Hyde Jekyll, Me
Műfaj: romantikus, orvosi, vígjáték
Részek száma: 20
Dátum: 2015
Csatorna: SBS
Csatorna: SBS
Ismertető: Goo Seo Jin a Wonderland park örököse. Azonban egy gyerekkori trauma miatt lehasított a lelkéből egy darabot. Így a két személyisége egymást váltogatja. Goo Seo Jin rideg, gyáva, és beképzelt, míg kreált énje, Robin kedves, aranyos, egy igazi művész lélek. Ezek ketten folyamatosan azon küzdenek, hogy kiszorítsák a másikat, hiszen egyikük sem élhet igazi életet. Egy nap Goo Seo Jin orvosa felhívja azzal a nagyszerű hírrel, hogy gyógymódot talált a betegségére, ám mire odaér a doktornőt elrabolták, és az egyetlen tanú, aki látta az esetet az Jang Ha Na. Így Seo Jin-nek mindent el kell követnie, hogy a lány segítsen neki megtalálni az elkövetőt, hisz a további élete múlik ezen az ügyön. Azonban álmában sem gondolta volna, hogy ennek az esetnek köze van a gyerekkori elrablásához, és ahhoz sem, hogy Robinnak (a másik énjének) és Jang Ha Na-nak közös múltja van, így félő, hogy egymásba szeretnek. Ráadásul bekavar a dolgokba egy remek pszichiáter is, Tae Joo, aki segít az eset megoldásában.

S szerintem először a sorozat rossz oldalával kezdeném. Ami talán a legidegesítőbb dolog volt, hogy az egész sztori abból indult ki, hogy megvan a gyógymód, erre kiderült, hogy mégsem? Vagy nem is tudom, úgy elhalványult ez a dolog is, ugyanúgy ahogy a cirkuszos oldala a sorozatnak. Másik dolog, az pedig az, hogy két oldala volt a történetnek: egy thrilleres része ami nagyon izgis volt, és egy drámai része, ami meg a srác két személyiségéről szólt. Ha ezt jól összehozzák, egy nagyon jó kis sztorit lehetett volna összerakni belőle.

A karakterekkel is bajok voltak, leginkább Seo Jin-nal és Robinnal. Akármennyire is igyekszem, nem lehet nem összehasonlítani egy kicsit a Kill Me, Heal Me-vel. Ott mikor eljött az a pont, hogy a személyiségek egybeolvadjanak, sírtam nagyon, de boldog is voltam, hisz tudtam, hogy ennek el kell jönnie. Itt sokkal nagyobb hangsúly volt a karaktereken külön-külön, így akármennyire is akartam azonosítani a kettőt, nem sikerült. Előbb kellett volna elkezdeni gondolkodni azon, hogyan hozzák össze kettejüket úgy, hogy a nézők szemében egy és ugyanaz az ember legyen. Sokkal, de sokkal előbb kellett volna.

Érdekes volt, csavaros, és csak sajnálni tudom, amiért nem tudták jól összehozni a sorozat mindkét oldalát. S mint mondtam az utolsó 2 rész nekem nagyon tetszett, bár nem sírtam rajta egyáltalán, mégis megható volt. Szóval összegezve nem mondanám azt, hogy feltétlen nézzétek meg, de ha épp kedved van egy ilyen sorihoz, vagy épp a színészek a kedvenceid, akkor ne hagyd ki, mert ha nekem nem is, de másnak biztosan lehet még a kedvence.
Zene: A 'Because of you' című szám elég szép volt, bár nekem nem igazán lett a kedvencem. Az utolsó 3 rész soundtrackje viszont hihetetlen jó volt, nagyon, de nagyon tetszett nekem. Le is töltöttem az összeset.
Szereplők: Lássuk csak őket külön-külön.

Hyun Bin - Robin: Mikor legelőször megláttam annál a lámpás jelenetnél, az jutott eszembe: te jó ég, ez de műmosoly. Sajnos azt a valamit mostanáig sem tudtam kiverni a fejemből. Ennek ellenére Robin karakterét a legelején nagyon imádtam. Aranyos volt, vicces, és egyszerűen tényleg nagyon megszerettette magát a nézőkkel. Aztán valahol a közepén már nagyon elegem volt belőle, nem tudom miért. Már túl sok volt az amit csinált, vártam már, hogy történjen valami, és ne csak azzal legyen elfoglalva, hogy átvegye az uralmat a Seo Jin felett. Ennek ellenére szerintem mindenki sokkal jobban megszerette őt, mint Seo Jin-t, főleg az miatt is, hogy az utolsó részekben egyre többet szerepelt. Szóval igen, sajnáltam őt, szerettem őt meg minden egyéb, úgyhogy számomra teljesen olyan volt, mintha meghalt volna. A karakterről ennyit, a színészről pedig még annyit, hogy én személy szerint nagyon megkedveltem.

Sung Joon - Yoon Tae Joo: Aki követ a facebookon az tudja, hogy ő volt a kedvenc karakterem, és egyszerűen a végén nekem hiányzott a jelenléte. A sorozat közben úgy éreztem, mintha mindent felkapott volna a hátára, és vitte volna előre ezt a már-már haldokló sorozatot. Ő volt a legösszetettebb karakter, akiért érdemes volt nézni a sorozatot. Izgultam érte, szurkoltam neki, és minden egyéb. Egyszerűen felfogni nem tudom, miért kellett így elintézni az ő sztoriját. Teljesen összecsapták az egészet. A színész előtt pedig le a kalappal, sok soriját láttam már, s mindegyikben nagyon megkedveltem, de igazán számomra csak most bizonyította be azt, hogy megállja a helyét a jó színészek között. És akkor összegzésképp még elmondanám, hogy a pontozásnál ő maximálisat érdemli, hisz sokkal többet mutatott a sorozatban, mint bármely másik színész. S szóval tessék elkezdeni a sorozatot, de vannak benne elég nagy hibák, így nem mondom azt, hogy azonnal töltsétek le.
Történet: 7/10
Zene: 8/10
Színészek: 7/10
Látom, továbbra sem nézted meg a Secret Gardent... :-) Ne hagyd ki, legalább 8 pontos!
VálaszTörlésNem, sajnos még mindig nem volt rá időm. De listán van! :D
TörlésGondoltam egyet és megnéztem. Évek óta nézegettem, de a kritikák miatt elkerültem. Annyira nem volt rossz, mint amilyennek elképzeltem. Egyetértek véleményeddel. Vegyesek az érzéseim. Én is hozzád hasonlóan éreztem magam a nézése közben. Az eleje borzalmas. (Egyszer elkezdtem nézni régen, még a Kill me, Heal me idején, de az első két rész után letettem. Mostanra halványodott bennem a Kill me, Heal me emléke, így képes voltam összehasonlítgatás nélkül megnézni) Később egész érdekes, majd unalmas, érdekes...tényleg egy hullámvasút. (Bevallom tekerve néztem.)
VálaszTörlésÉs igen, a személyiségek is túl külön voltak kezelve. (Bár én végig egy karakternek láttam őket, mert számomra logikus volt, hogy Robin lényegében az elfojtott énje. Ezért is zavart a vége.) Igen, valahogy ebben a sorozatban nem találták meg a harmóniát. A Kill me, Heal me egyértelműen jobb, egyszerre kihozni a két sorozatot felért a biztos bukással.
Nekem a vége nem tetszett, olyan túlzó volt. Úgy értem, számomra itt csúcsosodott ki, hogy milyen pocsék szerelmi történet is volt ez. Eltűnt Robin, erre a csaj már rá sem akart nézni a pasira, ráadásul mindenki úgy viselkedett mintha valaki meghalt volna. Mintha nem tudnák, hogy egy és ugyan az az ember! Mintha Robin egy külön személy lett volna, tényleg az ikertesója... Őrület! Csodálom, hogy nem ravatalozták fel és temették el élve az igazgatót, vagy legalább a fényképét... XD
Ráadásul kis túlzással, de lényegében azon múlott a boldogságuk, hogy tud-e az igazgató rajzolni, meg kocsit vezetni? Ezek aztán a mély érzelmek! XD Valamint amikor közli a csajjal a nagy hírt, akkor az úgy hitetlenkedik, minta eddig le sem esett volna neki, hogy 1 db pasival volt egész végig, nem kettővel. Ha az egyik tud rajzolni, a másik is. A végén már azon gondolkoztam, hogy nem is a srác a beteg, hanem a csaj.
Üdv,
Zazu