Sorozat: Encounter

Encounter ~ Boyfriend

Műfaj: romantikus, melodráma

Részek száma: 16

Dátum: 2018 - 2019

Csatorna: tvN

Ismertető: Történetünk főhősnője Cha Soo Hyun, elit körbe született nő, akinek apja politikus, a férfi, akivel érdek házasságba lépett, pedig egy hatalmas cég vezetője. A történet ott kezdődik, hogy elválnak egymástól ugyanis a férfi megcsalta őt. Soo Hyun ezután csendesen vezeti a hoteljét. Egy visszafogott, de kedves nő, akiről egy rossz szót sem szólhatnak. Főhősünk, Kim Jin Hyeok ezzel szemben egy teljesen átlagos férfi. Éppen állást keres, de elhatározza, hogy elutazik Kubába egy kicsikét felfrissülni. Főhőseink egy véletlen folytán itt találkoznak, ugyanis Cha Soo Hyun munkaügyben érkezik ide, s úgy alakul, hogy egy teljes napot együtt töltenek ebben a csodálatos városban.

Vélemény: Nagyon vártam már ezt a sorozatot, egyrészt azért, mert szeretem az ilyen lassú lefolyású, inkább érzelmekre alapuló sorozatokat, és pont ilyesmihez volt kedvem is, plusz Park Bo Gum nagyon nagy kedvencem, így mindig nagyon várom a szerepeit. Hát, őszintén nem fogok nektek sokat mesélni erről a sorozatról. Nagyon, de tényleg nagyon ritkán fordul velem elő az, hogy szenvedjek egy sorozattal, de itt ez volt, azt hittem sosem lesz már vége.

Unalmas volt. Borzasztóan. Maga a sztori nagyon jó és érdekes lett volna, hisz ugye azon volt a hangsúly, hogy van egy megtört nő, akinek látszólag mindene megvan, de közben meg magányos, családjával a kapcsolata nem felhőtlen, és csendben éli a monoton életét. A főhősünk ezzel szemben energiával teli, kicsattan az érzelmeitől. Mikor találkoznak a fiú teljesen belehabarodik a lányba és elhatározza, hogy kizökkenti őt az életéből, színt visz a szürke életébe.

Ez annyira menő is lehetett volna, ha kicsit jobban megcsinálják a sorozatot. A baj az volt, hogy egyrészt már a legelején oda-vissza vannak egymásért (oké, de ezt még meg lehet érteni, mert ilyen szerelem volt első látásra), de kb. a 6. résztől kezdve 2 darabra szakadnak az részek. Az első felében sajnálkoznak, hogy milyen szomorú a szerelmük, majd elmennek valahova, romantikus szövegekkel bombázzák egymást, de már annyira nyálasak voltak, hogy nekem sok volt (ez azért nagy szó).

A részek második felében pedig történik valami, ami elszakítja őket egymástól, vagy éppen elfordulnak egymástól azzal a szöveggel, hogy neki jobb lesz nélkülem. És ezeket a részeket ismétlik újra és újra és megint újra egészen addig, míg vége nem lesz a sorozatnak. Ez volt a legnagyobb hibája. Olyan szépen fel lehetett volna építeni, tök meghatóra és elgondolkodtatóra megcsinálni, de az, hogy minden rész kb. ugyanarról szólt, valami borzasztóan unalmas volt.

Mást nem tudok nektek róla mondani, biztosan van, akinek nagyon tetszik a sorozat, de én végigszenvedtem az egészet, pedig nagyon vártam és nagyon jó sorira számítottam. Szóval ajánlani semmiképp sem tudom, főleg azoknak nem, akik hozzám hasonlóan nem szeretik a felesleges drámázást és a túlzott, néha alaptalan romantikát, de ha szemeztek vele és szeretitek a színészeket akkor adjatok neki egy esélyt, hiszen ki tudja, lehet, hogy nektek nagyon fog tetszeni a sorozat.

Zene: A zenék közül kettő darab szám tetszik nagyon: Eric Nam 'The Night' illetve Saltnpaper 'Take Me On' című száma. Mindkettő nagyon cuki szám.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket a szokásos módon: külön-külön.

Song Hye Kyo - Cha Soo Hyun: Csendes és visszafogott nő, aki úgy gondolja, hogy neki semmi jó sem jár már az életben, ezért a maga által felhúzott kis börtönben él egészen addig, míg meg nem ismeri az igazi szerelmet. Soo Hyun alapvetően egy szerethető karakter volt számomra a sorozat elején, tényleg tök kedves volt és valahogy tök jól átjött ez a semmiképp sem negatív, de valahogy mégis depressziós karakter. Utána sok volt nekem, mert annyit kavarta ott a dolgokat, hogy a sorozattal együtt ő is sok lett. Nem tudta eldönteni, hogy most mit csináljon, a rész egyik felében azt mondta, hogy ő mindenen átvezeti ezt a szerelmet, a rész második felében pedig azt, hogy a fiúnak jobb lesz neki nélküle. Ez még 1-2x okés, de mikor minden áldott részben ez volt... A színésznő egyébként meglepő módon nagyon aranyos volt ebben a szerepben, a rövid haj pedig szerintem nagyon jól áll neki.

Park Bo Gum - Kim Jin Hyeok: Érzelmekkel és szerelemmel teli fiú, aki miután megismeri a főhősnőt másra sem tud gondolni, csak rá. Jin Hyeok karakterével már az első perctől kezdve az volt a gondom, hogy nekem nem volt túl férfias. Valahogy a 16 rész alatt inkább könyörgött a csajnak hogy szeresse viszont, mintsem kimozdította őt a szürke hétköznapjaiból, amiről alapjáraton szólni akart a sorozat. Úgy tűnt, hogy ezerrel teper, majd sír, mikor a nő visszautasítja, vagy éppen szakít vele, könyörög neki, hogy maradjon vele. Ez annyira fura volt nekem, egy női karakter részéről is sok az ilyen viselkedés, de egy férfiéről borzasztó. Sajnos ez a szerepe Park Bo Gum-nak nagyon nem tetszett nekem, sőt, az összes eddigi látott szerepe közül szerintem ez volt a legrosszabb, de ettől függetlenül nagyon szeretem őt.

Történet: 4/10

Zene: 7/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 4/10

Sorozat: All In

All In

Műfaj: dráma, romantikus, krimi

Részek száma: 24

Dátum: 2003

Csatorna: SBS

Ismertető: Történetünk főhőse, In Ha, gyerekkorától kezdve kártyacsalóként dolgozik nagybátyjával. Bár ijesztő fiú, nagyon sok barátja van és szeretik őt. Egyszer találkozik a környéken élő lánnyal, Soo Yeon-nal, akinek szépsége és kedvessége azonnal megfogja a fiút. Minden szépen is alakul, azonban a lány apja adósságba keveredik, s In Ha próbál a lány segítségére sietni de hiába. Soo Yeon apja meghal, In Ha-t pedig 7 évre börtönbe csukják. Amikor kiszabadul kaszinóban fog dolgozni, ahol sorsszerűen ismét találkozik a templomot otthagyó és kártyaosztó munkáját nem rég kezdő Soo Yeon-nal, s a köztük lévő szerelem újra lángra kap.

Vélemény: A múltkori pozitív csalódástól fellelkesülve ismét egy régebbi sorozatot választottam megnézésre, ami ezúttal az All In lett. Sajnos gifeket nem taltam a sorozathoz, így most csak képeket tudok berakni a bejegyzéshez. Na de lássuk is akkor a sztorit. Alapvetően a romantika van a középpontban, valamint az, hogy főhősünk egy nagyon rendes és kedves férfi, aki sehogy sem tud szabadulni az őt körülvevő sötét és baljós környezettől, akármilyen nagyon is próbálkozik.

Mivel szeretem az ilyen sötétebb romantikus sorikat ezért izgatottan vártam, hogy milyen szépen fogják nekünk levezetni a történetet. De sajnos ez nem sikerült pont úgy, ahogy azt elképzeltem. A múltkori sori által megtanultam, hogy akármennyire is régi egy sorozat, lehet bitang jó és megható története, még ha az tipikus is. Ez annyira nem tetszett. A főhősnő karaktere is olyan semmilyen volt, a romantika túl gyorsan alakult ki közöttük utána meg folyton sírtak egymás után.

Egyszerűen egyáltalán nem hatott meg, nem is érdekelt már a végére, csak azért néztem meg, mert megfogadtam, hogy egy sorozatot sem fogok abbahagyni. Szóval igen, ezúttal ez csalódás volt számomra, hamarosan ismét tervezek egy régi sorozatot megnézni, remélem az jobban össze fog jönni. Ajánlani sem igazán tudom ajánlani senkinek, ha régi jó sorozatot szeretnétek látni, akkor is van olyan ami jobb ennél. Persze ha már kinéztétek akkor kezdjetek bele, hátha nektek tetszik.

Zene: Volt egy soundtrack, amit folyton bejátszottak alá, és ami nyerő volt, ha meghallom most is azt akkor egyből eszembe jut a sorozat. A zenék közül viszont csak Park Yong Ha 'Like The First Day' című száma nyerte el a tetszésemet.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak történetünk két főhősét külön-külön.

Lee Byung Hun - Kim In Ha: Ijesztőnek és ridegnek kinéző férfi, de valójában nagyon rendes és kedves, rengeteg ember imádja őt. In Ha karaktere olyan so-so volt. Kicsit tetszett is, hogy nem volt sem beképzelt, sem gonosz, és a környezete és helyzete ellenére próbált rendes maradni, körömmel kapaszkodott, hogy szabaduljon. Ami viszont annyira nem tetszett az az volt, hogy néha kicsit olyan mimikaszegénynek éreztem a színészt. Persze kicsit rideg volt a karakter, de amikor épp mosolygott vagy boldog volt azt is erőltetettnek éreztem kicsit, ami azért rontott a karakter összképén szerintem. Ettől függetlenül mindenképp egy kedvelhető személy volt, sokkal jobb volt mint jópár eddig megismert karakter. A színésszel hihetetlen, de még egyszer sem találkoztam egy sorozatban sem, de láttam, hogy több sorozata is listán van.

Song Hye Kyo - Min Soo Yeon: Kedves és aranyos lány, aki nagyon hűséges típus. Soo Yeon alapjáraton egy jó karakter lehetett volna, de sajnos sikerült őt is elrontani a folytonos hisztijeivel. Nem értem miért van az, hogy a koreai sorozatok több mint felében a főhősnő rontja el mindig a sztorit. Persze ez ezúttal nem így volt, mert annyira kiakasztó nem volt, de azért kicsit idegesített. Meg a végén... hát én elhiszem, hogy elhatározta, hogy örökké szeretni fogja a férfit, de az, hogy akárhányszor képernyőre került csak azt tudta elmondani, hogy ő milyen hűséges mert ő nem fog máshoz hozzámenni, na az kicsit idegesítő volt. Már jobban érdekelt ha egy teljesen jelentéktelen szereplő kerül a képernyőre, mert tudtam ha őt látjuk megint akkor csak ismétli önmagát újra meg újra. Hye Kyo-t nem szeretem, mint színésznő, mert eddig csak hisztis karaktereket láttam tőle, reméljük a jövőben változtat majd egy kicsikét.

Történet: 5/10

Zene: 7/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 6/10

Sorozat: Descendants of The Sun

Descendants of The Sun

Műfaj: romantikus, melodráma
Részek száma: 16
Dátum: 2016
Csatorna: KBS2

Ismertető: Történetünk főhőse egy különleges, úgynevezett alfacsapat egység  vezetője, Yoo Shi Jin. Véletlenül találkozik Kang Mo Yeon doktornővel Koreában, aki azonnal elrabolja a szívét, és meg is próbálják ezt a randi dolgot, de nem igazán sikerül nekik, ugyanis a férfit mindig elszólítják kötelezettségei. Pár hónap múlva Urukban találkoznak, ahová önkéntesként küldik a doktornőt abba a katonai táborba, ahol történetesen Yoo Shi Jin van. Az elfojtott szerelem pedig ismét fellángol közöttük. Shi Jin legjobb barátja, Dae Young, aki szintén katona a második főhősünk, aki menthetetlenül szerelmes egy katonaorvosnőbe, Myeong Joo-ba. Szerelme viszonzásra talál, azonban a lány altábornagy apja eltiltja őket egymástól.

Vélemény: Sokak nagy kedvence (persze az enyém is), Song Joong Ki épp hogy leszerelt, örömünkre azonban ismét katonaruhát öltött egy sorozat kedvéért. Szerintem az is, aki nem nézte a sorozatot, tud róla, hogy milyen hatalmas nézettsége volt, konkrétan a csapból is a Descendants of The Sun folyt, hírek, mémek, képek, gifek, zenék, videók és minden egyéb. A nagy kérdés az, hogy valóban méltó-e a sorozat akkora hírnévre?

A válaszom rövid és egyértelmű. Nem. Tény, hogy egy átlagon felüli, remek sorozatról van szó. A baj csak az, hogy túl nagy hibái voltak ahhoz, hogy ekkora hírnévre tegyen szert. És akkor kezdjük ezekkel a hibákkal. Ami talán a legnagyobb bukta volt az egészben, hogy nem volt átfogó történet. Hiányzott az a valami, ami miatt várjuk, hogy mikor derülnek ki a dolgok. Ez nem volt meg, a történet csak folyt előre mindenféle átfogó sztori nélkül.
A másik nagy hiba, az maga a főhős párosunk volt. Hiába tarol Song Joong Ki, hiába imádnivaló a karaktere, egyszerűen az ő szerelmi száluk nem illett bele a sorozatba. Mo Yeon doktornőből pedig hiányzott valami báj, valami nőiesség ami meghatóvá tette volna a szerelmüket. Voltak részek, ahol már Shi Jin poénjai befásultak, abból pedig végképp elegem lett, hogy a nő minden részben elmondja neki, hogy ezek a poénjai segítik őt.

S mivel ez alapjáraton egy romantikus sztori akart lenni, ez is elég nagy bukta volt. Nem úgy mint mellékpárosunk, akiket én szívem szerint simán beraktam volna főszereplőknek, holott nem túl híres színészekről van szó. Bár Myeong Joo katona volt, kicsit merev és amolyan igazi vezető egyéniség, mégis sokkal több nőiességet fedeztem fel benne, mint a főhősnőben. Dae Young-gal imádtam őket, Song Joong ki ide vagy oda.
Az ő szerelmük volt az, ami tökéletesen passzolt abba a hangulatvilágba, amit a sorozat nagyon ügyesen megteremtett. Szóval igen, bár mindkét hiba csekélynek tűnik, valójában hatalmas nagy bakik, ami miatt úgy gondolom, hogy nem egy mesterműről van szó. Ezek mellett már apróságok voltak az olyan dolgok, mint hogy a nő magassarkúban jött önkénteskedni és le nem vette volna a lábáról, pedig nagyon nem volt okés.

Vagy amikor a nagy szerelme majdnem meghalt (ugye a szívleállásos résznél) alig akad ki (ha azt valaki sírásnak meri nevezni, akkor az illető még nem látott jó színészt sírni), arról nem is beszélve, hogy Shi Jin acélteste több lövést és egy szívleállást is kibír, aztán még járkál is, mint aki épp hogy csak véletlen elcsúszott a jégen és beverte a karját. Talán kicsit keménynek tűnök, de ezek olyan dolgok voltak, amik rontanak az egészen.

Azonban, ezek mellett szerencsére, volt a sorozatnak egy eszméletlen szuper, édes, izgis és fergeteges része, ami miatt úgy gondolom, hogy egy átlagon felüli sorozatról van szó. Először is maga a hely ahol forgattak egy teljesen más világba repített minket. Habár megvoltak benne a tipikus koreai elemek, mégis valami teljesen új volt, ami egyszerűen vonzza a néző tekintetét, minden percet izgalmassá és felejthetetlenné tesz.

Az is hihetetlen jó volt, hogy ennyi nemzetiséget, ennyi nyelvet és kultúrát sikerült belecsempészni a sorozatba. Ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy valami teljesen újat éltem át részről részre. Amit még ki kell emelni azok az akció részek, amik hihetetlen élethűre sikerültek, látszik, hogy a színészek vért izzadva szenvedtek ezért a teljesítményért, ami bizony nagyon meglátszik minden egyes percben. Emelem kalapom.
Hatalmas piros pont még a sorozatnak a vígjáték részéért is, ami az eddigi legjobb volt amit sorozatban láttam. Talán az tette ennyire élvezhetővé, hogy alapból egy komoly történetről van szó, és amikor ezekbe becsempészték a poénokat... fergeteges volt, komolyan. Volt olyan rész amit többször visszatekertem, és még harmadjára is ugyanúgy megnevettetett. Na igen... ezek a fránya kettős érzések...

Összefoglalva egy nagyon egyedi sorozat volt hihetetlen hangulattal, hihetetlen színészekkel és hihetetlen teljesítménnyel, mégis van egy buktató része amiről eltekinteni nem lehet. De ennek ellenére én úgy gondolom, hogy ezt egyszer mindenkinek látnia kell, úgyhogy mindenképp írjátok fel a listátokra, és valahová előre, mert nem tűrhet halasztást. S mivel a véleményem eme részének már a végénél járok, szeretném megköszönni HaNeul munkáját, aki hihetetlen sebességgel, nagyszerű minőségben lehetővé tette számunkra, hogy magyarul is élvezhessük a Descendants of The Sun című sorozatot. Köszönjük! :)

Zene: Ha volt valami ami tökéletes volt a sorozatban, akkor az ez volt. Hihetetlen, hogy mennyi gyönyörű számot sikerült beszerezni, és hogy ezeket a számokat milyen hihetetlen menő, megható vagy éppen csak simán kellemes pillanatokban játszották le nekünk újra és újra, ami nagyon nagyon, de nagyon sokat dob a sorozaton, és ami hozzájárul a különleges hangulat megteremtéséhez, amiről már annyit csacsogtam odafent. És akkor én nem is részletezem, itt van az összes kedvencem: Xia 'How Can I Love You', Chen 'Everytime', Davichi 'This Love', Lyn 'With You', Mad Clown és Kim Na Young 'Once Again', Yoon Mi Rae 'Always', M.C. The Max 'Wind Beneath Your Wings', K.Will 'Talk Love'. Mint látjátok, rengeteg híres énekes a hangját adta a sorozathoz.

Szereplők: És akkor lássuk csak történetünk négy főhősét külön külön. De először szeretném megemlíteni, hogy nagyon sok karakter a szívemhez nőtt. Ott volt a gézengúz Kim Gi Bum, akit nem lehetett nem imádni, Ja Ae és Sang Hyun párosunk, akiknek jobban szurkoltam, mint a főhősöknek. Nem szabad elfelejteni Danielle-t sem, aki hát hűha... Agus is hihetetlenül teljesített, imádtam a gonosz fejét. Végül pedig Onew karaktere. Nagy kedvencem a Shinee, de valahogy őt sosem kedveltem. A sorozat elején is egyből éreztem rajta azt, amiért nem szeretem, de meglepetésemre nagyot alakított. Pár részen keresztül igazán nagy lelki vívódáson megy keresztül, amit olyan szinten alakított, hogy pár színész igazán megirigyelhetne.

Song Joong Ki - Yoo Shi Jin: Az alfa csapat vezetője, aki megbízható, tehetséges, és rendkívül jó barát. Shi Jin karakterének egy oldala amolyan tipikus koreai főhős volt, beképzelt, poénokkal teli, de ugyanakkor majd meghalna a szeretett nőért. Ami miatt azt mondom, hogy mégis egy kicsit különb karakterről van szó, azt a vezető rangjának köszönheti, ugyanis tényleg láthattuk rajta, hogy egy vérig becsületes és hazafi férfiról van szó, aki bármelyik pillanatban meghalna beosztottjaiért. Ami nem tetszett benne, az hogy a nőt már már istenítette, sajnos az utolsó párbeszédük is csak arról szólt, hogy ő vajon hogyan érdemelt ki egy ilyen (véleményem szerint semmilyen) nőt. Az volt a baj, hogy én túlságosan nem szerettem a főhősnőt ő pedig túlságosan magasztalta, és ez így nekem nem volt kóser. Song Joong Ki régebbi sorozatait valahogy mindig abbahagytam (pont olyan korszakban voltam), de mind listán van, és szerintem nyáron sort is kerítek rájuk, mert egyszerűen nem lehet betelni ezzel a színésszel. Annyira látszik, hogy mennyi erőfeszítést tesz az egészbe. Remélem sokszor lesz hozzá szerencsém a jövőben. Hajrá.

Song Hye Kyo - Kang Mo Yeon: Egy karrierista, kedves nő, aki orvosként dolgozik egy kórházban. Azonnal elrabolja Shi Jin szívét, szerelme pedig gyorsan viszonzásra talál. Na igen... Mo Yeon. Nem túlzok amikor azt mondom, hogy szerintem az idei év legrosszabb női karaktere lesz. Minden részben elmondta, hogy ő mekkora szépség, hogy ő milyen szexi (még ha csak a poén kedvéért is), csak oktatni tudott és semmi mást, és amikor Shi Jin-nel volt úgy éreztem, hogy inkább tanár diák kapcsolatban állnak. Szörnyű volt komolyan, legszívesebben kiradíroztam volna. Voltak persze olyan részek, ahol aranyos volt és szerethető, de sajnos roppant kevés ilyen volt, valahogy nem sikerült sehogy sem megszeretnem őt és úgy érzem, hogy a színésznőt tényleg csak szépségéért tették be főhősnek. Tény, hogy eddig más sorozatban nem láttam, no de hogy sírni nem tud, az már egyszer tuti biztos.
Jin Goo - Seo Dae Young: Shi Jin legjobb barátja és bajtársa, aki kicsit merev és hidegnek tűnik, holott egy hihetetlen rendes és szerethető férfiról van szó. Dae Young karaktere és szerelmi története mérföldekkel Shi Jin előtt járt, már az első pillanattól megragadja a néző figyelmét, aztán már csak azt veszed észre, hogy annyira szurkolsz neki, hogy remeg a kezed. Eszméletlen, hogy mennyire élethűen sikerült megalakítani ezt a karaktert, hisz én úgy gondolom, hogy sokkal összetettebb volt Shi Jin-nél, sokkal több erőt és befektetést igényelt egy ilyen egyáltalán nem megszokott karaktert megalkotni. Idei kedvencek között van, az már egyszer biztos, és komolyan mondom, akkor voltam a legboldogabb, amikor őt mutatták. Myeong Joo-val olyan aranyosak voltak, hogy tényleg azon agyaltam sokszor, miért nem ők a főhősök. Jin Goo számomra teljesen új színész, nem találkoztam még vele, szóval nagyon remélem sok, sok főszerepe van, mert nyáron maratonozni fogok, az biztos.

Kim Ji Won - Yoon Myeong Joo: Katonaorvosnő, aki menthetetlenül szerelmes Dae Young-ba, de édesapja elválasztja őket egymástól. Fent is említettem már, hogy nagyon szerettem őt. Ő sem volt tipikus női karakter, valami teljesen új volt. Egyenes, vezető személyiség, de láss csodát mégis sokkal nőiesebb volt, mint a főhősnőnk. Én általában annak a romantikus szálnak vagyok a híve, ami a szemünk előtt bontakozik ki és most nagyon meglepődtem, hogy ennyire megszerettem őket. Sokkal érdekesebb és megható volt nézni a civakodásukat vagy éppen a fájdalmas pillanataikat, mint a két főhős között fejlődő románcot. A színésznőt eddig kisebb szerepekben láttam, de őszintén itt nagyon megkedveltem, remélem, hogy ez a sorozat mindkettejük számára kellő hírnevet teremtett ahhoz, hogy a jövőben sok főszerepben lássam őket. Ha pedig egy sorozat erejéig ismét összeállnának, biztosan első nézője lennék minden mástól függetlenül, hisz nagyon jól mutattak együtt.

Történet: 8/10

Zene: 10/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10