The Man From Nowhere ~ Ahjeosshi
Műfaj: akció, dráma
Játékidő: 119 perc
Premier: 2010. augusztus 05.
Ismertető: Egy kemény drog meló folyik egy szórakozó helyen, amikor az egyik emberük (nő), mit gondol mit nem, ellopja az anyagot,és saját maga akarja eladni. Azonban nem tudta, hogy milyen emberekkel is kezdett ki igazán, mert a drogok mellett párhuzamosan folyik a szervkereskedelem is. A főszereplő egy lelkileg sérült pasi, aki egy zálogházban dolgozik valami nyomornegyedben. Az ő szomszédságában él egy kislány, So Mi drogos anyjával együtt. So Mi gyakran átmegy " Ajussi"-hoz, mindig beszámol neki mindenről, nagyon szereti őt, holott Tae Sik igyekszik nem közel engedni magához a kislányt. Azonban minden, amit eltervezett semmivé lesz, amikor So Mi-t, és anyját elrabolják, mert a nő ellopta a drogot. Mikor Tae Sik meghallja a kislány sikoltozó hangját a telefonban azonnal színre lép, és mindent megtesz, hogy újra maga mellett tudhassa.
Vélemény: A film felénél azt hittem, hogy úgy fogom elkezdeni ezt a véleményt, hogy ismét egy jónak kinéző film, amiből semmit sem hoztak ki. De, hatalmasat csalódtam. Bár az eleje furcsa, kicsit nehézkesen indul, ráadásul egyik helyről ugrik a másikra, és annyit beszélnek, hogy az embernek esélye sincs felfogni, mégis a film második fele végre beindul. Izgalmas volt, tele volt jobbnál jobb akció jelenetekkel. Azt viszont meg kell hagyni, hogy egyes gyilkosságok elég durvák voltak benne.
Vérből sincs hiány, e meg lehet szokni, ha meg valaki nagyon nem bírja, akkor azt a jelenetet simán eltekeri, vagy kitakarja a kezével. Amikor a film felénél megtudjuk, hogy Tae Sik elvesztette a gyermekét még anno (igaz nem ismerte, mert a felesége pocakjában volt még) akkora lelki traumát szenvedett, hogy teljesen kifordult magából, és konkrétan úgy élt, mint valami zombi. Ezt a monotonitást So Mi törte meg. Lehetett az éppen mozgó foga, vagy a körömlakkjai, ő mindig lelkesen számolt be
a szomszéd bácsijának, holott az a legkevesebb érdeklődést sem mutatta. Persze mindez csak a látszat, s kiderül, hogy a film igazi értéke a nem vérszerinti apa-lánya kapcsolat. Bevallom, ez nagyon megfogott, s a legvégén meg is könnyeztem. Bár az számomra kicsit homályos volt, hogy a kislányt akkor miért is nem ölték meg, mikor láthattuk, hogy a pasas már elkezdte. Kicsit hasonlított az egész film a 13-as Fogságban c. filmre melynek főszereplője Hugh Jackman. Persze az alapjáraton eltért ettől, csak benne volt egy apa elvetemült érzése, aki mindent megtesz, hogy megtalálja lányát.
Vérből sincs hiány, e meg lehet szokni, ha meg valaki nagyon nem bírja, akkor azt a jelenetet simán eltekeri, vagy kitakarja a kezével. Amikor a film felénél megtudjuk, hogy Tae Sik elvesztette a gyermekét még anno (igaz nem ismerte, mert a felesége pocakjában volt még) akkora lelki traumát szenvedett, hogy teljesen kifordult magából, és konkrétan úgy élt, mint valami zombi. Ezt a monotonitást So Mi törte meg. Lehetett az éppen mozgó foga, vagy a körömlakkjai, ő mindig lelkesen számolt be



Így zárójelben megemlíteném még, hogy a filmben kisebb-nagyobb időre feltűnt Kim Sung Oh is, aki a nagy fejesnek a kisöccsét alakította. Személy szerint a most futó The Night Watchman-ben oda meg vissza vagyok érte, szóval nagyon örültem, amikor felismertem őt. Bár eddig csak gonosz karaktereket láttam tőle.
Történet: 9/10
Karakterek: 9/10
Színészek: 9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése