Confession of Murder

Confession of Murder ~ I'm A Killer

Műfaj: akció, thriller

Játékidő: 119 perc

Premier: 2012. október 08.

Ismertető: Adott egy sorozatgyilkos, aki mindössze 11 nőt ölt meg, s a 11. holttestét pedig sosem találták meg. Az utolsó nő nem más, mint az ügy nyomozójának, Choi hadnagynak a barátnője. Csakhogy már 15 év eltelt az eset óta, az elavulási idő elérkezett. Ezután nemsokkal megjelenik egy helyes pasi, Lee Doo Suk, egy könyvvel, melyben részletesen beszámol a 1O gyilkosságról. Egyszóval kiáll, és bevallja, hogy ő a gyilkos, s megbánta bűnét. Mindezt bizonyítja, hogy rengeteget adományoz, és elmegy az áldozatok családtagjaihoz is, mindegyiktől bocsánatot kérni. Rengeteg ember hisz neki, azonban alakul egy kis társaság az áldozatok családtagjaival, akik Lee Doo Suk halálát akarják. Ha ez nem lenne még elég, egy élő adásban vetített vitán megjelenik (telefonban) egy J nevű alak, aki Lee Doo Suk-ot csalónak nyilvánítja, s azt vallja, hogy ő az igazi gyilkos. És akkor halmozódnak a kérdések: J lenne az igazi gyilkos? Vagy Lee Doo Suk? S ha mégsem ő az, akkor miért manipulálja ennyire a sajtót? S honnan tud minden pontos részletet a gyilkosságról? Vagy J csak egy csaló, aki fel akarja hívni magára a figyelmet? 

Vélemény: Na kérem, alapsztori szuper, színész még szuperebb. Kell ennél több? Imádom a thrillereket, s igazán örülök, hogy egy koreaira is volt időm. A filmre rátérve remekül sikerült. Érdekes volt, fordulatokkal teli. Az autós üldözéses jelenetek is nagyszerűek voltak. Persze itt is van 1-2 kivetni való. Az egyik, hogy nekem ez a 2 óra túl kevés volt, nem bántam volna, ha kicsit lassabban zajlanak az események, mert nem győztem összeszedni azt a rengeteg sok elmondott információt. 

A másik pedig, hogy a verekedős jeleneteknél a kameraállást nagyon nem szerettem. Olyan volt, mintha futottam volna utánuk, s alig látok valamit. Nyilván ez egy tök egyedi dolog, de nekem egyáltalán nem jött be. Ennyi. Ettől a 2 dologtól eltekintve a film tényleg nagyon érdekes, elgondolkodtató és végig izgulós volt. Amit legfőképp mutatni akart nekünk, hogy milyenek is az emberek valójában. 
Ha jön egy jóképű fiatalember, aki sírva és térden állva kér bocsánatot, mi azonnal meg is tesszük, sőt, még rajongójává is válunk. Egyértelműen érdekes lehetett az a könyv, de hát akkor is, könyörgöm, mégis csak embereket ölt. Ráadásul nem is egyet. Nem is bosszúból. Az ilyen sosem változik meg. Hogy lehetnek ilyen buták az emberek... De ezzel nem a filmet akarom még lejjebb húzni. Sőt, jó volt látni, hogy nem ferdítenek semmit, még a mellékkarakterek (jelen esetben a tömeg) is olyan tulajdonságokkal voltak felruházva, amilyenek valójában egyes emberek.

Szereplők: Lássuk csak a főhősünket részletesebben.

Park Shi Hoo - Lee Doo Suk: Jóképű férfi, aki egyszer csak megjelenik egy könyvvel, melyben az összes gyilkosságát részletesen leírja, s 'pofátlanul' bocsánatot kér az áldozatok családjától. Park Shi Hoo eszméletlen. Remekül hozta a gonosz, beteges gyilkost is. Amit meg kell jegyeznem, hogy neki tipikusan olyan hangja van, amit egyszerűen bárhol fel lehet ismerni. Tehát értitek, ha nem látom az arcát, akkor is tudom ki beszél. Meg kell hagyni neki van a legférfiasabb hangja a koreai színészek között (legalábbis akikkel eddig találkoztam), s egyszerűen annyira illett ehhez a karakterhez, mély volt s igéző. Fenomenális! Ráadásul elég gyilkos feje volt benne végig... most nézzétek csak meg a fenti borítóképet. Fene se hiszi el, hogy ez a pasas nevetni is tud és őrültek módjára táncolni (Cheongdamdong Alice). Szóval tényleg remekül alakított itt is, és csak remélni tudom, hogy még sok-sok filmje lesz a jövőben.

Történet: 9/10
Színészek: 9/10
Karakterek: 9/10