Film: 71: Into The Fire

71: Into The Fire

Műfaj: dráma, háborús

Játékidő: 120 perc

Premier: 2010. június 16.

Ismertető: A film egy igaz történetet dolgoz fel. 1950 augusztus 11.-én 71 diákkatona 11 órán keresztül tartotta fenn a Pohangi lánygimnáziumot, mint fontos védvonalat. Ebben a filmben bár egyértelműen a 71 diák a kulcsfontosságú, mégis 2 diákra éleződik ki legfőképp a történet. Az egyik Jung Bun, aki parancsnoka lesz a diákoknak, mivel a dél-koreaiaknak rengeteg más területen is kell tartsák a fonalat, így kénytelek egy fiatal fiút megtenni kapitánynak. A másik Kap Jo, akit gyilkosság vádjával börtönbe akarnak zárni, de ő inkább állt be diákkatonának. A 2 srácnak a nézetei ég és föld távolságra vannak egymástól, ami rengetek ellentétet szül kettejük és a csapat között is. A dolgokat pedig még inkább bonyolítja az, hogy a közel 69 diák életében nem tartott még fegyvert a kezében.

Vélemény: Nem is tudom hol kezdjem. Mikor elkezd az ember nézni egy filmet, és már azzal kezdik, hogy 'igaz történeten alapul', akkor úgy nézzük végig a filmet, hogy belül zokogunk: igen, ez mind, mind megtörtént. Ez a film egyik legjobb példája annak, hogyan lehet egy jó drámát megalkotni. És nem túldramatizált akármit. S én nem vagyok egy érzékeny gyerek, de ez a film nem 1-2 könnycseppet csalt ki a szememből. Bár a katonás filmek alapból mindig jobban meghatnak.
De, térjünk ki a filmre. A legelején rögtön egy csata közepébe csöppentem, így csak két dolgon kattogott az agyam. Az egyik, hogy mi a fene folyik most itt, a másik pedig, hogy mennyire eszméletlen jók a fegyverek, a robbanások, a tankok. A film jeleskedik ezen téren, valamint a ruhák, a színek... egyszerűen minden tökéletes összképet nyújtott, így nem is tudom semmivel lehúzni e téren a filmet. 
Különösen tetszett, hogy a 71 diák úgy állt a katonasághoz, hogy na majd mi ezeket simán kinyírjuk. Aztán az első összecsapáson jött a szomorú igazság, és kiderült számukra, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek elképzelték. Ráébredtek, hogy a háborúnak mekkora súlya van, és milyen könnyen meg tud halni egy ember. A legszebb jelenetek azok voltak, amikor a diákok magukat feláldozva próbáltak reményt adni a túlélésre a többieknek, egyszerűen csodaszép.
És a film végén nem csak egy diák volt, aki ezt tette. Minden egyes ilyen résznél a zsepi után nyúltam, és hiába próbáltam magam nyugtatni, hogy ez csak egy film, mert a legvégén ahogy az a túlélő férfi mesél, teljesen felrázza az embert, hogy minden egyszer megtörtént, és igen, voltak olyan fiatal diákok, akik kitartottak, és harcoltak egymásért. Egyszerűen csodálatos, hogy valaha léteztek ilyen emberek.
A színészek, a karakterek, a feldolgozás, a zene. Minden. Még utolsó dolog, amit itt megemlítek, hogy sikerült (bár csak pár perc erejéig) elhitetniük, hogy az ellenség is ember, és ők is ugyanúgy haza akarnak menni. De mivel ezt most a 71 diák szemszögéből láthattuk, így egyértelmű, hogy az északiak lettek a gonoszak. De tényleg sosem szabad senkinek sem elfelejteni, hogy legyen az bármilyen nemzetségű, származású katona, ő is csak egyet akar: hazamenni.

Szereplők: Lássuk csak történetünk két főhősét külön külön.

T.O.P - Jung Bum: Ő volt az a karakter, aki a legelejétől ott volt velünk. Az láttuk, amit ő, azt éreztük amit ő. Mivel már van tapasztalata a háborúban (bár nagyon sok nem lehet), őt rakják be parancsnoknak, holott egyáltalán nem alkalmas rá. Nem azért, mert nem rátermett, hanem mert olyan traumát élt át legelőször, ami végig kísérte fennmaradó élete során. Nem akarta, hogy függjenek tőle, hogy az ő parancsát kövessék, nem akarta ezt a hatalmas terhet cipelnie a hátán. De sajnos a sors így hozta. T.O.P-ról a Commintment c. filmjében nem sok jó mondtam, túl merev. De itt pont ez a merevség volt tökéletes ehhez a karakterhez. Szóval nem mondanám, hogy profi színész. Inkább csak jó olyan szerepet kapott. S bár a filmben alig szólalt meg, mégis sikerült átéreznünk mindent, amit ő is.

Kwon Sang Woo - Kap Jo: Tipikusan olyan karakter, akit az ember szíve szerint felpofozna, majd könnyes szemekkel jeget tennie az ütésre. Az elején természetesen nagyon nem bírtam: nagy pofájú, ki vagyok én kölök volt, aki egy gyerek megölésétől sem riad vissza. Tehát teljes ellentéte Jung Bum-nak. Mégis már az elején sejti az ember, hogy nemsokára a szívünk fog megszakadni érte. Szegény szüleit az északiak ölték meg, s mivel nem tudott legálisan a diákkatonák közé állni szegénysége miatt, egyetlen megoldás maradt számára. Különösen tetszett, hogy a 2 srác volt fent a legvégén a tetőn, és bár tudták, hogy meg fognak halni, mégis kitartottak, és hitték, hogy ennek így nem lehet vége. Az elején kicsit zavart, hogy ilyen idős színészt raktak be diákszerepre, de a film közepére már észre sem vettem.

                      

Történet: 9/10
Színészek: 9/10
Karakterek: 9/10