The Liar and His Lover

The Liar and His Lover

Műfaj: romantikus, vígjáték (?)
Részek száma: 16
Dátum: 2017
Csatorna: tvN

Ismertető: Főhősünk Kang Han Kyeol, aki híres zeneszerző, a Cold Play című hatalmas rajongói táborral rendelkező együttesnek volt tagja, de elhatározta, hogy inkább a színfalak mögül segíti barátait a zenéivel, K néven. Együtt van a szintén híres Chae Yoo Na énekessel, azonban kapcsolatuk nem épp felhőtlen, hisz a srác személyisége kicsit távol áll a tökéletes szőke hercegétől. Történetünk főhősnője pedig a középiskolás és mindig vidám Yoon So Rim és 2 barátja, akiknek nagy álmuk, hogy egyszer híresek lesznek. So Rim nagy rajongója a Cold Play-nek és K zeneszerzőnek is, még ha nem is ismeri a kilétét. Egyik nap teljesen véletlenül összefut Kang Han Kyeol-lal (nem tudja ki ő) és azonnal beleszeret a srácba, valamint a fiút is megingatja a lány. So Rim azonban hamarosan lehetőséget kap, hogy az egész világ megismerhesse a hangját.

Vélemény: Mikor megérkeztek a sorozathoz az előzetesek, tűkön ülve vártam már a pillanatot, amikor végre elindul. Aranyosnak, szépnek és szórakoztatónak ígérkezett az előzetes alapján. De sajnos csak ígérkezett. Már ezerszer megfogadtam magamban, hogy nem fogok nagyon várni egy sorozatot sem, mert ha véletlen az rossz, akkor nem lesz nagy a csalódás. Hát sajnos most megint beleestem a saját csapdámba. Na de lássuk csak akkor a sorozatot és a benne lévő dolgocskákat.
A sorozat viszonylag érdekesen indít, van egy lány aki imád énekelni és van egy srác a szeretett együttesével, aki próbál elrejtve maradni a szereplés elől miközben mesterműveket ír. Bár a sztori tényleg elmehet még érdekesnek is, az első 2 rész már összeomlott bennem, és tudtam, hogy ez nekem nem fog tetszeni. De vegyük csak sorra a dolgokat. Ami legelőször szemet szúrt az a két főhősünk. Egyértelmű, hogy egy olyan sorit nem lehet élvezni, ahol a két főhős... hát... nem épp toppon van... értitek...
És itt sajnos mindenhol voltak, csak toppon nem. A csaj állítólagos vidám jelleme és kedvessége ellenére rengetegszer sírt és hisztizett, az úgynevezett legjobb barátait meg nem egyszer hagyta faképnél. Utána a végén hiába volt a nagy drámaiság, hogy ő nélkülük bizony semmit sem csinál... hát kérem szépen. Főhősünk szintén idegesítő volt, a folyamatos dühkitöréseiből hamar elegem lett, sokszor pedig annyira hisztizett, hogy a főhősnő is megirigyelhette volna. Tényleg rossz volt.
A másik dolog, amiben nagyon csalódtam, az maga a zene. A csaj állítólagos angyal hangja inkább egy sipogó kacsára emlékeztetett (nyilván van akinek ez tetszik, de nekem a nyávogás nem ének), a többi zene semmilyen volt, hiába volt egy tonna ost a sorozathoz. De sebaj! Ott a romantika... na igen, a romantika. Főhősnőnk az első részben beleszeret főhősünkbe, egyből, amikor megpillantja rájön, hogy ő lesz élete szerelme, és semmi másról nem szól onnan, csak nyálcsorgatásról.
Arról meg nem is beszélve, hogy 3 pasi is szerelmes volt a csajba (?!). Hát nem tudom, nekem egyáltalán nem tetszett ez sem. Pedig legalább ez lehetett volna jó, vagy maguk a romantikus jelentek... de semmi. Sőt, sajnos volt, hogy néha már taszított az egész.
Vígjáték műfajára rátérve, én egyetlenegyszer SEM nevettem, még csak vicceket sem láttam benne, amin esetleg nevetni kellett volna. Ez inkább volt túldramatizálás, mintsem vígjáték. Nem is értettem igazából az egészet.

A sztoriból sem lesz sajnos semmi, vártam valami keretet vagy bármit, de csak úgy folyt a semmibe, történtek a dolgok, hisztiztek a főhősök, veszekedtek, énekeltek egy párat, majd véget is ért az egész. Az egyedüli dolog, ami miatt mégis megnéztem (bár szívem szerint abbahagytam volna) az maga az Crude Play együttes volt. Bár nem voltak túl sokat együtt, és nem is fektettek nagy hangsúlyt az egészre, mégis ha keresnem kéne egy dolgot, amit még elment, az ez lenne az.
A srácok aranyosak voltak, főleg Shi Hyun. Az ő szerelmi szála ezerszer meg kétezerszer szebb meg normálisabb volt a főhősökétől, de talán össz-vissz 4-5 perc volt az egész összeadva. Összességében én nagyon sajnálom a sorozatot, főleg, hogy ennyire vártam. Kicsit erős és lehúzó lett ez a kritika, de nekem tényleg nem tetszett szinte semmi sem benne. Remélem senki kedvét nem vettem el nagyon a sorozattól, ha nagyon izgatottan meg szeretnéd nézni akkor mindenképp (hisz lehet neked ez lesz a kedvenced), de én ajánlani semmiképp sem ajánlom senkinek sem.

Zene: Mint ahogy fent is mondtam, a főhősnő hangjától kész voltam, ráadásul a számok sem voltak szépek. Össz-vissz 3 számot tartottam meg, az is mind együttes dal: 'In Your Eyes', 'Peter Pan', 'I'm Alright'. Szívem szerint nagyon lepontoznám, mivel ez mégiscsak egy énekes sori volt, de mivel ez a 3 szám tetszett ezért magasabb pontot adok, hisz mindig így pontozok a zenéknél.

Szereplők: Na lássuk csak két főhősünket sorjában, és természetesen külön külön.
Lee Hyun Woo - Kang Han Kyeol: Valaha a Crude Play tagja volt, de inkább visszavonult és zenéivel segítette a srácokat. Ahogyan fent is említettem, egy olyan főhős volt, akit én senkinek sem kívánnék. Persze sok sorozatban kapunk nem épp tökéletes főhőst, aki a főhősnő megjelenése után rendes lesz meg stb., de itt a kiinduló karakter annyira rossz volt, hogy nem lehetett már semmit sem szépíteni. Az elején folyton veszekedett mindenkivel, nem egyszer tolta le a főhősnőt is (aki ettől csak mégjobban beleszeretett?!), a hisztirohamaitól pedig kész voltam teljesen. Nem értem miért kellett ilyen főhősnőt megalkotni, de tényleg nem. Szerintem még egy sem állt annyira távol tőlem, mint Han Kyeol. Hyun Woo-t én szeretem, de ezúttal szerintem nagyon melléfogott, valahogy... nem tudom. Egyszerűen rossz volt. Remélem, hogy a jövőben sokkal jobb szerepeket vállal/kap.
Joy - Yoon So Rim: Kedves, életvidám lány, aki imád énekelni kicsi kora óta, és álma, hogy egyszer ebből élhessen meg. Igen, igen. Őt is említettem fent. Az alapbeállítottsága ellenére rengeteg olyan dolgot csinált, amit nem bírtam. Kicsit kétszínű is volt, legalábbis ezt a benyomást keltette. Hiába mosolygott folyton (amikor épp nem sírt vagy hisztizett), az első pár rész után végleg elegem lett belőle, és csak azokért a jelenetekért éltem, amikor nem a két főhős van a képernyőn. A színésznőnek ez volt az első szerepe, de nem vagyok elragadtatva. A karaktere szörnyű volt, az arcjátéka szintén. Ettől függetlenül nem fogom kerülni a jövőbeli sorozatait, mert lehet, hogy csak a karakter volt rossz, és legközelebb nagyon jól fog teljesíteni. Viszont, hogy a dalait nem fogom hallgatni sohasem, az 100%. Nos, és a végére is értem a bejegyzésnek. A többi karakterről nem szeretnék beszélni, mert olyan semmilyen volt mindenki. Viszont lezárásképp megemlíteném, hogy a borítóképek (a sorozat ellenére) nagyon szépre sikeredettek, szóval ez egy plusz pontot jelent.

Történet: 3/10
Zene: 7/10
Színészek: 6/10
Karakterek: 3/10

4 megjegyzés:

  1. Nem értem miért akartak a sorozatból vígjátékot csinálni, mikor az eredeti Japán film egy majdnem kőkemény dráma volt. Nekem az mérföldekkel jobban tetszett mint ez a sorozat

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazán?
      Most felkeltetted az érdeklődésemet, lehet, hogy majd egyszer megnézem a japán verziót, ha szerinted sokkal jobb, mint a koreai! :)

      Törlés
    2. Valóban az. Nagyon melanmólikus hangulata van, ég és föld a kettő. Szerintem butaság az, hogy a koreaiak japán sorozatokat dolgoznak fel, mert valamit mindig kihagynak, ami az eredetiben lényeges volt. Pl a To the beautiful You-ban kihagyták azokat a poénokat, amik az eredeti Hanakimit felejthetetlenné tették. És ez ugyanúgy visszafelé is igaz, pl az Ikemen desue ne bármennyire is jó volt, a You are Beautiful nyomába sem ért :)

      Törlés
    3. Én nem láttam sok japán sorozatot, de amit igen, én is azt tapasztaltam, hogy az eredeti verzió mindig jobb. :)

      Törlés