Sorozat: Strongest Deliveryman

Strongest Deliveryman

Műfaj: romantikus, akció, melodráma 

Részek száma: 16

Dátum: 2017

Csatorna: KBS2

Ismertető: Történetünk középpontjában a kedves, mindenki által imádott férfi, Choi Gang Soo áll. Kiszállító fiúként dolgozik, híres arról, hogy minden kerületben egy biznyos ideig marad csak. Ezáltal nagyon sok ismerőse és barátja van, hisz megannyi embernek segített. Főhősnőnk a kemény, szintén kiszállítóként dolgozó Lee Dan A, aki számlálja a napokat, hogy mikor hagyhatja végre ott Koreát és mehet külföldre élni, családja azonban visszahúzza őt. Úgy alakul végül, hogy a két fiatal találkozik és ugyanannál az étteremnél fognak dolgozni. Kezdetben nagy a nézeteltérés közöttük, de természetesen ez később kisimul. Gang Soo pedig úgy érzi, hogy ideje letelepednie, és elindítania végre a saját vállalkozását, azonban vannak olyanok is, akik akadályozzák őt.

Vélemény: Kyung Pyo végre valahára megkapta az első főszerepét, így nem volt kérdés, hogy nézni fogom. Már régen befejeztem, azonban akkor nem sikerült megírnom a bejegyzést, utána meg a gépem tönkrement és 1 hónappal később kaptam vissza, szóval lassan 2 hónapja is talán, hogy befejeztem. Őszintén elmondom nektek, sok mindent nem fogok tudni mondani a sorozatról. Egy ilyen tipikus, egyszernézős, kikapcsoló sztori volt, aranyos karaterekkel, vicces helyzetekkel és természetesen egy kis titokkal no meg harccal.

A sztori a kis meglepetések ellenére pont olyan irányban halad végig ahogyan arra számíthattunk. Összességében aranyos volt, a céges ügyek és bonyodalmak mellett a két főhős kapcsolata volt előtérben természetesen. Őszintén én a végére a mellékpárosunkat sokkal jobban megszerettem. Talán azért, mert annyira viccesek voltak együtt, annyira abszúrd volt a helyzetük, hogy nem győztem falni a jelenteket, amelyekben ők szerepeltek. De persze főhőseinkkel sem voltak problémák, alapjáraton aranyosak voltak mindketten így természetesen egy cuki párost alkottak.

Ami még tetszett, ahogyan a két fiú között alakulgat valamiféle barátság, bár én sokkal nagyobb hangsúlyt fektettem volna rá, mert jó volt az ötlet. Látjátok, nem is tudok sokat írni róla, tényleg egy teljesen átlagos, egyszer megnézésre alkalmas sorozat volt, ami semmiképp sem lett a kedvencem, de kellemesen végignéztem a 16 részt. Persze ehhez azért hozzájárul az is, hogy 2 hónap telt el. Mindig azonnal, vagy maximum 1 hét után meg szoktam írni nektek a bejegyzéseket, míg friss az élmény, ezúttal ez nem jött össze, szóval bocsánatot kérek ezért tőletek.

Zene: A sok szám közül kettő maradt gépen, amik nagyon aranyosra és sokszor hallgatósra sikerültek: Kiryun 'New Star' és Sohyang 'Home'.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak történetünk főhőseit a szokásos módon.

Go Kyung Pyo - Choi Kang Soo: Egy szörnyen rendes fickó, aki nem csak megjátsza magát, hanem szívből árad belőle a kedvesség, ennek hála mindenki nagyon szereti őt, és rengeteg barátja van, akire számíthat. Én szeretem a rendes és aranyos karaktereket, Kang Soo pedig javában ilyen volt. Igazából sokat róla sem fogok tudni mesélni nektek. Egy cuki és kedves srác volt, aki mindent megtett a barátaiért, és ez nagyon tetszett benne. Nem csoda, hogy tényleg mindenki szerette őt, és mikor bajban volt, nem egy ember ugrott azért, hogy segítsen neki. Nem volt kiemelkedő a karaktvilágban, hisz azért sok ilyen szerep van már, meg kicsit irreális is volt, hogy ennyire rendes legyen, de mindenképp nagyon szerethető volt. Kyung Pyo főszerepének nagyon nagyon örültem, s bár a sorozat annyira nem fogott meg, nagyon remélem, hogy a jövőben sok sorozatban fog még szerepelni, s mostmár valahára tényleg főszerepben, mindenféle stílusban.

Chae Soo Bin - Lee Dan A: Kemény csajszi, aki rengeteget robotol és tanul azért, hogy elmehessen Koreából hátrahagyva a nyomorult életét. Dan A ellentéte volt főhősünknek. Míg az inkább másokkal foglalkozott, Dan A a saját életére koncentrált (ezt ne értsétek rossz értelemben, hisz mindenképp az ő szemszöge volt a reálisabb). Nagyon aranyos volt, ahogy ezek ketten egymásra találnak és tanulnak is valamit egymástól. Az is nagyon tetszett, ahogyan Dan A a szerelem hatására elgondolkodott azon, hogy tényleg el kell-e mennie ahhoz, hogy boldog legyen. Nagyon sokat támogatta főhősünket, ami szerintem kimagaslóan sokat jelenthet nekünk, nézőknek, hisz mindig megkapjuk a hisztis, cselekvésre képtelen főhősnőket. Őszintén elmondom, hogy nem tudom hol találkoztam először a színésznővel, de már régóta ismerem, és nagyon örültem, hogy végre főszerepben láthatom. Remélem sokat találkozunk még vele a jövőben.

Kim Sun Ho - Oh Jin Gyu: Gazdag család kicsi fia, aki szörnyen beképzelt, csak a pénzköltéshez ért, és ennyi az egész. Nem nagyon értettem először ezt a szerepet a történetben, mert nem volt rá nagy hangsúly fektetve, valahogy csak ott volt. Ami persze nem volt zavaró, mert egy szörnyen vicces és aranyos pasi volt, akit alig vártam már mindig, hogy feltűnjön, mert tudtam, hogy akkor nevetni fogok garantáltan. De azért sajnáltam, hogy a karakterfejlődésére nem fektettek annyira hangsúlyt. Igazából egyik részről a másikra rendes lett, észhez tért stb. ami picit zavaró volt számomra. De összességében bírtam őt, nagyon szorítottam neki és Ji Yoon-nak hogy összejöjjenek, mert nagyon viccesek és aranyosak voltak együtt. A színész számomra új volt, de ahogy elnéztem eddig csak egy szerepe volt, az is idén, és még azt nem néztem meg (de listán van). Szóval nagy reményeket fűzök hozzá és remélem sokat fogunk még vele találkozni.

Go Won Hee - Lee Ji Yoon: Egy nagyon életvidám kiscsaj, aki szeretne elszakadni a szülei pénzétől, de rájön, hogy ez nem is olyan egyszerű. Annak ellenére, hogy elkényesztették, szerintem szörnyen kitartó volt. Az is tetszett, hogy kis hiperaktív, naiv és folyton mosolygós vagy éppen hisztizős lány volt, mert valahogy annyira aranyosra sikerült megalakítani az egész karaktert, hogy nem lehetett őt nem szeretni. Főhősnőnek lehet nem bírtam volna, de mellékszereplőnek mindenképp nagyon imádnivaló volt. Jin Gyu-val eszméletlen arik voltak együtt, ahogyan folyton ették egymást és beszólogattak egymásnak. Szívesen elnéztem volna őket sokkal több ideig mint amennyit szerepeltek, mert tényleg über cukkerek voltak. A színésznővel még sosem találkoztam nagyobb szerepben, szóval remélem a jövőben vele is többször találkozhatunk majd, mert elsőre jól indított nálam. S lám lám, végére is értem ennek a bejegyzésnek is. Meséljetek, nektek hogy tetszett ez a sorozat?

Történet: 6/10

Zene: 7/10

Színészek: 7/10

Karakterek: 7/10

Sorozat: Chicago Typewriter

Chicago Typewriter

Műfaj: fantasztikus, romantikus, vígjáték

Részek száma: 16

Dátum: 2017

Csatorna: tvN

Ismertető: Történetünk főhőse egy sztárokat megirigyelő rajongói táborral rendelkező híres író, Han Se Joo, aki fiatal kora ellenére hatalmas tehetséggel van megáldva. Hírnevének és múltjának hála egy kissé beképzelt, fennhéjázó, és mindenféle kapcsolatot kerülő férfiról van szó, aki reggeltől estig csak ír, élete tökéletesen be van osztva. Egészen addig, míg nem találkozik egy régi írógéppel és egy különös lánnyal, Jeon Seol-lal, aki felfordítja az életét. Egyre különösebb dolgok történnek vele: álmában, néha pedig ébren is látomásai vannak a Japán megszállás idején élő énjéről, és az akkori Jeon Seol-ról is. Kezdetben azt hiszi megőrült, de aztán rájött, hogy mindez okkal történik. Ráadásul megjelenik a kissé különös és jóképű Yoo Jin O.

Vélemény: Nagyon nagyon vártam a sorozatot, hisz a két főhős srác nagyon nagy kedvencem, plusz az előzetes és a borítóképek is nagyon ígéretesnek tűntek, szóval alig vártam, hogy végre elinduljon. Igazából nem igazán voltam vele tisztában, hogy miről is fog szólni a sztori, de az első pár rész után nagyon tetszett. Szeretem az ilyen időben ugráló sorozatokat, plusz ez olyan korban játszódik, amit én nagyon nagyon kedvelek.

Szóval az indítás nálam remek volt. Sajnos a vizsgák miatt azonban szüneteltetnem kellett, de most végre befejeztem a fennmaradó részeket. Nem is tudom, hogyan kezdjem. Nagyon különleges sorozat volt szerintem, sok minden miatt. Ami a legjobban tetszett, az természetesen az ugrálás a múlt és a jelen között. Nagyon megfogott ez a függetlenségi dolog a múltban, imádtam azokat a jeleneteket. Alig vártam, hogy azokat vágják be.

Plusz a stílus, a ruhák, maga a Carpe Diem, egyszerűen minden annyira menő volt, hogy személy szerint még jobban tetszettek azok a jelenetek. De természetesen a jelen nélkül nem lett volna olyan, amilyen. Aranyos volt, ahogyan a beképzelt és csak magával foglalkozó író megtapasztalja a szerelmet és az igaz barátságot. Ráadásul a végére nagyon jóban lettek hárman újra, ami kicsit szomorú is volt, meg természetesen szép is.

Fordulatokból sem volt hiány, sokszor ért meglepetés, ami azért ritka, hisz már rengeteg sorozatot láttam. Nagyon tetszett, ahogyan alakul a múltbeli életük és ahogyan az a jelenre is kihatással van. Szinte mindig összekapcsolódtak a dolgok, ami még inkább élvezhetővé és izgalmassá tette. Szóval ez ügyben egyetlen egy rossz szavam sem lehet. Nagyon megszerettem a karaktereket is (kivéve talán a nőt), így of course még inkább a szívemhez nőtt az egész sorozat.
A lefutás is remek volt, mondhatni lassacskán indulnak be a dolgok, de kellőképp fent tudták tartani a nézők érdeklődését, majd egyre fokozódott a hangulat. Ami talán annyira nem tetszett az a főhős és a főhősnő között lévő romantika. Nekem kicsit felesleges volt, őszintén én tökéletesen meglettem volna ezúttal romantika nélkül is. Túlságosan sajnáltam Yoo Jin O-t, plusz a lány ragaszkodása és imádata nekem kicsit sok volt.

SPOILER: A vége szerintem nagyon megható volt, én személy szerint megkönnyeztem, nagyon nagyon örültem, hogy sikerült neki a regényben elrejtőznie, nem tűnt el, de ugyanakkor szörnyen szomorú volt, hogy ő csak vár, és él a múltban a fájdalmaival, míg a két főhős éli tovább az életét. Ilyen hihetetlen szomorú karakter befejezést én nagyon rég láttam. Magára az eseményekre rátérve, én szörnyen haragudtam a lányra.
Eleinte hittem, hogy nyomós oka volt bárkit is megölni a két fiú közül, de nekem ez az indok gyerekes volt. Nyilván ott vannak az 'enyhítő' körülmények, de akkor is szörnyen utálatosnak tartottam. A helyében én soha de soha nem tettem volna ezt. Mivel a lány megbánta tettét, ezért is emlékezett a múltbeli életére, ezért valamennyire úgy vagyok vele, hogy oké, rosszul esik neki is, de én tuti biztos, hogy nem fogom elfelejteni. SPOILER VÉGE.

Összességében tehát, bennem nagyon megmaradt a sorozat, abszolút olyan, amit többször is nagyon szívesen megnéznék. Jó szívvel fogok visszaemlékezni a sztorira és a hármasunkra is. Mindenkinek ajánlom, aki kicsit el szeretne rugaszkodni a szokásostól, aki szeretne egy sorozatot látni tele izgalmakkal, remek stílussal, hidegkirázós jelenetekkel, gyönyörű zenékkel, és aminek olyan nagyon fontos dolgok állnak a középpontjában, mint az igaz barátság, a szerelem és a hazafiasság.

Zene: Nagyon nagyon szépek voltak, tökéletesen illett a sorozathoz. Az összes ost telefonon marad: Kevin Oh 'Be My Light', Boni Pueri 'Come With Me' és 'Time Walk', Sg Wannabe 'Writing Our Stories' és végezetül a legszebb, Saltnpaper 'Satellite'.

Szereplők: No és akkor lássuk csak történetünk 3 főhősét sorjában.
Yoo Ah In - Han Se Joo: Beképzelt író, aki tökéletesen megtervezte az életét, a napjait is. Elzárkózik mindentől és mindenkitől, de természetesen egy családi trauma miatt. Se Joo karaktere szerintem meglepően idegesítő volt, természetesen a jó értelemben. Kicsit elrugaszkodott a megszokott, beképzelt főhősöktől, volt benne valami plusz, amit csak Yoo Ah In volt képes beletenni. Őszintén engem a sori elején szörnyen idegesített, sokszor fejen vágtam volna. Aztán egyre inkább enged fel ő is, gyönyörűséges karakter átalakuláson megy keresztül. Amúgy nagyon vicces volt, ahogy Ah In kinézett ezzel a hajjal. Gyerekek szörnyű, de tényleg. Mennyit számít a haj, nem igaz? A múltbéli jelenetekben, a Dicaprios stílusával és hajával... szerintem mindenki nyála csorgott. Nagyon durva. Yoo Ah In abszolút kedvencek között van, nagyon szeretem őt, így nem tudok már semmi újat sem mondani, csak azt, hogy minél több szerepben szeretném látni őt.

Lim Soo Jung - Jeon Seol: Életvidám lány, aki próbálja mindenben a jót látni. Hihetetlenül jól lő, de akárhányszor fegyvert vesz a kezébe, megjelenik előtte a múltbéli énje, így inkább egy kávézóban dolgozik, noha állatorvos. Fent is említettem már, hogy hogyan álltam a karakterével. Az elején kedveltem őt, aranyos volt, aztán a végére szörnyen megharagudtam rá. Egyáltalán nem volt sem jogos, sem érthető amit csinált, szörnyen haragutam, de tényleg. A legvégén mindenesetre próbáltam megbékélni vele, de a fő attrakció akkor is a két pasi volt, a női karakter elbújhatott mellettük. Soo Jung számomra egy viszonylag új színésznő, eddig csak egy filmben láttam, de mint utánanéztem, nem is szerepel sok sorozatban. Különösebb bajom nem volt bele a karakter ellenére, a jövőben remélem jobb szerepeket kap majd.
Ko Gyung Pyo - Yoo Jin O: Hirtelen jelenik meg, senki sem tudja, ki ő, mit keres itt. Én már az elején nagyon szimpatizáltam vele, aranyosnak tűnt és kicsit titokzatosnak is. Aztán ahogy egyre többet tudtunk meg róla, úgy sajnáltam egyre jobban őt, s bár tudtam, hogy nem lesz túl szép a befejezése, azért mégis reménykedtem. Hihetetlenül szomorú volt az ő szála a sorozatban, nem egyszer sírtam miatta. Nekem sokkal jobban elnyerte a szimpátiám, mint a főhős, noha őt is nagyon szerettem. Idén kedvenc karakterek között benne lesz, biztos vagyok benne. Tényleg nagyon szerettem őt. Ko Gyung Pyo már nagyon nagyon régóta kedvencek között van. Örülök, hogy egyre nagyon szerepeket kap, de mostmár nagyon kijárna egy főhős szerepe is neki, szerintem tökéletesen tudná kezelni. Reméljük idén talán sor kerül rá.

'Amikor Joseon felszabadul,

minden szenvedélyemet beleadva arról írok majd, amiről akarok.'

'- Milyen író szeretne lenni? Aki eredeti? Író, akit senki sem utánoz? 

- Nem. Író, akit senki sem tud utánozni.'

'Ez nem büntetés, ez a feloldozás.'

'Kérlek, fejezd be helyettem, ezzel a tőled kapott írógéppel, a regényemet.

Kérlek, írd meg helyettem a történetünket.

Írd meg, hogy éltük meg ezeket a kegyetlen időket.

Még amikor a sötét valósággal is kellett szembenéznünk, 

igyekeztünk elfeledni a fájdalmat.

Még a kétségbeesésben is reményt találtunk.

És boldogságot a veszélyben.

Minden képességünket latba vetve,

szerettünk és harcoltunk.'

'Ha az égiek megkérdeznek, hogy boldog életet éltem-e,

azt válaszolnám:

Boldog voltam, hogy találkozhattam veletek.'

'Ha az égiek megvigasztalnak a nehéz életem miatt, 

és vállon veregetnek, mondván, jó életem volt.

Csak egy szívességet kérnék tőlük:

Engedjék meg, hogy a következő életemben is veletek lehessek.'

Történet: 8/10

Zene: 10/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 8/10

Film: Horror Stories II

Horror Stories II

Műfaj: horror
Játékidő: 95 perc
Premier: 2013. június 05.

Ismertető: Park osztályvezető biztosítási ügynök egy természetfeletti erővel rendelkező lány, Se Young segítségét kéri pár furcsa eset megoldásában, amikről úgy gondolja, hogy nem a megfelelően zárták le őket. Három esetről van szó. Az első eset [A sziklaszirt] két fiúról szól, akik legjobb barátok, és akik elmennek túrázni a hegyekbe, de miközben fényképet akarnak készíteni lezuhannak egy sziklaszirtről, egyetlen Snickers van csak náluk napokig. A második eset [A baleset] három lányról szól, akik kicsit ki szeretnének kapcsolódni a vizsgák előtt, de út közben balesetet szenvednek az éjszaka közepén, és egy erdő közepén lévő kis kunyhóba tévednek. A harmadik eset [A menekülés] egy önbizalom hiányos tanárról szól, aki első napján szégyenhelyzetbe kerül. Az egyik tanítványa fekete mágiáról és egy másik világról mesél neki, egy furcsa liftes rituáléról, s mit gondol, mit nem, kipróbálja.

Vélemény: Mondtam, hogy hamarosan sort kerítek a másodikra is, habár az első annyira nem nyerte el a tetszésem. Leginkább az vezérelt, hogy sok jó színész szerepelt benne (Lee Soo Hyuk, Sung Joon, Park Sung Woong, Ko Gyung Pyo). Az elsőhöz hasonlítva mérföldekkel jobb volt, mégpedig azért, mert sokkal kidolgozottabbak voltak az egyes történetek. Bár a keretes dolog az az elsőben jobban tetszett.

Ott ugye egy gyilkosnak mesél egy lány, míg itt esetekről van szó. Az első nekem jobban bejött. Az első történet érdekesebb volt, mint hittem, bár cseppet sem volt ijesztő. Egyrészt nagyon jó volt végigkísérni, hogyan változnak a napok elteltével, mikre képesek a túlélés érdekében, plusz az eset után a srác lelki világára is szép hangsúlyt fektettek, aminek leginkább a lelkiismeret furdalás volt a középpontjában. 
A második sztori nekem kicsit furcsa volt, bár ezt is inkább érdekesnek mondanám mintsem ijesztőnek. Arról nem is igazán tudok mást mondani, kicsit furi volt, engem nem nyert meg magának. A harmadik történetet így tudnám leírni: hülyeség, ijesztő, morbid, vicces és írtó édes. Gyung Pyo nagyon kitett magért ebben a szerepben, eszméletlen milyen édes karaktert tudott összehozni 25 perc alatt.

Olyan fejeket vágott, hogy volt amit visszatekertem, hadd lássam megint. A sztori kicsit fura volt, és tényleg egy hülyeség, de izgalommal néztem végig. Gyung Pyo annyira beleélte magát, hogy nem lehetett nem izgulni rajta. Plusz ez a rész tényleg ijesztő is volt, a hangoktól a hideg rázott. Összességében tehát az elsőhöz képest szerintem sokkal jobb és összeszedettebb volt, egyszer mindenképp megéri megnézni. A harmadik idén fog menni a mozikban, kíváncsian várom.

Történet: 7/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 7/10

Sorozat: Answer Me 1988

Answer Me 1988 ~ Reply 1988

Műfaj: ifjúsági, romantikus, vígjáték, családi
Részek száma: 20
Dátum: 2015 - 2016
Csatorna: tvN

Ismertető: 1988-at írunk. Duk Sun, Jung Hwan, Sun Woo, Taek és Dong Ryong gyerekkoruk óta legjobb barátok, a szüleik is nagyon közel állnak egymáshoz. Mindez annak köszönhető, hogy egy utcában laknak mindannyian. Mindegyik családnak megvan a maga kis története, a maga kis fájdalma, amit szép lassan megmutat nekünk a sorozat. Ezek mellett bemutatja főhőseink fiatalságát, hogy hogy alakul az életük, hogyan élik meg fiatalságukat. A sorozat a 88-as szokásokat, divatot és minden mást is tökéletesen megmutat nekünk. Az Answer Me 1997 és az Answer Me 1994 sorozatot aki látta, az tudja milyen egyedi, élvezhető és nagyszerű történetek ezek.  

Vélemény: Az Answer Me 1997 is nagyon tetszett nekem, ezek után nem volt kérdés, hogy a többit is megnézem. Ahhoz hasonlítva, végeredményben ugyanarra ment ki a dolog, csak itt sokkal több karaktert kaptunk, akiknek sorsát a szívünkön viselhettük. Nekem az első széria is nagyon tetszett, a másodikról még nem nyilatkozhatok hisz azt még nem láttam, de eddig ez nálam a nyerő. Hogy miért azt igazából nem tudom.

Egyszerűen csak a szívemhez nőtt. A részek hosszúsága a megszokottnál hosszabb (volt hogy több mint másfél óra), mégis olyan gyorsan eltelt. Alig történt valami mégis érdekes volt, aranyos, néha szomorú néha vicces és legfőképp élvezhető. Nagyon tetszett, hogy nem csak az 5 fiatal állt a középpontban, hanem mindenki. Mindenkit megismerhettünk, ennek köszönhetően nagyon sok karaktert megszerettem.
Nagyon tetszett, hogy a romantika sem egy szálon futott, hanem ténylegesen volt kiért izgulnunk. S ha már itt tartunk, SPOILER: őszintén, én teljesen azt hittem, hogy Jung Hwan lesz az, akivel a végén marad a csaj, ezért Taeket sajnáltam nagyon, aztán hatalmas meglepetésemre mégsem. Nagyon megszerettem mindkettejüket, tényleg, de Taek nálam egy ici picivel előrébb állt, ezért örültem, hogy végül ő lett a befutó. 

SPOILER VÉGE. Nagyon tetszett, hogy a 88-as szokásokat is megmutatták nekünk, tényleg olyan volt mintha mi is visszautaztunk volna kicsit az időben. Annak pedig, aki abban a korban volt fiatal, biztosan nagyon tetszett a sorozat. De a legjobb az az összetartás volt közöttük. Nem csak a fiatalok, hanem az idősek között is. Igazi kis család voltak, mindent megtettek egymásért, mindenben segítettek egymásnak. 
A történet néha nagyon vicces volt, néha pedig nagyon nagyon szomorú, a vége engem különösen meghatott. Kicsit olyan volt, mintha azt súgalta volna végig, hogy élvezzük ki a fiatalságunkat, legyünk együtt a szeretteinkkel amíg tehetjük. Tényleg, egyetlen rossz szavam sincs rá, a 20 rész egy szempillantás alatt eltelt, nagyon nagyon fognak nekem hiányozni mindannyian. Még elnézegettem volna őket egy jó darabig.

Szóval összességében, szerintem egy nagyon jó sorozat volt, az első szériától jobb. A történet egyszerű mégis nézeti magát, a színészek nagyon odateszik magukat, a karakterek szerethetőek, a zene gyönyörű. Szerintem nem is kell hozzá. Nekem egyértelműen az idei (mármint 2016) kedvencei között, év végén az idei top sorozatok című bejegyzésben biztos, hogy ott lesz! Mindenkinek nagyon, tényleg nagyon tudom ajánlani.

Zene: A Kim Feel 'Youth' című száma nekem nagyon, nagyon, nagyon tetszik, nagyon sokat hallgattam miután hallottam a sorozatban. Szerintem nagyon szép és találó. Emellett sokat hallhattuk Richard Max híres számát is felcsendülni. Kedvenceim lettek még: December 'I Can Only Give You Love', KiHyun 'As Time Goes By', Lee Juck 'Don't Worry Dear', Yeo Eun 'Let's Forget It'.

Szereplők: Emelem kalapom mindenki előtt, a szülőktől kezdve. Mindenkit nagyon megszerettem, részletesen azonban csak az 5 főhősről fogok beszélni.
Hyeri - Duk Sun: Annyira nem örültem ennek a színésznőnek, mert a nemrég látott szerepétől nem voltam elragadtatva. Őszintén a sorozat elején nem is nagyon szerettem őt, elég nagy szájú is hisztis volt. Az is maradt, de valahogy kirajzolódott előttünk is a hihetetlen kedves és rendes oldala is, nem csak a semmibe beszéltek ott a szülők amikor mondták, hogy milyen rendes lányuk van. Egyben volt hisztis és rendes is, nagyszájú és aranyos is. Szerintem ez azért valami, a sorozat végére sikerült megkedvelnem őt. Nem lesz kedvenc főhősnőm, de tényleg megkedveltem. A színésznő sokkal jobban alakított most, de még van bőven hová fejlődnie. Mindenesetre gratula neki.

Ryoo Joon Yeol - Jung Hwan: Nagyon nehezen fejezi ki az érzéseit, mások számára nagyon hidegnek tűnhet, azonban egy nagyon aranyos és szeretnivaló srácról van szó. Joon Yeol nekem hatalmas kedvencem lett... valahol ott nyerte el a szívem amikor olyan édesen nevetett. Tényleg egy nagyon rendes srácról van szó, aki nagyon szereti a családját, csak nehezen és kissé furán mutatja ki. Szerintem nagyon, de tényleg nagyon szerethető volt. A színész számomra totál új volt (mint látom ez volt az első főszerepe). Nagyon remélem, hogy innentől kezdve vele is gyakran fogunk találkozni és nagyon sok sorozata lesz a jövőben, mert tényleg nagyon, nagyon a szívemhez nőtt. Gratula nekii, nagyoon.
Ko Gyung Pyo - Sun Woo: A legfelelősségteljesebb srác közölük. Édesapja kiskorában meghalt, így ő az, aki kishúgát és édesanyját védelmezi. Sun Woo amolyan ragasztó volt a csapatban, valahogy ő tartott össze mindenkit. Egy nagyon rendes és aranyos srácról van szó, akit nagyon lehet szeretni. Kishúga pedig valami írtó aranyos volt, az a kislány valami eszméletlen édeees. Tudjátok, hogy nekem Gyung Pyo nagy kedvencem, nagyon örülök, hogy mostanában egyre több szerepe van, remélem hamarosan főhős lesz. Itt is remekül alakított. U.i.: ez a haj valami borzasztóan áll neki, de annyi bajunk legyen.

Park Bo Gum - Taek: Világhírű játékos, amolyan igazi kis sztárnak számít. Hatalmas esze van, azonban annyira kis ügyetlen, hogy az evőpálcikával is nehezen boldogul, a joghurtos dobozról pedig ne is beszéljünk. Egy nagyra nőt gyerek hatalmas logikával. Ez volt ő. És egyszerűen nem lehetett őt nem szeretni. Hihetetlen aranyos volt, az érzéseit kimutatta, gyors döntéseket hozott. Tényleg nagyon nagyon megkedveltem őt, talán ő volt a kedvencem közülük. Park Bo Gum tökéletes választás volt erre a szerepre, valahogy olyan mintha egy az egyben rászabták volna. Na igen, nem csoda, hogy nagy kedvencem. Remélem a jövőben nagyon, nagyon sok sorozatban lesz még főhős.
Lee Dong Hwi - Dong Ryong: A legfurább közölük így természetesen rajta lehetett a legjobban nevetni. Hogy őszinte legyek, most hogy belegondolok, milyen más személyiségek voltak mindannyian, és mégis milyen jól mutattak már együtt. Dong Ryong is nagyon szerethető volt a maga módján, gyerekes, de ugyanakkor mindig belelátott a dolgok mélyébe. Olyan egyértelműek voltak számokra azok a dolgok, amiket a többiek nem értettek. Kicsit sajnáltam, hogy a szülei keveset foglalkoztak vele a sorozat elején, de hát nagyjából ez is helyrejött. Dong Hwi is tökéletes volt erre a szerepre, nagyon illett hozzá, neki is sok szerepet még a jövőben. U.i.: az ő haja is borzalmas. De nem baj.

" A sors nem mindig kegyes veled. A sors leginkább az életed jelentős, drámai pillanataiban játszik nagy szerepet. 

Ezeknél a pillanatoknál, fontos szerepet játszik az időzítés. 

Ha azok a fránya piros lámpák...
nem állítottak volna meg....
Akkor most én állnék előtte. 

Ilyen a sors.
Az első szerelmem mindig az időzítésen bukott el. "

Történet: 8/10

Zene: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 10/10

Sorozat: Naeil's Cantabile

Naeil's Cantabile

Műfaj: romantikus, zenés, vígjáték
Részek száma: 16
Dátum: 2014 
Csatorna: KBS2

Ismertető: Cha Yoo Jin történetünk főhőse, kinek nagy álma, hogy újra Viera karmester tanítványa legyen Európában, úgy, ahogyan kiskorában is. A bökkenő csak az, hogy főhősünk nem tud repülőre szállni egy gyerekkori trauma miatt. Így kénytelen beérni a koreai HanEum iskolával, ami bár a legprofibb, még sincs megelégedve vele. Cha Yoo Jin így kénytelen elviselne az iskolát, s rideg, komoly természetével igyekszik minél inkább elkerülni az érintkezést a többi emberrel. Főhősnőnk Seol Nae Il, aki gyerekes természetével és hihetetlen tehetségével ragyogja be barátai mindennapját. Hogy alakul, hogy nem, Seol Nae Il és Cha Yoo Jin szomszédok lesznek, a lány pedig hirtelen fellobbant szerelmet érez a srác iránt, így akár egy pióca, folyamatosan rátapad, és szép lassan megváltoztatja a mi Cha Yoo Jin-kat. A történetet érdekessé teszi még megannyi diák élete és karrierje az iskolában. Hisz egyesek komoly, "elit" tagjai az oktatásnak, míg mások a "maradékok" akikkel igazából senki sem törődik.

Vélemény: Hűha, most tudtam, hogy bajban leszek, mert nem is igazán tudom, hogy hol kéne elkezdenem. Ha egy szóban kellene elemeznem a sorozatot, annyit tudnék rá mondani, hogy: üde. Az anime verziót nem láttam, így nem tudom összehasonlítani, hogy mit változtattak meg, esetleg mit rontottak el a sorozatban ahhoz képest, vagy fordítva. Így most csak egy egyszerű véleményezést fogok írni. El kell, hogy mondjam, hogy a sorozat nagyon fog hiányozni, mert apró hibái ellenére nagyon élveztem őket hétről hétre. Nade, kezdjük a sorozat jó oldalával. Először is nagyon tetszett, hogy nem csak 2-3 főszereplőnk volt, hanem ténylegesen 8-9 diák életét figyelhettük meg, s bár egy bizonyos határig, de mind a szívünkhöz nőtt. És együtt szurkoltunk nekik. Nagyon is.

A másik, ami nagyon tetszett, az a versenyek, fellépések előtti izgalom volt. A színészek oly nagyon beleéltél magukat, hogy ránk is ránk ragadt egy adag feszültség. Szeretem ezt, mert segített még jobban átélni az egész sorozatot. Nagyon imádtam, ahogyan egy csapattá kovácsolódik az S orkesztra, és azt is, hogy a végén összetették őket az elit csoporttal. Tényleg élvezet volt végig nézni, hogy hogyan fejlődnek egyes karakterek, hogyan lesznek picivel jobb emberek, és hogyan lesznek egymás számára örök és elválaszthatatlan barátok. A 2 főszereplőnket is imádtam együtt, bár majd az részletesebben kicsit lejjebb fogom elmondani, azért itt is megemlíteném, hogy a lehető legjobb párost alkottak. Seol Nae Il gyerekes, de van egy komoly oldala.
Cha Yoo Jin pedig komoly, de ott van a gyerekes oldala neki is, és mikor együtt voltak, tökéletesen kiegészítették egymást. Viccesek voltak és imádnivalók. S ha már viccnél járunk, akkor meg kell, hogy említenem, hogy a poénok tényleg fergetegesek voltak, én őszintén nem is számítottam rá, de szerencsére a poénkészlet kitartott a sorozat legeslegvégéig, és ezért csak hálás tudok lenni. Voltak jelenetek, amiket többször is visszatekertem, mert annyira jól sikerültek. Ilyen jelenetek voltak a fellépések is. Imádtam, hogy az orkesztra tagjai képesek voltak "gondolatban" is erősíteni egymást. Az összes fellépés remekül sikerült, csodaszép volt és tanulságos is mellette. Mindegyiket nagyon élveztem, és örülök, hogy egy komolyzene sorozatot is létrehoztak.

Azonban sajnos a Cantabile Tomorrow-nak is van egy ici-pici rossz oldala. Először is nekem a történet felépítése nem volt egységes, kicsit összecsapott volt. A karaktereken kívül kellett volna egy átfogó szál, ami szép kerekké teszi a sorozatot, de ez inkább szakaszos volt. Most, hogy direkt lett ilyen, vagy csak véletlenül azt nem tudom. S bár hátrányt nem igazán lehet, én azért picit sajnáltam. A másik, ami viszont nem hátrány, de egy romantikus sztori azért megköveteli, hogy legalább egy csók csattanjon el a sorozatban. Oké, a karaktereink végül összejöttek, de azért egy kicsi csókot hiányoltam a sorozatból. Mindezek ellenére a Cantabile Tomorrow egy olyan sorozat, ami feldobja a kedvét a nézőnek, s megmutatja, hogy mennyi nehézséget kell leküzdenünk ahhoz, hogy elérjük az álmainkat - de ha valaki nem adja fel, akkor ezekre a nehézségekre később már azt gondolja, hogy gyerekjátékok voltak.

Zene: Egyszerűen fenomenális! És ez most komoly. Bár egy szép, átfogó OST hiányzott nekem, a komoly zenék egyszerűen fergetegesek voltak, először tapasztaltam olyat, hogy vicces vagy félelmetes helyzethez komoly zenéket raknak alátétként. Nagyon menő volt, tényleg feldobta az egész sorozat hangulatát. De a kedvenc akkor is a diótörő marad. És nagyon örültem, hogy nem egyszer hallottam a sorozatban felcsendülni.

Szereplők: Bár megannyi szereplőnk volt, és itt most csak 4-ről beszélnék kicsit részletesebben. A kedvencemmel kezdem:

Ko Gyung Pyo - Yoo Il Rak: Örök átok marad számomra, hogy sose nézem meg a színész gárdát, csak a főszereplőket, s ennek következtében olyan váratlan meglepetések érnek, mint ebben a sorozatban. A Flower Boy Next Door óta imádom ezt a srácot valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, hisz még csak nem is volt ott főszereplő. Szóval tényleg nagyon nagy volt a boldogság. Yoo Il Rak a maradékok egyike, aki épp hogy nem bukik meg. Élete hatalmas változáson megy át mikor megismerkedik főszereplőinkkel. Ő volt a sorozat "reménye". Folyamatosan bizakodott, hitte, hogy kemény munkával, és összetartással akár a csillagokat is lehozhatják az égből. A sorozat legelején viszont én azt hittem, hogy ő lesz az a bizonyos második, akit a főhősnő elutasít, így a kis mosolygós srácból egy depressziós cucc lesz. Szerencsére ez nem történt meg. Nekem tényleg kedvencem lett, bár a stílusát azt picit lehet kritizálni, no meg ez a haj.... XD. Mindenesetre nagyon örültem neki, és nem hiába.
Park Bo Gum - Lee Yoon Hoo: A 4 szereplő közül, akiről itt részletesebben beszámolok, ő az egyetlen, akivel még nem találkoztam sorozatban. Míg Yoo Il Rak volt a kis üde madárka a sorozatban, addig ő a szerencsétlen pára, akit az összes néző szeret, már csak szánalomból is. Én is nagyon sajnáltam, szegénynek tönkrement az álma, ráadásul még a szeretett nő sem az ő oldalán van. S bár a színészt nagyon megkedveltem, én azért őt mégiscsak kihagytam volna a sorozatból. Nem illett a történet komolyságához és üdeségéhez ez a nyomorúságos szál, nekem tényleg elrontotta picit a kedvem, holott a színészt én tényleg NAGYON megkedveltem. Lee Yoon Hoo a sok rossz ellenére, ami vele történt megtartotta hatalmas szívét, és igyekezett barátokat szerezni magának, hisz rájött, hogy milyen nagyszerű is az, amikor van kire támaszkodnod a nehéz pillanatokban. Örülök, hogy az ő élete is stabil lett.

Shim Eun Kyung - Seol Nae Il: Szerintem ha álmomból felébresztenek, akkor is eszembe jut a neve, mert annyiszor hangzott el a sorozatban, amennyi hajam szála van (hozzátenném jó dús hajam van xD). Seol Nae Il egy kedves, vicces, gyerekes lány, aki imád zongorázni, de csak úgy, ahogyan ő szeretné. Egy gyerekkora visszavezethető trauma miatt fél a szigorú emberektől, és utálja, ha kényszerítik arra, hogy zongorázzon. Így hatalmas tehetsége elveszik, hisz nem tudja a világnak megmutatni mire is képes. A kezdetben engem picit zavart ez a lány, nem szeretem, amikor valaki már a sorozat elején ragad rá a fiúra, de később rá kellett jönnöm, hogy kezdetben nem is szerelmet, hanem inkább rajongást érzett Cha Yoo Jin iránt. Tetszett, ahogyan rájött, hogy meg kell komolyodnia, ha együtt akar maradni szerelmével, és az is, ahogyan a végén mégsem lett komoly, hanem megmaradt a vicces és gyerekes természete. A színésznő nagyon ügyes volt, engem totálisan meggyőzött.
Joo Won - Cha Yoo Jin: Csak természetes, hogy miatta kezdtem el megnézni a sorozatot, és nagyon örülök, hogy most egy olyan oldalát láthattam, amivel még sosem találkoztam. Cha Yoo Jin beképzelt, komoly és zárkózott, aki bár vágyik barátokra, mégsem tesz semmit az ügy érdekében. Volt időszak, amikor nagyon tudtam utálni őt, főleg amikor otthagyta az orkesztrát, de aztán rájöttem, hogy ezt csak értük tette, úgyhogy volt gond, nincs gond. Ő volt az a karakter, akit nagyon sajnáltam Lee Yoon Ho mellett. Azok a részek, amikor barátai elhagyják egy félreértés miatt, és egyedül van, egyszerűen szívettépő volt. Jaj nagyon, de nagyon sajnáltam őt. De szerencsére hamar rendbe jött minden, úgyhogy nem kellett sokáig szenvednem. Joo Won engem egyszer már lehengerelt a Good Doctor című sorozat főszereplőjeként. Itt pedig ismét bebizonyította számomra, hogy mennyire remek színész ő, s hiszem, hogyha nem ezek a színészek lettek volna a főszereplők, akkor egy egész mást véleményt kellett volna írnom.

" Mikor nem csináltam semmit, nem voltam senki. Mikor egyedül voltam, az volt a természetes. Mikor találkoztam ezzel a sok emberrel, mint amennyi hangszer és dallam létezik a világon, rájöttem, hogy ezek az emberek ott vannak mindenhol ahol a zene valaha is létezhet. Mi még mindig ügyetlenek és lassúak vagyunk akár egy teknős, de legalább ismerjük annak a szónak a jelentését, hogy 'együtt' és követjük a mi saját kottánkat egyforma tempóban. Kellemes és finom Cantabile. Mintha énekelnénk. "

Cha Yoo Jin

[Cantabile szó jelentése: énekelve, dallamot kidomborítva. Hangszeres zenében azt a stílus jelzi, amelynek célja az emberi hang imitációja.]

Történet: 8/10

Zene: 9/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 8/10