Sorozat: Item

Item

Műfaj: dráma, fantasztikus, misztikus

Részek száma: 32 (egy rész fél órás)

Dátum: 2019

Csatorna: MBC

Ismertető: Történetünk főhőse, Kang Gon egy kedves és lelkiismeretes ügyész, aki testvére néma húgát neveli miután az meghalt. Bár sajnos sok tragédia kötődik családjához, mégis megpróbálja a legtöbbet kihozni az életéből egészen addig, míg egy különleges férfi, Jo Se Hwang körül elkezdenek természetfeletti dolgok történni, és a kislány is veszélybe kerül. A szintén nagyon kedves és melegszívű profilozó, Shin So Young lesz az, aki segít az ügyésznek, hogy elkapják a gonoszt és attól sem riadnak vissza, hogy akár nekik is meg kell szerezniük és használniuk azokat a természetfeletti erővel bíró eszközöket. Így megkezdődik a hajsza a gonosz és jók között, ami nem is olyan egyszerű.

Vélemény: Nem nagyon fogok kertelni. Egy nagyon jó sorira számítottam, főleg a színészek miatt, mert hát a két pasi plusz a csaj is azok közé a színészek közé tartozik, akiknek mindig jó sorozataik vannak. Hát sajnos ez most nem annyira jött össze. Még gifek sem készültek a sorihoz, mert ahogy láttam, elég sok ember azon a véleményen van, hogy nem sikerült a legjobbra. Na de kezdjük a legelején. Még az első pár rész úgy ahogy érdekes volt, elég jól felvezették a szálakat, bár ezek a természetfeletti cuccok kicsit furák voltak, de sebaj. Aranyos volt a kislány és a férfi közötti kis kapcsolat is, ahogyan csak ők maradtak egymásnak, ahogyan olyan erősen ragaszkodtak egymáshoz végig.

Aztán valahogy egy komédia lett az egész sorozat. A fennmaradó részek másról sem szóltak, csak hogy fenyegetik egymást, fellépnek egymás ellen aztán végül mégsem történik semmi. Ami a legkevésbé tetszett az az volt, hogy a karakterek, de főleg a három főszereplő annyira egy síkon mozogtak, hogy már unalmasak lettek. Semmi karakterfejlődést nem láthattunk rajtuk, mind a 16 rész alatt pont azokat tették és mondták amikre számíthattunk a karakterük által. Nyilván, nem akarnám azt, hogy 180 fokos fordulattal a jó legyen gonosz a gonosz meg jó, de egy kicsi változást elbírtak volna.

A gonosz túl gonosz volt, a jók túl jók. Ennyivel tudnám jellemezni a karaktereket. A történet unalmas volt a jelenetek pedig egymást ismételték. Szóval összességében, nagyon szenvedtem a sorozattal, azt hittem, sosem érek a végére. Sajnálom, hogy ez lett belőle, mert nagyon szeretem az összes színészt. Néha vannak ilyen sorozatok - ilyen szerepeik, ezen túl kell lépni. Ajánlani semmiképp sem ajánlom, de tudjátok mit szoktam mondani, ha szemeztek vele inkább kezdjétek el mert lehet, hogy nektek nagyon fog tetszeni, hisz mindenkinek más az ízlése, és ez így van jól.

Zene: Az összes szám közül, ami a sorozathoz született, csak Shannon 'Wind' és Lee Si Eun 'Under The Moon' című száma maradt meg.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket a szokásos módon: külön-külön.

Ju Ji Hoon - Kang Gon: Kedves és lelkiismeretes férfi, aki hatalmas felelősségérzettel neveli elhunyt bátyja kislányát. Annyira, de annyira szép volt amúgy a sorozatban az, hogy tényleg annyira szerették egymást, olyan szépen átjött az érzés, hogy mennyire kötődnek egymáshoz, hisz senki másuk nem maradt az életben. Így nem is csoda, hogy főhősünk mindent megtesz majd a kislány érdekében. Ami nem tetszett az az volt, hogy ugyanazokat a klisé szövegeket nyomta le a 16 rész alatt kb. 200x, hogy bár feladta a munkáját is, hogy előkerítse a kislányt, a személyiségében mégsem láttunk semmilyen fejlődést, semmilyen változást, amit nagyon sajnáltam, mert hát, mégiscsak ott szenved, és nem is keveset. Ahh na mindegy. Ji Hoon kedvenceim között van, ez a sorozata ezúttal nem nyert meg, na de sebaj, majd a következő.

Kim Kang Woo - Jo Se Hwang: Történetünk főgonosza, aki már-már Istennek képzeli magát a természetfeletti eszközeivel. Őszitén, ez a karakter annyira nevetségesen gonosz volt, hogy nem tudtam őt komolyan venni. Elkezdték ott boncolgatni, hogy az apja hogy viselkedett vele gyerekkorában, de így abbamaradt még ez is, így még kicsikét szimpatizálni sem tudtunk vele (már pedig a főgonoszokkal az esetek 90%-ában nagyon is tudunk szimpizni). Mindenesetre sajnálom, hogy ez lett a karakterrel, főleg úgy, hogy Kang Woo egy nagyon jó színész. A főhősnőt én nem is jellemezném külön, mert nem is tudnék annyit írni róla sem. A 16 rész alatt kedves maradt, segített ahol tudott és ennyiben ki is merült a karaktere neki is sajnos. Ez a szereplő megalkotás nem jött össze túl jól ebben a sorozatban, valahogy komédiává fajult az egész.

Történet: 4/10

Zene: 7/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 4/10

Sorozat: Grand Prince

Grand Prince

Műfaj: történelmi, romantikus, melodráma

Részek száma: 20

Dátum: 2018

Csatorna: CSTV

Ismertető: Történetünk főhőse Lee Whi, a jóképű herceg, aki éli gondtalan életét miközben csak úgy buknak rá a nők. A trón cseppet sem érdekli, sokkal inkább a művészet, ellentétben bátyjával, Lee Kang-al, aki mindenáron meg akarja szerezni a trónt a valódi örököstől. Mindketten menthetetlenül szerelmesek lesznek Ja Hyun kisasszonyba, aki bár nemes családból származik, sokkal jobban szeret kiosonni és festeni. Bár ő és Lee Hwi kezdetben utálják egymást, hamar lángra lobban köztük a szerelem, azonban a trón körüli harcok, a hirtelen bekövetkező események és Lee Kang mesterkedése miatt nem olyan biztos, hogy ők ketten együtt tudnak maradni.

Vélemény: Huh, nagyon régen írtam ismertetőt utoljára, furcsa megint itt ülni és egy sorozatról írni. Az elmúlt pár hónapban nem sok sorozatot tudtam nézni, egy kezemen meg tudom nektek számolni, hány futó sorozattal tudtam tartani a lépést egy darabig. Az ok, amiért ez is közéjük került az az, hogy már nagyon, de nagyon szerettem volna történelmi sorit nézni, mert komolyan, már idejét sem tudom mikor láttam utoljára. 

Bár az is tény, hogy mostanában nem is indult semmi sem, ami kicsit szomorú, mert van amikor sokkal inkább néznék történelmit. Így képzelhetitek mennyire boldog voltam, mikor láttam, hogy hamarosan indul, az pedig hab volt a tortán, hogy a három főszereplőt szeretem. Sajnos azonban nem azt kaptam, amire számítottam, pedig ajj annyira nagyon-nagyon szerettem volna, hogy tetszedjen ez a sorozat. Annyira nagyon, de nagyon...
Igazából pontos okot nem tudok mondani, hogy miért nem tetszett. Az elejétől egyre gyűltek és gyűltek a dolgok, s hamar oda jutottam, hogy már csak azért nézem hogy vége legyen. Pedig tényleg, komolyan mondom nektek, nagyon szerettem volna szeretni, elfogultan ragaszkodtam hozzá. A legelső dolog, amikor már lelkesedésem vesztettem az a szerelem fellángolása volt főhőseink között. Mert sajnos sikerült relrontani.

Hiányoztak azok a részek, ahogy egymásba szeretnek. Borzasztóan összecsapták: egyik jelenetben még marták egymást, a következőben pedig már halálosan szerelmesek lettek egymásba, képesek lettek volna az életüket odaadni a másikért, holott szinte alig ismerték egymást. Ezen én nagyon nehezen tudok túllendülni, s tudom, hogy sokan vannak ezzel így. Hiányoztak a részek, ahol megismerték egymást.
De ha ezen még túl is teszi magát az ember, akkor ott van a főhősnő. A színésznőt nagyon tudom szeretni, mert borzasztóan aranyos, de a karakterétől sajnos a falamat is lekapartam képzeletben, részenként 10x, minimum. Semmit sem csinált csak nyafogott, a srácon kívül mindent és mindenkit elutasított, eljátszotta a komoly nőt majd folyton arról beszélt, hogy ő mennyire megváltozott, és milyen nehéz volt neki végig minden.

Tetőpontja az egésznek pedig az volt, hogy annyira kiszámítható volt az egész sorozat, hogy fogadni is lehetett volna rá. Minden pontosan ugyan úgy, de tényleg ugyan úgy történt, ahogyan a többi sorozat miatt azt gondolhattuk, abszolút semmi meglepetés nem ért minket, ami azért nem jó, mert ha valaki már sok sorozatot látott, akkor nem tudják az események fent tartani a figyelmét. Pedig végig néztem a 20 részt.
Ettől függetlenül nem mondanám azt, hogy rossz sorozat volt. Si Yoon nagyszerű színészkedése (amin ismét és ismét csak meglepődöm) és Sang Wook karaktere rengeteget dobott rajta, én úgy gondolom, ha valaki igazán szereti őket, akkor megéri vetni egy pillantást erre a sorira. Egyértelmű, hogy nem lett kedvencem, sok részt untam és voltak dolgok, amik nem tetszettek, de ettől függetlenül nem érzem azt, hogy bánom amiért megnéztem, szóval vessetek rá egy pillantást, hátha nektek tetszeni fog.

Zene: Sajnos sok szám nem készült a sorozathoz, amiért szintén mérges vagyok, hiszen az olyan igazi nyálas számok (amiket annyira imádok) mindig a történelmi sorik alatt mutatnak a legjobban, ajj de nagyon szép jeleneteket tudnak csinálni. A két számból Seung Yeon Sung 'Love is So Mean' c. száma viszont megtetszett.

Szereplők: És akkor lássuk csak főhőseinket a szokásos módon: külön-külön.

Yoon Si Yoon - Lee Whi: Igazi macsó srác, aki szereti bolondítani a lányokat, s tudja jól, hogy mennyire jóképű. A sorozat végére azonban kész férfivá válik. Lee Whi karaktere volt az, ami szerintem tartotta bennem a lelket a 20 rész alatt. Nem volt olyan hű de nagy szám az egész, de valamiért Si Yoon annyira át tudta adni a karaktere érzéseit, hogy folyton csodálkozva merengtem, hogy ez valóban az a Yoon Si Yoon, akit évekkel ezelőtt láttam képernyőn szerepelni zöldfülüként. A nehézségek és az események alakították a bolondos, kicsit idegesítő srácot olyan férfivá, aki kész arra, hogy megvédje a családját és a szeretteit, kész arra, hogy vezesse az embereket. Bár tipikus karakter volt, mégis szépen láthattuk a változást, ahogy egyre inkább megkomolyodik. Si Yoon pedig csak tapsot és tapsot érdemel, mindent megtett azért, hogy lábon tartsa a sorozatot.

Jin Se Yun - Sung Ja Hyun: Engedetlen lány, aki bár szereti családját, folyton elszökik és a maga feje után megy. Ahogy fent is említettem, sajnos nagyon nem sikerült őt megkedvelnem, pedig a színésznő nagyon aranyos. De annyira magatehetetlen nő volt, hogy fájt néznem. Az tény, hogy szerette a főhőst, de annyira nagyon, hogy az már egyenesen idegesítő volt. Nem érdekelte semmi és senki, még a saját családja sem, csak Hwi csak Hwi, folyton őt hiányolta, ha meg vele volt mindig arról beszélt, hogy neki mennyire nehéz, hogy mennyire szereti és hogy ő mennyit változott míg távol voltak egymástól. Tudjátok, hogy a belevaló karaktereket szeretem, akik tesznek valamit a sorozatban, nem csak sajnáltatják magukat, de ezúttal is egy ilyen karaktert kaptunk sajnos. Nagyon remélem, hogy Se Yun következő karaktere sokkal sokkal jobb lesz ennél.

Joo Sang Wook - Lee Kang: Mindent és mindenkit képes félresöpörni azért, hogy az övé legyen a trón. Már a legelején tudja az ember, hogy ő lesz az a 'gonosz' karakter, akit hamarosan úgyis nagyon fogunk sajnálni, mert tuti, hogy szeretethiányos a pali. Lee Kang karakterére is azt tudom mondani, hogy nagyon tipikus volt, de nekem a gyengepontjaim az ilyen látszólagos gonosz karakterek, akiknek van valami a háttértben, ami miatt kényszeresen bebeszélik maguknak, hogy ők rosszak. Lee Kang sem volt több, mint amit már láthattunk eddig, de ott volt a helye a soriban, és sajnáltam is őt. Sang Wook-ot nagyon jó volt látni ilyen szerepben is, ha belegondolok, szerintem nem is láttam még tőle történelmi szerepet. Ő és Si Yoon tartották a lelket a sorozatban.

Történet: 6/10

Zene: 7/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 7/10

Sorozat: High End Crush

High End Crush

Műfaj: romantikus, vígjáték
Részek száma: 20 (ezek 15 percesek)
Dátum: 2015 - 2016
Csatorna: Naver TV Cast

Ismertető: Choi Se Hoon egy nagyon híres színészekkel foglalkozó cég igazgatója. Egyébként beképzelt, gőgös, hisztis, őrületbe kergeti pszichológusát, tökéletesen meg van szokva azzal, hogy mindent megkap amit akar. Főhősnőnk, egy hegyen élő, minden modern dolgot nélkülöző gyönyörű lány, Yi Ryung, aki néha jön le a városba bevásárolni. Egyik ilyen alkalomkor kavarodásoknak hála őt állítják be modellnek Choi Se Hoon cégénél. A srác első pillantásba belehabarodik a lányba (azonban ezt a világér nem akarja elismerni), és mindenáron rá akarja venni, hogy írjon alá egy szerződést és emelkedjen színésznővé. Se Hoon nehezen fogadja a visszautasítást szerződéssel és az érzéseivel kapcsolatban, így rendesen összezavarodik megkeserítve ezzel pszichológusa és a lány mindennapjait. 

Vélemény: Szeretem az ilyen kis web-drámákat, Jung Il Woo pedig önmagában elég ok volt arra, hogy megnézzem ezt a sorozatot. Mikor elkezdtem alig tudtam letenni. Hihetetlenül vicces, aranyos és a maga módján egyedi volt. Tetszett nagyon, hogy főhőseink ellentétei voltak egymásnak, mind a ketten egy egy szélsőségek. Tele volt vicces jelenetekkel, volt, hogy visszatekergettem őket és mondanom sem kell, hogy végig vigyorogtam mind a húsz részt.

Kicsit aggódtam, hogy meddig húzzák a se veled se nélküled dolgot. Hosszabb volt az átlagnál, de meg is lehetett érteni, hisz ahogy mondtam mindketten nagyon nehezen fejezték ki magukat. Talán a végére már kicsit elegem lett belőle, sok volt, de ettől függetlenül vártam a pillanatot, amikor végre összejönnek. S mivel ilyen lassacskán jöttek össze, rengeteg romantikus pillanatot kapunk, némelyik aranyos, furcsa, szomorú vagy éppen vicces.
A vége hihetetlenül aranyosra sikeredett, én nem bánnék egy második évadot is, hisz nagyon megkedveltem kettejüket, Jung Il Woo és Jin Se Yun meglepően jó párost alakítottak, nem lenne rossz egy hosszú sorozatban is együtt látni őket. Tehát összességében szerintem egy nagyon aranyos sorozat volt, én tényleg nagyon élveztem, mindkét műfajban megállta a helyét, nem dramatizálták túl és felettébb élvezhető volt. Ne féljetek belekezdeni, Jung Il Woo hozza a formáját, ami önmagában elegendő ahhoz, hogy élvezzük a kis sorozatot.

Szereplők: No és akkor lássuk csak főhőseinket külön külön.

Jung Il Woo - Choi Se Hoon: Egy hihetetlenül beképzelt, egoista, öntelt, hisztis és gőgös srác, aki mindent megkap mindig amit akar, ezért roppant nehezen viseli a visszautasítást, majdhogynem beleőrül. Choi Se Hoon karaktere volt a vígjáték forrása a sorozatban, imádtam nézni ahogy kikészül és ahogy olyanokat tesz, amit épp ésszel az ember nem tenne. Az is hihetetlen vicces volt, hogy külön kellett konzultációt tartani neki a szerelemről... egyszerűen behalok rajta. Jung Il Woo ismét hozta a formáját, talán ő az egyedüli olyan színész, aki mindig ugyanazt alakítja mégis imádom őt. Mikor rossz kedvem van, mindig segít, hogy jobb legyen, csak lassan kifogyok a sorozataiból, szóval nagyon sokra számítok a jövőben!
Jin Se Yun - Yoo Yi Ryung: Egy csendes, aranyos lány, aki minden modern kütyüt nélkülöz, és miután nagyapja meghalt egyedül él egy kis hegyi házikóban. Hirtelen belekeveredik egy nagy katyvaszba, ami tetszik neki, de mégsem akar színésznő lenni. Yi Ryung karaktere nagyon szerethető volt, főképp, hogy kedvelte a főnököt, de nem volt benne biztos, hogy Se Hoon hogy érez, sőt, azzal is tisztában volt, hogy ez nem egy könnyű kapcsolat lenne. Tökéletes ellentéte volt főhősünknek, együtt pedig nagyon jól mutattak. Se Yun egyre ügyesebb, még van hova fejlődni, de tényleg egyre jobb lesz.

Történet: 7/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 7/10

Sorozat: Bridal Mask

Bridal Mask ~ Gaksital

Műfaj: akció, romantikus, dráma, politikai
Részek száma: 28
Dátum: 2012
Csatorna: KBS2

Ismertető: Korea Japán megszállása alatt áll. A japánok elnyomják a 'félszigetlakókat' akiknek egyetlen reménységük a reformerként feltűnő Gaksital, aki rendet tesz, és a népét védi. Történetünk főhőse Lee Gang To, aki hatalmas tehetségének köszönhetően csoszuniként bekerül a Japán rendőrségbe. Halott édesapja, és mentálisan sérült bátyja miatt kénytelen a japánoknak behódolni, így mindkét oldal rosszalló pillantásait viselnie kell. Lee Gant To legjobb barátja, Kimura Shunji, kinek apja és bátyja is 'vérbeli' japán. Shunji ehelyett csoszuni iskolában tanít, nem szól bele a politikába. A történet a két fiúról szól, ugyanis Lee Gant To lesz az, aki megkezdi a hajszát Gaksital ellen, hogy bátyját Tokióban kezeltethesse, Shunji pedig mindenképp megpróbál kitartani barátja mellett. Azonban ahogy haladnak az útjaikon, olyan dolgokba ütköznek, amikre soha sem számítottak volna.

Figyelem! A leírás SPOILERES (az egész), még a gif-ek is, szóval csak azok olvassák el, akik már látták a sorozatot! Meggyőzésként ennyi: a világ leghihetetlenebb, legcsodálatosabb sorozata.

Vélemény: Te jó ég. Hogy hogyan fogom megírni ezt a bejegyzést azt még nem tudom, mert alig 1 órája fejeztem be a sorozatot, így hihetetlenül a hatása alatt vagyok. Még egy ilyen hihetetlen jó, megrázó, lenyűgöző sorozatot nem lehet találni. De kezdjük csak az elejétől. Miért is kezdtem el? Már elég régóta tervezgettem, legfőképp Joo Won miatt. Aztán egyszer rátaláltam a neten az 'esküvői részre', s elhatároztam, mindenképp legelőre teszem a listámon. És nézzétek meg, milyen nagyon jól tettem....

Aztán úgy 1 hete néztünk a barátnőmmel videókat, és eldöntöttünk, hogy elkezdünk megnézni egy sorozatot, minden este 2-3 részt. Végül egyöntetűen erre esett a választás (barátnőm még mindig nézi, én az utolsó 12 rész nem 6, hanem 2 nap alatt néztem meg). Nagyon vártam már, hogy végre elkezdhessem, de féltem is tőle. Először is attól, hogy a sok politikai résztől unalmas lesz a sorozat, másrészt attól is, hogy 28 részes. Szeretem a 'szabadságharcos' filmeket, de 28 rész az nekem soknak tűnt.
Végül persze kiderült, hogy még elnézegettem volna a sorozatot egy darabig. Az egész ahogy volt egy mestermű. Fejet hajtok az előtt, aki kitalálta a sztorit, mert egyszerűen csodaszép volt, s erre még egy lapáttal rátettek a színészek is, köztük Joo Won, aki ezzel a szerepével kitúrta magának az kedvenc színész címet. A legszebb az volt, hogy mind a nép, mind a japán politikusok szemszögéből láthattuk a helyzetet, ami tökéletes rálátást ad arra, hogy milyen az, amikor idegen nép fennhatósága alatt áll egy állam.

Lee Gang To pedig ott tengett valahol középen, ahol egyik fél sem szereti. A sorozat előrehaladtával egyre fokozódik a helyzet, a feszültséget konkrétan tapintani lehet. A néző alig várja már, hogy kicsit csituljanak az események, hisz levegőt is kell venni. Lélegzetelállító volt, és nagyon, de nagyon igazságtalan. Igen, talán ezzel a szóval lehet a legjobban leírni az egész sorozatot. Igazságtalan volt, amit a japánok műveltek a csoszuniakkal. Igazságtalan volt, hogy Lee Gang To és Shunji egymás ellen kell forduljon, holott legjobb barátok voltak.

Igazságtalan volt, hogy egy, ugyanazért nőért égett a szívük. Igazságtalan volt az, ahogyan a nép bánt Lee Gang To-val, és fordítva. Igazságtalan volt Gaksital személye is Lee Gang To-ra nézve, és egyszerűen minden, de minden egy hatalmas nagy igazságtalanság és reménytelenség volt, ami megrázza az embert valahol ott legbelül. S bár nem volt sok romantikus jelenet, mégis épp elég volt, tökéletes és szívhez szóló. Gyönyörűek voltak a jelenetek, egyszerűen ezeket utánozni sem lehet, olyannyira. Mindenki hihetetlenül kitett magáért, aki részt vett ebben sorozatban és a csoda szó szerinti megalkotásában. Egyszerűen hihetetlen.

A részek vége pedig természetesen mindig a 'legrosszabbkor' zárt, de azokat a zárásokat annyira hihetetlenül sikerült megoldani, hogy mindenhol kirázott a hideg. Az utolsó jelenetnél pedig a kis lábujjamtól kezdve a fejem búbjáig libabőrös lettem, és bebizonyosodott, hogy lehetséges az, hogy egyszerre többször is kirázzon a hideg. A zenék is hihetetlenül jók voltak, többek között ezeknek köszönhető volt az a sok hideg rázás. De a zenékről majd lentebb.
Sorozatban lenyűgözőek voltak a ruhák, az épületek, tökéletesen sikerült az akkori kort megjeleníteni, nem csoda, hogy annyi pénzt öltek bele (10 billió won). Nem is tudom leírni, mennyire oda figyeltek minden apró részletre. Egyetlen egy rossz érvet sem tudok felhozni a sorozat ellen, egyetlenegyet sem. A sztori magával ragadó, a színészek lenyűgözőek, a megvalósítás hihetetlen. S alapból az az eszme, ami mozgósította a történtek, a valaha látott legszebb dolog.
Akció jelenetekért külön Oscar-t, hisz nagyon élethűek voltak. Joo Won-ról pedig olvastam, hogy nem vállalt kaszkadőrt, így sok sérüléssel zárta a forgatásokat, ezért is csak tapsolni tudok. Többet már nem is írok, így is regényt írtam, majd még a színészeknél. Ha valaki, aki még nem látta a sorozatot, de mégis elolvasta a véleményem, és ha még mindig nem győztem meg, akkor menj, és nézz videót a sorozatról, és hidd el, azonnal megjön a kedved hozzá. A Bridal Mask a kedvenc sorozatom lett, a rengeteg közül, amit valaha láttam. Köszönöm nekik, hogy megalkották.

Zene: Egyszerűen hihetetlen vooolt. Az OST-ok és a soundtrack-ek is nagyon nagyon szépek, egyszerűen imádom őket: Ulalasession 'Goodbye Day'. Ez volt az a szám, ami hozzájárult ahhoz, hogy még jobban meg akarjam nézni a sorozatot, és ez volt az a szám, ami miatt rengeteget sírtam. Többi kedvenc: 4Men 'I Couldn't', Bohemian 'In Your Arms', Joo Won és Lee Jung Hyun 'Judgement Day', Joo Won 'Love and Love'. 

És végül Holy, ami az egyik legmenőbb az összes közül. Szóval még rövidebben a zenéről, egyszerűen fantasztikus volt, tökéletesen biztosította, hogy az néző vagy sírjon, vagy rázza a hideg, vagy a körmét rágja, hogy most mi fog történni. Rosszat tényleg nem lehet mondani erre a nagyszerű, hihetetlen jó, megrázó sorozatra. A világ legeslegszebb, legtartalmasabb, legmeghatóbb sorozata. Komolyan mondom.

Szereplők: Csak a jól megszokott mondat: lássuk csak őket külön-külön. 

De mielőtt elkezdeném, el kell hogy mondjam, hogy az összes színész és karakter a szívemhez nőtt, nagyon nagyot alkotott mindenki: Lala (Han Chae Ah), akit nem emelek ki külön, de eszméletlenül szerettem. Lee Gang San (Shin Hyun Joon), akinek ez után a szerepe után az összes filmjét felírtam a listámra, mert annyira csodálatos volt, amit itt alkotott. Dam Sal Ri (Jeon No Min), akiért a legjobban szorítottam. Katsuyama (Ahn Hyung Joon), aki elnyerte nálam a legédesebb férfi díjat. Abe (Yoon Bong Kil), aki bebizonyította, hogy a japánok között is vannak jók. Jo társulatvezető (Son Byung Ho), aki megmutatta, hogy mennyit ér, ha az embernek erős támasza van. Kimura Taro (Cheon Ho Jin), akit a velejéig gyűlöltem. Koiso (Yoon Jin Ho), aki hatalmasat alkotott a sorozatban, elérte, hogy ránézni is utáljak. 
A gróf, a grófné, és azok fia (Ahn Seok Hwan, Ji Seo Yun, Choi Dae Hoon), akiket annak ellenére, hogy gonoszak voltak, nagyon bírtam. 
Min Gyu (Park Bo Gum), aki tökéletes sorozatot választott kezdéséhez. 
És végül, de nem utolsó sorban Deuk Soo (Kim Bang Won), 
aki egyértelmű kedvenc lett.

Joo Won - Lee Gang To: Nagyravágyó srác, aki a legrosszabb helyzetből is a legjobbat igyekszik kihozni. Két Lee Gang To-t ismerhettünk meg a sorozatban. A legelején egy szemétláda volt, de természetesen meg lehetett érteni, hisz az a hatalmas súly, ami ránehezedett, mint a család egyetlen, normális férfija, eszméletlen nehéz volt, s szegény már-már belerokkant. Észrevételem szerint, a legtöbb ember sajnos mindig csak a 'jó' szemszögét érti meg (ezt Shunjinál is mondom), nem gondol bele, hogy a 'gonosz' miért teszi azt amit. 

Így természetesen rossznak, gonosznak könyveli el. Néha bele kell gondolni, hogy ti mit tennétek a helyében. Örülök neki, hogy én mindig a másik szemszögét és figyelembe veszem, s így rájövök, hogy mennyire igazságtalan is tud lenni az élet egyesekkel. No de mivel ez a szöveg inkább Shunjira igaz, ezért térjünk vissza a mi Gang To-nkhoz. Ahogy haladt előre a sorozat úgy lett egyre jobb és jobb (míg Shunji egyre rosszabb és rosszabb). Egyszerűen nem tudtam nem imádni őt, hisz hihetetlen erős, kitartó volt egész végig.
Az a teher, amit az egész sorozatban cipelt, nekem fájdalmas volt, hát akkor még neki. Szívem szakadt meg érte, a sorozat elején és legeslegvégén is. Joo Won előtt le a kalappal, ezzel a szerepével végérvényesen kitúrta a helyéről Kim Soo Hyun-t, és kedvenc színészemmé vált. Amit itt alkotott az hihetetlen volt, elismerésem, és végre vágjanak már hozzá minimum 55 Oscart, mert nagyon megérdemeli. Külön elismerés neki (és az összes többi színésznek is), hogy sikerült a 28 rész alatt kitartaniuk, hisz rengeteg videó van fent a neten - miután (a vetítés alatt) a sorozat nagyon híres lett, túlhajszolták a színészeket, volt, hogy bent aludtak a forgatási helyszínen. Ez azért elég durva szerintem.

Jin Se Yun - Mok Dan: Hihetetlen erős nő, aki tudja, mivel jár az, ha ilyen nagy ember az apja, no meg a szerelme is. Őszintén kicsit tartottam a színésznőtől, hisz az első sorozat, amiben láttam, hasonló jellegű volt, és ott nagyon, de nagyon nem szerettem. Itt (ráadás volt, hogy sok videót néztem a forgatásról, és rájöttem, hogy ez a színésznő amúgy eszméletlen aranyos és kedves) nagyon, de nagyon megkedveltem, a karakterét és magát a színésznőt is.
Mivel az 'esküvős jelenetet' már a sorozat előtt láttam, ezért tudtam mi fog vele történni, így még fájdalmasabb volt végignézni az egész sorozatot. Őszintén először utáltam, amiért meghalt, hisz a boldog befejezés kettejüknek olyan szép lett volna, aztán rájöttem, hogy halálának különleges jelentése van: egyrészt hozzájárult ahhoz, hogy Shunji észhez térjen, másrészt bebizonyította nekünk, hogy Lee Gang To a nép mellett áll, és minden körülmények között segít nekik, nem csak a szeretett nőért tette amit tett. Egyszerűen gyönyörű volt.
Az igaz, hogy a két fiú között fokozta a feszültséget, de mind tudjuk, hogy nem ő volt az, aki miatt egymással szembefordultak. Mok Dan csak olaj volt a tűzre. Ennek ellenére nagyon szerettem, tényleg helye volt a sorozatban. Imádtam, amiért ennyire talpraesett és erős (s nem mellesleg okos), és amiért így kitart szerelme és apja mellett. A színésznő engem most lehengerelt, bár karaktere semmi újat nem mutatott, de őszintén ki nem sz*rja le, ha egyszer ennyire hihetetlen jól megállta a helyét.
Park Ki Woong - Kimura Shunji: Bár Joo Won is hatalmasat alkotott, meg kell hagyni, a legelképesztőbb színészi alakítást Park Ki Woong-tól láthattuk. Végignézni azt, hogy a kedves, mindig mosolygós tanár hogyan válik 'szörnyeteggé', egyrészt lehengerlő, másrészt nagyon szomorú volt. Amit az előbb említettem Lee Gang To-nál, az leginkább itt igaz, hisz Shunjinál nem egyszer láthattuk a sorozat során, hogy gyötrődik, fáj neki, és már már belebolondul a helyzetbe. Az a hatalmas nyomás, amit az apja tett rá, a bátyja halála, valamint a viszonzatlan szerelem keverve volt egy kis bizonyítási vággyal is, ami sajnos tönkretette szegényt. Őszintén, én végig neki szurkoltam (nem azért, hogy ő nyerjen, hanem hogy térjen észhez, és éljen boldog életet). Aztán a sorozat közepe után rájöttem, hogy nem fog menni, sajnos egyiküknek meg kell halnia ahhoz, hogy a másikuk élhessen. Mok Dan halála nagy hatással volt rá, sikerült végre észhez térítenie szegényt. Azt viszont el kell mondanom, hogy Mok Dan-ra picikét haragudtam, hisz akármilyen szemét is volt Shunji, miatta vette fel az egyenruhát. Persze az is teljesen jogos volt, hogy haragudott rá, így megint kétségek között gyötrődöm. Park Ki Woong előtt emelem kalapom, térde borulok és a többi, hisz az, amit egy sorozaton belül mutatott, szerintem mindent elárul színészi tehetségéről. Most a top listám jól összekeveredett, de az tény, hogy a 5 legjobb színészben benne van. El sem hiszem, hogy ilyen jó színészeket sikerült szalajtani ehhez a sorozathoz, hisz nem csak a főszereplők voltak lehengerlőek, hanem még az egy rész erejéig feltűnő színészek is.

" - Nem olyan ez, mint tojással dobálni a követ?
- Igen, hiábavalónak tűnik. A vékony tojáshéj, ha kőhöz vágják, természetesen darabokra törik. De a kő, bármilyen kemény is, élettelen. A tojás, bármilyen gyenge, de él. Az idő múltával a kő elporlad, homok lesz belőle. De majd valamikor egy tojásból kikel a csirke, és rátapos arra a homokra. Eljön majd a nap, mikor Japán Birodalom öldöklése és erőszakos elnyomása nem fogja tudni legyőzni a tojást. "

Lee Gang To - Dam Sal Ri

" Ha meghalok, hát meghalok.
Nem fogok térdet hajtani a szörnyetegek előtt. "

Mok Dan

" Gaksital-nak élnie kell. Mert Gaksital egy fénysugár a sötétben élő csoszuniak számára."

Mok Dan

" - A háború az jó dolog. Történelmünket a háborúk teszik naggyá.
És ez áldozatok nélkül nem megy.

- Ez marhaság! A háború nem más, mint hullagyár. A megszállásotok nem nagyszerű történelem, hanem lemoshatatlan bűn."
Ueno Hideki - Lee Gang To

Történet: 10*/10

Zene: 10*/10

Színészek: 10*/10
Karakterek: 10*/10