Film: Always

Always ~ Only You

Műfaj: melodráma, romantikus

Játékidő: 108 perc

Premier: 2011. szeptember 20.

Ismertető: Cheol Min egy csendes férfi, nem túl tiszta múlttal. 1999-ben bajnok volt, a box volt az élete. Miután otthagyta, piti csalásokból tartotta fenn magát, majd 4 évig börtönbe is került. Ki lenne büszke egy ilyen múltra? A másik főszereplő, egy kedves, nyitott személyiségű lány, Jung Hwa. Főiskolás korában balesetet szenvedett, melynek következtében elvesztette látását, és szüleit is, így elég nehézkes számára a világ. Szokása, hogy minden este egy öreg bácsikával nézi a sorozatokat. Egy nap a bácsi felmond, és Cheol Min kerül a helyére parkolóőrként. Nincs mit tenni, Jung Hwa és Cheol Min minden este közösen sorozatoznak, és egyre jobban ismerik meg egymást, még a szótlan fiú is megnyílik a lány előtt. Szép lassan szerelem szövődik kettejük között, s hamarosan élettársak lesznek. Kiderül, hogy Jung Hwa visszanyerheti a szeme világát, azonban sürgősen meg kell műteni. A műtétre pedig pénz kell. Így Cheol Min eldobja személyazonosságát, és illegális verekedésbe kezd, hogy segíthessen egyetlen szerelmének.

Vélemény: Rengeteg olyan film és sorozat van, ahol az egyik fél (ez általában a nő szokott lenni) vak, a férfi pedig egy furcsa alak. Ez sem volt más, ismerős, régi sztori. De annyira jól esett látnom. Nem is tudom jobban kifejezni magam. Imádtam. Pedig a csöpögős drámákért nem vagyok oda. Személy szerint nem bántam volna, ha egy minimum 16 részes sorozatot is csináltak volna ebből a filmből, ezekkel a színészekkel. Én túl rövidnek éreztem, még úgy elnézegettem volna őket egy darabig.

A tetőpontnál, amikor a srác harcol, én egy kicsit meghosszabbítottam volna. Akkor talán még jobban el lehetett volna érni a drámai hatást. Tényleg csak ez az egy baj volt az egésszel. Meg talán az, hogy nem volt számomra egészen világos, hogy miért kerüli a srác a lányt. Hisz semmi szégyellni valója sincs, annak ellenére, hogy ő úgy érzi. Különösen tetszettek az verekedős jelenetek, élethűek voltak, és annak külön örültem, hogy kicsit betekintést nyerhettünk a 2 főszereplő múltjába.
S úgy tartják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, amit itt sikerült remekül bebizonyítani. Imádtam őket, amikor együtt voltak, legyen az szó sorozat nézésről vagy éppen bármi másról. Annyira édesek voltak, tökéletes páros. Volt benne pár poénos rész is, de azért a dráma vitt mindent. Voltak jelenetek, ahol össze kellett szorítanom a fogamat, nehogy sírjak, de a végén már nem bírtam, s csak eltörött a mécses. A soundtrack a végén pedig nagyon szép volt, teljesen kirázott a hideg tőle.

Szereplők: Lássuk csak két főhősünket külön külön.
 So Ji Sub - Cheol Min: Csendes, sötét múlttal rendelkező férfi, akinek a megszokott életét hirtelen fenekestül felfordítja egy élettel teli nő. De a zord külső mindig érző szívet takar. Odaadása, és szeretete a nő iránt páratlan volt. S bár nem szeretem az ilyen személyiségű pasikat, ő mégis a szívemhez nőtt. Annyira sajnáltam, amiért ilyen dolgokat kellett kiállnia, és amiért ennyi érzéssel kellett megküzdenie. S mondanom sem kell, akárhányszor csak ránéztem (a film közepétől a végéig) majdnem elkapott a sírás. Hihetetlenül sajnáltam őt, de tényleg. És ha belegondolunk, hány jó ember lehet a világon, akik rossz környezetbe születtek, és hány meg hány gonosz és szívtelen alak van, akik teszik a szépet a világnak és az embereknek. Erre mondják azt, hogy semmi sem az, aminek látszik. So Ji Sub-ot remek volt ilyen szerepben látni, imádtam.

Han Hyo Joo - Jung Hwa: Az, ahogyan a világhoz állt, egyszerűen elképesztő volt. Elfogadta, hogy nem olyan, mint más emberek, és ezt a másságot a javára fordította. Tényleg nagyon megkedveltem őt. Bár a végén kicsit haragudtam rá (tisztában vagyok vele, hogy nem jogosan), amiért nem ismerte fel a srácot egyből. Azt vártam, hogyha megérinti akkor rájön, vagy valami. De nem. És ez rosszul esett Cheol Min-nak, így rossz volt nekünk is. De, a lényeg, hogy a végén minden jól alakult. A színésznővel már találkoztam, és szerintem itt remek volt. Már-már tényleg elhittem, hogy nem lát. Szerintem ezek a szerepek a legnehezebbek. Fogyatékos, vak, pszichopata... stb. Ezekről az alakításokról tudjuk eldönteni, hogy tényleg remek színészi képességgel rendelkezik e az adott személy. A borítóképek pedig nagyon, nagyon szépek.

Történet: 9/10
Színészek: 9/10
Karakterek: 9/10