Gangnam Blues

Gangnam Blues ~ Gangnam 1970

Műfaj: akció, politikai, történelmi
Játékidő: 135 perc
Premier: 2015. január 21.

Ismertető: Kim Jong Dae és Baek Yong Ki. Ők történetünk főszereplői. Mindketten árvák, de együtt nőttek fel, és olyanok egymásnak akár az igazi testvérek. Egy kicsi, összedőlő félben lévő kunyhóban laknak, s szemetet szednek a mindennapi megélhetésért. Természetesen többre vágynak. A bajok ott kezdődnek, amikor a kunyhót ledöntik, ők pedig belekeverednek egy kis gengszter ügybe. Elszakadnak egymástól, s Kim Jong Dae abban a hitben él, hogy bátyja meghalt. Valójában viszont él és virul egy hatalmas gengszterbanda tagjaként. Találkoznak, s elhatározzák, hogy valami hatalmasat hoznak létre, csakhogy itt már politikáról van szó, s a fejesek mindig mindent akarnak, a munkát viszont a 'kutyákra' bízzák.

Vélemény: Hmm... hmm. A filmmel kapcsolatban már a megjelenés előtt kettős érzések kavarogtak bennem. Egyrészt örültem, de nagyon, hogy Lee Min Ho végre elvállalt egy normális szerepet, és nem diákruhában próbálja meg a szépfiút hozni. Másrészt féltem is, hisz a koreai gengszteres filmekkel sajnos nem igazán vagyok kibékülve, hisz elég sokat láttam már, és egyik sem lett igazán kedvencem. No de lássuk csak a filmet. Először is, ezt a 135 percet én valami eszméletlen soknak tartottam. Rengeteg unalmas perc és rengeteg unalmas párbeszéd, amikkel próbálják betömni a felesleges lyukakat.
Ennek hála a film közepét egy az egyben végiguntam. Hiába indult jól. Hisz meg kell hagyni, a film tényleg nagyon jól indít, sikerül felkelteni a nézők figyelmét, no meg Lee Min Ho és a fekete haja (ami nagyon jól áll neki) jogosan söpör el minden egyebet. Azonban ő is kevés volt hozzá, hogy a történet végig jó legyen. Unalmas. Tényleg ez az a szó, amivel jellemezni tudnám a filmet, ez az a szó, ami elsőként eszembe jut, ha rágondolok. És a baj az, hogy ez volt a meghatározó, hiába vannak pozitívumok is. No de lássuk csak ezeket is, hisz minden filmben van valami jó, természetesen itt is.
Legelőször meg kell említenem, hogy nagyon tetszettek az akciójelenetek, nagyon élethűek voltak. Külön elismerésem a hetvenes évek megjelenítéséért is, hisz a ruháktól, a frizuráktól és minden egyébtől tökéletesen úgy érzi magát a néző, mintha a filmet akkor készítettek volna a mai modern technológia segítségével. Nagyon tetszett a hatalmas pocsolyás verekedés, szerintem egy élmény lehetett leforgatni, de tényleg. Mindenki hempereghetett ott kedvére a sárban. Visszatérve az unalmasságra, bár tényleg az volt, az tény, hogy a film lényegét sikerült átadni a nézőknek.
Legalábbis nekem mindenképp. Egyrészt itt volt a két srác testvéri szeretete, ami a film folyamán hatalmas próbatételeknek volt kitéve. Megjelent a családi szeretet is, hisz Kang Gil Soo fiaként élte életét Kim Jong Dae, családot kapott, holott neki sohasem volt. Mindezek mellett megjelenik a tenni akarás és a vágyakozás is, hisz két szegény srác életét követhettük nyomon, akik a semmiből próbálnak meg felemelkedni, hogy valami olyasmit teremtsenek maguknak, amiről eddig csak álmodoztak. Tisztelem azokat az embereket, akik egyedül építenek várat a szarból.
Ezer bocsánat a kifejezésért, de tényleg elismerésem. S ha ez még mindig nem lenne elég, megjelenik az akkori (no meg a mostani) hierarchia is, hisz a filmben láthattuk, hogy mi történik főhőseinkkel, akik vért izzadva próbáltak meg előre jutni, és mi a nagy fejesekkel, akik végig borokat kortyolgattak és nőkkel szórakoztak. Szóval igen, a filmnek unalmassága ellenére sikerült egy kemény társadalomkritikát megfogalmaznia, ami tényleg átjön a nézőknek. Külön tetszett, hogy a végén feljött a 'ha' szócska és annak 'története'. Összegezve, nem a világ legjobb filmje, de nem is a legrosszabb. Nem mondom azt, hogy kötelező megnézni, de azt sem mondom, hogy ne nézzétek meg.

Szereplők: És akkor lássuk csak történetünk két főhősét külön, külön.
Lee Min Ho - Kim Jong Dae: Mély fájdalmakkal teli, de mosolyogni képes fiú, akinek a bátyja az egyetlen családtagja, ő az akire támaszkodhat. Összeteszem a két kezem és ezerszer lekopogom, Lee Min Ho végre jó szerződést írt alá. Ez most vagy véletlen, vagy rájött, mennyire orbitálisan hülyén néz ki nem egy sorozatában, ahol olyan karaktert próbál meg eljátszani, ami a lehető legtávolabb áll tőle. Nagyon örülök, hogy végre sikerült egy új oldalát látnom. Jong Dae szerintem mindenki kedvence lett a film folyamán, hisz csóri srácról egész végig az üvöltött, hogy végre valahára legyen vége ennek az egésznek, és hadd éljen békésen a családjával úgy, hogy semmit sem kell nélkülözniük. Őszintén sejtettem, hogy mi lesz a sorsa, mégis reménykedtem. Összességében jó kis karakter volt, aki biza nem fél egy gyilkosságtól, de ettől most eltekintünk, mivel kb. mindenki kinyírt mindenkit a filmben.
Kim Rae Won - Baek Yong Ki: Eleinte hasonlóan indul, mint fenti karakterünk, később sokkal magabiztosabbá, de egyben gyávává is válik, hála a környezetnek, amibe belecsöppent. Yong Ki sem volt alapvetően egy rossz karakter, mégis volt egy két húzása, amit ez ember nem vesz jó néven, főleg, ha a jó oldalnak szurkol, bár ez relatív. Ha választanom kéne, akkor nálam egyértelműen Jong Dae karaktere a nyerő, őt nem sikerült annyira megkedvelnem. Holott megértettem, és sajnáltam is őt, jobban, mint öccsét. Rae Won számomra teljesen új színész volt, még sosem találkoztam vele se kisebb, se nagyobb szerepben, de őszintén engem eléggé meggyőzött. Remekül hozta ezt az ingatag, sajnálatraméltó, de ugyanakkor kicsit antipatikus karaktert. Azonban ebben a filmben Lee Min Ho volt a joker, és ezt nem is nagyon akarták elrejteni.

Történet: 7/10
Színészek: 7/10
Karakterek: 7/10
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése