dzsima-i csatát mutatja be az amerikaiak szemszögéből. Igazából a sztori annyi, amit most elmondtam. Az Iwo Jimai csatát mutatja be a film, az egészet a japánok szemszögéből, hogy hogyan harcolnak, tartanak ki majd veszítik el minden reményüket, majd hogyan veszítik el sorra a területeket is ezen a gyönyörű szigeten.

Vélemény: Én őszintén nem nagyon vagyok oda az Oscar díjas filmekért, valahogy szerintem mindig a legrosszabb és legunalmasabb filmek kapják meg ezt az "elismerést", s valamennyire itt is beigazolódott ez a dolog. A film, bár nagyon érdekes sztorit mutat be, nekem kicsit unalmas volt, akadtak olyan részek, amiket egy az egyben kiszedtem volna az egész filmből, hisz ez a 141 perc eszméletlen sok volt. Nem igazán tudta lekötni a figyelmem, annak ellenére, hogy nagyon szeretem a katonás filmeket, és hogy az eleje nagyon jól indult. Ugyebár az egész úgy kezdődik, hogy megtalálják azokat a bizonyos leveleket egy ásatás során, és azoknak a történetét mesélik el. Ez különösen felkeltette a kíváncsiságom, csak azután meg egyre unalmasabb, unalmasabb és még unalmasabb lett.
Ez egy nagyon rossz vonás volt végig a filmen. De, nem akarok csak rosszat mondani róla, mert egyes részeket nagyon élveztem. A ruhák és maga a táj nagyon szépek voltak, sütött az egész filmről, hogy nagyon oda van rá figyelve. A hangvágások is különösen jók voltak (ezért is kapott a film Oscar díjat). Szóval igazából ez egy remek film lett volna, ha az unalmas jeleneteket szépen kivágják. Meg nekem kicsit a dráma is hiányzott a filmből, hiszen ha már a katonák életéről van szó, akkor igenis kéretik bele a dráma.

Szereplők: Igazából az egész a csatára ment ki, így nem igazán ismerhettük meg a karaktereket sajnos ami még inkább rontott a filmen.

Ken Watanabe: Nagyon örültem, amikor megláttam őt, szeretem ezt a színészt, az Egy gésa emlékiratai című film óta pedig méginkább (s most jut eszembe, arról is kéne valamikor egy vélemény írnom). Itt elég érdekes volt a karaktere, kicsit talán furcsa is. Egy ember, aki mindent megtenne a hazájáért - vérbeli katona. Azonban ott van benne végig az az érzés, hogy mi van, ha mégsem ez a helyes döntés? Ezt remekül átadta nekünk a színész. Igazán sajnálom, hogy az ország magukra hagyta őket, amikor már biztos volt a kudarc - ez sajnos ilyen tipikus történelmi vonás mindenhol.

Kazunari Ninomiya: Avagy a kis mitugrász katona, aki semmi mást nem akar, csak hazatérni feleségéhez és még soha nem látott gyermekéhez. Pontosan tudta, hogy kb. a semmiért harcol, mert az egész amúgy is kudarcra van ítélve.

Történet: 6/10

Színészek: 6/10

Karakterek: 6/10