Sorozat: Moonlight Drawn by Clouds

Moonlight Drawn by Clouds

Műfaj: romantikus, vígjáték, történelmi
Részek száma: 18
Dátum: 2016
Csatorna: KBS2

Ismertető: Hong Ra On egy kedves, élettel teli lány, aki kiskora óta fiúként él, ennek okát pedig ő maga sem tudja. Kislányként elszakadt édesanyjától, akiről azóta semmit sem hallott. Élete fenekestül felfordul (már ha nem lenne így is elég nehéz dolga szegénynek) amikor egy keveredés folytán eunuchként kerül a palotába, ahol minden teszten átmegy akarata ellenére. Ra On próbál megszökni, azonban a koronaherceg személyes eunuchjaként végzi, aki kezdetben azért veszi maga mellé, hogy piszkálhassa, de hamar megszereti az élettel teli... ööö fiút. Hong Ra On szépen lassan beleszeret a nemzet jövendőbeli királyába, de múltja és kiléte egyre inkább kezd felszínre törni, ami nem csak az ő és a koronaherceg életét bolygatja fel, hanem az egész nemzetét.

Vélemény: Én is egyike voltam azoknak, akik majd kiugrottak bőrükből mikor meglátták, hogy Park Bo Gum végre abszolút főszereplőként egy történelmi sorozatban kapott szerepet. A színésznőt is kedvelem, így egy nagyon aranyos, vicces és élettel teli sorozatra számítottam. Hát nem is tudom... talán többé kevésbé sikerült ezt összehozni. Sok minden volt ami tetszett, és akadtak olyan dolgok is, amik annyira nem.

A sztori aranyosan és érdekesen indul, amikor a leányzó bekerül a palotába és a koronaherceg mellett végzi, már süt az egészről, hogy remek lehetőségek állnak a történet folytatására. Nem is tudom, talán a 10. részig nagyon élettel teli volt és akadtak benne kellőképp drámai jelenetek is. Aranyosak voltak együtt, viccesek voltak a jelenetek, úgy áradt az egészből a boldogság. A 10. rész után azonban volt egy kisebb - nagyobb bukta. Sajnos.
A sztori szó szerint megállt, és semmi másról nem szólt a dolog, csak hogy a leány mennyire szereti a koronaherceget, de tudja, hogy ezt neki nem szabad, így minden részben lenyomott vagy 15 monológot arról, hogy boldogságot kíván a hercegnek. Ez alapjáraton nem lett volna olyan nagyon rossz, de hát kérem szépen, mégis csak egy vígjátékról van szó... S hiába indult be utána már a sztori ismét, az a jó pár rész felesleges volt.

Ez pedig nekem... nos annyira nem tetszett. Egy idő után sokkal jobban élveztem azokat a jeleneteket, amikor csak a koronahercegünk igyekszik megóvni pozícióját. A sorozat végével úgy voltam, hogy hát oké... nem is értettem, hogy ha egy abszolút romantikus-vígjátékról szól, miért kell megölni egyes szereplőket full nyomorúságban. Ezt sosem fogom megérteni, most sem sikerült, és szerintem soha nem is fog sikerülni, teljesen értelmetlen volt.
Mindezektől független ha valaki megkérdi, ajánlom-e a sorozatot, abszolút igen a válasz, már csak Park Bo Gum karakteréért is érdemes megnézni. No meg ha azt a pár semmilyen részt elfelejtjük, egy nagyon aranyos szerelmi történettel találkozunk, amiben akad egy két apró titok még izgalmasabbá téve az egészet. Sokat gondolkodtam hányasra pontozzam, végül nyolcast adok rá, de hatalmas jóindulattal és fél szemem becsukva.

Zene: Rengeteg OST született a sorozathoz, amiben bizony akadtak nagyon jók. Nagyon nagy kedvencem nem lett, de mind nagyon szép: Beige, Hwang Chiyeul 'Because I Miss You', Park Bo Gum 'My Person', K.Will 'Melting', Sung SiKyung 'Fondly, Goodbye', Ben 'Misty Road'. Tessék hallgatgatni őket.

Szereplők: No és akkor lássuk csak történetünk főhőseit sorjában.

Park Bo Gum - Koronaherceg: Egy magát egyenesen hülyének tettető srác, aki valójában nagyon okos és ravasz, jól tudja, csak így élheti túl. Ahogy fent is mondtam, ő volt az egyetlen karakter akiért érdemes megnézni az egész sorit. Egy borzasztóan aranyos, vicces, beképzelt, de ugyanakkor hihetetlen okos pasiról van szó. Park Bo Gum tökéletes volt erre a szerepre, ő volt az aki igazán megtestesítette a herceg mivoltát. Remek arcjátékával és azokkal a hangleejtéseivel szerintem mindenki szívébe belelopta magát. Érdekes volt számomra, hogy ezúttal nem egy minden hatalmas magának tulajdonító, erős herceg volt a főhős, hanem sokkal inkább egy gyengébb, hatalmától megfosztott koronaherceget kaptunk, amire Park Bo Gum teljességgel tökéletes volt. Nagyon remélem, hogy a jövőben még nagyon sok történelmi sorozata lesz, mert borzasztóan jól állnak rajta ezek a ruhák (is).
Kim You Jung - Hong Ra On: Egy kedves, élettel teli lány, aki jól tudja, nem szabad beleszeretnie a koronahercegbe, no de ki bírna neki ellenállni, most őszintén? Őszintén RaOn karakterét én az elején nagyon szerettem, tényleg olyan vidám és játékos volt mint az egész sorozat. Aztán amikor ott sínylődött a szerelme miatt, na az már annyira nem tetszett. Persze teljesen normális volt, de nekem akkor is sok volt. Sokkal jobban meg lehetett volna ezt oldani, de már késő bánat. Az sem nagyon tetszett, ahogy Yoon Sung-hoz állt, sokszor elfelejtett köszönetet mondani, s bár mondta ő, hogy sajnálja amiért nem tudja szeretni, mégsem éreztem olyan nagy őszinteségét részéről. Mindenesetre Park Bo Gum mellett aranyos volt. A színésznőről nem tudom eldönteni, hogy most jó-e vagy sem, én úgy érzem kicsiként sokkal több élet volt a színjátékában, kicsit olyan mintha belefáradt volna, aminek nem lenne szabad.

Jin Young - Kim Yoon Sung: Számomra teljesen meglepetés volt, hogy ő is többé kevésbé főszereplőként játszik ebben a sorozatban. Nagyon örültem neki, ugyanakkor már a legelején sajnáltam, mert sejtettem milyen sors vár majd rá. Aztán valahogy alig szerepelt végül. Néha feltűnt, megmentette a főhősnőt, aztán ismét eltűnt akár részekre is. Én sokkal jobban szerettem volna, hogy picit többet szerepeljen, így számomra kidolgozatlan lett a karakter, ezt pedig tényleg nagyon bánom, mert jó színészről van szó, igazán jó lett volna, ha picikét rá is figyelnek. Remélem, hogy a színésznek a jövőben hagynak egy kis esélyt kibontakozni, no meg énekelni is. Összességében tehát ennyi is lett volna a bejegyzés, ez a sorozat is véget ért egy szempillantás alatt, de sebaj, elég sok sorozat vár most az indulás pillanatára, lesz mivel pótolni.

"Az ember nem tudja befolyásolni, 

milyen utat választ a szíve."

Történet: 7/10

Zene: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 7/10

Sorozat: Persevere, Goo Hae Ra

Persevere, Goo Hae Ra ~ Sing Again, Hera Gu

Műfaj: zenés, romantikus, dráma
Részek száma: 12
Dátum: 2015
Csatorna: Mnet 

Ismertető: Történetünkben 6 fiatal a főszereplő. Goo Hae Ra, akinek álma, hogy elhunyt édesapja utolsó zenéjét megismertesse a világgal. Kang Se Jong és Se Chan, akik ikertestvérek és akik gyerekkoruk óta nagyon jóban vannak Hae Ra-val. Henry, aki visszatér sok év után Koreába, hogy kpop énekes legyen. Jang Goon, akinek az éneklés a szenvedélye, holott édesapja nem támogatja. És végül, de nem utolsó sorban Lee Woo Ri, akit gyönyörű hanggal áldott meg a sors, de méretei miatt sokan elítélik őt. Ők hatan már-már sorsszerűen találkoznak, és megalakítják a Persevere csapatot, azonban rengeteg nehézségekbe és fájdalomba ütköznek az évek során. De ők, még ha hétszer is esnek, nyolcszor fognak felállni és újrakezdeni.

Vélemény: A bejegyzés megírása előtt fejeztem be a sorozatot, annyira tele vagyok érzelmekkel, hogy, már előre látom, ez egy nagyon hosszú vélemény lesz, szóval előre is bocsánat. Először is szép kis 'történetem' van ezzel a sorozattal. Még év elején láttam, hogy indul, de nem terveztem megnézni. Aztán véletlenül találtam pár számot amit énekelnek, akkor elgondolkoztam. Mindezek után, amikor elindult a Warm and Cozy, annyira megszerettem Poong Sant, hogy végül egye-fene, gondoltam, és végre felírtam a megnézendők listájára.

A nemrég befejeződött Oh My Ghost sorozatnak hála még előrébb került a listámon. Aztán végül két vagy három napja sikerült minden most futó és általam nézendő sorozatot beérnem, így gondoltam elkezdek egy már befejeződöttet. Életem leges, leges, legjobb döntése volt. El sem hiszem, hogy én hülye majdnem lemaradtam erről a csodaszép és sajnos kevesek által ismert sorozatról. Hisz sajnos nem volt nagyon beharangozva sem előtte sem utána.
Valamiért kicsi korom óta úgy vagyok a zenés sorozatokkal és filmekkel, hogy nagyon nehezen veszem rá magam rájuk, de aztán egytől egyig a kedvenceim lesznek. Elengedhetetlen, hogy egy picit a Dream High című sorozathoz hasonlítsa az ember ezt a sorozatot, hisz az az egyik 'legnagyobb' koreai zenés sorozat. Aki olvasta a blogom, az tudja, mennyire imádtam, a sok hiba ellenére is maximális pontot adtam rá. Na de akkor erre varrjatok gombot: a Persevere című sorozat minimum kétszer olyan jó volt, mint a Dream High.

Egyrészt imádtam, hogy tényleg, telis tele volt zenével, nem csak 1-2 részenként, hanem szinte minden 15 percben. A koreográfia is mindenhol meglepően (!!) jó volt. Sokkal inkább éreztem őket egy csapatnak, mint a Dream High-ban szereplő 6 személyt. Annyira együtt voltak, annyira nagyon jó volt az összhang közöttük, hogy nehéz már csak felfognom is, hogy tényleg egy sorozatról írom most a véleményem és nem egy valódi együttesről.
Spoiler!: Amit a itt az elején meg szeretnék említeni, az az, hogy nagyon örültem, hogy Se Chan ismét 'előkerült' az utolsó részben, hisz alapjáraton érte jöttek össze újra. Féltem, hogy ezt a tényt elfelejtik, de szerencsére nem, Se Chan és a naplója is ott volt a végén. S ha már róla beszélek el kell, hogy mondjam, egyrészt nagyon meglepett a halála, másrészt ezzel együtt megszületett az idei kedvenc jelenetem. Te jó ég, egyszerűen hihetetlen volt.

Rengeteget sírtam rajta, utána szüneteltetnem is kellett aznap a sorozatot, annyira megterhelt lelkileg. Spolier vége! És nem csak ez az egy jelenet volt. Szinte az egész sorozat. Annyira sok érzelem volt benne, és annyira sikerült ezt átadni a nézőknek is, hogy tényleg nehéz, sőt, szinte lehetetlen száraz szemmel befejezni ezt a sorozatot. Az utolsó dalukon egyenesen zokogtam, annyira csodaszép és megható volt, annyira sikerült átadni nekünk a karakterek érzéseit. Egyszerűen lenyűgöző, mást nem is tudok mondani.
Na de hogy picit a sorozat felépítésére is figyeljek: nagyon érdekes volt és nagyon egyedi. Egyrészt nekem új volt ez a sok 'bevágás', amit bár csak a sorozat elején tapasztaltam, mégis nagyon tetszett. Picit furcsa volt (de nem rossz), hogy a 12 rész sok évet ölel fel. És a felépítésről még annyit, hogy nagyon tetszett, hogy miután vége lett a részeknek egy picike, az adott epizódból kimaradt jelenetet láthattunk. Például a második jelenet végén annak a picike kivágásnak konkrétan 100 darab zsepi és egy szív esett áldozatul. 

Nagyon tetszett, hogy pár rész végére bakikat is kaptunk, amik picit segítettek feldolgozni ezt a nagyon 'nehéz' sorozatot. Tényleg komolyan mondom azt, hogy minden részt egy erős levegővétellel kezdtem el és egy sóhajjal fejeztem be. Én egyáltalán nem ilyesmire számítottam, szóval tényleg meglepődtem, hogy egy ennyire érzelmekkel teli, komoly és csodaszép sorozatról van szó, ami picikét elgondolkodtatja az embert.
Hisz volt benne szeretet, gyűlölet, harag, féltékenység, remény, család, barátság, testvériség és legfőképp kitartás. Csapatunknak rengetek félreértéssel és nehézséggel kellett szembenézniük, de kitartottak, nyolcadjára is felálltak és megcsinálták. Mindezek mellett rengetek fordulattal és sok sok apró tréfával találjuk szembe magunkat. Bizony, egy részen tudtam sírni meg nevetni is. Egyáltalán nem értem, hogy hogy lehet az, hogy ez a sorozat nem volt 'beharangozva', hisz nekem a kedvenceim közé került.

Egyedüli és tényleg egyedüli kivetnivaló a sorozatban, hogy a főhősnőre picit haragudtam, de róla majd még lentebb, hisz itt még korán sem ért véget a véleményem. Szóval összegezve az elmondottakat, egy csodaszép és érzelmekkel teli sorozatról van szó, amit szerintem mindenkinek látnia kellene egyszer. A Persevere Goo Hae Ra című sorozatnak hála egy értékkel lettem gazdagabb, alig várom, hogy decemberben újra bejegyzést írjak a kedvenc sorozataimról, mert ez biztosan benne lesz. Nézd meg mindenképp, mert érdemes!

Zene: Oké, itt hatalmas bajban vagyok két okból is. Egyrészt rengetek szám volt benne, amit imádtam, ki is vágtam őket magamnak a részekből. Másrészt meg mint mondtam, sajnos elég kevesen ismerik ezt a sorozatot, így nem sok számot találni feltöltve, de azért összeszedtem párat. Elmondanám, hogy nem rangsorolom itt a számokat csak linkelem amit tudok meg amit megtalálok. Sajnos az egyik kedvencemet, a 9.rész végén énekelt számot nem találtam meg online, de aki látta a sorozatot, az tudja melyikről beszélek (Woo Ri és Jang Goon énekeli).

1. Természetesen Ulala Session, egyszerűen imádom őket, a szám pedig (ismét és természetesen) lenyűgöző - With My Tears. 2. Sung Eun száma, amit nagyon régóta hallgatok - Jasmine Flower. 3. A minden rész elején felcsendült dal - Way To Go. 4. Egy csodaszép szám, ami a legfájdalmasabb is lesz a végére - Oh My Love. 5. Az egyik kedvenc gyakorlós dalom - Place Where You Need To Be. 6. Ezt csak hallgasd meg és próbáld ne könnyezni ~ már ha láttad a sorozatot.

Szereplők: Először is köszönet mindenkinek, mert nagyon sok karakter a szívemhez nőtt a sorozat folyamán, a színészek nagyon jók voltak. Na de lássuk csak akkor történetünk hat főszereplőjét a szokásosan: külön-külön.
Min Hyo Rin - Goo Hae Ra: Egy aranyos, reménnyel teli lány, aki mindkét fiút nagyon szereti, de a szíve Se Jong-ért lángol. Őszintén, bár picit furcsálltam őt, az elején nagyon, nagyon kedveltem. Aranyos volt, tetszett, ahogyan a dolgokhoz áll. Ez volt körülbelül a 5. részig, ugyanis utána kezdett kicsit elfajulni a dolog. Egyre depressziósabb, beképzeltebb és mosolyogni képtelenebb lett. Nem értettem, hogy a fenébe szeretheti mind a két srác ezt az abszolút antipatikus lányt. Már már kezdett elegem lenni abból, hogy nem tud dönteni, vagy ha mégis akkor mégsem dönt. Túl sok volt nekem ebből a karakterből. Az utolsó rész viszont túl szép volt, hogy bárkire is haragudjak, így egy okéval lezártam magamban. Szimpátiát jelen esetben nem pontozom, mert mind maximum rajta meg Rayen kívül, csak a hangokat. Jelen esetben 3/5. Színésznővel először találkoztam, így róla nem tudok sokat mondani.

Kwak Si Yang - Kang Se Jong: Egy hihetetlen rendes és aranyszívű srác, aki a világ minden gondját magára vállalná, ha tehetné, és csendben, teljesen egyedül szenvedne annak következményeivel. Konkrétan ezt csinálta a sorozatban is, és néha már sírva könyörögtem volna neki, hogy árulja már el mindenkinek, hogy ő is csak egy áldozat. És nem egy ilyen eset volt. Se Jong az egyik legrendesebb és leghihetetlenebb karakter volt az idei évben, nagyon, nagyon megkedveltem őt. Teljesen jogosnak tartottam amit Raynek mondott a testvérséggel kapcsolatban, de arról picit lejjebb. A hangja 3/5 pontos, akárcsak Hae Raé. A színész abszolút kedvenceim közé került, ezek után alig várom a további szerepeit. Remélem a jövőben nagyon sokat fogok még találkozni vele, mindegy hol, csak lássam.
Jin Young - Kang Se Chan: Aki még nem látta a sorozatot az itt ugorjon a következőre, mert a leírás spoileres. No lássuk csak, Se Chan karaktere annyira eszméletlenül édes és aranyos volt, hogy féltem nem fogok tudni dönteni a két srác közül, és az egyikért végül megszakad a szívem. Nos végül ez be is következett, csak más értelemben: teljesen megdöbbentem amikor meghalt, a második rész végén a picike résznél és teljesen kész voltam lelkileg. Hihetetlen volt, hogy ez az élettel teli, aranyos és vicces srác egyszer csak meghal. Aztán amennyire imádtam Se Chant sajnos annyira utáltam Rayt. Teljesen egyet értettem Se Jonggal, miszerint semmi joga megjelenni ennyi év után és Se Chan testvérének kiáltani ki magát. Soha életében nem is látta, hogy merte egyáltalán azt feltételezni, hogy ő inkább a testvére mint Se Jong. Nem, nagyon nem. Aztán a sorozatban is leginkább csak Hae Raval törődött, így tényleg nem lett kedvencem Ray, Se Chan viszont a legjobb karakter volt az összes közül. A színésznek elismerésem, alig várom, hogy újra találkozzak vele, a hanjára pedig 4/5 pontot adok, mert tényleg nagyon szépen énekel.

Henry - Henry: A legbolondabb, legviccesebb és legaranyosabb srác a csapatban, aki mindig tele van élettel és izgalommal. Henry volt az, aki egy kis humort vitt a fájdalmas és erős érzések közé, segített nekünk és a karaktereknek is néha egy kicsit kikapcsolódni és mosolyogni. Őszintén nem számítottam rá, hogy Woo Ri felé fog közeledni, de a végére nagyon aranyosak lettek együtt, már már azt vettem észre, hogy értük szurkolok amíg a fent említett hármas tengődik a szerelmi háromszögben. Henry aranyos volt, vicces és nagyon nagyon menő, igazán helye volt a csapatban. A színésszel először találkoztam, hisz eddig nem is volt más szerepe, de én nagyon szeretnék még vele más sorozatban is találkozni, mert nagyon megkedveltem. A hangjára 3/5 pontot adok neki is, viszont tény, hogy a csapatban ő tudott a legjobban táncolni és őt láttam a legtöbb hangszeren játszani.
Park Kwang Sun - Jang Goon: Utálja a koszt, egyenesen bacifóbiája van. Álma, hogy nagy énekes legyen, holott édesapja kezdetben egyáltalán nem támogatja ebben. Kwang Sunt arcról nem ismertem fel, hisz őszintén soha nem néztem utána. Amikor először meghallottam énekelni elsőként el voltam ájulva, hogy milyen szép hangja van, aztán rájöttem, hogy olyan ismerős nekem. Hát a fene egye meg, Ulala Session, kedvenc sorozat zenéimet éneklik, annyira imádom a hangját, hogy az valami eszméletlen, természetesen 5/5 pontot adok rá, egyszerűen csodálatos. A karakterre rátérve ő volt az, aki rávilágított arra, mennyire sokszínű ez a csoport, mennyire mások és mégis mennyire nagy a harmónia közöttük, mennyire szeretik és megértik egymást. Jang Goont is annyira szerettem mint a 3 másik srácot.

Yoo Sung Eun - Lee Woo Ri: Igazi kemény csajszi, akit hatalmas tehetséggel áldott meg az ég, de sajnos picit nagyobb méretet hord, mint kellene, így sok nehézségekbe ütközik. Amit először el kell itt mondanom, hogy ennek a színésznőnek hála, hogy felfigyeltem a sorozatra, mert megtaláltam az általa énekelt dalt a neten. Annyira csodaszép hangja van, később pedig rájöttem, hogy bizony jó pár kedvenc számomat énekli sorozatokból. Ilyen az, amikor valakinek tényleg jó hangja van, szóval 5/5 pontos, természetesen. Karakteréről annyit, hogy sokkal jobban szerettem, mint Hae Ra-t, plusz szerintem ez a színésznő sokkal szebb is, mint ő, nem is értettem, hogy hogyan jöttek ott páran azzal, hogy milyen kis csúnya lányról van szó. Nehogy már, hát mennyivel szebb már, mint Hyo Rin. Na de ennyit a külsőről. Woo Ri olyan volt, mint Henry, igazi felüdülés, tökéletes párost alkottak ők ketten. És látom a bejegyzésem végéhez is értem, szóval még egyszer szeretnék titeket arra buzdítani, hogy bátran nézzétek meg ezt a csodaszép sorozatot és remélem nektek is annyi kellemes percet fog okozni.

Történet: 10/10

Zene: 10/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10

Film: Miss Granny

Miss Granny

Műfaj: vígjáték, dráma
Játékidő: 124 perc
Premier: 2014. január 22.

Ismertető: Oh Mal Soon egy idős nénike, aki az élete nagy részét már leélte, rengeteg tapasztalattal rendelkezik immár. Ezért is szól bele állandóan a menye dolgába. Hogy főzzön, hogy takarítson, hogy nevelje a gyerekeit. Szegény meny már nagyon nem bírja, így be is kerül a kórházba súlyos szív problémákkal. Hyun Chul-nak (OhMalSoon fia) csak egy lehetősége van: elküldi az édesanyját idősek otthonába, mindaddig míg felesége rendbe nem jön. Szegény nénike búsan járkál az utcán, amikor meglát egy fotóstúdiót, becsületes nevén Az Örök Ifjúság stúdióját. Be is megy, hogy csináljanak róla egy képet, s a fotós figyelmezteti: 50 évvel fiatalabb lesz. Ki gondolta volna, hogy tényleg meg is történik. 20 éves pompájában jön ki Oh Mal Soon, akit először meghökkent a dolog, majd aztán újra igyekszik kihasználni fiatalságát, és megtenni azokat a dolgokat, amiket régen nem tudott megtenni. S netalán még a szerelem is megtalálja.

Ismertető: Ha valaki látta a Megint 17 c. filmet Zac Efron-nal, akkor annak ismerős a sztori. Kb. ugyanaz volt, csak itt most egy lány szempontjából. Elege van a családjából, megkapja ismét a fiatalságot, boldog, majd vissza szeretne térni, és meg is teszi. Nekem nagyon tetszett. Aranyos volt, vidám, de olykor teljes egészében megfacsarta a szívemet. Különösen tetszett az is, hogy segít a két unokájának megtalálni az életútjukat, s szó szerint a vérét adja értük. 

Szóval a filmet nem is lehet lehúzni, max. annyi (ha nagyon bele akarok kötni), hogy szerintem elég sok volt ez a 124 perc. Kb. 98 bővel elég lett volna, dehát ez sokat nem ront a dolgon. Meg talán én hiányoltam belőle a poénokat. Persze volt benne pár, de egyet sem tudnék kiemelni, amin igazán nevettem volna. Ez nem lenne baj, ha nem vígjáték lenne a film alá hivatalosan is befirkantva. A vége pedig eszméletlen volt, de tényleg. A gifek szerintem tökéletesen igazolják az állításomat. Haha, kedvenceeeeem.

Szereplők: Egyedül a főszereplők emelném ki, Shim Eun Kyun-t, aki a főhősnő fiatal kori énjét alakította. Eszméletlen volt, de tényleg, hiába nézett ki fiatalnak, annyira át tudta adni azt, hogy ő egy hetven valahány éves néni, hogy én magam is elhittem. Mind járásában, mind beszédében, mind mimikájában. Egyszóval tényleg remek volt. Egyedüli bajom az volt, hogy én nem bántam volna, ha picivel szebb színésznőt raknak be erre a szerepre, dehát mostmár tényleg nagyon mindegy.

Történet: 8/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 8/10