Sorozat: Hymn of Death

Hymn of Death ~ Praise of Death

Műfaj: dráma, romantikus, történelmi, életrajzi
Részek száma: 6 (egy rész fél órás)
Dátum: 2018
Csatorna: SBS

Ismertető: Történetünk a japán megszállás idején játszódik. Főhősünk, Kim Woo Jin 25 éves és irodalmat tanul Tokióban. Mindene az írás, holott apja megtiltotta neki, hogy valaha is írjon. Főhősnőnk, aki szintén koreai, énekesnőként tanul Tokióban. Ők ketten találkoznak, s bár Woo Jin már házas, menthetetlenül beleszeret a lányba, aki viszonozza is szerelmét. Azonban az élet nem túl ketyes hozzájuk. Kétségbeesetten megpróbálják elfelejteni egymást, de a tűz kettejük között az évek alatt sem látszik kialudni. A 3 órás sorozat Kim Woo Jin és Yun Sim Deok igaz történetén alapszik. Yun Sim Deok korea első szoprán énekese volt, aki elénekelte a 'Praise of Death' [Dicséret a halálról] című dalt 1926-ban.

Vélemény: Őszintén fogalmam sem volt miről fog szólni ez a 3 részes kis sori, de mivel Jong Suk már elég régen nem szerepelt sorozatban (kb. egy éve, de mégis milyen soknak érzem...) ezért borzasztóan vártam már, hogy kijöjjön az összes rész és elkezdhessem. Mikor azonban bekapcsoltam az első rész az a mondat fogadott engem, hogy a történet a valóságtól eltérhet. Ekkor megállítottam és utána néztem, hogy akkor most mi is ez az egész, mert ez kimaradt az életemből.
Mivel ez egy igaz történet, ezért a karakterek döntéseit és cselekedeteit nem szeretném kivesézni. Ez a dolog megtörtént, így úgy is beszélek róla. Hogy őszinte legyek, én soha nem hallottam a történetükről, pedig szerintem egy hosszú sorozatot is nagyon szépen fel lehetne építeni erre a történetre. Én nagyon élvezném. Egy borzasztóan megható és elgondolkodtató történet volt az övék. Nagyon örülök, hogy volt esélyem megismerni, tudjátok, hogy imádom a drámát.
A 3 rész közül nekem az első volt a kedvencem. A két főhős között az a csendes szenvedély annyira szép volt, hogy csomó jelenetet vissza kellett tekernem. Lee Jong Suk eszméletlen sokat fejlődött arcjátékban, magam is meglepődtem. Romantikára visszatérve, annyira szomorúak voltak azok a lopott pillantások, az apró kis érintések. A zenei aláfestésről pedig ne is beszéljünk... olyan volt az egész, mint egy hatalmas nagy videóklipp, amit csak nézünk és nézünk.
A 2-3. rész már romantikában kicsit megcsappan olyan szinten, hogy kevesebbet vannak együtt főhőseink, de vágyakoznak egymás iránt. Itt inkább az életükről van szó, ahogyan együtt akarnak lenni, de a családjuk és a saját lelkiismeretük nem hagyja. Nem tudom skacok, de én rendesen meghatódtam a 3 óra alatt. Szerintem nagyon szép volt. Kim Woo Jin írásaiból idézett szavak pedig még annál is szebbek. Gyönyörűen és meghatóan bele lettek építve a történetbe.
Összességében, én szerintem nagyon érdemes megnézni. Egy nagyon szép történetet láthatunk 3 óra alatt leforogni, a családról, a hazáról, a szerelemről és az életről. Én mindenkinek nagyon, de nagyon tudom ajánlani. Lee Jong Suk remekül játszik (el sem hiszem, hogy valaha ezt fogom mondani), lenyűgöző volt a férfi, akit megalkotott. A sorozat nemrég futott le, töltsétek le és nézzétek meg, higyjétek el, megéri ezt a 3 órát rááldozni. Nagyon is.

Zene: A zenei aláfestés gyönyörű volt, azok a hegedűs soundtrackek egyszerűen meseszépek voltak. A 3 ost közül Song Ha Ye 'Stay With Me' illetve So Hyang 'Only My Heart Knows' című száma tetszik nagyon.

Szereplők: Lássuk csak két főhősünket, a szokásos módon: külön - külön.
Lee Jong Suk - Kim Woo Jin: Apja alatt él, mindent megtesz, amit mond, de közben úgy érzi, hogy megfullad a saját életében. Kim Woo Jin érzései és viszonya a lányhoz szerintem gyönyörűek voltak. Ahogyan csendben figyelte őt, ahogyan mindig vetett rá egy-egy lopott pillantást. Hát gyönyörű volt. Lee Jong Suk mindig és mindig úgyanolyan karaktereket játszik, ezért nem nagyon láthattuk, hogyan tud színészkedni, de ezúttal egy picikét komolyabb férfiként mutathatta meg a tehetségét. Az arcjátéka ebben a 3 órában brutál jó volt skacok, de komolyan, folyton meglepődtem rajta. Már alig várom, hogy legyen egy következő sorozata, ahol ismételten feltölthetjük a Lee Jong Suk tartalékainkat. Nagyon megnézném őt valami komoly drámában, mert ez után a sori után rájöttem, hogy ez a szomorúan szenvedélyes főhős karakter áll neki a legjobban. Összeszorított ujjakkal remélem, hogy a jövőben lesz ilyen karaktere.
Shin Hye Sun - Yun Sim Deok: Egy nagyon tehetséges lány, aki hamar beleszeret a férfiba. Nagyon tetszett az ő részéről is, ahogyan folyton figyelte a fiút, ahogyan próbált a kedvére tenni, és ahogyan úgy igazán aggódott érte. Hye Sun-t nem tartom túl jó színésznőnek, neki az arcjátéka valamiért nagyon merev és kicsit furcsa is, mintha túljátszaná magát. Ez néha, egészen kicsit idegesítő volt, de kedvelem őt, mert arik a karakterei, és a színésznőnek is egy tök aranyos, kedves arca van, akit jó nézni főhősnőként, de jó lenne ha picikét javulna a jövőben. Ettől függetlenül örültem, hogy ő játsza a főhősnőt. De továbbra is keresem, hogy melyik az a színésznő, amelyikkel a legszebben mutatnak Lee Jong Suk-kal. Csomó színésznek van egy olyan színésznő párja, akivel a legjobban mutat a sorozatokban. Lee Jong Suk párját még nem sikerült megtalálnom, de még remélhetőleg sok esélyünk lesz rá.

"Igazán élsz?
Nem. Halálra vágyom, hogy igazán élhessek."

Történet: 9/10
Zene: 10/10
Színészek: 8/10
Karakterek: 9/10

Sorozat: The Third Charm

The Third Charm

Műfaj: romantikus, dráma, vígjáték
Részek száma: 16
Dátum: 2018
Csatorna: JTBC

Ismertető: Történetünk főhőse a 20 éves egyetemista, Joon Young, aki nem épp a nők álompasija, hisz fogszabályozójával, szemüvegével, stílusával és béna hajával inkább a fura srácok közé tartozik. Személyisége is érdekes, rendmániás és mindig mindent előre szépen megtervez. Ezzel szemben főhősnőnk, Young Jae igazi kirobbanó fiatal, tele van energiával, mindig a pillanatnak él, gyakran előbb lép mielőtt gondolkodna, de egy nagyon kedves és pozitív személyiség nehéz családi helyzete ellenére is. Nagy álma, hogy egyszer híres és gazdag fodrász lehessen. Ők ketten egy vakrandin találkoznak, s a helyzet úgy hozza, hogy az ellentétek ellenére nagyon vonzódnak egymáshoz, de hosszútávon nem biztos, hogy működik a kapcsolatuk.

Vélemény: Nagyon nehéz lesz most megfogalmaznom, hogy mit érzek a sorozat kapcsán. Mikor elkezdtem fogalmam sem volt, hogy miről fog szólni, de Kang Joon főszerepét a világért sem hagytam volna ki. A történetnek igazából nincs konkrét sztorija. A fő hangsúly a két főhősőn van, az életükről szól a sorozat, hisz közel 12 évet ölel fel a 16 rész. Tényleg nagyon nehéz lesz úgy átadnom a történetet nektek, ahogy én is megéltem, de nagyon próbálkozom vele, hogy megértsétek.
Szóval az eleje nagyon viccesen és cukin indít, van egy kis béna srácunk, aki viccesen néz ki és még annál is viccesebben viselkedik, de mellette olyan cuki, hogy majd behalunk rajta. A főhősnőnk pedig aranyos, kedves de ugyanakkor nagyszájú is, minden álma, hogy gazdag lehessen egyszer. Ők ketten találkoznak, s bár nagyon különböznek, mégis vonzódni kezdenek egymáshoz. A fiatalkori részek nagyon aranyosak, szórakoztatóak s természetesen sziporkázóak voltak.
Hisz végig arról szólt, hogy mennyire édesek ők együtt, hogy hogyan próbálnak meg egymáshoz alkalmazkodni, s hogy hogyan veszekednek a rengeteg nézeteltérés miatt. Ezek a részek nagyon, de tényleg nagyon viccesek és aranyosak voltak, Kang Joon karaktere valami hihetetlen volt. Ezután történik valami, ugrunk az időben, s már felnőttként találkoznak főhőseink újra. Ezek a részek már komolyabb hangulatúak voltak, az elfogadáson volt a fő hangsúly.
Két főhősünk ismét megpróbálkozik egymással több-kevesebb sikerrel. Próbálnak (még mindig fiatal koruk ellenére) összeszedetten viselkedni, alkalmazkodni a másikhoz. Hogy őszinte legyek én azt hittem, hogy ez lesz a sorozat lényege. Mármint, hogy fiatalon még túl elevenek és öntörvényűek voltak ahhoz, hogy működjenek a dolgok, de felnőtt fejjel teljesen máshogy viszonyulnak majd a helyzethez. Ezzel szemben, meglepően, a történet ismét csavarodott egyet, s elérkeztünk a legdrámaibb, de ugyanakkor a legtanulságosabb fejezethez is.
Míg főhősünk új életet kezd, időt szakít saját magára és próbálja megismerni magát, addig főhősnőnk elmerül a depresszióban, s abból próbál kitörni. Nagyon brutál volt az az érzésáradat, amit a sorozattól kaptunk az utolsó részekben. Szépen megmutatták nekünk, hogy soha sem késő újrakezdeni az életünket, hogy minden helyzetből fel lehet állni, s hogy csak saját magukra számíthatunk igazán. Nagyon durva volt, sosem gondoltam volna, hogy ilyen lesz a sorozat.
Szóval az utolsó pár rész egyszerre volt felemelő és szörnyen lehangoló is, én úgy gondolom, hogy ehhez a sorozathoz kell idő, hogy igazán megemésszük. Már körülbelül 2 hete láttam, de még most is eszembe jut néha. Nagyon tetszett, hogy a legtöbb sorozattal ellentétben itt megkapjuk a valóságot, mindenféle cukormáz és cicoma nélkül. De úgy gondolom, hogy kell egy hangulat a sorozathoz, hogy megértsük a lényegét, és ne unjuk szét a 16 részt.
Ami annyira nem tetszett, az néha a főhősnő viselkedése volt. Tudjátok, hogy utálom a se-veled-se-nélküled féle húzásokat, és itt azért kaptunk belőle, főleg a főhősnő miatt. Ez néha már kicsit zavart, de próbáltam minél erősebben belelátni az ő szemszögébe is. A végéről pedig spoilermentesen annyit, hogy ahogy közeledtünk az utolsó részekhez, én gondoltam hogy kb. ez lesz a befejezés, aminek kicsit örülök is, meg nem is. Megható és elgondolkodtató volt mindenesetre.
Összességében ahogy így visszaolvasom, nem nagyon tudtam átadni nektek azt, amit a sori kapcsán érzek, ezt kérlek nézzétek el nekem. Én úgy gondolom, hogy mindenképp érdemes adni a sorozatnak egy esélyt. De aki vicces, cuki és cukormázas romantikára vágyik vagy eget rengető történetre az ne ezt nézze. Olyanoknak ajánlom, akik szeretnek kicsit gondolkodni egy sorozat kapcsán, akik átlátják az adott helyzetet több nézőpontból is, s nem mellesleg akik Kang Joon rajongók.

Zene: Sok szám nagyon megtetszett a sorozatból, nagyon nagyon szépre sikerültek: YDG & Manuka 'I Don't Think So', Jo Sung Mo 'Maybe We', Kim Yeon Ji 'Season', Im Han Byul 'The 2nd Farewell' és Yongzoo 'Thinking About You'.

Szereplők: Lássuk csak akkor főhőseinket.
Seo Kang Joon - Oh Joon Young: Kicsit fura srác, akinek bár nagy szíve van, mégis megvannak a maga emberi rossz tulajdonságai. Joon Young karaktere szerintem nagyon, de nagyon emberi volt. Cuki volt, kedves, de ugyanakkor sokszor teljesen ok nélkül féltékenykedett. Nagyon, de nagyon tetszett, ahogyan a sok bukása után újra és újra képes volt felállni, újra és újra képes volt elkezdeni akár az egész életét elölről. Ahogy a sorozatban változott, illetve felnőtt a karakter a szemünk előtt, szerintem nagyon megható és elgondolkodtató volt nagyon sok szempontból, nem tartozott a tipikus főhősök közé, az tuti biztos. Kang Joon alakítása egyszerűen imádnivaló volt, szerintem kimaxolta magát itt is, már meg sem lepődöm a tehetségén. El sem tudom mondani mennyire nagyon nagyon várom, hogy újra láthassuk őt.
Esom - Lee Young Jae: Nagy álma, hogy forássz lehessen. Egy kedves, élettel teli lány, akinek bár megvan a maga szomorú háttértörténete, mégsem sajnáltatja magát, hanem igenis a két lábára áll és azt mutatja, hogy ő egy nagyon erős és független nő. Young Jae karaktere egyszerre volt nagyon menő de kicsit idegesítő is. Megértettem, hogy miért érzi úgy, hogy a srác túl jó hozzá, illetve azt, hogy ő túl kevés egy ilyen szívű sráchoz, de azért kicsit haragudtam rá, amiért akaratlanul is játszott a fiú szívével. Szóval igen, sajnáltam őt nagyon, mert brutál egy élete volt, holott ő próbált mindig pozitívan hozzáállni mindenhez, de valahogy egyre rosszabb és rosszabb dolgok történtek vele, ezért ha kicsit nézőpontot váltunk akkor megértjük, hogy miért rettegett attól, hogy boldog legyen. Esommal főhősnőként még nem találkoztam eddig, de engem meggyőzőtt, örömmel fogom nézni a jövőbeli szerepeit.

Történet: 8/10
Zene: 9/10
Színészek: 9/10
Karakterek: 8/10

Sorozat: Terius Behind Me

Terius Behind Me ~ My Secret Terius

Műfaj: vígjáték, dráma, misztikus, romantikus
Részek száma: 32 (egy rész fél órás)
Dátum: 2018
Csatorna: MBC

Ismertető: Történetünk főhősnője, Go Ae Rin férje nagyon hirtelen hal meg láthatóan szívinfarktusban, azonban a nőnek sejtelme sincs, hogy férjét valójában megölték. A nő egyedül marad két kisgyermekével. Főhősünk, Kim Bon egy legendás NIS ügynök volt, azonban egy akció után eltűnt. Jelenleg főhősnőnk szomszédja, s bár próbál csendben és visszahúzódva élni, a nő folyton kizökkenti őt. Az igazi sztori ott kezdődik, amikor Kim Bon rájön, hogy ki ölte meg a nő férjét. Hogy a végére járjon a dolgoknak, és feltűnés nélkül nyomozhasson a nőn keresztül, elvállalja, hogy a két gyermek bébiszittere lesz, azonban ez nem olyan könnyű, hisz a két gyerek nagyon eleven és folyton csak játszanának.

Vélemény: A sorozatot pont aznap kezdtem el amikor lement az utolsó rész. Idén sajnos nagyon lemaradtam a sorozatokkal, több idei sorozat is a gépemen van, amit nem tudtam még megnézni. Ezt a sorit jövőre akartam hagyni, de láttam a csoportokban, hogy nagyon szeretitek, ezért megjött hozzá a kedvem s gondoltam én is nekikezdek. Hát emberek, azt kell, hogy mondjam, hogy ilyen egy igazán jó, túldramatizálástól mentes, aranyos, írtó édes és izgalmas vígjáték.
A poénok nagyon jók voltak, ami szerintem nagy szám, mert sokszor nagyon erőltetettnek érzem a vicceket, de ebben a soriban annyira természetes volt, hogy folyton elneveti magát az ember, hogy azt elmondani sem tudom. Ji Sub írtó édes volt, szerintem egy sorozatban sem kedveltem őt annyira, mint itt. Ez a komoly, kemény és képzett ügynök két eleven gyerekre vigyázott, hát kész voltam, írtó édes és vicces volt. Csomó jelenetet tekertem vissza, annyira nagyon behaltam rajtuk.
Nagyon tetszett, ahogy a pasi megszereti a két gyereket. Ahogyan szép lassan egyre jobban tud velük bánni, ahogyan igazi kis 'apuka' lesz benne. Ahogy a gyerekek és a főhősnő is kimozdítja őt komor kis csigaházából. A legszebb jelenet szerintem az volt az egész sorozatban, amikor a pasi lakása tele volt gyerekjátékokkal. Hát írtó szép és megható volt, de tényleg. Annyira édes volt az egész, ahogyan közelebb engedi magához az embereket és ahogyan elkezd bízni bennük.
Ahh, vígjáték volt, de többször komolyan megkönnyeztem a sorin. Nagyon szép volt. A sztori izgalmasnak baromi izgalmas volt, én nagyon élveztem az egésznek a kimenetelét. A keretet szépen megkaptuk, minden részben akadt valami, ami fentartotta a figyelmet. 2 dolog volt viszont, aminek nem annyira örültem a sorozat kapcsán. Az egyik az volt, hogy szerintem a helyzet és szituáció ellenére (ugye a főhősnő férje meghalt) egy kicsit több romantikát elbírt volna a sorozat.
Tény, hogy a sok másik műfaj mellett nem a romantika volt a vezető, de ahh emberek, egy csók igazán elcsattanhatott volna, szerintem elbírta volna a sztori. A másik pedig, hogy egy kicsikét úgy érzem, hogy a sori végét összecsapták. Nem nagyon! Ez nagyon fontos. De a végén, főleg az utolsó 2 részben, nagyon sok minden történt, kicsit úgy éreztem, mintha minden szálat gyorsan le akartak volna zárni hirtelen. Ez nem annyira drasztikus, mint ahogy hallatszik, de azért érezhető volt.
Ezen a két dolgon kívül azonban én mindent nagyon nagyon kedveltem a soriban. A mellékszereplők is hatalmasak voltak, az anyukákból álló kis csapat szerintem írtó vicces volt, profibbak voltak, mint a kémek, de komolyan. Nagyon tetszett, hogy többször is ott voltak a soriban (minden részben) és nem hanyagolták el őket pár rész után. Annyira jó, hogy ennyi kedvelt karakter volt benne. A másik hatalmas nagy kedvencem Yong Tae volt, hát ez a pasi egyszerűen kész volt.
Az elején ilyen komoly, igazán titokzatos pasinak tűnt és ahogy megismerjük egyre jobban bírjuk őt xD. És ne feledkezzünk meg a nagy kedvencünk, Ki Young ismételten nagyon vicces és imádnivaló karakteréről sem. Komolyan, egy vígjáték nem is vígjáték enélkül a színész nélkül. Imádom őt xD. Szóval igen, a sok sok mellékszereplő is nagyon sokat dobott a sorozaton, hisz akárki is volt képernyőn azt élveztük nézni, mert mindenki annyira nagyon imádnivaló és szerethető volt.
Összességében, volt 1-2 dolog, amit én kicsikét máshogy csináltam volna a soriban, de ettől függetlenül nagyon, de tényleg nagyon élveztem. Ji Sub szerintem élete alakítását hozta ebben a sorozatban, arról nem is beszélve, hogy egy izgalmas történet volt, amin sokszor meg is tudtunk hatódni, a poénokról pedig ne is beszéljünk. Szerintem mindenkinek megéri megnézni a sorozatot, mert nagyon nagyon jó volt, számomra abszolút többször nézős és idei kedvences.

Zene: A számok közül Gaho 'Heart is Beating Just Like That', Kim Min Seung 'One Day' illetve Yang Da Il 'Whel Will I See You' című száma maradt meg.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.
So Ji Sub - Kim Bon: Komoly, mindenkitől elzárkózott férfi, aki egy eset után elvontult mindentől és mindenkitől. Csendben él kis lakásában egészen addig, míg meg nem történik az a bizonyos esemény a soriban. Kim Bon egy hihetetlen imádnivaló pasi volt. Egy tényleg nagyon kemény pasi, aki amikor kap egy kis szeretetet a gyerekektől és a főhősnőtől, nem tud mit kezdeni vele, csak vigyorog magában. Mikor a gyerekekkel volt az ő gyerekes éne is előjött, amiről azt hitte, hogy nincs is neki. Annyira, de annyira szép volt, ahogy tényleg fontos lesz neki ez a három ember, ahogy egyre inkább közelebb engedi őket magához. Ahh, annyira szép és megható volt, úgy imádom az ilyen karaktereket. So Ji Sub nagy kedvencem, de komolyan emberek, ez a szerep volt a legeslegjobb amit valaha láttam tőle. Hatalmas volt, idei kedvencekben tuti bizti benne lesz.
Jung In Sun - Go Ae Rin: Férje hirtelen hal meg, így egyszerre kell a gyerekeket is nevelnie illetve pénzt is keresnie. Ae Rin egy tökjó főhősnő volt. A trauma után nem roppant össze, mert pontosan tudta, hogy a gyermekeinek most egy erős szülő kell, aki segít nekik, nem pedig egy lelkileg összetört anya. Ezért a gyerekeit szem előtt tartva próbálja összeszedni életüket. Nekem tetszett, hogy ennyire erős volt, s bár sokszor sírt férje miatt, mégis a gyerekei voltak számára az elsők. Aranyos volt, kedves, számított a barátaira és elfogadta a tanácsaikat. Segített a pasinak kicsit kizökkenni csigaházából is. Összességében szerintem egy aranyos és cuki karakter volt, nem idegesített, nem hisztizett és nem volt magatehetetlen sem. A színésznő nagyon ari, idén ez volt a második főszerep, amiben láttam, mind a kettőt nagyon kedveltem, szerintem tök ari ez a csaj.

Történet: 8/10
Zene: 7/10
Színészek: 10/10
Karakterek: 10/10

OST: Moonlight Drawn By Clouds

Moonlight Drawn By Clouds OST

1. Soyou & Yoo Seung Woo - No Sleep / 잠은 다 잤나봐요 [Nincs alvás]

2. Sandeul - Swallowing My Heart / 마음을 삼킨다 [Eltűntetve az érzéseimet]

3. Gummy - Moonlight Drawn By Clouds 구르미 그린 달빛 [Felhőszelte holdfény]

4. Ben - Misty Road / 안갯길 [Ködös út]

♥ 5. Sung Si Kyung - Fondly, Goodbye / 다정하게, 안녕히 [Gyengéden, viszlát]

♥ 6. K.Will - Melting / 녹는다 [Elolvadok]

7. Eddy Kim - Love Is A Star / 별처럼 빛나는 사랑 [A szerelem egy csillag]

♥ 8. Beige - Because I Miss You / 그리워 그리워서 [Mert hiányzol nekem]

9. Baek Ji Young - Love Is Over [A szerelemnek vége]

10. Lee Juck - Interlocked Fingers / 깍지 [Összefűzött ujjak]

11. Park Bo Gum - My Person / 내 사람 [Az én emberem]

♥ 12. Hwang Chi Yeol - Because I Miss You / 그리워 그리워서 [Mert hiányzol nekem]

Special Album

Various Artists

Sorozat: Lovely Horribly

Lovely Horribly

Műfaj: romantikus, vígjáték, horror
Részek száma: 32 (egy rész fél órás)
Dátum: 2018
Csatorna: KBS2

Ismertető: Történetünk főhőse, Philip, és főhősnője, Eul Soon egyszerre születtek, s ugyanazon sorson osztoznak olyan szempontból, hogy ellopják egymástól a szerencsét. Míg egyikük boldog, addig másikuk boldogtalan. Amikor az egyikük élete csúcspontján van, a másikuk élete legalján. A jelenben Philip Korea egyik leghíresebb színésze, Eul Soon pedig forgatókönyv író, azonban hiába lenyűgözőek az írásai, nem jön össze neki sehogysem, hogy érvényesüljön. Egy kis csavarnak köszönhetően Eul Soon forgatókönyve végre meg lesz filmesítve, a főszereplőt pedig maga Philip játsza, s a két főszereplő találkozik, azonban kezdetben nem egészen kedvelik egymást. Arról pedig nem is beszélve, hogy Philip körül egyre furcsább és furcsább, s rettentő félelmetes dolgok történnek, amiket épp ésszel nehéz megmagyarázni.

Vélemény: Őszintén elmondom, hogy nagyon, de nagyon vártam a sorozatot. Mind tudjátok, hogy Si Hoo nekem hatalmas nagy kedvencem, és a legutóbbi rövid (16 részes) drámája (Local Hero) elég gyengére sikeredett, ezért vártam már, hogy egy nagyon jó sorozatban láthassam őt. Így annak ellenére, hogy nem szeretem a színésznőt (tudom, hogy sokatok nagy kedvence, de én nem tudok megbarátkozni vele) abszolút nézős volt. Alig vártam, hogy végre valahára elkezdjék a sorozatot és nézhessem.
A sorozat nem lett túl híres (még egy rendes gifet sem találtam hozzá, szóval ezt használom, bocsii), amit igazából meg tudok érteni. Nagyon akartam, hogy tetszedjen a sori, de sajnos épp az ellenkezője történt. A történetben nem igen van keret (vagy ha volt is, eléggé béna lett), nem is igazán volt egy sztori, amit legördült a 16 rész alatt. Csak történt 1-2 dolog, kiderült 1-2 dolog, főhőseink egymásba szerettek, sírtak egymás után, és véget is ért a sorozat. Én meg csak néztem, hogy most akkor mi is történt itt?
Ez az írós sztori alapjáraton jó lett volna, ha tényleg adnak valami keretet az egésznek. De így, hogy se eleje se vége nem volt, nagyon nem jött be, főleg nem úgy, hogy ez nem olyasmi sori, ahol a karaktereken van a fő hangsúly. És akkor a karakterek. Bár nem voltak idegesítőek, kedvenceim semmiképp sem lettek. Park Shi Hoo karaktere még az elején vicces volt, műfajának eleget téve tényleg nevettem rajta néha (de csak az elején). Aztán természetesen ezt is túldramatizálták, hát már miért ne tették volna.
Horrornak valamennyire az volt, akadt pár rész, ami tényleg ijesztőre sikeredett. De én azt mondom, hogy ez a horror-vígjáték műfaj együtt nem néz ki jól, főleg nem koreai sorozatban. A romantika, hát, nem is tudom. Az tény, hogy nem szerették egymást már az első perctől kezdve, sőt, de mégis valahogy annyira nem fogott meg. Ez egyrészt köszönhető a semmit mondó sztorinak, illetve annak is, hogy a romantikát is dramatizálták a végére. Én tényleg nem értem, hogy miért csinálják ezt csomószor a sorikban.
Sőt, itt volt a szegény másodikunk is, aki szerintem nagyon arira sikeredett (bár fel nem foghatom, mit látott a főhősnőben), így még ez is rátesz egy lapáttal, hogy még inkább elforduljunk ettől a szerelmi száltól. Szóval nem igazán volt semmi, ami megfogott a történetben. Park Shi Hoo és Gi Kwang miatt mindenképp végignéztem, na meg megfogadtam, hogy egy sorit se hagyok abba, de egyébként ha hetente kellett volna néznem a részeket lehet, hogy eltűnik az az aprócska kedvem is a soritól, ami még megvolt.
Tehát összességében, én csalódtam, pedig nagyon akartam, hogy jó legyen. Nyilván láttam már ezerszer rosszabb sorit is, sőt, az első részeket kifejezetten élveztem, de aztán már csak azt vártam, hogy véget érjen a sori. Ajánlani azoknak tudom, akiknek Shi Hoo kedvence, bár nem eget rengető a karaktere, mindenképp felüdülés volt ismét látni őt. Gi Kwang pedig nagyon aranyos a sorozatban, szóval ha valakinek nagy kedvence akkor érte is megéri vetni rá egy pillantást, lehet, hogy nektek nagyon tetszik majd.

Zene: A zenék nagyon szépek lettek, 4 szám is nagyon tetszik: Sandeul 'Here I Am', Lee Chang Sub 'In Your Light', Bumkey 'Love One', Eun Ga Eun 'My All'.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.
Park Shi Hoo - Philip Yoo: Korea egyik leghíresebb színésze, ennek köszönhetően el van telve magától, totál beképzelt és amúgy meg retteg mindentől. De mikor megismeri főhősnőnket szépen elkezd megváltozni. Hát nem tudom. Az elején vicces volt Philip, de valahogy annyira nem fogott meg a karaktere, pedig Shi Hoo tényleg hatalmas nagy kedvencem. Lehet, hogy többre számítottam tőle, vagy nem tudom. Phipi alapvetően egy jófej pasi volt, aki tudja, hogy ki a világban, és azt is, hogy ki / mi az, amit meg kell védenie. A karakter semmiképp sem idegesített, de tényleg olyan hmm lett. Shi Hoo-nak jövőre lesz egy új sorozata, ami ha minden igaz janurában fog kezdődni, és aminek az ismertetője pont olyan, amit nagyon nagyon néznék, szóval kíváncsian várom a sorozatot és remélem, hogy nagyon jó lesz.
Song Ji Hyo - Oh Eul Soon: Nagyon tehetséges nő, de balszerencséje miatt semmi sem jön össze neki, ezért eléggé retteg az élettől, ha egy kicsi jó dolog is történik vele, már elkezd félni, hogy mivé fog fajulni. Ezt totál megértettem a részéről, szerintem mindenkinek vannak peches hetei, hónapjai, amikor rossz dolog követi a rosszat, és ez eléggé depissé tud tenni minket. Hát akkor ezt elviselni szinte egy egész életen át... A kezdeti szimpátiám azonban hamar alább hagyott, mert a főhősnő utána azt sem tudta, hogy mit akar az egész helyzettől, amibe került. Folyton terelt, a szerelmi életét pedig a végletekig bonyolította, mind a két pasinak csapta a szelet, nem tudta maga sem eldönteni, hogy ki az, akit szeret. Az ilyet nagyon, de nagyon nem szeretem. Főleg úgy, hogy az ilyen helyzetből mindig egy nagyon cuki pasi jön ki szarul, nem a főhősnő. A színésznőt még mindig nem tudtam megkedvelni, pedig tudom, hogy nagyon sokan szeretitek őt, de nekem még mindig nagyon unszimpi.
Lee Gi Kwang - Lee Sung Joong: Már régóta ismeri főhősnőnket, természetesen régóta szereti őt, s mindent megtesz, hogy segítsen neki. Sung Joong egy írtó édi pasi volt, s ahogy elnéztem az internetet gif keresésekor, nem csak én vagyok ezen a véleményen. Kedves volt, előzékeny, mindenben próbált segíteni főhősnőnknek, s férfias is volt. Annyira utáltam, hogy a csaj végig szórakozott vele úgymond, hisz nem tudta eldönteni, hogy vajon ezt a srácot szereti vagy akkor most mi van. Én úgy gondolom, ez a karakter túl cuki volt a főhősnőnek amúgy is. Gi Kwang egyébként egyre aribb és aribb karakterekben tűnik fel előttünk, remélem, hogy a közeljövőben egy főszerepet is kap, mert szerintem megbírkózna vele. Szóval várom a jövőbeli szerepeit. És nézzétek, ezzel a végére is értem ennek a bejegyzésemnek is.

Történet: 6/10
Zene: 8/10
Színészek: 8/10
Karakterek: 7/10