Sorozat: Chicago Typewriter

Chicago Typewriter

Műfaj: fantasztikus, romantikus, vígjáték

Részek száma: 16

Dátum: 2017

Csatorna: tvN

Ismertető: Történetünk főhőse egy sztárokat megirigyelő rajongói táborral rendelkező híres író, Han Se Joo, aki fiatal kora ellenére hatalmas tehetséggel van megáldva. Hírnevének és múltjának hála egy kissé beképzelt, fennhéjázó, és mindenféle kapcsolatot kerülő férfiról van szó, aki reggeltől estig csak ír, élete tökéletesen be van osztva. Egészen addig, míg nem találkozik egy régi írógéppel és egy különös lánnyal, Jeon Seol-lal, aki felfordítja az életét. Egyre különösebb dolgok történnek vele: álmában, néha pedig ébren is látomásai vannak a Japán megszállás idején élő énjéről, és az akkori Jeon Seol-ról is. Kezdetben azt hiszi megőrült, de aztán rájött, hogy mindez okkal történik. Ráadásul megjelenik a kissé különös és jóképű Yoo Jin O.

Vélemény: Nagyon nagyon vártam a sorozatot, hisz a két főhős srác nagyon nagy kedvencem, plusz az előzetes és a borítóképek is nagyon ígéretesnek tűntek, szóval alig vártam, hogy végre elinduljon. Igazából nem igazán voltam vele tisztában, hogy miről is fog szólni a sztori, de az első pár rész után nagyon tetszett. Szeretem az ilyen időben ugráló sorozatokat, plusz ez olyan korban játszódik, amit én nagyon nagyon kedvelek.

Szóval az indítás nálam remek volt. Sajnos a vizsgák miatt azonban szüneteltetnem kellett, de most végre befejeztem a fennmaradó részeket. Nem is tudom, hogyan kezdjem. Nagyon különleges sorozat volt szerintem, sok minden miatt. Ami a legjobban tetszett, az természetesen az ugrálás a múlt és a jelen között. Nagyon megfogott ez a függetlenségi dolog a múltban, imádtam azokat a jeleneteket. Alig vártam, hogy azokat vágják be.

Plusz a stílus, a ruhák, maga a Carpe Diem, egyszerűen minden annyira menő volt, hogy személy szerint még jobban tetszettek azok a jelenetek. De természetesen a jelen nélkül nem lett volna olyan, amilyen. Aranyos volt, ahogyan a beképzelt és csak magával foglalkozó író megtapasztalja a szerelmet és az igaz barátságot. Ráadásul a végére nagyon jóban lettek hárman újra, ami kicsit szomorú is volt, meg természetesen szép is.

Fordulatokból sem volt hiány, sokszor ért meglepetés, ami azért ritka, hisz már rengeteg sorozatot láttam. Nagyon tetszett, ahogyan alakul a múltbeli életük és ahogyan az a jelenre is kihatással van. Szinte mindig összekapcsolódtak a dolgok, ami még inkább élvezhetővé és izgalmassá tette. Szóval ez ügyben egyetlen egy rossz szavam sem lehet. Nagyon megszerettem a karaktereket is (kivéve talán a nőt), így of course még inkább a szívemhez nőtt az egész sorozat.
A lefutás is remek volt, mondhatni lassacskán indulnak be a dolgok, de kellőképp fent tudták tartani a nézők érdeklődését, majd egyre fokozódott a hangulat. Ami talán annyira nem tetszett az a főhős és a főhősnő között lévő romantika. Nekem kicsit felesleges volt, őszintén én tökéletesen meglettem volna ezúttal romantika nélkül is. Túlságosan sajnáltam Yoo Jin O-t, plusz a lány ragaszkodása és imádata nekem kicsit sok volt.

SPOILER: A vége szerintem nagyon megható volt, én személy szerint megkönnyeztem, nagyon nagyon örültem, hogy sikerült neki a regényben elrejtőznie, nem tűnt el, de ugyanakkor szörnyen szomorú volt, hogy ő csak vár, és él a múltban a fájdalmaival, míg a két főhős éli tovább az életét. Ilyen hihetetlen szomorú karakter befejezést én nagyon rég láttam. Magára az eseményekre rátérve, én szörnyen haragudtam a lányra.
Eleinte hittem, hogy nyomós oka volt bárkit is megölni a két fiú közül, de nekem ez az indok gyerekes volt. Nyilván ott vannak az 'enyhítő' körülmények, de akkor is szörnyen utálatosnak tartottam. A helyében én soha de soha nem tettem volna ezt. Mivel a lány megbánta tettét, ezért is emlékezett a múltbeli életére, ezért valamennyire úgy vagyok vele, hogy oké, rosszul esik neki is, de én tuti biztos, hogy nem fogom elfelejteni. SPOILER VÉGE.

Összességében tehát, bennem nagyon megmaradt a sorozat, abszolút olyan, amit többször is nagyon szívesen megnéznék. Jó szívvel fogok visszaemlékezni a sztorira és a hármasunkra is. Mindenkinek ajánlom, aki kicsit el szeretne rugaszkodni a szokásostól, aki szeretne egy sorozatot látni tele izgalmakkal, remek stílussal, hidegkirázós jelenetekkel, gyönyörű zenékkel, és aminek olyan nagyon fontos dolgok állnak a középpontjában, mint az igaz barátság, a szerelem és a hazafiasság.

Zene: Nagyon nagyon szépek voltak, tökéletesen illett a sorozathoz. Az összes ost telefonon marad: Kevin Oh 'Be My Light', Boni Pueri 'Come With Me' és 'Time Walk', Sg Wannabe 'Writing Our Stories' és végezetül a legszebb, Saltnpaper 'Satellite'.

Szereplők: No és akkor lássuk csak történetünk 3 főhősét sorjában.
Yoo Ah In - Han Se Joo: Beképzelt író, aki tökéletesen megtervezte az életét, a napjait is. Elzárkózik mindentől és mindenkitől, de természetesen egy családi trauma miatt. Se Joo karaktere szerintem meglepően idegesítő volt, természetesen a jó értelemben. Kicsit elrugaszkodott a megszokott, beképzelt főhősöktől, volt benne valami plusz, amit csak Yoo Ah In volt képes beletenni. Őszintén engem a sori elején szörnyen idegesített, sokszor fejen vágtam volna. Aztán egyre inkább enged fel ő is, gyönyörűséges karakter átalakuláson megy keresztül. Amúgy nagyon vicces volt, ahogy Ah In kinézett ezzel a hajjal. Gyerekek szörnyű, de tényleg. Mennyit számít a haj, nem igaz? A múltbéli jelenetekben, a Dicaprios stílusával és hajával... szerintem mindenki nyála csorgott. Nagyon durva. Yoo Ah In abszolút kedvencek között van, nagyon szeretem őt, így nem tudok már semmi újat sem mondani, csak azt, hogy minél több szerepben szeretném látni őt.

Lim Soo Jung - Jeon Seol: Életvidám lány, aki próbálja mindenben a jót látni. Hihetetlenül jól lő, de akárhányszor fegyvert vesz a kezébe, megjelenik előtte a múltbéli énje, így inkább egy kávézóban dolgozik, noha állatorvos. Fent is említettem már, hogy hogyan álltam a karakterével. Az elején kedveltem őt, aranyos volt, aztán a végére szörnyen megharagudtam rá. Egyáltalán nem volt sem jogos, sem érthető amit csinált, szörnyen haragutam, de tényleg. A legvégén mindenesetre próbáltam megbékélni vele, de a fő attrakció akkor is a két pasi volt, a női karakter elbújhatott mellettük. Soo Jung számomra egy viszonylag új színésznő, eddig csak egy filmben láttam, de mint utánanéztem, nem is szerepel sok sorozatban. Különösebb bajom nem volt bele a karakter ellenére, a jövőben remélem jobb szerepeket kap majd.
Ko Gyung Pyo - Yoo Jin O: Hirtelen jelenik meg, senki sem tudja, ki ő, mit keres itt. Én már az elején nagyon szimpatizáltam vele, aranyosnak tűnt és kicsit titokzatosnak is. Aztán ahogy egyre többet tudtunk meg róla, úgy sajnáltam egyre jobban őt, s bár tudtam, hogy nem lesz túl szép a befejezése, azért mégis reménykedtem. Hihetetlenül szomorú volt az ő szála a sorozatban, nem egyszer sírtam miatta. Nekem sokkal jobban elnyerte a szimpátiám, mint a főhős, noha őt is nagyon szerettem. Idén kedvenc karakterek között benne lesz, biztos vagyok benne. Tényleg nagyon szerettem őt. Ko Gyung Pyo már nagyon nagyon régóta kedvencek között van. Örülök, hogy egyre nagyon szerepeket kap, de mostmár nagyon kijárna egy főhős szerepe is neki, szerintem tökéletesen tudná kezelni. Reméljük idén talán sor kerül rá.

'Amikor Joseon felszabadul,

minden szenvedélyemet beleadva arról írok majd, amiről akarok.'

'- Milyen író szeretne lenni? Aki eredeti? Író, akit senki sem utánoz? 

- Nem. Író, akit senki sem tud utánozni.'

'Ez nem büntetés, ez a feloldozás.'

'Kérlek, fejezd be helyettem, ezzel a tőled kapott írógéppel, a regényemet.

Kérlek, írd meg helyettem a történetünket.

Írd meg, hogy éltük meg ezeket a kegyetlen időket.

Még amikor a sötét valósággal is kellett szembenéznünk, 

igyekeztünk elfeledni a fájdalmat.

Még a kétségbeesésben is reményt találtunk.

És boldogságot a veszélyben.

Minden képességünket latba vetve,

szerettünk és harcoltunk.'

'Ha az égiek megkérdeznek, hogy boldog életet éltem-e,

azt válaszolnám:

Boldog voltam, hogy találkozhattam veletek.'

'Ha az égiek megvigasztalnak a nehéz életem miatt, 

és vállon veregetnek, mondván, jó életem volt.

Csak egy szívességet kérnék tőlük:

Engedjék meg, hogy a következő életemben is veletek lehessek.'

Történet: 8/10

Zene: 10/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: Six Flying Dragons

Six Flying Dragons

Műfaj: történelmi, politikai
Részek száma: 50
Dátum: 2015 - 2016
Csatorna: SBS

Ismertető: Goryeo dinasztiában vagyunk, ahol a helyzet nem túl fényes. A nép éhezik, adók százait hajtják be rajtuk, japán kalózok fenyegetik és rabolják ki őket, s ha ez még nem lenne elég, a király becsülete és hatalma már csak a nevében rejlik, semmi többen. Hogy véget vessenek a nép szenvedésének, a hatalmi játékoknak, a hivatalnokok álnok játékainak, 'hat repülő sárkány' összefog, hogy egy új országot, egy új rendszert hozzanak létre. És íme a hat sárkányunk: A nemes Lee Bang Won és édesapja, Lee Seong Gye, aki tábornok. Az árva Boon Yi és bátyja, Dang Sae, aki legendás harcossá válik. Jeong Do Jeon, aki tudósként az alapja mindennek, és végül de nem utolsó sorban Moo Hyul, aki bár nem túl okos, mégis remek harcos, és nagy álma, hogy egyszer mindenki megismerje a nevét. 

Vélemény: Még a tavaly eldöntöttem, hogy megnézek egy hosszú sorozatot, s végül emelett döntöttem, s lám, jobban nem is választhattam volna. Ha röviden és tömören kellene összefoglalnom, akkor csak annyit tudnék mondani, hogy egy ízig vérig történelmi sorozat, ami olyan volt, mintha egy történelem könyvet néznék, megspékelve pár remek harccal, csodálatos ruhákkal és néha egy-egy romantikus pillanattal. Ez lett az egyik kedvenc történelmi sorozatom.

Csodálatos volt nézni, ahogyan az a sok ember összefog, harcol és álmodik azért, hogy megváltoztassák a világot, hogy segítsenek a gyengéken. De ami még szebb volt az egészben, hogy a sorozat tökéletesen megmutatta azt, hogy nem olyan szép és kellemes dolog ez, rengeteg vért kell ontani azért, hogy elérjék azt amit akarnak. Arról nem is beszélve, hogy azért, hogy ezt a nemes célt elérjék, talán a legjobb barátukkal, családukkal kell szembeforduljanak.

A sorozat sok évet ölel fel, gyerekkori színészekkel kezdjük, mindent szépen megalapoznak, hogy mi miért történik, hogy ki mit és miért csinál. Különösen tetszett, ahogyan a karakterek fejlődtek, no meg ahogy egymás ellen fordultak. Nagyon valósághű, fájdalmas, izgalmas, megható de ugyanakkor idegesítő is volt. A sok év elteltével azt is világossá tették számunkra, hogy nem olyan könnyű megváltoztatni egy egész országot és az emberek gondolkodásmódját.

Szóval igen, sztoriban nagyon helyén volt a sorozat, eszméletlen érdekes és izgalmas volt, persze annak, aki szereti a politikai filmeket. A ruhák csodálatosak voltak, a helyszín szintén. Egyes jelenek pedig annyira gyönyörűen voltak megcsinálva, hogy nem győztem újra és újra megnézni őket, no meg letölteni mindet. A harcok is borzasztó jól voltak megoldva, látszik az egészen a rengeteg munka, gyakorlás és kitartás, fogadni merek a színészek vért izzadtak egyes jeleneteknél.

Azonban, hogy az egekbe ne magasztaljam, ennek a sorozatnak is vannak apró hibái. Egyrészt volt pár felesleges párbeszéd, amit én szívem szerint kihagytam volna. A másik pedig, hogy néha indokolatlanul lassan beszéltek a karakterek, s azt vettem észre, hogy egyes jeleneteket felgyorsítva nézek. Ezek apró hibák, sokat nem rontanak a sorozat minőségén. Azt gondolná az ember, minél hosszabb egy sorozat annál több mindent tud elmondani róla.
Pedig meglepő módon nem így van. Ez tipikusan olyan sorozat volt, amit nem lehet leírni, vagy elmondani, hogy mennyire tetszett. Egyszerűen csak meg kell nézni. Mindenkinek, abszolút mindenkinek ajánlom, mert nagyon fontos mondanivalók és értékek vannak az egész sorozatban, amit néha jó feleleveníteni, nehogy elfeledkezzünk róluk ebben a kegyetlen világban. A Six Flying Dragons egy gyönyörűen megalkotott, hihetetlen színészekkel és karakterekkel teli izgalmas, megható és érdekes történet, ami ráveszi az embert arra, hogy néha elgondolkojon a világon.

Zene: A történelmi sorozatoktól megszokhattuk, hogy a soundtrack mindig átlagon felüli, itt sem volt másképp. A zenéket pedig mind imádtam, csodálatosak és megindítóak voltak, a kedvencem a Muiiya lett, ami tökéletesen tükrözi az egész sorozat forradalmi szellemét. A teljes albumot letöltöttem.

Szereplők: És akkor dobpergést, lássuk a csodálatos főhősöket külön külön.
Yoo Ah In - Lee Bang Won: Egy olyan fiú, aki nem tud tétlenül ülni és nem beleszólni a dolgokba. Egyértelműen ő volt a főhősök között is a főfőhős, aki rengeteget változik a sorozatban, s aki látta az tudja, hogy nem épp jó irányban. Becsvággyal teli, és elismerésre vágyó férfiként nőtt fel, aki szembefordul a saját mesterével és családjával. Lee Bang Won-t úgy gondolom egyrészt meg lehetett érteni, még ha nem is volt mindig túl szép amit tett. S ez is nagy előnye a sorozatnak, hogy nem makulátlan főhőst kaptunk. Már az elején úgy gondoltam, hogy ha valaki király lesz ebben a sorozatban, annak muszáj neki lennie, hisz hihetetlen okos, ravasz, de ugyanakkor rendes is, remek és erőskezű uralkodó válhatna belőle. Amit ez a pasi itt csinált, az valami leírhatatlan, nagyon boldog vagyok, hogy megnyerte idén a PaekSang díjat, mint legjobb férfi főszereplő. 

Kim Myung Min - Jeong Do Jeon: Ő volt az megalapozója és a megálmodója mindennek. Hihetetlennek tartom, hogy nem csak álmodott az egészről, hogy 'milyen jó lenne', hanem tett is érte, nem is keveset. Persze volt néha, hogy nem egészen értettem vele egyet, sőt, néha még haragudtam is rá. Ettől függetlenül egy kimagasló személyiség, aki eldöntötte, hogy szebb hellyé teszi a világot, mert ami körülötte történik, az már elviselhetetlen. A végén ugye el kell a nézőnek is döntenie, hogy melyik oldalra áll, s szerintem ez meglehetősen nehéz volt, főleg úgy, hogy nem egy két emberről van szó. De Lee Bang Won akarata nálam lekörözte őt, de legfőképp azért, mert haragudtam rá amiatt, amit a fiúnak mondott (aki látta, tudja miről beszélek). A színésszel először találkoztam, de leellenőriztem, és már több sorozata is a listámon van, szóval hamarosan bővebb véleményt írhatok róla.
Shin Se Kyung - Boon Yi: Egy szegény lány, akinek a vérében van a vezetés és a törődés, így ő lesz a falu 'vezetője'. Véleményem szerint egy nagyon okos lány volt, aki tudta, hogy mit szabad megtennie és mit nem. Gondolok én itt arra, amikor visszautasította az általa szeretett férfi szerelmét, mert tudta, hogy a köztük lévő távolság előbb utóbb tönkreteszi őket. Hatalmas mentsvár és vigasz volt Bang Won számára. Őszintén én valahogy mégsem tudtam őt annyira nagyon megkedvelni, és a világért sem jövök rá, hogy miért. Szerettem őt, de valahogy nem igazán lopta be magát a szívembe. A legvégén pedig kicsit haragudtam is rá, amiért elfojtotta a szerelmét (már ha maradt neki) és amiért olyan élesen beszélt Bang Won-nal. A színésznőhöz ez a karakter nagyon illett, bár eddig mindig hasonló szerepekben láttam őt, szerintem nagyon könnyen meg lehet őt szeretni.

Byun Yo Han - Ddang Sae: Boon Yi bátyja, aki gyermekkorában elfutott akkor, amikor segítenie kellett volna, és amiatt borzasztó bűntudat gyötri őt minden áldott nap. Hihetetlen jó kardforgatóvá vált, aki eldöntötte, hogy megvédi a szeretteit. Ddang Sae szerintem egy mindenki által szeretett karakter volt, bár tétlensége kicsit zavarta a néző szemét, de másrészt érthető is volt. A legszebb és legizgalmasabb jelenetekben mindig ott volt. Nagyon szerettem volna, hogy összejöjjön Yeon Hee-val, nagyon aranyosak voltak együtt. Ami zavaró volt, hogy a legvégén nem tudtuk meg, hogy mi történt vele, legalábbis nekem az ő számára a lezárás nem volt kb. semmi, holott kérem szépen egy főszereplőről van szó. No de erről ennyit. A színészt én nagyon megkedveltem, könnyen megszerettette magát velem. Remélem a jövőben sok főszerepben fogok vele még találkozni.
Yoon Gyun Sang - Moo Hyul: Egy tudatlan fiú, aki még olvasni sem tud, de a harcban kiváló, s nagy bonyodalmak révén belekeveredik a politikába. Talán Moo Hyun volt a második karakter, aki a legtöbbet változott. Remek volt látni, ahogyan egy 'buta' fiú végül megérti a politikát, hogy mi miért történik. Különösen tetszett kitartása és hűsége. Nagyon szorítottam neki, hogy végül mindenki megismerje a nevét, ő legyen a legjobb kardforgató, ahogyan arra olyan nagyon vágyott. Azt viszont sajnáltam, hogy valami szerelmi szálba nem kavarták őt bele, nem lett volna rossz. Moo Hyul nekem abszolút kedvencem lett a sorozatban. Borzasztóan örültem, amikor megláttam, hogy a színész egy fokkal feljebb lépett, és ilyen sokat szerepelt, remélem innentől már csak felfelé vezet az útja, tűkön ülve várom már, amikor ő lesz végre a főszereplő egy sorozatban. Nagyon megérdemelné.

Cheon Ho Jin - Lee Seong Gye: Bang Won apja, aki remek hadvezér, nagyon hűséges és becsületes, soha nem gondolt magára, mindig a nép érdekeit tartotta a szeme előtt. Szerintem ő is egy nagyon erős karaktert képezett a sorozatban, sajnáltam, hogy a végére kicsit kevesebbet szerepelt. A színészt nagyon szeretem, remekül helyt állt itt is. S a még maradó helyemen szeretném megemlíteni, hogy nem csak ők hatan voltak a főszereplők, rengeteg karakter volt a sorozatban, némelyik nagyon szerethető, mások pedig nagyon gonoszak voltak, de ez így volt rendjén. Emelem kalapom a stáb, a rendezők és mindenki más előtt, mert nagyon kitett magáért mindenki, rengeteg munka és kitartás árán született meg a sorozat, de minden színész szívét lelkét beleadta, ettől lett ilyen nagyon jó az egész történet. Utolsó soromban is mindenkinek nagyon, nagyon tudom ajánlani.

 'Aki politikus lesz, annak a szívében egy féreg nő. Azt mondod magadnak, hogy viharos idők vannak, hogy az életben maradásért nincs más választásod...
Biztos vagyok benne, hogy ezt mondogattad magadnak.
De ha a féregre figyelsz és az ő szavait követed,
végül te magad is azzá válsz.'

'Az emberek olyanok akár a szél.'

'- Eltapostad a gyengéket és egész életedben loptál tőlük!
- Természetesen a gyengéket taposom el... talán az erőseket kellene eltaposnom?
Természetesen a gyengéket lopom meg... talán az erőseket kellene meglopnom?
Az idők kezdete óta a gyengébbet mindig eltaposta az erősebb. 

Ezer évvel ezelőtt... és ezer év múlva is... a gyenge el lesz taposva az erős által. Az egyetlen igazság a világon... hogy az erős tönkreteszi a gyengét. 

Az erős... kifosztja a gyengét. 

Ez... az egyetlen igazság, ami nem változik!'

Történet: 8/10

Zene: 10/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Sorozat: Jang Ok Jung, Live in Love

Jang Ok Jung, Live in Love

Műfaj: történelmi, romantikus, melodráma
Részek száma: 24
Dátum: 2013
Csatorna: SBS

Ismertető: A koreai történelemben élt egyik leghíresebb ágyas, Jang Ok Jung karakterét elevenítik meg már sokadjára, ez esetben egy ízig vérig fájdalmas és romantikus történetben. Jang Ok Jung élete meglehetősen viharos volt. Édesapja nemes, édesanyja pedig egy szolga. Divattervezőként csodálatos ruhákat varrt, megélhetését biztosította. Azonban beleszeret egy Lee Soon nevű emberbe, aki a király testőreként mutatkozik be neki. Miután elválnak (a lány el akar szökni Kínába) a fiú azt mondta neki, hogy a palotában keresse őt. A menekülés azonban kudarcba fullad. Amikor a lány a palotába lép udvarhölgyként, hogy megkeresse szerelmét, a testőr helyett egy királyt talál, akit igazán nehéz szeretni egy szolgának.

Vélemény: Oh My God. Röviden és tömören. Múlt hét elején belevágtam életem egyik leghosszabb sorozatába, Yoo Ah In most futó történelmi sorozatába. Mivel alig jött ki pár rész és én meg nagyon hamar megkedveltem őt előkotortam a gépemről ezt a sorozatot. Régebben már annyiszor meg akartam nézni, szerintem minimum háromszor letöltöttem majd kitöröltem, fogalmam sincs miért nem tudtam rávenni magam a megnézésére, holott nagyon érdekelt a sztori. Igaz, akkor még a két főhőst nem is ismertem.

Na de lássuk csak mi is volt ez a valami. Meglepődtem. Nagyon. Túl sok minden volt ebben a sorozatban, tuti lesz olyan amit el is felejtek megemlíteni, mert annyi érzés kering most bennem (kemény 30 perce fejeztem be). Minden sztorinak ad egy külön meghittséget az, hogy van benne valami igazság, valami ami megtörtént, jelen esetben a főhősnő karaktere. Mikor indított a sorozat faltam a részeket. Annyira aranyosak voltak, annyira imádtam őket, alig vártam, hogy végre összejöjjenek vagy hogy egy csók elcsattanjon. Nagyon, de nagyon imádtam.
Érdekes volt, aranyos volt, vicces volt, minden ami miatt élvezni lehet egy sorozatot. Bár tény, hogy a gyerekkori részeket néha picit untam, hamar túltettem magam rajta, hisz a felnőttek viszonylag hamar megjelentek. Valahol a tizedik résznél járhattam, amikor elgondolkodtam, hogy mi a jó ég fog még itt 14 részen keresztül történni. Ahogy teltek a részek egyre inkább ilyen helyzetben voltam: 'Amikor azt mondod, hogy egy sorozat már nem lehet ennél bonyolultabb, a sorozat válaszol: Kihívás elfogadva.'. Mi a fene ez az egész? De most komolyan. 
Annyi minden történt 24 rész leforgása alatt, hogy az valami eszméletlen. A karakterek (akikre hatalmas hangsúly volt helyezve) a szemünk láttára változtak. Hihetetlen volt. Volt amikor utáltam őket, máskor csak őket akartam. Egy hullámvasút volt a sztori is és a karakterek iránti érzéseim is. Ami különösen tetszett az az volt, hogy tökéletesen ábrázolták az akkori szokásokat és törvényeket. Nem volt nagy felhőtlen, szivárványos boldogság mint egyes történelmi sorozatokban. Igenis ott volt az, hogy az ágyas az csak egy ágyas.
És még sorolhatnám. Összességében tökéletesen összefoglalta a sorozat azt, hogy én miért nem lettem volna királynő abban az időben, sőt, fel sem foghatom, hogy akkor miért akartak a nők annyira a palotán belül élni, miért akartak annyira a király kegyében részesülni. Tény, hogy akkor a család becsülete és hírneve sokkal többet számított, mint manapság, de én akkor sem tudtam volna elfogadni. Nem vagyok vérbeli feminista, én valahol középen tengek, de az akkori királynők és ágyasok jogai valami szörnyűek voltak.

Mi az, hogy nem élhetek a gyermekemmel, hanem egy dadának kell vigyáznia rá? Mi az, hogy egyáltalán egy külön házban élek amikor férjem van? Mi az, hogy ha egy sima ember megcsalja a feleségét, az bűn, de ha a király 8 ágyast vesz maga mellé, akkor: 'hát igen, ő is férfi'. Oké, hogy politikai házasság, de akkor is. Borzalmas. Belegondolva, ha én akkor éltem volna, és esetlegesen királynőnek választanak, szerintem ott helyben elkövettem volna az összes bűnt, hogy menesszenek és inkább éltem volna leborotvált fejjel egy templomban.
Nagyon nem szeretem a társadalmi hierarchiát, amit a sorozat tökéletesen illusztrált, és ami sajnos ma is igaz. Minden szörnyűség amit ott mutattak a mai életre is tökéletesen igaz. Főleg a nép befolyásolása és főleg a mostani időkben. Ha azt mondják a tévében, hogy arany hullik, akkor örvendezünk, de eszünk ágában sincs kinézni az ablakon. Félelmetes, és sajnos egyre jobban csalódok mostanság a világban és egyre jobban tudom értékelni azt a maroknyi embert, akire egyáltalán használhatom az ember szót. Tényleg borzasztó.

Én meg itt közben szövegeltem egy csomót. SPOLIER: A sorozat vége engem nagyon meglepett. Én tényleg utolsó percig reménykedtem a jó befejezésben, de ez valami szörnyű volt, sorozat még nem hagyott ilyen borzasztó érzést bennem. Szerintem pár napig nem is nézek semmit, annyira a lelkembe mart. SPOILER VÉGE. Ha valaki azt kérdezi, hogy érdemes-e megnézni a sorozatot, akkor egy egyértelmű igen a válasz, hisz egy vérbeli történelmi sorozat, ami megmutatja nekünk az akkori szokásokat, az akkori társadalmi helyzetet, és azt is, hogy egy rabszolga lánya mire képes, ha van egy kis esze. Összességében egy olyan sorozat, amire semmit sem tudok mondani, csak tágult szemekkel merengek magam elé, és várok valamiféle csodát.

Zene: Megszoktam, hogy a történelmi sorozatokban mindig gyönyörűek a háttérzenék, de meglepődtem. Átlagon felüli volt, akadt olyan jelenet, ahol simán visszatekertem csak hogy halljam még egyszer azt a csodaszép háttérzenét. Nagyon szép számok is születtek a sorozathoz, szerintem le kell tölteni az egész albumot.

Szereplők: Lesz itt is mit mondanom, hisz a karaktereken volt a legnagyobb hangsúly, úgyhogy lássuk csak történetünk főhőseit sorjában.
Kim Tae Hee - Jang Ok Jung: Tehetséges varrónőként próbálja fenntartani magát, azonban egy szerelem megváltoztatja az egész életét. A sorozat elején nagyon kedveltem őt, céltudatos, reménnyel teli lány volt. Amikor átcsapott ilyen hataloméhes nőcivé akkor is nagyon szerettem. Hogy miért? Kiállt magáért. Kiállt az édesanyjáért. Kiállt a saját céljaiért. Sokkal jobb, minthogy sajnáltassa magát és sírjon egész végig (mint ahogy azt elég sok női karakternél tapasztalhatjuk). Ami igazán tetszett, hogy a sorozatban tudtuk picit utálni és egyben sajnálni is, hisz ugyebár a sorozat felén túl fordul a kocka, a történelem megismétli önmagát. Eszméletlen volt. A karakter előtt én tényleg lehidalok, nem tudom, hogy a való életben milyen lehetett ez a nő, sőt, már senki sem tudja csak akkor élt (történelmi forrásokra meg ne hagyatkozzunk mert azok annyit érnek mint a wc papír igazság szempontjából), de emelem kalapom. Kim Tae Hee szerintem nem a legtehetségesebb színésznő, még mindig rengeteget kell fejlődnie. Nem tudom, hogy milyen lett volna a karakter egy másik színésznő megformálásában.

Yoo Ah In - Lee Soon: Erős király, aki imádja a népét és aki él hal szerelméért. Egy nagy hűha ismét. A királlyal is úgy voltam, mint Ok Jung karakterével. Néha imádtam, néha megfojtottam volna, néha pedig szívem szakadt meg érte. Valahol a sorozat közepénél azt hittem, hogy egy olyan pali akit az orránál fogva lehet vezetni, aztán később bebizonyította, hogy micsoda fenegyerek. SPOILER: Őszintén elég egy peches pasi, én nem tudom, hogy hogy bírta lelkierővel azt, hogy 3 felesége is meghalt a karajai között, közülük az egyik ugyebár nagy szerelme. Szerintem én belebolondultam volna, a pali meg simán elélt 64 évet. SPOILER VÉGE. Nagyon meghatározó volt ő is, tényleg, tetszett nagyon nagyon nagyon, hogy nem csak egysíkúak voltak a karakterek, hanem ízig vérig emberek, akik néha kicsinyesek, gonoszak, kapzsik és féltékenyek. Yoo Ah In az idei sorozatában tarolt nálam, alig várom, hogy újabb sorozatába kezdjek bele, mert nagyon megkedveltem őt, nagyon jó színész. Jogos, hogy annyian szeretik.
Hong Soo Hyun - In Hyun: Tipikusan olyan nő, aki jó is meg rossz is. Ártatlan is meg bűnös is. Inkább nem akar tudni a dolgokról, hogy ne legyen az, hogy ő mit tett. Bár nagyon szerettem a főhőseinket és nagyon utáltam azt, hogy egy királynak ennyi felesége van, mégis mind a 3 királynét (beleértve Ok Jung) kedveltem. Legfőképp a pali a hunyó, hisz könyörgöm tudjon már elbánni pár nővel ha már nem tud semmit tenni ellene. In Hyun olyan karakter volt, akiért néha megszakadt a szívem és akit néha legszívesebben kipöcköltem volna a sorozatból, csak hagyja már főhőseinket összejönni. Tetszett, hogy a sorozat végén hogy viszonyultak karaktereink, főleg ő és Jang Ok Jung egymáshoz, igazán odaillett az a párbeszéd. Soo Hyun ismét sikeresen hozta ezt a kettős karaktert, akinél tényleg nem tudja az ember eldönteni, hogy ez most rendes vagy nem, vagy ezt most sajnáljuk vagy mégse. Főszerepben még nem találkoztam vele, mindig így második vagy harmadik volt.
Lee Sang Yeob - Dongpyung herceg: Ismét megkapjuk a kedves, rendes, aranyos másodhegedűs hercegünket. Ő azonban két dologban különbözött az eddigiektől. Egyrészt szegény nem tudott érvényesülni, inkább hátra lépett, másrészt nem állt a király ellen, azzal az érvvel, hogy 'én szeretem azt a nőt'. Megmaradt a király legjobb barátja és Ok Jung bátyója is, akiért végig a szívem szakadt meg, no de főleg az utolsó részben. Nagyon nagyon kedveltem őt, és annyira szerettem volna, ha ő is összejön valakivel, valami plusz szerelmi szálat betoldanak, mert ez így túl fájdalmas volt, főleg úgy, hogy szegénynek még esélye sem volt kiállni a szerelméért, esélye sem volt elmondani a lánynak az érzéseit. Tényleg borzasztó, engem nagyon nagyon meghatott. Sang Yeob számomra új volt, nagyon kicsi szerepekben találkoztam vele, de én nagyon, de nagyon megkedveltem. Ha valaki tud olyan sorit, ahol főszereplő, akkor nagyon kérem ossza meg velem.

" -Nehéz volt ide bejutnom... de távolabb vagyok öntől, mint valaha. Innen a király messzebb van, mint az égbolt. 

Ön az az égbolt, amit soha sem érhetek el.
- Ha én csak egy király vagyok önnek, és az égbolt, amit soha nem érinthet meg... Akkor nézze... Figyeljen jól! Az égbolt lejön önhöz. "

Történet: 8/10

Zene: 9/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 9/10

Film: Punch

Punch

Műfaj: dráma, vígjáték

Játékidő: 110 perc

Premier: 2011. október 20.

Ismertető: Won Deuk egy 17 éves fiú, akinek az élete nem éppen fényes. A tanulás nem érdekli, nagyon szegény, ráadásul édesapja púpos, így gyakran a nevetség tárgya. Édesanyjáról pedig semmit sem tud. Egyetlen dolog, amiben kiemelkedőnek mondható, az az ökle, mivel elég erős egy gyerek. Mindezek ellenére nem agresszív, viszont ha provokálják akkor azonnal üt. Életét még az idióta osztályfőnöke is megkeseríti. Nem elég, hogy az osztályban állandóan piszkálja, otthon sem hagyja nyugton, mivel egy tetőtéri lakásban szomszédok. Won Deuk gyakran imádkozik a templomban a tanára hirtelen haláláért. Egy nap azonban az osztályfőnök elmondja Won Deuk-nak, hogy édesanyja akar találkozni vele. Azt is megtudja, hogy a Fülöp-szigetekről való, és emigrált Koreába.

Vélemény: Bevallom az első 35 percét nem igazán értettem. Vagyis nem nagyon sikerült felfognom, hogy miről is akar szólni a film. Szerencsére a végére összeállt a kép, és rájöttem, hogy ez egy nagyon is szép, és szívhez szóló történet. Nagyon tetszett, hogy láthattuk, hogy Won Deuk élete hogyan oldódik meg, és hogyan fogadja el maga körül az embereket. Egyszóval a film igazán ráébreszt minket, hogy gyakran a legszegényebb embernek lehet a legnagyobb szíve, és hogy nem a külső fontos. Sikeresen elsütöttek benne egy-két poént, ráadásul a kickbox-os jelenetek is jók voltak, s még drámai pillanatokkal is meglepett minket a film. Engem egyértelműen az anya-fia találkozás hatott meg a legjobban, nagyon örültem, hogy végre egymásra leltek. A külföldiekre kitérve pedig, tetszett, hogy elfogadják, és segítik őket. Az a kis üzlet remek ötlet volt. Szóval tényleg élveztem látni a kis bandát, még az állandóan ordibáló szomszédot is megszerettem a végén. Az utolsó percek pedig remekre sikerültek, éreztették velünk, hogy lelkileg lettek sokkal gazdagabbak a szereplőink.

Szereplők: Yoo Ah In - Won Deuk: Jó kis karakter volt, és a színész is remekül megállta a helyét. Sikerült megmutatnia, ráébresztenie, hogy milyen lelki problémákkal küzd szegény. A legjobb akkor is az volt, amikor így meg úgy szidta az akkor még ismeretlen anyját, meg hangoztatta, hogy ő biza nem is akarja látni sem. Bezzeg amikor az eljött hozzá, egyből teljes fordulatot vett a karakter, és konkrétan érezni lehetett, mennyire hálás, amiért végre visszajött hozzá. Egyszóval jó kis karakter volt, nagyon megkedveltem a film végére. A többiek is jók voltak, bár külön nem nagyon emelném ki őket, hiszen róluk sokmindent nem tudtunk meg.

Történet: 7/10 

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10