Sorozat: Weightlifting Fairy Kim Bok Joo

Weightlifting Fairy Kim Bok Joo

Műfaj: romantikus, vígjáték, sport
Részek száma: 16
Dátum: 2016 - 2017
Csatorna: MBC

Ismertető: Kim Bok Joo egy nagyon tehetséges súlyemelő, emelett nagyon akaratos, de ugyanakkor kedves és megértő is. Édesapja egy kis csirkés éttermet vezet, nagybátyja pedig egy nem túl híres színész. Ő és legjobb barátai (no meg az egész súlyemelő brigád) nem túl népszerű a többi kar és legfőképp a fiúk között, de ez nem is érdekli őket túlságosan, hisz egymásnak és a súlyemelésnek élnek. Történetünk főhőse a legpimaszabb mosollyal megáldott Jung Joon Hyung, aki nagyon tehetséges úszó, de egy trauma miatt sokszor vét hibát. Természetesen ő is arra az egyetemre jár, ahová Kim Bok Joo. Egy nap két főhősünk egy nem túl kellemes helyzetben találkozik. Először (of course) utálják egymást, de Joon Hyung hamar rájön, hogy ő ismeri valahonnan a lányt.

Vélemény: Már másnap befejeztem a sorozatot ahogyan levetítették az utolsó részét, de még csak most volt időm (végre) írni is róla pár sort. Kezdjük hát a legelejétől, miért is néztem meg? Őszintén nagyon örültem, hogy Nam Joo Hyuk végre olyan főszereplő, akinél nem szeretem jobban a másodhegedűst (Yook Sung Jae tavaly előtt számomra teljesen lepipálta), ráadásul a tavalyi szerepei nagyon tetszettek, szóval alig vártam már.

A színésznőnek is örültem, ráadásul nagyon vágytam már egy túldramatizálástól mentes sorozatra, ahol egyszerűen csak élvezni kell a történteket. Nos, ez a sorozat tökéletesen ilyen volt. Imádtam minden percét. Egy hihetetlen aranyos, édes, cukormázas, vicces és mindenféle dramatizálástól mentes történetet kaptunk remek főszereplőkkel, gyönyörű jelenetekkel és vicces helyzetekkel. Tipikusan olyan végigmosolygós sorozat ez.
A sztori is nagyon tetszett, legfőképp a két főhős jövője, múltja és jelenje volt a középpontban. Tetszett nagyon, ahogyan részről részre egyre jobban megismertük őket és a többi szereplőt is, akik a végére egy remek kis csapatot alkottak. Sikerült a történtekbe sok komolyságot is cseppenteni a vicces helyzetek között, mint a jövőben való bizonytalanságot, a családot és annak fontosságát, a barátokat és természetesen a szerelmet.

A vígjáték része remek volt, rengetegszer volt, hogy visszatekergettem egy-egy jelenetet, mert annyira vicces volt, hogy muszáj volt még egyszer látnom. Ez persze legfőképp a karaktereknek volt köszönhető, akik tökéletesítették a sztorit. Én minden szereplőt nagyon megkedveltem, még mellék, mellék és mellék karaktereket is, minden apró kis szerep még aranyosabbá tette ezt az amúgy is írtó édes és nagyon aranyos sorozatot.
A szerelmi szálak is max pontosak. Az ember azt hinné, hogy egy ilyen sztoriban a főhősnő már az első részben halálosan szerelmes lesz főhősünkbe (ahogyan az lenni szokott) aztán szenved és szenved, majd a főhős egyszer rájön hogy hát ő is szerelmes, és ennyi. A-A. Ez itt (szerencsére) nem így volt. Nagyon szépen sikerült felépíteni a kapcsolatukat, tényleg olyan volt, amiről elhiszi a néző, hogy ők tényleg szeretik egymást.
Már nem tudom pontosan, hogy hol volt az a pont, amikor a fiú rájött, hogy szereti a lányt, de már bőven benne voltunk a történetben. Nem kapkodták el a dolgokat, ami miatt lett ilyen aranyos ez a történet. Most képzeljétek el, ha már az első részben oda lettek volna egymásért... A drámai részek is a helyükön voltak, pont annyi volt benne, amennyi kellett, nem dramatizálták túl sem a történteket sem a szerelmüket (nagy szerencsénkre).
Én minden részt nagy örömmel néztem végig, ahogy kijött a rész már másnap néztem is angol felirattal, egyszerűen imádtam őket, és szörnyen sajnálom, hogy véget ért. Mást nem is tudok mondani, csak ismétlem magam. Mindenkinek ajánlom, aki egy aranyos, dramatizálástól mentes, üde, mosolygós, vicces és írtó cuki sorozatra vágyik, mert ez a történet ebben a témában abszolút legjobb volt, amit eddig láttam az évek alatt.

Zene: Pont olyan volt, mint a sorozat. Aranyos és nagyon üde. Nagy kedvencem nem igazán lett, de ezek a számok telón maradtak: Kim Jonh Wan 'You and I', Han Hee Jung 'Dreaming', Standing Egg 'I'll pick you up', Ahn Hyun Jung 'Is This Love', Kim Min Seung 'From now on'.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak történetünk két főhősét a megszokott módon.

Lee Sung Kyung - Kim Bok Joo: Nagyon tehetséges lány, aki nem igazán hisz a szerelemben egészen addig, míg vele meg nem történik. Kim Bok Joo szerintem egy abszolút szerethető női főhős volt, akinek bár nagy a szája, és nem túl nőies, mégis nagyon aranyos és kedves tud lenni. Örültem, hogy a megszokottól eltérő főhősnőt kaptunk, abszolút beleillett a sorozatba, én végig nagyon kedveltem őt. Nagyon aranyosak voltak együtt, igazán jó lenne, ha kapnánk tőlük mondjuk egy komoly melodrámát is, ahol szintén együtt lennének főszereplők. Szerintem írtó menő lenne. A színésznővel én pont egy éve találkoztam először sorozatban, az ottani szerepéhez képest ez az ellenkezője volt, hihetetlen tehetséges nő, komolyan mondom. Ha nem ismertem volna fel arcról, sosem jövök rá, hogy ez az a színésznő aki a Cheese In The Trap-ban volt az a dilis lány. Remélem nagyon sok főszerepe lesz még a jövőben, tuti nézni fogom.
Nam Joo Hyuk - Jung Joon Hyung: Szintén nagyon tehetséges a sportágban, amit űz, de egy trauma miatt sokszor vét hibát, akármennyire is próbál koncentrálni. Hát emberek, én rég láttam ilyen aranyos és cuki főhőst, mint Joon Hyung. Olyan hihetetlen, überédes volt, hogy nem lehetett vele betelni. Nagyon tetszett, ahogyan először barátként volt a lány mellett, majd szép lassan rájött, hogy mennyire szereti őt. Nagyon kedveltem őt, a fejekről amiket vágni tudott, pedig ne is beszéljünk. Eszméletlen! Nam Joo Hyuk nekem nagy kedvencem már tavaly óta, így nagyon nagyon örültem, hogy itt végre olyan főhős, akinek minden erőnkből szorítunk. Nagyon, de tényleg nagyon sok főszerepet szeretnék még látni tőle a jövőben, legyen az vicces vagy komoly sorozat, abszolút nézője leszek. És nézzétek meg, a végére is értem ennek a bejegyzésemnek is. Utolsó sorban is csak ajánlani tudom mindenkinek!

Történet: 8/10

Zene: 8/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Film: No Breathing

No Breathing

Műfaj: sport

Játékidő: 118 perc

Premier: 2013. október 30.

Ismertető: A történet központjában 2 srác áll. Az egyik Won Il, akinek édesapja úszó volt, de meghalt a No Breathing alkalmazása közben. Így apja barátjánál nevelkedett, és nem érdekelte többé az úszás. Csakhogy alkohol fogyasztása miatt kicsapják a suliból, és egy sportiskola úszócsapatába fogják felvenni. Eleinte nem törődik az úszással, de később mindent belead, és kiderül, hogy ő is képes a No Breathing-re, akárcsak apja. S Korea legkiválóbb úszóbajnokává válik. A másik főszereplő srác Woo Sang, aki egy gazdag családból származik, és Korea egyik úszó csillaga. De Ausztráliában balhét csinál, így azt az egy évet, ami az olimpiáig van hátra, egy koreai iskolában fogja tölteni és történetesen Won Il szobatársa lesz. A két srác mindent belead, és egy azon lány szívéért versenyeznek.

Vélemény: Az elképzelés nem volt rossz, sőt, a megvalósítás sem volt teljes kudarc. Mégis van pár észrevehetetlen hiányosság a filmben. Ami a legidegesítőbb volt az egészben, hogy a 2 srácnak nem volt 'közös' története. Mármint az elején még tök idegenek egymás számára, aztán az összebarátkozós rész kimarad, rögtön legjobb barátokká válnak, akik segítik egymást a nehéz helyzetekben. Ez furcsán jött le szerintem mindenkinek. A másik, ami még nem kóser, hogy mi történt azzal a sráccal, akit megvert. Annyit mutatott, hogy az eszméletlenül fekszik, és az orvos csak inti, hogy nem. De mi nem? Nem élte túl?

Akkor letartóztatták volna. Vagy csak simán nem fog többé úszni? Akkor miért nem indítottak pert ellene? Na szóval ez nem volt tiszta. Szerintem csak gyorsan el akarták intézni, hogy kicsapják a suliból, és nem jutott eszükbe jobb ötlet. Na, ennyit a negatív kritikákról. Van ám sok jó dolog is a filmben. Az első: nagyon örülök, hogy ténylegesen mutatták azokat a jeleneteket , amikor versenyeztek. Mármint, hogy végig, rendesen mutatták. A vége pedig nagyon jóra sikerült. Így volt igazi köztük a verseny. Valamint, az, hogy az olimpián nem tudtuk meg, hogy ki nyert (ugye csak 1 nyertes lehet), hanem csak mutatták, hogy elindulnak, nagyon jól jött ki. Így egyik srácot sem kicsinyítik le.

Szereplők: Na lássuk csak főhőseinket a szokásos módon, külön-külön.

Seo In Guk - Won Il: Nagyon tehetséges srác, aki nem hajlandó úszni annyira nagy traumaként érte apja halála. Szeretem, szeretem! Az Answer me 1997 óta tényleg nagyon szimpatizálok vele. Jó színész, és az itteni alakítása is remek volt. Karakterét is szerettem. Kicsit szánalmas, sajnálatra méltó volt Woon Il, és idegesítő, hogy nem tett az elején szinte semmit, csak evett. Na igen, hogy a francba nem fulladt meg a színész? Mind kettő srác történetében volt egy-egy drámai jelenet, ezekből az övé sokkal jobbra sikeredett. Tényleg nagyon megható és csodaszép volt. A karaktere nagyon jó volt, és végig szurkoltam neki, hogy szedje össze magát, mert képes rá, és meg tudja csinálni. Testalkatra inkább nézz ki Lee Jong Suk úszóbajnoknak, a keskeny csípője és a széles vállai miatt, de azt meg kell hagyni, hogy In Guk-nak sokkal, de sokkal jobb teste van. Komolyan, ezerszer.
Lee Jong Suk - Woo Sang: Beképzelt és arrogáns srác, aki szintén nagyon tehetséges. No, már párszor vele is találkoztam. Szerintem dokinak jobb, mint úszóbajnoknak, na de nem azt mondom, hogy rossz volt. Ez csupán egy meglátás. Karaktere tipikus volt: a gazdag fiú, akit túlhajszol az apja, ezért egy beképzeltséggel vezeti le. Sajnáltam, mert rengeteg mindent tett meg azért, hogy oda jusson, ahova, és még ott az a betegsége is, amire bár nem fektettek nagyobb hangsúlyt, mégis megemlítették. És nagyon örültem, hogy végül sikerült az apjával is 'megbékélnie'. Na és abban a pillanatban, mikor ő is elkezdte a No Breathing használatát, nagyon boldog voltam, és csak vigyorogtam mint egy tejbe tök. Ezaz! Sikerült! Megcsináltad! Te is képes vagy rá! Mindketten képesek vagytok rá, és mindketten győztesek, örök bajnokok vagytok!

Történet: 8/10

Színészek: 8/10
Karakterek: 8/10