Sorozat: Item

Item

Műfaj: dráma, fantasztikus, misztikus

Részek száma: 32 (egy rész fél órás)

Dátum: 2019

Csatorna: MBC

Ismertető: Történetünk főhőse, Kang Gon egy kedves és lelkiismeretes ügyész, aki testvére néma húgát neveli miután az meghalt. Bár sajnos sok tragédia kötődik családjához, mégis megpróbálja a legtöbbet kihozni az életéből egészen addig, míg egy különleges férfi, Jo Se Hwang körül elkezdenek természetfeletti dolgok történni, és a kislány is veszélybe kerül. A szintén nagyon kedves és melegszívű profilozó, Shin So Young lesz az, aki segít az ügyésznek, hogy elkapják a gonoszt és attól sem riadnak vissza, hogy akár nekik is meg kell szerezniük és használniuk azokat a természetfeletti erővel bíró eszközöket. Így megkezdődik a hajsza a gonosz és jók között, ami nem is olyan egyszerű.

Vélemény: Nem nagyon fogok kertelni. Egy nagyon jó sorira számítottam, főleg a színészek miatt, mert hát a két pasi plusz a csaj is azok közé a színészek közé tartozik, akiknek mindig jó sorozataik vannak. Hát sajnos ez most nem annyira jött össze. Még gifek sem készültek a sorihoz, mert ahogy láttam, elég sok ember azon a véleményen van, hogy nem sikerült a legjobbra. Na de kezdjük a legelején. Még az első pár rész úgy ahogy érdekes volt, elég jól felvezették a szálakat, bár ezek a természetfeletti cuccok kicsit furák voltak, de sebaj. Aranyos volt a kislány és a férfi közötti kis kapcsolat is, ahogyan csak ők maradtak egymásnak, ahogyan olyan erősen ragaszkodtak egymáshoz végig.

Aztán valahogy egy komédia lett az egész sorozat. A fennmaradó részek másról sem szóltak, csak hogy fenyegetik egymást, fellépnek egymás ellen aztán végül mégsem történik semmi. Ami a legkevésbé tetszett az az volt, hogy a karakterek, de főleg a három főszereplő annyira egy síkon mozogtak, hogy már unalmasak lettek. Semmi karakterfejlődést nem láthattunk rajtuk, mind a 16 rész alatt pont azokat tették és mondták amikre számíthattunk a karakterük által. Nyilván, nem akarnám azt, hogy 180 fokos fordulattal a jó legyen gonosz a gonosz meg jó, de egy kicsi változást elbírtak volna.

A gonosz túl gonosz volt, a jók túl jók. Ennyivel tudnám jellemezni a karaktereket. A történet unalmas volt a jelenetek pedig egymást ismételték. Szóval összességében, nagyon szenvedtem a sorozattal, azt hittem, sosem érek a végére. Sajnálom, hogy ez lett belőle, mert nagyon szeretem az összes színészt. Néha vannak ilyen sorozatok - ilyen szerepeik, ezen túl kell lépni. Ajánlani semmiképp sem ajánlom, de tudjátok mit szoktam mondani, ha szemeztek vele inkább kezdjétek el mert lehet, hogy nektek nagyon fog tetszeni, hisz mindenkinek más az ízlése, és ez így van jól.

Zene: Az összes szám közül, ami a sorozathoz született, csak Shannon 'Wind' és Lee Si Eun 'Under The Moon' című száma maradt meg.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket a szokásos módon: külön-külön.

Ju Ji Hoon - Kang Gon: Kedves és lelkiismeretes férfi, aki hatalmas felelősségérzettel neveli elhunyt bátyja kislányát. Annyira, de annyira szép volt amúgy a sorozatban az, hogy tényleg annyira szerették egymást, olyan szépen átjött az érzés, hogy mennyire kötődnek egymáshoz, hisz senki másuk nem maradt az életben. Így nem is csoda, hogy főhősünk mindent megtesz majd a kislány érdekében. Ami nem tetszett az az volt, hogy ugyanazokat a klisé szövegeket nyomta le a 16 rész alatt kb. 200x, hogy bár feladta a munkáját is, hogy előkerítse a kislányt, a személyiségében mégsem láttunk semmilyen fejlődést, semmilyen változást, amit nagyon sajnáltam, mert hát, mégiscsak ott szenved, és nem is keveset. Ahh na mindegy. Ji Hoon kedvenceim között van, ez a sorozata ezúttal nem nyert meg, na de sebaj, majd a következő.

Kim Kang Woo - Jo Se Hwang: Történetünk főgonosza, aki már-már Istennek képzeli magát a természetfeletti eszközeivel. Őszitén, ez a karakter annyira nevetségesen gonosz volt, hogy nem tudtam őt komolyan venni. Elkezdték ott boncolgatni, hogy az apja hogy viselkedett vele gyerekkorában, de így abbamaradt még ez is, így még kicsikét szimpatizálni sem tudtunk vele (már pedig a főgonoszokkal az esetek 90%-ában nagyon is tudunk szimpizni). Mindenesetre sajnálom, hogy ez lett a karakterrel, főleg úgy, hogy Kang Woo egy nagyon jó színész. A főhősnőt én nem is jellemezném külön, mert nem is tudnék annyit írni róla sem. A 16 rész alatt kedves maradt, segített ahol tudott és ennyiben ki is merült a karaktere neki is sajnos. Ez a szereplő megalkotás nem jött össze túl jól ebben a sorozatban, valahogy komédiává fajult az egész.

Történet: 4/10

Zene: 7/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 4/10

Sorozat: Children of Nobody

Children of Nobody ~ Red Moon Blue Sun

Műfaj: dráma, misztikus, thriller

Részek száma: 32 (egy rész fél órás)

Dátum: 2018 - 2019

Csatorna: MBC

Ismertető: Történetünk főhősnője, Cha Woo Kyung sérült gyermekekkel foglalkozik, mint tanácsadó. Saját gyermeke van, és az élete már-már tökéletes, hisz élvezi életét, szerető családban él és éppen a második gyermekét várja. Azonban az idil pillanat egy csapásra összeomlik: egy baleset történik, amit ő okoz, s meghal egy gyermek, ő maga pedig elvetél, s rájön, hogy a férje csalja. Se perc alatt káoszba fordul az általa megszokott és szeretett világa. Teljesen magába fordulva, kétségbeesetten próbálja megkeresni a megölt gyermek családját, azonban nem igazán jár sikerrel. Közben Kang Ji Hun nyomozóval hozza össze a sors, akivel összedolgozik, hogy gyermekeket mentsenek meg.

Vélemény: Nagyon kíváncsi voltam a sorozatra, mert csomó helyen nagyon jókat olvastam róla, plusz az ilyen témájú filmek mindig nagyon tetszenek nekem, így úgy ültem le nézni, hogy ez egy brutál jó sorozat lesz. De valahogy mostanában ez mindig fordítva történik nálam. Amit várok és amiről azt gondolom, hogy nagyon jó lesz, az valahogy nem nyeri el a tetszésemet. Így volt ez ezzel a sorozattal is sajnos. Kövezzetek meg, de én valamiért untam, a főhősnő nagyon nem nyerte el a tetszésemet, és igazából vártam már, hogy a végére érjek. Félre ne értsetek, nem volt rossz a sorozat, de szerintem túl sokat vártam tőle.

Ami először is nagyon nem tetszett, az maga a főhősnő karaktere volt, de róla majd lentebb írok sokkal bővebben. A sztori érdekesen indított, sőt, az is maradt végig, de a főhősnő nálam folyton kiverte a biztosítékot, és ezért nem tudtam annyira élvezni a történéseket, holott nagyon, de nagyon komoly témát feszegetett a sorozat: a gyermekbántalmazást, ami, mint tudjuk, nem csak fizikai lehet. Tetszettek a kicsi esetek a sorozatban, ahol érdekesebbnél érdekesebb és természetesen könnyfakasztó esetekkel találkozhattunk, és ha belegondolunk, hogy ilyesmi naponta történik körülöttünk, akkor könnyen elveszíthetjük a hitünk az emberiségben és a világban.

Szóval a kis esetek jók voltak, az egész sztori felépítése sem volt rossz, bár én kicsit soknak éreztem ezt a 16 részt, de ettől függetlenül nem volt olyan nagyon, nagyon unalmas. Igazából az, ami miatt untam az a főhősnő viselkedése volt, mert valamiért elidegenítette tőlem a sorozat lényegi részét, és ezért nem fogott meg annyira, mint azt vártam volna. Hisz tudjátok, mennyire nagyon meg tudnak érinteni az ilyen illetve hasonló témájú sorozatok. A főhősnőről majd a karaktereknél beszélek, de itt kiemelném Hak Yeon karakterét, aki szerintem (meglepően) a legjobban alakított az egész sorozatban. Megindító volt a karaktere, sokáig nem is tudtam rajta kiigazodni, szerintem nagyon jól hozta ezt a kettős karaktert.

Szóval, összességében, egy nagyon jó kis sorozat lett volna, ha a főhősnő kicsit normálisabban viselkedik, vagy ha a főhős csinál valamit a sorozatban. Nagyon nagyon jóra számítottam, ezért koppantam, de ez az én hibám volt. Mostmár megtanulom valahogy ennyi év után, hogy nem szabad úgy leülni sorozatot nézni, hogy arra számítunk: nagyon jó lesz. Én azt mondom, hogy adjatok neki egy esélyt, mert nem volt rossz és megéri megnézni, főleg annak, aki szereti az ilyen témájú, elgondolkodtató sorozatokat, de nem szabad valami brutál jó sztorira számítani, mert nem lett az sajnos. Írjátok meg, hogy nektek hogy tetszett, kíváncsi vagyook.

Zene: Meglepődtem, mert azt hiszem 6 szám is készült a sorozathoz, s igaz, hogy a sorozatban annyira nem nyerték el a tetszésemet, de azt hittem ha letöltöm őket és válogatok akkor valami telón fog maradni, de sajnos egyik szám sem tetszett végül.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak két főhősünket.

Kim Sun A - Cha Woo Kyung: Gyermekekkel foglalkozik, nagyon szereti őket és imádja családját is, azonban minden rémálommá változik számára. Ami miatt nagyon ki voltam akadva a nőre, az az, hogy ott tette a nagyot és a megváltót, mindenkinek osztotta az észt, hogy hogyan mernek így meg úgy viselkedni a saját gyerekükkel stb, de ő meg konkrétan a 16 rész alatt magasról tett a saját gyerekére, alig foglalkozott vele mert minden más gyerekkel volt elfoglalva. Ez akkora nagy ellentmondás volt a sorozatban, akkora képmutatás, hogy nem bírtam elviselni ezt a nőt. Tényleg, ott volt a saját gyereke, és alig foglalkozott vele, mert a munkája sokkal fontosabb volt, de másokat lenézett, ha nem úgy bántak a gyerekükkel ahogy kellene. Én nagyon nem bírom az ilyen embereket, én úgy gondolom a család az első, a képmutatástól pedig falra tudnék mászni. Nem nem és nem, az ilyen karaktert lehetetlenség megszeretni.

Lee Yi Kyung - Kang Ji Hun: Lelkiismeretes nyomozó, aki úgy gondolja, hogy a törvény erejével kell megbüntetni mindenkit, aki bűnt követett el, legyen az akármi is. Yi Kyung olyan... semmilyen volt. Végig. Kicsit olyan volt az egész karakter, mintha bele lenne ebbe a helyzetbe kényszerítve és valahogy nem akaródzik neki részt venni benne. Míg a főhősnőre végig ki voltam akadva, addig ezt a karaktert csak néztem és néha szívesen megrángattam volna, hogy: 'ember, csinálj már valamit ami miatt egy kicsit is közelebb kerülsz a nézőkhöz'. Persze nyilván nem volt ellenszenves, de egyszerűen olyan semmilyen volt, semmi sem volt, ami miatt megkedvelhettem volna, valahogy végig csak úgy ott volt, tette a dolgát és ennyi. Ennek a sorozatnak a karakterek voltak a legnagyobb buktatói.

Történet: 7/10

Zene: 6/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 6/10

Sorozat: Terius Behind Me

Terius Behind Me ~ My Secret Terius

Műfaj: vígjáték, dráma, misztikus, romantikus

Részek száma: 32 (egy rész fél órás)

Dátum: 2018

Csatorna: MBC

Ismertető: Történetünk főhősnője, Go Ae Rin férje nagyon hirtelen hal meg láthatóan szívinfarktusban, azonban a nőnek sejtelme sincs, hogy férjét valójában megölték. A nő egyedül marad két kisgyermekével. Főhősünk, Kim Bon egy legendás NIS ügynök volt, azonban egy akció után eltűnt. Jelenleg főhősnőnk szomszédja, s bár próbál csendben és visszahúzódva élni, a nő folyton kizökkenti őt. Az igazi sztori ott kezdődik, amikor Kim Bon rájön, hogy ki ölte meg a nő férjét. Hogy a végére járjon a dolgoknak, és feltűnés nélkül nyomozhasson a nőn keresztül, elvállalja, hogy a két gyermek bébiszittere lesz, azonban ez nem olyan könnyű, hisz a két gyerek nagyon eleven és folyton csak játszanának.

Vélemény: A sorozatot pont aznap kezdtem el amikor lement az utolsó rész. Idén sajnos nagyon lemaradtam a sorozatokkal, több idei sorozat is a gépemen van, amit nem tudtam még megnézni. Ezt a sorit jövőre akartam hagyni, de láttam a csoportokban, hogy nagyon szeretitek, ezért megjött hozzá a kedvem s gondoltam én is nekikezdek. Hát emberek, azt kell, hogy mondjam, hogy ilyen egy igazán jó, túldramatizálástól mentes, aranyos, írtó édes és izgalmas vígjáték.

A poénok nagyon jók voltak, ami szerintem nagy szám, mert sokszor nagyon erőltetettnek érzem a vicceket, de ebben a soriban annyira természetes volt, hogy folyton elneveti magát az ember, hogy azt elmondani sem tudom. Ji Sub írtó édes volt, szerintem egy sorozatban sem kedveltem őt annyira, mint itt. Ez a komoly, kemény és képzett ügynök két eleven gyerekre vigyázott, hát kész voltam, írtó édes és vicces volt. Csomó jelenetet tekertem vissza, annyira nagyon behaltam rajtuk.

Nagyon tetszett, ahogy a pasi megszereti a két gyereket. Ahogyan szép lassan egyre jobban tud velük bánni, ahogyan igazi kis 'apuka' lesz benne. Ahogy a gyerekek és a főhősnő is kimozdítja őt komor kis csigaházából. A legszebb jelenet szerintem az volt az egész sorozatban, amikor a pasi lakása tele volt gyerekjátékokkal. Hát írtó szép és megható volt, de tényleg. Annyira édes volt az egész, ahogyan közelebb engedi magához az embereket és ahogyan elkezd bízni bennük.

Ahh, vígjáték volt, de többször komolyan megkönnyeztem a sorin. Nagyon szép volt. A sztori izgalmasnak baromi izgalmas volt, én nagyon élveztem az egésznek a kimenetelét. A keretet szépen megkaptuk, minden részben akadt valami, ami fentartotta a figyelmet. 2 dolog volt viszont, aminek nem annyira örültem a sorozat kapcsán. Az egyik az volt, hogy szerintem a helyzet és szituáció ellenére (ugye a főhősnő férje meghalt) egy kicsit több romantikát elbírt volna a sorozat.

Tény, hogy a sok másik műfaj mellett nem a romantika volt a vezető, de ahh emberek, egy csók igazán elcsattanhatott volna, szerintem elbírta volna a sztori. A másik pedig, hogy egy kicsikét úgy érzem, hogy a sori végét összecsapták. Nem nagyon! Ez nagyon fontos. De a végén, főleg az utolsó 2 részben, nagyon sok minden történt, kicsit úgy éreztem, mintha minden szálat gyorsan le akartak volna zárni hirtelen. Ez nem annyira drasztikus, mint ahogy hallatszik, de azért érezhető volt.

Ezen a két dolgon kívül azonban én mindent nagyon nagyon kedveltem a soriban. A mellékszereplők is hatalmasak voltak, az anyukákból álló kis csapat szerintem írtó vicces volt, profibbak voltak, mint a kémek, de komolyan. Nagyon tetszett, hogy többször is ott voltak a soriban (minden részben) és nem hanyagolták el őket pár rész után. Annyira jó, hogy ennyi kedvelt karakter volt benne. A másik hatalmas nagy kedvencem Yong Tae volt, hát ez a pasi egyszerűen kész volt.

Az elején ilyen komoly, igazán titokzatos pasinak tűnt és ahogy megismerjük egyre jobban bírjuk őt xD. És ne feledkezzünk meg a nagy kedvencünk, Ki Young ismételten nagyon vicces és imádnivaló karakteréről sem. Komolyan, egy vígjáték nem is vígjáték enélkül a színész nélkül. Imádom őt xD. Szóval igen, a sok sok mellékszereplő is nagyon sokat dobott a sorozaton, hisz akárki is volt képernyőn azt élveztük nézni, mert mindenki annyira nagyon imádnivaló és szerethető volt.

Összességében, volt 1-2 dolog, amit én kicsikét máshogy csináltam volna a soriban, de ettől függetlenül nagyon, de tényleg nagyon élveztem. Ji Sub szerintem élete alakítását hozta ebben a sorozatban, arról nem is beszélve, hogy egy izgalmas történet volt, amin sokszor meg is tudtunk hatódni, a poénokról pedig ne is beszéljünk. Szerintem mindenkinek megéri megnézni a sorozatot, mert nagyon nagyon jó volt, számomra abszolút többször nézős és idei kedvences.

Zene: A számok közül Gaho 'Heart is Beating Just Like That', Kim Min Seung 'One Day' illetve Yang Da Il 'Whel Will I See You' című száma maradt meg.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.

So Ji Sub - Kim Bon: Komoly, mindenkitől elzárkózott férfi, aki egy eset után elvontult mindentől és mindenkitől. Csendben él kis lakásában egészen addig, míg meg nem történik az a bizonyos esemény a soriban. Kim Bon egy hihetetlen imádnivaló pasi volt. Egy tényleg nagyon kemény pasi, aki amikor kap egy kis szeretetet a gyerekektől és a főhősnőtől, nem tud mit kezdeni vele, csak vigyorog magában. Mikor a gyerekekkel volt az ő gyerekes éne is előjött, amiről azt hitte, hogy nincs is neki. Annyira, de annyira szép volt, ahogy tényleg fontos lesz neki ez a három ember, ahogy egyre inkább közelebb engedi őket magához. Ahh, annyira szép és megható volt, úgy imádom az ilyen karaktereket. So Ji Sub nagy kedvencem, de komolyan emberek, ez a szerep volt a legeslegjobb amit valaha láttam tőle. Hatalmas volt, idei kedvencekben tuti bizti benne lesz.

Jung In Sun - Go Ae Rin: Férje hirtelen hal meg, így egyszerre kell a gyerekeket is nevelnie illetve pénzt is keresnie. Ae Rin egy tökjó főhősnő volt. A trauma után nem roppant össze, mert pontosan tudta, hogy a gyermekeinek most egy erős szülő kell, aki segít nekik, nem pedig egy lelkileg összetört anya. Ezért a gyerekeit szem előtt tartva próbálja összeszedni életüket. Nekem tetszett, hogy ennyire erős volt, s bár sokszor sírt férje miatt, mégis a gyerekei voltak számára az elsők. Aranyos volt, kedves, számított a barátaira és elfogadta a tanácsaikat. Segített a pasinak kicsit kizökkenni csigaházából is. Összességében szerintem egy aranyos és cuki karakter volt, nem idegesített, nem hisztizett és nem volt magatehetetlen sem. A színésznő nagyon ari, idén ez volt a második főszerep, amiben láttam, mind a kettőt nagyon kedveltem, szerintem tök ari ez a csaj.

Történet: 8/10

Zene: 7/10

Színészek: 10/10

Karakterek: 10/10

Sorozat: Time

Time

Műfaj: melodráma, romantikus

Részek száma: 32 (egy rész fél órás)

Dátum: 2018

Csatorna: MBC

Ismertető: Történetünk főhőse a hihetetlenül gazdag Cheon Soo Ho. Beképzelt, erőszakos és hangulatfüggő ember, akinek igazából semmi mása sincs apja pénzén kívül. Soo Ho azonban megtudja, hogy agydaganata van, abból is a legrosszabb fajta, alig 6 hónap maradt hátra az életéből. A férfi bánatában leissza magát s egy nőt kér maga mellé, azonban reggel mire felkel a lány halott, ő pedig semmire sem emlékszik az éjszakáról, s minden bizonyíték arra mutat, hogy ő ölte meg a lányt. Soo Ho lelkiismeretfurdalása csak nő és nő, végül pedig eldönti, hogy segít a lány nővérének, Seol Ji Hyun-nak kideríteni az igazságot. Ji Hyun bár kezdetben teljesen összeroppan húga halála miatt, utána úgy dönt, hogy mindent megtesz, hogy bizonyítsa: húga nem öngyilkos lett, hanem valaki megölte.

Vélemény: Ebbe a sorozatba is úgy kezdtem bele, ahogy általában szoktam a sorikba, semmit sem tudtam róla, de a szereplőgárda felkeltette a figyelmemet, így hétről hétre követtem a részeket. Aztán meglepően tapasztaltam, hogy egy nagyon, de tényleg nagyon komoly drámát látok éppen, amiben bár az események is fontosak, de főleg az érzelmeken van a hangsúly, mint a megbánás, fájdalom, szégyen és kétségbeesés.

Ha össze kellene foglalnom röviden, nagyon, de nagyon ütős volt, nem egyszer sírtam rajta, főleg az utolsó részeken. És akkor itt máris SPOILEREZEK: ahogyan a férfi vágyott a nő társaságára, de undorodott saját magától, annyira ostromolta önmagát, hogy az már nekem fájt. Ahogyan elkészítette az ebédeket és kérte, hogy egyen vele, ahogyan összeállította a kis listáját... hát még most is sírok ha csak rágondolok, komolyan.
És emellé az, ahogyan a nő tudta, hogy mennyire bánja a tettét, de a saját húga miatt nem lehetett vele kedves, bár nagyon akart igazán kedves lenni vele. Istenem ezek a túlcsorduló érzések teljesen kikészítettek. És arról nem is beszélve, hogy utána mennyire bánta azt, amit nem tett meg. Szörnyen kikészített ez a sorozat, őszintén mondom nektek, teljes érzelmi sokk volt, még jó, hogy részenként néztem. SPOILER VÉGE.

A sztori szépen volt felépítve, de mint mondtam, nem a történteken van a fő hangsúly, hanem sokkal inkább a főhősőkön s azok érzelmi világán, ami nagyon nem volt ellenemre, mert nagyon különlegessé tette a sorozatot. A 16 részen keresztül az összes karakter szépen lassan átváltozik, ki negatív ki pozitív irányba. De a lényeg, hogy az események hatására változnak, hiszen egyszerűen kénytelenek változni.
A szerelmi szál nem volt annyira nagy, de annál inkább érzelmes. Nagyon tetszett, ahogyan a főhős beleszeret a lányba, pedig tudja, hogy ennél aljasabb nem is lehetne, és azt is tudja, hogy soha sem lehetnek együtt, míg világ a világ. Ez a vágyakozás egymás iránt nagyon megnyerő volt, a falat azonban saját maguk állították fel. Tényleg nagyon-nagyon, de nagyon szomorú volt az egész, majd megszakadt a szívem értük.

A történetben van pár fordulat, és van pár olyan esemény, amit nagyon akarunk, hogy ne következzen be. Brutál, de tényleg brutál, hogy mennyit sírtam az utolsó részeken. Nagyon tetszett, ahogyan a főhősnő karaktere egyszer így, egyszer úgy viselkedett, ahogyan teljesen kiszámíthatatlan volt. Ez lehet, hogy pár embernek idegesítő volt, de nekem nagyon, de nagyon tetszett, hogy tényleg kétségbeesetten próbálkozott.
Mégpedig azért, mert ez mutatta, hogy mennyire megrázták a történtek, ahogyan a maga kis világa semmi perc alatt tönkrement, ahogyan egyik szörnyű esemény után jön a következő. Ahogyan ezt nem bírja elviselni épp ésszel. A főhős pedig a sorozat elején egy tényleg undorító férfi, aki kihasználja azt, hogy van pénze és semmi más nem érdekli saját magán kívül. És ő szépen lassan megváltozik a történtek után. Teljesen megváltozik.

Összességében, meglepődtem, hogy mekkora dráma ez a sorozat, sokat sírtam rajta, s én tuti biztos vagyok benne, hogy idei legjobbak között benne lesz, mert nagyon mélyen érintett a történet. Akadtak benne kisebb hibák, de ezek elenyészőek voltak a fő sztori mellett. Mindenkinek nagyon, de nagyon tudom ajánlani, aki egy igazi mély drámát szeretne látni, megéri megnézni, tényleg. Én lehet, hogy egyszer újra is nézem.

Zene: A számok közül ezek maradtak meg: Sohyang 'Close Your Eyes', Park Ji Woo 'Long Dream', Owl 'Passing' és végül, de nem utolsó sorban Gaho 'Time' című száma.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.
Kim Jung Hyun - Cheon Soo Ho: Nagyon gazdag apja miatt, de teljesen értelmetlen életet él, senki sem érdekli csak saját maga, mindenen felidegesítí magát és szinte mindenki utálja őt. Aztán a megtörtént dolog után elkezdi önmagát ostromolni egészen addig, míg teljesen át nem formálja személyiségét. Gyötrelemben és önmarcangolásban él, s eldönti, utolsó hónapjait arra szenteli, hogy segítsen Ji Hyun-nak mindenben. Soo Ho egy eszméletlen karakter volt, hihetetlen, amennyit változott a sorozat alatt, és az is, hogy mennyire, de mennyire nagyon sajnáltam őt. Az tuti, hogy ezt a szerepet sosem fogom elfelejteni. Jung Hyun ismét egy új oldalát mutatta meg nekünk, lenyűgöző alakítást láthatunk tőle. Én alig várom már a következő főszerepét, mert kedvenceim közé mostmár tényleg végérvényesen bekerült, lenyűgöző, de egyszerűen tényleg az.

Seohyun - Seol Ji Hyun: Nehezen él anyjával és testévérvel, de próbálja az életnek még így is a jó oldalát látni. Azonban teljesen összeomlik amikor meghal húga és elhatározza, hogy mindent megtesz, hogy kiderítse az igazságot, ehhez azonban neki is meg kell változnia, hatalomra kell szert tennie. Ji Hyun, ahogyan fent is mondtam már, nagyon sokat változott a sorozatban, egyik percben kedves volt, a másikban sírt, a harmadikban pedig olyat tett, amit (ha nem tudnánk az okát) teljesen elleneznénk. Nekem semmiképp sem volt idegesítő ez az ingadozása, mert ez mutatta, hogy lelkileg mennyire sérült, mennyire, de mennyire retteg és mennyire elkeseredett. Szerintem remek karakter volt. Seohyunt eddig nem sok sorozatban láttam, de itt tényleg nagyot alakított.

Történet: 8/10

Zene: 8/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Sorozat: Let's Hold Hands Tightly and Watch The Sunset

Let's Hold Hands Tightly and Watch The Sunset

Műfaj: melodráma, romantikus, családi

Részek száma: 32 (egy rész fél órás)

Dátum: 2018

Csatorna: MBC

Ismertető: Történetünk főhősnője Nam Hyun Joo, aki már 10 éve él házasságban férjével, Kim Do Young-gal. Közös kislányuk is van, s bár a férfi nem szerelem miatt vette el a nőt annak idején, mégis boldogságban élnek. Egy nap azonban Hyun Joo rájön, hogy neki is agydaganata van, csakúgy mint elhunyt édesanyjának. A dolgokat pedig bonyolítja az, hogy visszatér Do Young régi szerelme, hogy visszaszerezze magának a férfit. Hyun Joo ezért úgy dönt, hogy betegségét eltitkolja a férje elől és elválik tőle arra hivatkozva, hogy egy másik férfiba szerelmes. A kezelőorvosa eközben pedig kétségbeesetten próbálja meggyógyítani a nőt, hiszen az ő szerelme is pont ebben a betegségben hunyt el.

Vélemény: Ott hibáztam, hogy nem olvastam el a sorozat ismertetőjét mielőtt nekikezdtem volna. Én egy nagy drámára számítottam az előzetes és a borítóképek alapján, ami alapjáraton igaz is volt, de a kiinduló felállás sajnos nagyon nem nyerte el a tetszésemet. Méghozzá azért, mert nagyon idegesítő és érthetetlen volt. Adott egy nő, aki már több éve egy férfi mellett él feleségeként, gyermekük is van. Még ha nem is szerelemből házasodtak, már lassan a fél életüket leélték egymás mellett, valamiféle kapcsolat csak volt közöttük....

Erre a nő ahelyett, hogy a halálos betegsége ellenére méginkább megpróbál úgy élni, hogy boldog, szétcincálta az egész családját, a gyerekét a saját apja ellen fordította, ő magát pedig elzavarta otthonról. Teljesen értelmetlen volt. Azt kellett volna tennie, hogy az utolsó hónapjaiban méginkább anyaként és feleségként viselkedni, boldogan leélni az utolsó perceket. De nem, ő inkább mindenkinek fájdalmat okozott, és tényleg, a szó szoros értelmében darabokra hullatta a saját családját a felesleges hisztije miatt.
S mivel sajnos ez futott végig az egész sorozaton, alig vártam, hogy véget érjen. Mivel itt a főhősnőn volt a hangsúly, s mivel nem sikerült őt megkedvelnem, sőt, épp ellenkezőleg, ezért nagyon megszenvedtem a 16 résszel. A férj szerepe is idegesítő volt kicsit, bár ennek ellenére nagyon sajnáltam őt, mert rajta csattant minden, igazából áldozata volt a nő dührohamának. A doki karakterét pedig sehogy sem tudtam se megérteni, se megkedvelni. Igazán sajnálom, hogy így éreztem, mert a színészeket szeretem.

Mást nem is nagyon tudok nektek írni. Egy könnyfakasztó drámára számítottam, de végigszenvedtem az egészet. Mindig szeretem megnézni a nem túl híres, szinte elfelejtett sorozatokat, mert nagyon sokszor jártam már úgy, hogy ezek a sorozatok nagyon megtetszettek, de ezúttal sajnos nem. Én ajánlani semmiképp sem tudom ajánlani nektek, de mindig elmondom, ha valakinek szimpi a sori, mindenképp nézze meg és ne hagyja ki.

Zene: A 6 ost közül, ami készült a sorozathoz, két szám maradt telón, ez pedig The Ade 'If You' illetve Lee Si Eun 'Here I Am' című száma.

Szereplők: És akkor lássuk csak főhőseinket.
Han Hye Jin - Nam Hyun Joo: Családanya és feleség, aki boldogan éli az életét egészen addig míg rá nem jön, hogy hamarosan meghal. Ahogy fent is említettem, sajnos Hyun Joo karaktere volt az, ami nagyon idegesítővé tette az egész sorozatot. Persze, bele lehet beszélni, hogy mindent a férfiért tett stb, de ez azért elég erőltetett lenne. Az tény, hogy szétszedte a családját. Még a pasit hagyjuk, de az, amit a saját kislányával tett, az szörnyű volt. Ahelyett, hogy segített neki abban, hogy majd egyedül is elboldoguljon, inkább folyton megsíratatta és a saját apja ellen fordította. Az is nagyon fura volt, hogy a dokira több figyelmet szentelt, mint a saját lányára... Mindenesetre nagyon, de nagyon nem kedveltem a karaktert. A színésznővel először találkoztam, így nem mondok semmit, nem tudom mikor fogok vele megint összefutni, de remélem a következő szerepe sokkal, de sokkal jobb lesz.

Yoon Sang Hyun - Kim Do Young: Hyun Joo férje, aki bár szereti feleségét, az valahogy mégsem érti ezt. Do Young-ot az elején nagyon sajnáltam, mert annyira hirtelen volt számára az egész, hogy az valami hihetetlen. Aztán kicsit idegesített ő is, amiért annyira töketlen volt. Kicsit kezébe vehette volna az irányítást és megmondani a nőnek, hogy ez már nem okés amit csinál, semmilyen szempontból. Kicsit csak úgy folyt az árral a sorozatban, ahelyett, hogy ténylegesen egy kicsit a két lábára álljon és kezdjen valamit a helyzettel. Mindenesetre azért sajnáltam őt. Sajnálom, hogy nem találtam gifeket a bejegyzéshez amúgy, de nagyon sokat kerestem, és sehol semmi. Nem volt túl híres a sorozat, és kivételesen megértem, hogy miért. Végszóként ismét elmondanám, hogy sajna ez a dráma most nem nyerte el a tetszésemet és nem is ajánlom. Azonban ha valaki látta és tetszett neki a sori, kérem írja meg nekem.

Történet: 4/10

Zene: 6/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 4/10