Black Knight: The Man Who Guards Me
Részek száma: 20
Dátum: 2017 - 2018
Csatorna: KBS2
Ismertető: Történetünk főhősnője a szorgos és munkájában remek Jung Hae Ra, aki utazási tanácsadóként dolgozik. Gazdag családból származott, de édesapja halála után mindenüket elvesztették, így egyedül próbál megbírkózni az élet nehézségeivel. Sztorink ott kezdődik, hogy egy megbízás miatt Szlovéniába kell utaznia, ahol egy véletlen folytán találkozik a jóképű és titokzatos Moon Soo Ho-val, s együtt töltenek egy teljes napot. A sorsszerű találkozás hamarosan megismétlődik, s kiderül, hogy nem csak gyerekkorukra, hanem 200 évvel ezelőttre is visszanyúlik a kapcsolatuk, ugyanis régen is szerelmesek voltak egymásba, mint nemes férfi és rabszolga lány.
Vélemény: Kíváncsi voltam a sorozatra, s mikor lefutott az első két rész el is kezdtem. Bár kicsit furcsa volt, de aranyos és érdekes történetnek ígérkezett, plusz sok rész nyúlt vissza a múltba is, ami különösen tetszett. Bár annyira nem voltam elszállva tőle, mégis kíváncsian vártam a folytatást, és hétről hétre becsületesen néztem a részeket. Nem is tudom, hogy hol volt az a pont, ahol már csak azért folytattam, mert egy sorozatot sem akarok abbahagyni amit már elkezdtem.
A zenei aláfestés gyönyörű volt, a Szlovéniai jelenetek álomszépek, a ruhák is egy teljes külön hangulatot adtak az egésznek. De ezeken a dolgokon kívül sajnos azt kell hogy mondjam, semmi, de tényleg semmi sem fogott meg / tetszett a 20 teljes részen keresztül. Nem tudom, hogy más is így volt-e vele, vagy én jártam egyedül így. Nem idegesített a sorozat, nem kapartam a falat, de egyszerűen annyira nem fogott meg, hogy egyáltalán nem érdekelt benne semmi.
A történet unalmas volt, a jelenetek furák (egyesek nagyon, nagyon furák), a karakterek egy síkon mozogtak, a fordulatok teljesen kiszámíthatóak voltak, a romantika túl gyors és túl hirtelen lett mély főhőseink között, így azt sem tudtam élvezni. A 20 rész hihetetlen sok volt, szerintem több, mint a fele nem volt már csak időhúzás, felesleges párbeszédekkel és jelenetekkel. Pedig én úgy gondolom, hogy egy nagyon jó kis sztorit össze lehetett volna ebből hozni, de ez a hajó már kifutott.
Mást nem is nagyon tudok nektek mondani róla. Szlovénia tényleg gyönyörű volt a sorozatban, a ruhák úgyszintén. Főhősnőnk és Sharon is viselt egy egy olyan szép darab kabátot, hogy csak ámultam és bámultam. A gifeken látható vörös kabát is gyönyörű volt. Sharon varrodája is nagyon szép volt, nagyon megadta a hangulatot a sorozatnak. Ezeken a dolgokon kívül azoban mást nem tudok mondani, ami tényleg tetszett volna, vagy felkeltette volna az érdeklődésemet.
Sajnálom, hogy nekem ilyen mostoha-sorsra jutott ez a sorozat, de tényleg nagyon rég láttam ennyire unalmas történetet. Nagyon remélem, hogy más nem járt úgy, mint én, bízom benne hogy akadnak nézők, akik élvezettel kísérték végig a 20 részt. Ajánlani én semmiképp sem tudom ajánlani senkinek sem, de ha valaki kinézte már magának mindenképpen kezdje el, hisz kitudja, lehet, hogy kedvenc sorozata lesz. Nem vagyunk egyformák, mindenki mást szeret.
Zene: Az OSTok közül két szám van, ami nagyon nagyon tetszik: Paul Kim 'Goodbye Kiss' és Maktub & Seo Young Eun 'Hope'.
Szereplők: És akkor lássuk csak főhőseinket a szokásos módon, sorjában.
Kim Rae Won - Moon Soo Ho: Minden nő álma, a tökéletes férfi. Mindent megtesz szerelméért, egy rossz szava sincs semmire, mindent elnéz, minden igényét kielégíti egy szó nélkül. Őszintén nekem Soo Ho túl, nem is tudom, túl olyan képzeletbeli volt. Vagy nem is tudom, hogy mondjam. Egyszerűen túl jó volt mindenben, túlságosan is tökéletes volt ahhoz, hogy úgy ember legyen. Nem tetszett, hogy mindenféle kérdezés nélkül elnézi a főhősnő minden tettét. Áhh, egyszerűen a 'papucs' pasi egy újfajta megtestesítője volt, semmiképp nem nyerte el a tetszésemet. Sajnálom, hogy ez lett a karakterből, mert az első részekben szimpatikus volt, de hát ez a szimpátia hamar eltűnt. Durva, de Rae Won-tól ez még csak a második szerep volt, amit láttam, pedig sok sorozata van. Remélem a jövőben majd tudom pótolni őket lassacskán.
Shin Se Kyung - Jung Hae Ra: Keményen dolgozó nő, aki nem szeret másra támaszkodni. Ennek ellenére hamar enged a pasinak, s miután eljátszotta, hogy ő azt tanulta az élettől, hogy csak magára számíthat, a pasi egy röpke 'majd én segítek' mondattal teljesen megnyugtatta és eloszlatta főhősnőnk minden kételyét, aki ezután semmit sem csinált, csak úgy tengett az árral. Először ő is szimpatikus volt, mert ténylegesen olyannak tűnt, aki nem támaszkodik senkire, hanem a maga lábán megáll. De annyira hamar eljátszotta magát, hogy az valami hihetetlen volt, kifejezetten zavart a hozzáállása az egész életéhez. Sajnos sem a főhős, sem a főhősnő karaktere nem nyert meg magának, ami tovább csökkentette az amúgy is rossz sorozat színvonalát. Se Kyung-nak vannak nagyon jó szerepei, de sajnos ez az utóbbi kettő nagyon átlagon aluli volt, remélem a jövőben mellőzi majd ezeket.
Ismertető: Történetünk főhősnője a szorgos és munkájában remek Jung Hae Ra, aki utazási tanácsadóként dolgozik. Gazdag családból származott, de édesapja halála után mindenüket elvesztették, így egyedül próbál megbírkózni az élet nehézségeivel. Sztorink ott kezdődik, hogy egy megbízás miatt Szlovéniába kell utaznia, ahol egy véletlen folytán találkozik a jóképű és titokzatos Moon Soo Ho-val, s együtt töltenek egy teljes napot. A sorsszerű találkozás hamarosan megismétlődik, s kiderül, hogy nem csak gyerekkorukra, hanem 200 évvel ezelőttre is visszanyúlik a kapcsolatuk, ugyanis régen is szerelmesek voltak egymásba, mint nemes férfi és rabszolga lány.
Vélemény: Kíváncsi voltam a sorozatra, s mikor lefutott az első két rész el is kezdtem. Bár kicsit furcsa volt, de aranyos és érdekes történetnek ígérkezett, plusz sok rész nyúlt vissza a múltba is, ami különösen tetszett. Bár annyira nem voltam elszállva tőle, mégis kíváncsian vártam a folytatást, és hétről hétre becsületesen néztem a részeket. Nem is tudom, hogy hol volt az a pont, ahol már csak azért folytattam, mert egy sorozatot sem akarok abbahagyni amit már elkezdtem.A történet unalmas volt, a jelenetek furák (egyesek nagyon, nagyon furák), a karakterek egy síkon mozogtak, a fordulatok teljesen kiszámíthatóak voltak, a romantika túl gyors és túl hirtelen lett mély főhőseink között, így azt sem tudtam élvezni. A 20 rész hihetetlen sok volt, szerintem több, mint a fele nem volt már csak időhúzás, felesleges párbeszédekkel és jelenetekkel. Pedig én úgy gondolom, hogy egy nagyon jó kis sztorit össze lehetett volna ebből hozni, de ez a hajó már kifutott.Sajnálom, hogy nekem ilyen mostoha-sorsra jutott ez a sorozat, de tényleg nagyon rég láttam ennyire unalmas történetet. Nagyon remélem, hogy más nem járt úgy, mint én, bízom benne hogy akadnak nézők, akik élvezettel kísérték végig a 20 részt. Ajánlani én semmiképp sem tudom ajánlani senkinek sem, de ha valaki kinézte már magának mindenképpen kezdje el, hisz kitudja, lehet, hogy kedvenc sorozata lesz. Nem vagyunk egyformák, mindenki mást szeret.Zene: Az OSTok közül két szám van, ami nagyon nagyon tetszik: Paul Kim 'Goodbye Kiss' és Maktub & Seo Young Eun 'Hope'.
Szereplők: És akkor lássuk csak főhőseinket a szokásos módon, sorjában.
Shin Se Kyung - Jung Hae Ra: Keményen dolgozó nő, aki nem szeret másra támaszkodni. Ennek ellenére hamar enged a pasinak, s miután eljátszotta, hogy ő azt tanulta az élettől, hogy csak magára számíthat, a pasi egy röpke 'majd én segítek' mondattal teljesen megnyugtatta és eloszlatta főhősnőnk minden kételyét, aki ezután semmit sem csinált, csak úgy tengett az árral. Először ő is szimpatikus volt, mert ténylegesen olyannak tűnt, aki nem támaszkodik senkire, hanem a maga lábán megáll. De annyira hamar eljátszotta magát, hogy az valami hihetetlen volt, kifejezetten zavart a hozzáállása az egész életéhez. Sajnos sem a főhős, sem a főhősnő karaktere nem nyert meg magának, ami tovább csökkentette az amúgy is rossz sorozat színvonalát. Se Kyung-nak vannak nagyon jó szerepei, de sajnos ez az utóbbi kettő nagyon átlagon aluli volt, remélem a jövőben mellőzi majd ezeket.
Történet: 3/10
Zene: 8/10
Színészek: 7/10
Karakterek: 5/10
