Sorozat: Item

Item

Műfaj: dráma, fantasztikus, misztikus
Részek száma: 32 (egy rész fél órás)
Dátum: 2019
Csatorna: MBC

Ismertető: Történetünk főhőse, Kang Gon egy kedves és lelkiismeretes ügyész, aki testvére néma húgát neveli miután az meghalt. Bár sajnos sok tragédia kötődik családjához, mégis megpróbálja a legtöbbet kihozni az életéből egészen addig, míg egy különleges férfi, Jo Se Hwang körül elkezdenek természetfeletti dolgok történni, és a kislány is veszélybe kerül. A szintén nagyon kedves és melegszívű profilozó, Shin So Young lesz az, aki segít az ügyésznek, hogy elkapják a gonoszt és attól sem riadnak vissza, hogy akár nekik is meg kell szerezniük és használniuk azokat a természetfeletti erővel bíró eszközöket. Így megkezdődik a hajsza a gonosz és jók között, ami nem is olyan egyszerű.

Vélemény: Nem nagyon fogok kertelni. Egy nagyon jó sorira számítottam, főleg a színészek miatt, mert hát a két pasi plusz a csaj is azok közé a színészek közé tartozik, akiknek mindig jó sorozataik vannak. Hát sajnos ez most nem annyira jött össze. Még gifek sem készültek a sorihoz, mert ahogy láttam, elég sok ember azon a véleményen van, hogy nem sikerült a legjobbra. Na de kezdjük a legelején. Még az első pár rész úgy ahogy érdekes volt, elég jól felvezették a szálakat, bár ezek a természetfeletti cuccok kicsit furák voltak, de sebaj. Aranyos volt a kislány és a férfi közötti kis kapcsolat is, ahogyan csak ők maradtak egymásnak, ahogyan olyan erősen ragaszkodtak egymáshoz végig.
Aztán valahogy egy komédia lett az egész sorozat. A fennmaradó részek másról sem szóltak, csak hogy fenyegetik egymást, fellépnek egymás ellen aztán végül mégsem történik semmi. Ami a legkevésbé tetszett az az volt, hogy a karakterek, de főleg a három főszereplő annyira egy síkon mozogtak, hogy már unalmasak lettek. Semmi karakterfejlődést nem láthattunk rajtuk, mind a 16 rész alatt pont azokat tették és mondták amikre számíthattunk a karakterük által. Nyilván, nem akarnám azt, hogy 180 fokos fordulattal a jó legyen gonosz a gonosz meg jó, de egy kicsi változást elbírtak volna.
A gonosz túl gonosz volt, a jók túl jók. Ennyivel tudnám jellemezni a karaktereket. A történet unalmas volt a jelenetek pedig egymást ismételték. Szóval összességében, nagyon szenvedtem a sorozattal, azt hittem, sosem érek a végére. Sajnálom, hogy ez lett belőle, mert nagyon szeretem az összes színészt. Néha vannak ilyen sorozatok - ilyen szerepeik, ezen túl kell lépni. Ajánlani semmiképp sem ajánlom, de tudjátok mit szoktam mondani, ha szemeztek vele inkább kezdjétek el mert lehet, hogy nektek nagyon fog tetszeni, hisz mindenkinek más az ízlése, és ez így van jól.

Zene: Az összes szám közül, ami a sorozathoz született, csak Shannon 'Wind' és Lee Si Eun 'Under The Moon' című száma maradt meg.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket a szokásos módon: külön-külön.
Ju Ji Hoon - Kang Gon: Kedves és lelkiismeretes férfi, aki hatalmas felelősségérzettel neveli elhunyt bátyja kislányát. Annyira, de annyira szép volt amúgy a sorozatban az, hogy tényleg annyira szerették egymást, olyan szépen átjött az érzés, hogy mennyire kötődnek egymáshoz, hisz senki másuk nem maradt az életben. Így nem is csoda, hogy főhősünk mindent megtesz majd a kislány érdekében. Ami nem tetszett az az volt, hogy ugyanazokat a klisé szövegeket nyomta le a 16 rész alatt kb. 200x, hogy bár feladta a munkáját is, hogy előkerítse a kislányt, a személyiségében mégsem láttunk semmilyen fejlődést, semmilyen változást, amit nagyon sajnáltam, mert hát, mégiscsak ott szenved, és nem is keveset. Ahh na mindegy. Ji Hoon kedvenceim között van, ez a sorozata ezúttal nem nyert meg, na de sebaj, majd a következő.
Kim Kang Woo - Jo Se Hwang: Történetünk főgonosza, aki már-már Istennek képzeli magát a természetfeletti eszközeivel. Őszitén, ez a karakter annyira nevetségesen gonosz volt, hogy nem tudtam őt komolyan venni. Elkezdték ott boncolgatni, hogy az apja hogy viselkedett vele gyerekkorában, de így abbamaradt még ez is, így még kicsikét szimpatizálni sem tudtunk vele (már pedig a főgonoszokkal az esetek 90%-ában nagyon is tudunk szimpizni). Mindenesetre sajnálom, hogy ez lett a karakterrel, főleg úgy, hogy Kang Woo egy nagyon jó színész. A főhősnőt én nem is jellemezném külön, mert nem is tudnék annyit írni róla sem. A 16 rész alatt kedves maradt, segített ahol tudott és ennyiben ki is merült a karaktere neki is sajnos. Ez a szereplő megalkotás nem jött össze túl jól ebben a sorozatban, valahogy komédiává fajult az egész.

Történet: 4/10
Zene: 7/10
Színészek: 8/10
Karakterek: 4/10

OST: D-Day

D-Day OST

♥ 1. Wendy - Let You Know / 아나요 [Tudd meg]

♥ 2. Jung Dong Ha - The Day / 그날까지 [A nap]

3. Kangin - Memories / 추억인 듯 상처인 듯 [Emlékek]

Various Artists

Sorozat: Trap

Trap

Műfaj: thriller, misztikus, dráma
Részek száma: 7
Dátum: 2019
Csatorna: OCN

Ismertető: Történetünk főhőse, Kang Woo Hyun egy nagyon híres tudósító, akinek látszólag tökéletes az élete. Hírneve az egekben, szerető felesége van és egy kisfiúk, akit imád, boldog családot alkotnak. Egy nap, évfordulójukat megünnepelve elmennek abba a kis, a fővárosi élettől messze lévő kávézóba, ahol először találkoztak. Itt azonban az egész élete egy szempillantás alatt összeomlik: kisfia eltűnik, rögtön utána felesége is, őt pedig egy 'játék' elé állítják a 'vadászok'. Az esetet a szakmájában ügyes, hatalmas igazságérzettel rendelkező, azonban hamarosan nyugdíjba vonuló Ko Dong Kook nyomozó kapja meg, aki elhatározza, hogy pontot tesz az ügy végére.

Vélemény: Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy megnézzem-e a sorozatot, mert féltem, hogy unni fogom, de végül letöltöttem. Azt kell, hogy mondjam, hogy annyira izgis volt az első rész, meg úgy az egész, hogy egy húzásra végignéztem. Ahh annyira szeretem a jó thrillereket, amikor tényleg úgy forgatják a szálakat, hogy konkrétan senkiben sem bízunk a sorozatban, még saját magunkban sem, aztán persze ki is derül, hogy az volt a főgonosz, akire valahogy nem számítottunk. A sorozat első fele, szerintem úgy a 3-4. részig borzasztóan izgis volt, az egészet kb. végigizgultam. Nagyon tetszett, ahogyan a karakterek viselkednek, ahogyan ők maguk is forgatták a szálakat a történetben.
És az is, ahogyan az egész történet haladt. Próbálok úgy beszélni nektek a soriról, hogy ne spoilerezzek, de azért ez kicsit nehéz, mert mégiscsak az alaptörténet az, amit igazából tudni 'szabad' ehhez a sorozathoz. Az utolsó pár részben nekem sok volt kicsit a duma és a szokásos korrupció, ami miatt végül 7-est adok a sorozatra, de ettől függetlenül úgy gondolom, hogy ezt mindenkinek megéri megnézni, főleg azoknak akik szeretik az ilyen műfajú sorikat, szeretnek izgulni és szurkolni a karaktereknek, és legfőképp szeretik a fordulatokat. Én élveztem, rövidsége ellenére nagyon megmaradt a történet.

Zene: Sajnos nem volt benne szám sem, ami az OCN drámákra jellemző, pedig thrillerekhez is nagyon menő számokat szoktak csinálni, így itt is nagyon sajnáltam, hogy legalább egy zene nem csendült fel benne néha, legalább a részek végén.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.
Lee Seo Jin - Kang Woo Hyun: Tökéletes élettel rendelkező ügyvéd, megvan mindene, amit egy ember kívánhat: pénz, hírnév, szerető feleség és egy csodálatos kisfiú. Aztán az élete egy karikacsapásra megváltozik. Ahh nem akarok spoilerezni, de ez a karakter valami fenomenális volt, ahogyan a színész is. Annyira, de annyira menő volt, ahogyan az arcjátékával irányított mindenkit. Ahogyan nem tudtuk eldönteni, hogy milyen ember is ő, hogy megvessük vagy sajnáljuk őt. Durva volt, annyi szent, nagyon durva. Szeretem amikor ilyen, a sorból kitűnő karaktereket kapunk, mégha csak 7 rész erejéig is. Bocsi, kicsit off-téma, de remélem elérnek egyszer a koreai sorik arra a pontra, amikor a kissé gonosz, emberibb (jó most nem erről a karakterről van szó) karakterek lesznek főhősök, és nem a minden ízben tökéletes férfiak akik a legnemesebbek, mert ilyenek tényleg nem léteznek.
Sung Dong Il - Ko Dong Kook: Hatalmas igazságérzettel rendelkezik, s eldönti, ha törik ha szakad, de felfedi az igazságot ebben az ügyben, történjék bármi is. Dong Kook tipikusan az az öreg jó fiú volt, aki mindent feláldoz azért, hogy az igazság végére járjon, lelkiismerete nem engedi, hogy a jók bezárva, a gonoszak pedig szabad lábon járkáljanak, mintha semmi sem történt volna. Nagyon kellett a karaktere a történetbe, mert ő volt az, akinek igazából szorítani tudtunk ebben a gonosz és minden ízben elrontott világban. Ő volt az, aki egy kicsi reményt adott ahhoz, hogy a gonoszak, legyenek bármilyen pénzesek és nagy emberek is, akkor is ott végzik, ahol végezniük kell. Jó volt, tényleg, mindenképp adjatok neki egy esélyt, ha ilyesmihez van kedvetek, mert nagyon, de megéri megnézni egyszer.

Történet: 7/10
Zene: 5/10
Színészek: 9/10
Karakterek: 9/10

OST: Lawless Lawyer

Lawless Lawyer OST

1. iamnot - Burn It Up [Égesd fel]

♥ 2. Babylon - Memories [Emlékek]

♥ 3. Kim Yeon Ji - When Our Eyes Met / 눈이 마주칠 때 
[Amikor a szemeink találkoztak]

4. PULLIK - Livin' in the City [Élet a városban]

Various Artists

Sorozat: Encounter

Encounter ~ Boyfriend

Műfaj: romantikus, melodráma
Részek száma: 16
Dátum: 2018 - 2019
Csatorna: tvN

Ismertető: Történetünk főhősnője Cha Soo Hyun, elit körbe született nő, akinek apja politikus, a férfi, akivel érdek házasságba lépett, pedig egy hatalmas cég vezetője. A történet ott kezdődik, hogy elválnak egymástól ugyanis a férfi megcsalta őt. Soo Hyun ezután csendesen vezeti a hoteljét. Egy visszafogott, de kedves nő, akiről egy rossz szót sem szólhatnak. Főhősünk, Kim Jin Hyeok ezzel szemben egy teljesen átlagos férfi. Éppen állást keres, de elhatározza, hogy elutazik Kubába egy kicsikét felfrissülni. Főhőseink egy véletlen folytán itt találkoznak, ugyanis Cha Soo Hyun munkaügyben érkezik ide, s úgy alakul, hogy egy teljes napot együtt töltenek ebben a csodálatos városban.

Vélemény: Nagyon vártam már ezt a sorozatot, egyrészt azért, mert szeretem az ilyen lassú lefolyású, inkább érzelmekre alapuló sorozatokat, és pont ilyesmihez volt kedvem is, plusz Park Bo Gum nagyon nagy kedvencem, így mindig nagyon várom a szerepeit. Hát, őszintén nem fogok nektek sokat mesélni erről a sorozatról. Nagyon, de tényleg nagyon ritkán fordul velem elő az, hogy szenvedjek egy sorozattal, de itt ez volt, azt hittem sosem lesz már vége.
Unalmas volt. Borzasztóan. Maga a sztori nagyon jó és érdekes lett volna, hisz ugye azon volt a hangsúly, hogy van egy megtört nő, akinek látszólag mindene megvan, de közben meg magányos, családjával a kapcsolata nem felhőtlen, és csendben éli a monoton életét. A főhősünk ezzel szemben energiával teli, kicsattan az érzelmeitől. Mikor találkoznak a fiú teljesen belehabarodik a lányba és elhatározza, hogy kizökkenti őt az életéből, színt visz a szürke életébe.
Ez annyira menő is lehetett volna, ha kicsit jobban megcsinálják a sorozatot. A baj az volt, hogy egyrészt már a legelején oda-vissza vannak egymásért (oké, de ezt még meg lehet érteni, mert ilyen szerelem volt első látásra), de kb. a 6. résztől kezdve 2 darabra szakadnak az részek. Az első felében sajnálkoznak, hogy milyen szomorú a szerelmük, majd elmennek valahova, romantikus szövegekkel bombázzák egymást, de már annyira nyálasak voltak, hogy nekem sok volt (ez azért nagy szó).
A részek második felében pedig történik valami, ami elszakítja őket egymástól, vagy éppen elfordulnak egymástól azzal a szöveggel, hogy neki jobb lesz nélkülem. És ezeket a részeket ismétlik újra és újra és megint újra egészen addig, míg vége nem lesz a sorozatnak. Ez volt a legnagyobb hibája. Olyan szépen fel lehetett volna építeni, tök meghatóra és elgondolkodtatóra megcsinálni, de az, hogy minden rész kb. ugyanarról szólt, valami borzasztóan unalmas volt.
Mást nem tudok nektek róla mondani, biztosan van, akinek nagyon tetszik a sorozat, de én végigszenvedtem az egészet, pedig nagyon vártam és nagyon jó sorira számítottam. Szóval ajánlani semmiképp sem tudom, főleg azoknak nem, akik hozzám hasonlóan nem szeretik a felesleges drámázást és a túlzott, néha alaptalan romantikát, de ha szemeztek vele és szeretitek a színészeket akkor adjatok neki egy esélyt, hiszen ki tudja, lehet, hogy nektek nagyon fog tetszeni a sorozat.

Zene: A zenék közül kettő darab szám tetszik nagyon: Eric Nam 'The Night' illetve Saltnpaper 'Take Me On' című száma. Mindkettő nagyon cuki szám.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket a szokásos módon: külön-külön.
Song Hye Kyo - Cha Soo Hyun: Csendes és visszafogott nő, aki úgy gondolja, hogy neki semmi jó sem jár már az életben, ezért a maga által felhúzott kis börtönben él egészen addig, míg meg nem ismeri az igazi szerelmet. Soo Hyun alapvetően egy szerethető karakter volt számomra a sorozat elején, tényleg tök kedves volt és valahogy tök jól átjött ez a semmiképp sem negatív, de valahogy mégis depressziós karakter. Utána sok volt nekem, mert annyit kavarta ott a dolgokat, hogy a sorozattal együtt ő is sok lett. Nem tudta eldönteni, hogy most mit csináljon, a rész egyik felében azt mondta, hogy ő mindenen átvezeti ezt a szerelmet, a rész második felében pedig azt, hogy a fiúnak jobb lesz neki nélküle. Ez még 1-2x okés, de mikor minden áldott részben ez volt... A színésznő egyébként meglepő módon nagyon aranyos volt ebben a szerepben, a rövid haj pedig szerintem nagyon jól áll neki.
Park Bo Gum - Kim Jin Hyeok: Érzelmekkel és szerelemmel teli fiú, aki miután megismeri a főhősnőt másra sem tud gondolni, csak rá. Jin Hyeok karakterével már az első perctől kezdve az volt a gondom, hogy nekem nem volt túl férfias. Valahogy a 16 rész alatt inkább könyörgött a csajnak hogy szeresse viszont, mintsem kimozdította őt a szürke hétköznapjaiból, amiről alapjáraton szólni akart a sorozat. Úgy tűnt, hogy ezerrel teper, majd sír, mikor a nő visszautasítja, vagy éppen szakít vele, könyörög neki, hogy maradjon vele. Ez annyira fura volt nekem, egy női karakter részéről is sok az ilyen viselkedés, de egy férfiéről borzasztó. Sajnos ez a szerepe Park Bo Gum-nak nagyon nem tetszett nekem, sőt, az összes eddigi látott szerepe közül szerintem ez volt a legrosszabb, de ettől függetlenül nagyon szeretem őt.

Történet: 4/10
Zene: 7/10
Színészek: 7/10
Karakterek: 4/10